Népszabadság, 1998. február (56. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07 / 32. szám
18 NÉPSZABADSÁG Halál gombnyomásra A mai családokban, ha a szülőknek van munkájuk, kemény hajszában keresik a kenyerüket, ha állástalanok, a depresszió fenyegeti őket, nem kevesen válnak lelki beteggé, tanácstalanul tengnek-lengnek, esetleg az alkoholban keresnek kiutat. A gyerekek nagy része ilyen körülmények között mindenképpen elmagányosodik. Jobb híján a tévécsatornákat pásztázzák, vagy a videó- és számítógépes játékokkal lövöldöznek a virtuális ellenségre. Nem is csoda, ha sok kisgyerek rosszul alszik, az iskolában fáradt, lankad a figyelme. A nagyobbak viszont eljátsszák egymásnak a tévében látott akciójeleneteket, gengsztertörténeteket. Ezekben a szerepjátékokban általában a bűnöző a „menő”. Az életben is a sok pénzt kereső, de az eszközökben nem válogató figura sokuk ideálja. Az egyik magyartanárnő elkeseredetten mesélte, hogy ha József Attiláról beszélgetnek, a gyerekeket elsősorban az érdekli, miért lett öngyilkos a költő. Ady életrajzával ismerkedve a vérbajról akarnak leginkább hallani. Ők már, mondják a szakértők és mások is, az új, tévés nemzedék, amely az erőszak sugárzásában is ismerkedik a világgal. A tévéprivatizáció után a médiában kialakulófélben lévő állapotok első, a civil társadalomtól érkező kritikája a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma (MGyM) január elején közzétett felhívása volt. A médiában eluralkodó, fenyegető erőszaktól a társadalmat, de elsősorban a gyerekeket féltő aggodalom persze nem új keletű. A mostani vészjelzés feltehetően nemcsak a televíziós kínálat ugrásszerű növekedésének következménye, hanem annak is, hogy az élet minden területén tapasztalható az erőszak térhódítása. Kultúrák harca Az MGyM felhívásának szlogenje, a „Gyilkosság nélküli képernyőt!” nagyon radikális követelésnek tűnik. Valójában a kemény szavakkal csak a társadalom különböző csoportjai, különösen a pedagógusok, a szülők és a tévécsatornák vezetői figyelmét hívja fel a tévéképernyőkön és a számítógépes játékokban megmutatkozó erőszak kártékonyságára, és szorgalmazza a törvény betartását és szankciók bevezetését. Az MGyM javasolja továbbá a tévéseknek, hogy „a gyermekeket leginkább érintő műsoridőben tartózkodjanak az ok nélküli erőszakot bemutató műsorszámoktól”. Hanti Vilmos, az MGyM elnöke szerint szervezetük balközép eszmeiségű, a Szocialista Internacionálé gyerektagozatának is tagja. Mindazonáltal nem politikai jellegű tömörülés, hiszen a hasonló nevű, még 1917-ben a nincstelen gyerekek segítésére - osztrák mintára - alapított, majd 1948- ban a cserkészekkel együtt az úttörőszervezetbe kényszerített mozgalom célkitűzéseit vállalják. 1992-ben alakultak újjá, jelenleg 68 településen szerveznek gyerekprogramokat és foglalkoznak gyermekvédelemmel. Az MGyM jeles értelmiségieket is támogatói között tudhat, és a hagyományt folytatva, szorosan együttműködik az osztrák gyerekbarátokkal. Mostani akciójukat is velük közösen készítették elő. Az elnök, hivatása szerint pedagógus, úgy véli, hasznos a gyerekeknek, ha megismerkednek az erőszak, a háború veszélyeivel és azok drámai következményeit a filmekben, tévéműsorokban is látják. A bűnözőket legyőző furfangos nyomozót pozitív hősnek tartja, aki gyereknézők szorongásait is feloldhatja. - A létfenntartáshoz némi agresszióra mindannyiunknak szüksége van - mondja. - De teljesen felesleges az erőszakos cselekmények minduntalan és részletező tálalása, és különösen, ha a történetben a Jó még durvább, kegyetlenebb eszközöket alkalmaz győzelme érdekében, mint a Rossz. Sőt, önbíráskodik is. Különösen a számítógépes és videós játékokban szabadult el a gyilkolás ösztöne, noha a CDROM-ok nagyon sok humánus szórakozási és játéklehetőséget kínálhatnának és részben kínálnak is. Az erőszak túlhajtott, indokolatlan ábrázolásának az a veszélye, hogy a gyerek utánozza, amit lát. A magyarországi gyerekbarátok - az osztrák társszervezet példája nyomán - tudományos vizsgálódást kezdeményeznek arról, milyen módon jelenik meg a hazai tévécsatornákon az erőszak és az agresszió. Ezt pénzzel is támogatja a Magyar Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány. Szakembereket hallgatva kiderül, itthon viszonylag ritkának számít az efféle kutatás. Noha ez a téma egyáltalán nem új. - Ez a kérdés már Platónnál felbukkant - mondja Szente Péter, az angol BBC magyar adásának volt vezetője, aki tagja az Európa Tanács médiabizottságának és a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma elnökségének. A szakember arra utal, hogy a görög filozófus fogalmazta meg elsőként azt a későbbiekben gyakorta feltűnő nézetet, hogy az embernemesítő magas kultúrával szemben a népszerű kultúra felelős a társadalom különböző bajaiért. Néhány példa. Már a XVI. században kifogásolták egyesek, hogy a dalokban glorifikálják az útonállókat. Angliában 1776-ban Joseph Hanway írt arról, hogy az újságok szenzációhajhászó cikkei a felelősek a bűnözés terjedéséért. De hogy visszatérjünk mai problémánkhoz, a televízióhoz - folytatja Szente Péter már 1953-ban, a tévé klasszikusnak számító korszakában egy Klapper nevű szerző összefoglalta a tévézés társadalmi hatásairól megjelent, jelentős mennyiségű irodalmat. Ennek eredménye: a tévé elősegíti a bűnözést és káros hatással van a gyerekekre, ezért több oktatófilmet és klasszikus műalkotást kellene sugározni. Az összefoglaló szerint a gyerekeket megfosztják gyermekkoruk örömeitől, és túl korán avatják be őket a felnőtt társadalom bajaiba. Ehhez a tévékurátorszakértő hozzáfűzi: 1953-ban a maihoz képest még sokkal szelídebb volt a televízió, nem vetítettek akciófilmeket, és mindössze egy csatorna működött. Más megközelítést választott az amerikai szociológus, Herbert J. Gans. Szerinte a társadalom csoportjai nemcsak a javakért és politikai hatalomért versenyeznek egymással, hanem egymás elleni harcuk kiterjed a kultúrára is. A fő kérdés az, hogy kinek a kultúrája az uralkodó. A gazdagok kultúrája lenézi a szegényekét, a vájtfülűeké a laikusokét, a művelteké a műveletlenekét - ennek következménye a népszerű, azaz a tömegkultúra lebecsülése, megbélyegzése, és az a törekvés, hogy a magas kultúra hegemónná váljék. Manapság e gondolat megjelenik, többek közt egyfajta nosztalgiában a „békés ötvenes évek” iránt, amikor még szülők és gyerekek együtt ültek az értékeket közvetítő képernyő előtt, és nem volt annyi erőszak a tévében, mint ma. Az agresszió érdekes Mosolyoghatunk a „szocreál” e kapitalista változatán, említhetjük válaszképpen a szólásszabadságot, az európai Emberi Jogok Konvenciójának 10. cikkelyét, amely a nézetek és információk szabadságát hirdeti, korlátozását tiltja - mondja a szakértő. - Beszélhetünk arról, hogy az általában konzervatív nézeteket hirdető csoportok azt kérik számon, hogy a tévé olyan modelleket mutasson be, amilyennek ők szeretnék látni az életet, de amiről ma senki sem ismerne a saját világára. Csakhogy ezzel a vitának nincs vége. Annál is inkább, mert mihelyt megjelenik egy új médium, rögtön felbukkan a társadalom egy részének aggodalma, féltik tőle a kultúrát, a gyerekeket, a társadalmat. Így történt ez a filmmel, a tévével és legutóbb az internettel is. Korunkban nagyobb a változás, mint valaha is volt, mert rohamosan nő a médiakínálat. Korábban, amikor még csak 2-3 tévéadás volt minden országban, olyan programszerkezet alakult ki, amelyben ha volt is erőszakot ábrázoló film, előtte-utána humoros, szentimentális vagy más jellegű műsorokat adtak. Az érzelmekben is választékot kínáltak. Manapság azonban egyre több a csatorna, köztük számos üzleti vállalkozás, amelyeknél a kereslet-kínálat törvénye érvényesül. A dolog azonban nem ilyen egyszerű - figyelmeztet Szente Péter. Az, hogy az amerikaiak óriási mennyiségben gyártanak akciófilmeket, nagymértékben azzal függ össze, hogy ez az a műfaj, amelyet mindenütt a világon megértenek, nem nehéz lefordítani más nyelvekre. Egy üzleti televízió pedig nem programot ad el a nézőnek, hanem nézőszámot a hirdetőnek. Minél több a néző - annál több a bevétel. Ezért bármely program első hatvan másodpercében meg kell ragadni a közönséget, és a csatornán kell tartani. Erre bevált eszköz az akciófilm. Az amerikaiaknak többnyire éppenhogy megtérül e filmek önköltsége a hazai piacon, profitot a külföldi forgalmazásból nyernek. Mivel az egész világon el tudják adni ezeket a filmeket, olcsón kínálják őket. Amikor tehát számon kérjük egy televíziótól, hogy miért nem jellegzetesebben közszolgálati, tudatában kell lennünk annak, hogy egy amerikai film megvásárlása nagyságrendekkel olcsóbb, mint egy hazai produkció gyártása. A kurátor hozzáfűzi: a Magyar Televízió tavaly csaknem 30 milliárdból, azt megelőzően több mint 30 milliárdból gazdálkodott, az idén viszont a két évvel korábbinak a felére faragja le költségeit. De ehhez is be kell szednie a reklámból 7-8 milliárdot. Ez korlátokat szab annak, hogy a műsoridőt mennyire lehet közszolgálati programokra felhasználni, továbbá mennyi fordítható saját műsorgyártásra. Szilágyi Erzsébet szociálpszichológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció tanszékének vezetője, szintén arra emlékeztet, a sajtó már a múlt században előszeretettel foglalkozott pszichológiailag érdekes témákkal, így alakultak ki például a bűnügyi tudósítások. A hétköznapokban fellelhető különleges, érdekes jelenségek később a rádió és a televízió számára is fontossá váltak. Mindez a dramatikus műfajokra és a híradásokra egyaránt vonatkozik. Jellemző, hogy a filmtörténet első nagy sikerei megtörtént esetek feldolgozásából születtek. Részben a filmnek is köszönhető, hogy századunk egyik legsikeresebb műfajává a krimi vált. A bűn olyan apropó, amelynek kapcsán valamit el lehet mondani a társadalomról akár művészfilmben, akár szórakoztató produkcióban. A legutóbbi példa a hazai moziban most látható Wim Wenders filmje, Az erőszak vége, amelynek egyszerre témája az erőszak és annak szórakoztatóipari, képi megjelenítése. A mű egyszersmind izgalmas krimi is. A szociálpszichológus szerint nem mellőzhető szempont az sem, hogy a gyerekek, a fiatalok a felnőtteknél jobban vonzódnak a technikai újdonságokhoz. A század elején például a gyereknek tilos volt moziba járni. De a Bécsben és Budapesten végzett korabeli felmérések tanúsága szerint az iskolások több mint 90 százaléka titokban mégis elment. Egy 1913-ban megjelent könyv szerzője, Walter Konrad az 1908 és 1910 között bemutatott 250 mozifilmet vizsgálva összesen 97 gyilkosságot, 45 öngyilkosságot, 51 házasságtörést, 19 kerítést, 22 lányszöktetést talált, megfigyelése szerint a filmekben 25 kéjnő, 176 tolvaj és 35 iszákos ember szerepelt. Ezek közül a kéjnőről, a kerítésről, a tolvajról, az iszákosról, a házasságtörésről és az öngyilkosságról a gyerekek előtt nem illett beszélni. Ők mindezekről a moziban értesülhettek. A pedagógusok, a pszichológusok féltették a gyerekeket az ilyesféle ismeretektől. Követelték, hogy kössék korhatárhoz a filmnézést, továbbá legyen gyerekfilmgyártás is. Ez utóbbira azonban legalább 20 évet kellett várni, nálunk ennél is sokkal többet: jórészt csak a hatvanas években jelentek meg magyar gyerekfilmek. Felmérések szerint ezeket szerették a gyerekek, leginkább, ha humorosak voltak, és az alkotóknak sikerült gyerekszemmel láttatni a világot. De vajon hol vannak a mai gyerekfilmek? Hanti: Durvuló eszközök Tom és Jerry: Az erőszak kellemes és nincs következménye RÉSZLET AZ MGYM ÁLTAL ÖSSZEÁLLÍTOTT TÁJÉKOZTATÓBÓL. A televízió német nyelvű kereskedelmi adásaiban naponta átlagosan 70 gyilkosságot mutatnak be. Az élen a német PRO 7 adása áll (napi átlag 20 gyilkosság), a legkevesebb erőszakkal pedig a német ARD adásaiban találkozhatunk (napi átlag 6 gyilkosság). Az osztrák ORF a középmezőnyben helyezkedik el. Az erőszak nemcsak a televízióban figyelhető meg, hanem teret hódít a digitális, elektronikus játékok területén is. A CD-ROM-on kapható játékok, illetve a videojátékok nemcsak a szörnyeknek, a fantázia szülötteinek, a harcológépeknek a megsemmisítésére buzdít, hanem háborús játékokat is kínál Boszniából, Nicaraguából, Afganisztánból. A leírásban szerepel az is, kik azok a gonoszok, akiket nyugodtan meg lehet ölni. A „jók” elismert céljai e játékokban (jómód, hatalom, presztízs, igazságosság) a “gonosz” eszközeivel üldözhetők (brutális megsemmisítés). Az erőszak bemutatása olyan pszichikai hatást indít el, mint a szenvedélybetegségek. Az erőszak dózisát a gyártóknak fokozniuk kell, hogy a termék a piacon versenyképes és érdekes maradjon. A számítógépes játékok egyre realistábbak lesznek, egyre életszerűbben mutatják be az erőszakot, a képernyők egyre nagyobbak, a virtuális ellenfél pedig egyre jobban megtámadható. A „halál gombnyomásra” jelensége beköltözött a gyerekszobákba és a mindennapos foglalatosságok szintjét érte el. Egyidejűleg pedig mi, felnőttek hangsúlyozzuk azt a tényt, hogy növekszik az agresszivitás gyermekeinkben. Akkor, amikor olyan világot kínálunk számukra, amely egyre brutálisabb, hidegebb, szenzációhajhászóbb. ...Az Európai Unió tagállamainak képviselői 1997. június 30-án elhatározták, hogy a tagországok csak olyan időpontokban engedik azoknak a műsoroknak a sugárzását, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a kiskorúak testi-lelki fejlődését - főként a pornográfiát és az ok nélküli erőszakot bemutató műsorokat, amikor vélhetően kiskorúak nem nézik, illetve nem nézhetik ezeket. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor olyan technikai intézkedéseket kell bevezetni, hogy a gyerekek ne férjenek hozzá e programokhoz (például kódolt adás). Ha e műsorok mégis kódolatlanul jelennének meg a médiapiacon, akkor az Európai Unió tagállamainak kell felelősség terhe mellett ezeket zavarni, optikai, akusztikai módszerekkel. Ezen túl a felelősség a gyermek iránt a felügyelő szerveket és a szülőket terheli. A televíziós műsorokat egy televíziós bizottságnak értékelnie kell, hogy ebbe a kategóriába tartoznak-e. Az új tévékészülékeknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy egyes programok kódolhatóak legyenek, és a gyermek ne tudja automatikusan nézni azokat. Olyan oktatáspolitikát kell képviselni, amely a szülőket is felvilágosítja az erőszak káros hatásairól. Ezen irányelveknek megfelelően az Európai Unió tagállamainak intézkedéseket kell tenniük, melyek határideje 1998. december 30. HÉTVÉGE 1998. február 7., szombat AKCIÓFILMEK ÉS KRIMIK A HÁROM LEGNÉZETTEBB MAGYAR TÉVÉCSATORNÁN (a társaságok saját adatszolgáltatása alapján) Magyar Televízió 1997-ben: MTV 1- MTV 2 együttes adásidő: heti 230 óra, kaland és akciófilm a két csatornán együttesen: heti átlag 40 perc, bűnügyi film, thriller a két csatornán együttesen: heti átlag 85 perc, a kettő összesen: átlagosan 125 perc - a műsoridő 0,9 százaléka Magyar Televízió 1-es műsora 1998-ban: heti adásidő: 119 óra, akció (X-akták): heti 50 perc, bűnügyi film, thriller: heti átlagban 50-60 perc, összesen: 100-110 perc - a műsoridő 1,5 százaléka TV 2 magántelevízió 1998-ban, heti műsoridő: 130 óra, kaland- és akciófilmek: heti 5-6 óra, krimi, thriller: 13 óra, összesen: heti 18-19 óra - a műsoridő 14 százaléka RTL Klub magántelevízió 1998. január: heti műsoridő: 127 óra 45 perc, kaland- és akciófilmek: heti átlag 3 óra 59 perc, krimi, thriller: heti átlag 6 óra 46 perc, összesen: heti átlag 10 óra 45 perc - a műsoridő mintegy 8 százaléka Nyolcezer gyilkosság Nemrégiben azzal a panasszal hoztak el egy óvodás kislányt, hogy tévénézés közben nagyon megijedt, és azóta bepisil - idéz fel egy esetet a gyerekpszichológus Alpár Zsuzsa, az Ego Klinika munkatársa. A szülők elmondták, hogy hegymászókról szóló filmet néztek együtt, amikor az egyik szereplő felkiáltott: Vigyázz, jön a szakadék! A kislány ettől ijedt meg. Utóbb kiderült, valójában attól ijedt meg, hogy azt hitte: a „szakadék” valami rémség, amely fenyegetve közeledik feléjük. Természetes, hogy a gyerek szorong a számára ismeretlentől - ad magyarázatot a gyerekpszichológus. Szerinte nincs olyan gyerek, aki félelem, szorongás nélkül nőne fel, erre szükség is van a személyisége fejlődéséhez. A szorongások tárgyiasulnak a gyerekmesékben, amelyek között olyan horrorszerű történetek is előfordulnak, mint a Grimm-mesékben, és olyan maiak is, amelyekben ufók, űrlények jelennek meg. A gyerek akkor válik tévéfalóvá, ha hiányt szenved gyengéd szülői érzelmekben, ha családi környezetében elhanyagolják. Ilyenkor hősöket keres, akikkel azonosulva sikerélményhez juthat. Ahhoz azonban, hogy a televízióban látott agresszió mélyen megrázza, feltétlenül kell még valami, egy megelőző életélmény - állapítja meg Alpár Zsuzsa. Szente Péter az Amerikai Pszichológus Szövetség felmérésében talált olyan adatot, amely szerint egy átlagos amerikai gyerek, még mielőtt elhagyná az elemi iskolát, nyolcezer gyilkossággal és százezer egyéb erőszakos cselekedettel találkozik a képernyőn. Ez a mennyiség a szakemberek feltételezése szerint mindenképpen káros hatást vált ki. A videózásnak annyiban más a hatása - mondja Szente -, hogy a jeleneteket többször vissza lehet nézni, le lehet lassítani, ezáltal fokozható a hatásuk. Az eddigi befogadásvizsgálatok túlnyomó része Amerikában készült, és többnyire pszichológiai jellegű. Általában nem vizsgálják a társadalmi összefüggéseket, ezért korlátozott eredményre jutnak - jegyzi meg a szakértő. Alig találni példát arra, hogy e probléma feltárásán és megoldásán a társadalomtudományok és a televíziózás szakemberei közösen munkálkodnának. Ez azért is baj - teszi hozzá mert az utóbbi egy-két évtizedben a nyugati országokban is, nem szólva a közép-