Népszabadság, 1998. november (56. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-28 / 279. szám
26 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 1998. NOVEMBER 28., SZOMBAT Ha jön a végrehajtó... A jogerős bírósági végzés manapság csak egy értéktelen papírdarab, mondják azok, akik valamilyen okból nem tudnak érvényt szerezni törvényes igazuknak. Az ügyvédek sokszor előre figyelmeztetik a pénzük után futó ügyfeleiket: gondolják meg jól, hogy belevágnak-e a pereskedésbe, mert a végrehajtás igen sok pénzükbe kerül majd, és egyáltalán nem biztos, hogy eredménynyel jár. A bírósági végrehajtók eközben teszik a dolgukat. Szerintük a végrehajtás sikeressége vagy sikertelensége nem elsősorban rajtuk múlik, sokkal inkább a társadalom helyzetét tükrözi. Federer Ágnes Alaptörténetünk így szól: B. P. magánvagyonából adott kölcsön 920 ezer forintot 1993. március 22-én egy betéti társaságnak. A vállalkozás, amelynek B. is részese volt, nehézségekkel küzdött, kapóra jött a pénz a fejlesztésekhez. A megállapodás szerint B. úr egy év elteltével, hivatalos kamatot számolva, egymillióegyszázezer forintot kapott volna vissza. A bt. azonban hamarosan csődbe ment, így hiába követelte a pénzét. Ügyvédhez fordult, aki 1994 szeptemberében keresetet nyújtott be a bíróságon. Valamivel több mint egy évvel később, 1995. november 2-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével kötelezte a betéti társaságot a kölcsön és annak lejáratától számított 20 százalékos évi kamat megfizetésére, méghozzá azzal: ha a társaságtól nem lehetne behajtani, annak képviselője és felelős vezetője köteles fizetni. A bt. ellen időközben felszámolás indult, amely egyebek között megállapította, hogy a követelés behajthatatlan. A kölcsönadó ezért a bt. volt vezetője ellen kért végrehajtást 1996. április 4-én. A bíróság öt hónappal később el is rendelte azt. Ehhez persze előbb igazolni kellett, hogy a bt. elleni végrehajtás nem vezetett eredményre, továbbá be kellett fizetni a végrehajtási illetéket is. Igaz mesélt Innen azonban mesélte már tovább dr. Goda Gyula, B. P. ügyvédje: " A végrehajtó első intézkedése az volt, hogy 1996. november 20-án jegyzőkönyvet vett fel, amelyben megállapította, hogy mennyi a végrehajtási ügyérték, ennek alapján pedig kiszámította, hogy mennyi lesz a munkadíja, a jutaléka, és egy miniszteri rendeletre hivatkozva 56 620 forint végrehajtási előleg befizetésére szólította fel az ügyfelemet, aki ennek nagy nehézségek árán ugyan, de eleget tett. A végrehajtó ezután elment az adós bejelentett lakáscímére és megállapította, hogy onnan két éve ismeretlen helyre költözött. A végrehajtási eljárás azóta szünetel. Elárulhatom, hogy folytatódni is csak akkor fog, ha ügyfelem felkutatja az adós valós tartózkodási helyét. Akkor a végrehajtó majd oda is kimegy, ha van mit lefoglalni, akkor megteszi, ha viszont nincs, az eljárást ismét szüneteltetheti. A végrehajtási előleg persze nem jár vissza. B. P. rokkantnyugdíjas, három gyermeke van, a felesége pszichológus, a szóban forgó pénz pedig a család összes megtakarított pénze volt. Öt és fél év telt már el azóta, hogy a bt.-nek kölcsönadta a pénzét. Ügyvédje a végrehajtási eljárás miatt panasszal fordult a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara elnökéhez, aki a válaszában azt közölte: felhívhatja ugyan a végrehajtót a szükséges intézkedések megtételére, ennek azonban valószínűleg nem lesz eredménye, mert az önálló bírósági végrehajtók jogállásával kapcsolatban amúgy is nézetkülönbség van az illetékes szervezetek között. Ez utóbbi, a jogállás és nézetkülönbség elgondolkodtató egy kicsit. Első látásra ugyanis egyszerűnek látszik a megoldandó feladat: a bíróság igazságot szolgáltat, a végrehajtó pedig érvényt szerez ennek a döntésnek. Vagy nem? És ha nem, akkor vajon miért nem? Hetvennégy évig, azaz 1881 és 1955 között önálló bírósági végrehajtók tevékenykedtek Magyarországon. Az ezt követő évtizedekben, egészen 1994-ig, bírósági alkalmazott végrehajtók váltották fel őket. Négy évvel ezelőtt a reformok a végrehajtást is elérték. Ekkor a rendszer eredménytelenségére, illetve a végrehajtók gyakori cserélődésére hivatkozva ismét bevezették az önálló bírósági végrehajtói intézményt. Ma 230 vállalkozó bírósági végrehajtó dolgozik Magyarországon. (Mindössze nyolc hölgy van közöttük, pedig például Franciaországban a végrehajtók negyven százaléka a gyengébbik nemhez tartozik. Nálunk állítólag ez sokkal veszélyesebb foglalkozás.) Átlagosan 250 ezer ügyön osztoznak meg évente. A statisztikák szerint a rájuk bízott ügyek felét zárják le sikeresen. (Ez az arány torz egy kicsit, mivel olyan ügyek is a sikertelen végrehajtások között jelennek meg, amelyek meg sem indultak, mert a végrehajtást kérő nem fizette be az előleget, vagy felszámolással és nem végrehajtással végződtek.) A végrehajtók között nincs kenyérharc, hiszen mindegyikőjük a saját kizárólagos területén dolgozik. Egyéves gyakornokoskodás után bárkiből lehet ma végrehajtó, középfokú végzettséggel és büntetlen előélettel. Ha valaki az olvasmányaira támaszkodva fekete öltönyös, szúrós szemű és a világ gondjaira teljesen érzéketlen idősebb férfinak képzelne el egy bírósági végrehajtót, bizony nagyot nézne, ha Ferenczi Attila csöngetne be végrehajtani hozzá. A 28 esztendős, farmeres fiatalember nagybátyja foglalkozását követve immár hat éve jár adósságok után a Budai Központi Kerületi Bíróság megbízásából, a XI. kerületben. Saját statisztikái szerint 40 százalékos sikerrel. Ferenczi Attila ebben a hónapban negyven új ügyet kapott. Egy munkanapra a társául szegődhettem. Reggel nyolckor árveréssel kezdünk egy kétszintes családi ház fűtetlen előterében. Nincs kikiáltó, pulpitus és kalapácsütés. Az értékesítendő tárgyak sem díszesek, négy székről és néhány használt irodai gépről van szó csupán. Az árverésekben jártas vevők egy pillantással felmérik a helyzetet - valaha jobb napokat látott vállalkozás felszámolása -, és máris pontosan tudják, hogy mi, mennyi. A jegyzőkönyv felvétele tovább tart, mint maga az árverés, a bevétel nem rossz: 110 ezer forint. A kifizetendő adósság azonban több mint tízmillió. A most bekasszírozott pénz jó, ha az ügy rezsiköltségét fedezi majd. És a többi tartozás? A ház árából még bejöhet. Közeli lakótelepre indulunk az árverés után. Az itt élő adósok általában nyugdíjasok, leszázalékoltak, munkanélküliek, és legtöbbször közüzemi díjjal tartoznak. Az az asszony, akit elsőnek felkeresünk, például több mint negyvenezerrel. Ferenczi Attila egyenesen a panelház bejárati ajtajához lép, hogy megnézze, nyitva van-e. A kaputelefont mellőzve, hatásosabb ugyanis rögtön az adós ajtaján csöngetni. De hiába próbálkozunk így is, úgy is, úgy tűnik, üres a lakás. Talán a szomszéd tudja, hogy az adós merre jár. Idősebb hölgy nyitja ki a bal oldali ajtót. - Na, mi újság drága? - kérdezi széles mosollyal a végrehajtó láttán. Kiderül, hogy ő is volt már ügyfele Ferenczi Attilának. Azért készségesen elárulja, hogy a szomszédasszonya dolgozik ilyenkor. - Drága, maga olyan jóindulatú volt, és igazságos! - kiabálja még búcsúzóul utánunk. A liftben lefelé természetesen magyarázatot kérek. - Nincs ebben semmi rendkívüli - válaszolja Ferenczi Attila. - Tisztességgel végzem a munkámat. Soha nem élek vissza azzal, hogy jogomban áll bemenni idegen emberek lakásába, és a holmijuk között turkálni. Nem sajnálkozom ugyan az adóson, de tanácsot szükség esetén azért adhatok. Ha a lakásban néhány kopott bútoron kívül nincs semmi lefoglalható, azt szoktam ajánlani: keresse fel a végrehajtást kérőt, és egyezzen meg vele részletfizetésben. Ez általában bejön, és végül mindenki jól jár. Minden ügy más, de a határozott és tisztességes fellépés mindig célravezető. Közben már egy másik házba érkezünk meg. Az aktában megjelölt lakás csengőjét azonban hiába nyomjuk, néma marad. Az ajtón jól látható nyomok: ezt a lakást korábban lepecsételték valamiért. Ferenczi Attila kopogtat. Egyszer, kétszer..., harmadszorra már erélyesebben. A fülét az ajtóra tapasztja, majd a levelesen is bekukkant. Ekkor erős, közeledő köhögés hallatszik bentről. Kulcs fordul a zárban, alsónadrágos, bizalomgerjesztőnek csak jóindulattal nevezhető fiatal férfi áll a küszöbön. Bemutatkozik: a lakás eredeti tulajdonosának a fia. Közüzemi díjakkal tartozó apja nemrég meghalt, közli még velünk. Ferenczi Attila az előbb említett munkaköri határozottságával beljebb megy, kitöltendő a jegyzőkönyvet. Helyet keres az íráshoz, de ez a lakás hihetetlenül lerobbant, koszos állapotát tekintve egyáltalán nem egyszerű feladat. Talán a szobában. Két másik, hasonlóan izmos, tetovált férfi tápászkodik fel álmos tekintettel hálóhelyéről, a padlóról. Egy jó reggeli köszönés után gyorsan visszatérünk inkább a konyhába. Tétova válaszok Rövid rutinkérdések, tétova válaszok. Figyelmeztetés: a közüzemi elmaradást az örökösnek is ki kell majd fizetnie. Fogadkozás: legkésőbb a jövő év elején rendezve lesz minden. Eztán sietve távozunk. Ferenczi Attila: — Látja, nekem ez a munkám. Nap mint nap ilyen emberek közé kell bemennem. Kiszámíthatatlan, hogy ki hogyan reagál a végrehajtó felbukkanására. A legmelegebb helyzetbe egyébként akkor kerültem, amikor egy autótolvajtól kellett behajtanom egy bíróság által megítélt magántartozást. Kevés olyan dolog van, amivel nem fenyegetett meg. Nekem viszont az volt a feladatom, hogy szót értsek vele. Végül fizetett. A délelőtt ezután már eredménytelen marad, csak zárt ajtók fogadnak minket. A végrehajtó általában többször is viszszatér a címre, különböző napszakokban, hiszen arra törekszik, hogy otthon találja az adóst. A lakás kinyittatása macerás, rendőri segítség, hatósági tanúk, és zárszakember is kell hozzá. Ráadásul előfordulhat, hogy az adós közben már fizetett, ám erről a végrehajtót elfelejtették értesíteni. Ferenczi Attila néhány órára visszamegy az irodájába adminisztrálni, hiszen minden ügyben pontos, részletes tájékoztatást kell adnia az ügyfeleinek arról, hogy mit is végzett. Délután kettőkor azonban már ismét úton vagyunk az egyik főváros széli autóstelep felé. A behajtandó banki tartozás több milliós, ám az ügy lezárását nehezíti, hogy az adós vállalkozás vezetői - igaz, merőben más okok miatt - mostanság a rendőrség vendégszeretetét élvezik. Az autóstelepen ismeretlen felirat díszeleg, a telephely vélhetően gazdát cserélt azóta. Sem a végrehajtást kérő pénzintézet ügyvédje, sem Ferenczi Attila nem bíznak abban, hogy sikerrel járhatnának itt. A telep új tulajdonosa készségesen fogad minket, és azonnal megmutat minden szükséges dokumentumot. Ez a hozzáállás a végrehajtó tapasztalatai szerint egyáltalán nem jellemző a hasonló estekben. Inkább merev elutasításba ütközik a felvilágosítást kérő, vagy komoly memóriazavarokkal küzdő új tulajdonossal találja magát szemben, esetleg olyan alkalmazottal, akinek a házon kívül lévő és elérhetetlen főnöke megtiltotta az információk kiadását. Nézzük a további trükköket: a profi vállalkozónak ugyanarra a tevékenységre lehetőleg több cége is van, ezeket aztán szükség esetén például egybeolvaszthatja. A végeredmény egy tiszta lappal induló, új vállalkozás. Nagy összegű kölcsönt érdemes egy nem működő, csak papíron létező vállalkozás nevében felvenni, amelybe apportként egy értékes, ám a valós értékénél jóval többre felbecsült - negyvenmillió helyett például száznegyvenmillióra felértékelt — ingatlant kell bevinni, ezt ajánlva fedezetként a kölcsönadónak. A százmilliós különbség tiszta haszon. A veszteséges betéti társaságokkal viszont nem árt vigyázni. Sokan kapva kapnak azon, ha valaki egy jelképes összegért megszabadítja őket a céggel együtt az adósságuktól is. A betéti társaság beltagja azonban még öt évig felel a bt. minden tartozásáért. Úgy tűnik, hogy jelen esetben a telepvezetőnek nincs takargatnivalója. A telep az adásvételi szerződés szerint szabályosan kelt el. Az adós vállalkozás pedig a földhivatali bejegyzések alapján, amúgy sem volt soha tulajdonos itt. Csak bérelte a telephelyet. Ma már kibogozhatatlan, hogy pontosan kitől. - A kisebb ügyeket mindig könnyebb megoldani - summázza az előbbieket Ferenczi Attila. - Mert a néhány ezer forintos tartozás letiltható fizetésből, nyugdíjból. Minél nagyobb az adósság, az adós annál jobban felkészült. Sajnos manapság valóban ki lehet bújni a fizetés alól. Ám erről nem a végrehajtó tehet. Én ugyanis nem vagyok nyomozó, még ha a végrehajtást kérők nehezen veszik is ezt tudomásul. A feladatom kizárólag a foglalás és árverezés. Ezt pedig csak akkor tudom megtenni, ha az adóst és annak vagyontárgyait megtalálom. Biztos vagyok benne, hogy ha a kölcsönadók körültekintőbbek, óvatosabbak lennének, akkor nekem is sokkal több sikerrel lezárt ügyem lehetne. Esetek Alátámasztani látszanak ezt az alábbi, ügyvédektől hallott történetek, amelyek elsősorban azért a reménytelen végrehajtásra szolgálnak példaként. Az elsőben egy kórház rekonstrukciójáról van szó. Ismerős helyzet: a fővállalkozó nem teljesíti a szerződést, emiatt az alvállalkozónak - a saját alvállalkozóinak fizetnie kell - kétmillió forintos kára lesz. A per öt évig, 1993-tól 1998-ig húzódik. Mire befejeződik, nyoma vész a fővállalkozói cég volt ügyvezetőjének, jogi képviselőjének, és bár a Cégbíróságon még létezőként tartják nyilván az adós vállalkozást, az adóhivatal azt közli a pernyertessel, hogy a cég a nyilvántartásaik szerint már régen megszűnt. A második esetben valaki négymillió forintot ad kölcsön egy régi barátnőjének, aki arra hivatkozik, hogy ezzel a pénzzel gyorsan rendezni tudja a dolgait. A kölcsönadó barát éppen a lakását értékesíti, mert közben építkezik, de rövid időre azért nélkülözheti ezt az összeget. Nem sokkal később kiderül, hogy a hölgy nemcsak tőle, bizony másoktól is kért és kapott pénzt. Sok pénzt, amit nem tud visszafizetni. Csalás ez? A törvény szerint csak abban az esetben, ha bizonyítani Budapest, IX. kerület, Könyves Kálmán körút, a Főtaxi telephelye, ahol a héten virággal fogadták a végrehajtónőt • SOPRONYI GYULA FELVÉTELE A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÓKNÁL LÉVŐ ÜGYEK (1998. III. negyedév) Megye Folyamatban lévő ügyek Új ügy Behajtással befejezett Egyéb befejezett Összesen befejezett Továbbra is Tőkekövetelés {forintban) Behajtott (forintban} Végrehajtó Fi Bács-Kiskun 15 368 1902 1604 1189 2 793 14 477 427 897 595,00 632 779 064,00 11 Baranya 7 958 1232 532 754 1286 7904 202 319 542,00 68 227 474,009 Borsod-Abaúj-Zemplén 46 218 8 553 1925 6 452 8 377 46394 427 713 467,00 113 194 479,00 18 Békés 7 867 2 038 886 1688 2 574 7 331 205 488 765,00 64 770 652,006 Csongrád 7 221 2 619 780 1930 2 710 7 130 425 542 235,00 177 454 212,009 Fejér 7 828 1480 1084 1222 2306 7002 175 647 680,00 94 167 109,009 Főváros_ _ _ _ ----Győr-Moson-Sopron 2497 925 391 527 918 2504 174 294 638,00 50897 204,009 Hajdú-Bihar_ ------Heves-* ----Jász-Nagykun-Szolnok 5 290 1212 456 1908 2 364 4138 207 597 740,00 38 719 142,00 13 Komárom-Esztergom 7 309 935 249 807 1056 7188 151423 330,00 98 770 417,006 Nógrád_ _ _ -----Pest 12 257 2 103 784 2 091 2 875 11485 796 995 841,00 204 804 287,00 18 Somogy 11588 2 423 635 967 1602 12 409 385 554 646,00 180 336 009,00 11 Szabolcs-Szatmár-Bereg------- Tolna 6 083 664 277 525 802 5 945 228 989 232,00 72 942 170,006 Vas 506 872 173 492 665 713 262 899 696,00 263 551205,003 7 447 1422 467 410 877 7992 413 154 686,00 74 723 317,007 Zala 10 724 835 438 157 595 10964 183 437 769,00 123 803 174,008 Összesítve 156 161 29 215 10 681 21119 31800 153 576 4 668 956 862,00 2 259 139 915,00 143 Forrás: Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara NÉPSZABADSÁG-grafikja