Népszabadság, 1988. december (46. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

1988. december 8., csütörtök NÉPSZABADSÁG A szovjet lépés első visszhangjai A világhírügynökségek Mihail Gor­bacsov ENSZ-beszédét gyorshírek­ben idézték. A beszéd elhangzása után közreadott hírszolgálati tájé­koztatások elsődleges mondanivaló­ja értelemszerűen a bejelentett le­szerelési lépésekhez kötődött. Valamennyi nemzetközi hírügy­nökség első helyen emelte ki azt a bejelentést, hogy a Szovjetunió a következő két évben egyoldalúan 500 ezer fővel csökkenti erőinek létszámát, s jelentős mértékben ha­gyományos fegyverzetét is. A hír­­ügynökségek különleges fontosságot tulajdonítottak annak a közlésnek, hogy 1991-ig három kelet-európai országból, az NDK-ból, Csehszlová­kiából és Magyarországról, hat harckocsizó hadosztályt vonnak ki. Brüsszelben az Észak-atlanti Szö­vetség (NATO) üdvözölte, hogy a Szovjetunió egyoldalúan csökkenti kelet-európai haderőit, de a NATO szóvivője szerdán azt hangoztatta, hogy a szövetség nagyobb mérvű csökkentést várt. Közölte: a NATO tüzetesen tanul­mányozni fogja Mihail Gorbacsov bejelentését, főleg abból a szem­pontból, hogy az új lépések végre­hajtása milyen hatással lesz a NATO és a Varsói Szerződés euró­pai haderői közötti, nyugati értéke­lés szerinti aszimmetriára. A NATO- szóvivő véleménye szerint a szovjet lépés serkentőleg hat a kelet—nyu­gati leszerelési tárgyalások további menetére.­­ Mihail Gorbacsov nagy hord­erejű leszerelési javaslatot terjesz­tett a világközvélemény elé — hangsúlyozta szerda este a spanyol állami rádió. Az MTI tudósítója jelentette Lon­donból, hogy Margaret Thatcher brit kormányfő melegen üdvözölte szerda este Mihail Gorbacsov beje­lentéseit a szovjet fegyveres erők egyoldalú csökkentéséről. — Ez fon­tos lépés az európai hagyományos fegyveres erők jobban kiegyensú­lyozott szintjének kialakítása irá­nyában — hangsúlyozta Thatcher asszony a miniszterelnöki hivatal által közzétett nyilatkozatában. — A világközvélemény drámai bejelentést várt és drámai bejelen­tést kapott — így kezdte a szovjet államelnök beszédéről beszámoló tudósítását szerda este a londoni ITV televízióhálózat riportere az ENSZ New York-i székházából. A tudósító hozzáfűzte: Változatlanul Gorbacsov szabja meg a napiren­det és diktálja az ütemet a kelet— nyugati kapcsolatok új korszaká­ban. ­ Mint lapunk első oldalán jelentettük, nagyszabású fegyverzetkorlátozási intézkedéseket javasolt, egyoldalú leszerelési lépéseket jelentett be, átfogó képet adott a világhelyzetről, egyebek között a regionális problémákról Mihail Gorbacsov az Egyesült Nemzetek közgyűlése ülésszakán szerdán mondott beszédében. A beszédet alább ismertetjük. A szovjet vezető beszéde bevezető részében áttekintette a világ mai helyzetét. Megállapította: a világ előrehaladása ma csupán az emberi­ség egészének egyetértésével vadul­hat meg, az új világrend irányában. — Olyan határhoz értünk el, amikor az ellenőrizetlen, szabályozatlan fo­lyamatok csupán zsákutcába vezet­nek — mondotta. — A világ közös­ségének meg kell tanulnia, hogy olyan módszerekkel alakítsa és irá­nyítsa a végbemenő folyamatokat, amelyek segítségével megőrzi a ci­vilizációt, biztonságosabbá és kedve­zőbbé teszi a világot a normális élet számára. Olyan együttműködésről van szó, amelyet jobb lenne most már közös alkotásnak, együttes fej­lődésnek nevezni. Ma már túlélte magát az a módszer, hogy a fejlődés mások kárára valósuljon meg. A je­lenlegi realitások talaján állva lehe­tetlen az olyan haladás, amelyet az emberek, más népek jogainak, sza­badságának megkárosításával, vagy akár a természet rovására próbálnak megvalósítani. Az erő nem lehet a politika eszköze Gorbacsov részletesen szólt arról is, hogy napjainkban az erő, az erő­vel történő fenyegetés nem lehet a külpolitika eszköze. Ez mindenekelőtt a nukleáris fegy­verzetre vonatkozik, de nemcsak er­ről van szó. Minden országtól, min­denekelőtt a legerősebbektől meg kell követelni, hogy önként korlátoz­zák magukat, teljes mértékben zár­ják ki az erő alkalmazását. Az erő­szak nélküli világnak, amely esz­ményképünk, s amelyet nemrég In­diával együtt a delhi nyilatkozat­ban körvonalaztunk, ez az első és legfontosabb összetevője. Mindenkit felhívunk arra, hogy kövesse ezt a megfontolást. Mára teljességgel világossá vált, hogy a katonai erő felhalmozása egyetlen államot sem tesz minden­hatóvá. Ezen túlmenően végső fo­kon meggyengíti a nemzetbiztonság más összetevőit, ha valaki egyolda­lúan a katonai erőre támaszkodik. Számunkra az is világos, hogy ra­gaszkodni kell a választás szabadsá­gához. Ha ezt nem ismerjük el, ak­kor ez az egyetemes békére nézve is veszélyes következményekkel járhat. Mihail Gorbacsov részletesen szólt arról, hogy ideológiától mentessé kell tenni az államközi kapcsolatokat. — Nem mondunk le meggyőződé­sünkről, filozófiánkról, hagyomá­nyainkról, senkit sem szólítunk fel arra, hogy mondjon le a sajátjáról, de nem akarunk bezárkózni saját ér­tékeink keretei közé. Ez szellemi el­­satnyuláshoz vezetne, mert azt jelen­tené, hogy lemondunk a fejlődés olyan hatalmas erőforrásairól, mint amit az jelent, hogy minden néppel kicseréljük az eredeti, az általa lét­rehozott értékeket. Az ilyen cserében mindenki meg­mutathatja rendszerének, életformá­jának, értékeinek elsőbbségét, ezt azonban nem csupán propagandajel­szavakkal, hanem tettekkel teheti meg. Ez a tisztességes ideológiai küzde­lem, de az ilyen küzdelemnek nem szabad átterjednie az államok közöt­ti kapcsolatokra, különben ugyanis egyetlen világméretű problémát sem tudunk megoldani. A szovjet vezető sürgette a politi­kai párbeszéd lendületének megnö­velését. Nagyra értékelte az ilyen párbeszéd eddigi eredményeit. — Nézzék meg, milyen nagy mér­tékben változott meg kapcsolatunk az Egyesült Államokkal — mondotta. — Lassacskán megalapoztuk egymás megértését, létrejöttek a bizalom ele­mei, amelyek nélkül a politikában nagyon nehéz lenne előrehaladni. Még több ilyen elem mutatkozik Európában. A helsinki folyamat rop­pant jelentőségű. Véleményem sze­rint teljes mértékben továbbra is ér­vényes, s minden vonatkozásban meg kell őriznünk, el kell mélyítenünk azt — filozófiai, politikai és gyakor­lati téren egyaránt — figyelembe vé­ve persze az új körülményeket. A világ realitásai ma megmutat­ják: a nemzetközi előrehaladás nor­mális és építő jellegű menetét biz­tosító párbeszédre van szükség va­lamennyi ország, a világ valamennyi körzete állandó és aktív részvételé­vel, az olyan hatalmas országok be­kapcsolásával, mint India, Kína, Ja­pán, Brazília és mások — legyenek akár nagy, akár közepes, akár kis országok. Támogatom a politikai párbeszéd dinamizálását, azt, hogy a párbeszéd tartalmas legyen, azt, hogy erősítsük a nemzetközi légkör megjavításához szükséges feltételeket. Így könnyebbé válik számos probléma gyakorlati megoldása is. Ez nehéz feladat, de arra van szükség, hogy pontosan ezen az úton haladjunk. A szövet államfő kifejtette véle­ményét arról is, hogyan kell meg­közelíteni a leszerelési tárgyaláso­kat. Rámutatott: a világban egyre inkáig k utat tesz magának az a felis­merés,,, hogy a békés időszakra van szükség. Már ez válik az uralkodó irányzattá, s ennek eredményeként lehetségessé váltak a nemzetközi helyzet megjavítását, a leszerelést segítő első reális lépések is. — Mi következik ebből a gyakor­latban? Természetes és ésszerű len­ne, ha nem mondanánk le a már el­ért pozitív eredményekről, ha to­vábblendítenénk mindazt a pozití­vumot, amit az utóbbi években kö­zös erőfeszítéssel értünk el. Gondolok itt a nukleáris fegyverek problémájáról, a hagyományos fegy­verzetről, a vegyi fegyverekről foly­tatott tárgyalások folyamatára, a re­gionális konfliktusok felszámolá­sához vezető politikai megoldások keresésére. Mindenekelőtt pedig a politiai párbeszédre, amely egyre intenzívebb, egyre nyíltabb, egyre lényegre törőbb, nem a konfrontá­cióra­ irányul,, nem vádaskodást szol­gál, hanem az alkotó elképzelések megosztását. Politikai párbeszéd nél­kül nem lehetséges a tárgyalások folyamata. Új szerepben az ENSZ A szovjet vezető ezzel összefüg­gésben is szólt az ENSZ új szerepé­ről. Mint mondotta, ezt az új szere­pet a konkrét történelmi helyzet igényli.­­ Véleményünk szerint feltétle­nül szükséges, hogy az egyes álla­mok átgondolják viszonyukat az ENSZ-hez, ehhez a páratlan jelen­tőségű eszközhöz, amely nélkül ma már­­nem lehet elképzelni a világpo­litikát. Új lehetőségek nyílnak meg ezáltal előttünk, minden olyan terü­leten, amely természetszerűleg az ENSZ illetékesség­ébe tartozik: a ka­tonai-politikai, a gazdasági, a tudo­mányos-műszaki, az ökológiai és a humanitárius téren egyaránt. Együttes erőfeszítésekre van szük­ség, számításba kell venni az orszá­gok valamennyi csoportjának érde­keit. Erre csak olyan szervezet ké­pes, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete — hangoztatta Gorba­csov. Ezzel összefüggésben szólt a fejlő­dő világ helyzetéről. Megállapította, a gyarmati korszakban elszenvedett hatalmas veszteségek, áldozatok ré­vén ez a fejlődő világ jelentős mér­tékben segítette a nemzetközi kö­zösség nem csekély részének felvi­rágzását. Elérkezett az ideje annak, hogy elégtételt kapjon a világ anya­gi fejlődéséhez­­nyújtott hatalmas történelmi, ugyanakkor tragikus hozzájárulásáért. A nemzetközi gazdasági biztonság elképzelhetetlen, ha azt elszakítjuk a leszerelés témakörétől, de elképzel­hetetlen akkor is, ha azt a világmé­retű ökológiai fenyegetésből kira­gadva kezeljük. Az ökológiai helyzet a világ sok térségében egyszerűen szörnyű — állapította meg beszédé­ben Mihail Gorbacsov. 1992-re az ENSZ keretein belül konferencia megtartását tervezik környezeti kérdésekben. — Mi üd­vözöljük ezt a döntést, és arra ké­szülünk, hogy ez a fórum eredmé­nyes lesz, a problémák nagyságának megfelelő eredményeket hoz."­ Az idő azonban nem áll meg. A különböző országokban nem kis erő­feszítések történnek. Itt, ezen a fó­rumon még egyszer igen nyomatéko­san szeretném aláhúzni azokat a le­hetőségeket, amelyek az ökológiai újjászületés szempontjából nyílnak a leszerelés, mindenekelőtt pedig ter­mészetesen a nukleáris leszerelés fo­lyamatában — mondotta a szovjet vezető, majd így folytatta: — Gondolkodjunk el csak a követ­kezőn is: nem kellene-e létrehozni az ENSZ-ben a sürgős ökológiai se­gítségnyújtás központját. Feladata az leszne, hogy operatív módon irányít­son nemzetközi szakértői csoportokat azokba a térségekbe, ahol a környe­zeti helyzet gyors romlása tapasztal­ható. Ami a világűr meghódítását illeti, Mihail Gorbacsov véleménye szerint egyre világosabban rajzolódnak ki a jövő kozmikus iparának körvonalai. A Szovjetunió álláspontja ismert: a világűrben végzett tevékenységből ki kell zárni azt a lehetőséget, hogy oda fegyvereket telepítsenek. Ehhez ugyancsak jogi biztosítékok szüksé­gesek. Ezek alapja már létezik — az 1967-es szerződés és más megállapo­dások —, húzta alá a szovjet vezető. Véleménye szerint megérett annak szükségessége, hogy kidolgozzák a világűrben folytatandó békés munka mindent átfogó rendjét. E rend meg­tartásának ellenőrzése pedig a koz­mikus világszervezet feladata lenne. Mi már többször javasoltuk, hogy létesüljön egy ilyen szervezet. Az e szervezet ellenőrzési köre alá eső rendszerbe készek vagyunk bekap­csolni krasznojarszki rádiólokációs állomásunkat is. Már született döntés arról, hogy ez az állomás átkerül a Szovjet Tudományos Akadémiához — mondta. — A szovjet tudósok — je­lentette ki Mihail Gorbacsov — ké­szek fogadni külföldi kollégákat, és megvitatni velük azt, hogy a krasz­nojarszki állomást miként lehetne átalakítani a békés együttműködés nemzetközi központjává, leszerelve és átalakítva bizonyos eszközöket és berendezéseket, és kiegészíteni az ál­lomást a hiányzó felszerelésekkel. Ez az egész rendszer az ENSZ égisze alatt működhetne — húzta alá Mihail Gorbacsov. Szűnjenek meg a harcok Afganisztánban Afganisztán problémájára kitérve Mihhail Gorbacsov megállapította: a genfi megállapodások, amelyeknek elvi és gyakorlati jelentőségét az egész világon nagyra értékelték, le­hetőséget nyújtottak volna arra, hogy már ebben az évben lezárjuk a rendezés folyamatát. Ez azonban nem történt meg. Számunkra úgy tűnik, hogy az ENSZ illetékességi körének keretein belül a közgyűlés novemberi határo­zatát ki lehetne egészíteni néhány konkrét intézkedéssel. A határozat szavaival élve, ahhoz, hogy „a széles alapokon nyugvó kor­­mány kérdésében maguk az afgánok jussanak haladéktalan és átfogó dön­tésre”, az alábbiak megtételét ítél­jük szükségesnek: — Január 1-jétől teljes egészében és mindenütt tüzet kell szüntetni, be kell szüntetni az összes támadóak­ciót, a tüzérségieket is, miközben a tárgyalások idejére a szemben álló afgán csoportok megtartanák ellen­őrzésük alatt összes birtokolt terüle­teiket; — ugyancsak a fent említett nap­tól kezdve leállnak az ellenségeske­dő feleknek szánt fegyverszállítások; — a közgyűlés határozatában elő­irányzott, széles alapokon álló kor­mány megalakulásának idejére Ka­bulba és az ország más stratégiai fontosságú központjaiba ENSZ béke­­fenntartó erőket kell küldeni; — ugyancsak az ENSZ főtitkárá­hoz fordulunk azzal a kéréssel, se­gítse annak a gondolatnak mielőbbi megvalósulását, hogy nemzetközi konferenciára kerüljön sor Afga­nisztán semlegességével és demilita­rizálásával kapcsolatban — mondot­ta Mihail Gorbacsov. A szovjet vezető beszédében sú­lyos incidensnek nevezte, hogy az Egyesült Államok hatóságai nem en­gedték be New Yorkba a PFSZ ve­zetőjét, Jasszer Arafatot, s ily mó­don nem mondhatott beszédet az ENSZ New York-i székhelyén. Mi­hail Gorbacsov felhívta a figyelmet a következőre: mindez olyan pilla­natban történt, amikor a Palesztinai Felszabadítási Szervezet fontos konstruktív lépést tett, megkönnyít­­vén a közel-keleti csomónak az ENSZ BT részvételével történő kibo­gozását célzó erőfeszítéseket. Mindez akkor történt — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov —, amikor más regioná­lis konfliktusok politikai rendezésé­ben is pozitív tendencia érezhető — egy sor esetben a Szovjetunió és az Egyesült Államok közreműködésével. Mélységes sajnálatunknak adunk hangot a történtekkel kapcsolatban, és kifejezzük a Palesztinai Felszaba­dítási Szervezettel való szolidaritá­sunkat — mondotta a szovjet vezető. A szovjet vezető rámutatott: a fejlődő államok felhalmozódott adós­ságállományát nem lehet visszafizet­ni, nem lehet az eredeti feltételek­nek megfelelően visszakövetelni tő­lük a hiteleket. A Szovjetunió kész akár száz évre kiterjeszteni a legke­vésbé fejlett országok számára a kölcsönök visszafizetésének morató­riumát, számos esetben pedig kész teljesen leírni azokat. Állást foglal­­amellett, hogy sokoldalú fórumon vitassák meg az adósságválság ren­dezésének módozatait, s ennek kere­tében az ENSZ égisze alatt tartsa­nak konzultációt az adós és a hite­lező államok kormányfői. A beszéd legnagyobb érdeklődés­sel fogadott részében Gorbacsov kö­zölte, a Szovjetunió határozatot ho­zott arról, hogy csökkenti fegyveres erőit.­­ A következő két évben fegyve­res erőink létszámát 500 ezer fővel csökkentjük — mondotta. — Lénye­gesen csökkentjük hagyományos fegyverzetünket. Ezt a csökkentést egyoldalúan hajtjuk végre, nem köt­jük össze azt a bécsi utótalálkozón elfogadásra kerülő mandátum sze­rint megtartandó tárgyalásokkal. A Varsói Szerződésben levő szö­vetségeseinkkel egyetértésben elha­tároztuk, hogy 1991-ig hat harcko­csihadosztályt vonunk ki az NDK- ból, Csehszlovákiából és Magyaror­szágról. E hadosztályokat feloszlat­juk. A szovjet fegyveres erők ezen országokban állomásozó hadsereg­­csoportjaiból kivonjuk a deszant­­egységeket és számos más egységet és alegységet, beleértve az átkelési deszantegységeket, azok fegyverzetét és haditechnikáját. A három ország­ban állomásozó szovjet fegyveres erők létszámát 50 ezer fővel, fegy­verzetét ötezer harckocsival csök­kentjük. Valamennyi olyan szovjet hadosztályt, amely egyelőre még szövetségeseink területén marad, át­szervezünk, a maitól eltérő szerve­zetet adunk nekik, amely a harciko­­csik nagyarányú kivonása után egy­értelműen védelmi jellegű szervezet lesz. Ezzel egy idő­ben csökkentjük a Szovjetunió európai területén­ állo­másozó fegyveres erők létszámát, fegyverzetének mennyiségét. Együt­tesen a Szovjetunió e részében és európai szövetségeseink országai te­rületén a fegyverzetet tízezer harc­kocsival,, nyolc és fél ezer tüzérségi eszközzel, 800 harci repülőgéppel csökkentjük. E két év alatt jelentősen csök­kentjük a Szovjetunió ázsiai terüle­tén levő hadsereg-csoportosításokat is. A Mongol Népköztársaság kor­mányával egyetértésben hazatér az országból, az időlegesen ott állomá­sozó szovjet erők jelentős része. Partnerek vagyunk az együttműködésben Mihail Gorbacsov egyúttal beje­lentette, hogy a Szovjetunió lépése­ket tesz védelmi iparának békés cé­lokra történő fokozatos átalakításá­ra. Kijelentette, teljes mértékben re­ális a védelmi ipar ilyen átalakítá­sa. — A Szovjetunió a maga részéről kész számos lépés megtételére e té­ren — hangoztatta Gorbacsov, meg­állapítva, az elképzelések között sze­repel a védelmi ipar átalakítási terveinek kidolgozása, a Szovjetunió­ban jelenleg megvalósított gazdasá­gi reformok keretei között. 1989-ben kísérletképpen két-három üzem ilyen átalakításának előkészítését valósítja meg, és közzéteszik a ta­pasztalatokat arra vonatkozóan, ho­gyan helyezték el a haditermelésű ipar szakembereit, hogyan használ­ják fel a polgári termelésben annak gépi berendezését, épületeit és fel­szerelését. — Kívánatos, hogy minden or­szág, mindenekelőtt pedig a kato­nai nagyhatalmak terjesszék elő ha­sonló terveiket az ENSZ-ben — hangoztatta Gorbacsov. Részletesen foglalkozott végezetül a szovjet vezető a szovjet—amerikai kapcsolatokkal is. Kijelentette, az Egyesült Államok következő kor­mányzata, amelyet George Bush, a megválasztott elnök alakít meg, olyan partnerre talál a Szovjetunió­ban, amely kész hosszú szünetek, ki­térők nélkül folytatni a párbeszédet a realizmus, a nyíltság és a jóakarat szellemében, arra törekszik, hogy konkrét eredményeket érjen el a napirenden szereplő kérdésekben. Ezek a kérdések átfogják a szovjet— amerikai viszonyt és a nemzetközi politika minden fontos kérdését.­­ Mindenekelőtt arról van szó, hogy következetesen haladjunk elő­re a hadászati támadófegyverzet 50 százalékos csökkentéséről szóló szer­ződés megkötése terén, megőrizve a rakétaelhárító fegyverrendszerekről megkötött szerződést — hangoztatta Gorbacsov. Ugyancsak feladatként jelölte meg azt, hogy dolgozzák ki a vegyi fegyverek felszámolásáról szó­ló szerződést, megállapítva: a Szov­jetunió megítélése szerint megvan a lehetőség arra, hogy 1989 e téren döntő év legyen. Ugyancsak tárgyal­ni kell az európai hagyományos fegyveres erők és fegyverzet csök­kentéséről. Gorbacsov rámutatott: a szovjet— amerikai tárgyalásokon a lehető leg­szélesebb aspektusban kell foglal­kozni a gazdasági, a környezetvé­delmi és a humanitárus problémák­kal is. (MTI) Egyoldalú csapat csök­ken­téseket jelentett be Mihail Gorbacsov az ENSZ-ben Közös leszerelési és gazdasági erőfeszítéseket kell tenni

Next