Népszabadság, 1998. április (56. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-03 / 79. szám
Mint negyven éve. Mint 1958-ban. Kopog a szomszéd, kezében tálca aprósütemény, a házmester szólt, hogy itt már van olyan, hogy venni tetszett, és bekukkantana egy pillanatra, hiszen odalent is hallani, hogy itten televízióznak... A házigazda pedig (egy igen korai szakaszban vagyunk!) büszke és elnéző mosollyal tereli be a sokadik hívatlan vendéget egy nagyon kicsi szobába. Mert a tévét akkor közösségi istállómelegben nézték odalent, és szigorú hidegben csinálták odafent, ahol homlokráncoló döntéshozók roskadoztak a népnevelői felelősség súlya alatt. A „televíziózás” a negyven évvel ezelőtti szomszéd szóhasználatában természetesen tévénézést jelentett. Ma pedig, igaz, keveseknek és ritka alkalmakkor, televíziócsinálást. Televíziócsinálást, odalent. Az utóbbi években már többször is hallhatta a szomszéd, a jó barát, hogy mától itt televízióznak, tévét gründolnak, a gangon, az alagsorban, fenn a negyediken. Annyira azonban még semmi sem idézte a boldog közösségi kezdeteket, mint a legfrissebb kísérlet: az Internettónak, az ország első internet-magazinjának hálózati televíziója. Örülnek a házigazdák, boldogok a látogatók. Negyven évvel ezelőtti istállómeleg, egy citadellabéli kuckóban, családias tiszteletadás egy nem negyven, de mondjuk, tíz év múlva esedékes csoda mai előképének. Akár egy újszülött látogatásánál. Azon kell előre örvendezni, amit még sokáig nem tud,, de tetszik, ahogy nem tudja. Hiszen lesz majd neki igazi szép, élvezhető képminősége is! Hogy most még nincs, hogy tenyérnyi felületen vibrál - azt nevezzük aranyosnak. Aranyos, hogy ma még csak néhány százan nézhetik egyszerre. Aranyos, hogy egyszerre még legfeljebb kettő és nem száz program közül lehet választani, ahogy lesz majd hamarosan. Aranyos, hogy a műsorhoz még csak gyors e-mailekkel és nem képbenhangban lehet hozzászólni, ahogy majd lehet később. Aranyos, hogy még nem létezik az internet-televíziózó helyeknek gazdag televénye, melyen belül boldogságos, örökké tartó talk-showban kapcsolódnának össze az érintettek. Lesz majd ilyen is, hamarosan. Lesz majd az újszülöttnek mindene nemsokára, hiszen már most is okosan néz, ígéretesen gőgicsél, szépen mosolyog... Nemsokára így lesz, de azért nem holnap. Ezt onnan lehet tudni, hogy majdnem minden magyar televízió kíváncsi volt az újdonságra, hírműsoraiban barátilag tudósított róla. A tudósításban pedig korszakos eseménynek nevezte, és nem az első koporsószögnek a hagyományos média koporsójába. Pedig nevezhette volna így is: a kettő ugyanaz. Gyanús jóindulat, hiszen e televíziók eddig egyáltalán nem siettek friss riportban beszámolni más konkurenseik indulásáról. De hát hol van az még az első és egyetlen koporsószög után -, mire a koporsó elkészül. Ma még itt tényleg mindenki szeret mindenkit. A negyven évvel ezelőtti kisszobában szorítanak helyet az elkéső szomszédnak, az udvariasan megköszöni, nézi a gyengécske képet, és arra gondol, mégiscsak jobban tette, hogy tavaly - ötvenhétben - a soklámpás világvevő mellett döntött. Azután hazamegy, ránéz a politúrozott zeneszekrényre, és hatalmába keríti a nyugtalanság. Számolja a pénzét, és csendben vágyakozik. Hirsch Tibor ________TELEVÍZIÓ___________ Nemsokára mindene meglesz Interneten a magyar program NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1998. ÁPRILIS 3., PÉNTEK 15 A tömegkultúra barométere Dokumentum film a flipper történetéről Elindul az egyik csatornán Lumet filmje azzal, hogy a vénült ügyvédet játszó Paul Newman egy üveg whisky meg egy flipper társaságában mereng. A másik csatornán meg nemsokára kezdődik A flipper története. Dokumentum, csaknem egyórás... Az ördögbe is, mit lehet egy órán át a flipperről beszélni, mutogatni?... Átkapcsoltam. A játék fontos. „Összhangban kell lenni a géppel.” (Régebben a lóval kellett, meg a szerszámmal stb.) Filmet mindenről lehet csinálni érdekesen, ha elmélyülnek a tárgyban. Itt, a Spektrumon, egy Mark Helms nevű amerikai ezt teszi. S ez a játéktörténet az ő előadásában tényleg történelem. (Darabkája, na.) Lenyűgözésem már a legelső felirattal elkezdődik: „1955-1975 között több pénzt fektettek a flipperbe, mint az egész amerikai filmiparba”. Az annyát. A játékautomata, technikai fejlődése és vizuális megjelenése szerint „a tömegkultúra barométere”. Minden divat nyomot hagyott rajta, csakugyan. De nem csak holmi hóbortok. A világháborúk alatt, hogy, hogy nem, alábbhagyott a lelkesedés iránta (persze a gyártáshoz szükséges fémeket sem lehetett éppen szabadon beszerezni). Ámde: a gazdasági válság alatt meg föllendült! Ha már úgy sincs munkánk, verjük el az utolsó tíz centünket... vagy száz forintunkat. Nemde? Cs.K. A pénz mint minőségi grafika Mától utcán a Vagyóczky Károly tervezte új bankjegysor kétszázasa Egy új címletű bankjegy megjelenése, mint a ma utcára kerülő kétszázasé, nemcsak gazdasági, pénzügyi, hanem grafikai esemény is — ebből az alkalomból beszélgettünk Vagyóczky Károllyal, a Pénzjegynyomda Rt. művészeti osztályát vezető grafikussal, aki a magyar forint új sorozatát tervezte. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Vagyóczky Károly három évig ösztöndíjjal szabadúszó grafikusként dolgozott. Munkái jelentek meg többek között az Élet és Irodalomban és a Népszabadságban. Mind jobban érdekelte a sokszorosított grafikák készítése, ezért helyezkedett el a Pénzjegynyomdában, ahol öt év alatt tanulta meg a bankjegy- és a bélyegtervezés alapjait. 1992-ben, miután megjelent az ötezerforintos, Vagyóczky Károly már az új bankjegysor tervezésével kezdett foglalkozni. A kisebb alakú, új grafikájú címletek már teljesen új technológiával készülnek. Korábban szinte ugyanúgy dolgoztak, ahogy Dürer vagy Rembrandt készítette rézmetszeteit. A pénzkészítő ipar a papírgyártástól a nyomdáig teljesen modernizálódott. A tervező grafikusnak már ehhez a technikához alkalmazkodó kutató-fejlesztő munkát kellett végeznie. Ki kellett tanulnia ezt az új nyomtatási technikát, és a hamisítási eljárások korszerűsödése miatt a bankóképben növekvő számú védettségi elemet kellett elhelyeznie. Egyetlen új bankjegy tervezése egy évig is eltart, ebből csak a portré grafikájának elkészítése öt-hat hónapot igényel. A színes fénymásolókba tett bankjegyeket Vagyóczky Károly nem is tartja hamisítványnak, de a nyomdatechnikai eljárással készült utánzatokat is „tíz méterről felismeri”. A jól előkészített bankjegyeket - ilyen például a nyugati valuták többsége, különösen a német márka és az osztrák schilling - nem lehet hamisítani. Tervezője szerint ilyen lett a magyar forint is. Csak megfelelő propaganda kellene ahhoz, hogy ne csak a pénzzel hivatalból foglalkozók, hanem a hétköznapi emberek is ismerjék a bankjegyek védettségi elemeit, a vízjeleket, a mikroírást, az átnézeti jelet, akkor könnyen gyanússá válnék nekik is a hamis pénz. Az új pénzek forgalomba kerülése leggyakrabban az inflációt juttatja eszünkbe, holott ezeken a pénzeken egy minőségi grafika kerül hatalmas példányszámban az emberek kezébe. Igaz ez akkor is, ha ezt a hétköznapokban csak az új címlet megjelenésekor vizsgáljuk, majd megszokjuk a fizetőeszközt. A hozzánk látogató külföldiek is képet kapnak rólunk a pénzünket használva. Biztató, hogy a nemzetközi bankjegytervező szakma jól fogadta az új címletű forintot, amely elérte a nyugati valuták grafikai színvonalát. Az politikai döntés volt, hogy kik szerepeljenek az új bankjegysoron. Az MDF-kormány idején dőlt el, hogy nem tudósok és művészek, hanem uralkodók és politikusok kerülnek a bankjegyekre. A grafikus csak a művészi koncepcióban kap szabad kezet, de munkáját nemcsak a Magyar Nemzeti Bankban, hanem a politikai vezető testületekben is véleményezik. A tízezres megjelenése után a sajtóban is vitákat keltett a bankjegy Szent István-ábrázolása. Vagyóczky Károly szerint Szent István képe a stilizált koronával gazdagítja az eddigi király ábrázolásokat. Mellesleg a tervezés során még a Magyar Tudományos Akadémia szakvéleményét is kikérték. Azokról a történelmi személyiségekről, akikről nem maradt fenn hiteles képmás, a fellelhető ábrázolásokból készít a grafikus egy új koncepciójú művet. A hátoldal kidolgozásában valamelyest több a grafikus szabadsága, például a tízezresen szereplő esztergomi látkép eredetije egy festmény, amelyet egy Paskai bíborossal készített tévéinterjú hátterében pillantott meg először. A kétezresre pedig egy, a Nemzeti Galériában található festmény egy részlete került rá. A közvéleményben makacsul terjed az a pletyka is, hogy a kétezrest majd kicserélik kettőezresre. Ez teljesen alaptalan, ahogy a ma utcára kerülő, Károly Róbertet ábrázoló címlet is kétszázas és nem kettőszázas lesz. Sós B. Péter A pénteken minőségi grafika kerül az emberek kezébe gárdi balázs felvétele Hubay Miklós 80 éves A halk szavú drámaköltő. És mégis olyan író, akinek darabjaira mindenkinek oda kell figyelni. Ki hinné, hogy a nyolcvanadik születésnapját ünnepeljük? Ki hinné, hiszen Hubay Miklós képe fiatalos habitusával él bennünk. Talán ezért, mert távol áll tőle a harsánykodás, természetesnek tartja, hogy csinnadratták nélkül is meg lehet újítani a drámai formákat. Volt, amikor nem hittek neki, mert nemcsak az analfabéták nem tudnak olvasni. De a Tüzet viszek vagy a Színház a cethal hátán című darabjai bizony alapjaiban forgatták fel a hazai dramaturgiát. Azzal a művészi meggyőződéssel dolgozik, hogy a színpadi formát a figurák rejtett életének megmutatása diktálja, hogy látni és érteni lehessen, ami nem látható és nem érthető - aztán a többi szinte magától jön. Persze, menni kell. És Hubay Miklós bátor kísérletező, akinek kísérletei rendre bejönnek - ha nem megírásuk pillanatában, akkor később. Mert mindig egy kicsit előbb jár, mint a többiek, vagy egyszerűen valami mellékutat vág magának, amiről csak utólag derül ki, hogy főutca. Hadd említek egyet: Freud, vagy az álomfejtő álma című darabja történelmi játék arról: mi lett volna, ha elmarad a mayerlingi tragédia, és kihagytuk volna az első világháborút - milyen lett volna a világ? A darab álom, vagy játék a tényekkel - ám a kérdés, amit feszeget, valahol mindnyájunkban ott dolgozik - különben nem élne bennünk máig a Monarchia iránti nosztalgia. Ami nagy talány... Idealizmus nélkül nem lehet írni és létezni - gondolom én, s talán Hubay is, aki szinte gyermeki lélekkel áll minden fontos ügy mellé, Így volt a legnehezebb korszakban az írószövetség elnöke, lett számos művészetpártoló egylet, civil szervezkedés mentora. Fut, tárgyal, ír a magyar kultúra ügyében idehaza és külföldön, tán csak egy meleg kézfogásért, egy-egy biztató tekintetért. Hogy van rá ideje? Mikor ír — hiszen kevés magyar író mutathat fel olyan súlyos életművet, mint ő. Tán azért, mert egyéniségének magva ez a naiv tisztaság - ebből az érintetlenségből támadnak újabb és újabb kötetei, vallomástöredékei (legutóbb a Hová lett a rózsa lelke című kötete). A világra csodálkozó ártatlanságból, egy korban, amelyik hadilábon áll a morális érintetlenséggel, Hubay Miklós csendes példája mutatja, hogy „jót s jól” csak így lehet. A nagy tehetség már morális kategória - így született a maradandó mű, olyan, amihez vissza lehet térni. És mi örülünk, hogy újra meg újra visszatérhetünk, hozzá is, műveihez is. Almási Miklós CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELE BESZÉLŐ Ízelítő az áprilisi számból Révész Sándor „az elszabadult elvtársi pimaszság”-ról - Szerep és zavar: Kovács Andrással Mihancsik Zsófia beszélget - Üzenet kockás papíron: Molnár Péter a médiatörvény születéséről -Közjószágok és téveszmék: Vito Tanzi az állam gazdasági szerepéről - Rév István Kenedi János Kis Államigazgatási Olvasókönyvéről - Beszélő évek - 1973 — Ludassy Mária esszéje. A Nemzeti Kulturális Alap folyóirat-pályázatának eredménylistája A Folyóiratkiadási Kollégium 1998. március 23-i ülésén elbírálta az 1998. január 31-i beküldési határnapra kiírt pályázatát. Beérkezett 123 kérelem, mintegy 360 millió Ftos igénnyel. A kollégium 85 pályázat számára ítélt meg vissza nem térítendő támogatásként összesen 152 000 000 Ft-ot. IRODALMI FOLYÓIRATOK Európai Füzetek 600 000 Ft 2000* 5 000 000 Ft Európai Utas 1 200 000 Ft Alföld 4 250 000 Ft Ex Symposion 1 200 000 Ft Átváltozások 600 000 Ft Élet és Irodalom 6 000 000 Ft Bárka 300 000 Ft Fundamentum 2 000 000 Ft C. E. T. 300 000 Ft Gond* 3 000 000 Ft Ezredvég 300 000 Ft Helikon 300 000 Ft Életünk 3 000 000 Ft História 3 500 000 Ft Forrás 3 250 000 Ft Irodalomtörténeti Hatodik Síp 300 000 Ft Közlemények 700 000 Ft Hitel 4 500 000 Ft Klio 300 000 Ft Holmi 8 000 000 Ft Kritika 4 500 000 Ft Jelenkor 4 250 000 Ft Magyar Filozófiai Szemle 600 000 Ft Jelenlét 300 000 Ft Limes 600 000 Ft Kincskereső 2 000 000 Ft Magyar Lettre Internationale 2 400 000 Ft Kisebbségkutatás 300 000 Ft Magyar Műhely 600 000 Ft Kortárs 8 000 000 Ft Magyar Nyelv 300 000 Ft Liget 4 000 000 Ft Magyar Nyelvőr 300 000 Ft Literatura 300 000 Ft Magyar Szemle 1 200 000 Ft Lyukasóra 1 200 000 Ft Mozgó Világ 3 000 000 Ft Magyar Napló* 4 000 000 Ft Múltunk 300 000 Ft Múlt és Jövő 2 400 000 Ft Nyelvünk és Kultúránk 300 000 Ft Műhely 2 400 000 Ft Pannonhalmi Szemle 600 000 Ft Nagyvilág 3 000 000 Ft Pannon Tükör 300 000 Ft Nappali Ház 4 000 000 Ft Politikatudományi Szemle 600 000 Ft Orpheus 600 000 Ft Pompeji 1 200 000 Ft Parnasszus 900 000 Ft Pro Minoritate 300 000 Ft Polisz 900 000 Ft Pro Philosophia Füzetek 900 000 Ft Sárkányfű 400 000 Ft Protestáns Szemle 600 000 Ft Somogy 1 200 000 Ft Régió 600 000 Ft Szépliteratúrai Ajándék 300 000 Ft Replika 3 000 000 Ft Tekintet 400 000 Ft Rubicon 3 500 000 Ft Tiszatáj 4 250 000 Ft Századok 800 000 Ft Új Forrás 3 000 000 Ft Századvég 800 000 Ft Vigilia 3 000 000 Ft Szociológiai Szemle 600 000 Ft Társadalmi Szemle 600 000 Ft KULTURÁLIS FOLYÓIRATOK Természet 3 000 000 Ft Aetas 600 000 Ft Thalassa 700 000 Ft Árgus 700 000 Ft Törökfürdő 600 000 Ft Beszélő 4 000 000 Ft Új Holnap 600 000 Ft Budapesti Negyed 600 000 Ft Új Horizont 600 000 Ft Café Bábel 3 000 000 Ft Valóság 2 400 000 Ft Confessio 700 000 Ft Világosság 3 000 000 Ft Dörmögő Dömötör 600 000 Ft *Egyes kollégiumi tagok érdekeltsége miatt - az Esély 2 400 000 Ft összeférhetetlenséget kiküszöbölendő - a támogatás Eszmélet 300 000 Ft odaítélése minősített többséggel történt.