Népszabadság, 1989. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-19 / 142. szám
1989. június 19., hétfő NÉPSZABADSÁG - GAZDASG Gyógyítsuk meg gyógyvizeinket „Magyarország kis ország, de egyetlen más ország — legalábbis Európában — sem dicsekedhet hasonlóan gazdag természetes termálvízkészlettel. Az ország területének majdnem háromnegyed része alatt található termálvíz. E készletek kis része természetes melegvíz-forrésként tör a felszínre, a többi 500—2000 méter mélységű kutakkal a felszínre hozható. Ilyen kiterjedt területen előforduló termálvíz páratlan természeti kincsnek mondható.” Ezzel a néhány mondattal kezdi beszámolóját David Grove angol szakértő arról a nagyarányú felmérő- és tervezőmunkáról, amit hazánkban az akkori Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére 1973—1976 között egy honi és külföldi szakemberekből összeállított munkacsoport végzett. Az ötvenes évek végéig Magyarország termálvizeit üdülési célokra csak Budapesten és néhány központban — például Eger és Hévíz hagyományos fürdőiben — hasznosították. A következő két évtizedben nagy fejlődés indult meg, és a hetvenes évek elején már 157 hazai termálfürdőt tartottak nyilván, amelyek 300 ezer fürdőző befogadására voltak alkalmasak. Az illetékes magyar szervek (Egészségügyi, Belkereskedelmi Minisztérium, ÉVM) felismerték, hogy a termálvíz hasznosítása a gyógy-idegenforgalomban óriási lehetőségeket rejt magában, és 1971-ben nagyszabású tervezési munkához láttak. A feladathoz segítséget kaptak az ENSZ fejlesztési alapjától. Enneknyomán jött létre az UNDP/ HUN/71/511. jelű regionális fejlesztési tervezési project. Az ENSZ részvétele lehetővé tette, hogy a Project tervezőgárdája neves külföldi szakértők közvetítésével hozzájusson az idegenforgalom és termálfürdőzés legújabb külföldi tapasztalataihoz. Az ENSZ külföldi tanulmányutakat is szervezett és finanszírozott. A hazai munkát az ÉVM alapozta meg, külön irodát és igazgatóságot hívott életre, ahol sok szakértőt foglalkoztattak. A több évig tartó közös munka eredménye, a regionális fejlesztési, tervezési project, olyan különleges és rendkívüli értékű anyag, amihez fogható még egyetlen európai országban sem készült. A magyar munkacsoport tagjai öthetes nyugat-európai tanulmányúton vettek részt. Ennek során Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és az NSZK-ban jártak, majd három hetet Törökországban és két hetet Jugoszláviában töltöttek. A hatalmas munka eredményét hatkötetes beszámoló jelentés tartalmazza. A szakmai közönség számára pedig angol és magyar nyelven (ezer példányban) kiadták David Grove könyvét, melynek a szerző a következő címet adta: A mélység titkai. Az előzményeket azért tartottam szükségesnek ismertetni, mert a hazai és külföldi szakértők által elvégzett vizsgálat és tervezési munka bebizonyította: itt a föld alatt olyan hatalmas természeti kincs rejtőzik, amelynek okos felhasználása gazdagabbá tehetné országunkat. Miért mondhatjuk a magyarországi gyógyhévízkészletet páratlan természeti kincsnek? Azért, mert sehol a kontinensen nincs ehhez hasonló kedvező hőmérsékletű, bőségű és gyógyhatású termálvíz. A föld mélyén rejlő víz hőmérséklete a mélység függvényében egyre magasabb. A mélység és hőfok közötti öszszefüggést szaknyelven geotermikus gradiensnek nevezzük. A geotermikus lépcső Celsius-fokonként 30-45 méter között van Európában, de Magyarországon csupán 15-22 méter ez az érték. E szembetűnően nagy és számunkra előnyös különbség okát a tudósok abban vélik felfedezni, hogy — mivel a Kárpát-medencét hosszú ideig tenger borította — itt a földikéreg vékonyabb, mint másutt. Bármi legyen is az ok, ennek köszönhető, hogy nálunk adott hőmérsékletű vizet jóval kisebb mélységből lehet megszerezni, tehát könnyebben és gazdaságosabban, mint máshol. A termálvíz fő forrása a kelet-nyugati hegyláncot alkotó triászkor mészkő- (dolomit-) vonulat. E rétegből tör a felszínre a hegyek lábánál néhány természetes forrás. Ilyenek vannak Budapesten, Harkányban, Egerben és Hévízen. A víz legnagyobb részét fúrásokkal kell feltárni, és néhol a furatokból csak szivattyúzással lehet a vizet a felszínre hozni. Ez a vízmennyiség a felszíni kőzeten átszivárgó csapadékból származik, s a vízhozam a csapadékmennyiség változásait követve — kisebb ingadozásoktól eltekintve — állandó. A triászi kori rétegekből kitermelhető vízmennyiséget a szakértők évi másfél millió köbméterre becsülték. Ezt a vízhozamot csupán mesterséges beavatkozás — például a közelben végzett bányaművelés — apaszthatja el. A termálvíz a talajszint alatt lerakódott „porózus rétegekben” is jelen van. A felszín alatt több ilyen porózus réteg található, és ezekből csupán egy — a „felső-pannon réteg” — tartalmazza a legtöbb és leggazdaságosabban kitermelhető gyógytermálvizet. A „felső-pannon” a geológiai újkor lerakódásának neve. Az Alföld és a Kisalföld teljes területe alatt végigvonul ez a réteg. A felsőpannon rétegekben található termálvíz óriási mennyiségű; becslések szerint négyezer köbkilométer lehet. Gazdaságosan kitermelni ennek tíz százalékát lehet, de ha csak ezzel gazdálkodnánk, akkor is kétszáz éviig kielégítené az ország gyógy-idegenforgalmi szükségletét. Figyelembe kell venni, hogy a porózus rétegekben rejlő termálvíz nem kap természetes utánpótlást, tehát nem használható örökké, mint a dolomitkőzetek repedéseiben mindig megújuló termálvíz, használják, főként mezőgazdasági nagyüzemekben. Vitathatatlan, hogy a termálvizet legelőnyösebben a gyógy-idegenforgalomban lehetne felhasználni. A század első évtizedeiben Budapest fejlődésével együtt megindult egy jó irányú folyamat, és ha a két világháború nem tette volna tönkre a magyar gazdasági életet, bizonyára már akkor világhírű fürdővárossá válhatott volna a főváros. A két világháború közötti rövid időszak alatt Budapest „fürdőváros” vonzott ugyan idegeneket, de az ország infrastrukturális elmaradottsága, a vidék rendkívül hátrányos helyzete hátráltatta a tőke érdeklődését a hazai gyógy-idegenforgalom iránt. Sajnos, mára sem javult ugrásszerűen ez az állapot és helyzet, pedig az ENSZ támogatásával végrehajtott Regionális Fejlesztési Tervezés 161 magyarországi települést talált alkalmasnak arra, hogy ott termálfürdők létesülhessenek, és ezek közül 118 nemzetközi és regionális vonzású termál-idegenforgalmi központtá épülhessen ki. Magyarország idegenforgalmi vonzerejét nem a nemzetközi idegenforgalomban divatos három „klasszikus” vonzerő jellemzi. Nincs tengerpartja, és nincsenek magas hegyei. A legtöbb európai országhoz viszonyítva igen csekély a történelmi városok és műemlékek száma. Ennek ellenére mindig volt és van érdeklődés hazánk iránt, és ebben szerepe van a Balaton különlegesen enyhe vizének, Budapest panorámájának, a vadászat lehetőségeinek és a még mindig meglevő puszta romantikának”. A külföldi vendégek mégis kevés időt töltenek nálunk, mert az itttartózkodást korlátozza a gyógyhelyek szűkössége, az infrastruktúra elmaradottsága, a sportolási és szórakozási lehetőségek viszonylagos hiánya. A projectben részt vevő külföldi szakemberek egyhangúlag megállapították, hogy a termálfürdőzés a Balaton és Budapest mellett megteremtheti Magyarország harmadik fő idegenforgalmi vonzerejét. Ha a hangsúlyt a szórakoztató pihenésre és kikapcsolódásra helyezik, ez megteremtheti a nemzetközi idegenforgalmi piacon Magyarország különleges vonzását. A hazai gyógyhévízkincsre alapozott idegenforgalmi beruházásokhoz ezért sokkal előnyösebben lehetne a működőtőkét is bevonni. Domonkos István mérnök A Rác fürdőben, erdei Katalin felvételei Női-férfi közös termál a Széchenyi fürdőben. Régi tetők felújítására, új lapos tetők csapadékvíz elleni szigetelésre használja tetőszigetelő rendszert! Szaktanácsadás: a Kemikál marketing- és értékesítési osztályán, cím: Budapest VII., Kazinczy u. 11. 1075, telefon: 428-969. ^KEMIKK^ Vevőszolgálat: 221-066. KÉT KÉRDÉS Lesz-e gazdája húszezer tonna kajszinak? (Munkatársunktól.) A jó termés is járhat bajjal. Ezt bizonyítja az idei, kivételesen gazdag kajszibarack - termés. Ha a jégeső nem szól közbe, akkor ebben az évben — a tavalyi 23 ezer tonnás terméssel szemben — 50—60 ezer tonna kajszibarackra számíthatunk. Erre a nagy termésre azonban sem a kereskedelem, sem a feldolgozóipar nem készült fel kellően. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szervezésében egyeztető megbeszélést tartottak az érdekeltek. Egyikét hét múlva a kajszi beérik, és minden perc drága. Az érzékeny gyümölcs leszedése remélhetően nem okoz gondot hiszen a kajszi hatvan százalékát kistermelők adják. A nagyüzemek pedig bevezették a részesművelést. Nincs azonban elegendő láda. Ezt bizonyítja, hogy a tervezett export lebonyolításához négyezer láda kellene, de pillanatnyilag csak ezer van. A nagy termést viszont csak az export, a lakossági ellátás és a konzervipari-szeszipari feldolgozás növelésével lehet nagyobb veszteség nélkül levezetni. Nem áll azonban elegendő hitel sem a felvásárlók rendelkezésére. Mindez mintegy húszezer tonna kajszibarack felvásárlását veszélyezteti. A tsz-ek és a kistermelők közvetlen értékesítéssel is próbálkoznak majd, egyedül Budapesten mintegy 180 helyen árusítanak majd kajszit. Várható, hogy a tavalyi, kilónkénti 50 forintos fogyasztói átlagár az idén 30— 35 forint körül alakul. 1989-ben az év elejéhez képest eddig két alkalommal (összesen 11 százalékkal) értékelték le a forintot a konvertibilis devizákkal szemben, ami a rubelelszámolású export költségeinek további növekedését okozza. A leértékelés hatása az iparban öt-hatmilliárd forintra tehető. Az idei intézkedések hatására ipari átlagban a rubelelszámolású export várhatóan veszteségessé válik, az előző évben már jelentkező pénzügyi-gazdasági problémáik súlyosbodnak. Veszteségek várhatók a kohászatban, a könynyűiparban és ezen belül különösen a textilruházati, a cipő-, a bőrszőrme- és a selyemipari vállalatainál, de a gépiparban is egyre több vállalat kerül nehéz pénzügyi helyzetbe. Például az Ikarus, Csepel Autó, Nyíregyházi Mezőgép, Április 4. Gépgyár, Agrikon Kecskeméti Mezőgép, Ganz Gépgyár Vállalat, Diósgyőri Gépgyár, HAFE, Csepel Egyedi Gépgyár stb. A jelzett problémák ellenére a rubelviszonylatú aktívum gyorsan nőtt, s már az első negyedévben elérte az év végén elviselhetőt. Vagyis az iparvállalatok exporttörekvései nem csökkennek — elsősorban eladni akarnak és keveset importálnak. A vállalatok többsége — zömmel pénzügyi, de kisebb részben műszaki-kereskedelmi feltételek hiányában — nem volt képes a gyors piacváltásra, a termelési struktúra átalakítására. Ez a helyzet kényszerítette ki a jelenlegi intézkedéseket. A kialakult helyzetben is teljesítenünk kell az államközi kötelezettségeinket. Azokon a területeken, ahol az exportérdektelenség az államközi kötelezettségek teljesítését veszélyezteti, a feltételeket közösen vizsgáljuk majd. K. J. Mi lesz a rubelelszámolású exporttal? A csomagterv értelmében a szocialista exportban az idén sem a forintleértékelés hatását, sem az áremelkedéseket nem ellentételezik a vállalatoknak, s a támogatások csökkentése négymilliárd forinttal tehermentesíti az államkaszszát. Miképpen érinti ez az intézkedés az ipart? — erről kérdeztük Szabó Imre ipari államtitkárt. — A rubelelszámolású exportban az utóbbi két évben folyamatosan szigorító intézkedésekre került sor. Ennek következtében 1988-ban az ipari exporton átlagosan már csak nulla nyereség volt. A kohászat és a könnyűipar egészében veszteséges lett a kivitel, de a gépipari és vegyipari vállalatok jelentős része is kedvezőtlen helyzetbe került. Az idén ez a tendencia folytatódott. Az 1989-es elvonási és támogatási kulcsok meghatározásánál a tavalyi költségviszonyokat vették figyelembe, miközben a begyűrűző termelői árak és így avállalatok költségei is jelentősen emelkednek, aminek csak minimális része hárítható át az eladási árakba. Ezzel a szabályozás már induló helyzetben arra kényszerítette a vállalatokat, hogy — ebben a viszonylatban — a termelői áremelkedésből adódó terheket, a minimálisra csökkent jövedelmezőség mellett teljes egészében ők viseljék, illetve költségeiket erőteljesen csökkentsék. Súlyosbítja a problémát, hogy ahol még volt — alapvetően a könnyűiparban —, ott a támogatások csökkentésére is sor került. Természeti kincsünk hasznosítása Hazánkban évszázados múltja van a fürdőkultúrának. Valóban elmondhatjuk, hogy már a rómaiak is használták a természetes forrásokból fakadó termálvizet eleink honfoglalása előtt. A legutóbbi időkben pedig számos helyon tis