Népszabadság, 1997. szeptember (55. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27 / 226. szám
8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1997. szeptember 27., szombat Mindenki úgy érzi, ért a turizmushoz Somogyi Zoltán lesz az ipari minisztérium új idegenforgalmi vezetője A turizmus olyan, mint a sport: mindenki ért hozzá; ez persze előny is, hiszen az ágazatnak, vendéglősként vagy vendégként, szinte mindenki részese - nyilatkozta lapunknak Somogyi Zoltán, aki október közepétől vezeti az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium turizmus főosztályát. Elődje, Székely György hazánk turisztikai képviseletét irányítja majd Svédországban. Az új főosztályvezető munkatársunknak a turizmus visszásságairól - többek között az áldatlan taxishelyzetről, a prostitúcióról és a túlszámlázási botrányokról - elmondta: ezeket a visszásságokat az EU országaiban sem a kormányszervek orvosolják. A szaktárca annyit tehet, hogy szakmai és esetleg anyagi segítséget nyújt az önkormányzatoknak, a kamaráknak és a szakmai szervezeteknek, de a megoldás az ő hatáskörük. Véleménye szerint jelenleg elképzelhetetlen, hogy az idegenforgalmat önálló, országos hatáskörű szerv irányítsa; úgy ítéli meg: az IKIM kellő erővel képviseli az ágazatot. A jogász végzettségű szakembert tegnap mutatta be hivatalosan Fazakas Szabolcs miniszter. - Az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak, majd jogutódjának, az IKIM turizmus főosztályának az elmúlt 12 évben nyolc elnöke, illetve vezetője volt. Ön milyen reményekkel foglalja új pozícióját? - Amennyiben a turisztikai szakemberek közül senki nem vállalja el ezt a feladatot, akkor a szakmának nincs erkölcsi alapja arra, hogy kritizálja mindazt, ami a turizmus állami irányításában történik. Szakmabelinek érzem magam, hosszú éveket töltöttem az IBUSZ-nál. Ugyanakkor legalább annyira tartom magam jogásznak is, s bevallom, személyes ambícióm volt vezető beosztásba kerülni az államigazgatásban, mert hitem szerint csak az itt szerzett tapasztalatokkal együtt lehet teljes a jogi pályám. Miért ne szakadhatna meg most a rossz sorozat, miért ne lehetnék én az, aki legalább négy évet eltölt ebben a beosztásban? - Az elmúlt években leköszönt OIH-elnökök között volt főosztályvezető, miniszterhelyettes, helyettes államtitkár és államtitkár, de úgy látszik, nem a beosztásukon múlott a sikerük. Sokak szerint a struktúrával van a baj, ők azt mondják, nem lehet a mindenkori belkereskedelmi tárcától irányítani a turizmus ágazatot. Jelenleg nincs , realitása, hogy az idegenforgalmat önálló, országos hatáskörű szervezet irányítsa. Szerintem az ágazatot kellő nyomatékkal képviseli a kormányban a tárca. Ráadásul alig több mint egy éve működik az új struktúra, amelyben a miniszter jelentős döntési hatásköröket ruházott rá a szakma képviselőiből álló Országos Idegenforgalmi Bizottságra, s alig másfél éve működik a nemzeti marketingfeladatok végrehajtásával megbízott Magyar Turizmus Rt. Adjunk még időt arra, hogy beváljon ez a hárompólusú szerkezet. Hivatalba lépésekor még egyetlen OIH-elnök sem mondta, hogy működésképtelen struktúrával vág neki feladatának, távozásakor annál több elődje jelölte meg a kudarc okaként a turizmust nem kellően méltányló szervezeti keretet. - Majd kérdezzen meg engem is akkor, amikor valamiért leköszönök. - Milyen erős a három pólus közül a főosztály, melynek élére kerül? A mintegy négymilliárdos turisztikai célelőirányzat felhasználásáról nem a főosztály dönt. A turisztikai szakma régi, jogos igényét elégíti ki az a miniszteri döntés, amely a turisztikai célelőirányzat felhasználásáról szóló döntéseket az OIB-re ruházza. Az OIB határozatainak előkészítésében a főszerep a főosztályé, ráadásul funkcióimnál fogva a turisztikai főosztály vezetőjeként az OIB alelnöke leszek, s aktívan részt vehetek a döntések kimunkálásában. Ezzel együtt minden esetben a főosztályvezető feladata megfontolt észrevétellel a miniszter elé terjeszteni az OIB határozatait. - Akárhogy is lesz, az biztos, hogy a közvélemény élénk figyelemmel kíséri majd a pénz felhasználását. Mit gondol, miért éppen az idegenforgalom és az idegenforgalom fejlesztésére fordítható pénz az, amit ilyen élénk érdeklődés kísér? - A turizmus kicsit hasonlít a sporthoz, mindenki úgy érzi, hogy ért hozzá. Az is igaz, hogy a nemzetközi turizmusnak minden állampolgár részese valamennyire, ha másként nem, hát passzív vendéglátóként. Én jó dolognak tartom a társadalmi kontrollt, már önös érdekből is, így legalább a politikai elit is jobban figyel erre az ágazatra, s remélhetőleg a törvénykezésben, a költségvetés kimunkálásakor is egyre több értő fülre találnak a turizmus ügyei. A közvélemény, a hatásköröket nem ismerve, elődeihez hasonlóan öntől is számon kér majd olyan dolgokat, amelyekre csekély befolyása lesz. Az idegenforgalom orvoslandó hibái közé sorolják az áldatlan taxishelyzetet, a vendéglői túlszámlázásokat, az országúton autózókat irritáló prostituáltakat, vagy a turistákat sem kímélő balatoni szúnyogokat. Ezekkel a problémákkal mit kezdhet a főosztály? Ezeket a kérdéseket az Európai Unió országaiban sem a turizmus irányításáért felelős kormányszerv oldja meg. Szakmailag és esetleg anyagilag segíthetjük az önkormányzatokat, a kamarákat és a szakmai szervezeteket, hogy mielőbb találják meg a megoldást. Adhatunk például rendkívüli támogatást szúnyogirtásra meg idegenforgalmi rendőrség működtetésére, de biztos, hogy nem a minisztérium feladata és lehetősége taxis- és vendéglősengedélyeket kiadni vagy bevonni. Persze ha kiderül, hogy bizonyos problémákat a deregulációs törekvések ellenére is csak normatív szabályozással lehet megoldani, akkor kezdeményezők leszünk. - Nagy a csend a turizmustörvény körül. A kormányfő már 1996 májusában a turisztikai miniszterelnöki konferencián kijelentette, hogy a kabinet nyitott egy ilyen törvény beterjesztésére. Lesz turizmustörvény vagy nem lesz? Mivel nem vettem részt az előkészítő munkában, nincsenek pontos információim. Azt tudom, hogy széles körű egyeztetésen jutott túl a normaszöveg. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a parlament erőltetett jogalkotási menetrendjében nem ez a legégetőbb feladat. Az biztos, hogy jó lenne egy olyan turizmustörvény, amely pontosan meghatározza az egyes állami szervek ágazattal kapcsolatos feladatait. Számos ország esete példázza, hogy alsóbb szintű jogszabályokkal is lehet eredményes turizmust kialakítani. Szebeni Zsolt Elegendő a főosztály 2 24 év tapasztalatából profitálhat! A BÁV Rt. Magyarország legrégebbi vállalata, melyet Mária Terézia királynő alapított 1773-ban, egyszerű zálogházként. Alapítása óta folyamatosan hasznot eredményező, dinamikusan fejlődő vállalkozás. • • Most Ön is éljen a lehetőséggel! Az ÁPV Rt. nyilvános értékesítés keretében felajánlja a BÁV Rt. 766 millió forint névértékű részvénycsomagját. 1000 Ft névértékű részvény 1400 Ft-os áron vásárolható meg. A részvényjegyzés 1997. szeptember 29-től október 10-ig tart. (Túljegyzés esetén 5 nap után lezárul.) A részvények a K&H Brókerház Rt.-nél, valamint a K&H Bank kijelölt fiókjainál jegyezhetők. OO Mindig hasznát veszi! Elkapták végre a gonoszt. V. Lajosnénak hívják, és az egyik biztosítótársaság vidéki igazgatóságán dolgozik pénzügyi osztályvezetőként. Ő volt az az elvetemült személy, aki idén február 28-án pontban déli fél tizenkettőkor alapjaiban rengette meg a pénzügyi világot, amennyiben számítógépes körlevélben arra biztatta munkatársait, hogy azonnal vegyék ki a pénzüket a Postabankból, mert bajok vannak a pénzintézetnél. A bank azonban, hála az égnek, talpon maradt, a központi bűnüldözők főigazgatója pedig joggal lehet büszke, megvan a rémhírterjesztő. Sőt reméli, hogy a további nyomozás során újabb és újabb rémhírterjesztőket sikerül a bíróság elé állítani. Épp itt az ideje. Magyarországon újabb bűnözőtípus lépett a színre: a rémhírterjesztő. Az ember persze úgy képzelte, hogy a rémhírterjesztő úgy néz ki, mint valami Drakula, fehér vállú asszonyok és gyermekek vérét szívja, agyvelőt vacsorázik, majd felmászik a harangtoronyba és artikulátlan hangon ordítja a világ négy tája felé, emberek, likviditási zavar van a banknál, és a váltórediszkontálás is befuccsolt. Erre most kiderül, hogy a rém szolidan öltözködő, halk szavú osztályvezető asszonyok képében furakszik közénk, hogy romjaiba döntse köznyugalmunkat. Persze ha ebben az országban volna szolidaritás az emberekben, akkor most mindannyian azonnal bemennénk a legközelebbi rendőrőrsre és feldofnánk magunkat, hiszen mi is terjesztettük a rémhírt, de bizony, hogy mennyire! Kérdés persze, hogy mi a rémhír. Már a hírről se tudni, hogy hír-e, hordoz-e valóságos információt, hát akkor még a rémhír. Minden hír valahol rémhír. Hall az ember valamit, továbbadja, aztán vagy megdicsérik érte, vagy ráfogják, hogy pánikkeltő. Emlékezetem szerint egyébként márciusban nem annyira az emberek estek pánikba, inkább a Postabank. A pénzintézet ügyfelei a legnagyobb köznyugalomban vették ki a pénzüket - a rendőröknek csak a sorok miatt akadt dolguk -, egyedül a bankvezetők voltak közidegesek. Ilyen alapon ezután bármelyik intézet ráfoghatja az emberre, hogy megállj, pánikba ejtettél, le foglak csukatni. Épp ezért most nagyon el kell gondolkodnunk azon, hogyan viselkedjünk ezután. V. Lajosnénak a hír hallatán menten föl kellett volna keresnie Princz Gábort, aki nyilván azonnal fogadja, teával kínálja, majd arra a kérdésre, hogy bajban tetszenek-e lenni, lehorgasztott fejjel azt feleli, sajnos nagyban. Vagy azt, hogy nem. Egy bankvezér nem hazudik. A magyar bankvezér mindent megtesz annak érdekében, hogy ügyfeleit közvetlenül vagy a sajtó útján naprakészen tájékoztassa. Persze én mégis kíváncsi volnék, hogy ha bemennék bármelyik bankvezérhez, kérem, van egy tuti hírem, az önök konkurens cégénél súlyos zavarok mutatkoznak, most lehetne nyerni valamicskét, vajon kirúgna-e, mondván, ne terjesszek már rémhírt. S egyáltalán: e tavaszi cirkusszal épp a Postabank járt jól, ország-világgal tudathatta, hogy likvid, hovatovább az egyetlen bank, amelybe még érdemes pénzt berakni. Reviczky Gábor a száz arcával sem ér el ilyen reklámhatást. Mármost ha ez így van, akkor itt nem följelentgetni kellene, hanem kitüntetni V. Lajosnét, az volna elegáns. Ám így olyan gyerekes, piti az egész. Ha úgy veszem, ez a hatalmi arrogancia újabb üzenete, hogy mihez tartjuk majd magunkat ezután. V. Lajosné ügyében azért akad egy biztató elem. Mutassanak ma egy olyan vezetőt Magyarországon, aki bokros teendői közepette is ennyire szívén viseli beosztottjai privát életét, s kutya kötelességének érzi, hogy szóljon nekik: jobb, ha kiveszitek a pénzeteket, különben nem lesz mit ennetek. Megyesi Gusztáv Rém