Népszabadság, 1990. május (48. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-17 / 114. szám

1990. május 17., csütörtök NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP BOTRÁNY BÉKÉSCSABÁN A turista fizet, a tanuló ráfizet? (Megyei tudósítónktól.) Újabb botránytól hangos Bé­késcsaba. Még egy éve sincs, hogy a volt MSZMP a megyei oktatási igazgatóságát bérbe adta az egyébként hontalan Textilipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolának. A mos­tani indulatok — amelyek e héten már igen magasra csap­tak — nem a pártvagyon fel­tételezett átmentése körül gyű­rűznek. Az illetékes kormány­­bizottság ugyanis azóta már jóváhagyta az utóbb az állam­nak felajánlott nagy értékű ingatlan oktatási célú haszno­sítását, vagyis azt, hogy iskola legyen belőle a középfokú tan­­intézményekben amúgy sem bővelkedő viharsarki székvá­rosban. Az átlagosnál is nagyobb anyagi, pénzügyi gondokkal küszködő városi tanács végre­hajtó bizottsága — a tanács művelődési osztályának kife­jezett tiltakozása ellenére is — nemrég úgy döntött, hogy az önkormányzatnak ítélt, de egyelőre önálló iskolaként kü­lön költségvetést nem kapott épületet üzemeltetésre átadja a helyi IKV-nak, s ezzel két legyet is üt egy csapásra. A bizonytalan sorsú ingatlanke­zelő cég az átvett épület eset­leges turisztikai hasznosításá­val tudniillik nemcsak önma­gán lendíthet, hanem — a ké­szülő üzemeltetési szerződés szerint — befizetéseivel, az 530 textiles tanulóra eddig csak „ráfizető” városon is. A tanárok és diákok — az iskola zavartalan működését féltve a turistáktól — e napok­ban petíciók fogalmazásával, tiltakozó akciók szervezésével töltik a tanórákat. A megyé­ben egyébként ez az egyetlen, az IKV által üzemeltetett is­kola, a Békéscsabai Tanács illetékese szerint ez is csak addig, amíg az önálló iskola­vitel gazdasági feltételei ki nem alakulnak. K. E. P. ­ Egy éve húzódó környezet- és egészségkárosító ipari szennyezés miatt adtak át tiltakozó levelet szerda dél­után a Tatabányai Városi Tanács elnökének, Sárközy Gézának. Követelték, hogy tiltsák be a megyei Talajerő-gazdálkodási Vállalat galvániszap-feldolgozó üzemének tevékenységét, ahol — a küldöttek szerint — az ország más részeiből szállított iszap feldolgozása közben olyan gázok keletkeznek, amelyek veszé­lyeztetik a környék lakóinak egészségét. (MTI) Kis János: Nem lesz árnyékkormány Antall József sajtótájékoztatója után, tegnap délután aziránt érdeklődtünk Kis Jánostól, az SZDSZ elnökétől, hogy a nyugati demokráciák mintájára foglalkoznak-e árnyékkormány alakításával. — Nem, mert ehhez a magyar politikai közélet még nincs hozzászokva. — Az SZDSZ-nek ugyanakkor kellő számban vannak szakértői, akikből össze lehetne állítani az árnyékkabi­netet. — Így van, számos alkalmas szakértőnk lenne egy ilyen árnyékkormány megalakítására, de hangsúlyozom, nem foglalkozunk ilyesmivel. P. L. Érdekvédelmi vákuum Tegnap délután a budapesti Benczúr utcai egykori SZOT- szállóban sajtótájékoztatót tar­tott Markku Jaaskelainen, az Európai Szakszervezeti Szö­vetség főtitkárhelyettese, an­nak a ténymegállapító bizott­ságnak a vezetője, amely há­romnapos tárgyalásokat foly­tatott hazánkban a Ligához és a SZDSZ-hoz tartozó szakszer­vezetek vezetőivel. Elöljáró­ban elmondotta, hogy a szö­vetség alapvető célja a nem­zetközi tő­ke és a munkaválla­lók viszonyának egységesítése egész Európában. Magyaror­szági tapasztalatairól szólva kiemelte, úgy látja, a m­agyar szakszervezeti mozgalom meg­szabadult egykori pártállami múltjától. A delegáció osztrák tagja arról beszélt, hogy a magyar munkavállalóknak szegénye­sek a tapasztalataik a jó kol­lektív szerződések kiformálá­sában és a béralkukban, ezért az osztrák szakszervezetek készségesen állnak a magyar szervezett dolgozók rendelke­zésére, tapasztalataik átadásá­val. A belga delegátus felhív­ta a figyelmét rá, véleménye szerint néhány multinacioná­lis cég Magyarországon szak­­szervezeti vákuumot kíván te­remteni. E megállapítását ar­ra alapozza, hogy tudomására jutott: egyes tőkések megvet­tek nálunk üzemeket, majd onnan elbocsátották a dolgo­zók 30—40 százalékát, s az ott maradókat magasabb bérrel arra bírták rá, hogy ne ala­kítsák meg szakszervezetüket. Végezetül szó volt arról, hogy a magyar szakszervezetek leg­hamarabb jövő év közepétől lehetnek tagjai az Európai Szakszervezeti Szövetségnek. H. Z. INNOVAR autólízing 0 kilométeres, garanciális autók azonnali lízingbevételre vállalatok, rt.-k, kft.-k, kisszövetkezetek részére:­ ­ Lada 2107 - VW Golf 1,3 CL - Opel Kadett 1,4 LS - Opel OMEGA 1,8 GL - BMW 316 i, BMW 518 i, BMW 520 i. Lízingszorzó Kft. Cím: Budapest XI., Budafoki út 111-113. Telefon: 186-8955. Telefax: 166-7543. Telex: 22-4646. MÉG EGYSZER A RENDSZÁMTÁBLA-PÁLYÁZATRÓL Egy bombaüzlet kulisszatitkai Kizárólagos gyártási jog 2005-ig (Megyei tudósítónktól.) Győrött tegnap megkezdte az új rendszámtábla próbagyár­tását a Plaket Kft. A helyi Afit felújított épületében már felszerelték a nyugatnémet Tönnyes cég berendezéseit. A gyártósor — a sorozatszám­­nyomó gép kivételével — tel­jesen automatizált. A rendszá­mokhoz szükséges alumínium­lemez a székesfehérvári köny­­nyűfémműből érkezik, a fény­visszaverő fóliát pedig a 3 M nevű amerikai cég szállítja. A Plaket Kft. vezetői szerint semmi akadálya sincs annak, hogy a pályázatban vállalt ha­táridőre megkezdjék az üzem­szerű termelést. A rendszám­­táblákat a közlekedési felügye­letek forgalmazzák. Ennyi a jó hír. A vállalko­zás hátteréről lapunkban már kétszer is írtunk. A sikeres próbagyártás akár pontot is tehetne a zavaros ügy végére. Sajnos azonban még tegnap is kaptunk névvel aláírt levele­ket, amelyek kétségbe vonják a gyártási jog pályázatának tisztaságát. Gyanúsítgatásokkal nem fog­lalkozunk. Nem tesszük szóvá, személy szerint kik, milyen be­osztású emberek a kft. tagjai. Kizárólag a majdani vásárlók érdekei szempontjából azon­ban ismét fel kellett tennünk néhány kérdést a BM jelen le­vő illetékeseinek. Megnyugta­tó válaszokat sajnos nem kap­tunk. Megkérdeztük például azt, hogy a pályázatok elbírálása során figyelembe vették-e az árajánlatokat. A BM magas rangú vezetői szerint gyakor­latilag egyforma árakat álla­pítottak meg a pályázók. Nos, ez a győri Afit és a Pénzverde esetében igaz is. A Pénzverde szerint eredetileg 330 forint szerepelt mindkettőjük aján­latában. Mindenesetre a Pla­ket ügyvezetője tegnap már 480 forintos termelői árat em­lített. Erre jön még az áfa, s a forgalmazási díj is. Valószí­nűleg tehát a két szükséges rendszámtábla legalább 1800— 2000 forintjába kerül az autós­nak. Ezzel szemben például a Lampart Karbantartó és Fő­­vállalkozó Leányvállalat — az előírt minőség mellett, s a be­mutatottnál valamivel korsze­rűbb technikával — áfa nél­kül 296 forintos fogyasztói (!) árért kínálta volna termékét. S ez az összeg már a forgal­mazás díját is magában foglal­ja. Mondhatja bárki: semmi gond, kezdje el csinálni rend­számait a Lampart, és ha azok valóban jó minőségűek, nyil­ván keresettek lesznek a pia­con. Erre azonban nincs lehe­tőség. Információink szerint ugyanis a Plaket Kft. 2005-ig kizárólagos gyártási jogot ka­pott, mi több, teljes fogyasztói árfelszabadítás mellett. A sajtótájékoztatón érdek­lődtünk a népgazdasági össze­függésekről is. A szakmai bí­rálóbizottság pénzügyi szak­értői ugyanis egyebek között azért részesítették előnyben a Pénzverdét, mert külföldi tőke bevonása nélkül tudta volna megvalósítani a beruházást. Ez azért fontos, mert a forin­tért árusított táblák nyeresé­gét a nyugati fél devizában viheti ki­ az országból. A BM vezetői azt válaszolták: ez is igaz, de őket elsősorban a szakmai és nem a pénzügyi szempontok vezérelték. Egy dolog biztos. A Plnket és a Tönnyes cég nagyon jól jár. A rendszámtábla-gyártás ugyanis bombaüzlet. Ezt a ter­méket kötelező megvenni min­den autósnak. Ráadásul csak tőlük és gyakorlatilag olyan áron, ahogyan ők akarják. Magyarországon egyelőre ezt nevezik piacgazdaságnak. Hajba Ferenc Hétfőtől közgyűlés az Akadémián Elnökjelölt: Kosáry és Kulcsár Nemcsak a rendszerváltás miatt kíséri kitüntetett figye­lem a Magyar Tudományos Akadémia ez évi rendes köz­gyűlését, hanem mert a tudós társaság ismét az ötévenkénti tisztújításhoz érkezett. A május 21. és 25. közötti eseményről tegnap tartott saj­tótájékoztatón Tigyi József, az MTA alelnöke elmondta, hogy az akadémiai tagok 90 száza­lékának a véleményét megis­merve a jelölőbizottság a leg­több tisztségre kettős jelölést terjeszt elő. Elnöknek Kosáry Domokost, illetve Kulcsár Kálmánt, az alelnöki posztokra Berényi Dénest, illetve Markó Lászlót (természettudományi), Halász Bélát és Stefanovits Pált (élettudományi), valamint Enyedi Györgyöt és Ujfalussy Józsefet (társadalomtudomá­nyi), főtitkárnak pedig Láng Istvánt és Keviczky Lászlót javasolja. Bár a jelölés há­rom — természettudományi, élettudományi és társadalom­­tudományi — főtitkárhelyet­tesi tisztségre terjedt ki, a je­lölőbizottság javasolja a köz­gyűlésnek, hogy csak egy főtit­kárhelyettes kinevezését ajánl­ja a Minisztertanácsnak, Csur­­gay Árpád személyében. Egy ötéves ciklust zárva a következő periódus terveit is megvitatják a jövő héten. A nemrég módosított akadémiai alapszabálynak köszönhetően pedig rekordszámú új tagot választanak meg az idei köz­gyűlésen. A rendes, a levelező és a tiszteletbeli tagok mel­lett először választanak külső tagot. Ezt a címet azok a kül­földi, magukat magyarnak valló kutatók érdemelhetik ki, akik szaktudományukat aka­­démikusi szinten művelik és a hazai tudományos élettel szoros kapcsolatot tartanak. M. K. Miénk is az Iparunió (Munkatársunktól.) Háromnapos konferenciáját befejezve tegnap sajtó­tájékoz­­­tatóval ért véget a Nemzet­közi Iparunió (IGU) és tag­­szervezetei , a Nemzetközi Kézműipari Unió (IFH), illet­ve a Kis- és Középüzemeik Nemzetközi Szövetsége (FIM­­PI) tanácskozása. A rendez­vény házigazdájának szere­pét a nemzetközi szervezetek­hez újonnan csatlakozott KI­­OSZ, valamint a Magyar Gaz­dasági Kamara kis- és közép­­üzemi tagozata láttái el. A zárónapon Kurucz Zsig­­mond, a KIOSZ elnöke el­mondta: a 170 ezres kisvállal­kozói tábor nagy előrelépés­ként könyvelheti el felvételét a nemzetközi szervezetekbe, s a hazai vállalkozók külföldi elismerésének kell tekinteni azt is, hogy megfigyelői stá­tusban ezután jelen lehetünk az európai 12-két tömörítő Kisiparosok Kis- és Közép­üzemének Európai Uniójában. Ez gyakorlatilag a magyar kisipar EGK-szintű elismeré­sét jelenti. Az erkölcsi sikeren túl kézzelfogható segítség is ér­kezik ezzel az országba. • Szabadgondolkodók huncut gyülekezete A Híd-csoport módosított javaslatai A Híd-csoport módosított gazdasági programjavaslattal je­lentkezik, amelyet tegnap az Országos Tervhivatalban Kádár Béla ismertetett az újságírókkal. A legújabb tanulmány gondo­latai annál is inkább figyelemreméltóak, mivel értesüléseink szerint Antall József kormányprogramjának gazdaságpolitikai része legalábbis erős rokonságot fog mutatni a Híd-csoport ál­tal javasoltakkal. Erre utal egyebek között az is, hogy a társa­ság megannyi jeles tagja közül éppen a miniszternek jelölt Kádár Béla állt a sajtó képviselői elé. Kádár Béla: Oldás és kötés A tavaly alakult Híd-csopor­­tot Kádár Béla mint a legna­gyobb ellenzéki pártok bizal­mát élvező független szakér­tők gyülekezetét jellemezte, amely —­­ kezdetben Soros György anyagi támogatásával — vállalkozott arra, hogy rö­vid távú gazdasági programot dolgozzon ki egy majdan hi­vatalba lépő kormány számá­ra. A csoport — mondotta Kádár Béla — nem kemény kézzel irányított, vasfegyelem­mel működtetett együttes, ha­nem szabadgondolkodású — olykor szabadosan gondolko­dó — huncut kutatók gyüle­kezete. Emberemlékezet óta nem alakult ki olyan szellemi műhely, mondotta az előadó, ahol fantáziadús kutatók gon­dolkodási termékeit valaki egyetlen sémába tudta volna önteni. Erre a Híd-csoport sem vállalkozhatott, ezért ta­nulmányaiban is jelzi, hogy tagjai egy-egy kérdésben elté­rő álláspontokat képviselnek. Azt,­­hogy a kormányzat mi­ként dönt, saját mércéi fogják meghatározni; ők csupán a ve­szélyekre és azok elkerülésé­nek lehetőségeire kívánják a figyelmet felhívni. A decemberben elkészült ja­vaslatokkal a kormány egyet­értett, ám azok megvalósítása érdekében — a kamatszínvo­nalra vonatkozó és a rubelel­számolású kereskedelmet kor­látozó lépésektől eltekintve — érdemi döntést idő hiányára hivatkozva nem hozott. A Híd-csoport ezután foly­tatta munkáját, annál is in­kább, mivel az idén a gazda­ságban olyan változások fi­gyelhetők meg, amelyek új di­menziókat is megjelölnek a hivatalba lépő kormányzat számára. A kedvezőtlen válto­zások közül Kádár Béla az inf­láció mértékének növekedé­sét, a költség­vetés helyzeté­nek romlását emelte ki, és nagy nyomatékkal említette a több mint fél éve erősödő­re­A sajtótájékoztató után a Népszabadság, az MTI és a Magyar Hírlap munkatársa Kádár Bélát mint a Nemzet­közi Gazdasági Együttműködé­si Minisztérium jövendő veze­tőjét igyekezett meginterjúvol­ni, ám a titulusra a professzor csak annyit mondott: no com­­ment. Kérdéseinkre viszont készséggel válaszolt. — Folytatódik-e az import liberalizálásának politikája? — A kormány nyilván a jö­vőben is tartja magát korábbi szándéknyilatkozatához, mely szerint az idei 65 százalékos liberalizált kört jövőre 80 szá­zalékra emeli. Az ország be­csületének megőrzése ezt kö­veteli meg. — És a gazdasági racionali­tás nem ugyanezt követeli? — De igen, sőt a pályavál­tás, a modellváltás, a partner­váltás is. Azt viszont, hogy a rubelexportban milyen maga­tartás a célszerű, korai lenne felvázolni, mert fontos tárgya­lások állnak előttünk, amelyek során meg kell ismernünk partnereink szándékait és moz­gási lehetőségeit. Utóbb alakít­ható majd ki az optimális arány az oldás és kötés jegyé­ben. — Visz-e magával stábot az intézetből a minisztériumba? — Még nem volt rá mód, hogy részletes terveket ková­csoljak, mivel a megtiszteltetés híre csak most jutott el hoz­zám. — Pontosan mikor?­cessziós veszélyt. Ezeket a veszélyeket a Híd-csoport nem holmi általános gazdasági expanzióval véli elhárítani, hanem pontosan körülhatá­rolt, jól célzott lépésekkel törekszik azokat legalábbis fé­kezni. Javaslatai a verseny­­képes exportkínálat bővíté­sére összpontosítanak, mivel a csoport szerint a dollár­elszámolású kivitel a ma­gyar gazdaság legverőfénye­­sebb pontja. Kádár Béla meg­jegyezte: az exportorientáció — Tegnap. — Korábban nem tárgyalt Antall Józseffel? — Antall úr ismeri a kül­gazdaságról és általában a gazdaságpolitikáról vallott né­zeteimet. — Publikációiból vagy sze­mélyes beszélgetésekből? — Nem tudom, hogy pub­likációimat orivassta-e, de az utóbbi hetekben többször megtisztelt érdeklődésével. — Azelőtt nem ismerték egymást? — Nem. Ezekben a hetek­ben láttam először Antall urat. — Ő kereste meg önt? — Természetesen. — Ön korábban nem dol­gozott az államigazgatásban? — Volt egy kis kalandom vele, me­rt az egyetem elvég­zése után a Magyar Nemze­ti Bankban kezdtem, a Feke­te János által vezetett deviz­a­­igazgatóságon. Majd eltöltöt­­tem két évet egy külkereske­delmi vállalatnál, és attól kezdve töretlenül kutató va­gyok: negyedszázadon át a Magyar Tudományos Akadé­miánál szolgáltam főmunka­társi, osztályvezetői, tudomá­nyos igazgatói minőségben, és pontosan két évvel ezelőtt kértek fel, hogy vegyem át a Tervgazdasági Intézet vezeté­sét. Emellett tizenegy éven át oktattam a bölcsészkaron, a spanyol szakon, történelmet és leíró nyelvtant. Tanítottam fenntartása és erősítése a gaz­dasági kibontakozás fő hajtó­ereje lehet. Végül az előadó azt hang­súlyozta, hogy a Híd-csoport decemberi és májusi javasla­tai egyaránt ügyelnek arra, hogy ne térítsék el a magyar gazdaságpolitikát azoktól a feladatoktól, amelyek a gaz­daság modelljének, működési rendjének, a gazdaság növe­kedési pályájának és külgaz­dasági kapcsolatrendszerének átalakításával függenek össze, Dél-Amerikában is. Világgaz­­dász vagyok, de van egy his­­panista beütésem, még boldo­gult úrfi koromból: ahhoz kapcsolódtak első publikáció­im, melyekben próbáltam ér­zékeltetni a magyar gazda­ság különféle bűneit, a dön­téshozók vétkeit. — Hogyan lát hozzá a mi­nisztérium irányításához? — A feladatok körülhatáro­lásával, ami nem könnyű, mert a külgazdaság irányítá­sa annyira szét volt törve, amennyire csak lehetséges. A KGST-integrációt miniszterel­nök-helyettesi szinten intéz­ték, az áruforgalmat a KKM- ben, a hitel­forgalmat az MNB-monopólium keretében, a működőtőké importját is­mét másutt, az idegenforgal­mat korábban a Belkereske­delmi Minisztériumban ... Magyarország a világ negye­dik legerősebben külgazda­ság­ érzékeny országa, ahol abszolút követelmény az egy­séges irányítás, az egységes fellépés a külvilággal szem­ben. Ha egy katonának azt mondják, hogy a tankokat, a gyalogságot, a tüzérséget, a repülőket egymástól külön ve­tik be, akkor az vagy guta­ütést kap, vagy harsányan kacag. Nálunk viszont a kül­gazdaság esetében ez volt a rend. A külgazdaság egységes irányítását javasolja a Híd­­csoport is. Gál Zsuzsa

Next