Népszabadság, 1994. december (52. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-06 / 286. szám
1994. december 6., kedd EURÓPA-CSÚCS Ukrán csatlakozás az atomsorompó-szerződéshez Bill Clinton amerikai és Borisz Jelcin orosz elnök, John Major brit kormányfő és Leonyid Kucsma ukrán államfő hétfőn az EBEÉ-csúcsértekezlet idején aláírta azt az okmányt, amellyel Ukrajna csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez. Ezzel egyidejűleg Clinton, Jelcin, Major, Kucsma, továbbá Nurszultan Nazarbajev kazah és Alekszandr Lukasenko fehérorosz államfő aláírta az Ukrajnának, Kazahsztánnak és Fehéroroszországnak nyújtandó biztonsági garanciákról szóló okmányt, s kicserélték a START I. szerződés ratifikációs okmányait. MUNKATÁRSUNKTÓL Az atomsorompó-szerződés kibővítéséről aláírt dokumentum után Jelcin azt hangsúlyozta, hogy a megállapodás bölcsességről tanúskodik. Oroszország különleges, baráti, testvéri kapcsolatok kiépítésére törekszik a Független Államok Közösségének tagállamaival, a szomszédos országokkal. Moszkva egyúttal fellép az atomfegyverarzenál további csökkentése érdekében is. Kucsma ukrán elnök azt emelte ki, hogy a világ minden részén meg kell semmisíteni a nukleáris fegyvereket. A budapesti aláírást az év kiemelkedő eseményének nevezte, amely új dimenziókat nyit az országok közötti kapcsolatokban is. John Major szerint az egyezmény aláírása jelzi, hogy folyamatos az erőfeszítés a nukleáris eszközök leszerelése érdekében. Meggyőződése, hogy a mostani aláírás további lökést ad a stabilitás és a biztonság megteremtéséhez, és egyúttal fontos lépcsőt jelent a nukleáris fegyverek felszámolásának irányába. Clinton arra mutatott rá, hogy a világ mától biztonságosabb lett, jelentősen csökkent a nukleáris fenyegetettség. A szkeptikusok véleményével ellentétben a Szovjetunió összeomlásával nem nőtt az atomfenyegetettség, hanem éppen ellenkező folyamat kezdődött. A megállapodás november végén, Kucsma ukrán elnöknek az Egyesült Államokban tett látogatása során született, formálisan akkor adta át New Yorkban az általános elvi szerződéshez való csatlakozást kimondó jegyzéket a szerződés őrzőjének, miután előzőleg a kijevi törvényhozás a szerződés ratifikálásával erre felhatalmazta. A csatlakozás ténye azonban csak azzal vált véglegessé, hogy az ENSZ BT állandó tagjai közül a szerződésben részt vevő három atomhatalom - az Egyesült Államok, Oroszország és Nagy-Britannia - első számú vezetői nukleáris védelmi garanciát nyújtanak az atomhatalmi státusról lemondó országnak. Az ezt kimondó memorandumot írták alá Budapesten, ezzel az ukrán csatlakozási folyamat befejezetté vált. Az igazi kérdés - amire a memorandum szövege választ ad hogy az ukrán fél az általa követelt garanciák közül melyeket kapta meg, korábban ugyanis minden egyes esetben elégtelennek nyilvánította a felajánlott intézkedéseket, különös tekintettel az ukrán-orosz vitákra. Hasonló garanciákat kapott az erről szóló memorandum aláírásával Kazahsztán és Fehéroroszország is. A budapesti aláírás előzménye, hogy Kucsma látogatása idején Washington a korábban megígért, az atomfegyverek megsemmisítését és az ukrán gazdaság fejlesztését támogató 700 millió dolláros összeget megtoldotta további 200 millióval. Ennél is fontosabb, hogy a megállapodással és az azt megelőző tárgyalásokkal nyilvánvalóvá vált: Washington már nem kizárólag az orosz szempontoknak rendeli alá kelet-európai politikáját. Míg a tavalyi Oroszország, az idei Ukrajna éve volt a washingtoni keleti politikában. A születésekor a világ harmadik legerősebb atomhatalmává előlépő Ukrajna mindeddig több mint 1800 nukleáris robbanótöltettel rendelkezett. A budapesti memorandumokkal jó háromezer nukleáris töltet sorsáról döntöttek. Belarusz ezek közül már csak negyvennél kevesebbel rendelkezett. Megsemmisítésre Oroszországba, illetve az Egyesült Államokba kerülnek a leszerelendő eszközök. M. L. L. Clinton: Mind közelebb a teljes integrálódáshoz Az EBEÉ létfontosságú szerepet kell hogy játsszon Európában a demokrácia megerősítésében, az etnikai és más konfliktusok elsimításában - jelentette ki budapesti elutazása előtt tartott búcsúbeszédében az amerikai elnök. Bill Clinton Ferihegyen üdvözölte a magyarországi amerikai kolónia képviselőit, s mondott rövid beszédet a sajtó képviselői előtt. „Túlságosan kurtának” jellemzett budapesti vizitjének eseményei közül az Ukrajnával aláírt dokumentum jelentőségét emelte ki, mondván, az atomsorompó-egyezmény érvényesülése révén a világ fontos lépéssel kerülhet közelebb a nukleáris leszereléshez. A START I. megállapodás teljesítése nem kevesebb, mint 9000 atomrobbanófej és célbajuttató eszköz felszámolását teszi lehetővé az Egyesült Államok, illetve az érintett szovjet utódállamok részéről - mutatott rá Clinton, hozzátéve, hogy ezek után a START II. előírásainak valóra váltása következhet, amely további 5000 atomrakétától szabadíthatná meg az emberiséget. A hidegháborús korszak szintjével összevetve ez azt jelentené, hogy a hajdani nukleáris arzenál kétharmaddal csökkenne - vázolta fel a washingtoni szándékokat az elnök, hozzátéve: a soron következő feladat az atomsorompó-egyezmény érvényének kiterjesztése, konkrét lejárati határidő nélkülivé tétele. Clinton érthetően az EBEÉ szerepéről, jövőjéről is szót ejtett. Az EBEÉ létfontosságú szerepet kell hogy játsszon az európai demokrácia erősítésében, az etnikai és egyéb konfliktusok elsimításában - mondta. Délelőtti beszédével szemben ezúttal módot talált arra, hogy kitérjen hazánk házigazdaként felmutatott teljesítményére is. „Magyarország határozott, egyértelmű fejlődése révén mind közelebb kerül a teljes európai integrálódáshoz. Hiszek benne, hogy képes rá és hogy végre is fogja hajtani a piacgazdaságra való átállást. Hiszek benne, hogy elkötelezettsége az új Európában betöltendő fontos, pozitív szerep mellett jó hír mindannyiunknak” - jelentette ki az elnök. Clinton emlékeztetett rá, hogy januári látogatása óta, amikor Brüsszelbe, Prágába és Oroszországba jutott el, immár harmadszor tér vissza az idén földrészünkre. Akkor egy új, egységesebb Európa érdekében végzett munkát kezdtünk el, s a cél ma is ez marad - szögezte le, kiemelve az EBEÉ lehetőségeit és teendőit ennek elérése érdekében. A feszültségeket addig kell eloszlatni, míg azok konfliktussá érve ki nem csúsznak a kézből - mondta, mondanivalóját így foglalván össze: célunk a biztonságosabb, virágzóbb, egységesültebb Európa. A ferihegyi búcsú a komoly szavak ellenére nemcsak politikai esemény volt. A rövid vizit itt kínált egyedül alkalmat arra, hogy az elnök honfitársaival találkozzon. Nem csoda hát, hogy az amerikai kolónia vagy 200 tagja élt is e lehetőséggel, s várakozott csillagos-sávos zászlócskákat szorongatva órákon keresztül a „nagy eseményre”. Sz. G. Az elnök Ferihegyen honfitársai körében BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Tegye ki a cigarettásdobozt, az is sípolni fog - figyelmeztet a biztonsági őr a Budapest Kongresszusi Központ bejáratánál. Hétfő reggel újságírók kígyózó sora áll a fémdetektoros kapu előtt, hologramos akkreditációs kártyájukat beszippantja egy számítógép, a monitoron megjelenő arcképeket tagbaszakadt, szigorú tekintetű testőrök figyelik. Már csak a ruha marad rajtam, a kapu mégis vijjog, az őr megunja és beenged. A sajtó képviselőinek már másfél órával az EBEÉ-csúcs kezdete előtt el kell foglalniuk helyüket a nagyterem karzatán, amely azonban csak félig telik meg. Mivel a MOM-kultúrházban felállított közeli sajtóközpont sem éppen zsúfolásig telt, a beharangozott közel kétezer újságíró jó része vélhetően nem a helyszínen tájékozódik. Mint később kiderült, semmit sem vesztettek, mivel a kongresszusi központban rendszeres tájékoztatók hiányában - nem sokat lehet megtudni. A biztonsági emberek pedig kérlelhetetlenek, így aztán a jelenlévők legföljebb annyival dicsekedhetnek el, hogy személyesen látták például Bill Clintont. - Jó nyakkendője van - jegyzi meg egy mellettem álló fiatal újságírónő. A tévénézők valószínűleg többet látnak, viszont nem érzik a hely szellemét - vigasztalom magam, de később rájövök, nincs igazán mit érezni. Senki nem tud szinte semmit, az apró büfénél, illetve a bejáratnál várakozók egymást kérdezgetik, történt-e valami lényeges. Igaz, nemcsak az információ, hanem a sokak által rettegett zűrzavar is hiányzik a csúcstalálkozóról. Zökkenőmentesen, ám ■annál hosszasabban érkeznek a delegációk. A délelőtti plenáris ülés után jó ideig eltart, amíg a küldöttségeket hangszórókon egyenként a kocsikhoz szólítják. A program szerint a szervezők három órát szántak a hivatalos ebéd lebonyolítására. Az újságírók közben türelmesen várakoznak, hátha délután történik valami a szemük láttára. Clinton gyorsan hazarepül, este már saját törvényhozóival vacsorázik. Európa addigra ismét messze lesz. P. B. A hely szelleme Göncz és Horn találkozói MUNKATÁRSAINKTÓL Göncz Árpád a Parlamentben találkozott Alija Izetbegovic bosnyák elnökkel, aki megköszönte a menekültek befogadását. A magyar köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy a délszláv konfliktusban csak politikai megoldást tartunk elfogadhatónak. Göncz Árpád találkozott Lech Walesa lengyel államfővel is, akivel a kétoldalú kapcsolatok mellett a NATO-ról is szót ejtettek, tárgyaltak Oroszország európai szerepvállalásának lehetőségeiről is. Michal Kovác szlovák elnökkel eszmecserét folytatva Göncz Árpád felvetette új határátkelők mielőbbi megnyitásának a kérdését is. Találkozott a köztársasági elnök Franjo Tudjman horvát és Andrej Lukasenko belarusz elnökkel is. Lapunk e kiadásának zárta után volt esedékes a találkozó Jacques Delors-ral, az EU Bizottsága elnökével és utódjával, Jacques Santerrel, s tervében volt egy eszmecsere Francois Mitterrand francia és Ion Iliescu román elnökkel is. Horn Gyula miniszterelnök szintén sűrű programot bonyolított le: előbb Helmut Kohl német kancellárral folytatott megbeszélést, majd találkozott Jacques Santerrel, akivel elsősorban EU-ügyekről, így az esseni csúcstalálkozóra való magyar felkészülésről volt szó. Horn közölte, hogy Budapest konkrét javaslatokkal készül az esseni csúcsra. Magyar érdek, hogy minél szorosabb együttműködés alakuljon ki az EU és Magyarország között. Santer támogatásáról biztosította a magyar törekvéseket. Tekintve, hogy Santer e pillanatban luxemburgi miniszterelnök, magyar részről felvetődött, hogy jó lenne bővíteni a Benelux államok és a visegrádi országok együttműködését. A Benelux államok brüsszeli titkársága - hangzott el - kész a megfelelő tapasztalatok átadására. Horn Gyulának lapunk e kiadásának zárta után tárgyalópartnere volt még Jacques Delors, illetve Willy Claes NATO- főtitkár. Ridegbéke Teljes harmóniát sugároztak a kíváncsi kamerák felé a Budapesten összesereglett állam- és kormányfők és a távolmaradottakat helyettesítő miniszterek, amikor tegnap délben felsorakoztak a családi fotó elkészítéséhez. Aki csak ezt a képet látja a budapesti csúcsról, joggal hiheti azt, hogy Európában minden a legnagyobb rendben van. Hát igen. A csúcsharmóniából ezúttal is csak egy pillanatképre tellett. Odabenn a konferenciateremben nemcsak a túlszabályozott légkondicionálás okán kúszott fel a hőmérő higanyszála. Nem kellett sokáig várni, hogy minden részvevő számára világos legyen, amiről a vendéglátó Magyarország nevében Horn Gyula miniszterelnök beszélt: az elmúlt években a biztonság és a bizonytalanság, a fejlődés és a megtorpanás, a béke és a háború egyaránt jellemző volt Európára, s meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy egy időre még ezek az ellentmondások jellemzik kontinensünket. Az ellentmondásokat, sőt ellentéteket, mint az várható volt, Bill Clinton és Borisz Jelcin hozták házhoz, de besegített nekik több más szónok is, elsőül Alija Izetbegovic bosnyák elnök, aki az áhított összeurópai biztonság hiányának két lábon járó mementójaként volt jelen. Az államfők szónoklatai elszálltak egymás feje felett, előre megírt beszédeik ismert szövegek voltak. Üzeneteik jobbára hazabeszéltek, így aztán egy kicsit el is ütöttek a csúcs meghirdetett - vagy talán csak remélt? - céljától, attól, hogy erősítsék az együttműködést és a bizalmat, s ezáltal legalább áttételesen mindannyiunk biztonságérzetét a kontinensen. Amennyire megnyugtató, hogy a csúcs egyik látványos eseményeként Ukrajna csatlakozott az atomsorompóegyezményhez, megnyitva az utat a világ nukleáris arzenáljának további jelentős csökkentéséhez, annyira elszomorító, hogy ezúttal nem tudott kialakulni tartalmi párbeszéd a nagyhatalmak között. Az ellenzéke által gúzsba kötött Clinton, aki NATO-ügyben már csak a boszniai kudarc okán sem tehet Moszkvának engedményt, hiába erősítgette, hogy az atlanti szövetség a tervezett keleti kibővítése során mindenki előtt nyitva áll, nem tudta - s nyilván nem is akarta - elhitetni Jelcinnel, hogy a mindenki fogalmába Oroszország is beletartozik. Hasonlóképpen Jelcin sem kelthetett tetszést, amidőn a hidegbéke rémével ijesztgette hallgatóságát arra az esetre, ha kitolnák Oroszországig az észak-atlanti szövetség keleti határát. A budapesti Európa-csúcs első napjára így aztán e nagyhatalmi ellentét nyomta rá a bélyegét, elhomályosítva a színfalak mögött folyó szívós diplomáciai aprómunka semmi esetre sem lebecsülendő eredményeit, azt tudniillik, hogy az EBEÉ-t a helsinki folyamatban részt vevő országok közös akaratából felsőbb osztályba léptették, Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetté alakították, és várhatóan abban is megegyeznek, hogy EBEÉ-, pardon, mostantól EBESZ-békefenntartó csapatokat küldenek Karabahba. Mindez arra vall, hogy ha a nyitónap harmóniája nem is volt teljes, azért szerencsére nem a diszharmónia uralta el a terepet. Várjuk ki a mai folytatást. Léderer Pál Egy ceremónia előéletéről A hidegháborús, tömbszerű szembenállás éveiből maradt néhány olyan nemzetközi megállapodás (szerződés), amelynek az érvényét nemhogy senki nem vitatja, ellenkezőleg: időszerűségük és jelentőségük az évek múlásával még nőtt is. Ilyen az 1970-ben életbe léptetett atomsorompó-szerződés, amelyhez tegnap Budapesten egy alig három éve független állam, Ukrajna is csatlakozott.Az esemény, sajátszerűsége folytán, megér néhány reflexiót. Mindenekelőtt azt szükséges leszögezni, hogy az atomsorompó-szerződés kifejezte a létező nukleáris hatalmaknak azt az együttes érdekeltségét, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok száma ne gyarapodjék. Máshonnan nézve: a szerződés ezt a birtoklást az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína monopóliumává tette. Ha úgy tetszik, az egyenlőtlenség állapotát tartósította, amennyiben mindenki mást kizárt a nukleáris klubból. Nem hiszem azonban, hogy helyes volna a dolgoknak ezt az oldalát kiemelni. Tudniillik az atomsorompószerződésben végső soron az a nagyon is méltányolható meggyőződés, filozófia öltött testet, hogy az atomfegyverek elterjedése automatikusan terjeszti a nukleáris konfliktusok kockázatának nevezett kórt. Magyarán: minél kevesebb kézben koncentrálódnak a tömegpusztító fegyverek, annál jobb a világnak, az emberiségnek. Az elmúlt két és fél évtizedben az atomsorompó-szerződést aláírta minden olyan állam, amelynek nem volt semmilyen érdekeltsége abban, hogy nukleáris fegyverzet birtokába jusson; aláírták olyanok is, amelyek a színfalak mögött - velük ellenséges szomszédaik hasonló igyekezetétől tartva - nukleáris eszközök kifejlesztésén dolgoztak, végül voltak olyanok, amelyek nem írták alá, mert nem kívánták önmagukat eleve kirekeszteni a nukleáris versenyből, s ezt nyilvánosan is vállalták. Hangsúlyozni szeretném azonban, az államok jellemző és általános magatartása az volt, hogy önkéntesen lemondtak a nukleáris fegyverzet kifejlesztéséről. A Szovjetunió felbomlása után a világ merőben új helyzettel találta magát szemben. Az atomsorompó-szerződést immár nem olyan államokkal szemben kellett érvényesíteni, amelyek még nem rendelkeztek nukleáris fegyverekkel, hanem olyanokkal szemben, amelyek már rendelkeztek. Ez volt Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán, három olyan szovjet utódállam, amelyet a fegyverzetek diszlokációjából adódó történelmi véletlen atomfegyverzethez juttatott. Ebben a helyzetben roppant fontos volt aprópénzre váltani a világ vezető hatalmainak azt az álláspontját, hogy ami a nukleáris fegyverzetet és az ennek birtoklásával járó jogelőnyöket illeti, Oroszország a volt Szovjetunió egyetlen jogutódja. Amiből viszont az következett, hogy az ukránoknak, fehéroroszoknak, kazahoknak önként le kell mondaniuk az ölükbe hullott fegyverkincsről. Kazahsztánnal és Fehéroroszországgal nem is volt semmi baj, Ukrajna függetlenségének első éveit azonban olyan orosz-ukrán konfliktusok terhelték, amelyek Kijevben erős védelmi reflexeket fejlesztettek ki. Az ország politikusai komolyan elkezdtek játszadozni azzal a gondolattal, hogy az atomsorompó-szerződés aláírásának állandó elnapolásával zsarolhatják Moszkvát, majd amikor ez a magatartásuk a legkisebb rokonszenvet sem tudta felkelteni a nemzetek közösségében, lényegében NATO-garanciákat kértek maguknak a feltételezett orosz terjeszkedéssel szemben. Ehhez képest semmilyen különleges elbánást nem kaptak, mint nem atomhatalom, Ukrajna épp annyi védelmet élvez az atomhatalmaktól, mint amennyit a szerződés bármely más aláírója. De legalább tegnaptól számítva Ukrajna aláíró! Státusának megváltoztatásához az kellett, hogy a minapi parlamenti választások eredményeképp a törvényhozásban a nemzetek közösségének várakozását jól megértő többség alakuljon ki. Ez a tény olyan értelemben is nyugtázandó, hogy az aláírás által, közvetett módon, Magyarország stratégiai helyzete is javul. Aczél Endre NÉPSZABADSÁG 3