Népszabadság, 1982. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

­OTTHON SZABADIDŐ­N ÉS.ITMOP] Különlegességek ELMONDOM eddigi pálya­futásom egyik legnagyobb si­kerélményét. Társaságban, fia­talasszony, nem dicsekvésként, csak az öröm megosztásának szándékával közli, hogy miket is termel tenyérnyi hétvégi hobbiparcelláján, mi mindent próbál kicsikarni az aprócska földdarabból. Sorolja: az idén már nem vásároltak retket, hagymát, megtermett a „bir­tokon”, spenótért sem ment a közértbe, és a friss fogyasztá­son kívül jutott a saját ter­mésű eperből néhány kilónyi télire, üvegekbe is, angol re­cept szerint, sűrű vörös borban éltévé. És ekkor következett ez a mondat, amely előkészítette a sikerélményt, mert a fiatal­­asszony így folytatja: — Most néhány mángoldom a fontos, szeretném, ha jól fejlődnének. — Majd ezt mondta: — Beszé­lek itt nektek a mángoldról, amikor talán azt se tudjátok, hogy mi fán terem. Ám a fia­talasszony arcán lelohadt a kissé gúnyos mosoly, amikor megszólaltam: — Húsz-hu­szonöt centiméter magasra megnövő növény, a rebarbará­hoz hasonló szárral, jókora le­véllel. A levélből készíthető saláta, spenótot pótló főzelék, a szára a spárgához hasonlóan fogyasztható. DÖBBENT CSEND, leher­vadt mosoly, óriási ováció. (Azt persze nem mondtam el, hogy két nappal előtte lestem ki a tudományomat valame­lyik szakácskönyvből, de hát ez nem is volt fontos.) Mind­ezt nem azért bocsátottam elő­re, hogy tájékozottságomat fi­togtassam, hanem azért, mert néhány nappal ezelőtt vala­melyik újságban vagy képes­lapban megütötte a szememet egy kép: zukkinivásár Buda­pesten a Tolbuhin körúti csarnokban; minden pénteken készítménykóstoló a növény népszerűsítésére. Tehát van valami, ami jó, egészséges, vál­tozatosabbá teszi az étrendün­ket, csak éppen az óvakodás a nem ismerttől, lehetetlenné te­szi, hogy beiktassuk étren­dünkbe. Néhány hónappal ezelőtt je­lent meg Bozsik Valéria tollá­ból a Különleges zöldségéte­lek című szakácskönyv, amely az ételleírásokon felül a felso­rolt főzelékfélék és egyéb nö­vények termesztéséhez is ad tanácsokat. Nos, a könyvben huszonnégy zöldségféle leírása szerepel (hiányzik belőle a zukkini), és a mángoldnál ti­zenhétféle ételleírás követi a termelési tanácsokat. A hu­szonnégy növény közül alig a fele, ami ritkábban-gyakrab­­ban kapható a piacokon, de jó néhánnyal — pedig piacjáró pesti polgár vagyok — még sohasem találkoztam. Például a cikóriával, az endíviával, a lestyánnal, a mángolddal, a banánhagymával, a venkellel. Ami kapható: padlizsán, pa­­tiszon, zukkini, brokkoli, kínai kel, póréhagyma, de ezek sem kelletik magukat mindig a pul­tokon. Ez is magyarázza rész­ben, hogy nehezen nyernek polgárjogot a belőlük készült ételek étrendünkben, és ezzel a ritkán kaphatósággal elkez­dődik a bűvös kör: nem kere­sik, nem érdemes tartani, áru­sítani, mert csak ránk fony­­nyad... és így tovább. PEDIG NEMCSAK étrend­­színesítők a már annyit emle­getett zöldségnövények, ha­nem pénztárca-gyarapítók is. Miért? Mert jó néhány közü­lük húspótló étel, rántva, pör­költnek fogyasztható. És mivel a szezonban viszonylag ol­­csóak , a héten patiszont lát­tam a zöldértnél, kilóját 14 fo­rintért­­, feltétnek, főételnek a belőlük készült remekek nyilvánvalóan kevesebbe ke­rülnek, mint ha hasonlót hús­ból készítenénk. Jó, jó, ne tes­sék mérgelődni, kedves olvasó, nem azt akarom bizonygatni, hogy egy kiló patiszon 14 fo­rintért azonos értékű kilónyi szép, világos rózsaszínű, jó da­rab szűzpecsenyével megál­dott rövidkarajjal. Nem, erről szó sincs. Arra se szeretnék biztatni senkit, hogy egyik nap rántott padlizsán legyen az asztalon, másnap patiszonpör­­költ, aztán zukkini következ­zék valamilyen módon elké­szítve, majd a brokkoli masí­rozzon az asztalra, azt pedig kövesse a rakott feketegyökér. Dőreség volna ilyesmire ser­kenteni, és egyhangú lenne az étrendje annak, aki ilyen bo­tor tanácsot megfogadna. Nem is erről van szó... — Ha nem erről, akkor mi­ről? — kérdezheti az olvasó. — Bökje már ki a szerző mon­danivalója lényegét, mert vé­gül olyan hosszúra nyúlik ez a bújócskázás a, mondanivaló magva körül, hogy nem lesz helye a megírásra. No, akkor ki vele! A szerző szándéka csupán annyi, hogy felhívja a figyelmet a következőkre: nemcsak akkor étel az étel, ha hús­hússal készül, hanem ak­kor is, ha új ízeket kínáló húshelyettesítő ételeket te­szünk az asztalra. Tehát ilyen­kor, nyáridőben, próbáljunk megbarátkozni az eddig nem próbált, idegenkedéssel eluta­sított újfajta receptekkel. A lehetőségek skálája széles. A már említett könyvben például a szerző a brokkoli elkészíté­sének 12-féle módját írja le, a patiszonnál 19 receptet ajánl, a padlizsánválaszték még gaz­dagabb, mert 27 ételt ír le. Persze nem feltétlenül szüksé­ges mindegyiket végigpróbál­ni, végigsütni-főzni az „étla­pot”. No de néhány kipróbá­lásának mi a rizikója? Mert ha kipróbáltuk és nem ízlett, akkor a gyakorlat próbája ma­gyarázza magatartásunkat, ide­genkedésünket. De ha ízlett? Akkor jöhet a következő elké­szítési mód! S VÉGÜL kanyarodjék visz­­sza a szó a pénzhez, ne hagy­juk ki az érvek közül az újra, a szokatlanra bátorításnál ezt se. Harmincöt-negyven dekás padlizsánból például hét-nyolc rántott szeletet is ki lehet por­ciózni. A szezonban 20—30 fo­rint a tojásgyümölcsből egy ki­ló. Nyolc szelet tehát tíz fo­rintból kihozható. Félve írom le: tessék csak összevetni ugyanannyi karajszelet árával. És a patiszon töltve? Mert nemcsak a dagadót lehet ám így elkészíteni. Egy félkilós pa­tiszon (csillagtök) ára hét fo­rint. És mennyibe kerül a da­gadó? Hát ez volt a lényeg. Ennyit kellett erről elmondani. RÓKÁS SÁNDOR Erdei ciklámen A Dunántúl nyugati és délnyugati felén járva, a kevert lomberdőkben nyár derekán néha szinte lila az avar az ott virító rengeteg erdei ciklámen­től. Az egyes virágok első pillanatban az ibolyára emlékeztetnek, szárukon lefelé hajlanak. A sötétzöld levelek szív alakúak, finoman mintázottak. Az erdei ciklámen az árnyékos helye­ket kedveli, hűvösebb, nyirkosabb környezetet kíván, így nem véletlenül él a Dunántúl nyugati és délnyugati tájain. Virágait leszedni, árusítani, vagy a gumókat kiásni tilos. Áttelepí­tése egyébként sem eredményes, mert például a meleg alföldi kertekben még árnyékba ültetve is rövidesen elpusztul. Ott viszont, ahol termé­szetes körülmények között tenyészik, egyike jellegzetes és egyben legszebb természeti értékeinknek, s így min­denkitől védelmet érdemel. Világos­lila virágai viszont hálás témát je­lenthetnek azoknak, akik színes ké­peken szeretnék a természet egy-egy ilyen apró csodáját megörökíteni. KÉP ÉS SZÖVEG: S CSÓKA ESZTER Egy szabásmintára négy lánykaruha A szabásminta 9—11 éveseknek készült. Szükség szerint nagyítható vagy kicsinyíthető. Anyagszükséglet a blúzhoz: szimpla széles anyagból 2,50 méter. A szabásmintát 5x5 centis négyzetháló segítségével nagyítsuk fel. Hagyjunk rá 2 centi varrásszélességet. A szaggatott vonal a hajtást (búg) jelzi. Az EK az eleje közép-, a HK a háta középvonala. A == eleje, B = háta. A blúzt kiszabjuk, az oldalvarrásokat, a vállvarrásokat összevarrjuk. A nyakkört olyan nagyra vegyük, hogy a fej könnyen kiférjen, vagy készítsünk gombolópántot. A nyakkivágást kibéleljük. Varrhatunk a blúz derekára gumi­házat. Ha kívülkötős blúzt készítünk, varrjunk övét is! A húzott szoknyához 2x60 centiméter anyag szükséges. Varrjuk össze az oldalvarrásokat, vasaljuk szét. A derékrésznél 5 centi szélességet hajtsunk a visszájára, és tűzzük le körbe a 4x1 centis gumiházat. A derék mérete szerint gumizzuk be. Az alját felhajtjuk. Varrhatunk az oldalvarrásba rejtett zsebet is.­­ Fodros szoknya és blúz koc­­kás zefírből. A fodrok szélét keskeny csipke is díszíti. _ Derékban szabott és gumi­­zott, két színből kombinált ruha. A két szín összedolgozásá­nál a blúzon és a szoknyán belső zseb van elhelyezve. (Ez a ruha két régiből is készülhet!) _ A csíkos pamutjerseyből készült japán ujjú blúzt és húzott szoknyát rátéthímzés te­szi eredetivé és széppé. . A kétrészes lánykaruhát színes szalag díszítheti. Ha nincs színtartó szalag, akkor vá­sároljunk farkasfogat, vagy hor­goljunk színes pántokat. VILLÁNYI ZSUZSA Bőrünk is öregszik Mostanában több levelet kap­tunk idősebb olvasóinktól, me­lyekből nyíltan vagy burkoltan a bőrükön tapasztalható elvál­tozás miatti aggodalom, a rák­tól való félelem csendül ki. Az egyik levélben például a testén levő apró piros pontocskák ter­mészete felől érdeklődik írója, egy másik a halántékán levő szürkés, kiemelkedő lövedék­re vonatkozólag kérdez, mely­nek közepén begyógyulni nem akaró seb van. Ismét más a ke­zén jelentkező barna foltok miatt aggódik. Az emberek általában nem mernek orvoshoz menni, pedig a vizsgálat teljesen megnyug­tató eredményt hozhat. S az idejében felismert és kezelésbe került bőrrák tökéletesen meg­gy­ógyí­tható. A bőrünk bizony velünk öregszik, rugalmassága csök­ken, egészében sorvadni kezd. Vékonyabb lesz, de egyúttal szárazabb is, mert a faggyú- és verejtékmirigyek, amelyek a bőrt simává és rugalmassá te­szik mind kevesebb váladékot termelnek. A bőr alatti zsír­szövet is kevesebb lesz, mint fiatal korban volt, a bőr pety­hüdtté válik, a szemek és a száj körül, a homlokon előbb szarkalábak, majd ráncok je­lennek meg. Ezek sajnos az idősebb kor velejárói, megjele­nésüket legfeljebb késleltetni lehet. Az orron és az orcákon jelentkező finomabb vagy kife­jezettebb értágulatok csekély beavatkozással megszüntethe­­­tők. Ugyancsak könnyű segíte­ni a törzsön és végtagokon le­vő piros pontocskákon, ezek­nek kozmetikai jelentőségük van csupán. A bőr rosszindulatú dagana­tainak előfordulása elég magas, a vizsgálatok mégis alig egy százalékuknak a kiváltó okát tudják megtalálni. Ma már nem kételkednek a dohányzás tüdőrákot előidéző hatásában, kevesebb szó esik azonban arról, hogy a dohány­zás az ajkakon is kiválthat rá­kot megelőző, idővel rákká ala­kuló elfajulást Pipázóknál ta­pasztalható az ajakpír idült gyulladása, amelyet a dohány­füstben levő rákkeltő anyag és a pipaszár által létesített izga­lom okoz, a cigarettázóknál a füsthöz társuló hőhatás vehető figyelembe. Nagy jelentőséget kell tulaj­donítani azoknak a szürkésbar­na színű lencse vagy annál már nagyobb elváltozásoknak, ame­lyek arcon, tarkón, nyakon, egyszóval­­akaratlan területe­ken vannak. Ha kisebesedne, haladéktalanul meg kell orvos­nak mutatni, mégpedig minél előbb. Ezeknél a jelenségeknél az ibolyántúli sugaraknak van szerepük, főleg a mezőgazda­ságban dolgozóknál, halászattal foglalkozóknál, tengerészeknél észlelhető. Itt jegyezzük meg, hogy az ajakrúzs festékanyaga érzékenyebbé teszi az ajkakat a fénysugarakra. Az ajkak gyulladása kapcsán is keletkez­het ajakrák, de ajakrákot hoz­hat létre bizonyos szájvíz és fogkrém, rosszul illeszkedő ha­mis fogsor, gyógyszer, a csorba fogak is. Okozhat elváltozást a rossz szemüvegkeret, amelyik mindig azonos helyen irritálja a bőrt. Többnyire ártatlan elváltozás az a lencsényi-ujjbegynyi nagy­ságú, a bőr felszíne felé emel­kedő, lapos, érdes felszínű és könnyen lekaparható szürkés vagy barnás színű elváltozás, amely az élet negyedik évtize­de után szokott megjelenni a vállakon, ritkábban a mellen, egyszóval a ruhával fedett te­rületeken. Jó azért ezt is figye­lemmel kísérni, és időnként or­vosnak megmutatni. DR. ROHONYI LÁSZLÓ Gyógyító gyümölcsök A gyümölcsöt üdítő hatása, kellemes íze, zamata miatt is érdemes fogyasztani. Értékes vitaminok, ásványi anyagok ta­lálhatók a gyümölcsben. Kaló­riaértéke elsősorban a szénhid­ráttartalom (cukortartalom) függvénye. A vitaminok közül sok C-vitamin, aszcorbinsav ta­lálható a hazai bogyós gyü­mölcsökben és déligyümölcsök­ben. Így C-vitamin-tartalma miatt is érdemes fogyasztani a földiepret, fekete ribiszkét, vö­rös ribiszkét, málnát, egrest. A déligyümölcsök közül elsősor­ban a citromot, a narancsot, a grape fruitot. A grape fruitnak sokak szerint testzsírcsökkentő hatása is van, ezért fogyókú­rázóknak is ajánlott. A bőséges C-vitami­n-ellátás érdekében jobb ezeket a gyü­mölcsöket nyersen fogyasztani, mert a sütés-főzés a C-vitamin­­tartalmat felére csökkenti. Az A-vitamin elővitaminja, a ka­­rotin, főleg a kajszibarackban, az őszibarackban, a cseresznyé­ben jelentős. A karotin hőre nem érzékeny, így a barack­­lekvár, a kajszibarack- vagy az őszibarack- és a meggybefőtt,­­kompót is jó karotinforrások. Gazdag a B-vitamin-tartalma a diónak, a mogyorónak, a man­dulának, a gesztenyének. Az ásványi anyagok közül a gyümölcsökben a vas, a mész, a foszfor, a kálium sói találha­tók. Ezek a sók lekötik a szer­vezet kifáradását okozó tejsa­vat. A kálium a szívizom egész­séges működéséhez szükséges. A gyümölcsök cukortartalma főleg fruktóz, és a cukorbete­gek szervezete a fruktózt köny­­nyebben értékesíti, ezért meg­mért, előírt mennyiségben a cu­korbetegek is fogyaszthatnak friss gyümölcsöt, gyümölcséte­leket, gyümölcsös tésztákat. A nyersen fogyasztott alma pektintartalma a bélben meg­duzzad, mert vizet vesz fel, az ott levő baktériumok által ter­melt mérgeket magához kö­ti, és kiürüléskor magával vi­szi. Megbetegedés, fertőzés okozta fokozott bélműködés esetén ezért adnak bőven nyers reszelt almát, életkortól füg­gően háromnegyed kilót,más­fél kilót. De a pektin a bélmoz­gást is gyorsítja, ezért ajánla­nak például renyhe bélműkö­dés miatt szenvedőknek, idős embereknek sok nyers almát. Az étkezés után fogyasztott, jól megrágott nyers alma a fogakat tisztítja. A C-vitaminban gazdag bo­gyós gyümölcsöket sokan ter­mészetes formájukban nem él­vezhetik, ilyenkor célszerű a friss, megmosott gyümölcsöt fi­nom szitán, szűrőn áttörni, és csak a friss, nyers gyümölcsle­vet, gyümölcspürét fogyasztani. Ugyanez vonatkozik a többi gyümölcsre, őszibarackra, kaj­szibarackra, cseresznyére, meggyre is. A turmixolás a ros­tokat finoman eldarabolja, így egy-egy adagra kevesebb rost­tartalom jut. Feltáplálásra, hízókúrára szorulóknak ajánlott a sok szénhidrátot tartalmazó szőlő vagy a kajszibarack, a banán és a datolya. A szőlőt glukóz­tartalma miatt nem fogyaszt­hatják a cukorbetegek. A dió, a mogyoró, a mandula igen tápláló, mert nemcsak szénhid­rát, hanem zsír is található mindegyikben. Cukorbetegek­nek mindhárom gyümölcs jól helyettesítheti az egészséges korukban megszokott „ropog­tatni való” tésztaféléket. Édes­kés ízű, jól helyettesíti a diabe­tikus süteményekben, édessé­gekben az édesítő anyag egy részét. A hámozott mandula a gyomorsav-túltengésben szen­vedők panaszait csökkentheti. LANGFELDER MAGDA Nyári élelmiszer-tárolás Az élelmiszer nulla Celsius-fok körüli táro­lásakor a szöveti folyadék halmazállapota, va­lamint fizikai, kémiai és biológiai értéke nem változik, csaknem azonos értékű marad a friss élelmiszerrel. Ilyen hűtést biztosít a háztartási hűtőszekrény normál hűtőtere. A baktériu­mok szaporodása lassul, a megfelelő tárolási időn belül nem lesz belőlük annyi, hogy egész­ségünket károsíthatnák. Fagyasztásnál a nyersanyag hőmérséklete lassan süllyed mínusz nyolc-tíz fokig. Az élel­miszerekben a mikrobák szaporodása megáll, az erjedési folyamat megszűnik, a szövetek kö­zötti folyadék megfagy, és a képződött jég­­kristályaik roncsolják a szöveteket. A lassan megfagyó gyümölcs- és főzelékféle felengedve bőséges levet ereszt, nem nyeri vissza eredeti formáját és ízét. Ez érvényes a húsokra is. A gyorsfagyasztás (mélyhűtés) a legkorsze­rűbb eltartási mód, mert a mínusz 40 Celsius­­fokra hűtött élelmiszerben a jég kis kristályok­ban képződik, ezért ritka a sejtroncsolás, a vitaminok sem károsodnak lényegesen. A meg­felelő ütemű felengedés után az áru azonnali fogyasztása esetén biológiailag is értékes, a friss árut megközelítő élvezeti értékű. Az ilyen technikával készült ételek a hűtőgépek mély­hűtő részeiben tovább tárolhatók. A nyári melegben fokozott óvatossággal kell kezelni a nyers húsokat, a tejet és termékeit, az ezekkel készült sült vagy főtt ételeket, va­lamint a fagylaltokat, a krémeket, a sütemé­nyeket. A baktériumok igen rövid idő alatt el­szaporodhatnak, mert a fülledt meleg kedvező feltétel ehhez. A szalámi, a szafaládé, a virsli és a hurka rendkívül bomlékony. Hűtőszek­rényben két-három napig, anélkül legfeljebb egy-két óráig tárolhatók. Veszélyt jelent a többszörösen­­kihűlt és felmelegített húsok és ki­főtt tészták fogyasztása is. A kórokozók ugyanis minden alkalommal újra és újra el­szaporodhatnak. Ha a tejet melegen állni hagyjuk, megalszik. Az aludttej, mivel savanyú kémhatású, meg­gátolja a kórokozó baktériumok elszaporodá­sát, mert azok a savanyú közeget nem­ a kedve­lik. Ezért van, hogy a savanyú káposzta, a gyü­mölcslevek, az ecetes ételek ritkán okoznak ételmérgezést. Tejszínhabot, krémest, tejes fagylaltokat, süteményeket ne készítsünk és ne is vásároljunk, ha kellő hűtésüket nem tud­juk biztosítani. Amennyiben­­kétségeink vannak az étel mi­nőségét illetően, inkább dobjunk ki valamit, mintsem kitegyük magunkat a megbetegedés veszélyének. DR. SOPRONI LÁSZLÓ

Next