Népszabadság, 1984. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-03 / 154. szám

2 Meghiúsult a jobboldali puccskísérlet Bolíviában A bolíviai fővárosból érkező, egy­behangzó hírügynökségi jelentések szerint meghiúsult a szombati kato­nai összeesküvés, s a jobboldali ka­tona- és rendőrtisztek egy csoportja által elrabolt Hernan Siles Zuazo ál­lamfő sértetlenül kiszabadult csak­nem tízórás fogságából. A köztársa­sági elnök visszavette az államügyek intézését. Siles elnök rövid sajtónyilatko­zatában hitet tett a demokratikus átalakítás programjának folytatása mellett, rámutatva a reakció mester­kedései elleni harc folytatásának szükségességére. Időközben fény derült az elnök­rablás részleteire. Ezek szerint Si­­lest hajnalban hálószobájából civil ruhás tisztek hurcolták el, és a Mi­­raflores nevű kormánynegyed mel­letti erdőbe, egy raktárépületbe vit­ték. Az elrabolt elnök nyomára buk­kant katonák és rendőrök körülzár­ták az épületet. Oscar Bonifaz pénz­ügyminiszter tárgyalásokat kezdett az elnökrablókkal, és megállapodott velük, hogy Zuazo szabadon bocsátá­sa fejében ők is sértetlenül távoz­hatnak az egyik külföldi nagykövet­ségre. La Paz-i hivatalos jelentések sze­rint, a jobboldali puccsisták azt kö­vetően álltak el tervüktől, hogy vi­lágossá vált: nem számíthatnak a hadsereg vezetőinek támogatására. Az összeesküvés szervezőit részben letartóztatták, mások pedig a bolí­viai főváros több külföldi diplomá-A hétvégi sikertelen államcsíny nem az első kísérlet volt a jobbol­dali katonai diktatúra örökébe lépő demokratikus kormánykoalíció meg­buktatására. Összeesküvések, kor­mányválságok, parlamenti obstruk­­ciók, katonai lázadások jelezték az elmúlt hónapokban, hogy Bolíviában a polgári kormányzáshoz való visz­­szatérés korántsem zökkenőmentes folyamat, s a szélsőjobboldal nem nyugszik bele hatalma megtörésébe. Kétségtelen, hogy a diktatúra évei­ben fölhalmozódott gazdasági csőd­tömeg tovább növeli egy jobboldali fordulat veszélyét. Az ország eladó­sodása, sőt fizetésképtelensége, a ter­melés visszaesése, a vásárlóerő csök­kenése, a nagyarányú munkanélkü­liség a belső feszültségek éleződésé­nek irányába hatott a legutóbbi he­tekben, s ennek — a jobboldal szá­mításai szerint — széles körű kor­mányellenes megmozdulásokba kel­lett volna torkollnia. A válságért ugyanis a jobboldal, demagóg mó­don, a Siles-kormányzat nyakába próbálja varrni a felelősséget, jólle­het nyilvánvaló, hogy a demokrati­kus koalíciónak sem elegendő ideje, sem elegendő eszköze nem volt a fel­drnt képviseletén találtak menedéket. A belügyminiszter közlése szerint az összeesküvés vezetői közé tartozott a volt mezőgazdasági miniszter, fo­lendülés alapjainak megteremtésé­hez. A puccskísérlet irányítói azonban rosszul mérték fel az erőviszonyokat, a lakosság és a hadsereg hangulatát. Hiszen éppen a bukott államcsíny bizonyítja: az ország életében oly nagy súllyal jelenlevő hadsereg ve­zetői változatlanul bizalommal visel­tetnek a demokratikus koalíció iránt, s támogatják elképzeléseit. Nem ke­vésbé örvendetes az a körülmény, hogy a szakszervezetek — amelyek­nek pedig az elmúlt időszakban kü­lönféle bérviták kapcsán nézetelté­réseik támadtak a kormánnyal — határozottan kiálltak a demokratikus koalíció mellett, s egységesen eluta­sították a jobboldali alternatívát. Mindezek alapján megalapozottnak tetszik a remény, hogy a jobboldal provokálta szakítópróba elősegíti a bolíviai alkotmányos és demokrati­kus erők egységének megszilárdítá­sát. Erre a gazdasági és politikai problémák sokaságával birkózó kor­mánykoalíciónak rendkívül nagy szüksége is van, hiszen az általa kezdeményezett átalakulási folyamat csakis így haladhat előre a kívánt ütemben. Kis Tibor Jando Savaria ezredes, az egyik ka­tonai körzet parancsnoka és Ed­gar Prudencio rendőrfőnök-helyettes. (MTI) hírmagyarazónk írja_______ Bécsi cáfolat a Kirchschláger elleni merényletkísérletről Az osztrák sajtó egy részének va­sárnapi és hétfői jelentései, amelyek szerint ismeretlen tettesek két egy­más utáni napon előbb Stájerország­ban, majd Karintiában merényletet kíséreltek meg Rudolf Kirchschláger szövetségi elnök ellen, a vasúti pá­lyatestek megrongálásával, a jelek szerint, enyhén szólva túlzóknak bi­zonyultak. Hétfőn a kora délutáni órákban az APA osztrák hírügynökség idézte az osztrák szövetségi vasutak igazgató­ságának közleményét, amely szerint szombaton, amikor a stájerországi Sankt Martin im Mürztal közelében az azóta őrizetbe vett két salzburgi diák meglazított tizenhat csavart a pályatesten, „az arra haladó vasúti szerelvények számára semmi veszély nem állott fenn”. Egyidejűleg az elnö­ki hivatal azt közölte, hogy Kirchsch­läger amúgy sem kerülhetett volna veszélybe, mert „az ellenkező irány­ban haladt vonatja”. NÉHÁNY SORBAN Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter hét­főn Moszkvában fogadta Csien Csi­­csen kínai külügyminiszter-helyet­test, aki a szovjet és a kínai külügy­minisztérium képviselői közötti kon­zultációk keretében tartózkodik a szovjet fővárosban. (TASZSZ) A szovjet kormány meghívására Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ fő­titkára július első felében hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. (TASZSZ) Moszkvába, érkezett a Japán Kom­munista Párt küldöttsége, amelyet Kaneko Micuhiro, a JKP KB főtit­kára vezet. A delegációt a repülőté­ren Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a központi bizottság tit­kára fogadta. (TASZSZ) Genfben megnyílt a Namíbiával és a dél-afrikai apartheid kérdésével foglalkozó konferencia. Az ENSZ-fő­­titkár táviratot intézett a részvevők­höz, amelyben hangsúlyozza: az Af­rika déli részén kialakult válsághely­zetet az ENSZ határozatai alapján kell megoldani. (TASZSZ) A NATO-ról, a kelet-nyugati vi­szonyról tárgyalt Bonnban Gen­­scher nyugatnémet külügyminiszter Lord Carringtonnal, az Észak-atlanti Szövetség új főtitkárával. Síkraszáll­­tak a kelet—nyugati párbeszéd fel­újításáért, mert ennek híján „nem érhető el a béke sem” — mondották. (MTI) Jesse Jackson, a demokrata párt elnökjelöltségére pályázó amerikai polgárjogi aktivista vasárnap béke­menetet vezetett Kaliforniából Me­xikóba. A Tijuana mexikói város­ban tartott békenagygyűlésen Jack­son ismét élesen bírálta az USA kor­mányának közép-amerikai politiká­ját. (MTI) Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt főtitkára, államfő, több szocialista országban tett körútját befejezve, a Szovjetunió területén áthaladva, üd­vözlő táviratot küldött Konsztantyin Csernyenkónak, az SZKP KB főtit­kárának. Nagy jelentőségűnek minő­sítette a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztése szempontjából a Szovjet­unióban folytatott tárgyalásait. (TASZSZ) NÉPSZABADSÁG 1984. július 3., kedd Guatemalában szigorú ellenőrzés mellett zajlottak a nemzetgyűlési választások (Kiküldö­tt munkatársunk havan­nai telexjelentése.) Fokozott katonai készültség és a szavazópolgárok érdektelensége jel­lemezte a vasárnapi nemzetgyűlési választásokat a közép-amerikai Gua­temalában.. A két és fél millió sza­vazásra jogosult guatemalainak 17 párt 857 jelöltje közül kellett kivá­lasztania azt a nyolcvannyalcat, akik az alkotmányozó nemzetgyűlés kép­viselőiként kidolgozzák majd az or­szág új alaptörvényét, a választási törvényt, valamint előkészítik az 1985-re tervezett általános választá­sokat. A részt vevő pártok és politikai csoportok köre leszűkült a konzer­vatív, jobboldali és szélsőjobboldali pártok jelöltjeire. A baloldali politi­kai tényezőket és fegyveres csopor­tokat tömörítő Guatemalai Nemzeti Forradalmi Egység ■ (URNG) nem vett részt a választásokon, miután a katonai rendszer nem garantálja je­löltjei biztonságát. A guatemalai katonai kormányzat, amelynek élén a múlt évben katonai puccsal hatalomra került Humberto Mejia Victores áll, a választási kam­pány során nyíltan támogatta azo­kat a szélsőjobboldali, jelölteket, aki­ken keresztül a katonák ellenőrzést kívánnak gyakorolni a megválasz­tandó alkotmányozó nemzetgyűlés felett, így kívánva biztosítani a jövő évi elnökválasztásokon a hadsereg jelöltjének sikerét. A választások első, nem hivatalos eredményei szerint a szavazatok 25 százalékát a konzervatív Nemzeti Egységpárt kapta meg. Várhatóan a vidéki körzetekben jelentős szava­zatmennyiséget szerez majd a két jobboldali pártból, a Nemzeti Sza­badság Mozgalomból és az Autenti­kus Nemzeti Központból álló párt­­szövetség. Jellemző adat, hogy az eddig beérkezett jelentések szerint legnagyobb számban érvénytelen szavazatot adtak le a választók. Nagy Csaba Bírósági eljárás indul Lambsdorff volt bonni gazdasági miniszter ellen ( BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A bonni tartományi bíróság gaz­dasági bűncselekményekkel foglalko­zó 7. számú büntető­­tanácsa hétfőn bejelentette: az ügyészség indítványa alapján megvesztegetés, illetve ab­ban való közreműködés miatt eljá­rást indítanak Otto Lambsdorff volt gazdasági miniszter, Hans Friderich ugyancsak volt gazdasági miniszter (mindkettő FDP) és Eberhard von Brauchitsch, a Flick konszern volt ügyvezetője ellen. Lambsdorffot az­zal vádolják, hogy 1977-ben és 1980- ban összesen 135 ezer márka össze­get fogadott el von Brauchitschtól. A bíróság a vádat megalapozottnak minősítette. Az eljárás megindításá­nak időpontjáról még nincs döntés. A legújabb fejleményekkel össze­függésben a CSU újra felveti az FDP megbízhatóságának kérdését. Theo Waigel, a CSU parlamenti csoportjá­nak elnöke hétfőn hangsúlyozta: Franz Josef Straussnak ugyanolyan joga van a koalíciós döntések meg­hozatalában részt venni, mint a má­sik két koalíciós párt elnökének. Ezt megtoldotta azzal, hogy a CSU elnö­kének a kormányban is helye kell, hogy legyen. Waigel hozzátette: az FDP-vel va­ló koalíciónak jelenleg nincs alterna­tívája. A CDU—CSU-nak azonban fel kell készülni arra, hogy az 1987-es választásokon saját erejéből kerül­jön hatalomra. Kanyó András A hírre a képviselőház tömérdek bizottsági ülést tartalmazó prog­ramjában bukkantam rá. A képvise­lőház igazságügyi bizottságának egyik albizottsága kihallgatásokat kezd azzal kapcsolatban, hogy javas­lat született: töröljék végre el a McCarran—Walter-féle törvény bi­zonyos paragrafusait. Igaz, tíz meg­kérdezett ismerősömből kilencnek fogalma sincs, írni fán terem a McCarran—Walter-féle törvény. A lényeget azonban kénytelenek meg­tanulni. Néhány héttel ezelőtt egy New York-i templomban, amelynek veze­tő lelkésze irodalmat kedvelő, mű­velt, progresszív egyéniség, jól is­mert írók gyűltek össze. Ott volt Su­san Sontag, William Styron, eljött Arthur Miller is. A templom padso­rai zsúfoltak voltak, és ezek az írók külföldi kollégá­k, barátaik írásaiból olvastak fel. Olyan írók műveiből, akiket egyetlen dolog köt össze: an­nak idején valamennyiüktől megta­gadták a beutazási engedélyt az Egyesült Államokba. A szóban forgó törvény két paragrafusa ugyanis té­telesen kimondja, hogy nemcsak egy vízumot kérő politikai szereplése, hanem világnézete is jogalapot je­lenthet a vízum megtagadásához. Nos, azoknak a listája, akik előtt valamikor erre a törvényre hivat­kozva maradt zárva a sorompó egy időre vagy véglegesen, hosszú lista. Néhány név belőle: Carlos Fuentes, Czeslaw Milosz és persze Pablo Ne­­ruda, valamennyien Nobel-díjasok. A hírhedt McCarthy-korszakban alko­tott McCarran­ Walter-féle tör­vényt, amelynek névadóira már sen­ki sem emlékszik, az amerikai kor­mányszervek ma is változatlanul gyakran és szívesen alkalmazzák. A közelmúltban egy New York-i rendezvény fő szónoka, a Kolum­biából meghívott Nobel-díjas Gab­riel García Márquez lett volna. Nem lehetett ott, csak az üzenetét olvas­ták fel: „Politikai hitvallásom miatt az Egyesült Államok kormánya megint megtagadta tőlem a vízu­mot, amelyet oly sokszor kértem az elmúlt tizenhárom esztendőben, és ehelyett csupán különleges feltéte­lekhez kötött beutazási engedélyt ajánlott fel. Elvi okokból és emberi méltóságom tudatában kellett ezt visszautasítani." A Száz év magány szerzőjének reagálása teljesen ért­hető volt: a feltételes beutazási en­gedély még azt sem tette volna le­hetővé, hogy megtarthassa azt az előadást a közép-amerikai helyzet­ről, amiért meghívták. Azt megelőzően egy másik beutaz­ni készülőnek mondtak kategori­kus nemet. Az Egyesült Államok mexikói nagykövetsége megtagadta, hogy vízumot adjon Hortensia Al­­lende asszonynak, Salvador Allende, a meggyilkolt chilei elnök özvegyé­nek. A 68 éves Allende asszonyt több szervezet, köztük a San Franciscó-i római katolikus püspökség hívta meg, hogy az emberi jogokról tart­son előadást. Az amerikai elutasí­tás szerint e szereplései „nem szol­gálnák az Egyesült Államok érde­keit”. Továbbá: az elutasított „a Bé­­ke-világtanács magas rangú tagja, és e testületnek politikai kapcsolata van a Szovjetunió Kommunista Párt­­jával”. Az egykori elnök özvegyének válasza: „Sosem gondoltam volna, hogy az, amiben hiszek, ennyire ve­szélyessé tesz ilyen idősen ...” Az idők jeleként voltaképpen még üdvözölni is lehetne, hogy a képvi­selőház, egy liberális gondolkodású képviselő, Barney Frank indítvá­nyára mozdulni próbál ez ügyben. Főleg ha nem tudná az ember, hogy választási év van, ilyenkor a tör­vényhozási gépezet kerekei még las­sabban forognak. Aztán új összeté­telű képviselőház lesz. Annak esé­lyei, hogy a szóban forgó törvény­cikkeket belátható időn belül töröl­jék, gyakorlatilag minimálisak. Le­het, hogy ez lenne az idők jele? An­nak jele, hogy milyen lassan moz­dulnak itt az óramutatók? Jeri Le­­ber, a helsinki alapokmány végre­hajtása felett őrködő amerikai bi­zottság ügyvezető igazgatója szerint mindenesetre szomorú tény, hogy az alapo­kmányt aláírók közül, az Egye­sült Államok az egyetlen olyan or­szág, amely törvényesíti, hogy em­berektől ilyen alapon tagadja meg a vízumot. Leber hozzáteszi: „Az ame­rikai polgárok teljes joggal háborod­nának fel, ha őket vetnék alá világ­nézetüket és kapcsolataikat firtató kihallgatásnak minden egyes alka­lommal, amikor Párizsba vagy Lon­donba akarnak utazni.” Vagy teszem azt, Budapestre. Washington, 1984. július. Vajda Péter AZ IDŐK JELE? Súlyos harcok a hét végén a libanoni fővárosban ( BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Hétfőre virradóra hatórás tüzérsé­gi párbaj zajlott le a bejrúti tűzszü­­neti vonal két oldalán elhelyezkedő jobboldali és ellenzéki erők között. Az ellenzék ellenőrzése alatt álló Nyugat-Bejrútban tízen vesztették életüket és 28-an sebesültek meg, míg a főváros keleti feléből két ha­lottat és kilenc sebesültet jelentet­tek. Haladó politikai körökben attól tartanak, hogy Izrael és libanoni ügy­nökei eleve meg akarják hiúsítani a kettészakított Bej­rút újraegyesítését célzó biztonsági terv megvalósítását. A harcok fellángolása szöges el­lentétben áll a hét végén bekövetke­zett pozitív fejleményekkel. Fadi Frem, a Libanoni Erők néven is­mert egyesített jobboldali milíciák pa­rancsnoka vasárnap — általános meglepetést keltve — bejelentette, hogy a haladó szocialista párthoz és a síita Árnál mozgalomhoz hason­lóan ő is hozzájárul a mindeddig el­utasított biztonsági terv végrehajtá­sához, nevezetesen ahhoz, hogy Nyu­­gat-Bejrúttal egyidejűleg a hadsereg vegye át a jelenleg falangista fenn­hatóság alatt álló Kelet-Bejrút ellen­őrzését. Feltételül szabta azonban, hogy az intézkedés nem veszélyez­tetheti a jobboldali milíciák morál­ját és a „Libanoni Erők” katonai fel­építését. Frem azt indítványozta, hogy a nehézfegyverek kivonásával kezdjék meg a terv végrehajtását. A javaslat értékéből sokat levon, hogy Valid Dzsumblatt drúz minisz­ter haladó szocialista pártja már szombaton megkezdte, majd vasár­nap és hétfőn is folytatta nehézfegy­verzetének kivonását. A párt példa­mutató kezdeményezése kedvező visszhangot keltett a főváros mind­két felében. Nabih Berri síita mi­niszter, az Amal mozgalom vezetője szintén utasítást adott a nehézfegy­verek kivonásának előkészítésére. A f­egy­verek összegyűjtését és tárolását az átszervezett hadsereg és a tűzszü­­neti megfigyelők ellenőrzésével va­lósítják meg. Berri közölte, hogy a biztonsági intézkedések több lépcsős megvaló­sítása szerdán kezdődik. Nyugat- Bejrútban a síita vezetésű, keresz­tény tisztekkel és katonákkal meg­erősített hatodik dandár, Kelet-Bej­­rútban pedig a keresztény vezetésű, mohamedán tisztekkel és katonák­kal kiegészített ötödik dandár veszi át a hatalmat a fegyveres pártmilí­ciáktól. Ezután nyitják meg a két városrész közötti átkelőhelyeket, va­lamint a nemzetközi repülőteret és kikötőt. Bócz Sándor* Az izraeli hatóságok — a libanoni és a ciprusi kormány tiltakozása el­lenére — hétfőn is fogva tartották a múlt pénteken katonai erővel Hai­fába térített Alisur Blanco komphajó kilenc elrabolt utasát. A nyolc li­banoni és egy szíriai­ állampolgárt Izrael-ellenes tevékenységgel gyanú­sítják. Tel-avivi közlés szerint öt utast 24 órán belül átadnak a Nem­zetközi Vöröskereszt képviselőinek, négy társukat azonban további vizs­gálatnak vetik alá. Szelim el-Hossz libanoni minisz­ter a nemzetközi törvényeket és az emberi jogokat egyaránt sértő ka­lózakcióként bélyegezte meg a Cip­rus és Nyugat-Bejrút között közle­kedő hajó eltérítését, utasai egy ré­szének elrablását.­­Az izraeli megszálló hatóságok egyébként hétfőtől ismét engedélye­zik a több mint egy hétre bezárt szi­dom és túri kikötő működését. A biztonsági intézkedések megszigorí­tásával indokolt blokád súlyos ellá­tási nehézségeket okozott a meg­szállt Dél-Libanonban. (MTI) A drúz harcosok kivonják nehézfegy­vereiket a libanoni fővárosból. Újabb iráni-Iraki katonai incidensek a Perzsa- (Arab-) öbölben Irán vezetői a ramadán böjti hó­nap befejeződése alkalmából mon­dott ünnepi beszédeikben további állhatatos harcot hirdettek Irak el­len, és óva intették a Perzsa- (Arab-) öböl térségének többi arab orszá­gát, hogy belesodródjanak Irak ol­dalán, a háborúba. Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője Teherán északi részén az iráni vallási vezetők, külföldi diplo­maták és tudósítók jelenlétében mondott egyórás beszédet. A legha­tározottabban kizárta, egyenesen a vallási tanításokkal ellenkezőnek mondta a békekötés lehetőségét Irakkal, s, újból kifejezte, hogy Irán egyik fő háborús célja az iraki baa­­thista rendszer és Szaddam Husszein elnök megbuktatása. — Akik bírál­ják (ezért) Iránt, azok vagy tudatla­nok, vagy zsoldosok — mondotta, és további háborús erőfeszítésekre szó­lított fel. Az öböl menti arab orszá­gokat pedig figyelmeztette, hogy ha beavatkoznak a háborúba, több vesztenivalójuk van, mint Iránnak. Az iraki tengerészet vasárnap haj­nalban öt „tengeri célpontot” meg­semmisített a Perzsa-­­(Arab-) öböl északkeleti­ részén, további két hajó pedig aknára futott ugyanott — je­lentette az INA iraki hírügynökség. A közlemény nem szólt arról, hogy mik, illetve milyen nemzetiségűek voltak a megsemmisített célpontok. A jelentés szerint „konvojban” ha­ladtak Bandar-Khomeini iráni kikö­tő felé, amely nem olajkikötő. Az iraki légierő közben lelőtt egy F–14-es iráni vadászgépet is, amely a „célpontoknak” akart segíteni. Irak az év elején hadiövezetnek m­inősítette a térséget, amelyben ta­lálható a legfontosabb iráni olajki­kötő, a Hárg-sziget is, és figyelmez­tetett, hogy az ott megjelenő hajók­ra légiereje, illetve tengerészete tü­zet nyit. (AFP)

Next