Népszabadság, 1992. május (50. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

2 Százezrek menekülnek Boszniából Kevés eredmény a nemzetköz békéltetésben­ (Folytatás az 1. oldalról) A Vrbas folyó partján fekvő Donji Vakufban ismeretlen tet­tesek távirányítású bombával hidat robbantottak. A pusztító szerkezet a közelben álló szál­lodát és kórházat is ledöntötte. Helsinkiben Belgrádnak sike­rült tompítania a két hete elle­ne megfogalmazott vádat, mi­szerint egyedüli vétkese a Bosz­nia elleni agressziónak. Jova­­novics szerb külügyminiszter azt bizonygatta, az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Ér­tekezleten, hogy a szerb kor­mány aggódik a válság eszkalá­lása miatt, és a legfontosabb­nak tartja az ellenségeskedés azonnali beszüntetését. A helsinki dokumentumter­vezetben az olvasható, hogy a bosnyák helyzet súlyosbodásá­ért elsősorban a szerb irregulá­­ris alakulatokat és a „szövetsé­gi” hadsereget terheli a felelős­ség. A hadseregnek eszerint nem eddigi állomáshelyeire, boszniai laktanyákba kellene visszavonulnia, hanem az új szuverén állam határain túlra. Szarajevó Európától segítséget kért a több százezer menekült számára is.­­ Franciaország és Belgium cselekvésre sürgeti a Biztonsági Tanácsot. BT-meghatalmazás­­s­al várhatólag szombaton a válság sújtotta térségbe látogat Marrack Goulding, az ENSZ főtitkárának helyettese.­­ Az európai miniszterek guima­­rdesi tanácskozására utazó Mi­­cotakisz görög kormányfő, aki Makedónia miatt sok minden­ben egyetért a belgrádi állás­ponttal, Belgrádba látogatott Milosevics szerb elnökhöz. Mi­­dotakisz szerint a szerb-monte­­rregrói államszövetséget el kel­lene ismerni Jugoszlávia jog­utódaként, bár ez valószínűleg­­nehézségbe fog ütközni. Milo­­ssevics szerint Szerbiának és az új Jugoszláviának megfelel a válság békés megoldása. Azt állította, hogy Szerbia sohasem követelt magának olyasmit,­­ami nem illeti meg. A belgrádi kormány határát­kelőhellyé minősítette Horvát­­­ország felé az Hokkal átelen­­yben fekvő Bácspalánkát, és az­­Erduttal (Erdőd) átellenben­­fekvő Bogojevót (Gombos). Ez­­­zel közvetve elismerte a háború előtti horvát-szerb határt. Pilcz Nándor Pofon a prágai parlamentben (Prágai tudósítónktól) Botrányos körülmények kö­zött zárult a csehszlovák parla­ment választások előtti utolsó ülésszaka. A tragikomikus események alátámasztották a napokban publikált közvélemény-kutatá­si eredményeket, amelyek sze­rint a lakosságnak csak 20 szá­zaléka nyilvánította bizalmát a mostani szövetségi gyűlés iránt. A botrányok a zárónapon azzal kezdődtek, hogy Stanislav Pa­­nis, a szélsőséges szlovák na­cionalisták vezére a parlament épületében megpofozott egy fo­tóriportert. Különféle szavazási bojkottok miatt nem jutott el határozathozatalig az a vita, amely az egyházak kártalanítá­sáról folyt, s ugyancsak ered­ménytelen volt a kormánynak az az elképzelése, hogy a lakás­bérlőket kedvezményes áron tulajdonossá teszik. De a legnagyobb skandalu­mot az újságírókról készült ügynöklisták váltották ki. Mint emlékezetes, az elmúlt napok­ban a titkosszolgálat igazgató­ja csaknem 400 nevet tartalma­zó listát juttatott el az ország vezetőihez azokról, akik állítá­sa szerint az előző rendszerben együttműködtek az állambiz­tonsági szolgálattal. A szövet­ségi gyűlés úgy döntött, hogy a szóban forgó szigorúan bizal­mas iratot sokszorosítják, s e listákat titoktartási nyilatkozat aláírása ellenében a képviselők átvehetik. Kiderült azonban, hogy a képviselők nem az erre vonatkozó határozatot, hanem a szakmunkások jogállásáról rendelkező nyilatkozatot írták alá. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a hétvégi csehszlovákiai lapok egy része a teljes listát közölte. Többen ismeretlen személyek ellen azonnal feljelentést tettek, amiért kiszivárogtatták a bi­zalmas iratot. Maga a lista egyébként kevés meglepetést tartalmaz - legfel­jebb az meglepetés, hogy a ha­tóságok által legkevésbé szere­tett napilap, a Rudé Právo csu­pán két állítólagos ügynököt produkált - jóllehet, a tit­kosszolgálat vezetője előzőleg arra célozgatott, hogy a lap új­ságírói „tudatosan dezinfor­­málják a közvéleményt”. Meg­lepően sok név szerepel viszont a lajstromon a szlovák televízió sportosztályáról. Kis Tibor V-d JJjrA'/J ..... Jtr - -v. /“v —"."-V .“‘-V S~~\1 -*“v *“w /-*.­­*A I Megemlékezés az auschwitzi haláltábornál 42 országból több ezer zsidó fiatal vesz részt „az élők mene­tén” Lengyelországban. Csütörtökön Oswiecimben emlékeztek meg a holocaust mintegy hatmillió áldozatáról. Az egykori auschwitzi haláltábornál, valamint a fasizmus áldozatainak emelt brzezinkai (Birkenau) emlékműnél az „eljöttünk megnéz­ni, mert nem tudjuk elhinni” gondolatával rótták le kegyeletü­ket. (Varsói tudósítónktól) Kevés haladás a közel-keleti konferencián A közel-keleti békekonferencia ötödik fordulójában sem si­került lényeges haladást elérni Izrael és az arab államok képvi­selőinek. A csütörtökön véget ért négynapos washingtoni ta­nácskozáson a palesztin küldöttség elutasította azt az izraeli kompromisszumos javaslatot, hogy a jövőben a diaszpórában élő palesztinok is részt vehessenek a tárgyalásokon, igaz, csak azon ország képviselőjeként, amelynek területén élnek. A tár­gyalásokkal foglalkozó kommentárok szerint a tanácskozás lég­köre oldottabb volt, mint korábban. A következő találkozó Ró­mában lesz, de feltehetőleg csak a június 23-i izraeli választá­sok után. Lista a nemzetközi terrorizmusról Washingtonban csütörtökön nyilvánosságra hozták az Egye­sült Államok által a terrorizmus pártolásával vádolt országok listáját. Az évenként összeállított jelentés Szíriát, Kubát, Iránt, Irakot, Líbiát és Észak-Koreát vádolja a terrorista szervezetek támogatásával. A jelentés szerint 1991-ben 557 terrorista akciót követtek el a világban, ami azt jelenti, hogy egy év alatt húsz százalékkal emelkedett a terrorista támadások száma. Wa­shingtoni vélemények szerint a növekedés kizárólag az Öböl­háború miatt következett be. (MTI) NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1992. május 2., szombat Állambíróság elé áll Jaruzelski? (Varsói tudósítónktól) Jaruzelski tábornok a Gazeta Wyborczának nyilatkozva elis­merte, hogy hozzájárult a LEMP PB 1982-1989 közötti üléseiről gyorsírással készült jegyzetek megsemmisítéséhez. A volt államfőt a lengyel igaz­­ségügy-miniszter ezért a csele­kedetéért állambíróság elé kí­vánja állítani.­ ­ Az igazságügy-miniszter kez­deményezésére a főügyész az alkotmánybírósághoz fordult: álllapítsák meg az exállamfő törvényes felelősségét az iratok m­egsemmisítésében. Az indít­ványt a szabályok értelmében s az alkotmánybíróság a szejm ellé terjeszti, s a parlament többségi szavazással dönti el, hogy állambíróság elé álljon-e Ksaruzelski. Egyelőre nem vilá­gos, törvényes-e az eljárás, ugyanis az állambíróságról szó­ló törvény nem foglalkozik az á­llamfő állambíróság elé állítá­sának lehetőségével. Márpedig Kiaruzelski 1989-ben, amikor utasította Kiszczak belügymi- nisztert a jegyzetek megsemmi­sítésére, államfő volt. Ezért a cselekedetért egyébként három évig terjedő szabadságvesztés­sel lehetne sújtani.­­ A tábornok kifejtette: a meg­semmisítés ötlete nem tőle eredt. Egyébként is csak „se­géddokumentumokról” van szó, az eredeti - a megsemmisí­tett jegyzetek alapján készült - jegyzőkönyvek továbbra is megvannak. Jaruzelski nehez­ményezi, hogy a főügyész nem tartotta szükségesnek megkér­dezni őt az ügyben, hanem egy­ből az alkotmánybírósághoz fordult. Emlékeztet rá: a szük­ségállapotot elítélő parlamenti határozat meghozatalakor sem tartották szükségesnek az ese­mények főszereplőjének meg­kérdezését. Az ügyről szólva hozzáteszi, hogy amikor mun­katársai beleegyezését kérték az iratok megsemmisítéséhez, azt mondták: a megsemmisítés nem ellenkezik az előírásokkal. A tábornok politikai motívu­mokat lát az akció hátterében. Miért éppen most hozták elő az ügyét? - teszi fel a­ kérdést, s maga válaszol is rá: úgy látszik, itúl jól sikerült minapi párizsi sútja. Jaruzelski visszaemléke­zéseit most adta ki egy francia kiadó, s a megjelenés alkalmá­ból a tábornok a párizsi sajtó címoldalán szerepelt, fellépett a televízióban, s fogadta őt Mitterrand elnök is. Ritecz Miklós „Franciaország a jelen, Európa a jövő” (Párizsi tudósítónktól) Úgy tűnik, semmi nem áll út­jába a maastrichti megállapo­dás franciaországi ratifikálása­­inak. A jövő hét elején kezdődik a szerződéssel összefüggő al­kotmányreform vitája, de a há­­rom legnagyobb párt már a ra­tifikálása mellett döntött. Francois Mitterrand csak pár lépésre van attól, hogy végér­vényesen bevonuljon a történe­lembe. A francia elnök vitatha­tatlanul „főépítésze” volt az Európa Háznak, s a kontinens uniójának létrehozásával több mint tízéves államfői ténykedé­sét koronázza meg. Azt követő­en, hogy a héten a kormányzó s­zocialista párt mellett a két legnagyobb ellenzéki tömörü­lés, az RPR és az UDF is a rati­fikálás mellett foglalt állást, Franciaország jó példával jár elöl, és képviselője elsőként lát­hatja el kézjegyével az Európai Unióról rendelkező szerződést. A szuverenitás feladása miatt aggódókat az elnök azzal nyug­tatja, hogy Franciaország a je­len, ám Európa a jövő. Az uniónak persze vannak ellenzői is. A sors iróniája foly­tán egy táborban hadakoznak a szerződés ellen Le Pen szélső­jobbos hívei és Marchais kom­munistái. Az FKP főtitkára az alkotmányreform vitája előtti drámai felhívásában egy olyan Európa képét festette fel, amelyben Franciaország el­veszti a jogát, hogy maga hatá­rozza meg gazdaságpolitikáját, költségvetését és nemzetvédel­mét. A maastrichti szerződés ellen vannak a Zöldek is, de még a megállapodást támogató pártok sem teljesen egységesek. Seres Attila Német-japán külpolitikai tervek (Bonni tudósítónktól)­­ Németországnak és Japán­­b­ak megnövekedett világpoli­tikai és gazdasági jelentősé­güknek megfelelően nagyobb felelősséget kell vállalniuk a nemzetközi porondon - jelen­tette ki Kohl kancellár Bonn­ban, Mijazava japán kormány­­__________________________ fővel tartott találkozóján.­­ Kohl megígérte, hogy legköze­­­lebbi találkozóján Jelcinnel­­ szóba hozza a Kurill-szigetek­­ ügyét. Tokió addig nem növeli az Oroszországnak szánt pénz­­­­ügyi segélyeket, amíg nincs­­ megállapodás a szigetek­­ visszaadásáról. 1­ 5 (Pekingi tudósítónktól) Pénteken reggel elhagyta Kí­nát az a hét európai - köztük egy brit és két német tartomá­nyi parlamenti képviselő aki­ket előző nap vettek őrizetbe Pekingben, mert a Tienanmen téren demokratikus jogokat és szabad szakszervezeteket köve­telő transzparenst emeltek föl. Velük együtt a rendőrségre vitték a BBC tudósítóját és az ARD forgatócsoportját. Elenge­désük után a német televíziósok a Népszabadságnak elmondták: négy és fél óráig tartották őket bent, felszerelésüket elvették, este végül visszaadták, a külügy­minisztérium pedig az esetet k­ö­vetően nem volt hajlandó át­enni tiltakozó jegyzéküket.­­ Szemtanúk lapunk tudósító­jának megerősítették a Kínai Rendőrség közlését: az őrizetbe v­ettek között nem volt magyar­llampolgár. Ez azért érdemel figyelmet, mert a tüntetés előtt tartott sajtótájékoztatón a cso­port tagjaként részt vett egy bi­zonyos Sebes vagy Seres József (a jelen volt nyugati tudósítók nem értették pontosan a nevét), akit magyar szakszervezeti ak­tivistaként mutattak be. A be­számolók szerint azonban a Tienanmen téri demonstráció­hoz nem csatlakozott. Hollété­ről nincsenek értesülések. L. Z. Külföldiek tüntettek a Tienanmen téren A PÁPA BESZÉDE A MUNKA ÜNNEPÉN Az ember a középpontban , kiküldött tudósítónk jelenti pordenonéból) A profit jogosultságát nem tagadva a pápa május elsejei beszédében hangsúlyozta: a munkát nem lehet egyszerűen árunak tekinteni, s a dolgozót sem a termelés eszközének. A pápa pénteken a háztartási­ gépeket gyártó Zanussi művek­be látogatott, s részt vett a svéd Elektrolux csoporttal együtt­működő gyár új, teljesen auto­matizált mosógépgyártó üze­mének megnyitásán. (Az Elekt­­roluxé a magyar Lehel is.) A Vatikán új szociális doktrí­nájához, az egy­ éve kiadott Centesimus Annushoz képest nem tartalmazott új elemeket II. János Pál beszéde. A munka ünnepén visszapillantott a dol­gozók hosszú, az emberhez méltó életfeltételekért folyta­tott küzdelmének eredményei­re. „De még sokat kell tenni, a munka igazi közösségének megvalósításáért.” Leszögezte: a technológiai haladás sem csökkenti az ember szerepét. Az ember ünnepe május else­­ je. A 2000. évhez közeledve a társadalom új szociális kihivat­­ál néz szentbe. A pápa szerint a hagyományos értékek, így mindenek előtt a család és az emberi jogok erősítésére van szükség, a fogyasztói társada­lomban jelentkező önzés, egoiz­mus, az élet anyagi vonatkozá­sait felértékelő felfogással szemben. A szolidaritás szüksé­gességét hangsúlyozta a gyen­gébbek, a szegények iránt - s felhívta a figyelmet a kormá­nyok felelősségére. Kelet-Euró­­pa iránt is szolidaritásra szólí­totta fel a Nyugatot. Pénteken este a pápa a tri­eszti bazilikánál újabb beszé­det mondott, s ebben nyílt dia­lógust sürgetett a zaklatott tér­ség népei között. Óvott attól, hogy a térségben olyan kísérle­tek győzzenek, amelyek „a ha­zaszeretetei nacionalizmussá torzíthatják”, „a saját arculat védelmét a másokkal szembeni elhatárolódássá tehetik”. Ortutay L. Gyula Németország­ a sztrájkok jegyében (Bonni tudósítónktól) A többnyire kedvezőtlen, esős idő és a pihenésre csábító háromnapos hétvége dacára több százezren vettek részt Né­metországban a szakszerveze­tek által szervezett május 1-jei demonstrációkon. Ezeknek ezúttal különleges jelentőséget adtak a nyugati tartományokban folyó bérhar­cok, valamint az a körülmény, hogy a bonni kormánykoalíció a Genscher lemondása nyomán kialakult bizalmi válság által vélhetően sebezhetővé vált. A szakszervezetek május el­sejei megmozdulásain az ér­dekképviseletek vezetői egyér­telműen a kormányt és a mun­kaadókat tették felelőssé a szo­ciális feszültségek éleződéséért és a közszolgálati, valamint más szakszervezetek által meg­hirdetett és pénteken már az ötödik napjukba lépett sztrájk­akciókért. Jelezték: nem hagy­ják, hogy a munkavállalókat az ország fejősteheneivé degradál­ják. Miközben a „munka ünne­pén” folytatódott a sztrájk, a szakszervezeti vezetők arról beszéltek, hogy a kormány antiszociális költségvetés- és adópolitikát folytat, élezi a szociális konfliktusokat és olyan jövedelem-újraelosztást kíván megvalósítani, amely a jómódúaknak egyre inkább kedvez, a társadalom alsóbb rétegeire pedig mind nagyobb terheket rak. Az IG-Metall fémmunkás­szakszervezet főnöke, Franz Steinkühler szerint a német új­raegyesítésnek egyedül a vál­lalkozók örülhetnek korlátla­nul, ők ugyanis rendkívüli hasznot vághattak zsebre. Léderer Pál 4 Utcabál a Kreml mellett (Moszkvai tudósítónktól) A moszkvaiak először ünne­pelhették minden színpadias­ságtól, mesterkélt díszlethátte­rektől és semmitmondó jelsza­vaktól mentesen, csak úgy a maguk örömére a hivatalosan „a tavasz és a munka” ünnepé­nek elkeresztelt május elsejét. A Vörös téren reggel - a ha­gyományok szellemében - a Dolgozók Moszkvája mozgósí­tott pár ezer felvonulót, de nem miattuk zárták le a városköz­pontot. A gyerekeknek voltak mindenféle érdekes szórakozta­tó programok, estére pedig a Manyezs elé terveztek utcabált. Az utóbbi időben passzivi­tással vádolt szakszervezetek a Gorkij parkot bocsátották in­gyen és sok műsorral, rendez­vénnyel a nagyközönség ren­delkezésére. A központi kultúr­­park nem marad üres a közeli napokban sem: május elseje itt hagyományosan kétnapos ün­nep, és mivel 2-a amúgy is munkaszüneti nap lenne, a hét­főt is hozzácsapták, négyna­posra nyújtva az ünneplést, amelyet egy hét múlva újabb követ, a Győzelem kétnapos ünnepe. Egyébként az ország élte mindennapi életét. Az orvosok továbbra is sok helyütt sztráj­kolnak, csak a sürgős eseteket fogadják, most már nem csu­pán a fizetések emelését (amit részben megkaptak), hanem az ágazat megbízható költségveté­si finanszírozását is követelve. Az emberek szokásos minden­napi gondjaikról vitatkoztak, sokan utaztak ki a hétvégi tel­kekre krumplit és zöldséget vetni. Egyszóval Moszkva úgy élt, mint bármelyik más mun­kaszüneti napon, csak egy ki­csit mégis ünnepélyesebben. M. Lengyel László Vörös kozák a Vörös téren

Next