Népszabadság, 1989. november (47. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

1989. november 30., csütörtök Csomagol a debreceni pártarchívum (Megyei tudósítónktól.) Debrecenben szomorkásan pakolgatnak a megyei pártar­chívum munkatársai. Az előz­mény az archívumvezetők kö­zelmúltbeli, budapesti összejö­vetele volt, ahol Balogh Sán­dor, a Párttörténeti Intézet igazgatója egyebek­­között azt fejtegette: a lényeg most az ér­tékmegőrzés, még akkor is, ha a kutatás érdekei átmenetileg csorbát szenvednek. A centra­lizálás mellett ezen az össze­jövetelen érvek is elhangzot­tak, köztük az, hogy Európa más országaiban is van köz­ponti pártlevéltár. Mindazon­által — amint az említett ér­tekezleten elhangzott — az ar­chívumot mindenütt fenntart­hatják, ahol létéről helyi erő­forrásokból gondoskodni tud­nak. Azért csak ott, mivel az MSZP szegény, és erre sincs pénze. Baranyi Béla hajdú-bihari archívumvezetőtől megtudtuk: a debreceni pártpincébe zsák­ba ömlesztve érkeznek az anyagok a megye települései­ről, avagy néha mintaszerűen rendezve — például Hajdúbö­szörményből — küldik be az iratokat. Közben hírek hallat­szanak arról, hogy például Bé­késben, Szabolcsban vagy Vas­ban is a helyi fenntartás mó­dozatain töprengenek. Az anyagok kezelése ügyé­ben végül is köthetnének va­lamiféle „házasságot” a me­gyei levéltárral, csakhogy az erről kötött alku rendszervál­tás esetén egyetlen tollvonás­sal keresztülhúzható lenne. Hasonló a helyzet azt a lehe­tőséget mérlegelve is, hogy kulturális értékmentés címén a tanácsok segíthetnének gaz­dasági eszközeikkel. — A szakmai irányítás az egyébként szerintem is helyes központi döntés alapján min­denképpen a Párttörténeti In­tézet feladata — fejtegeti az archívumvezető. — A lehet­séges külső partnerekkel való együttműködés viszont az ál­lami kutatási jogszabályok al­kalmazását kívánná meg. Csakhogy, miként az új pár­tok máris féltve óvják iratai­kat, különös tekintettel a több­párti politikai versenyre, ná­lunk is létezhetnek olyan anyagok, amelyek — mond­juk — a választási küzdelem­ben aduként jöhetnek számí­tásba. A dilemma az, hogy koráb­ban született és jelentős rész­ben már filmre is vett okmá­nyok között mi az, ami párt­, mi az, ami állami és mi az, ami mindkét tartalmat hordo­zó dokumentum. Hiszen a deb­receni archívumban is egymás mellett sorakozik a pártszer­vek, a korábbiakban közvet­len megyei pártirányítás alá tartozó nagyvállalati és intéz­ményi bizottságok, a néhai munkásőrség és a KISZ anya­ga. Mivel pedig annak idején a gazdasági döntéseket is gya­korta előbb mérlegelték a pártszervezetek, mint a gaz­dasági szervek, sok minden bizony szétválaszthatatlanul keveredik. A debreceni archívumosok szerint a Debreceni Akadémiai Bizottság régiójához igazítva létre lehetne hozni itt egy „többmegyés” pártlevéltári rendszert. A lényeg az, hogy ne a pillanatnyi anyagi lehe­tőség hiánya legyen a rendező elv egy olyan ügyben, ami ko­rántsem csupán pénzkérdés. R. T. J. Az MSZP is a mielőbbi választásokra voksol (Folytatás az 1. oldalról.) NSZK-ban, a Die Weltnek adott nyilatkozatáról. Antall úr e nyilatkozatában lényegé­ben elosztotta a jövendő koa­líciós kormány tárcáit, kije­lentve, hogy az új kormány­ban a szocialisták nem jut­hatnak kulcspozíciókhoz. Ko­vács Jenő úgy válaszolt, hogy az elnökség Antall úr nyilat­kozatát nem is­meri, de a vá­lasztások után megalakuló új Országgyűlés legerősebb párt­jai alkotják majd az új kor­mányt, s ebben, a remények szerint, az MSZP is rész­t vesz majd. A sajtótájékoztatón bemu­tatkozott az újságíróiknak az MSZP elnökségének új szóvi­vője, Polgár Viktor. Első ténykedése során­­tájékoztatta a jelenlevőket arról, hogy az MSZP elnöksége üdvözíti a Csehszlovákiában zajló de­mokratikus politikai fordula­tot. Elmondotta még, hogy Ki­­lényi Géza professzor, akit a közelmúltban az Alkotmány­­bíróság tagjává választottak, emiatt kilépett a pártból. Be­jelentette, hogy december 1- jén 16 és 21 óra között nyit­va lesz a párt szé­kháza, ahol Vastagh Pál és az MSZP más vezetői várják az érdeklődő­­ket. Nyers Rezső, a párt el­nöke és Németh Miklós mi­niszterelnök december 4-én Mihail Gorbacsov meghívásá­ra Moszkvába utazik. Hegyes Zoltán KÖNYVPER A MARKÓBAN Krassó kontra Földes (Munkatársunktól.) Mind nagyobb a vihar az Aura Kiadó által az idén meg­jelentetett Bill Lomax: Ma­gyarország 1956 című könyve körül. A könyvet dr. Krassó György, a Magyar Október Párt vezetője fordította, s lát­ta el lábjegyzetekkel. S ép­pen ezek miatt fordult a Ma­gyar Ellenállóik és Antifasisz­ták Szövetsége bírósághoz. Keresetlevelükben — egye­bek között — a következőket fogalmazták meg: „A mű 140. oldalán, a leg­hitelesebbnek tűnő értesülések szerint a Parlament körüli épületek tetőterét elfoglaló gépfegyveres osztagokat a par­tizánszövetség tagjaiból Földes László későbbi belügyminisz­ter-helyettes szervezte meg és irányította. A valótlan állítás sérti szö­vetségünknek — mint jog­utódnak — a személyhez fű­ződő jogait.” A szövetség kérte a bírósá­got, hogy a könyvet vonják ki a forgalomból, és csak a sérelmezett rész törlésével ad­hassák ki újra. A per tárgyalására tegnap a Pesti Központi Kerületi Bíró­ság épületében dr. Mészáros Mátyás tanácsvezető bíró el­nökletével került sor. Krassó — aki huszonöt per­ces késéssel érkezett —, mint elsőrendű alperes, a tárgya­láson kijelentette: bár nyelv­tanilag a szöveg nem tartal­mazza, hogy a partizánszövet­ség tagjai lettek is a Kos­suth téren, de amikor ő a lábjegyzetet írta, úgy értel­mezte, hogy lőttek. S ezt az értelmezést ma is fenntartja, vállalja. Állítása bizonyításá­ra a bíróságnak — egyebek mellett — benyújtotta Hege­dűs András: A történelem és hatalom igézetében, valamint Berki Mihály: Hadsereg ve­zetés nélkül 1956, és Földes László Második vonalban cí­mű könyvek különböző feje­zeteit, amelyekben hasonló megfogalmazások láttak nap­világot. A Magyar Október Párt vezetője egyben bejelen­tette, hogy népellenes bűntett miatt ismeretlen személyek el­len feljelentést kíván tenni. Dr. Kálmán János, a Ma­gyar Ellenállók és Antifasisz­ták Szövetsége jogi képvise­lője kijelentette, hogy keresle­tét továbbra is fenntartja. Nem ellenzi az alperes bizo­nyítási eljárását, az iratok kézbesítését kéri. Ezt követően dr. Mészáros Mátyás elnapolta az ülést, a következő tárgyalásra 1990. február 7-én kerül sor. NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP A Legfelsőbb Bíróság bíráinak ünnepélyes eskütétele A Legfelsőbb Bíróság bírái tegnap Szűrös Mátyás ideigle­nes köztársasági elnök je­lenlétében együttesen tettek esküt az október 23-án kikiál­tott Magyar Köztársaság alkot­mányára. A Legfelsőbb Bíró­ság tanácstermében megtartott ünnepélyes aktusra a parla­ment legutóbbi ülésén módosí­tott bírósági szervezeti tör­vénynek megfelelően került sor. Az eseményen a Legfel­sőbb Bíróság 95 bírája, köztük dr. Szilbereky Jenő elnök, négy elnökhelyettes, öt kollé­giumvezető, 28 bírósági tanács­elnök, valamint 57 bíró vett részt. Szűrös Mátyás a szilárd alapokon nyugvó független bí­rói jogalkalmazás alkotmányos jelentőségét méltatva arra is rámutatott: a bírák is ennek a mai magyar társadalomnak a tagjai, akikre hatott az ideoló­giától korlátozott jogszemlélet, a politikai elkötelezettség fon­tosságának téveszméje s akik­re ugyanakkor jelenünk súlyos ellentmondásai is hatnak. A bíráknak a magánszférán fe­lülemelkedve, a politikai pár­toktól, a politikai tevékenység­től függetlenedve az alkotmá­nyos garanciák érvényre jut­tatásával kell őrködni a ma­gyar jogrenden, miközben az maga is változik. Nemcsak a maga nyugodt, természetes belső fejlődése révén, hanem mindennapjaink felgyorsult társadalmi változásai paran­csára is. B. L. BIÉPLAP FEGYVERHEZ JUTHAT BÁRKI, HA ELTÖKÉLI? A lap egy korábbi számában riportban ismertette Elek György zöldséges esetét: a kunhegyesi kereskedő egy baráti halvacso­­rán szóváltásba keveredett Faller Sándor rendőr főtörzsőrmester­rel, s a vita végére úgy tett pon­tot, hogy pisztolyt rántott elő, és „kússz az életedért” kiáltással háromszor rálőtt rendőr barátjá­ra, akinek életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A riporter írása végén megkérdezi: ma itt, Magyarországon fegyver­hez juthat bárki, ha nagyon akar? Ennek néztek utána a rendőrök Kunhegyesen, és az eredményről a Szolnok Megyei Népújság így számol be: Elek György, a lövöldöző zöldséges két pisztollyal ren­delkezik. Mindkettőt Gál Fe­renc tiszaroffi lakásáról sze­rezte be ... a­z elsőért ötezer forintot és egy géppisztolyt (!) adott. Ez az R 61-es pisz­toly egy feltört gépkocsiból ke­rült közvetítőkön át a tettes kezébe. De kitől szerezte Gál Ferenc? Kiderült, hogy úgy öt évvel ezelőtt horgászás köz­ben a tiszaroffi fegyvergyűjttő meg­ismerkedett a szolnoki Ézsiás Ferenccel, akiit 1961-­ben leszereltek a vízirend­észettől bűncselekmény elkövetése mi­att, ám az illetőnek fegyver­mesteri végzettsége volt... Gyűjtőként különböző hatás­talanított fegyvereket vásárolt, melyeket azután üzemképessé alakított át. A rendőrségi pisztolyt is tő­le vette Gál Ferenc. Ézsiás vi­szont azt két szolnoki fiatal­embertől vásárolta, ők kihall­gatásuk során készségesen megnevezték azt a két szov­jet katonát, akik révén a fegy­verhez jutottak, a két szovjet katona pedig nyomára veze­tett annak a másik két szov­jet katonának,­­aki feltörte a kocsit, a kesztyűtartóból ki­vette az R 61-est, és tovább­adott rajta. Ez a pisztoly az­tán elindult vándorútjára, a két­­kocsifeltörő pedig, a szov­jet katonai ügyészség jóváha­gyásával jelenleg a­ Szolnok Megyei Rendőr-főlkapitányság fogdájának lakója ... Elek György egy másik pisz­tollyal is rendelkezett, melyet a kútba dobott, ennek törté­nete a következő: Gál Ferenc Ézsiás Ferenctől kapta ezt is, aki vonaton utazva magyar kiskatonáktól ötszáz forintért vette meg a hatástalanított gyakorlópisztolyt, majd­­ak­tivizálta­ azt és továbbadta a már ismertetett csatornán. De Ézsiás nem érte be ennyivel: a rendőrség egy egész arzenált foglalt le a rejtekhelyen, és ez három, szemmel láthatólag működőképes fegyvert jelent, aztán három olyan fegyvert, amely minden valószínűség szerint alkalmas arra, hogy a lövedéket célba juttassa, s van három olyan, amelyről majd a fegyverszakértő dönti el, hogy veszélyezteti-e az emberi éle­tet. Ami pedig a lőszerkínála­tot illeti? Volt abban 321 da­rab géppuskalőszer, gyúj­tólö­­vedék és olyan nagy kezdő­sebességű géppisztolygolyó, amely valósággal felrobban, ha becsapódik az élő­­sze­rve­­zetbe... ... milyen meglepetést tarto­gathat még a Kunhegyesről ki­indult fegyverrejtegetési ügy? A rendőrség úgy véli, a kör bezárult... De vajon elmond­hat­juk-e azt, hogy a megye civil társadalmában megtör­tént az általános­­és teljes le­szerelés? ...” Késői vagy korai törvénytervezet? Sütő András romániai ma­gyar író marosvásárhelyi la­kását november 9-e óta fegy­veresek őrzik. Tőkés László lelkész két családtagját rövid időre őrizetbe vették, őt ma­gát pedig kilakoltatással fe­nyegették, amit e hét keddjé­re ígértek végrehajtani. Ezekkel a borzalmakkal s a teológiai hallgató tragikus ha­lálával foglalkozó híreikkel kezdte Tabajdi Csaba minisz­terhelyettes a kormány nem­zeti és etnikai kisebbségi kol­légiuma tegnapi plenáris ülé­sét. A testület egyetértett an­nak a tiltakozásnak a­ szöve­gével, amely az említett cse­lekményeket a nemzetközi jog­gal és egyezményekkel el­lentéteseknek minősíti. Rátér­tek a nap legfontosabb napi­rendi pontjára, a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény ter­vezetének előzetes vitájára. Többen hangsúlyozták fontos­ságát, újszerűségét, ugyanak­kor megkésettségét is. Király Zoltán képviselő szerint pél­dául az első szövegváltozat ké­sik ahhoz az indítványhoz ké­pest is, amely 1987 márciusá­ban hangzott el az Országgyű­lésben a nemzetiségi kérdések törvényi szabályozásáról. Fel­merült ugyanakkor, hogy a je­lenlegi magyar közjogi helyzet nem teszi lehetővé ilyen tör­vénytervezet előterjesztését, ezért meg kell várni a válasz­tások után összehívandó új parlamentet. Az új tervezet azonban a legtöbb problémát azzal okoz­ta, hogy bár rendkívül humá­nus megfogalmazásokat tar­talmaz a nemzetiségek és et­nikai kisebbségek egyéni és kollektív jogairól, ezek csak politikai deklarációk mindad­dig, amíg nem társulnak hoz­zájuk az állam illetékes ha­tóságait, intézményeit kötelező normák. V. Gy. MEGKÉRDEZTÜK Csőd vagy nem csőd? Az Erdélyi Tudósítások cí­mű lapból öt számot három kiadó adott ki — mondja Böj­te Csaba főszerkesztő. A lap ugyanis tartósan százezer­­százötvenezer forint vesztesé­get hoz. Ezért már nem is próbáltunk új kiadót­­keresni. Viszont úgy gondoltuk, hogy a lapra szükség van. Ez az újság nem menekültlap, nem Erdély-sirató, hanem aktuális és tárgyilagos információkat közöl. A lap támogatására alapítványt hoztunk létre. — Az embereknek elegük van az adakozásból, miért tá­mogatnának pont egy újsá­got? — Amit mi ezért nyújtani tudunk, az egy kis reklám a lapban. Fontosabb azonban az, hogy az intézmények annak az összegnek a zömét, amit alapítványra fordítanak, le­írhatják az adójukból. — Nem furcsállták sokan, hogy ilyen módot választanak egy lap támogatására? — Amikor bejegyeztek min­ket a felügyeleti szervnél, a Minisztertanács Hivatalában, senki nem tudta, hogy mit kell velünk csinálni. A cég­bíróságtól­­kell-e engedélyt kérnünk, mint a kiadóknak, vagy pedig az alapítványt kell bejegyezni a Miniszter­­tanácsnál. A bankban, ahol számlát nyitottunk, ott sem tudták eldönteni, ki a felelős személy: a kuratórium elnö­ke, Bodor Pál, vagy pedig a főszerkesztő. — Így tehát más lap is megmenthető lenne? — Igen, Nyugaton gyakori, hogy alapítványok adnak ki egy újságot. B. G. Kevés szignó Szűrösért (Megyei tudósítónktól.) Nem a népszavazás eredmé­nye miatt, hanem már koráb­ban, a megtartásáról szóló par­lamenti bejelentést követően felfüggesztette a Szűrös Má­tyás köztársasági elnöki jelölé­se melletti akciót a nyíregyhá­zi Határ-Szél szerkesztősége. Az addigi eredmény annyi, mint amennyit már korábban megírtunk: csaknem ötezer aláírás gyűlt össze. Főként a közép- és az idősebb korosz­tály képviselői voksoltak a parlament elnökének jelölése mellett. A témához kapcsolódó hír a szomszédos megyéből, Hajdú- Biharból, hogy az SZDP, a Független Kisgazdapárt, a Fidesz, és az SZDSZ rend­kívüli állásfoglalást fogadtak el. Ebben kifogásolják a no­vember 24-i Reformban meg­jelent Szűrös-nyilatkozat azon kitételét, miszerint az ideigle­nes köztársasági elnök nem tartja valószínűnek, hogy ösz­­szevonják a püspökladányi és a szoboszlói választókerületet; ezek érdekében maga is tett lé­péseket. A négy szervezet ezt jogtalannak tartja. Úgy ítélik meg, hogy­­kijelentését az ideiglenes elnök személyes am­bícióinak érdekében tette. Vé­leményüket Lékai Gusztávnak, Hajdúszoboszló képviselőjének azon nyilatkozatával kívánják alátámasztani, amely szerint korábbi személyes megbeszé­lésükön az elnökkel közösen olyan álláspontra jutottak, hogy nem lenne szerencsés szemben állniuk a választási küzdelemben. Az aláíró szer­vezetek mindezt előzetes osz­tozkodásnak minősítik. Szűrös Mátyás az Országos Sajtószolgálaton keresztül vá­laszolt az őt ért vádakra. A sajtóból értesültem az önök nyilvános észrevételéről, amely szerint állítólag „önér­dekből akadályozom a püspök­ladányi és hajdúszoboszlói vá­lasztókerületek tervezett össze­vonását azért, hogy a válasz­tási küzdelemben ne kerüljek szembe Lékai Gusztávval, Haj­dúszoboszló jelenlegi ország­­gyűlési­­képviselőjével”. Váratlanul ért a közlés, és csodálkozom rajta, hiszen majdhogynem éppen ellenkező esetről van szó. Jómagam in­kább előzékenységet akartam tanúsítani Lékai Gusztáv or­szággyűlési képviselőtársam­mal szemben, aki megkeresett, és arról tájékoztatott, hogy amennyiben a két választóke­rületet összevonják, akkor ő mellettem nem vállalná a je­lölést. Ezenkívül arra is gon­doltunk a helyi tanácsok veze­tőivel együtt, hogy mind Haj­dúszoboszló, mind Püspökla­dány megérdemelné, hogy ön­álló választókerület élén áll­jon, és ennek figyelembevéte­lével növeljék meg az eddigi választókerületet a megfelelő nagyságra. Szeretném ezek után egyér­telműen közölni, hogy kész vagyok akár az összevont vá­lasztókerületben indulni, akár külön az egyikben. Feltehető­leg nem pontos információkra épül a négy párt állítása. Ilyen esetekben jó lenne a közlés előtt személyesen szót váltani a témáról azokkal, akiket ez közvetlenül érint, illetve érde­kel. Ne legyen a pártharcok színtere A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Elnöksége ismétel­ten állást foglalt a Magyar Tele­vízió felügyeletére létrehozott kormánybizottság tevékenységéről és összetételéről. Az elnökség vé­leménye változatlan: a felügyelő­bizottság léte a pártharcok nem­telen színterévé teheti a nemzeti tájékoztatási eszközöket. Az el­nökség tiltakozik a bizottság konkrét személyi összetétele miatt is, és úgy véli, ha egyáltalán szük­séges bármiféle testület, akkor az csakis a parlamentnek lehet fele­lős és illetékessége kizárólag a műsorok pártatlanságának meg­ítélésére terjedhet ki. A MUOSZ elnöksége elvárja, hogy szakmai kérdésekben ne hozzanak nélküle döntést és kéri a kormányt, hogy vizsgálja felül a bizottság létreho­zását és jogkörét meghatározó rendeletet. (OS) 5 Tizennégy ezrelék volt a különbség (Folytatás az­­1. oldalról.) re a szavazatszámláló bizott­ság — jogellenesen — újabb szavazólapot adott. Egy sza­­vazótkörben pedig olyan sze­mély szavazott, akinek nincs választójoga. Az Országos Vá­lasztási Bizottság a törvény­sértés­­ tényét megállapítva a szabálytalanul leadott szava­zatokat érvénytelenítette. Ez azonban érdemben nem befo­lyásolta a népszavazás ered­ményét. Kéry András, az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatal igazgatója elmondta, hogy a választók nyilvántartásának pontossága megfelel a törvé­nyes követelményeknek. A gé­pi névjegyzéket a helyi taná­csok pontosították, és 70 018 fővel csökkentették a válasz­­tójogosu­ltak számát, ami azon­ban a szavazás napján 16 733 fővel emelkedett; lakcímválto­zás miatt, igazolás nélkül­ sza­vazott 23 314 választópolgár. A sajtótájékoztatón Gál Zol­tán belügyminisztériumi ál­lamtitkár a népszavazással kapcsolatos állami feladatok oldaláról értékelte a munkát. — Az államapparátus — mondotta — szervezet semle­gesen és törvényesen járt el, noha a nyilvántartások pontat­lanságával az infrastruktúra elmaradottságából adódtak problémák, s részben emiatt , késett a hivatalos végeredmény megállapítása. Az államtitkár azt is elmondta, hogy a nép­szavazás központi költségve­tésből finanszírozott költségei némileg alatta maradtak a 200 millió forintnak. A leszűrendő tanulságok között kiemelte: mielőbb ki kell dolgozni a kor­mányetika kódexét és a gya­korlati tapasztalatok alapján módosítani kell a népszavazás­sal összefüggő jogi szabályo­zást is. A népszavazás hivatalos végeredménye szerint az első kérdésre Budapesten szavaz­tak a legnagyobb arányban igennel: 59,15 százalék, azaz több mint félmillió választó­­polgár. Mint ábránkon is lát­ható, az igen mellett voksolt Tolna, Pest és Csongrád, vala­mint Bács-Kiskun megye. A többi megyében a nem szava­zatok kerültek többségbe. Or­szágosan összesen 2 151 926 szavazó adta voksát az igenre. Zala megye jár az élen. Az Or­szágos Választási Bizottság közlése szerint a debreceni 95- ös szavazókörben szabályta­lanságra is fény derült. A bi­zottság információja szerint 127 igenre javított szavazat került az urnákba. Az ügy ki­vizsgálása jelenleg még tart. A sajtótájékoztatón több új­ságíró feszegette a szavazás részeredményeinek törvény­­sértő visszatartását „titkosítá­sát”, majd a kiszivárogtatás okait. Az egymásnak ellent­mondó válaszokból kiderült, hogy nemcsak a választási bi­zottság, de az információk visszatartásával vádolt belügyi államtitkár is a rádióból érte­sült az igenek előretöréséről. Arra a kérdésre azonban a saj­tó ezúttal sem kapott választ, ha sem a BM választási iroda, sem az Állami Népesség-nyil­vántartó Hivatal, sem az Or­szágos Választási Bizottság nem adott ki idő előtt infor­mációt, hogyan tudósíthatott mégis megközelítő pontosság­gal a népszavazás végeredmé­nyéről a rádió? ... Bodnár Lajos

Next