Népszabadság, 1983. június (41. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-30 / 153. szám
1983. június 30., csütörtök NÉPSZABADSÁG Aczél György előadást tartott az újságíró-szövetségben Szerdán kibővített ülést tartott a MÚOSZ választmánya. A tanácskozáson Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást a kulturális újságírás időszerű kérdéseiről. Az ülésen részt vettek a központi napilapok főszerkesztői, vezető kulturális újságírók. Jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP KBagitációs és propagandaosztályának vezetője. (MTI) .Magyar—jordán kereskedelmi tárgyalások Ibrahim Ajub, Jordánia közellátási minisztere vezetésével június 25. és 29. között kereskedelmi delegáció tárgyalt Magyarországon. A megbeszélések eredményeként a jordán üzletemberek hárommillió dollár értékben vásároltak magyar textilárukat, konfekcionált termékeket, bőrárukat, hús- és növényi konzerveket. A magyar vállalatok ajánlatokat dolgoztak ki más fogyasztási cikkek és élelmiszerek exportjára is. A jordán miniszter magyarországi tartózkodása során találkozott Veress Péter külkereskedelmi és Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterrel. (MTI) Ülést tartott az MSZBT vezetősége Apró Antalnak, az MSZBT elnökének vezetésével szerdán ülést tartott az MSZBT ügyvezető elnöksége. A tanácskozáson egyebek között az MSZBT együttműködését vitatták meg a tömegszervezetekkel és -mozgalmakkal. A testület megállapította, hogy a társaság a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítése érdekében az utóbbi években szoros kapcsolatot alakított ki a tömegszervezetekkel és -mozgalmakkal, így például az MSZBT is részt vesz a béke és barátság hónap megrendezésében, s több sikeres, kulturális rendezvényt szervez a SZOT-tal és a KISZ-szel közösen. (MTI) A gazdasági együttműködések helyzetéről tárgyalt a TOT elnöksége (Munkatársunktól.) Szerdán Budapesten Szabó István elnökletével a termelőszövetkezetek gazdasági együttműködésének helyzetéről tárgyalt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Megállapította a testület, hogy az öt évvel ezelőtti jogi szabályozás kedvezően hatott a gazdasági együttműködések fejlődésére. Az úgynevezett gazdasági társaságok száma ugrásszerűen emelkedett, és jelenleg megközelíti a kilencszázat. Viszont a jogi önállósággal bíró közös vállalatok, betéti társulások, egyesülések kutatási-fejlesztési-termelési egyesülések száma csökkent, ma 135 van belőlük. Ezt a csökkenést az elnökség rendjénvalónak tartotta, ott szűntek meg ugyanis ezek a szervezetek, ahol hiányzott a kellő anyagi érdekeltség és nélkülözték a reális terveket is. Sokat mond az, hogy a népgazdaságban most működő társulások 80 százaléka a tsz-ek tevékeny közreműködésével jött létre. Ezek a társulások olyan újszerű feladatok ellátására alakultak, amelyeket egy-egy gazdaság célszerűen nem tudott megoldani, és a gazdasági, szellemi erők összefogása új lehetőségek hasznosítását tette lehetővé. Nemzetközi orvoskongresszus Budapesten Budapesten, július 3. és 8. között tartják a Klinikai Kémikusok Nemzetközi Szövetsége V. európai kongresszusát. Az eseményről tartott sajtótájékoztatón a Magyar Sajtó Házában dr. Militényi Miklós egyetemi tanár, a Klinikai Kémikusok Magyar Társaságának elnöke és e tudományág több más képviselője egyebek között elmondta: e tanácskozáson 60 ország klinikai diagnosztikai laboratóriumainak és elméleti intézményeinek, valamint gyógyintézetei központi laboratóriumainak orvosai és vegyészei — csaknem 1500-an vesznek részt. Hatszáz előadáson ismertetik azokat az új vizsgálati módszereket, amelyek alkalmazása elősegíti a pontos diagnózis megállapítását, a betegségek korai felismerését. Neves szakemberek számolnak be arról, miként lehet laboratóriumi eljárásokkal felderíteni a szervezetben rejlő daganatot, a vele született anyagcsererendellenességeket. A gyógyszerek megfelelő adagolását elősegítő laboratóriumi vizsgálatokról, az állatorvosi klinikai kémia eredményeiről ugyancsak szó lesz a tanácskozáson. A kongresszus színhelyén — a BNV területén — a világ legnevesebb laboratóriumi orvosi műszergyártó cégei kiállításon mutatják be új termékeiket a szakma képviselőinek. (MTI) Megnyílt a fővárosi nyári diákcentrum Harmadik alkalommal szervezték meg a fővárosban a nyári vakáció idejére a diákcentrumot. A KISZ budapesti bizottsága a XI. kerületi Kőrösy József utca 17. szám alatti Lágymányosi Közösségi Házban hozta létre a diákcentrumot. A korábbi évekhez hasonlóan munkaerő-közvetítő, kölcsönző és kulturális információs szolgálat, több szabadidő-, sportprogram és klubfoglalkozás várja a munkát kereső, illetve szórakozni, sportolni kívánó fiatalokat. A Pályaválasztási Intézet munkatársai állást kínálnak azoknak, akik még nem döntöttek, hogy az iskolai tanulmányaik befejeztével hol helyezkednek el. Amennyiben a vállalatok, az intézmények, a magánvállalkozók bejelentik igényeiket, a vakáció idejére egy-két hetes alkalmi munkát is ajánlhatnak majd az idefordulóknak. A diákcentrum augusztus 20-ig lesz nyitva. Új otthonok épülnek Visontán A Heves megyei Visontán mind több takaros családi házat építenek a fiatal házasok. Ki magánerőből, ki az OTP vagy a munkahely nyújtotta segítséggel. A községi tanács építkezésre ösztönzi a letelepedőket. Kedvezményesen ad telket a számukra, anyagi lehetőségeitől függően részt vállal a közművesítésben, utak, utcák kialakításában. A település így gyorsan fejlődik, gyarapodik. Családi házak az Alkotmány utcában. SzabósÁndor felvétele 5 ÖNÁLLÓ GYÁRAK, ÖNÁLLÓ FELELŐSSÉG A változás Csepel érdeke Ez a gyár más, mint a többi. A Csepel Vas- és Fémművek politikai, gazdasági jelentőségével, vagy akár csupán méreteivel mindig is kitűnt a többiek közül. S talán mozgalmi és újabb kori tradícióival, szellemével is, ami életre szóló kötődést teremt majd mindenkiben, akinek a húszezer embert foglalkoztató gyáróriáshoz valaha is köze volt. De Csepel fogalom azok számára is, akiket soha semmiféle kapocs nem fűzött a gyárhoz. Csepel közügy és közvagyonokkal kíséri tehát megkülönböztetett figyelem a gyárat, különösen most, amikor jelentős változások elé néz: holnap, július 1-én a csepeli vállalatok, intézmények teljes jogú, önálló vállalatként dolgoznak tovább, és megszűnik a mai formájában 1972-ben létrehozott Csepel Vas- és Fémművek Tröszt. Fejlesztések fél sikerrel Az erről szóló minisztertanácsi határozat — amiről akkor lapunkban is beszámoltunk — alig több, mint három hónapja született, az előzményei azonban majd egy évtizedre nyúlnak vissza. Akkor, az 1970-es évek elején vetődött fel a kérdés: vajon maradhat-e „ipartörténeti múzeum" a Csepel Vas- és Fémművek, vagy korszerű nagyüzemmé kell válnia, ahol színvonalas, gazdaságosan értékesíthető termékeket gyártanak? Mert a nagyrészt elöregedett — a kohászatban például majd fél évszázados — berendezések, és a sok tekintetben elavult technika nem tette lehetővé a termékszerkezet korszerűsítését, gátolta a további fejlődést. Hozzá kellett tehát kezdeni a gyáróriás rekonstrukciójához. Ekkor szűnt meg például a motorkerékpár-gyártás, s helyette megteremtették a kerékpárgyártás feltételeit. Fejlesztették a nehézgépgyártást, az öntészetet, az elektródagyártást, az atomenergetikai berendezések gyártását, korszerűsítették a szerszámgéptermelést — összességében nyolcmilliárd forintot fordítottak a Csepel Művek modernizálására. Miközben azonban a technika, a technológia kétségkívül korszerűbb lett, a tröszt pénzügyi helyzete romlott. Részint azért, mert a szabályozás szigorúbb lett. De volt a bajoknak belső oka is. Az új üzemek egy része például nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket — a kelleténél lassabban futott fel a termelés, a termékek egy részének nem volt piaca. Különösen súlyos volt a helyzet a tetemes veszteséget okozó kerékpárgyártásban. Végül a tröszt 1979-ben alaphiányos lett, nem tudta hiteleit törleszteni. A súlyos pénzügyi gondok enyhítésére a tröszt türelmi időt kapott: az Állami Tervbizottság 1982 végéig felfüggesztette a törlesztési kötelezettségek egy részét. A csepeliek nagy erőfeszítésekkel kezdtek hozzá a jövedelmezőség javításához, ám tevékenységük nem járt igazi sikerrel: intézkedéseik nyomán javult ugyan valamelyest a tröszt pénzügyi helyzete, ám a nyereség továbbra sem nyújtott fedezetet a hitelek törlesztésére. Az Állami Tervbizottság 1982 augusztusában ismét megvizsgálta a tröszt gazdálkodását, s úgy ítélte meg, hogy a vállalatok által kidolgozott intézkedések nem adnak kellő alapot a bajból való kilábalásra. Az ÁTB ezért kormánybizottságot jelölt ki azzal a feladattal, hogy dolgozzon ki koncepciót és programot a tartósan jövedelmező gazdálkodás feltételeinek megteremtésére. A bizottság a piaci helyzetet kellően figyelembe nem vevő fejlesztőmunkában, a lassan változó termelési szerkezetben, a nem megfelelő költséggazdálkodásban találta meg a nyereség hét éve tartó csökkenésének magyarázatát. E jelenségek alapvető okát pedig abban látta, hogy nem megfelelő a tröszt szervezeti, irányítási és érdekeltségi rendszere. Kiürült a „nagy kalap” Azaz a legfőbb ok az a bizonyos „nagy kalap”, amiből ugyan mindenki részesülhet, de amit előzőleg meg is kell tölteni. S ha teli van, gazdálkodni is könnyebb vele. De ha üres, ahová csak rakni kell a pénzt — azaz az egyes vállalatok nyereségét —, de kapni már nem lehet belőle, akkor azonnal csökken a vonzereje. Azaz, hogy ismét a közgazdászok nyelvére fordítsuk a szót: az igen magas hiteltörlesztési kötelezettségek és az alacsony eredmény miatt olyan csekély nyereség maradhatott az egyes vállalatoknál, hogy ennek már nem volt ösztönzőösszetartó ereje, így azután — bár változatlanul szóltak érvek a tröszti szervezet mellett — a mérleg nyelve végül is a hátrányok irányába billent. Egyetlen ésszerű kiút látszott: a vállalatok önállóságának megteremtése, amelynek révén az ár- és szabályozó rendszer nem áttételesen, hanem közvetlenül érinti az egyes — egyenként is jelentős — csepeli gyárakat, s így egyértelműen növekszik az érdekeltség a jövedelmezőség növelésében. Márciusban tehát megszületett a Minisztertanács határozata: megszűnik a tröszt, s önállóak lesznek a vállalatok, illetve egy részük közös vállalatként működik majd. Az önállóság nem jelenti azt, hogy teljes egészében elszakadnak azok a szálak, amelyek évtizedeken keresztül összekötötték a csepeli vállalatokat. Már csak azért sem, mert továbbra is vannak közös érdekeik, amelyek összehangolására ezután is szükség lesz. E közös feladatok ellátására alakul az igazgató tanács és a Csepel Művek Ipari Központ. A nyolc nagy vállalat igazgatóiból és az Ipari Központ elnökéből álló igazgató tanács arra hivatott, hogy döntsön a közös infrastrukturális fejlesztésekről, a bővítő beruházásokra rendelkezésre álló üzemi területek felhasználásáról, a nemzetközi együttműködés közös feladatairól, s ehhez hasonló — a gazdálkodás lényegét nem érintő — kérdésekről. Az Ipari Központ elsősorban szakértőkből álló, a trösztnél jóval kisebb létszámú szervezet, amelyik elemzéseket végez az igazgatótanács részére, s szervezi, összehangolja annak munkáját. Az utóbbi három hónapban Tari Antal miniszteri biztos vezetésével lényegében befejeződött a szervezeti átalakulás előkészítése. Bizottság alakult, amelyik gondoskodott a tröszt megszüntetésével kapcsolatos személyi problémák megoldásáról. Vagyonmegosztó bizottság készíti elő a vállalatok közötti pénzügyi kérdések rendezését. Kidolgozták az egyes vállalatok működésére vonatkozó konkrét elképzeléseket, az igazgatótanács és az Ipari Központ szervezeti szabályzatát. Megteremtették a vállalatok működésének szervezeti feltételeit, s előkészítették az egyes vállalatok vezetésében bekövetkező személyi változásokat. Ennek megfelelően önálló vállalatként működik majd a Vas- és Acélöntőde, a Vasmű, a Fémmű (amelyről leválik a székesfehérvári és a móri gyáregység), a Szerszámgépgyár, az Egyedi Gépgyár, a Transzformátorgyár, a Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyár, a Tervező Vállalat és a Számítástechnikai Vállalat. Kisvállalat lesz az Anyagvizsgáló és Gépipari Minőségellenőrző Intézet, valamint az Oktatási Vállalat. A Hőerőmű és Szolgáltató Vállalat 1984. január 1-től valamennyi csepeli gyár, a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat pedig négy üzem közös vállalata lesz. Ugyancsak közös vállalat a Szociális és Munkásellátási Intézet. Reális starthelyzetben A Csepel Vas- és Fémművek szervezetében bekövetkezett változások a pártmunkában is változásokat igényelnek. Magától értetődően legelőször is a tartalmi munkában — Csepelen most a legfontosabb politikai feladatok a szervezeti változásokhoz kapcsolódnak. Hiszen a dolog természeténél fogva az ilyen átalakulás soha sincs konfliktusok nélkül. A megszokotthoz való ragaszkodás, az újjal kapcsolatos bizonytalanság, az önállóságról vallott sokféle nézet szinte elkerülhetetlenül vezet súrlódásokhoz, okkal vagy ok nélkül elszenvedett sérelmekhez. Nem könynyű lecke megértetni az emberekkel, hogy a tröszti szervezet felett eljárt az idő, s hogy a csepeliek érdekeit az szolgálja leginkább, ha éi, a mai követelményekhez igazított szervezetben dolgozva nagyobb eséllyel teremthetik meg a jövedelmező gazdálkodás feltételeit. Nem kis feladat ez, s éppen ez indokolja, hogy a csepeli pártszervezet átalakulása némi fáziskéséssel kövesse csak a gazdálkodás szervezeti változásait. A vállalati pártszervezetek ugyan átalakulnak — az új formában nyolc pártbizottság, három pártvezetőség és hét közvetlen irányítású pártalapszervezet tartozik a Csepel Művek pártbizottságának hatáskörébe. E kerületi jogú pártbizottság azonban a XIII. kongresszust megelőző választásokig megmarad. Majdnem minden készen áll tehát ahhoz, hogy július 1-én a csepeli vállalatok megkezdhessék önálló életüket. Az illetékes állami szervek az önállóság pénzügyi feltételeinek megteremtésében is segédkeznek — felülvizsgálva a vállalatok pénzügyi helyzetét, a kilábalást célzó gazdaságfejlesztési terveket, egyebek között olyan új, hiteltörlesztési kötelezettségeket írtak, illetve írnak elő a későbbiekben, hogy egyik gyár se kerüljön már az indulás pillanatában kilátástalan helyzetbe. A pénzügyi segítség azonban csak annak a vállalatnak Lesz valóban segítség, amelyik képes megküzdeni a nehéz helyzettel, amelyik meg tudja találni a gondok leküzdésének legjobb lehetőségeit. Másként kell gondolkodni A feladatok nem könnyűek. Igen sok a tennivaló például a költségek csökkentésében. A létszám jelentősen kisebb lett a legutóbbi fél évtizedben, ám nem mérséklődtek ezzel egyidejűleg az épületek, a gépek költségei, az energia- és karbantartási kiadások. Hosszabb lett a termékek átfutási ideje, felduzzadtak a készletek és persze a kamatok is. Emellett a termelésnek jóval nagyobb mértékben kellene nőnie, hogy jelentősen javulhasson a nagy értékű termelőberendezések kihasználása. Ezt persze a létszámhiány is nehezíti — csak a legutóbbi öt hónapban 260 fizikai dolgozó és 160 alkalmazott hagyta el a vállalatokat. A Szerszámgépgyárban például kereken tíz százalékkal csökkent a létszám. Nehezíti az emberek munkáját az akadozva érkező import is. Mindamellett nincs más út , ha kell, licencek, know-how-k vásárlásával, kiegészítő termékek gyártásával korszerűsíteni kell a termékszerkezetet, s igen rugalmas, kezdeményező munkával piacot kell találni a gyártmányoknak, hogy a gazdálkodás gondjai enyhüljenek. Külön gond a kerékpárgyártás. Annyi bizonyos, hogy a termelés megszüntetése nem lehet megoldás, hiszen különben csak importból lehetne kielégíteni a hazai vásárlók igényeit. Meg kell találni tehát azokat a módszereket, amelyekkel gazdaságossá tehető a kerékpárgyártás. Azt persze kár volna elhallgatni, hogy ez alighanem még igen alapos vizsgálatokat s hosszabb időt igényel. Július 1-én tehát eldördül a startpisztoly, életbe lépnek a Csepel Vas- és Fémművek szervezetét és irányítási rendszerét érintő változások. A gondolkodást azonban nem lehet határidőre megváltoztatni. — A csepeli vállalatok — mondotta Tari Antal miniszteri biztos egy tanácskozáson — gyakorlatilag 15 évvel maradtak el a többi iparvállalathoz képest az önállóság gyakorlásában és ismeretében. Bizonyos, hogy ez az önállóság új módszereket kíván. Sokkal kezdeményezőbb szellemre, vállalkozó, ha kell, egészséges kockázatot is vállaló magatartásra van szükség, s ennekkialakítása aligha megy minden vállalatnál máról holnapra. De az az anyagi és szellemi érték, ami a Csepel Vas- és Fémművek kerítésén belül az utóbbi évtizedekben felhalmozódott, igen nagy. Van korszerű technika Csepelen, és vannak ,nagy tudású, jól képzett vezetők és munkások. S ha nehéz, buktatókkal teli lesz is a következő néhány év, a tröszti „védőernyő” megszűnése, a teljes önállóság kényszerítő ereje végül is azt segíti elő, hogy a tudás és a technika minél hatékonyabban kamatozzon. Az országnak — és maguknak a csepelieknek. Kozma Judit