Népszabadság, 1997. március (55. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-17 / 63. szám
1997. március 17., hétfő KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Közös ünnepségek a határon túl A román kormány képviselői is koszorúztak Erdélyben Idén március 15-én történt meg először, hogy a román kormány központi és helyi képviselői maguk is részt vettek, felszólaltak és koszorúztak a 1848-as magyar és erdélyi forradalom évfordulóján. Együtt ünnepeltek a határon túli magyarok és a magyarországi pártok képviselői Szlovákiában, a Vajdaságban és Kárpátalján is. Az ünnepségeket sehol sem zavarta meg rendbontás. TUDÓSÍTÓNKTÓL Székelyudvarhelyen sokezres tömeg előtt Birtalan Ákos turisztikai miniszter olvasta fel románul és magyarul Viktor Ciorbea miniszterelnök üzenetét magyar polgártársaihoz - jelentette bukaresti tudósítónk. Az ünnep szónokai között volt Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Törzsök Erika, a HTMH megbízott elnöke és Szőcs Ferenc Magyarország bukaresti nagykövete. Markó hangoztatta: az RMDSZ összefogása a hatalomra került román demokratikus erőkkel példaértékű lehet, mert megteremtette az igazságtalanságok, méltánytalanságok és egyenlőtlenségek meszüntetésének a lehetőségét. Törzsök Erika rámutatott, hogy 1989 után hét évnek kellett eltelnie, hogy demokratikus választásokkal egy olyan politikai helyzet alakulhasson ki Romániában, melyben románok és magyarok közös kormányzásával lehet kísérletet tenni a románmagyar együttélés kérdéseinek megoldására. A szlovákiai magyarok több mint félszáz településen emlékeztek meg szombaton a szabadságharc évfordulójáról. A pozsonyi ünnepség egyetlen zavaró momentuma az volt, hogy áramszünet miatt a hangerősítő berendezések használhatatlanná váltak - jelentette pozsonyi tudósítónk. Petőfi Sándor pozsonyligetfalui szobránál Szent-Iványi István, a Külügyminisztérium politikai államtitkára és Katona Tamás, Budapest I. kerületének polgármestere szólt az emlékezőkhöz. A. Nagy László, a szlovák parlament képviselője, a Magyar Polgári Párt elnöke, a kassai ünnepség hazai szónoka a szabadságharc eszméi és a jelenkori szabadságeszmék között párhuzamot vonva kijelentette: ma Szlovákiában a szlovákiai magyarok szabadságáért és függetlenségéért kell küzdenünk. A vajdasági megemlékezések fő mondanivalója az volt, hogy a márciusi forradalom nemcsak Magyarország, hanem az összmagyarság közös ünnepe, s hogy a magyarságnak csak akkor van esélye céljai elérésére, ha képes egységesen fellépni. A korábbi évekkel ellentétben a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) több városban közösen szervezte meg az évfordulóval kapcsolatos rendezvényeket. A magyarittabéi emlékműsoron Giczy György, a KDNP elnöke is részt vett, míg Tabajdi Csaba, miniszterelnökségi államtitkár az ómoravicai megemlékezésen mondott beszédet. Kárpátalja szinte minden magyarlakta településén nagygyűléseken és kulturális rendezvényeken emlékeztek meg a szabadságharc évfordulójáról - jelentette ungvári tudósítónk. Az, hogy Kárpátalján a több évtizedes durva elnyomás ellenére is megőriztük magyarságunkat, példaértékű lehet Magyarország számára is - húzta alá az ungvári megemlékezésen megnyitójában Dupka György, a MEKK elnöke. Beregszázban Szűrös Mátyás (MSZP) vont párhuzamot a 149 évvel ezelőtti és a mostani állapotok között. Németh Zsolt (Fidesz - MPP) Munkácson arról beszélt, hogy 1849-ben a bukás egyik oka az volt, hogy egymás ellen játszották ki a magyarságot. Németh szerint a kárpátaljai magyarság otthonmaradásának egyik előfeltétele, hogy megteremtődjenek az anyanyelvi oktatás feltételei. Bécsben felavatták a XVIII. század jeles testőr-írójának, Bessenyei Györgynek a mellszobrát, Fekete Tamás alkotását FARKAS JÓZSEF GYÖRGY FELVÉTELE A szlovák színészsztrájk Hágának szólt? POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Pénteken a Szlovák Szakszervezetek Szövetsége rendkívüli közgyűlésen követelte Gustav Krajcí belügy- és Iván Hudec kulturális miniszter távozását, s egyúttal támogatásáról biztosította a sztrájkoló színészeket, illetve a velük szolidaritást vállalt egyetemistákat. Vladimír Meciar miniszterelnök rádiónyilatkozatban utasította vissza a sztrájkolókkal való tárgyalásnak még a gondolatát is, mert - szerinte - nem törvényes sztrájkról, hanem önkényes munkamegtagadásról van szó, s egyúttal kilátásba helyezte: a kormány esetleg a színészekkel fizetteti meg az elmaradt színházi előadások miatt keletkezett anyagi károkat. A nemzeti kultúra állandó tanácsa viszont támogatásáról biztosította a kormányt. A tanács ülésén felszólalt Július Binder a bős-nagymarosi vízi erőmű építkezésének vezetője is, aki megismételte Zora Lazarová kormánypárti képviselőnő korábban elhangzott állítását, mely szerint a színházi sztrájk azt kívánja elérni, hogy a Hágában zajló perben a bírákat Szlovákia ellen hangolják, munkabeszüntetésükkel ugyanis a szlovákiai demokrácia hiányát akarják demonstrálni. A szlovákiai politikai élet több vezető személyisége, így Duka-Zólyomi Árpád, az Együttélés és Péter Zajac a Demokratikus Unió nevében egyszerűen értelmetlenségnek nevezték Binder és Lazarová vádjait, illetve a tanács erről kiadott nyilatkozatát. E. F. P. Félreértések a Bolyai Egyetemről BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Victor Ciorbea román miniszterelnöknek, a Bolyai Egyetem helyreállítására vonatkozó budapesti kijelentéseire reagálva a román államfői hivatal pénteken „meglepetését” fejezte ki, hogy „a sajtó egyes képviselői” félreértelmezték a hivatal sajtóirodájának csütörtöki közleményét. A pénteki állásfoglalás szerint a közleménynek az volt a célja, hogy „elejét vegye egy, a Victor Babes Egyetemtől különálló Bolyai Egyetem létrehozására vonatkozó bármilyen spekulációnak”. A Babes-Bolyai Egyetemnek szóló felhívást a dialógusra úgy kell érteni, hogy a mostani egyetemen működő karonkénti magyar tagozatokat az egyetem szerves részét képező magyar tagozatban lehetne egyesíteni. Miközben a fő ellenzéki párt durva támadást intézett budapesti kijelentései miatt a kormányfő ellen, hazatérése másnapján Ciorbea maga is „félreértésről” beszélt, és hangoztatta: csak egyazon egyetem keretén belüli két tagozat létrehozásáról van szó. Románia visszavárja a szászokat BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL A bukaresti kormány nagyvonalú ajánlatban szólította fel a romániai német kisebbség Németországba települt tagjait: térjenek vissza Romániába, visszakapják házaikat, földjeiket, teljes vagyonukat. Az ajánlatot Radu Boroianu tájékoztatásügyi miniszter tolmácsolta abban nyilatkozatban, amelyet a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak adott. A lap tegnapi számában a miniszter aláhúzta, kormánya nevében teszi ezt az ajánlatot, s hozzátette: szeretnék, ha minél több kivándorló térne haza Romániába. Németországban jelenleg több mint félmillió Romániából kitelepült szász él, s a romániai - főleg erdélyi - német kisebbség itteni becslések szerint alig 50 ezer főre tehető. Boroianu szerint a romániai német kisebbség teljesen eltűnhet, ha nem sikerül a visszatelepülőkkel „felfrissíteni” a népcsoportot. Ez nagy veszteség lenne Románia számára. A szászok tömeges kivándorlása gazdasági és szociális károkat okozott a Bánátban és Erdélyben. Klima és Horn „határgyorsítást” kíván Hazánkban lesz a következő magyar-osztrák-szlovák kormányfői találkozó A határátkelés problémáinak megoldásáról, illetve az Európai Unióhoz történő magyar csatlakozás előmozdításáról tárgyalt vendéglátóival a pénteken hivatalos látogatás keretében Budapesten bemutatkozott új osztrák kancellár. Viktor Klima - akit fogadott Göncz Árpád államfő és Gál Zoltán házelnök is - előbb szűk körű, majd plenáris tárgyaláson tekintette át Horn Gyulával a mindkettőjüket foglalkoztató kérdéseket. Tárgyalásaikat részletezve Horn elfogadhatónak minősítette azt az osztrák álláspontot, hogy az Európai Unióba igyekvő 11 tagjelölttel egyszerre kezdődjenek a felvételi tárgyalások, ám a döntést - tette hozzá - már az egyes országok felkészültségét figyelembe véve, külön-külön kellene meghozni. Ezzel Klima is egyetértett, újfent hangsúlyozva, hogy Bécs kész tapasztalataival erősíteni a magyar felzárkózási törekvéseket. A kétoldalú kapcsolatokat érintve a magyar miniszterelnök elmondta, hogy a közeljövő privatizációs elképzeléseinek megvalósításában is fontos szerepet szánnak az osztrák partnereknek. Horn kiemelte a nyugati megyék és Burgenland tartomány közötti együttműködés eredményeit, s elmondta azt is, hogy az osztrák vállalkozók kelet-magyarországi tevékenységét közös fejlesztési társaság segíti, amelyhez idővel a németek is kapcsolódhatnának. (Az elképzelést olyan konkrét akciók alapozták meg, mint Vranitzky volt kancellár tavalyi vagy Herzog német államfő idei látogatása Kelet-Magyarországon, illetve az érintett megyék januári bécsi bemutatkozása.) Szó esett a munkavállalók mozgásának könnyítéséről, amihez Viktor Klima segítséget ígért, bár hangsúlyozta hazai munkaerő-piaci gondjaikat is. Az ingázókra vonatkozó megállapodást várhatóan a hónap végén aláírják (ez hat hónapi, hosszabbítható foglalkoztatást tesz lehetővé), s további megállapodások is elkészülnek a közeljövőben, így az új toloncegyezmény, a diplomák kölcsönös elismerése, a vízummentesség meghosszabbítása 90 napra és a gyakornokok cseréje. Klíma szólt az Ausztria számára papíron július 1-től, a gyakorlatban pedig október 27- től érvénybe lépő schengeni egyezmény által előírt kötelezettségekről, Horn viszont azt szorgalmazta, hogy az osztrák partner működjön közre a keleti és déli magyar határokon egyfajta „Schengen-konform” ellenőrzés műszaki tökéletesítésében. A Népszabadság érdeklődésére mindkét kormányfő kifejtette, hogy továbbra is lát fantáziát a háromoldalú kapcsolattartásban Bécs, Budapest és Pozsony között. Horn Gyula kiemelte, hogy az ilyen együttműködés teljes összhangban áll azokkal az elvárásokkal, amelyeket az Európai Unió támaszt régiónk országaival szemben. A magyar miniszterelnök megerősítette, hogy az ausztriai Ruszt és a szlovákiai Pöstyén után az idén hazánkban találkozik a három kormányfő, de részletekre nem tért ki. Farkas József György Bajorország szerint korai Bécs csatlakozása Schengenhez Az úgynevezett schengeni egyezményhez való osztrák csatlakozás elhalasztását javasolta Beckstein bajor belügyminiszter a hét végén megjelent nyilatkozataiban. A német politikus szerint az ez év október 27-re tervezett csatlakozás helyett többéves lépcsőzetes társulásra lenne szükség, mert az osztrák határellenőrzés rendszere egyelőre nem felel meg a schengeni követelményeknek. A miniszter attól tart, hogy a nem megfelelően előkészített osztrák csatlakozás eredményeként megnőne az illegális bevándorlók száma és a bűnözés is, s a schengeni megállapodás egész intézménye hitelét vesztené. A bajor miniszter szerint Ausztria idén októberben csatlakozhatna a schengeni egyezmény strasbourgi központi számítógépes rendszeréhez, egy további lépcsőben megszüntethetnék a repülőtéri útlevél-ellenőrzést egyes légikikötőkben, majd fokozatosan a szárazföldi határátkelőhelyeken is. Beckstein elképzelhetőnek tartja azt is, hogy megállapodjanak Magyarországgal és Csehországgal arról, hogy már az ő területükön végezzék el az „európai” útlevélvizsgálatot, számítógépes adatcserét valósítva meg ezekkel az államokkal. Az egyezmény két éve van érvényben Németországban, Franciaországban, a Benelux államokban, Spanyolországban és Portugáliában. Az egyebek között adatcserére és központi adatnyilvántartásra épülő rendszer részesei a „belső” határokon megszüntették a határellenőrzést, egyúttal szigorították a kontrollt az egyezményen kívüli országokkal közös határaikon. L. P. Ünnep, rontás A Fradi-MTK futball-örökrangadót március 15-re írták ki, de - jobb a békesség! - előrehozták egy nappal. Lehet, hogy ezúttal a labdarúgó-szövetséghez kellett volna igazodni. Ha a forradalmi megemlékezéseket is 14-én tartják, talán kevésbé szúr szemet, hogy mily kevéssé érintette meg a mai politikusokat XIX. századi elődeik szelleme. Ők azonban bátrabbak voltak a futballistáknál, vállalták a megmérettetést. Pedig nagyon nagy tudású az „ellenfél”. Március 15. magába sűríti ugyanis Kossuth - tehát a törvényes formák iránti kezdeti ragaszkodás - és Petőfi, a márciusi ifjak vitáját. Ide tartozik Kossuth és Széchenyi legendás konfliktusa, és az is, ahogy Petőfi szembekerült Vörösmartyval, Jókaival. És ezekben a harcokban a gondolatok mérhetetlen formai és tartalmi igényességgel, szinte tökéletesre formáltattak. Most nem. Érthető, hogy 1848-ról szólva valójában mindenki 1998- ról, a közelgő választásokról beszélt. Közben alig-alig törődtek azonban az alkalommal, amely lehetőséget teremt a megszólalásra. Ez szomorító illetlenség. A hatalomban levőknek több a mentségük. Nehéz forradalomról, népi diadalútról szólni az intézményrendszer erős pozícióiból. Nem is igen bonyolódtak bele. Pedig hát ez egy olyan nap, amikor az emberek fogékonyak jóra, tán rosszra is, nyitva a fülük, s ha azt tapasztalják, hogy az egyik oldalról nem mondanak semmit, másfelé fordulnak. Például Torgyán Józsefhez, aki Miskolcon kijelentette: 1848 célkitűzései a mai napig nem teljesültek. Most sincs polgárság, mondta, és a népszuverenitás is csak az alkotmányban létezik. Nem történelmi vitafórumon beszélt, az igaz, mégis figyelembe vehette volna, hogy 1848 célkitűzései között nem szerepelt a polgárság megteremtése, legfeljebb a polgárosodás, a népszuverenitásról pedig csak annyit, hogy választójogot a forradalom csak a vagyonosabbaknak adott, a parasztok közül például azoknak, akiknek legalább egynegyed telkük volt. Az igazság néha kevésbé alkalmas a szónoki fordulatokra, de ha egyszer így esett, legalább március 15-én figyelembe lehetne venni. Érthető, ha egy politikus a történelmi múlt eseményeit a saját szempontjai szerint értelmezi. Ezen az ünnepen viszont zavaró, mert 48 sajátossága, hogy szinte minden fontos gondolatot megjelenített. Kellő alázattal, igényességgel ki-ki találhatott volna magának kézre illő fordulatot hamisítás, elnagyolás nélkül is. Giczy György például Pécsett az ország vagyonának idegen kézre adása és általában a külföldi tulajdon ellen szónokolt. Negyvennyolcas hangzású fordulat, csak felmerül a kérdés, hogy annak idején a Nemzeti Múzeum kertjében vajon miért beszélt minden második szónok németül, s miért fordították le a 12 pontot is azonmód németre. Bizonyára azért, mert a pesti polgárság nagy része német származású lévén csak ezen a nyelven értett. Itteni tulajdonuk ellen viszont senkinek nem volt kifogása. A Habsburgokkal és nem a külföldi tulajdonnal volt bajuk a szabadságra vágyó magyar és nem magyar származású polgároknak. E sort folytathatnánk hosszan, s csak ugyanoda lyukadnánk ki: a mai politikusok nem szeretik igazán 1848-at. Más fogalmakban gondolkodnak, más problémák foglalkoztatják őket, mígnem jön egy nap, amikor mégis 1848-ra hivatkozva kell szépet, nagyot mondani. Ritkán sikerül. Igaz, Csurka István ezúttal is segített. Látszólag az abszurd műfajában alkotott a MIÉP elnöke, mikor a legdiadalmasabb magyar felkelés ünnepnapján a rend megteremtésének szükségességéről beszélt. Akárha a Habsburg uralkodót idézte volna 1848-ból. Valójában tudható, hogy egy, ha lehet parlamentáris keretek között zajló „felkelés” utáni rendre gondol, melyben annak adnának szabadságot, akit méltónak találnak rá. 1848 mindenki számára szabad márciusában aligha akadt volna Pesten forradalmár, aki felfogta volna, e gyűlés szónokai mit akarnak. Nagy N. Péter Abűz Most már hónapok óta tart a huzakodás és a gyanúsítgatás a holocaustáldozatok svájci bankbetéteinek ügyében. Időnként felröppentenek számokat százmilliókról, sőt milliárdokról, azután a vita áttér a nemzetek becsületére. Ötven évvel a világháború után még vannak Európában eltakarítatlan holttestek. Néhány hónapja okmányokat publikáltak arról, hogy a nácik az áldozataiktól elrabolt arannyal finanszírozták a háború folytatását. Tehát: kitörték az elgázosítottak szájából az aranyfogat, beolvasztották, majd a tömböket például Svájcba szállították, hogy az árán nyersanyagokat vegyenek a további háborúzáshoz. A tranzakciót tisztes bankok és még tisztesebb kormányok intézték. Ugyanezen tisztes bankok rendes kamattal őrizték azoknak a korábban jeligével elhelyezett betéteit, akiket közben elgázosítottak (lásd: aranyfog!). A kamat azóta is gyarapszik. Ugyanazon tisztes kormány (a berni) sietve bezárta a határokat a menekülők előtt, sőt felkérte a német hatóságokat: ugyan jeleznék a kiadott úti okmányokban, hogy zsidókról van szó, nehogy már tévedésből beengedjék őket! A vita tehát szól az egykori semlegesek és mérsékelt menedékadók felelősségéről, s a bankok hasznáról. Mert ugye a betétek, plusz a fogaranyforgalom megdobta azon évek nyereségét. A vita meglehetősen álszent. Először is, mert nagyon úgy tűnik, hogy ezekről a dolgokról eddig is mindenki tudott. Tudott róla az Egyesült Államok kormánya, tudtak róla a nemzetközi zsidó szervezetek, a szovjet hírszerzés (Radó Sándor/Dórának is van még Svájcban folyószámlája, kié lesz a pénz: a posztszovjet kémszervezeté, vagy a család maradékáé, esetleg jótékony célra megy?), tudta a dolgot Frederick Korsuth kalandregényíró is. Érdekes módon ez a sok nyílt titok még mindig képes botrányt kelteni. Érdekes módon ezek a botrányok akkor robbannak ki, amikor már alig van kit kárpótolni. Kiderült, hogy a bankok gazdátlannak vélt betétein jogtalanul osztoztak korábban a volt kelet-európai kormányok (a magyar is) és a svájciak. Ebből elégítették ki az államosított javaikért a svájci állampolgárokat. Újabb adalék a hullarablások sorához. Miért éppen most mozdultak? Mostanra hoz létre néhány svájci szuperbank alapítványt a holocaustáldozatok javára, mostanra kezdik előszedni az „alvó számlákat” és keresni az örökösöket, mostanra jönnek rá keleten és nyugaton, ki mit keresett ezen a bolton. Az orosz duma is beáll a sorba, amikor a deportáltaktól rabolt műkincseket is einstandolja, zsákmányszerzésnek minősítve ezt. Ehhez a sok gusztustalansághoz képest semmiség a magyarországi túlélők kárpótlása körüli hercehurca. Végül is még egy-két évig néhányan kaphatnak életjáradékot, talán segíti utolsó hónapjaikat, éveiket a fejenkénti pár ezer forint. Megkeseríti a szájízt a rosszízű parlamenti vita arról, hogy megint ki jár jól. Svájcban viszont legalább megrázta a közvéleményt az ügy. Lehet gúnyolódni a svájciak újsütetű politikai korrektségén, de egy biztos: a hullarablással gyarapított vagyonról nehéz lemosni a bűzt. Miklós Gábor