Népszabadság, 1989. április (47. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
1989. április 15., szombat NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP Németh Miklós fogadta a BIE szakembereit Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke tegnap a Parlamentben fogadta a Nemzetközi Kiállítások Irodája (BIE) vizsgálóbizottságának Magyarországon tartózkodótagjait. A szívélyes légkörű megbeszélésen jelen volt Somogyi László, a Bécs—Budapest világkiállítás előkészítő bizottságának kormánybiztosa. (MTI) TATAI ILONA A MAGYAR GAZDASÁGRÓL Ott kell befektetni a tőkét, ahol legnagyobb a hozadék (Megyei tudósítónktól.) Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatója volt az előadója a tegnap, a hódmezővásárhelyi tanács dísztermében tartott pártaktívának. Nem előzték-e meg túlságosan a politikai változások a gazdaságiakat? — tette fel a kérdést bevezetőül. A politikai változások láthatóvá teszik a társadalom valódi érdektagozódását. A mostani törvényalkotási láz pedig lehetővé teszi, hogy az eddigi leirati irányítás helyett megteremtsék a gazdaság alkotmányosságát, időálló, következetes jogrendjét. A gazdasági szférát a vállalatok oldaláról ma a csekély vállalkozókészség, a kormányzat oldaláról pedig a következetlenség, a kapkodás jellemzi — mondotta Tatai Ilona. — Hol osztanak, hol fosztanak egy erőszakos költségvetési logika szempontjai szerint. Merre keressük a kiutat? Az ideológiai ellenérzéseket félretéve a kapitalista gazdaság bizonyos elemeit újra be kell vezetni, s hosszú távon megteremteni az érvényesülésüket. Ilyen elemek a magántulajdon és a közösségi tulajdon nagyobb részaránya. A tőke hozadékát és a piaci konjunktúrából eredő külön jövedelmet is el kell ismerni legális és tisztességes jövedelemként. Az állami tulajdonos eddigi személytelenségét fel kell oldani, valódi tulajdonosok racionális döntése alapján ott kell befektetni a tőkét, ahol a legnagyobb a hozadéka. Most folyik az átalakulási törvény előkészítése. Tatai Ilona hangsúlyozta: decentralizálni kell a vállalatokat, és mérhetővé tenni a különböző üzletágak gazdaságosságát. A gazdasági teljesítmények nemzetközi összehasonlításban való megméretésének vannak ellenfelei: a mostani vállalatvezetőik többsége befolyását féltve ellenzi a decentralizálást és a nemzetközi működőtőke bevonását egyaránt. A gazdasági szerkezetváltás a munkások jelentős rétegeinek rövid távú érdekét is sérti. Versenyképességre törekvő gazdaság azonban nem engedheti meg magának, hogy a döntéseket ideológiai vagy érzelmi alapon hozzák. A sikeres szerkezetátalakításnak ára van: a mintának tekintett Spanyolországban például 20 százalék fölött van a munkanélküliség. Elengedhetetlen a jövedelemkülönbségek növelése is, mert csak ezáltal teremtődik többlet, amelyből a szociálpolitikai célokat finanszírozni lehet. A gazdasági szerkezetváltás elvállalásához nagy politikai bátorságra vanszükség! Az aktívát követő sajtótájékoztatón a Népszabadság megyei tudósítója megkérdezte Tatai Ilonától: ha 1978 óta nem volt elég a politikai bátorság ahhoz, hogy a vezetőség vállalja a gazdasági struktúraváltás társadalmi következményeit, van-e garancia arra, hogy most egy választási versenyhelyzetben megteszi-e. — Eddig soha nem volt ilyen nehéz helyzetben a gazdaság. A szerkezetváltás általaim felvázolt folyamatát a válság által kikényszerített lépéssorozatnak tekintem — válaszolta Tatai Ilona. Berecz János rádiónyilatkozatának teljes szövege A Magyar Távirati Iroda, tekintettel arra, hogy korábbi jelentésében hibásan idézte az elhangzottakat, teljes terjedelmében közli Berecz Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának április 13-i rádiónyi latkozatát. Berecz János nyilatkozatát megelőzően Lukács János mondta el a rádióriporternek, hogy amennyiben a KEB elnökének választja, meg kell válnia mind a KB-tagságától, mind a KB-titkári beosztásától. Az interjú így folytatódott: — Berecz Jánostól, a Központi Bizottság titkárától azt kérdezem, melyik kategóriába tartozott ezek közül? — Engem a jelölőbizottság nem jelölt az új összetételű Politikai Bizottságba. — Szokás indokolni, hogy kit miért jelölnek és miért nem? — Nagyon nehezen alakul ki az a politikai kultúra, amelyben nyíltan indokolnák, hogy a változásra miért van szükség. Érveket szoktunk mondani egymásnak, de valóságos indokokat még nem. — Végül is Ön hogyan ítéli meg ezt a változást? Arra gondolok, hogy különböző értékelések láttak már napvilágot világszerte, és a nyugati sajtó csaknem egyöntetűen azt mondja, hogy ez az úgynevezett reformszárny előretörését jelenti az új összetételű Politikai Bizottságban. Az én véleményem szerint így nem lehet osztályozni a tegnapi Politikai Bizottságot sem, meg a mait sem, mert a vitákban kialakult döntés mindig egységes volt. Tehát: nem tudom, hogy szárnyak szerint támogatták-e, vagy egyéni meggyőződésből tette mindenki. Egyrészt ezt mondanám. Másrészt pedig lakva ismerni meg, hogy ilyen testületben ki hogyan vesz részt, milyen elgondolásokat, irányvonalat vagy magatartást képvisel. S ahihoz megint el kell telni vagy 5—10 hónapnak, hogy ez ilyen vonatkozásban értékelhető legyen. Énszerintem ebből a szemi pontból nem változott lényegében az összetétel. — Ön hogyan ítéli meg a lemondott Politikai Bizottságot? — Nem lemondott a Politikai Bizottság, hanem felajánlotta a Központi Bizottságnak, hogy válasszon egy új Politikai Bizottságot. Ugyanis belső megbeszélésen világossá vált, hogy nekünk nincs okunk lemondani. Hogyha csapatátcsoportosításra van szükség, akkor kialakul az egység és megértés, hogy a főtitkár egy új csapatot kapjon. — Ön megmaradt a Központi Bizottság titkárának, és egy nagyon fontos területet irányít. Hogyan képzeli el a személyes jövőjét a továbbiakban? Amikor kikerül egy ilyen legfelsőbb vezető testületből, nem érzi magát kényelmetlenül? — Dehogynem. Emberi dolog. Előre megmondtam, hogy ebben az esetben én ugyanazzal a területtel nem kívánok foglalkozni, amelyikkel eddig foglalkoztam. Erre keressenek és találjanak új embert. Velem mi lesz, majd elválik. — Valamilyen elképzelése azért van? — Nekem van elképzelésem, s hogyha találkozik a kollektív vezető szerv döntésével, akkor azt jó szívvel fogom csinálni — mondta Berecz János. (MTI) A párt egyértelműen reformelkötelezett Tanácskoztak a városi és városi jogú pártbizottságok első titkárai (Folytatás az 1. oldalról.) vezeti működésének elemi szabályait. Szükség van egy többlépcsős döntési rendszerre is, amelyben a szélesebb nyilvánosságot nem a döntést megelőző műhelymunka, hanem maga a döntési aktus kapja. Továbbá szakítani kell a régi típusú kényelmes, „öreguras” döntési rendszerrel. A párttagság alakulását elemezve arra a jelenségre hívta fel az előadó a figyelmet, hogy igen gyakran olyan értékes emberek távoznak a mozgalomból, akikre nagy szükség volna. Kedvezőnek mondható ugyanakkor, hogy az utóbbi időszakban sok értelmiségi kérte felvételét a pártba. A jelenség — örvendetessége mellett — minden bizonnyal annak a régi gyakorlatnak a reakciója, hogy korábban statisztikai alapon toborozták a párttagságot, három munkás után léphetett be egy értelmiségi. Több biztató jelről is szólt Grósz Károly. Talán a leglényegesebb: a párt mint politikai szervezet egyértelműen reformelkötelezett, a tagság túlnyomó része a megújulást kizárólag a reformfolyamat érvényesülésében látja. — A párt, illetve a mozgalom reformelkötelezettségét azért is nagyon fontos hangsúlyozni, mert azt a vádat, hogy a párt tagságának döntő része konzervatív, ezért a fő veszély a visszarendeződés, hamis vádnak tartom — szögezte le Grósz Károly, majd hozzátette: " Ez váltja ki azt a reflexet, hogy a párton belül egy elkötelezett réteg parttalanul bizonygatja reformelkötelezettségét. Szükség van mielőbb annak árnyaltabb kifejtésére, hogy mit akar a párt. E kérdés megválaszolása az előadó szerint már csak azért issürgető, mert korántsem csak a megújulás kibontakozásának lehetünk tanúi Magyarországon, egyre határozottabb a felismerés a társadalomban, hogy itt hatalmi harc folyik. A múltról szólva úgy összegezhető a főtitkár véleménye, hogy a hibáktól a pártnak el kell határolnia magát. Már csak azért is, mert nem az elmúlt tíz hónap termelte ki a mostani gondokat. Politikai elemzést igényel az utóbbi 15 év. Elemi erővel jelentkezik a társadalomban, s nemkülönben a tagság soraiban is a felelősség kérdése. Ezzel kapcsolatban Gróssó Károly hangsúlyozta: egyetlen párttag sem vonhatja ki magát a felelősség alól, de nemszabad figyelmen kívül hagyni, hogy a felelősség mértéke igen eltérő. Túl kell azonban lépni az önmarcangoláson, s még kevésbé szabad mindenáron bűnbakokat keresni. Az elmúlt évtizedek fogyatékosságairól szólva két dolgot különösen fontosnak tartott hangsúlyozni az előadó. Éles szavakkal bírálta a káderpolitikai gyakorlatot. Elmondta, hogy az elméleti munka színvonaltalansága harminc éve gyengesége a mozgalomnak. Véleménye szerint a mozgalomnak mindenképpen több elméleti kapaszkodóra van szüksége. Tisztázni kell, hogy történelmi célunk továbbra is a kizsákmányolásmentes társadalom, de ez a cél egyelőre még aktuálisan nem megvalósítható, a korlátozott kizsákmányolás nem elkerülhető az átmeneti társadalomban. A tőkének hozama van, és ezt el kell ismerni, hogy kezelhessük a napi politikai kérdéseket. Ezt követően a főtitkár egy másfajta felépítmény kialakításának szükségességéről beszélt, majd rátért arra, hogy színvonalasabb propagandamunkára kell felkészülni. A reformkörökkel kapcsolatban bírálta azok szervezeti rendszerré válásának helyenként mutatkozó jelelt. Véleménye szerint a reformis körök akkor töltik be hivatásukat, ha szellemi, politikai műhellyé tudnak válni, és nyitottságuk által akár pártonkívüliek jó szándékú javaslatait is elfogadja. Ehhez kapcsolódva szögezte le, hogy felelősen politizáló párt nem akarhat szakadást, vagy ha akar, azt — volt már erre is példa — megtervezik. Mégis szükség van rá, hogy nemcsak balról, hanem jobbról is meg legyen húzva a határvonal. Ha érvényessé válik az ideiglenes szervezeti szabályzat, mindazoktól, akik azt nem fogadják el, meg kell válni. Ez nem ellentétes a platformszabadsággal — hangsúlyozta az előadó. — Hiszen a platformszabadság nem egyenlő az anarchiával. Majd leszögezte: a rendkívüli pártkongresszus összehívását és a tagrevíziót a Központi Bizottság nem tartja indokoltnak. A továbbiakban Grósz Károly az egyéni, a többmandátumos és a listás jelöltválasztások részleteiről szólt, hozzátéve, hogy az esetlegesen előrehozandó választásokon — nyílt titok — a párt nyerni akar. Ehhez viszont a felkészülést azonnal el kell kezdeni — mondta befejezésül a főtitkár. Élénk, kritikus hangú vita a szekciókban Grósz Károly előadása után hat szekcióban kezdődött meg a vita. A csoportok az ország egy-egy régióját fogták öszsze. A sokszínű vitában az előadói beszéd csaknem minden részletére kitértek, a legtöbbször azonban a platformszabadság, a választások előrehozásának, a párttagság szerepének, a bizalomnak s a lakóterületi munkának a kérdései kerültek szóba. Az első szekcióban (Budapest, Pest, Nógrád megye, szekcióvezető: Grósz Károly) hallhattunk arról, hogy az utóbbi időben tapasztalható kapkodások éreztetik hatásukat a pártban, a kormányban, az Országgyűlésiben. Mind a politikára, mind az államéletre szinte lélektani nyomás nehezedett, nehezedik. Bírálat érte a párt legfelsőbb testületeit, hogy némely probléma megoldásához az előkészítést szűk körben végezték, a tagság nem tudott róla, ám valahogy mégis kiszivárgott, s voltak, akik nem átallották a jobbító szándékú pártprogramokat sajátjukként „tálalni”, elorozva ezzel a párt erkölcsi tőkéjét. Hangoztatták, hogy a tagságot aligha érheti kritika passzív magatartásáért, hiszen hosszú időn át nem arra nevelték, ösztönözték, hogy politizáló aktivista legyen, hanem csupán szavazó. Nem tanultunk meg vitatkozni, de most számolnunk kell azzal, hogy olyan, aktivistagárdára lesz szükségünk, amelyik ha kell, akár aláírást gyűjt az aluljáróban, plakátokat ragaszt, megtanulja érveit megvédeni. Hallhattunk olyan véleményt is, hogy a gyors politikai változásokra nincs felkészülve sem a tagság, sem az apparátus. A múlt kérdéseivel pedig szembe kell néznünk, de nemcsak 1956 megítélésével, hanem az 1972 és 1980 között történtek felülvizsgálatával is. Sok szó esett az őszinteségről is, mint politikai argumentumról, s hogy ideje észrevenni, önmagunkat csapjuk be — csaptuk be éveken keresztül —, ha nem vesszük tudomásul a valóságot. Egyebek között a második szekcióban is kifejtették ezt a véleményt. (Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, BM Határőrség, Néphadsereg, szekcióvezető: Berecz János.) Ebben a csoportban érthetően többen hangoztatták, hogy a fegyveres testületeket mindinkább mentesíteni kell a politika hullámzásaitól. A választásokkal kapcsolatban sokan azt mondták, hogy érdemes előre hozni azokat. A harmadik szekcióban (Bács- Kiskun, Békés, Csongrád, Szolnok megye, szekcióvezető: Petrovszki István) hallhattunk arról, hogy Szegeden például Apró Antal lemondása miatt már megkezdte képviselő-választási előkészületeit az MSZMP. Tapasztalatai tanulságul szolgálhatnak majd más pártszervezeteknek is. Az alföldi megyék titkárainak vitájában hallhattuk azt a szellemes megállapítást, hogy ugyan igaz, a párttagok nagy része statisztaként szemlélődött az elmúlt években, de azért, mert ezt a szerepet osztották rá. Ha egy színész elszerződik egy színházihoz, nyilvánvaló, hogy főszereplő kíván lenni, ám azt játssza el, amit a főrendező kioszt rá. Ebben a szekcióban fejtették ki azt is, hogy a főtitkár vitaindítójából hiányolták az ifjúságról szóló, a velük kapcsolatos kérdéseket. A mostani negyvenesek nevében pedig elhangzott, hogy ennek a generációnak a kommunistái készültek rá, hogy az öröklött világot otthonossá tegyék. Most meglehetősen mostoha és lehetetlen körülmények között kell az ifjúkori álmot megvalósítani. De még így is örülnek, hogy legalább megpróbálhatják. Többen hangozhatták, nem lenne jó, ha az MSZMP kivonulna a munkahelyekről, de súlyos hiba volna, ha nem vonulna be a lakóterületekre. A párttagoknak minden alkalmat meg kell ragadniuk a politizálásra. Nemcsak működőképes, hanem vitaképes pártra van szükség. Ehhez hasonló véleményt hallhattunk a negyedik szekcióban(Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar megye, szekcióvezető: Iványi Pál). Megtudhattuk, hogy Leninvárosban máris pártsejteket hoztak létre a lakóterületeken, tanácstagokat, képviselőt jelölnek és menedzselnek majd. Szóba került a felelősség kérdése, és ezzel kapcsolatban a felelősségre vonásé is. Volt, aki felháborítónak tartotta, hogy még privilégiumokat is élveznek olykor olyanok, akik nagymértékben felelősek a bekövetkezetthelyzetért. Ebben a szekcióban is hangoztatták, hogy a választásokhoz nemcsak országos, hanem sajátos helyi arculatú program is kell. Jó néhányan többet szerettek volna hallani a gazdaságpolitikai kérdésekről. Ezt a véleményt fogalmazták meg az ötödik szekcióban is. (Baranya, Zala, Tolna, Somogy megye, szekcióvezető: Fejti György.) Hosszú évek hibás szabályozórendszere azokat is visszafogta — vállalatokat és egyéneket egyaránt —, akik szárnyalni tudtak volna. A vállalkozókedv felőrlődött a bürokrácia elleni harcban. Ebben a szekcióban hangzott el, hogy jó lett volna hallani az utóbbi 40 év eredményeiről is, mert azért ezekből is van. Hangoztatták, hogy a párt természetesen támogassa a Kormányt általában, de ne támogassa a rossz, elkapkodott intézkedéseket. A politikai reformokról, a nyilvánosságról, a platformkérdésről sokszor esett szó a hatodik szekcióban (Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Vas, Veszprém megye, szekcióvezető: Lukács János). Szóba hozták a taglétszám alakulását is, és hangsúlyozták, szemlélet- és magatartás-változásokkal megakadályozható a létszámfogyás. A korábbi kényelmes mentalitás helyébe kell kerülnie annak a törekvésnek, hogy nem megvárjuk, ki akar tag lenni, hanem elébe megyünk a szándéknak, szervezzük a tagságot, s ebben segíthetnek a kialakuló, jó lakóhelyi kapcsolatok. OKTÓBER 14-15.: NÉPFRONTKONGRESSZUS Pártsemleges, szövetségszervező mozgalom A Hazafias Népfront a jövőben pártsemleges, szövetségszervező politikai mozgalomként kíván működni — hangsúlyozza a HNF szerepét, feladatkörét újrafogalmazó dokumentum, amelyet tegnap az Új Városházán rendezett ülésen vitattak meg az országos tanács tagjai. A tanácskozáson — még az érdemi eszmecserét megelőzően — az országos tanács határozott arról, hogy felmenti a titkárságot, és jelölőbizottságot küld ki, amely javaslatot tesz egy ügyvezető elnökség személyi összetételére. E testület az októberre előre hozott kongresszusig működik majd. Huszár István, a HNF főtitkára bevezetőjében rámutatott: napjainkban történelmi esélye van a népfrontnak, hogy önálló, pártoktól és pártérdekektől független, átfogó programmal jelenjen meg a közéletben. E programnak — mint mondotta — már számos részelemét kimunkálták a HNF bizottságai: készen áll egyebek közt a gazdaságpolitikai platform és egy kulturális, illetve környezetvédelmi koncepció is körvonalazódik. Huszár István a holnap népfrontmozgalmát vázolva kifejtette: a jövőben a HNF maga határozza meg választási programját, a választásokon jelölteket állít vagy jelölteket támogat. Mint pártsemleges demokratikus mozgalom nem szándékozik önmagába integrálni a pártokat, egyesületeket, csupán korrekt együttműködést, egyfajta közös politikai fórumot kínál számukra. Személyi változásokról is döntött a testület. Az ülés elején felmentett titkárság helyébe az októberi kongresszusig működő, 21 tagú ügyvezető elnökséget választott a helyben megbízott jelölőbizottság javaslatai alapján. Az ügyvezető elnökség elnökéül Kukorelli Istvánt választották meg, az országos tanács elnöki-főtitkári összevont tisztére Huszár Istvánt, titkárrá Dobos Lászlót, az eddigi titkársági irodavezetőt. A másik, titkárnak javasolt személy, Bugár Nándor, a gazdaságpolitikai bizottság titkára, visszalépett. A korábbi titkárok közülketten — Molnár Béla és Garamvölgyi József — nem vállalták a jelölést, Ribánszki Róbert jelölését szavazás során elvetette a testület. Huszár István zárszavában kitért a HNF anyagi helyzetére, beszélt arról az ajánlatról, amelyet a kormánynak tett, eszerint a HNF szervezte társadalmi munkák értékének 95 százaléka legyen a köze, csak ötszázalékos részt kérnének a mozgalom működtetéséhez. Ez a 200 milliárd forintból egymilliárd, s háromszorosa a HNF jelenlegi, 310 millió forintos költségvetésének. Az országos tanács felkéri a kormány elnökét, hogy a Minisztertanács, illetve a minisztériumok utóbbi időben hozott, erősen kifogásolható, nagy felháborodást kiváltó több döntése ügyében adjon magyarázatot. Ezután az összehívandó kongresszus időpontjául a testület elfogadta az október 14— 15-i dátumot. A küldöttek számát 1200-ban határozta meg, döntött arról is, hogy az új országos tanács 150—200, az új országos elnökség 30—40 fős testület legyen. (MTI) 5