Népszabadság, 1998. november (56. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-28 / 279. szám

26 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 1998. NOVEMBER 28., SZOMBAT Ha jön a végrehajtó... A jogerős bírósági végzés manapság csak egy értéktelen papírda­rab, mondják azok, akik valamilyen okból nem tudnak érvényt szerezni törvényes igazuknak. Az ügyvédek sokszor előre figyel­meztetik a pénzük után futó ügyfeleiket: gondolják meg jól, hogy belevágnak-e a pereskedésbe, mert a végrehajtás igen sok pénzükbe kerül majd, és egyáltalán nem biztos, hogy eredmény­nyel jár. A bírósági végrehajtók eközben teszik a dolgukat. Sze­rintük a végrehajtás sikeressége vagy sikertelensége nem elsősor­ban rajtuk múlik, sokkal inkább a társadalom helyzetét tükrözi. Federer Ágnes Alaptörténetünk így szól: B. P. magánva­­gyonából adott kölcsön 920 ezer forintot 1993. március 22-én egy betéti társaság­nak. A vállalkozás, amelynek B. is része­se volt, nehézségekkel küzdött, kapóra jött a pénz a fejlesztésekhez. A megálla­podás szerint B. úr egy év elteltével, hi­vatalos kamatot számolva, egymillió­­egyszázezer forintot kapott volna vissza. A bt. azonban hamarosan csődbe ment, így hiába követelte a pénzét. Ügyvédhez fordult, aki 1994 szeptemberében kerese­tet nyújtott be a bíróságon. Valamivel több mint egy évvel később, 1995. no­vember 2-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével kötelezte a betéti társa­ságot a kölcsön és annak lejáratától szá­mított 20 százalékos évi kamat megfize­tésére, méghozzá azzal: ha a társaságtól nem lehetne behajtani, annak képviselője és felelős vezetője köteles fizetni. A bt. ellen időközben felszámolás in­dult, amely egyebek között megállapítot­ta, hogy a követelés behajthatatlan. A kölcsönadó ezért a bt. volt vezetője ellen kért végrehajtást 1996. április 4-én. A bí­róság öt hónappal később el is rendelte azt. Ehhez persze előbb igazolni kellett, hogy a bt. elleni végrehajtás nem vezetett eredményre, továbbá be kellett fizetni a végrehajtási illetéket is. Igaz mesélt Innen azonban mesélte már tovább dr. Goda Gyula, B. P. ügyvédje: " A végrehajtó első intézkedése az volt, hogy 1996. november 20-án jegyző­könyvet vett fel, amelyben megállapítot­ta, hogy mennyi a végrehajtási ügyérték, ennek alapján pedig kiszámította, hogy mennyi lesz a munkadíja, a jutaléka, és egy miniszteri rendeletre hivatkozva 56 620 forint végrehajtási előleg befize­tésére szólította fel az ügyfelemet, aki ennek nagy nehézségek árán ugyan, de eleget tett. A végrehajtó ezután elment az adós bejelentett lakáscímére és­ meg­állapította, hogy onnan két éve ismeret­len helyre költözött. A végrehajtási eljá­rás azóta szünetel. Elárulhatom, hogy folytatódni is csak akkor fog, ha ügyfe­lem felkutatja az adós valós tartózkodási helyét. Akkor a végrehajtó majd oda is kimegy, ha van mit lefoglalni, akkor megteszi, ha viszont nincs, az eljárást is­mét szüneteltetheti. A végrehajtási elő­leg persze nem jár vissza. B. P. rokkantnyugdíjas, három gyerme­ke van, a felesége pszichológus, a szóban forgó pénz pedig a család összes megta­karított pénze volt. Öt és fél év telt már el azóta, hogy a bt.-nek kölcsönadta a pénzét. Ügyvédje a végrehajtási eljárás miatt panasszal fordult a Magyar Bírósági Vég­rehajtó Kamara elnökéhez, aki a válaszá­ban azt közölte: felhívhatja ugyan a vég­rehajtót a szükséges intézkedések megté­telére, ennek azonban valószínűleg nem lesz eredménye, mert az önálló bírósági végrehajtók jogállásával kapcsolatban amúgy is nézetkülönbség van az illetékes szervezetek között. Ez utóbbi, a jogállás és nézetkülönbség elgondolkodtató egy kicsit. Első látásra ugyanis egyszerűnek látszik a megoldan­dó feladat: a bíróság igazságot szolgáltat, a végrehajtó pedig érvényt szerez ennek a döntésnek. Vagy nem? És ha nem, akkor vajon miért nem? Hetvennégy évig, azaz 1881 és 1955 között önálló bírósági végrehajtók tevé­kenykedtek Magyarországon. Az ezt kö­vető évtizedekben, egészen 1994-ig, bí­rósági alkalmazott végrehajtók váltották fel őket. Négy évvel ezelőtt a reformok a végrehajtást is elérték. Ekkor a rendszer eredménytelenségére, illetve a végrehaj­tók gyakori cserélődésére hivatkozva is­mét bevezették az önálló bírósági végre­hajtói intézményt. Ma 230 vállalkozó bírósági végrehajtó dolgozik Magyarországon. (Mindössze nyolc hölgy van közöttük, pedig például Franciaországban a végrehajtók negyven százaléka a gyengébbik nemhez tartozik. Nálunk állítólag ez sokkal veszélyesebb foglalkozás.) Átlagosan 250 ezer ügyön osztoznak meg évente. A statisztikák sze­rint a rájuk bízott ügyek felét zárják le si­keresen. (Ez az arány torz egy kicsit, mi­vel olyan ügyek is a sikertelen végrehajtá­sok között jelennek meg, amelyek meg sem indultak, mert a végrehajtást kérő nem fizette be az előleget, vagy felszámo­lással és nem végrehajtással végződtek.) A végrehajtók között nincs kenyér­harc, hiszen mindegyikőjük a saját kizá­rólagos területén dolgozik. Egyéves gya­­kornokoskodás után bárkiből lehet ma végrehajtó, középfokú végzettséggel és büntetlen előélettel. Ha valaki az olvasmányaira támasz­kodva fekete öltönyös, szúrós szemű és a világ gondjaira teljesen érzéketlen idő­sebb férfinak képzelne el egy bírósági végrehajtót, bizony nagyot nézne, ha Fe­­renczi Attila csöngetne be végrehajtani hozzá. A 28 esztendős, farmeres fiatal­ember nagybátyja foglalkozását követve immár hat éve jár adósságok után a Budai Központi Kerületi Bíróság megbízásá­ból, a XI. kerületben. Saját statisztikái szerint 40 százalékos sikerrel. Ferenczi Attila ebben a hónapban negyven új ügyet kapott. Egy munkanapra a társául szegődhet­tem. Reggel nyolckor árveréssel kezdünk egy kétszintes családi ház fűtetlen előte­rében. Nincs kikiáltó, pulpitus és kala­pácsütés. Az értékesítendő tárgyak sem díszesek, négy székről és néhány használt irodai gépről van szó csupán. Az árveré­sekben jártas vevők egy pillantással fel­mérik a helyzetet - valaha jobb napokat látott vállalkozás felszámolása -, és már­is pontosan tudják, hogy mi, mennyi. A jegyzőkönyv felvétele tovább tart, mint maga az árverés, a bevétel nem rossz: 110 ezer forint. A kifizetendő adósság azonban több mint tízmillió. A most be­kasszírozott pénz jó, ha az ügy rezsikölt­ségét fedezi majd. És a többi tartozás? A ház árából még bejöhet. Közeli lakótelepre indulunk az árve­rés után. Az itt élő adósok általában nyugdíjasok, leszázalékoltak, munka­­nélküliek, és legtöbbször közüzemi díj­jal tartoznak. Az az asszony, akit első­nek felkeresünk, például több mint negyvenezerrel. Ferenczi Attila egyene­sen a panelház bejárati ajtajához lép, hogy megnézze, nyitva van-e. A kapu­telefont mellőzve, hatásosabb ugyanis rögtön az adós ajtaján csöngetni. De hiá­ba próbálkozunk így is, úgy is, úgy tű­nik, üres a lakás. Talán a szomszéd tud­ja, hogy az adós merre jár. Idősebb hölgy nyitja ki a bal oldali ajtót. - Na, mi újság drága? - kérdezi széles mosollyal a végrehajtó láttán. Kiderül, hogy ő is volt már ügyfele Ferenczi Atti­lának. Azért készségesen elárulja, hogy a szomszédasszonya dolgozik ilyenkor. - Drága, maga olyan jóindulatú volt, és igazságos! - kiabálja még búcsúzóul utá­nunk. A liftben lefelé természetesen magya­rázatot kérek. - Nincs ebben semmi rendkívüli - vá­laszolja Ferenczi Attila. - Tisztességgel végzem a munkámat. Soha nem élek vissza azzal, hogy jogomban áll bemenni idegen emberek lakásába, és a holmijuk között turkálni. Nem sajnálkozom ugyan az adóson, de tanácsot szükség esetén azért adhatok. Ha a lakásban néhány ko­pott bútoron kívül nincs semmi lefoglal­ható, azt szoktam ajánlani: keresse fel a végrehajtást kérőt, és egyezzen meg vele részletfizetésben. Ez általában bejön, és végül mindenki jól jár. Minden ügy más, de a határozott és tisztességes fellépés mindig célravezető. Közben már egy másik házba érke­zünk meg. Az aktában megjelölt lakás csengőjét azonban hiába nyomjuk, néma marad. Az ajtón jól látható nyomok: ezt a lakást korábban lepecsételték valamiért. Ferenczi Attila kopogtat. Egyszer, két­szer..., harmadszorra már erélyesebben. A fülét az ajtóra tapasztja, majd a levele­sen is bekukkant. Ekkor erős, közeledő köhögés hallat­szik bentről. Kulcs fordul a zárban, alsó­­nadrágos, bizalomgerjesztőnek csak jóin­dulattal nevezhető fiatal férfi áll a küszö­bön. Bemutatkozik: a lakás eredeti tulaj­donosának a fia. Közüzemi díjakkal tar­tozó apja nemrég meghalt, közli még ve­lünk. Ferenczi Attila az előbb említett mun­kaköri határozottságával beljebb megy, kitöltendő a jegyzőkönyvet. Helyet keres az íráshoz, de ez a lakás hihetetlenül le­robbant, koszos állapotát tekintve egyál­talán nem egyszerű feladat. Talán a szo­bában. Két másik, hasonlóan izmos, tetovált férfi tápászkodik fel álmos tekintettel há­lóhelyéről, a padlóról. Egy jó reggeli kö­szönés után gyorsan visszatérünk inkább a konyhába. Tétova válaszok Rövid rutinkérdések, tétova válaszok. Fi­gyelmeztetés: a közüzemi elmaradást az örökösnek is ki kell majd fizetnie. Fogad­kozás: legkésőbb a jövő év elején rendez­ve lesz minden. Eztán sietve távozunk. Ferenczi Attila: — Látja, nekem ez a munkám. Nap mint nap ilyen emberek közé kell bemen­nem. Kiszámíthatatlan, hogy ki hogyan reagál a végrehajtó felbukkanására. A legmelegebb helyzetbe egyébként akkor kerültem, amikor egy autótolvajtól kellett behajtanom egy bíróság által megítélt magántartozást. Kevés olyan dolog van, amivel nem fenyegetett meg. Nekem vi­szont az volt a feladatom, hogy szót ért­sek vele. Végül fizetett. A délelőtt ezután már eredménytelen marad, csak zárt ajtók fogadnak minket. A végrehajtó általában többször is visz­­szatér a címre, különböző napszakokban, hiszen arra törekszik, hogy otthon találja az adóst. A lakás kinyittatása macerás, rendőri segítség, hatósági tanúk, és zár­szakember is kell hozzá. Ráadásul előfor­dulhat, hogy az adós közben már fizetett, ám erről a végrehajtót elfelejtették értesí­teni. Ferenczi Attila néhány órára vissza­megy az irodájába adminisztrálni, hiszen minden ügyben pontos, részletes tájékoz­tatást kell adnia az ügyfeleinek arról, hogy mit is végzett. Délután kettőkor azonban már ismét úton vagyunk az egyik főváros széli autóstelep felé. A be­hajtandó banki tartozás több milliós, ám az ügy lezárását nehezíti, hogy az adós vállalkozás vezetői - igaz, merőben más okok miatt - mostanság a rendőrség ven­dégszeretetét élvezik. Az autóstelepen is­meretlen felirat díszeleg, a telephely vél­hetően gazdát cserélt azóta. Sem a végre­hajtást kérő pénzintézet ügyvédje, sem Ferenczi Attila nem bíznak abban, hogy sikerrel járhatnának itt. A telep új tulajdonosa készségesen fo­gad minket, és azonnal megmutat minden szükséges dokumentumot. Ez a hozzáál­lás a végrehajtó tapasztalatai szerint egy­általán nem jellemző a hasonló estekben. Inkább merev elutasításba ütközik a fel­világosítást kérő, vagy komoly memória­zavarokkal küzdő új tulajdonossal találja magát szemben, esetleg olyan alkalma­zottal, akinek a házon kívül lévő és elér­hetetlen főnöke megtiltotta az informá­ciók kiadását. Nézzük a további trükköket: a profi vállalkozónak ugyanarra a tevékenységre lehetőleg több cége is van, ezeket aztán szükség esetén például egybeolvaszthat­ja. A végeredmény egy tiszta lappal indu­ló, új vállalkozás. Nagy összegű kölcsönt érdemes egy nem működő, csak papíron létező vállalkozás nevében felvenni, amelybe apportként egy értékes, ám a va­lós értékénél jóval többre felbecsült - negyvenmillió helyett például száznegy­venmillióra felértékelt — ingatlant kell be­vinni, ezt ajánlva fedezetként a kölcsön­adónak. A százmilliós különbség tiszta haszon. A veszteséges betéti társaságok­kal viszont nem árt vigyázni. Sokan kap­va kapnak azon, ha valaki egy jelképes összegért megszabadítja őket a céggel együtt az adósságuktól is. A betéti társa­ság beltagja azonban még öt évig felel a bt. minden tartozásáért. Úgy tűnik, hogy jelen esetben a telep­vezetőnek nincs takargatnivalója. A telep az adásvételi szerződés szerint szabályo­san kelt el. Az adós vállalkozás pedig a földhivatali bejegyzések alapján, amúgy sem volt soha tulajdonos itt. Csak bérelte a telephelyet. Ma már kibogozhatatlan, hogy pontosan kitől. - A kisebb ügyeket mindig könnyebb megoldani - summázza az előbbieket Ferenczi Attila. - Mert a néhány ezer fo­rintos tartozás letiltható fizetésből, nyug­díjból. Minél nagyobb az adósság, az adós annál jobban felkészült. Sajnos ma­napság valóban ki lehet bújni a fizetés alól. Ám erről nem a végrehajtó tehet. Én ugyanis nem vagyok nyomozó, még ha a végrehajtást kérők nehezen veszik is ezt tudomásul. A feladatom kizárólag a fog­lalás és árverezés. Ezt pedig csak akkor tudom megtenni, ha az adóst és annak va­gyontárgyait megtalálom. Biztos vagyok benne, hogy ha a kölcsönadók körülte­kintőbbek, óvatosabbak lennének, akkor nekem is sokkal több sikerrel lezárt ügyem lehetne. Esetek Alátámasztani látszanak ezt az alábbi, ügyvédektől hallott történetek, amelyek elsősorban azért a reménytelen végrehaj­tásra szolgálnak példaként. Az elsőben egy kórház rekonstrukció­járól van szó. Ismerős helyzet: a fővállal­kozó nem teljesíti a szerződést, emiatt az alvállalkozónak - a saját alvállalkozói­nak fizetnie kell - kétmillió forintos kára lesz. A per öt évig, 1993-tól 1998-ig hú­zódik. Mire befejeződik, nyoma vész a fővállalkozói cég volt ügyvezetőjének, jogi képviselőjének, és bár a Cégbírósá­gon még létezőként tartják nyilván az adós vállalkozást, az adóhivatal azt közli a pernyertessel, hogy a cég a nyilvántar­tásaik szerint már régen megszűnt. A második esetben valaki négymillió forintot ad kölcsön egy régi barátnőjének, aki arra hivatkozik, hogy ezzel a pénzzel gyorsan rendezni tudja a dolgait. A köl­csönadó barát éppen a lakását értékesíti, mert közben építkezik, de rövid időre azért nélkülözheti ezt az összeget. Nem sokkal később kiderül, hogy a hölgy nemcsak tőle, bizony másoktól is kért és kapott pénzt. Sok pénzt, amit nem tud visszafizetni. Csalás ez? A törvény sze­rint csak abban az esetben, ha bizonyítani Budapest, IX. kerület, Könyves Kálmán körút, a Főtaxi telephelye, ahol a héten virággal fogadták a végrehajtónőt • SOPRONYI GYULA FELVÉTELE A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÓKNÁL LÉVŐ ÜGYEK (1998. III. negyedév) Megye Folyamatban lévő ügyek Új ügy Behajtással befejezett Egyéb befejezett Összesen befejezett Továbbra is Tőkekövetelés {forintban) Behajtott (forintban} Végrehajtó Fi Bács-Kiskun 15 368 1902 1604 1189 2 793 14 477 427 897 595,00 632 779 064,00 11 Baranya 7 958 1232 532 754 1286 7904 202 319 542,00 68 227 474,009 Borsod-Abaúj-Zemplén 46 218 8 553 1925 6 452 8 377 46394 427 713 467,00 113 194 479,00 18 Békés 7 867 2 038 886 1688 2 574 7 331 205 488 765,00 64 770 652,006 Csongrád 7 221 2 619 780 1930 2 710 7 130 425 542 235,00 177 454 212,009 Fejér 7 828 1480 1084 1222 2306 7­002 175 647 680,00 94 167 109,009 Főváros_ _ _ _ ----Győr-Moson-Sopron 2497 925 391 527 918 2­504 174 294 638,00 50897 204,009 Hajdú-Bihar_ ------Heves­-* ----Jász-Nagykun-Szolnok 5 290 1212 456 1908 2 364 4138 207 597 740,00 38 719 142,00 13 Komárom-Esztergom 7 309 935 249 807 1056 7188 151423 330,00 98 770 417,006 Nógrád_ _ _ -----Pest 12 257 2 103 784 2 091 2 875 11485 796 995 841,00 204 804 287,00 18 Somogy 11588 2 423 635 967 1602 12 409 385 554 646,00 180 336 009,00 11 Szabolcs-Szatmár-Bereg­------- Tolna 6 083 664 277 525 802 5 945 228 989 232,00 72 942 170,006 Vas 506 872 173 492 665 713 262 899 696,00 263 551205,003 7 447 1422 467 410 877 7992 413 154 686,00 74 723 317,007 Zala 10 724 835 438 157 595 10964 183 437 769,00 123 803 174,008 Összesítve 156 161 29 215 10 681 21119 31800 153 576 4 668 956 862,00 2 259 139 915,00 143 Forrás: Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara NÉPSZABADSÁG-grafikja

Next