Népszabadság, 1983. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

4 A Központi Statisztikai Hivatal jelentése (Folytatás a 3. oldalról.)liárd forintot tett ki. Emelkedett a természetbeni — egészségügyi, oktatási, kulturális — juttatások összege is. Nyugdíjakra 69 milliárd forintot fizettek ki, 12%-kal többet, mint 1981- ben. A növekedésben a 2%-os, illetve 100 forintos kiegészítés mellett szerepe volt annak, hogy az év folyamán 45 ezerrel, 2 176 000-re nőtt a nyugdíjasok száma, valamint annak, hogy az új nyugdíjasoknak magasabb a nyugdíja. Kismértékben hozzájárult a növekedéshez az alacsony nyugdíjjal rendelkezők részére az év közben végrehajtott fogyasztóiár-emelések miatt folyósított nyugdíj-kiegészítés. 1982-ben az egy nyugdíjasra jutó nyugdíjak és járadékok átlagos havi összege 2660 forint volt. Családi pótlékra 1982-ben 15 milliárd forintot fizettek ki, ami közel 2%-os növekedést jelentett. 1982 végén 233 ezer anya vette igénybe a gyermekgondozási segélyt, 8 ezerrel kevesebb, mint 1981 decemberében. Gyermekgondozási segélyre 3,5 milliárd forintot folyósítottak, valamivel kevesebbet, mint 1981-ben. A munkajövedelmeket és a társadalmi jövedelmeket együttesen tartalmazó összes jövedelem növekedése, valamint a fogyasztóiár-színvonal 6,9%-os emelkedése alapján az egy lakosra jutó reáljövedelem mintegy fél százalékkal volt magasabb az előző évinél. A lakosság összes fogyasztása 15 fokal emelkedett. A kiskereskedelmi forgalom volumene 1,1%-kal haladta meg az 1981. évit. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek eladása 0,5%-kal, a vegyes iparcikkeké 2,7%-kal nőtt, a ruházati cikkeké 2,4%-kal csökkent. A takarékbetét-állomány az év folyamán 15,7 milliárd forinttal emelkedett, és december 31-én 175,7 milliárd forintot tett ki. Egészségügy, oktatás Az egészségügyi ellátás személyi és intézményi feltételei 1982-ben tovább javultak. A 10 ezer lakosra jutó orvosok száma 30 fölé emelkedett. A kórházi ágyak száma 1500-zal nőtt. 78 új általános és gyermekorvosi körzet létesült. Csökkent a betöltetlen körzeti orvosi állások aránya. A bölcsődei helyek száma 2200-zal bővült. 1982 végén a bölcsődei helyek száma 70 ezer volt. Az óvodai helyek száma 6800-zal nőtt, és elérte a 408 ezret, miközbenaz óvodáskorú gyermekek száma csökkent. Az óvodák zsúfoltsága tovább mérséklődött. Az óvodás korú gyermekek 84,2%-a járt óvodába. Az 1982/83-as tanévben 31 ezerrel nőtt az általános iskolák nappali tagozatán tanulók száma. Az általános iskola 8. osztályát befejezettek 90%-a tanul tovább, 43%-uk középiskolában, 47%-uk szakmunkásképző és szakiskolákban. Az előző tanévhez képest mind a szakmunkástanulók, mind a középiskolák nappali tagozatán tanulók száma emelkedett. A múlt évben 68 300 diák tett eredményes érettségi vizsgát, ebből 44 400 nappali tagozaton. A felsőfokú oktatási intézményekbe 100 600 hallgató jár, a nappali tagozaton lényegében annyian, az esti és levelező tagozaton kevesebben tanulnak, mint egy évvel korábban. Az ország különböző felsőoktatási intézményeiben 25 400 hallgató kapott oklevelet, ebből 14 500 a nappali tagozaton. Az általános iskolák osztálytermeinek száma 1600-zal bővült. Az egy osztályteremre jutó tanulók száma kissé csökkent. Az alsófokú oktatásban dolgozó pedagógusok száma 2700 fővel, közel 81 ezerre emelkedett. A középiskolákban 16 400 pedagógus tanít, 400-zal több, mint az előző tanévben. Javult a diákok szociális ellátottsága. Az általános iskolai tanulók 41,6%-a részesült napköziotthonos ellátásban az 1981. évi 39,9%-kal szemben. Emelkedett a diákotthonokban vagy kollégiumokban lakó szakmunkástanulók és egyetemi-főiskolai hallgatók aránya. A felsőfokú oktatási intézmények hallgatói számára kifizetett ösztöndíj összege mintegy 30%-kal emelkedett. Idegenforgalom 1982-ben 9,8 millió külföldi látogatott az országba, 34%-kal kevesebb, mint 1981-ben. A beutazók háromnegyede a szocialista országokból érkezett. A Magyarországra látogatók 2/3-a, 6,5 millió fő egy napnál hosszabb időre érkező turista volt. Számuk az előző évhez képest ugyancsak csökkent. A turisták átlagos tartózkodási ideje, valamint a napi kiadásaik nőttek, így az idegenforgalomból származó bevételek 9%-kal meghaladták az előző évit. Magyar állampolgárok 3,9 millió esetben utaztak külföldre. Ez az egy évvel korábbihoz viszonyítva 30%-os csökkenést jelent. A szocialista országokba utazott a külföldre látogatók 88%-a. Az idegenforgalmi kiadások összege valamelyest meghaladta az 1981. évit. A bevételek és kiadások aktív egyenlege nagyobb volt az előző évinél. Az év folyamán jelentősen, több mint 10%-kal bővült a kereskedelmi szálláshelyek száma. A szállodák befogadóképessége 5100-zal, ezen belül Budapesten 4500-zal nőtt. Az egyéb szálláshelyek — turistaszállások, kempingek, nyaralóházak, fogadók, fizetővendéglátás — befogadóképessége 25 ezerrel lett több. Budapest, 1983. február 4. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Két hetet tölthettem el január közepén Ja------------------pánban a kormányzat vendégeként. A megbeszélésekkel zsúfolt tokiói napok után a figyelmes házigazdák a hét végére kirándulást szerveztek a régi császárvárosba, Kyotóba, majd onnan vonattal Hirosimába. Az élményeim nem hagynak nyugtot, amíg írásban nem számolok el velük. Robog velünk a vonat. A sebességmérő 200 —220 kilométer között ingadozik. Ez valóban rohanás, vonattól igazán nagy teljesítmény. Én mégis szunyókálok. A pálya egyenletes szintje ringató, az ablakban pedig hol a táj tűnik fel apró japán házakkal, hol pedig egy sötét fal suhan el. A sínpár egyenletesen azonos tengerszinti magasságban fut, de mivel hegyek között haladunk, így sok az alagút. Zavarja a szemet a fény és árnyék egyenetlen, sűrű váltakozása. Lehunyva pihen a szemem. A pihenés nem passzivitás. A megelőző nap benyomásai, emlékképei futkároznak lelki szemeim előtt. Fellebbeznek előttem ismét Kyoto régi pagodái, a felnőttavatáson részt vevő kimonós lányok, a hangulatos teaházak. Még mindig csodálkozom, hol elő nem fordulunk mi, magyarok. Kyoto egyik megőrzött régi japán kertjének a sarkában van egy kicsi teaház. A cipőt levéve térden kúszunk előre, hogy részt vegyünk a számtalan szekta egyikének évente egyszer itt megrendezett ceremóniáján. Tisztelettel fogadnak, semmin sem szabad csodálkoznunk. Minden hagyomány természetes. Vajon az is, hogy az illatos és kellemes aromájú zöld tea készítését irányító „segédprofesszor” magyar fiatalember, aki öt évvel ezelőtt erre vetődött és ittragadt?! örült a találkozásnak, de én keveset tudtam meg róla, mert sorsokat kutatni a zöld tea ivásának ceremóniája közben nincs idő. Azt azért odasúgta: ő Kyotóban keresgeti tovább lelki békéjét. Mi viszont most vonattal robogunk, és ő is csak emlékké sűrűsödik szunyókálás közben. Hirtelen felriadok. A környezetemben semmi nem változott, így csak belülről jöhet a riasztás. Közeledünk Hirosimához! Délben, napsütésben találkozom a soha ne feledd várossal. Az órákká terebélyesedő pillanatok alaposan meglepnek. A város él, lüktet, nyüzsög. Emlékezetem nem ezt hordozza. Vakító tűzgömbre, felhőgombára, égő viharra, elképzelhetetlen pusztulásra emlékezem. Itt egészen más fogad. Egy milliós városba csöppentem, amely nem vesz tudomást az én korábbi átéléseimről, hanem folytatja megszokott vasárnapi életét. Hirosima a pusztulása előttinek közel háromszorosára nőtt. Hegyei zöldek, folyója legyezőszerűen több ágban közelíti meg a tengert. Házai épek, hídjai állnak. A város lakosai bájosak és vidámak. A fiatalok ugyanúgy viháncolnak ezen a pihenőnapon, mint nálunk. Cinkosan kacsintanak vagy integetnek a könnyen felismerhető külföldinek. Este, lepődöm meg igazán. Hirosima szórakozik. A teaházakban régi és becsült kimonókban teszik kellemessé a teázást a gésák. A játékcentrumokban zakatolnak az automaták, zörögnek-csörömpölnek az acélgolyók, hogy végül mind eltűnjenek a gép gyomrában. A szerencse téged kísértett meg, de végül — mint mindig — a tulajdonos konszern nyert. A whiskybárban ismerős dallamot követve szalagra lehet énekelni, hogy eltegyék a hangodat őrző kazettát. Reggel dolgozni és tanulni rohan a rá-------------------------------- ros lakossága, hiszen hétfő van. Mi a Mazda autógyárat látogatjuk meg. Rend, szervezettség — ez az első benyomásom. Bájos kislányok fogadnak tisztelettel meghajolva az igazgatósági épület bejáratánál, a liftnél, az emeleteken, a fogadószoba ajtajában. Ha nem szoktam volna meg, hogy a japán arcok sem egyformák, akkor a ruha és a tiszteletteljes üdvözletek alapján azt hihetném, hogy egy és ugyanaz a fiatal hölgy bűvészként játszik körülöttünk. De nem, mert egy egész hadsereg van belőlük az adminisztrációs központban, és mindent észrevétlenül elintéznek: nyitnak, csuknak, teát adnak. Más a kép az évente egymillió különféle autót át- és kibocsátó, mintegy négy kilométeres szalag körül. A kiszámítottan, egyenletesen gyors futószalag mellett egy ideig robotautomaták nyújtogatják ki a „kezüket” a hegesztéshez, csavarhúzáshoz, egyes darabok összeillesztéséhez. Majd a munkások következnek villámgyors mozdulatokkal. Európainak szokatlan az ütem és a kemény fegyelem. Mire végigsétálunk a hatalmas csarnokon, újabb kész autók gördülnek ki az épületből. A városban minden ép, minden él és mozog. Az én emlék-Hirosimámnak híre sincs, nem is beszélnek róla. Már elfelejtették volna itt, a tetthelyen?! Pedig én a régi miatt jöttem, azt akarom látni, arról akarok hallani. Az élet ez egyszer is győzött a pusztuláson, de milyen volt a pusztulás, mit kellett legyőzni? A város főpolgármesteréhez megyünk. A városháza is új, mint minden épület a városban, s meglepetéssel látom: a japán zászló mellett piros-fehér-zöld lobogó leng az épületen. Megható figyelmesség. Azonnal felvillannak előttem ismert hazai képek. Odahaza most ébredeznek az emberek, hogy egy-két óra múlva munkába vagy az iskolába érjenek. De mi Hirosimában vagyunk, ismét a déli órákban. Takeshi Araki főpolgármester fiatalemberként élte át azt a napot. 1945. augusztus 6-án 8 óra 15 perckor a bomba robbanásának középpontjától 3 és fél kilométernyire egy üzem irodájában dolgozott. Akkor még ez a távolság a megmaradást jelentette. Büszke a mai városára, az élénk életre, de sejtjeiben hordozza azt a múltat, amiről én is tudni akarok. Mi az egész emberiség figyelmeztetői vagyunk — mondja, majd munkatársai az emlékmúzeumba kísérnek. Film, képek, tárgyak, dokumentumok be-----------------------------------------szólnek arról a napról. Mindegyik a pusztulás, a halál dokumentuma. A halottak elrettentőek, a város helyén keletkezett szinte egyenletes romhalmaz, a pusztaság félelmetes. A megsemmisítés pillanatok alatt csapott le az emberekre, akik elégtek, megégtek, eltűntek vagy darabokra szakadtak. Rövid órák alatt legalább másfél százezer ember lett semmivé. Múlttá váltak. De az élők! Alig lehet elviselni azokat a képsorokat, amelyek legalább 30 óra eltelte után készültek az életben maradottakról. Szörnyű, ahogy az élőhalottak botorkálnak. A vánszorgókról foszladozik a hús, malik a bőr, előremered a kiégett szem ürege. Mindegyiken sebek, üszkösödő részek. Egész testük megnyomorítva, de szívük még működik, pislákol az életösztön, és vonszolják magukat, támogatják egymást a kórház romjai felé. Élni akarnak. Az egyéves pici gyermek is vízért könyörög. A szenvedésnek ez a szörnyűségesen elviselhetetlen látványa letaglózza az embert. A múzeum tárgyi emlékei is beszélnek. A szilárd betonfal elporladt, a kemény acél megolvadt, a hatalmas épületekből csak zsugorított romok maradtak a tűzhenger nyomán. Az epicentrumtól 3,5 kilométerre levő zöld bambuszerdő „megérett”, sárgává aszalódott. Fekete csíkok egy fehér márványfalon, a néhány nap múlva esett atomhamus eső nyomai. Az is életeket követelt. A bomba robbanásától 250 méterre egy bank épülete állt, de a lépcsőjének néhány darabja csak az emléke. Ezen a kövön a robbanás pillanatában egy ember ült, akiből csak egy fekete körvonal, saját árnyéka maradt meg. Az ereklyék is sokat mondanak. Az 1—20 kilométeres körzetben összeszedett ruhafoszlányok, használati tárgyak volt emberek emlékeit jelentik. Előttünk a megolvadt zsebóra, amelynek két mutatóárnyéka örökre őrzi a 8 óra 15 perc pillanatát. Ma is hoznak még ilyen emléktárgyakat a hajdani hirosimaiak, öreg szülők éppen ottlétünkkor adták át egy diákzubbony darabjait három épen maradt gombbal — ennyi maradt gyermekük után. Ezt őrizgették eddig. Most a helyi televízió stábja felvételeket készít az eseményről. Engem benyomásaimról faggatnak. Arra gondolok, tudják-e az emberek, hogy ma százszorosan rombolóbb bombák vannak tízezerszámra a világon, mint a „hirosimai” volt? És van neutronfegyver, amelyet a korlátozott atomháború esztelen amerikai stratégái ajánlanak a világnak, főleg Európának. Annak robbanása után a diákzubbony megmaradna, a gombok is épek lennének, csak az ember, aki viselte, csame az pusztulna el. S nem lenne olyan sem, aki az ereklyét őrizhetné. Nem maradna, aki múzeumot állítson, aki újjáépítse Hirosimát, mert a Hirosimák ezrei pusztulnának el. Miféle emberek azok, akik nem akarják megérteni, hogy nem lennének győztesek, új városalapítók, csak vesztesek, csak hullák! Csendben helyezzük el a kegyelet virágait az emlékművön. Hallgatagon utazunk a repülőtérre, és a gépen sincs sok szavunk. A tokiói nagykövetségünk fiatal munkatársa sápadtan néz maga elé. — Elcsendesedtél — jegyzem meg. — Szüleimre és a pici fiamra gondoltam — válaszolja. A jövő, az élet jár az eszében. Úti társaink hangosak, zsibonganak. Mi a régi Hirosima képével indultunk el, annak benyomásai foglalkoztatnak. A körülöttünk ülők a mai, élettől lüktető várost hagyták maguk mögött. Ez legyen a remény, de a régit se feledjük soha. Berecz János HIROSIMA EL NÉPSZABADSÁG 1983. február 5., szombat Az ellátás a SZOT-elnökség napirendjén A SZOT elnökségének pénteki ülésén a Belkereskedelmi Minisztérium a lakosság idei várható áruellátásáról tájékoztatta a szakszervezet vezető testületét. Rámutatott, hogy a kereskedelmi készletek értéke eléri a 65 milliárd forintot, ami összességében megfelelő és összetétele is javult. A kereskedelem legfontosabb törekvése az alapvető fogyasztási cikkek kínálatának stabilitása, a minőség és a fogyasztói ár összhangjának erősítése, a vásárlási körülmények javítása, s nem utolsósorban az, hogy a kereskedelem rugalmasabban alkalmazkodjék a differenciálódó kereslethez, egyebek között olcsó, de kifogástalan cikkek is kellő mennyiségben álljanak rendelkezésre. A kiskereskedelmi forgalom az idén — folyó áron számítva — várhatóan 6,1 százalékkal növekszik, változatlan áron számítva azonban 1,1 százalékkal csökken. A KPVDSZ állásfoglalása megállapítja, hogy a lakosság igényei az utóbbi időben meglehetősen differenciálódtak, megélénkült a kereslet az olcsó, illetve középáras cikkek iránt, ezeket az igényeket azonban egyes termékekből — tavaly például szilárd tüzelőanyagokból, hazai sörökből, olcsóbb húsfélékből — a kereskedelem nem mindig tudta kielégíteni. Egyre inkább tapasztalható, hogy megfelelő választék hiányában a lakosság inkább elhalasztja vásárlásait. A szakszervezetek rugalmas jelzőrendszert építettek ki, amelynek célja, hogy kellő időben felhívja a figyelmet hiánycikkekre, a használati értékkel nem arányos árakra, a minőséggel kapcsolatos észrevételekre. Örvendetesnek tartják, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium igényli a szakszervezetek közreműködését, jelzéseit, mert ezeket segítségként használja fel az ellátás javításához. A szakszervezetek érdekvédelmi munkájukban minden lehetőséget felhasználnak a kereskedelmi dolgozók jövedelmének növelésére. Ezután az elnökség tájékoztató jelentést hallgatott meg az ötnapos munkahét bevezetésének tapasztalatairól. Megállapították, hogy a rövidebb munkahétre való áttérés a termelésben nem okozott fennakadást. Egyes helyeken csökkentek a veszteségidők, nőtt a termelékenység, bár a munkaidő-kiesés még mindig számottevő. Gyakori a panasz a szolgáltatóhálózat nyitvatartási, üzemelési rendjére, amely nem igazodik kellően a dolgozók munka-, illetve szabadidejéhez. A szakszervezetek véleménye szerint a nyitvatartásoknál kiigazításokra van szükség, amit mindenütt a helyi adottságoknak megfelelően kell megoldani. Végül az elnökség megtárgyalta és elfogadta a szakszervezetek és a SZOT 1983. évi költségvetéséről szóló előterjesztést. (MTI) Szűrös Mátyás tárgyalásai az NSZK-ban A Német Szociáldemokrata Párt (SSPD) meghívására január 31. és február 4. között az NSZK-ban tartózkodott Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a külügyi osztály vezetője. Megbeszélést folytatott Willy Brandttal, az SPD elnökével, Helmut Schmidttel, a párt alelnökével, Herbert Wehnerrel, az SPD parlamenti frakciójának elnökével, Horst Ehmkével és Wolfgang Rothtal, a frakció elnökhelyetteseivel, Egon Bohrral és Hans-Jürgen Wischnewskivel, a pártelnökség tagjaival, valamint az SPD más vezető képviselőivel. A szívélyes légkörű találkozókon véleményt cseréltek a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, mindenekelőtt az európai béke és biztonság megszilárdítása, a fegyverkezési hajsza megfékezése, a kétoldalú kapcsolatok erősítésének lehetőségeiről. Szűrös Mátyás találkozott és véleményt cserélt akét országot érintő néhány kérdésről Wolfgang Mischnickkel, a Szabad Demokrata Párt (FDP) parlamenti frakcióelnökével, valamint Volker Rühével, a Kereszténydemokrata—Keresztényszocialista Unió (CDU—CSU) parlamenti frakciójának elnökhelyettesével, továbbá Alois Mertesszel, az NSZK külügyminisztériuma államminiszterével. Szűrös Mátyás elvtársi légkörű megbeszélést folytatott Hermann Gautierrel, a Német Kommunista Párt (DKP) alelnökével, Carl-Heinz Schröder külügyi titkárral és Gustav Trambowskival, a vezetőség elnöksége tagjával a nemzetközi élet, a kommunista és munkásmozgalom, valamint a pártközi együttműködés időszerű kérdéseiről. Innepségek a népi ellenőrzés jubileumán Hajdú-Bihar, Győr-Sopron, Komárom, Pest és Somogy megyében pénteken emlékeztek meg a népi ellenőrzés megszervezésének negyedszázados jubileumáról A népi ellenőröket övező tisztelet és megbecsülés jegyében lezajlott ünnepségeken ott voltak a megyék párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetői. Komárom megye Tatabányán megtartott ünnepségén megjelent Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Győr-Sopron megye központi ünnepségének elnökségében helyet foglalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Szakali József, a KNEB elnöke, a Pest megyei ünnepségen pedig Méhes Lajos, a Politikai Bizottság tagja, ipari miniszter köszöntötte a párt nevében a népi ellenőröket, s méltatta önkéntes munkájuk fontosságát, értékét. Magyar pártküldöttség Moszkvában Az SZKP KB meghívására február 1. és 4. között Lakatos Ernővel, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetőjével az élen küldöttség tartózkodott Moszkvában. A delegáció az SZKP ideológiai munkájának tapasztalataival ismerkedett. Megbeszélést folytattak az SZKP KB propaganda- és nemzetközi tájékoztatási osztálya, a Krasznopresznyenszkij kerületi pártbizottság, a Pravda szerkesztősége, a TASZSZ hírügynökség, az APN sajtóügynökség, továbbá a Szovjet Rádió és Televízió vezetőivel. Az MSZMP küldöttségét fogadta Mihail Zimjanyin, az SZKP KB titkára. Elnökségi ülés a Hazafias Népfrontban Pénteken Kállai Gyula elnökletével ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1982. november 11-i ülésén áttekintette a magyar választási rendszer tapasztalatait, s megállapította, hogy a társadalomban végbement fejlődés indokolttá teszi a választási rendszer továbbfejlesztését. A Központi Bizottság felkérte a Hazafias Népfront Országos Tanácsát az elgondolások véleményezésére és javaslatainak megtételére. Az országos elnökség tagjait Pozsgay Imre, a népfront főtitkára tájékoztatta az MSZMP KB ezzel kapcsolatos előzetes elképzeléseiről. A vita után az elnökség döntött az országos tanács ülésének összehívásáról és a téma napirendre tűzéséről. Miként az elnökségi ülésen is megállapították, a bevált alapelveket megtartvatovább kell erősíteni választási rendszerünk demokratikus vonásait, növelni kell a választópolgárok és a Hazafias Népfront szerepét. Az országos elnökség ülésén felszólalt: Apró Antal, Asbót Jánosné, Ádám Antal, Bartha Tibor, Bencsik István, Bognár József, Gosztonyi János, Horváth Éva, István Lajos, Kerkápoly Endre, László Andor, Mezei Barna, Papp Lajos, Pethő Tibor, Rónai Rudolf, Sebestyén Nándorttó, Straub F. Brúnó és V. Nagy Imre. (MTI)