Népszabadság, 1984. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-03 / 154. szám

1984. július 3., kedd NEPSZABADSAE IPARI ÜZEM, TUDOMÁNYOS INTÉZET, KERESKEDELMI VÁLLALAT Csatlakozások a felszabadulási és kongresszusi munka­versenyhez Újabb vállalatok, intézmények dol­gozói határozták el, hogy felszabadu­lásunk 40. évfordulóját és a párt XIII. kongresszusát jobb munkával kö­szöntik. Gyűléseken jelentették be hétfőn: a vállalati s a népgazdasági terv teljesítését egyaránt szem előtt tartva fokozzák teljesítményüket, ja­vítják a minőséget. Székesfehérvárott a Kiváló címmel tizenhatszor kitüntetett Alba Regia Építőipari Vállalat dolgozói úgy dön­töttek: az 1984—1985-ös év időszaká­ban korszerűbb termékek gyártásá­val s a választék növelésével igye­keznek elérni, hogy a vállalati nyere­ség az 1983-ashoz képest harminc szá­zalékkal növekedjék. További céljuk, hogy — lakásépítési tervükön felül — a vállalat által kifejlesztett Alba­­házból, az egyik legkorszerűbb csalá­­diház-típusból, másfél esztendő alatt háromszázat építsenek fel, és adja­nak át kulcsrakészen. Vállalták, hogy racionálisabb gazdálkodással, haté­kony üzemeltetéssel ezer tonna olaj­jal egyenértékű energiát takarítanak meg az elkövetkező tizennyolc hó­napban. A Központi Fizikai Kutató Intézet dolgozói egyebek között azt vállalták, hogy két nemzetközi jelentőségű prog­ram, illetve fejlesztés sikeres megvaló­sítását mozdítják elő. Az intézet részt vesz az 1986-ban Föld-közelbe érő Halley-üstökös tanulmányozására ki­dolgozott nemzetközi Vega-program­­ban. Az égitest vizsgálatára felbocsá­tandó űrszonda fedélzeti műszerei kö­zül többet is a KFKI szakemberei fej­lesztettek ki, s készítenek el 1. Például azt az adatgyűjtő berendezést, amely­ben a kutatások valamennyi ered­ményét mérik majd. Ezt még itt a Földön kipróbálják, mégpedig olyan körülmények közepette, ame­lyek a világűrben, az üstökös közelé­ben érhetik az űrszondát. Az intézet munkatársai most vállalták, hogy so­ron kívül elkészítik az adatgyűjtő be­rendezés tartalék példányát arra az esetre, ha az ellenőrző vizsgálatok so­rán az eredeti meghibásodna. Egy új típusú, kék fényű lézer kifejlesztésé­hez kapcsolódik másik felajánlásuk: a tervbe vett kísérleti példány elké­szítésén túl megcsinálják a berende­­zés laboratóriumi változatát, amelyen a konstrukció gyakorlati alkalmazá­sának lehetőségei is tanulmányozha­tók. A két budapesti Skála Áruház és a Skála Coop nagykereskedelmi igaz­gatóság 72 szocialista brigádjának képviselői a tartós fogyasztási és koz­metikai cikkek választékának bővíté­sét tűzték célul. Ezt főként a külföldi áruházakkal való együttműködésük szorosabbra fűzésével a kishatármenti forgalom­ban, árucserében rejlő lehetőségek jobb kihasználásával akarják elérni. Felkutatják azokat a hazai alap­anyagból előállított termékeket, ame­lyek iránt külföldön érdeklődés mu­tatkozik, és ezek exportjával fokoz­zák a bevételeket. A nagykereskedelmi igazgatóság dolgozói a kistelepülések ellátásának javítására még ebben a hónapban két mozgó mintateremmé átalakított ka­miont, illetve csuklós buszt indítanak útra. Az aprófalvakban levő szövet­kezeti boltok vezetői minta alapján választják majd ki a megfelelő porté­kát; a rendelést a kocsikról rádióte­lefonon adják le a központi raktár­nak, ahonnan rövid időn belül kiszál­lítják az árut. (MTI) Bővítik az áruválasztékot a Marx téri új áruházban. ERDEI KATALIN FELVÉTELE A lengyel parlament mezőgazdasági vitája ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) kétnapos ülést kezdett hétfőn a szejm. Az első napirendi pontként a képviselők a kormánynak az élelmi­szer-gazdasági program teljesítéséről készített jelentését hallgatták meg. Az előterjesztő Stanislaw Zieba, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari miniszter egyebek között kijelentet­te: 1983-ban a mezőgazdaságban elő­állított nemzeti jövedelem elérte a válság előtti „csúcsév” — 1978 — szintjét. A miniszter kifejtette: a LEMP és az Egyesült Parasztpárt közös agrárpolitikája bevált, a ter­melés fokozatosan nő. Az elmúlt év­ben 7 százalékkal több mezőgazdasá­gi terméket állítottak elő, mint 1982- ben. Kiegyenlítetté vált a mezőgaz­dasági termékkel való kereskede­lem. Mindenekelőtt az import drasz­tikus csökkenése miatt Lengyelor­szág a jövőben is mindenekelőtt ha­zai forrásokra akar támaszkodni, az állattenyésztést is az országban elő­állított takarmányokra alapozzák. Külföldről csak fehérjetakarmányo­kat akarnak behozni. A parlamenti vita szünetében tar­­tott sajtóértekezleten Zieba minisz­ter kijelentette: a mezőgazdasági politika az egész élelmiszer-gazda­ság egységes kezelésére törekszik. Az a cél, hogy az élelmiszer-termelésre fordítsák a beruházási összegek 30 százalékát. Ezt az elmúlt évben nem teljesítették. Jelentős ma még az anyag- és energiapazarlás, rengeteg termény megy veszendőbe. Éppen ezért szorgalmazzák a feldolgozó­ipar erőteljes fejlesztését. Az egyházi agráralap létrehozásá­ra vonatkozó kérdésre válaszolva, Stanislaw Zieba elmondotta, hogy a szejm alapítványi törvény lehetővé tette ennek az intézménynek a meg­szervezését. Tényleges működése at­tól is függ, mennyi pénz folyik be a feltételezett nyugati adományozók­tól. Eddig ez az összeg igen csekély (n­úszezer NSZK-márka), ha azon­ban elérnék is a tervezett összeget (4,5 milliárd NSZK-márka), az is csak egy-két százaléka lenne a len­gyel mezőgazdaság számára létfon­tosságú beruházásnak. A vitában a felszólaló képviselők a mezőgazda­ság fellendítése, az agrárberuházá­sok arányos növelése mellett foglal­tak állást. A szejm vitájának második napi­rendi pontja a kormány lakásépítési tervének megvitatása volt. A lakás­kérdés a lengyel társadalmat, foglal­koztató jelentős probléma, az igé­nyek kielégítésére hárommillió lakás felépítése szükséges 1990-ig. Miklós Gábor Egymillióan vettek részt Madridban a Mundo Obrero ünnepségein Csaknem egymil­lióan vettek részt a Spanyol Kommunista Párt, vala­mint lapja, a Mundo Obrero vasár­nap este befejeződött, háromnapos ünnepségsorozatán. A hagyományos madridi kommunista fesztiválra az ország minden részéből érkeztek lá­togatók. Európa, Latin-Amerika ,test­vérpártjaitól 40 küldöttség volt je­len az ünnepségen. Az idei fesztivál fő jelszava „a békéért, a pártegységért” volt. A kü­lönböző tartományok pártszervezetei e gondolatok jegyében rendeztek vi­taesteket, szemináriumokat, úgyne­vezett nyílt plénumokat. A kommu­nisták demonstratív találkozóján ke­rült a könyvsátrakba, a tartományi pavilonok elárusítóhelyére Dolores Ibarruminak, a párt elnökének Em­lékeim című könyve, amely az 1939 —1977 közötti időszakról szól. A Casa de Campo nemzetközi vá­sárváros százezreket vonzó politikai, kulturális programjaiban külön hang­súlyt kapott a nicaraguai, a kubai néppel, a salvadori hazafiakkal vál­lalt szolidaritás. A háromnapos ünnepségen érez­hető volt, hogy megnőtt a spanyolok érdeklődése a szocialista országok iránt. Egyebek között nagy sikere volt a Népszabadság önálló pavilon­jának, a magyar dolgozók életét be­mutató kiállításnak. Az SKP vezetői — élükön Gerardo Iglesias főtitkár­ral — meglátogatták a magyar ki­állítást, ahol Boros Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettese, Vértes Imre, a Népszabadság főszerkesztő-helyette­se és Dóczé Kálmán, hazánk madri­di nagykövete fogadta a vendégeket, akik nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Az idei fesztiválon a fiatalok na­gyobb számban vettek részt, mint az előző évi ünnepségeken. A politikai tartalmú megmozdulások mellett a népünnepély hangulatú programok­nak is ők voltak elsősorban a szer­vezői és részvevői. A rendezők a szo­cialista országokból neves művész­­együtteseket, nemzetközi hírű spor­tolókat hívtak meg, köztük Verőci Zsuzsa többszörös magyar sakkbaj­noknőt. A fesztivál politikai programjának csúcspontja az a 30 ezres nagygyűlés volt, amelyen Gerardo Iglesias főtit­kár mondott beszédet. A szónok kemény szavakkal bírál­ta a González-kormányt, amiért az nem teljesíti választási ígéreteit, s gazdasági intézkedéseivel a nagytő­ke érdekeit szolgálja. A haladó erők nem fogadhatják el ezt a politikát — hangsúlyozta —, mert a dolgozók érdekei ellen hat, és veszélyezteti az ország függetlenségét. A főtitkár a párt belső helyzeté­ről szólva a legfontosabb feladatnak nevezte a pártegység helyreállítását, erősítését, a tömegkapcsolatok széle­sítését. Kiemelte, hogy a kapu nyit­va áll mindazok előtt, akik a ko­rábbi években kiléptek a pártból, vagy kizárták őket. Ha vállalják a XI. kongresszus határozataiból adó­dó feladatokat, s készek azok meg­valósításáért fáradozni, újból a pár­ton belül a helyük — mondotta. A kommunista párt — szögezte le Iglesias — felelősséggel és alkotó módon kíván hozzájárulni az ország aggasztó gondjainak megoldásához. Végül felhívással fordult a haladó erőkhöz, a demokratikus szerveze­tekhez, mozgalmakhoz, s javasolta egy baloldali szövetség létrehozását. (MTI) Folytatódik a szovjet hadgyakorlat Az NDK, Lengyelország és Cseh­szlovákia területén, valamint a Bal­ti tenger déli térségében folytatódik a szovjet szárazföldi és haditengeré­szeti erők hadgyakorlata, amelyet Dmitrij Usztyinov marsall, a Szov­jetunió honvédelmi minisztere irá­nyít. A hadgyakorlaton az alakulatok — harcszerű körülmények között — különböző hadműveletek végrehaj­tásával tökéletesítik harci együtt­működésüket és akcióik összehan­goltságát. Dmitrij Usztyinov marsall, a mostani hadgyakorlat térségében meglátogatta az NDK-ban állomáso­zó szovjet hadseregcsoport egyik alakulatát. Látogatása végén a szov­jet honvédelmi miniszter elégedetten nyilatkozott a katonák magas szintű harci és politikai felkészültségéről, és köszönetet mondott odaadó mun­kájukért. Véget ért az afrikai gazdasági csúcs Most már ténylegesen létrejöhet a 14 fekete-afrikai ország által 1981- ben alapított preferenciális kereske­delmi övezet, mert a tagországok megállapodtak egymás közti keres­kedelmük szabadabbá tételében — közölte Robert Mugabe, Zimbabwe miniszterelnöke a szervezet három­napos csúcsértekezletét követően. Az afrikai „közös piac” szerződé­se a tagországok között fennálló ke­reskedelmi korlátozások és az ér­vényben lévő védővámok csökkenté­sét irányozza elő. (AP) ­ A törvény mindig megszületik, ha az idő méhe jogszabállyal terhes. Kissé patetikusnak tetszhet ma már ez a megfogalmazás, de maga a gon­dolat — jóllehet több mint fél év­százada vetette papírra egy jogi szaklapban megjelent cikk szerzője — napjainkban is időszerű. Alkal­masint törvény-előkészítői ars poe­tica is lehetne. Mert kétségtelen: ha a társadal­mi igény a jogalkotás legfőbb moz­gatórugója, a jogszabály valóban „megszületik”, hogyha hagyják meg­születni. Márpedig e folyamat „mű­vi megszakítása” nem állhat érde­kében sem a törvény-előkészítőknek, sem a társadalomnak. Csakhogy az utóbbi években mintha túlzottan fel­gyorsult volna a jogszabályok „amor­tizációs” váltása, megnőtt a hatályos joganyag, és egyre többet hallani ezt a szót: túlszabályozás. Bár a szabá­lyozás szükségességét senki sem vi­tatja, ennek mértékét és módját il­letően gyakorta jogos a kritika. Ér­demes ezért szemügyre venni köze­lebbről a legfrissebb adatok tükré­ben, hogy mit mutat a szabályozás 1983. évi mérlege. Milyen tempó­ban haladtunk a tervszerű jogalko­tás útján? Született-e „terven felü­li” törvény vagy más jogszabály? Mérsékelt javulás Az igazságügyi tárca jogszabály­nyilvántartó központjának kimutatá­sa szerint a múlt év végén össze­sen 5043 jogszabály volt érvényben. Tekintélyes mennyiség ez, mérjük bár paragrafusban avagy az elolva­sásához szükséges időben. Egyben beszédes bizonyítéka annak a nem titkolt nézetnek, hogy honi irányí­tási rendszerünkben valóban nem le­becsülendő, sőt jobbára inkább túl­becsült a jogi szabályozás szerepe és lehetősége. Az imént idézett számadat — bár­milyen meglepő is — tulajdonképpen már a szabályozás alsó-felső régiói­ban bekövetkező kedvező szemléleti változásnak az első mérhető bizonyí­téka. Ha nem csökkent is a hatályos jogszabályok száma az egy évvel ko­rábbi állapothoz képest, jó jel, hogy mérséklődött — hét százalékról 4,25 százalékra — a növekedés üteme. E jogszabályrendező munka első ered­ményeiről az igazságügyminiszter az országgyűlés tavaszi ülésszakán elhangzott parlamenti expozéjában is számot adott. 1983-ban kevesebb törvényerejű, minisztertanácsi és miniszteri ren­delet, valamint utasítás készült a jogszabály-előkészítő műhelyekben, mint a korábbi években.­­És tegyük nyomban hozzá: több jogszabályt hatályon kívül is helyeztek. Így pél­dául nyolc törvényerejű és 34 minisz­tertanácsi rendeletet kellett „kivon­­ni a forgalomból”, mert passzusait túlhaladta az idő. A legtöbb új miniszteri rendeletet a Pénzügyminisztérium (71), a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium (30) és a Művelődési Mi­nisztérium (23) adta ki; a legtöbb utasítást pedig a művelődési (33), az egészségügyi (26) és a pénzügyi (21) tárca mondhatta magáénak. (Ezek­ből az adatokból azonban messze­menő érdemi következtetést nem le­het levonni!) A miniszteri rendeletek és utasítá­sok számának növekedését a múlt évben is csak részben ellensúlyozta a hatályon kívül helyezett azonos kategóriába sorolható jogszabályok száma. Tiszavirág-életű rendelkezések Amíg a jogszabályok hatályon kí­vül helyezése inkább javítja a jog­rend áttekinthetőségét, a túlzottan gyakori módosítás épp ellenkező hatást vált ki. Márpedig, amint ez a kimutatásokból kiderül, a módosí­tások frontján is akadnak „élenjá­ró” szervek. A legtöbb miniszteri rendeletet például a Pénzügyminisz­térium, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium módosította a múlt évben, a legtöbb utasítást pedig a művelődési és az egészség­­ügyi tárca. A jogszabályok karban­tartását szolgáló intézkedéssorozat közel 150 alacsonyabb szintű jogsza­bályt érintett. De a hierarchia ma­gasabb szintjén is el kellett végez­ni kisebb-nagyobb simításokat, ez 19 törvény, 16 törvényerejű rendelet és 57 minisztertanácsi rendelet, módosí­tását igényelte. Előfordult az is, hogy az újonnan kibocsátott jogszabályt még ugyan­abban az évben hatályon kívül he­lyezték vagy módosították. Példa er­re az a tavalyelőtti pénzügyminisz­teri rendelet, amely hatályon kívül helyezte a nem sokkal korábban, né­hány hónappal előbb megjelent pénzügyminiszteri rendeletet. De a túl­szabályozás majdani enciklopédiá­jában néhány címszó erejéig bizo­nyára a vámjog is említést érdemel, hiszen részletes szabályainak megál­lapításáról és a vámeljárásról szóló jogszabályt 1983-ban három ízben is módosították. Az igazsághoz persze az is hozzá­tartozik, hogy jogalkotásunk az el­múlt évben több kiemelkedő je­lentőségű szabályozási feladatot ol­dott meg sikerrel, magas színvona­lon. Hogy csak néhány példát ragad­junk ki: az Országgyűlés módosítot­ta az alkotmányt, megalkotta a kép­viselők és tanácstagok választásáról szóló törvényt; törvényerejű rende­let született a jogtanácsosokról, az ügyvédségről, a szabálysértésekről; minisztertanácsi szintű jogszabályok korszerűsítették a gazdasági szabá­lyozó rendszert. A társadalmi fejlődés szükségsze­rű konzekvenciáit a jogi szabályo­zás területén is le kell vonni. Az új életviszonyokat szabályozni kell, és e jogszabályok végrehajtásáról is gondoskodni szükséges. Talán ezért érzik sokan, hogy napjainkban a fejlődés szükségszerű „csendestársa” a túlszabályozás. Különösen a vég­rehajtó szervezet, az államigazgatás címére hangzik el ez a kritika, amely nemcsak a legnagyobb fogyasztója — alkalmazója —, hanem a legnagyobb termelője is a jogszabályoknak. A több ezer központi és helyi állam­­igazgatási szerv feladatait jogszabá­lyok rögzítik, de maguk is hozhatnak újabb rendelkezéseket saját műkö­désük biztosítása érdekében. Mértéktartó becslés szerint az 1971 —1981 között alkotott kilenc és fél ezer jogszabály közül legalább ki­lencezer az államigazgatási szervek jogalkotó műhelyében készült. És ek­kor még nem tettünk említést a he­lyi tanácsrendeletekről. A szakemberek egy része épp ab­ban látja a túlszabályozás egyik okát, hogy a magyar jogalkotás még mindig túlzottan államigazgatási be­állítottságú, s meghatározó szerepe van a miniszteriális szintnek. Ebből mélyebb elemzés nélkül is levonha­tó egy következtetés. Ha egy konk­rét feladatot megoldó szervezet ma­ga hozza vagy hozhatja létre a te­vékenységéhez szükséges jogszabá­lyokat, illetve ezek zömét, fennáll a veszély:­ a szükségesnél gyakrabban véli úgy, hogy rövid távú céljai meg­oldása érdekében is a jogi szabályo­zás fegyvertárához kell nyúlnia, így pedig az egyik legfőbb megnyilvá­nulási formájává válhat a jogi ren­dezésre való permanens törekvés. Hosszú távú program is kell! Alátámasztani látszik ezt a diag­nózist az úgynevezett „quasi jogsza­bályok”, a különböző államigazgatá­si területről induló iránymutatások elburjánzása is. Ezeknek az irány­­mutatásoknak a naprakész nyilván­tartása úgyszólván lehetetlen. Utóla­gos áttekintésük is — pusztán szám­szerűleg — ma már azért lehetséges, mert újabban az érintett tárcák kénytelenek iránymutatást készíteni a saját iránymutatásaikról is, felül­vizsgálva és alkalmanként közzété­ve iránymutatásaik jegyzékét. Az egészségügyi tárca például egy 1983- ban közzétett iránymutatásával 30 elavult közleményt, hét tájékoztatót, négy irányelvet, egy állásfoglalást és egy hirdetményt helyezett hatályon kívül. A 42 iránymutatás kibocsátá­sára jogosult szerv tavaly összesen 780 számozott iránymutatást tett közzé a hivatalos lapokban. Hiábavaló vállalkozás volna min­den egyes konkrét esetben kimutat­ni a túlszabályozás jelenlétét, a jo­gi szabályozás szükségtelenségét. A túlszabályozás egyébként sem csu­pán mennyiségi kérdés. El kell fo­gadnunk azt is, hogy a jogszabály­előkészítők — már szakmai becsü­letből is — tartós, áttekinthető, kor­szerű szabályozásra törekednek. Ám a jogalkotás belső törvényszerűségei, elméleti kérdései, jogpolitikai elvei ma még részben kiforratlanok. Ez nem is csoda, hiszen sokáig­­— a dogmatikus jogszemlélet öröksége­ként — elvileg fel sem merülhetett, hogy egy jogszabály esetleg pontat­lanul tükrözi a társadalmi valósá­got, így valóban előfordulhat, hogy a jog ott próbál úgymond beavat­kozni, ahol esetleg nem kellene; né­ha ott ír elő kötelező magatartási normákat, ahol ezt a szerepet talán az erkölcsnek, a közmorálnak kelle­ne betöltenie. Szívesen és okkal hangoztatjuk, hogy a tervszerű jogalkotás útján járunk, hogy jogalkotásunk igazodik a népgazdasági tervhez, az időszerű társadalmi célokhoz, elvárásokhoz. És igazodjék is , csak így bonta­kozhat ki a jog tudatosan progresszív szerepe. Ám legyen hosszú távú ter­ve is! Tekintsünk távolabbra egy­­egy tervciklusnál, s ha kell, mer­jünk gondolkodni történelmi perió­dusban is, így talán az idő méhe sem tűnik minduntalan jogszabállyal terhesnek. Bodnár Lajos, az Igazságügyi Minisztérium sajtócsoportjának vezetője Túlszabályozás nélkül

Next