Népszabadság, 1990. július (48. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) egyszerre kétezer márkát, mert tudják, hogy az átlagemberek közel kéthavi fizetése lesz ennyi. A tér másik végében, a ne­vezetes Centrum Áruházban a nemzetközi vásárokra emlé­keztető nyitás előtti hangulat uralkodik. Megállás nélkül dol­goznak a belsőépítészek, kira­katrendezők, az áruházi alkal­mazottak , a hétfőre készülnek. A sétálók a kirakatokat für­készik, tucatnyi tévéstáb fil­mezi a világtörténelemben egyedülálló pénzügyi hókusz­pókuszt. — Nézze meg ezt — mondja kissé oktatólag egy korosabb bámészkodó. — Amire az Ulb­­richt meg a Honecker negyven évig képtelenek voltak, ezek huszonnégy óra alatt megcsi­nálják. Tegnap nem volt sem­mi, holnapra lesz minden. Közbevetném, hogy azért így ez egy kis túlzás, de ő csak mondja a magáét. — Ezektől a vacakot is megveszik majd az emberek, mert szépen be­csomagolják, ötvenesnek tűnő, ápolt, jól öltözött asszony kap­csolódik be a beszélgetésünk­be. — Minden haszon az övék lesz. Nézze meg, egy darab NDK-áru sincs a kirakatban. A mieink mindent kiárusítot­tak, azok meg gyorsan betele­pednek. Mire felébredünk, minden az övék lesz. — Mi az, hogy övék, meg miénk? Mindannyian németek vagyunk — replikázik az öreg, de az asszony gyorsan lecsapja a labdát, az Állatfarm szálló­igévé vált mondatát idézi: — Persze, mindenki egyenlő, csak vannak, akik egyenlőbbek ... De Maiziere kormányfő szombati, a tévében elhangzott üzenetére terelem a szót, ar­ra a vitathatatlannak tűnő kulcsérvre, hogy az unióval az NDK olyan lehetőséget, esélyt kapott, mint egyetlen másik kelet-európai ország sem. — Ugyan már — vágja rá a min­denre kész válasszal rendelke­ző asszony. — Ez olyan — mondja —, mint az elefánt meg az egér futóversenyében az esélyegyenlőség. Valóban, az egységes pénz­től nem lesz egy csapásra egy­forma a két német állam min­den polgára. Az Unter den Linden kávézóinak csinos fe­hér asztalkáinál, a Marlboro, West meg Stuyvesant cigaret­táit reklámozó színes naper­nyők alatt — ruházatukról ítélve — egyelőre zömmel nyu­gati vendégek szürcsölgetik italaikat. A honiak mintha külföldön vendégeskednének, az utcára kitett ártáblákat böngészik, s szinte hallani le­het, hogyan kattog fejükben a számítógép. A puding próbája csak ma, hétfőn kezdődik, amikor ki­nyitnak a boltok, s lehull a lepel az árcédulákról, a mun­kahelyeken pedig kiderül, áll­ni tudja-e a cég a versenyt, vagy leépít, esetleg bezár és mindenkit elbocsát. A rádióban Krause államtit­kár, az Unióról szóló állam­szerződés keletnémet társszer­zője nyilatkozik. Azt mondja, az NDK polgárai fő kincsüket, a tavaly őszi békés forrada­lomban szerzett öntudatukat viszik a német egyesülésbe. Úgy véli, hamarosan erős kö­zéposztálya lesz a (még) NDK- nak, arról azonban nem be­szél, hogy az öntudatra a frankfurti tőzsdén egyelőre nem fizetnek osztalékot. Léderer Pál : Vasárnap délelőtt a Bajor­országot és Türingiát összekö­tő hönbachi határátkelőhelyen a két német állam belügymi­nisztere aláírta azt a kormány­közi megállapodást, amelynek értelmében július elsejétől megszűnt mindennemű sze­mély- és útlevél-ellenőrzés az NDK és az NSZK határán. Az egyezmény értelmében jelentőségét vesztette a Balti­tenger és a Fichtelberg között húzódó, 1400 kilométer hosszú határszakasz. (MTI) Márkás német egység NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1990. július 2., hétfő Konzervatív többség, reformpárti remények (Folytatás az 1. oldalról.) Ugyanakkor a Pravdában és a Szovjetszkaja Rosszijá­­ban a konzervatív irányzatok képviselői jutnak mindinkább szóhoz. A Pravda — néhány napon belül immár másodíz­ben — nagy interjút közöl Li­­gacsovval, aki megerősíti is­mert nézeteit, a többi között a mezőgazdaság „fölvirágozta­­tására” hangoztatott, a szovjet történelemben legalább négy évtizede kudarccal járó re­ceptjét. Még több pénzt az ag­rárszektorba, az érdek- és tu­lajdonviszonyok gyakorlatilag változatlanul hagyásával. Iván Palozkov hasonló nézeteket fejt ki, elégedetten konstatál­va Ligacsov visszatérését, ak­tivizálódását a pártpolitikai életbe. Polozkov — mint OKP- t­itkár, első ízben — felújítja támadását, bírálatát a Gorba­­icsov-féle koncepció (az össz­­emberi érdekeknek az osz­­tály­érdekek fölé helyezése) ellen. Nem kíméli a piacgaz­daságra való áttérést sem, és apokaliptikus képet vázol fel a magántulajdon, a bérmun­ka, a munkanélküliség által jellemzett helyzetről, amely „a civilizáció szélére, a vad kapitalizmusba taszítja gyer­mekeinket és unokáinkat”. Kedvező hír az általános borúlátó hangulatban, hogy Moszkva és Vilnius kapcso­latai — a litván parlament péntek esti kompromisszumos döntése nyomán — normali­zálódhatnak, zöld utat kapott a tárgyalásos rendezés. Szom­baton már megindult az olaj­­szállítás a balti miniállamba, amelynek függetlenségéhez, szabadságához való ragaszko­dását Moszkva a tavasszal energiablokáddal büntette. Ugyancsak reménykeltő hét végi TASZSZ-jelentés, hogy újabb gazdasági „csodaguru” bukkant fel a szovjet piac­rend­szerért küzdő erők front­ján: Abel Aganbegjan.­ö ve­heti a piacmodell­-variánst ki­dolgozó csoportot, amelyben olyan neves, sokáig mellőzött­­személyiségek kaptak ismét­­helyet ,mint Smeljov vagy Zaszlavszkaja. Kedvezőtlen viszont, hogy a kongresszusra való készülődés jegyében a­­mezőgazdasági aratási hely­zet az országban rendkívül rossz. Noha a Kubányban például rendkívül jó termés ígérkezik, nincs üzemanyag a betakarítókombájnok, teher­autók számára. Dunai Péter Racionális ötlet a KGST-palota hasznosítására Adják bérbe nyugati cégeknek a moszkvai KGST-szék­­házat, akkor legalább keményvalutában hajtana hasznot — ezt javasolja az Izvesztyija abban a vasárnapi kommentárban, amelyet a szovjet kormány egyik legfrissebb gazdasági dönté­séhez fűz. Ennek értelmében a Szovjetunió a KGST tagálla­maival folytatott elszámolásában és a fizetésekben áttér a transzferábilis rubelről a keményvalutákra. Nyugati értéke­lések szerint a konvertibilis valutákra való áttérés a szovjet kincstárnak évi 12—16 milliárd dollár bevételt hoz majd, fel­tételezve az árumennyiség szintjének fenntartását. (MTI) Albán bojkott a szerbiai népszavazáson A Kosovóban élő albánok gyakorlatilag bojkottálták a voksolást a szerbiai népszavazás első napján. Legalább négy kosovói városban a helyi hatóságok nem engedték kinyitni a szavazóhelységeket, és a Tanjug jugoszláv hírügynökség szerint az albánok legnagyobb része nem is vett tudomást a népszavazásról. Az albán ellenzéki pártok szerint a referen­dum alkotmányellenes, és azt a célt szolgálja, hogy az albá­nokat megfossza a politikai hatalom megszerzésének lehető­ségétől. (Reuter) Amerikai javaslat a NATO-csúcs előtt Az Egyesült Államok azt javasolta NATO-szövetségesei­­nek, hogy fokozatosan vonja ki Nyugat-Európából valameny­­nyi nukleáris tüzérségi lövedékét — jelentette vasárnapi szá­mában a The Washington Post. A washingtoni forrásokra és külföldi diplomatákra hivatkozó lapjelentés szerint a terv csak egyike azoknak a javaslatoknak, melyeket a Bush-kor­­mány szövetségesei elé terjesztett. Egyebek között erről a tervről is szó lesz tizenhat NATO-ország vezetőinek csütörtö­kön és pénteken Londonban tartandó csúcsértekezletén. A kivonási terv az egyesült Németország NATO-tagságával kap­csolatos szovjet aggodalmakat kívánja csökkenteni. A lap sze­rint 1400 atomlövedék kivonásáról lenne szó. (Reuter) Blokád a bolgár—román Duna-hídon A bolgár és a román partot összekötő ruszei Duna-hídon szombaton éjfélig tüntető bolgárok blokádja akadályozta a forgalmat, annak ellenére, hogy a környezetvédő megmozdu­lás szervezői megállapodtak abban, hogy az akciójuk csupán jelképes lesz. Néhány száz ember ezt figyelmen kívül hagyva öt órán át megszállva tartotta a hidat. A romániai Giurgiu vegyigyárából Ruszét időről időre elborítják a klórgáz mérge­ző felhői, ez ellen szervezték a tiltakozást a Duna-hídon. Szombaton a „világ kormányaihoz” intéztek felhívást a ru­­szeiek. Ebben hangoztatták, hogy a 200 000 lakosú várost „ha­lálos veszély fenyegeti”, hiszen már kilencedik éve mérgezi levegőjét a romániai klórgáz. A probléma megoldására tett kétoldalú kísérletek kudarcot vallottak, ezért a külföldhöz fordulnak segítségért. (MTI) Az izraeli kormány csak­­nem hatszáz új lakást épít a megszállt területeken, ami arra ösztönözheti a szov­jet zsidó bevándoroltakat, hogy ott telepedjenek le — je­lentette ki vasárnap egy bal­oldali izraeli képviselő. (Reu­ter)­­ A bűnösök kemény meg­büntetését helyezte ki­látásba vasárnap Kenneth Kaunda zambiai elnök a meg­hiúsított államcsínykísérlet után. Egyelőre nem tudni, há­nyan­ vettek részt a puccskí­sérletben. Értesülések szerint négy személy életét vesztette. (DPA) Róma tájékoztatást kér (Folytatás az 1. oldalról.) Itáliának mind a mai napig nem tisztázott rejtélye a Mo­­ro-gyilkosság. A népszerű ke­reszténydemokrata miniszter­­elnököt akkor gyilkolták meg a Vörös Brigádok tagjai, ami­kor előrehaladott tárgyaláso­kat folytatott a kormányzás­beli együttműködésről az olasz kommunistákkal. Aztán bekövetkezett a pápa elleni merénylet. Forlani kérdőjeles, ám valójában kijelentő jellegű állítása az, hogy feltételezhe­tően a háttérben ugyanazok az erők működtek. Egyrészt meg akarták állítani az OKP meg­újulási kísérletét, másrészt megakadályozni, hogy II. Já­nos Pál szabadságeszméje to­vább gyengíthesse a kelet-eu­rópai rendszereket. Andreotti olasz kormányfő a sajtónak nyilatkozva azt mondta, hogy találkozóján An­tall Józseffel nem került szó­ba a Kádár-korszak és a nem­zetközi terrorizmus kérdéskö­re, ám Forlani beszédéhez ha­sonlóan megerősítette, hogy Olaszország érdekelt lenne olyan információkban, ame­lyek a korábbi időszakra, így a Vörös Brigádokkal való kap­csolatokra utalnak. Az igazság teljes felderítését a DC főtit­kára kérte a budapesti tanács­kozáson. — Kölcsönös érdek — fejtegette — a demokratikus élet megerősítése Itáliában és Magyarországon. Nem csupán a múltbeli felelősség tisztázá­sáról van szó, hanem a jövőt szolgáló szolidaritásról — mon­dotta az olasz miniszterelnök. O. L. Gy. Sevardnadze felfedte Moszkva elképzeléseit az új Európáról A jövendő Európa struktú­rájának magja szovjet elkép­zelés szerint a Nagy-Európa Tanácsa, az Európai Biztonsá­gi és Együttműködési Értekez­let (EBEÉ) munkájában részt vevő valamennyi állam legfel­sőbb szintű vezetőinek fóruma lehetne — jelentette ki Eduard Sevardnadze a Pogled című bolgár hetilapnak adott inter­jújában. Bár az interjút tartalmazó llapszám csak hétfőn jelenik meg Bulgáriában, a június 26- án készült interjú szövegét a szovjet külügyminiszter sajtó­ügyekkel foglalkozó tanácsadó­ja néhány, Moszkvában dolgo­zó újságírónak — köztük az MTI tudósítójának — koráb­ban átadta, felhívta a figyel­met arra, hogy ebben az inter­júban foglalja össze először Eduard Sevardnadze az új európai biztonsági struktúrá­val kapcsolatos szovjet elkép­zeléseket. A miniszter eszmefuttatását a német egyesülés folyamatának kommentálásával kezdte. — A német nép vágyai megvalósításának történelmi pillanata akkor érkezett el, amikor kezdjük meghaladni a világpolitikában a szembenál­lás pszichológiáját. Egészen másképp néznénk a két német állam egyesülésére, ha a le­szerelés nem épült volna be szervesen a nemzetközi életbe — mondta a szovjet miniszter. Ma Európában olyan a hely­zet, hogy Németország egyesü­lése a vele összefüggő kérdé­sek helyes megoldása esetén pozitív irányzatok kibontakoz­tatásának nagy hatású katali­zátora lehet — folytatta. — Nem véletlen, hogy éppen most fogalmazódott meg gyakorlati kérdésként az EBEÉ folyama­tának intézményesítése, a ka­tonai-politikai szövetségek át­alakítása, a Varsói Szerződés és a NATO kapcsolatainak gyökeres megváltoztatása. Az új európai struktúra köz­ponti elemeként említett Nagy- Európa Tanácsa a szovjet el­képzelések szerint kétévenként legalább egyszer ülésezne. Ek­kor az európai politika legfon­tosabb kérdéseit tekintenék át, konszenzus alapján kidolgoz­nák az elvi irányokat és a konkrét döntéseket. A határozatok megvalósítá­sáért felelős szerv a külügy­miniszterek évente kétszer ülésező bizottsága lenne — folytatta az elképzelés vázolá­sát Eduard Sevardnadze. Emellett létre lehetne hozni az EBEÉ kis létszámú állandó titkárságát, amely az informá­ciócseréért, a nagyobb rendez­vények előkészítéséért felelne. — A titkárság székhelyéül szolgáló valamelyik európai fővárosban működhetne har­mincöt (vagy Albánia mind­annyiunk által remélt bekap­csolódása esetén harminchat) nagykövet konzultációs testü­lete — javasolta. A katonapolitikai stabilitás szavatolására Eduard Sevard­nadze két szervet is elképzel­hetőnek tart. Az egyik a katonai egysé­gek mozgatásáról, hadgyakor­latokról szóló és egyéb infor­mációk cseréjével foglalkozna, a másik a „nem világos hely­zetek” tisztázását végezhetné el. Az idők folyamán e testü­letek illetékességi köre bővül­hetne, fokozatosan elvezetve egyfajta európai biztonsági ta­nács létrehozásához. Külön eszmecsere tárgya le­het azoknak az intézmények­nek a megteremtése, amelyek hatékonyan foglalkoznának Európa egységes térséggé vál­toztatásával — például jogi, gazdasági vagy humanitárius területeken. Van olyan elkép­zelés is, amelyek szerint bizo­nyos szervek azt követnék fi­gyelemmel, hogyan erősítik meg az egyes államok politi­kai rendszereiben a demokra­tikus normákat. A Varsói Szerződésből való esetleges kilépésről szóló dön­tés valamennyi tagállam szu­verén ügye — jelentette ki Se­vardnadze. A VSZ-tagállamok Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülése megmutatta, hogy a szövetséges országok vezetői szerint a VSZ szerve­sen kapcsolódik az Európában most kibontakozó folyama­tok­hoz — emlékeztetett rá Se­vardnadze. — Abban vala­mennyi tagállam, köztük a Szovjetunió is egyetért, hogy a Varsói Szerződést radikáli­san át kell alakítani az egyes országokban és az egész Euró­pában kibontakozó változások­nak megfelelően, meg kell őrizni az együttműködés struktúrájában és módszerei­ben a politikai elemek előtér­be kerülését. Egy törekvés egyesít bennünket: meghalad­ni Európa szétszakítottságát, garantálni a szilárd biztonsá­got, amely mentes a hideghá­ború maradványaitól. Eduard Sevardnadze a ma még kidolgozás alatt levő szov­jet reformelképzelésekről nem beszélt, csak annyit mondott, hogy Moszkva meggyőződése szerint a VSZ még nem merí­tette ki a benne rejlő lehetősé­geket. Sevardnadze úgy véli, hogy a VSZ-ből való kilépés lénye­gesen szűkítené a­z erre az út­ra térő államok lehetőségeit, csökkentené politikai súlyukat. A szovjet miniszter szerint ez az állam kevésbé tudná hal­latni hangját olyan kulcskér­dések megoldásában, mint a fegyverzetcsökkentésről folyó tárgyalásokon kialakított ál­láspontok, a VSZ és a NATO közötti új kapcsolatok fejlesz­tése, az európai megosztottság végleges meghaladásának út­jai. (MTI) Lengyelország: Társadalmi teherpróba (Varsói tudósítónktól.) A Szovjetunió az idén január elsejétől visszamenőleg ke­ményvalutában fizet a Len­gyelországban állomásozó csa­patainak szállított árukért — jelentették be Varsóban. A kormány ugyancsak bejelen­tette a július elsejétől hatá­lyos nagyszabású áremelést, vasárnap pedig a Budapestről hazaérkezett Mazowiecki kor­mányfő fontos közléssel állt elő: tárgyalásokat javasol Lech Walesának. Ledworowski nemzetközi gazdasági kapcsolatokért fele­lős miniszter Moszkvából ha­zatérve Varsóban bejelentette: olyan egyezményt írt alá, amelynek értelmében január 1-jétől visszamenőleg amerikai dollárra számítják át a Len­gyelországban állomásozó szovjet csapatoknak szállított áruk értékét. Az élelmiszerért és az úgynevezett technikai árukért (cement, acél) Moszk­va készpénzzel fizet. Az eddigi elszámolás alapjául harminc éven keresztül az KGST-ára­­kat vették, s a fizetés transz­ferábilis rubelben történt. Varsónak sürgős volt megol­dást találnia, hiszen a piac­­gazdaság január elsejei beve­zetésével, a lengyelországi árak jelentősen meghaladják a KGST-ben megállapítottakat. A hét végén a Mazowiecki­­kabinet ismét próbára tette a társadalom tűrőképességét. Pénteken a késő esti órákban rendőri erőkkel távolították el a Földművelésügyi Miniszté­rium épületét akkor már há­rom napja megszállva tartó több száz parasztot. A földmű­vesek az alacsony felvásárlási árak miatt választották a til­takozásnak ezt a formáját. A másik bejelentés, amely felkavarta a lengyeleket, a jú­lius elsejétől hatályos áreme­lés volt. Eszerint szabadáras lett a­ szén és a koksz, vala­mint az utolsó megszabott élel­miszerárakat — a kétszázalé­kos zsírtartalmú tejét és a so­vány túróét — is felszabadí­tották. Ez az intézkedés főleg a kispénzűeket, a nyugdíjaso­kat sújtja, hiszen így az ed­digi legolcsóbb élelmiszerek ára­ is megugrik. Kedvez vi­szont az alacsony felvásárlási ár miatt tiltakozó tejtermelő parasztoknak. A gáz, a távfű­tés és a meleg víz díja 100, a villanyáramé 80, a postai szol­gáltatásoké 60, a televízió és rádió előfizetési díja pedig 50 százalékkal emelkedik július 1-jétől. Ugyancsak egységesítik a szállodai szobák árát a külföl­diek és lengyelek számára. Eddig a lengyelek a tizedét fi­zették a nyugatiak számára megállapított, s ötödét a volt szocialista országok polgárai számára megszabott árnak. Az új ár az eddigi legmagasabb szobadíj kb. 80 százaléka lesz. A négycsillagos varsói Fórum Szállodában például egy két­ágyas szoba mostanáig a­ len­gyeleknek 120 ezer, egy ma­gyarnak körülbelül 600 ezer, egy nyugatinak pedig egymil­lió zlotyba került. Az új ár egységesen 800 ezer zloty (kb. 8000 forint) körül lesz. A társadalmi feszültségek növekedése, a Szolidaritáson belüli ellentétek kiéleződése miatt Mazowiecki kormányfő az állampolgári bizottságok két szakaszban — szombaton és vasárnap — megtartott ülé­sén a jövő hétre megbeszélé­seket javasolt Lech Walesá­nak, a Szolidaritás elnökének. A két ellenlábas politikus már régóta nem találkozott. Ma­zowiecki kijelentette, nem haj­landó behódolni Walesának, csakis egyenlő partnerként tár­gyal a Szolidaritás elnökével. Ritecz Miklós Erőszakkal ürítették ki a varsói földművelésügyi minisztériumot. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT

Next