Népszabadság, 1989. november (47. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-30 / 284. szám
A polgári ellenzék stratégiájáról beszélgettünk a közelgő választások előtt Narciso Irureta Aburtóval, a Chilei Kereszténydemokrata Párt elnökhelyettesével, aki a párt santiagói székházában nyilatkozott a demokratikus pártok tömörítésének kormányprogramjáról. — A Kereszténydemokrata Párttal az élen a demokratikus pártok egységbe tömörülve indulnak a december 14-i elnökválasztáson. Elnökjelöltjük Patricia Aylwin, a Kereszténydemokrata Párt elnöke. Kérem, vázolja fel, milyen elemekből tevődik össze az önök kormányprogramja ? — A demokratikus tömörülésben részt vevő pártok egy olyan kormány létrehozását tekintik feladatuknak, amely lépésről lépésre képes az országot a diktatúrából átvezetni a demokráciába. Meg kell teremtenie a demokrácia alkotmányos érvényesítésének intézményes kereteit. Mint ismeretes, ezeket a Pinochet által 1980-ban megalkotott alkotmány nem tartalmazza. Chilében helyre kell állítani az emberi jogokat és az állampolgárok becsületét. S ez nem kis feladat, hiszen a múlt években az emberi szabadságjogot, a humanitást a diktatúra sárba tiporta. Az emberek üldözöttekké, megkínzottakká váltakaz országban. Programunk a szociális biztonság megteremtését tűzi ki célul, mert az országban olyan aránytalan fejlődés ment végbe a pinocheti korszakban, amely a társadalom szűk rétegének gyors gazdagodását hozta, miközben a lakosság nagy számának nyomorát mind elviselhetetlenebbé tette. A lakosság fogyasztása az utóbbi tizenhét év alatt 70 százalékkal csökkent, a munkásosztály, a kis- és középtőkések, a kisbirtokosok elnyomorodása ment végbe. Fontos feladat a munkahelyteremtés, az oktatás és az egészségügyi ellátás azonnali javítása. Fenn kell tartani, sőt gyorsítani kell a gazdasági növekedést, mert csak ennek révén lehet fedezetet teremteni céljaink megvalósításához. Tudjuk, hogy az elkövetkező években nem leszünk képesek Chilét paradicsommá változtatni, de azt is tudjuk, hogy az állampolgárok minden rétegének aktivitásával elérhető a nagyobb társadalmi prosperitás. — A demokratikus tömörülés kormányprogramja menynyiben különbözik a nyugateurópai szociáldemokrata pártok koncepcióitól? — Programunk annyiban tér el ezen országok szociáldemokráciájának és szocialista pártjainak elgondolásaitól, amennyiben Chile gazdasági és társadalmi adottságai különböznek a nyugat-európaitól. Nyugat-Európában a társadalom nagy része élvezi a prosperitást, s jóléti államok működnek. A harmadik világ országaiban eltérő a sztrájkok gazdasági és politikai tartalma és jelentősége is. A sztrájkok a fejlődő országokban a részvevők nyomorát elmélyítik, a fejlett ipari államokban pedig a sztrájkolóknak vannak anyagi tartalékaik. Mi sokat beszélünk a szociálgazdaságról, amelyet a pinocheti piacgazdálkodási modellel állítunk szembe, amelyen a jövedelmek igazságosabb, arányosabb elosztását értjük. Ebből a szempontból valóban nagyon odafigyelünk a nyugat-európai működő gazdaságok tapasztalataira, támaszkodunk a svédországi és az NSZK-beli tapasztalatokra. Elismerjük a vállalkozás szabadságát, a gazdaság nyitottságát és versenyző jellegét, de csak olyan körülmények között, amikor az összekapcsolódik egy markáns szociális ellátási rendszerrel. Olyan jövedelemelosztási rendszer mellett vagyunk, amelyből nem zárják ki a lakosság nagyobbik hányadát. — A Chilei Kommunista Párt nem vesz részt a demokratikus tömörülésben? Mi a szerepe a választásokon, s milyen esélyei vannak? — A chilei kommunisták mozgalma nagyon megosztott. Főleg két szárny áll egymással szemben: a militánsok, akik lényegében a radikális megoldások — fegyveres hatalomátvétel — hívei és a realisták, akik a demokratikus átalakulást támogatják. A megosztottság következménye, hogy a kommunisták nem vesznek részt a demokratikus pártok tömörülésében. Ám nagyon fontos, hogy még ilyen megosztott állapotban is a kommunisták szinte egységesek abban, hogy az elnökségért folyó küzdelemben a demokratikus pártok jelöltjét kell támogatni. S ez igen fontos, mert bár a választásokon a kommunisták — prognózisom szerint — nem érnek el jelentős sikereket, de meglévő szervezeti rendszerükkel, egyes társadalmi csoportokban érvényesülő befolyásukkal, s szavazataikkal sokat segíthetnek Aylwinnek. — Freyt, a Kereszténydemokrata Párt elnökét buktatta meg a legutóbbi demokratikus választáson Allende. Mi a biztosíték arra, hogy e párt, illetve a demokratikus tömörülés képes lesz úrrá lenni azokon a nehézségeken, amelyek a demokráciára való átmenet során jelentkeznek? — A Frey-kormány igazi demokrata kormány volt, amelynek szándékai nyíltak és előremutatóak voltak. E kormány célul tűzte ki a mezőgazdaság, a bányászat sokoldalú fejlesztését, a közoktatás és a szociális ellátás korszerűsítését. Ezért Frey elnökre napjainkban is jóérzéssel gondolunk vissza. Tény, hogy kormánya idején a pártok közötti ellentét, azaz a szélsőjobboldali pártok és a baloldali pártok közötti feszültség politikai válságba sodorta az országot. Frey kormánya centrista álláspontot képviselt, és nem tudott úrrá lenni ezen a válságon. Az Allende-kormány kudarcai és az utóbbi 17 év szomorú tapasztalatai azonban megmutatták, hogy a szocialista és a demokratikus pártok között egységre van szükség, mert a széthúzás terméke volt a diktatúra, amely nem ismétlődhet meg az országban. Ezért nemcsak választási szövetségről van szó, hanem tartós együttműködésről, s ez a biztosíték számunkra. — Mi a garancia arra, hogy a választásokon önök győznek, s az azt követő időszakban a demokratikus tömörülés együtt marad? — A pinocheti diktatúra kora lejárt Chilében. A nép demokráciát akar, és ezt csak a demokratikus tömörülés tudja megvalósítani. Bátran állítom, Aylwin győzni fog a választásokon, nincs más lehetőség a demokratikus átalakulásra. Reméljük, hogy az elnök négyéves mandátuma alatt a demokratikus tömörülés együtt marad, és megvalósítja azokat a célokat, amelyeket kormányprogramjában kitűzött. A diktatúrából a demokráciába való átmenet nem valósul meg egyik napról a másikra, ezért luxus lenne, ha valamelyik, a tömörülésben részt vevő párt hatalmi céljait fölérendelné a sorsdöntő feladatnak. Eddig nem esett szó a nagytőkéről, a multinacionális vállalatokról, bankokról, amelyek az utóbbi években különösen megerősödtek Chilében. Milyen viszonyban vannak ezekkel, s mi lesz velük, ha önök győznek? — Ezek a vállalatok nagyon érzékenyen reagálnak a változásokra. Mi kapcsolatban vagyunk velük, és úgy véljük, hogy sikerült elnyerni bizalmukat, s a demokráciát építő programunkat nem torpedózzák meg. Tudniuk kel, hogy a demokrácia megteremtése, a szociálgazdasági viszonyok megvalósítása Chilében objektív szükséglet, s ez elől nem lehet kitérni. S számukra is jó példa Nyugat-Európa, ahol működésük összefonódik a demokráciával, a jóléti állammal. Mi az ország fejlesztését tűzzük ki, s ebben részt kell vállalniuk ezeknek a csoportoknak is, tudva azt, hogy a jövedelemelosztás arányaiban változások valósulnak majd meg. — Önök erősíteni kívánják a gazdaságuk nyitott jellegét. Hogyan értelmezhető ez a Kelet—Nyugat közötti gazdasági kapcsolatokra? — A demokratikus tömörülésnek nincsenek előítéletei, amikor a gazdasági nyitottságot erősíteni kívánja. Ezért a szocialista országokkal is gyümölcsöző, sokoldalú gazdasági együttműködésre törekszik. Gondolom, hogy a chilei rendszerváltás és a szocialista országokban kibontakozó reformfolyamatok erre kedvező feltételt teremtenek. — Mi a véleményük a Magyarországon lezajló változásokról? — Magyarországon történelmi fontosságú társadalmi változások zajlanak le. Erről a világsajtó nap nap után tájékoztat, és mi nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérjük ezeket a pozitív lépéseket. Bizonyos alapkérdésekben, ami a diktatúrából a demokráciába való átmenetet illeti, a két ország között sok a rokon vonás. Ezért javasolhatjuk, a mi tapasztalatainkat használják fel arra, hogy a demokratikus erők megőrizzék egységüket, a demokratizálódási folyamatban kellő türelmet és fokozatosságot tanúsítsanak. A demokratikus tömörülés szolidáris önökkel. Gyökér András— Wiesel Iván Mit akar az ellenzék Chilében? Így int majd búcsút is? Pinochet az elnöki hintón. A tömeg nemet mond a diktatúrára. Aylwin a legesélyesebb jelölt. A CAMBIO 16 FELVÉTELEI NÉPSZABADSÁG - VILÁGTÜKÖR 1989. november 30., csütörtök A SZOVJET ŰRPROGRAM KRITIKUS SZAKASZA Óriás modul a Mirhez Néhány hónap híján négy esztendeje üzemel Föld körüli pályáján a Mir űrállomás, amelyet a szovjet szakértők az első állandóan személyzettel működő űrlaboratóriumnak neveztek - ám az idén áprilisban megszakadt a „személyzetes” üzemmód. Vajon miért? És hogyan folytatódik az űrállomás programja, sikerül-e azt új egységekkel továbbépíteni? A szovjetek új űrállomástípusát, a Mirt 1986-ban Proton hordozórakétával állították pályára. A 13 méter hosszú, 21 tonna tömegű űreszköz nem nagyobb, mint a régebbi Szaljut űrállomások, de sokkal több összekapcsoló egysége van. Hat dokkolója — „kikötője” — lehetővé teszi, hogy két űrhajón kívül még legalább négy másik modult is a központi egységhez kapcsoljanak. Ezzel a módszerrel megháromszorozható az eredeti — 100 köbméteres , lakható térfogat. Ennek köszönhetően nem szükséges egyszerre pályára vinni egy hatalmas űrállomást, hanem egyenként állíthatják pályára a kisebb elemeket, hogy utána a helyszínen szereljék össze a nagy egységet, így az útnak induló 21 tonnából néhány év alatt 110 tonnás nagy űrállomás építhető. Kényszerű kiszállás Az első évben kéttagú legénység (Kizim és Szolovjov) próbálta ki az űrállomást. A következőben, 1987-ben a második „alaplegénység”, Romanyenko, Lavejkin, illetőleg Alekszandrov elkezdte a modulépítési próbát. Áprilisban csak többszöri kísérlet után sikerült az űrállomáshoz kapcsolni a 11 tonnás — szovjet, angol, holland, francia és NSZK-beli együttműködéssel létrehozott — Kvant modult (egy a súlytalanságban véletlenül elrepült tisztálkodási csomag az összekapcsoló egységbe került, és megakadályozta, hogy a Kvantot a Mirhez erősítsék). Lavejkin és Romanyenko kényszerűségbőlkiszállt a világűrbe, és hátramászott a Kvanthoz, hogy egy fémrúddallevakarhassa a beszorult csomagot. Abban az évben az űrállomáson szovjet —szír űrrepüléssel megkezdődtek a nemzetközi programok is. A Kvant négy röntgentávcsövével fontos űrcsillagászati kutatásokat végeztek. Felfedezték a Nagy Magellán felhőben fellángolt szupernóva csillag röntgensugárzását. A nemzetközi űrrepülések során 1988-ban bolgár, afgán és francia űrhajós is dolgozott a szovjet kozmonautákkal. A francia Chrétien a szovjet Volkovval egy űrsétán egy majdnem négy méter átmérőjű, francia gyártmányú antennavázat is kipróbált a világűrben. Tyitov és Manarov egészségi károsodás nélkül 366 napos űrrepülést hajtott végre — ez az idő bőven elegendő akár a Marshoz vezető útra is! Az ő munkájukat folytató űrhajósokat 1989 áprilisában akarták lecserélni. Az új páros áprilisban meg is érkezett Bajkonurba, és elkezdte a felkészülést az indulásra, amikor megérkezett a hír, hogy a startot őszre halasztották. Vajon miért változtatták meg az eredeti terveket? Nos, nem készültek el határidőre azok a hatalmas modulok, amelyek kényelmesebbé tették volna az ottani munkát. Az űrhajózás vezetői úgy döntöttek, hogy a Mirt automatikus üzemmódra állítják át, és viszszahívják a legénységet. Közben néhány ismert szovjet politikus (például Jelcin) felvetette, hogy célszerű volna bizonyos űrhajózási programokat lassítani, sőt leállítani. Nem kizárt, hogy a Mir öt hónapos legénység nélküli időszaka és az űrrepülőgép-program elnyújtása ezzel is összefügg. Ugyanis nemrég bejelentették, hogy a Burán szovjet űrrepülőgépnek a sikeres 1988-as világűrbeli próbája után az első pilótás berepülésre csak 1991-ben kerül sor. A programok folytatásával és fontosságával kapcsolatban a szovjet asztronautika vezetőinek nyilatkozataiban egymással részben ellentétes nyilatkozatok is megjelentek. Ebből úgy látszik, hogy nemcsak műszaki problémák és politikusi megnyilatkozások, hanem személyes ellentétek is lassították az emberes űrrepülési programokat. Magyar műszer 1990-ben Viktorenko és Szerebrov ez év szeptemberi indítása a Szojuz—TM—8 űrhajóval azt jelzi, hogy folytatják a programot. Nyilvánvaló: időközben elkészültek a modulok, s novemberben a D jelűt pályára is küldték egy Proton hordozórakétával. E modulban újabb személyzeti kabinokat, zuhanyozót és egy zsilipkamrát helyeztek el. Ez utóbbinak a különlegesen nagy, méternyi átmérőjű ajtaja lehetővé teszi, hogy a modulból személyi űrjárókkal, „űrfotelekkel” is kiszálljanak a szkafanderes űrhajósok (ezek voltaképpen az űrhajósok hátára akasztható rakétahajtóművek, amelyekkel az űrállomástól függetlenül is közlekedhetnek a világűrben — efféle szerkezetet az amerikai űrhajósok is használtak már, amikor elromlott űreszközöket gyűjtöttek be az űrrepülőgép rakodóterébe). A másik — T jelű — modulban főleg erőforrás-kutató berendezések (különféle földfotózó kamerák stb.) lesznek. Ezen a modulon kerül majd a világűrbe az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében készített Mikroszvit nevű berendezés is, amely lehetővé teszi a földmegfigyelő berendezések, a képrögzítők és a vezérlés (személyi számítógépek) kapcsolatát. A Mikroszvittel a szakértő űrhajósok a földfotók fedélzeti előfeldolgozását is elvégezhetik. A következő modulok csatlakoztatása a Mir program legkritikusabb szakasza: először a hossztengely irányában az űrállomás elülső dokkolójához csatolják őket, utána az elengedett modult robotkarral átforgatják az egyik oldalsó kapcsolóra, és ott véglegesen rögzítik. Ennyire bonyolult áthelyezési manővert még nem végeztek az űrhajózásban, ezért a szakemberek izgatottan várják, hogy vajon sikerül-e hibátlanul végrehajtani. A tervek szerint a mostani űrpáros 1990 februárjáig marad a Miren, és az őket váltó legénységeknek is csak öt-hat hónap lesz a kiküldetési ideje. Folytatódnak a nemzetközi űrrepülések is, értük ezentúl 10 millió dollárnak megfelelő összeget kell fizetniük a „vendégeknek”. A szovjet házigazdák a következő három évben japán, osztrák, angol és francia űrhajósokat várnak közös világűri kutatómunkára. Dr. Horváth András A Mir űrállomás központi egysége a Kvant modult gyakorló modell a csillagvárosi űrhajósképző központban. Az első modult, a Kvantot (jobbra) 1987-ben csatlakoztatták a Mirhez — ezzel a másfélszeresére nőtt az űrállomás tömege és belső térfogata.