Népszabadság, 1998. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-03 / 79. szám

Mint negyven éve. Mint 1958-ban. Ko­pog a szomszéd, kezében tálca aprósü­­temény, a házmester szólt, hogy itt már van olyan, hogy venni tetszett, és be­kukkantana egy pillanatra, hiszen oda­lent is hallani, hogy itten televízióz­nak... A házigazda pedig (egy igen korai szakaszban vagyunk!) büszke és elnéző mosollyal tereli be a sokadik hívatlan vendéget egy nagyon kicsi szobába. Mert a tévét akkor közösségi istálló­melegben nézték odalent, és szigorú hi­degben csinálták odafent, ahol homlok­ráncoló döntéshozók roskadoztak a népnevelői felelősség súlya alatt. A „televíziózás” a negyven évvel ezelőtti szomszéd szóhasználatában természe­tesen tévénézést jelentett. Ma pedig, igaz, keveseknek és ritka alkalmakkor, televíziócsinálást. Televíziócsinálást, odalent. Az utóbbi években már többször is hallhatta a szomszéd, a jó barát, hogy mától itt televízióznak, tévét gründol­­nak, a gangon, az alagsorban, fenn a negyediken. Annyira azonban még semmi sem idézte a boldog közösségi kezdeteket, mint a legfrissebb kísérlet: az Internettónak, az ország első inter­net-magazinjának hálózati televíziója. Örülnek a házigazdák, boldogok a láto­gatók. Negyven évvel ezelőtti istálló­meleg, egy citadellabéli kuckóban, csa­ládias tiszteletadás egy nem negyven, de mondjuk, tíz év múlva esedékes cso­da mai előképének. Akár egy újszülött látogatásánál. Azon kell előre örvendezni, amit még sokáig nem tud,, de tetszik, ahogy nem tudja. Hiszen lesz majd neki igazi szép, élvezhető képminősége is! Hogy most még nincs, hogy tenyérnyi felületen vibrál - azt nevezzük aranyosnak. Ara­nyos, hogy ma még csak néhány százan nézhetik egyszerre. Aranyos, hogy egyszerre még legfel­jebb kettő és nem száz program közül lehet választani, ahogy lesz majd hama­rosan. Aranyos, hogy a műsorhoz még csak gyors e-mailekkel és nem képben­­hangban lehet hozzászólni, ahogy majd lehet később. Aranyos, hogy még nem létezik az internet-televíziózó helyek­nek gazdag televénye, melyen belül boldogságos, örökké tartó talk-show­­ban kapcsolódnának össze az érintet­tek. Lesz majd ilyen is, hamarosan. Lesz majd az újszülöttnek mindene nemsokára, hiszen már most is okosan néz, ígéretesen gőgicsél, szépen moso­lyog... Nemsokára így lesz, de azért nem hol­nap. Ezt onnan lehet tudni, hogy majd­nem minden magyar televízió kíváncsi volt az újdonságra, hírműsoraiban bará­­tilag tudósított róla. A tudósításban pe­dig korszakos eseménynek nevezte, és nem az első koporsószögnek a hagyo­mányos média koporsójába. Pedig ne­vezhette volna így is: a kettő ugyanaz. Gyanús jóindulat, hiszen e televíziók eddig egyáltalán nem siettek friss ri­portban beszámolni más konkurenseik indulásáról. De hát hol van az még­­ az első és egyetlen koporsószög után -, mire a koporsó elkészül.­­ Ma még itt tényleg mindenki szeret mindenkit. A negyven évvel ezelőtti kis­­szobában szorítanak helyet az elkéső szomszédnak, az udvariasan megköszö­ni, nézi a gyengécske képet, és arra gon­dol, mégiscsak jobban tette, hogy tavaly - ötvenhétben - a soklámpás világvevő mellett döntött. Azután hazamegy, ránéz a politúro­zott zeneszekrényre, és hatalmába kerí­ti a nyugtalanság. Számolja a pénzét, és csendben vágyakozik. Hirsch Tibor ________T­ELE­VÍZIÓ___________ Nemsokára mindene meglesz Interneten a magyar program NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1­9­9­8. ÁPRILIS 3., PÉNTEK 15 A tömegkultúra barométere Dokumentum film a flipper történetéről Elindul az egyik csatornán Lumet filmje azzal, hogy a vénült ügyvédet játszó Paul Newman egy üveg whisky meg egy flipper társaságában mereng. A másik csatornán meg nemsokára kezdődik A flipper története. Dokumentum, csak­nem egyórás... Az ördögbe is, mit lehet egy órán át a flipperről beszélni, muto­gatni?... Átkapcsoltam. A játék fontos. „Összhangban kell lenni a géppel.” (Régebben a lóval kel­lett, meg a szerszámmal stb.) Filmet mindenről lehet csinálni érdekesen, ha elmélyülnek a tárgyban. Itt, a Spektru­mon, egy Mark Helms nevű amerikai ezt teszi. S ez a játéktörténet az ő elő­adásában tényleg történelem. (Darabká­ja, na.) Lenyűgözésem már a legelső felirattal elkezdődik: „1955-1975 között több pénzt fektettek a flipperbe, mint az egész amerikai filmiparba”. Az annyát. A játékautomata, technikai fejlődése és vizuális megjelenése szerint „a tö­megkultúra barométere”. Minden divat nyomot hagyott rajta, csakugyan. De nem csak holmi hóbortok. A világhábo­rúk alatt, hogy, hogy nem, alábbhagyott a lelkesedés iránta (persze a gyártáshoz szükséges fémeket sem lehetett éppen szabadon beszerezni). Ámde: a gazdasá­gi válság alatt meg föllendült! Ha már úgy sincs munkánk, verjük el az utolsó tíz centünket... vagy száz fo­rintunkat. Nemde? Cs.K. A pénz mint minőségi grafika Mától utcán a Vagyóczky Károly tervezte új bankjegysor kétszázasa Egy új címletű bankjegy megjelenése, mint a ma utcára kerülő kétszázasé, nemcsak gazdasági, pénzügyi, hanem grafikai esemény is — ebből az alka­lomból beszélgettünk Vagyóczky Ká­rollyal, a Pénzjegynyomda Rt. művé­szeti osztályát vezető grafikussal, aki a magyar forint új sorozatát tervezte. A Képzőművészeti Főiskola elvégzé­se után Vagyóczky Károly három évig ösztöndíjjal szabadúszó grafikusként dolgozott. Munkái jelentek meg többek között az Élet és Irodalomban és a Nép­­szabadságban. Mind jobban érdekelte a sokszorosított grafikák készítése, ezért helyezkedett el a Pénzjegynyomdában, ahol öt év alatt tanulta meg a bankjegy- és a bélyegtervezés alapjait. 1992-ben, miután megjelent az öt­ezerforintos, Vagyóczky Károly már az új bankjegysor tervezésével kezdett fog­lalkozni. A kisebb alakú, új grafikájú címletek már teljesen új technológiával készülnek. Korábban szinte ugyanúgy dolgoztak, ahogy Dürer vagy Remb­randt készítette rézmetszeteit. A pénzké­szítő ipar a papírgyártástól a nyomdáig teljesen modernizálódott. A tervező gra­fikusnak már ehhez a technikához alkal­mazkodó kutató-fejlesztő munkát kellett végeznie. Ki kellett tanulnia ezt az új nyomtatási technikát, és a hamisítási el­járások korszerűsödése miatt a bankó­képben növekvő számú védettségi ele­met kellett elhelyeznie. Egyetlen új bankjegy tervezése egy évig is eltart, ebből csak a portré grafiká­jának elkészítése öt-hat hónapot igényel. A színes fénymásolókba tett bankjegye­ket Vagyóczky Károly nem is tartja hami­sítványnak, de a nyomdatechnikai eljá­rással készült utánzatokat is „tíz méterről felismeri”. A jól előkészített bankjegye­ket - ilyen például a nyugati valuták többsége, különösen a német márka és az osztrák schilling - nem lehet hamisítani. Tervezője szerint ilyen lett a magyar fo­rint is. Csak megfelelő propaganda kelle­ne ahhoz, hogy ne csak a pénzzel hivatal­ból foglalkozók, hanem a hétköznapi em­berek is ismerjék a bankjegyek védettsé­gi elemeit, a vízjeleket, a mikroírást, az átnézeti jelet, akkor könnyen gyanússá válnék nekik is a hamis pénz. Az új pénzek forgalomba kerülése leggyakrabban az inflációt juttatja eszünkbe, holott ezeken a pénzeken egy minőségi grafika kerül hatalmas pél­dányszámban az emberek kezébe. Igaz ez akkor is, ha ezt a hétköznapokban csak az új címlet megjelenésekor vizs­gáljuk, majd megszokjuk a fizetőesz­közt. A hozzánk látogató külföldiek is ké­pet kapnak rólunk a pénzünket használ­va. Biztató, hogy a nemzetközi bank­jegytervező szakma jól fogadta az új címletű forintot, amely elérte a nyugati valuták grafikai színvonalát. Az politikai döntés volt, hogy kik sze­repeljenek az új bankjegysoron. Az MDF-kormány idején dőlt el, hogy nem tudósok és művészek, hanem uralkodók és politikusok kerülnek a bankjegyekre. A grafikus csak a művészi koncepció­ban kap szabad kezet, de munkáját nem­csak a Magyar Nemzeti Bankban, ha­nem a politikai vezető testületekben is véleményezik. A tízezres megjelenése után a sajtó­ban is vitákat keltett a bankjegy Szent István-ábrázolása. Vagyóczky Károly szerint Szent István képe a stilizált koro­nával gazdagítja az eddigi király ábrázo­lásokat. Mellesleg a tervezés során még a Magyar Tudományos Akadémia szak­­véleményét is kikérték. Azokról a történelmi személyiségek­ről, akikről nem maradt fenn hiteles képmás, a fellelhető ábrázolásokból ké­szít a grafikus egy új koncepciójú mű­vet. A hátoldal kidolgozásában valame­lyest több a grafikus szabadsága, pél­dául a tízezresen szereplő esztergomi látkép eredetije egy festmény, amelyet egy Paskai bíborossal készített tévéin­terjú hátterében pillantott meg először. A kétezresre pedig egy, a Nemzeti Galé­riában található festmény egy részlete került rá. A közvéleményben makacsul terjed az a pletyka is, hogy a kétezrest majd ki­cserélik kettőezresre. Ez teljesen alapta­lan, ahogy a ma utcára kerülő, Károly Róbertet ábrázoló címlet is kétszázas és nem kettőszázas lesz. Sós B. Péter A pénteken minőségi grafika kerül az emberek kezébe gárdi balázs felvétele Hubay Miklós 80 éves A halk szavú drámaköltő. És mégis olyan író, akinek darabjaira mindenkinek oda kell figyelni. Ki hinné, hogy a nyolc­vanadik születésnapját ünnepeljük? Ki hinné, hiszen Hubay Miklós képe fiata­los habitusával él bennünk. Talán ezért, mert távol áll tőle a harsánykodás, termé­szetesnek tartja, hogy csinnadratták nél­kül is meg lehet újítani a drámai formá­kat. Volt, amikor nem hittek neki­­, mert nemcsak az analfabéták nem tudnak ol­vasni. De a Tüzet viszek vagy a Színház a cethal hátán című darabjai bizony alap­jaiban forgatták fel a hazai dramaturgiát. Azzal a művészi meggyőződéssel dolgo­zik, hogy a színpadi formát a figurák rej­tett életének megmutatása diktálja, hogy látni és érteni lehessen, ami nem látható és nem érthető - aztán a többi szinte ma­gától jön. Persze, menni kell. És Hubay Miklós bátor kísérletező, akinek kísérletei rend­re bejönnek - ha nem megírásuk pillana­tában, akkor később. Mert mindig egy kicsit előbb jár, mint a többiek, vagy egyszerűen valami mellékutat vág magá­nak, amiről csak utólag derül ki, hogy fő­utca. Hadd említek egyet: Freud, vagy az álomfejtő álma című darabja történelmi játék arról: mi lett volna, ha elmarad a mayerlingi tragédia, és kihagytuk volna az első világháborút - milyen lett volna a világ? A darab álom, vagy játék a té­nyekkel - ám a kérdés, amit feszeget, va­lahol mindnyájunkban ott dolgozik - kü­lönben nem élne bennünk máig a Monar­chia iránti nosztalgia. Ami nagy talány... Idealizmus nélkül nem lehet írni és lé­tezni - gondolom én, s talán Hubay is, aki szinte gyermeki lélekkel áll minden fontos ügy mellé, Így volt a legnehezebb korszakban az írószövetség elnöke, lett számos művészetpártoló egylet, civil szervezkedés mentora. Fut, tárgyal, ír a magyar kultúra ügyében­­ idehaza és külföldön, tán csak egy meleg kézfo­gásért, egy-egy biztató tekintetért. Hogy van rá ideje? Mikor ír — hiszen kevés ma­gyar író mutathat fel olyan súlyos élet­művet, mint ő. Tán azért, mert egyéniségének magva ez a naiv tisztaság - ebből az érintetlen­ségből támadnak újabb és újabb kötetei, vallomástöredékei (legutóbb a Hová lett a rózsa lelke című kötete). A világra cso­dálkozó ártatlanságból, egy korban, amelyik hadilábon áll a morális érintet­lenséggel, Hubay Miklós csendes példá­ja mutatja, hogy „jót s jól” csak így lehet. A nagy tehetség már morális kategória - így született a maradandó mű, olyan, amihez vissza lehet térni. És mi örülünk, hogy újra meg újra visszatérhetünk, hozzá is, műveihez is. Almási Miklós CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELE BESZÉLŐ Ízelítő az áprilisi számból Révész Sándor „az elszabadult elvtársi pimaszság”-ról - Szerep és zavar: Ko­vács Andrással Mihancsik Zsófia be­szélget - Üzenet kockás papíron: Mol­nár Péter a médiatörvény születéséről -Közjószágok és téveszmék: Vito Tanzi az állam gazdasági szerepéről - Rév Ist­ván Kenedi János Kis Államigazgatási Olvasókönyvéről - Beszélő évek - 1973 — Ludassy Mária esszéje. ­ A Nemzeti Kulturális Alap folyóirat-pályázatának eredménylistája A Folyóiratkiadási Kollégium 1998. március 23-i ülésén elbírálta az 1998. január 31-i beküldési határnapra kiírt pályázatát. Beérkezett 123 kérelem, mintegy 360 millió Ft­­os igénnyel. A kollégium 85 pályázat számára ítélt meg vissza nem térítendő támo­gatásként összesen 152 000 000 Ft-ot. IRODALMI FOLYÓIRATOK Európai Füzetek 600 000 Ft 2000* 5 000 000 Ft Európai Utas 1 200 000 Ft Alföld 4 250 000 Ft Ex Symposion 1 200 000 Ft Átváltozások 600 000 Ft Élet és Irodalom 6 000 000 Ft Bárka 300 000 Ft Fundamentum 2 000 000 Ft C. E. T. 300 000 Ft Gond* 3 000 000 Ft Ezredvég 300 000 Ft Helikon 300 000 Ft Életünk 3 000 000 Ft História 3 500 000 Ft Forrás 3 250 000 Ft Irodalomtörténeti Hatodik Síp 300 000 Ft Közlemények 700 000 Ft Hitel 4 500 000 Ft Klio 300 000 Ft Holmi 8 000 000 Ft Kritika 4 500 000 Ft Jelenkor 4 250 000 Ft Magyar Filozófiai Szemle 600 000 Ft Jelenlét 300 000 Ft Limes 600 000 Ft Kincskereső 2 000 000 Ft Magyar Lettre Internationale 2 400 000 Ft Kisebbségkutatás 300 000 Ft Magyar Műhely 600 000 Ft Kortárs 8 000 000 Ft Magyar Nyelv 300 000 Ft Liget 4 000 000 Ft Magyar Nyelvőr 300 000 Ft Literatura 300 000 Ft Magyar Szemle 1 200 000 Ft Lyukasóra 1 200 000 Ft Mozgó Világ 3 000 000 Ft Magyar Napló* 4 000 000 Ft Múltunk 300 000 Ft Múlt és Jövő 2 400 000 Ft Nyelvünk és Kultúránk 300 000 Ft Műhely 2 400 000 Ft Pannonhalmi Szemle 600 000 Ft Nagyvilág 3 000 000 Ft Pannon Tükör 300 000 Ft Nappali Ház 4 000 000 Ft Politikatudományi Szemle 600 000 Ft Orpheus 600 000 Ft Pompeji 1 200 000 Ft Parnasszus 900 000 Ft Pro Minoritate 300 000 Ft Polisz 900 000 Ft Pro Philosophia Füzetek 900 000 Ft Sárkányfű 400 000 Ft Protestáns Szemle 600 000 Ft Somogy 1 200 000 Ft Régió 600 000 Ft Szépliteratúrai Ajándék 300 000 Ft Replika 3 000 000 Ft Tekintet 400 000 Ft Rubicon 3 500 000 Ft Tiszatáj 4 250 000 Ft Századok 800 000 Ft Új Forrás 3 000 000 Ft Századvég 800 000 Ft Vigilia 3 000 000 Ft Szociológiai Szemle 600 000 Ft Társadalmi Szemle 600 000 Ft KULTURÁLIS FOLYÓIRATOK Természet 3 000 000 Ft Aetas 600 000 Ft Thalassa 700 000 Ft Árgus 700 000 Ft Törökfürdő 600 000 Ft Beszélő 4 000 000 Ft Új Holnap 600 000 Ft Budapesti Negyed 600 000 Ft Új Horizont 600 000 Ft Café Bábel 3 000 000 Ft Valóság 2 400 000 Ft Confessio 700 000 Ft Világosság 3 000 000 Ft Dörmögő Dömötör 600 000 Ft *Egyes kollégiumi tagok érdekeltsége miatt - az Esély 2 400 000 Ft összeférhetetlenséget kiküszöbölendő - a támogatás Eszmélet 300 000 Ft odaítélése minősített többséggel történt.

Next