Népszabadság, 1991. június (49. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-20 / 143. szám
2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1991. június 20., csütörtök Európa külügyminisztereinek konferenciája (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy forgalmi dugó volt szerda reggel a hihetetlenül szigorú biztonsági intézkedésekkel óvott berlini Reichstag előtt: a külügyminiszterek találkozójára félperces körökkel érkező limuzinok okozták, s annyira sűrűvé vált, hogy a szemmel láthatóan az esemény hatása alatt álló Helmut Kohl kancellár nem is győzte kivárni, míg óriási páncélozott Mercedesé a bejárat elé araszol: a személyes biztonságáért felelős „gorillák” legnagyobb meglepetésére határozott mozdulattal kipattant autójából, és gyalog tette meg az utat a kapuig. Hans-Dietrich Genscher, a rendezvény házigazdája eközben a főbejárat előtt szorgalmasan kezezett laza libasorban érkező kollégáival, köztük Jeszenszky Géza magyar külügyminiszterrel. A protokoll csodájának köszönhető, hogy már a kezdetkor nem borult fel a német precizitással eltervezett menetrend, s az egykori birodalmiparlament porosz szigorhangulatot árasztó épületének impozáns tanácstermében pontosan tíz órakor megkezdhette munkáját a külügyminiszteri tanács. Genscher felolvasta az albán vezetés kötelezettségvállalását és felvételi kérelmét tartalmazó levelét, amelyen jóformán még meg sem száradt a tinta. Miután konstatálta, hogy a harmincnégyek között konszenzus van az ügyben, hellyel kínálta a dél-európai ország küldöttségét. Nem kellett átrendezni a termet, a szervezők — ki tudja, miből — megsejtették, hogy ismét harmincötre nő a részt vevő küldöttségek száma. (Azért ismét, mert Németország egyesülése előtt is ennyien voltak, de ki emlékezik már az NDK- ra...) A részvevők halk tapssal üdvözölték az albánokat, majd Helmut Kohl emelkedett szólásra. A német kancellár a többi között arról beszélt, hogy a berlini értekezlet fontos szerepet játszhat az európai népek új együttműködési kultúrájának megteremtésében, amelyben a konfrontációt a jószomszédi viszony, a rivalizálást az együttműködés, a hegemóniát az egyenjogúság váltja fel. Hangsúlyozta, hogy az idevezető úton az EBEÉ keretében mindennél fontosabb egy összeurópai biztonsági struktúra létrehozása, ami megítélése szerint a politikai konzultációk rendszeressé tételét, a helsinki folyamat meglevő intézményeinek továbbépítését s a konfliktusok és viták megoldására új mechanizmusok kialakítását követeli meg. Anélkül, hogy nevén nevezte volna Jugoszláviát, Kohl aláhúzta, hogy az Európa egyes részein megfigyelhető aggasztó fejlemények különösen égetővé teszik az előrelépést ezen a téren. Hozzátette, hogy az európai emberek szemében a helsinki folyamat szavahihetősége is ebben méretik meg. A kancellár megerősítette, hogy Kohl beszédét követően — immár a nyilvánosság kizárásával — a küldöttségvezetők mondták el legfeljebb tizenöt percre korlátozott hozzászólásaikat, majd kezdetét vette a kétoldalú külügyminiszteri konzultációk végeláthatatlan sora, valamint a delegációk többnyire igen szűkre szabott támogatja a meglévő európai intézmények — az Európa Tanács, az Európai Közösségek — nyitását a kelet-közép-európai országok és a Szovjetunió felé. Egyúttal nélkülözhetetlennek nevezte az Európa és Észak-Amerika közötti biztonsági köteléket jelentő NATO-t, amelynek azonban igazodnia kell az alapvetően megváltozott biztonsági helyzethez, módosítania kell stratégiáját és struktúráját. Abban az Európában, amelyet fel akarunk építeni, a katonai tényező egyre inkább háttérbe szorul — szögezte le Kohl, aki beszédének végén arról szólt, hogy az európai új demokráciák számára segítséget kell nyújtani, s e támogatásban minden nyugati országnak részt kell vennie, sajtótájékoztatóinak dömpingje. A konferencia sajtóközpontjában — több mint ezer német és külföldi újságíró akkreditáltatta magát — közben főként James Baker előző esti beszédét igyekeztek értelmezni a „megfigyelők”. Általánosnak mondható a vélemény, hogy az amerikai külügyminiszter, aki a nyugati értékek euro-atlanti közösségének megteremtését és annak a Szovjetunióra való kiterjesztését szorgalmazta, tipikusan amerikai nézetet tükrözött, értékeket és célokat hangsúlyozott, szemben a németekkel, franciákkal és a szovjetekkel, akik a helsinki folyamat intézményesítését állítják előtérbe. Baker, mondják a berlini elemzők, mindenkinek üzent valamit: nyugateurópai szövetségeseinek azt, hogy Washington, fenntartásai ellenére, elismeri a helsinki folyamat részbeni alkalmasságát az új európai demokráciák stabilizálásában, s nem tesz mindent egy lapra, a NATO-ra. A kelet-európai országoknak szóló üzenet: az etnikai és nemzetiségi konfliktusok veszélye megnöveli az EBEÉ-keretekben létrehozott és tervezett konfliktuskezelő mechanizmusok szerepét. A Szovjetuniónak pedig azt címezte, hogy lesz nyugati gazdasági támogatás, de csak akkor, ha az első lépéseket maguk teszik meg, mégpedig úgy, hogy lebontják a központi tervutasításos gazdálkodás rendszerét, és az igazi piacgazdaság irányába mutató reformokat hajtanak végre. Ha a szovjetek demonstrálják akaratukat, hogy segítsenek magukon, akkor lépésről lépésre mi is segíteni fogunk rajtuk — mondta Baker, hozzátéve: az euro-atlanti közösség kapuja nyitva áll, de a szovjeteknek kell eldönteniük, hogy átlépnek-e a küszöbön. A már említett feltételekkel támogatást ígért a peresztrojkának és Gorbacsovnak, s egy — bizonyos elemeiben már ismert — csomagot is felvázolt, amely a Világbankhoz és a Nemzetközi Valutaalaphoz való szovjet közeledés támogatását, az energiagazdaság fejlesztésének segítését, az élelmiszer-gazdaság vállalkozói elemei erősítésének felkarolását tartalmazza. Baker végül az amerikaiakat is megnyugtatta: az Egyesült Államok továbbra is szerepet vállal Európában, segítve például az amerikai értékek meggyökereztetését az új demokráciákban. Léderer Pál Amerika mindenkinek üzent valamit Albánia Európában: Baker üdvözli tiranai kollégáját. Jelcin a Capitoliumon: Rokonszenvért jöttem Nemzetközi Demokrácia-díj az orosz elnöknek (Washingtoni tudósítónktól.) — Azért jöttem, hogy elmondjam: mi is Oroszország, merre tart és milyen úton — jelentette ki Borisz Jelcin, amikor amerikai munkalátogatásának szerdai, első teljes napján a washingtoni Capitoliumon a törvényhozó testület vezetőivel találkozott. A múlt héten megválasztott orosz elnök hozzátette, hogy két vendéglátójától, a demokrata, illetve a republikánus frakció vezetőjétől, Mitchell és Dole szenátoroktól (akik erre az útjára eredetileg meghívták) rokonszenvet, együttérzést és együttműködést kér Oroszország számára. Várhatóan ugyanez lesz a vezérmotívuma Jelcin csütörtökön Bush elnökkel esedékes találkozójának is, amelynek kapcsán a Fehér Ház már jelezte: amerikai részről elsősorban Jelcin véleményének, nézeteinek, az általa felrajzolandó helyzetképnek a meghallgatása a cél. Maga Jelcin röviddel Washingtonba érkezése után azt mondta: belátja, az amerikai kormányzat számára új és szokatlan lehet, hogy nemcsak az unióval, hanem Oroszországgal is kapcsolatokat építsen ki, de ehhez hozzá kell szokni. Megfigyelők megjegyzik, hogy az Egyesült Államokat ez olyan dilemma elé állítja, meddig mehet el anélkül, hogy azzal aláásná Gorbacsov szovjet elnök helyzetét és a csúcskilátásokat. Fitzwater szóvivő mindenesetre úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államoknak az utóbbi jó negyven évben a Szovjetunió központi kormányával volt viszonya, „és ez így is fog maradni”. Az orosz vendég szerdai programján a capitoliumi látogatást követően szerepelt még egy, lapunk zárta után esedékes találkozó Kirklanddel, az AFLACIO szakszervezeti központ elnökével, majd a Demokráciáért központ által a tiszteletére adott vacsorára volt hivatalos. Az alkalom a jeles társadalmi szervezet által az orosz vezetőnek ítélt nemzetközi Demokráciadíj átvétele volt. Az amerikai tévéállomások versengenek a Jelcinnel, illetve kíséretének tagjaival készített interjúk lehetőségéért. Az orosz vezető ezekben elismerte, hogy saját megválasztását is Gorbacsov politikájának köszönheti, ugyanakkor bírálta a szovjet elnök szerinte következetlen magatartását, és úgy fogalmazott, hogy most támogatja Gorbacsovot, de ha a szovjet vezető megint a félmegoldásokhoz fordul, s kivált, ha visszalép a köztársasági önállóság kérdésében, akkor fel fog lépni ellene. Külügyminisztere, Kozirev jelezte: szerinte Oroszország éppen elég munkát ad Jelcinnek ahhoz, hogy ne pályázzék Gorbacsov tisztségére, bár a demokratikus játékszabályok értelmében ebben sem lenne semmi rendkívüli. Serény Péter Hosszú előszoba — Nem véletlenül tartott két hónapig, amíg az új washingtoni szovjet nagykövet átadhatta megbízólevelét: a Fehér Ház ezzel juttatta kifejezésre nemtetszését amiatt, hogy a „veterán kemény vonalas” Viktor Komplektov került a posztra. Ezt jelentette legújabb számában a U. S. News. Komplektov, kinevezéséig külügyminiszter-helyettes, a hatvanas és a hetvenes években dolgozott az amerikai fővárosban, s még innen ismerik. Az amerikai hírmagazin szerint nyilvánvaló ezek után, hogy az új moszkvai nagykövet, Robert Strauss — George Bush elnök és James Baker külügyminiszter régi texasi barátja lesz az amerikai diplomácia fő csatornája. Strauss egyébként demokrata párti, sikeres ügyvéd-üzletember, viszont nem tud oroszul, s vajmi kevés ismerete van a Szovjetunióról. (MTI) Prága amerikai katonai szakértőket vár Romlott Csehszlovákia megítélése az USA-ban (Prágai tudósítónktól.) A közeljövőben két amerikai katonai szakértői csoport érkezését is várják Csehszlovákiába — erről állapodott meg washingtoni tárgyalásain Lubos Dobrovsky csehszlovák védelmi miniszter. E bejelentést maga Dobrovsky tette azután, hogy visszaérkezett az USA-ban tett hivatalos látogatásáról Prágába. Mint bejelentette, a Richard Cheney védelmi miniszterrel folytatott megbeszélései igen megnyugtatóak voltak, az együttműködés konkrét tervei bontakoznak ki a két ország hadserege között. Dobrovsky szerint az amerikai fél megértette a csehszlovák gazdasági problémákat, amelyek arra késztetik Prágát, hogy Szíriának tankokat adjon el. Hozzáfűzte: biztosította Cheneyt, hogy ez a fegyverszállítás egyszeri ügylet, lesz. A csehszlovák védelmi miniszter ugyanakkor eltúlzottnak minősítette azokat a híreket, amelyek szerint Csehszlovákia olyan radarberendezéseket fejlesztett volna ki, amelyek több száz kilométer távolságból is képesek lennének észlelni az amerikai Lopakodó bombázót. * — Az Egyesült Államokban romlott Csehszlovákia megítélése — jelezte a csehszlovák törvényhozás két kamarájának külügyi bizottsága előtt Rita Klimová, aki az Egyesült Államokban képviseli az országot. A nagykövet asszony úgy fogalmazott, hogy a megítélést az elmúlt hónapokban negatívan befolyásolta több csehszlovákiai esemény. Ezek között említette a Szíriába irányuló csehszlovák fegyverszállításokat, a kárpótlási törvény jelenlegi formáját, az amerikai—csehszlovák beruházásvédelmi megállapodás aláírásának elmaradását Quayle alelnök prágai látogatása idején, végül pedig a feddhetetlenségi vizsgálatok miatti botrányokat. A nagykövet asszony arról is beszélt, hogy az amerikai tőke még mindig mérlegeli, nagyobb mértékben beszálljon-e csehszlovákiai beruházásokba. Kis Tibor A MUNKÁSOSZTÁLY KÖZBELÉP Albán menü Alig nyolc hónapja Albánia még a sztálinizmus utolsó európai bástyája volt, és a legmerészebbek is csak titkon gondolták, hogy megindul valami. Aztán egyszer csak a rossz menzai kaja miatt bepörögtek a tiranai Enver Hodzsa Egyetem diákjai. A többi gyorsított felvétel benyomását kelti: ma Albániának többpárti kormánya van, a fél évszázadon át egyeduralkodó Munkapártot szocialistának hívják, és ideológiát váltott, Elbasan városának főterét Genshherről nevezték el. Egyvalami nem változott: a menzán továbbra is rossz ebéd. S nem változott az sem, hogy a világtól hermetikusan elzárt albánok nagy része most legszívesebben világgá menne. Akivel csak szóba elegyedtem, ment volna, bárhogy, bárhová, tele illúziókkal. Ennek aligha lehet csak az az oka, hogy az albánok legtöbbjének rossz és kevés az ebéd, elérhetetlen kincs a gyógyszer és a váltás ruha. A tisztes szegénység önmagában nem zavarná őket. Az albánoknak alighanem a remény, mi több: a cél veszett el, miután keservesen csalódniuk kellett Enver nacionalista sztálinizmusában. Az pedig, hogy az ország most a korszerűsödés egészen más útjára lépve legalább a gyengén-közepesen fejlett Európa nyomába eredjen, túl távol kecsegtet érzékelhető eredményekkel. A lakosság többségét adó falusiak egyelőre beérik azzal, hogy a kommunisták „megjavultak”, ismét szabad a saját udvarban saját állatot tartani, a fölös terméket pedig el lehet adni a legközelebbi város szélén, ők azok, akik jobban emlékeznek az agák és a bégek, az olaszok és a németek elnyomására, s akiknek még mindig nagyon fontos az, hogy a „sasok hazája”, Szkipetánia független ország. Ezért, no meg a helyi felsőbbség iránti ösztönös óvatosságból szavaztak a tavasszal a reformkommunistákra, abszolút többséghez juttatva őket a parlamentben. S ezzel Albánia politikai értelemben kettészakadt. A városok egy-két kivételtől eltekintve ugyanis a legradikálisabban ellenzéki Demokrata Pártra szavaztak, amelynek vezetői nehezen törődtek bele a választási vereségbe. Alighanem sokáig fontolgatták a „bolgár forgatókönyv” albániai bevetésének lehetőségeit. Azt, hogy az ellenzék itt is folyamatos tüntetésekkel, sztrájkokkal verekedje ki, hogy ne a választási eredmény határozza meg a hatalmikormányzati erőviszonyokat. Ez pedig — figyelembe véve, hogy az albán keményvonalas konzervatívok meglehetősen sokat uraltak még néhány napja is a hatalmi gépezetből — már-már polgárháborús veszéllyel fenyegetett. S ekkor lépett közbe, meglepő szervezettséggel, a munkásosztály. A másutt már-már nosztalgikusnak beállított „fogalom” Albániában döntő politikai erőként rendezte át a rendszert, a végrehajtó hatalmat és magát a Munkapártot is. A héthetes általános politikai sztrájk, amely új, koalíciós kormányt kényszerített ki, az utolsó hivatkozási alaptól is megfosztotta a sztálinistákat. A reformkommunistákat ráébresztette, hogy hiába a kényelmes parlamenti többség, nem tudnak kizárólag saját szempontjaik szerint kormányozni. S használt a lecke az ellenzéknek is. A demokraták, szögesen megváltoztatva álláspontjukat, hajlandóak lettek koalícióra lépni a „neokommunistákkal”, sőt a többi eddig lenézett ellenzéki csoportosulással is. Yily Bull nemzeti megmentési egységkormánya mögött így nem „csak” a Fatos Nano vezette szocialisták és Sali Berisha demokratáinak alkuja áll. Sokkal inkább az a felismerés, hogy Albániának most már gazdaságilag is a gyorsított film tempójával kell átalakulnia. Kérdés, elég-e ehhez a politikai akarat. Amúgy Albánia adottságai nem rosszak. A viszonylag kicsi országban már nem is olyan sok külföldi tőke érezhető javulást hozhat. Az ország ásványkincsekben és idegenforgalomi adottságokban igen gazdag. Figyelembe véve az albán közvélemény és a politikai vezetők hazánk iránti rokonszenvét — ez a történelmi és a közeli múltból egyaránt táplálkozik, és igen érzékletes, talán a magyar üzletembereknek is lenne ott keresnivalójuk. Hisz’ az egységkormány és a munkapárti átalakulás után már leírható: politikailag Albánia túl van a nehezén. Az elmaradottság feketelevesét még az albánoknak is sokáig kell kortyolgatniuk . . . Füzes Oszkár Pénzügyes csúcs Moszkváért (Washingtoni tudósítónktól.) A hét gazdasági vezető hatalom pénzügyminiszterei és központi bankelnökei — talán már e hét végén — rendkívüli találkozót tartanak, hogy előkészítsék állam- és kormányfőik július 15—17-i londoni csúcstalálkozóját, illetve az ahhoz csatlakozó különtárgyalást Gorbacsov szovjet elnökkel. Hivatalos helyen egyelőre csak annyit mondanak, az érintettek között élénk eszmecsere zajlik egy ilyen előtalálkozót illetően. A The New York Times szerdán idézi a Világbank volt főközgazdászát, Stanley Fishert, aki szerint a Hetek pénzügyi kormányzatainak vezetői a londoni csúcs előtt nyilvánvalóan egyeztetni óhajtják, hogy milyen alapvető — egyebek között a gazdasági hatások szempontjából is jelentős — politikai lépéseket tartanak kívánatosnak a Szovjetuniónak szóló segítségnyújtás feltételeként. S. P. * ********************** A szegedi AGROKER alkatrészosztályán, június 20-ától július 20-áig, készpénzfizetés esetén, 20-60%-os árengedmény T-100-as erőgépalkatrészek 20-40%-os árengedménnyel, pl. járólánc 36 750 Ft helyett csak 22 050 Ft láncfeszítők 34 800 Ft helyett csak 20 880 Ft. T-150-es erőgépalkatrészek 20-40%-os árengedménnyel, pl sebességváltó 159 720 Ft helyett 95 832 Ft hidraulika-munkahenger 7 800 Ft helyett 4 680 Ft 11 650-es erőgépalkatrészek 20-50%-os árengedménnyel, pl D 110.054-es komplett motor, 11 650-es traktorhoz 84 410 Ft helyett 42 205 Ft hidraulikaelosztó 4 000 Ft helyett 2 800 Ft DT-75-ös erőgépalkatrészek 20-40%-os árengedménnyel, pl. lánckocsi, bal 23 000 Ft helyett 16 100 Ft lánckocsi, jobb 23 000 Ft helyett 16 100 Ft Hidromotorok 20-60%-os árengedménnyel, pl 32/TGL 10 860-as 12 200 Ft helyett csak 4880 Ft Az árak a 25%-os áfát nem tartalmazzák. Figyelje hirdetésünket a jövő szerdán is! Érdeklődni lehet az AGROKER. Szeged alkatrészosztályán, cím: Szeged, Dorozsmai út 33., telefon: (62)-61-882 N SSS *s sss sss * N ssssss ss *