Népszabadság, 1998. február (56. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-11 / 35. szám
1998. február 11., szerda KULTÚRA Örökös tagok hajdan és majdan Az új Nemzeti Színház társulatának magja ? „Örökös taggá a Nemzeti Színháznak legalább húsz (...) év óta működő és elsőrangú szerepkörben igen érdemes munkát teljesítő tagja, (...) igazgatója és rendezője nevezhető ki. (...) Örökös tag nyugdíjazása napjától évi 3000 pengő tiszteletdíjban részesül.” A törvényjavaslatot 1937-ben, vagyis akkor nyújtották be, amikor a Nemzeti Színház évszázados fennállását ünnepelte, majd az 1938-as VII. törvénycikk - a fentiekben idézett - 4. paragrafusában rendelkeztek az örökös tagság intézményéről. Ugyanezen törvénycikk 2. és 3. paragrafusában a törvényhozás utasította a kormányt, hogy „a Nemzeti Színház részére, ez intézmény jelentőségéhez méltó és a korszerű színpadművészeti követelményeknek megfelelő épület helyének kijelölése iránt (...) intézkedjék, s az államháztartási viszonyok megfelelő alakulása esetén az épület felépítéséről, a magyar társadalom áldozatkészségének igénybevételével is gondoskodjék”. Amint köztudott, az „államháztartási viszonyok” nem alakultak kedvezően, hogy mást ne mondjunk, hamarosan kitört a második világháború, mégis van némi hasonlóság a korabeli és a jelen helyzet között. Most is csak az bizonyos, hogy egy új Nemzeti Színházhoz megvan a régi gárda, amelynek „egyszerű” tagjai vagy szerződésben maradnak, vagy nem. Ám Bálint András, a frissen kinevezett miniszteri főtanácsadó, a leendő igazgató szándéka szerint, az örökös tagok mindenképpen magját alkotják annak a társulatnak, amelyik majd az Erzsébet téri épületbe beköltözik. Vagy mégsem? Ők hetvenegyen De egyelőre maradjunk a régmúlt időknél. A nemzeti színházi örökös tagság intézménye nem a felemlegetett 1938-as évtől datálódik. Magyar Bálint - nem a jelenlegi művelődési miniszterünk, hanem az édesapja - A Nemzeti Színház története a két világháború között című munkájában - leírja, hogyan is keletkezett. 1881-ben történt, hogy Prielle Kornélia előnytelen szerződést kötött. Hogy megbékítsék a művésznőt, megkapta az örökös tag rangot. Ez az egyedi megoldás intézményesült. Az örökös tagok testületet alkottak, önkormányzatot is kaptak. Eleinte nem volt könnyű ehhez a címhez jutni, majd voltak olyan évek, például a társulat kilencvenedik évfordulóján, azután a centenáriumakor, amikor szinte csapatostul kapták meg. Sőt olyan idők is voltak, amikor nem éppen színészi érdemekért osztogatták. A sértődések biztos forrása volt, kié legyen egy-egy megüresedett örökös tagsági hely. Még 1945 után is ez volt a jellemző. Csak miniszteri döntésre kaphatta meg Beregi Oszkár és Somlay Artúr e kitüntető címet, oly nagy ellenállást tanúsítottak velük szemben a kollégák. Minden személyeskedő mozzanat ellenére, az örökös tagok névsora zömmel illusztris művészeket foglal magában, mint Bajor Gizi, Blaha Lujza, Csontos Gyula, Hevesi Sándor, Jászai Mari, Ódry Árpád, Rózsahegyi Kálmán, Újházy Ede. Mind ez ideig csak hetvenegyen vannak azok, akik a kezdetektől mostanáig ezzel a titulussal büszkélkedhettek, illetve büszkélkedhetnek. Tizenötöt számlálnak a mostani Nemzeti Színház örökös tagjai. Kétezer forint Hosszas szüneteltetés után, Csiszár Imre direkciója újította fel ezt az intézményt. „A Nemzeti Színház igazgatósága az 1989. május 24. napján tartott ülésén elhatározta a Nemzeti Színház-i „örökös tagság” nemes hagyományának és intézményének felélesztését így rögzíti az alapító okirat. (...) Ezen címet kiérdemelt művészeket nyugdíjazásuk után a „Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze” címmel járó nyugdíj-kiegészítés összegével azonos havi díj (... 2000 Ft/hó) illesse meg.” Az Érdemes Művész cím 1991-ben megszűnt, 1996-ban újraéledt, ám az örökös tagok juttatása az az összeg maradt, amely - idestova kilenc esztendeje - az ő akkori nyugdíj-kiegészítő járadékukhoz igazodott. Az „érdemesek” mai járandósága már havi 22 260 forint (igaz, a tavalyelőtt, illetve tavaly kitüntetettek járadékra már nem jogosultak). Míg az „örökösök” tehát változatlanul havi kettőezer forintot kapnak az 1989-ben 400 ezer forinttal indult, illetve a továbbiakban a színház költségvetéséből kiegészített alapítványból. Hovatovább szimbolikus juttatásról beszélhetünk. Vessük csak össze azzal a hajdani 3000 pengővel! A mai örökös tagok egyike, Agárdi Gábor szolgált néhány jellemző adattal. Akkoriban 100 pengő volt a kezdő gázsija Szegeden, mint „táncos boynak”, 98 pengőért csináltatott az úri szabónál egy tiszta gyapjú öltönyt, s 26 fillér volt egy kiló kenyér. A hajdani törvényi rendelkezést 1989-ben az „Örökös tagság alapszabálya” váltotta fel. Ez már nem köti szorosan az eltöltött időhöz az efféle méltánylást, amelyről az e célra összehívott kuratórium döntött. 1994-ben módosították az alapszabályt, innentől fogva a művészeti tanács határoz a cím adományozásáról. A mostani tizenötökhöz tartozik a rendező Vadász Ilona, a tervező Varga Mátyás és a színészek közül Agárdi Gábor, Bessenyei Ferenc, Béres Ilona, Csernus Mariann, Horkai János, Kállai Ferenc, Kohut Magda, Lukács Margit, Majláth Mária, Pápai Erzsi, Raksányi Gellért, Sinkovits Imre, Zolnay Zsuzsa. Többségükben ma is színpadra lépnek. Noha már nem éppen fiatalok, joggal dönthetnének a pihenés mellett, mégis az a valószínű, hogy jó néhányuk az új deszkákon is örömest lép fel. Három vélemény Vagyis éppen ez a kérdés: vajon szíves-örömest vonul-e át ez az érdemdús csapatocska az új épületbe, az új társulatba? Mindenesetre választ kértem rá néhányuktól. Elsőként Agárdi Gábortól, aki már a társulat plénuma előtt is hangot adott a véleményének. - Én fölöttébb örülök, hogy lesz új Nemzeti Színház. Annak is örülök, hogy lesz igazgatója. Az megeshet, hogy valakinek valakik nem tetszenek majd. De a valakiknek sem feltétlenül tetszik a valaki. Mi az, hogy minket visznek az Erzsébet térre? Mutogatnivaló múmiákat? Mert mire az az épület kész lesz... De hátha mi nem akarunk oda menni. Hátha nem olyan lesz az a színház, amilyennek a mi elképzelésünk szerint a Nemzetinek lennie kell. A választás jogát fenntartom. Úgyis választás lesz. Akkor én miért ne választhassak? S azután lehet igazán választanunk. Jövőre lejár a jelenlegi igazgatónk, Ablonczy László mandátuma. Akkor a Hevesi Sándor téri épületbe kinevezik az új direktort. Lehet, hogy Magyar Színház lesz. Vagy Magyar Bálint Színház. Vagy Kaposvári Fővárosi Színház. Úgy látom, hogy a megüresedő helyek fönn vannak tartva. Van, akinek a kártyái között már ott van az adu, de a partit illik lejátszani. Magam akarom eldönteni, hová csatlakozom. Elég határozott vélekedés. Vajon mások is osztják e nézetet? Csernus Mariannt kérdeztem meg ezek után. - Akarok-e én menni oda? Ez az új Nemzeti Színház még képlékeny ügy. Én nemcsak az örökös tagok közé tartozom, hanem azoknak a csapatába is, akik számára 1950-től fogva, amióta ideszerződtem, „az ország első színházát” jelenti. Akik ebből megmaradtunk, nem rángathatok ide-oda. No jó! Jöjjön az öregasszony, az öregember... Nem feltétlenül az új falak között lesz a helyünk. Lehet, hogy inkább a Magyar Színházban. Mert az összetartozás érzése másfelé fog húzni, akár két mankóval. Bízzák rám! Az örökös tagok legfiatalabbika Béres Ilona, aki a Nemzeti Színházhoz tartozást eleve rangként értékeli. - Nem tudom, hogy díszpintyek leszünk-e, vagy csakugyan feladatokkal várnak ott. Én remélem, az nem lesz kizáró ok egyetlen kollégám esetében sem, hogy már a Hevesi Sándor téren is működött. Ha a mostani Nemzetivel a majdani Nemzeti jogfolytonos lesz, akkor átvesznek minket, örökös tagokat. De én nagyon szeretném hinni, hogy nemcsak ezért visznek tovább. Én a mindenkori Nemzeti Színházhoz tartozom, de az más kérdés, hol dolgozom valójában, hol kérnek fel szerepre. Szívemből kívánom, hogy Bálint András nagyszerű színházat csináljon. De hát, megszólalhat a ló? Ismerik a történetet? A király halálra ítéli a rabot. Ám azt mondja, kegyelmet kaphatsz, ha egy kerek esztendő alatt megtanítod a lovamat beszélni. S az elítélt vállalja. - Hogyan mehettél bele ilyen képtelenségbe? - kérdi aggódva a barátja. - Nézd, ki tudja, mi lesz egy év múlva. Meghalhat a király, meghalhatok én. És még a ló is megszólalhat. Bogácsi Erzsébet Béres Ilona, Agárdi Gábor és Zolnay Zsuzsa A nagymamában MTI-FOTÓ Tisztelet a Nyugat szerkesztőinek A századelő legnagyobb hatású irodalmi és kritikai folyóirata, a Nyugat alapításának kilencvenedik évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílik ma a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Tisztelet a Nyugat szerkesztőinek című tárlat megnyitóján Réz Pál mond beszédet, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és Móricz Zsigmond írásaiból pedig Bálint András olvas fel. „Aki e korszak irodalomtörténetét meg fogja írni, legjobban teszi, ha fejezetei címéül egy-egy kávéházat választ” - írja Fenyő Miksa könyvében, és a rendezők megfogadták az egykori szerkesztő tanácsát: a Károlyi-palota egyik nagy terméből kávéházi enteriőrt alakítottak ki, ezzel elevenítve fel és téve érzékletessé a Nyugat szerkesztésének légkörét. Mint Kelevéz Ágnes érdeklődésünkre elmondta: ez a „Nyugat-asztal” nem egyetlen valódi asztal és kávéház rekonstruálása akar lenni, hiszen erre a Bristol, a Centrál vagy a New York egyaránt pályázhatna, hanem egy virtuális kávéházi létet kíván feleleveníteni. A kávéházi asztal körül kibontakozó szellemi műhelyt a Nyugat címlapjainak tapétaszerűen felragasztott együttese adja, a terem közepén korabeli márványasztal, az asztalon tintatartó és rapper. A tárlókban kéziratok és dokumentumok eredetije vagy színes másolata, valamennyit Osvát Ernő, Móricz Zsigmond, Gellért Oszkár és Babits Mihály hagyatékából válogatták ki. A kávéházi teret körben, a New Yorkkávéház gyűjteményéből származó karikatúrák díszítik. Az évforduló tiszteletére a kiállítás megnyitását követő napon, csütörtökön a Nyugat-jelenség címmel előadássorozatot tartanak az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézetének könyvtárában. J. B. Sz. NÉPSZABADSÁG\\ VÁRADI PÉTER Ars postetica (pszeudoposztm. költ.) Ha azt írod: akkor, mintha tudnád, mikor, és csak annyit: akként, mintha tudnád, miként, vagy csupáncsak hogy: úgy, mintha tudnád, hogyan, vagy hogy nem is tudod, mintha kicsit mégis, s mert mégiscsak úgy volt, írod csak azért is, megint, írod újra, akként, ott és akkor, mintha lenne miért. Váradi Péter (1976) költő. Kötete még nincs. Szürke zóna Nem tudom, mi lehet az oka, hogy hangversenypraxisunk szürke zónába utalja a XIX. és XX. század fordulóján működött, de elsősorban a romantikában gyökerező zeneszerzői életművek jelentős hányadát. Ilyen mester a brit muzsika első lovagja, Sir Edward Elgar (1857-1934). Hogy jószerével soha nem játszották a műveit nálunk, annak talán az az előítélet a forrása, miszerint újabb kori brit zene nem létezik, az utolsó értékelhető kottafaragó a kora barokk Purcell volt. Britten áttörte ezt a falat, Elgar nem. Perényi Miklós, aki nem törődik bele abba, hogy gordonkás akár világkarriert is befuthat három-négy népszerű versenyművel meg húsz szonátával, kisebb darabbal, kilenc évvel ezelőtt, egyszersmind 70 esztendővel a bemutatása után fedezte fel a számunkra Elgar Gordonkaversenyét. Most eljátszotta másodjára is, a Zeneakadémia közönségének ovációban megnyilvánuló helyeslését váltva ki. Az első világégés fájó érzéseit hangokba átültető zeneművet háborús rekviemként emlegetik, és joggal. Nyitótétele szomorú, magányos ének. A scherzo, mely egykor táncos-vidám lejtésével tündökölt, csupa fenyegető lidérces lány, a lassú muzsika egy magába roskadt zeneszerző letargikus vallomása, s igazi feloldással a finálé sem kecsegtet. Perényi szenzációsan játszotta, hangszertechnikai szempontból is, a kifejezés gazdagságát tekintve is. Félmegoldást ő nem ismer, a végére jár minden dallamnak, ritmusnak, a legapróbb hangsúlynak és ugyanígy valamennyi zenei karakternek, gesztusnak. Nagy művész vonóján élettel telítődik Elgar őszinte romantikus hangja, s bizony, nem gondolunk arra, hogy e gordonkaverseny premierjének évében fogott hozzá A csodálatos mandarinhoz Bartók. A Rádiózenekar Meir Minsky vezényletével koncentráltan látta el a versenymű kíséretének feladatát. Temperamentumosan adta elő Debussy Ibériaszvitjét, gondosan kimunkálva Dvorák elnyűhetetlen Új Világszimfóniáját. Breuer János MEGJELENT A CÍMERREL HITELESÍTETT KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ, A KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSÁNAK HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI DU 12 HÓNAPRA: 31 500 Ft 9 HÓNAPRA: 23 625 Ft 6 HÓNAPRA: 15 750 Ft 3 HÓNAPRA: 7 875 Ft IV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1998. FEBRUÁR 11. A legújabb pályázati kiírásokkal megjelent a hivatalos KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ legfrissebb száma, mely alapján többek között a Magyar Turizmus Rt. 1998. évben megvalósuló 250-300 külföldi vendégének magyarországi utaztatására, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet éves egyszer használatos anyagszükségletének beszerzésére, valamint hídmosó berendezések biztosítására és az Országos Atomenergia Hivatal egységes informatikai rendszerének létrehozására pályázhatnak az érdeklődők. A KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ előfizethető vidéken valamennyi postahivatalban, Budapesten a Magyar Posta Hírlapüzletági Igazgatóság ügyfélszolgálati irodáiban, a Helirnél (Budapest Vili. ker., Orczy tér 1.), a Népszabadság Rt. közönségszolgálati irodáiban (Budapest III. ker., Bécsi út 122-124. és Vili. ker., Blaha Lujza tér 3.), valamint megrendelhető az alábbi szelvényen, melyet kérjük, szíveskedjen visszaküldeni: Népszabadság Rt. Terjesztés, Budapest 1960 postai címre, vagy a 368-8210 faxszámra. MEGRENDE Megrendeljük a KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐT..........................példányban, □ 3 hónapra Q 6 hónapra Q 9 hónapra | 112 hónapra Megrendelő neve:........................................................................................................... Irányítószám:.........................Helység:........................................................................... Utca:.....................................................................................Házszám:............................. Kézbesítési címe (ha más, mint a fenti):........................................................................ Ügyintéző:........................................................................................................................ Telefonszám:.................................................Fax:............................................................ Megrendelő adószáma:.................................................................................................. Kijelentem, hogy a megrendeléssel együtt intézkedem az előfizetési díj átutalásáról. Az átutalást a következő számlaszámra kérjük teljesíteni: 13100007-00000002-06347048 (Kérjük, az adószámot az átutaláson feltétlenül tüntesse fel!) Áfás számlát a kiadó a pénz beérkezését követően küld.