Népszabadság, 1998. november (56. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-28 / 279. szám
NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 1998. NOVEMBER 28., SZOMBAT 27 lehet, hogy a kölcsönvevő már a kölcsönadás pillanatában tudta: nem fogja a pénzt visszafizetni. A jogerős ítélet napján már áll a felperes új háza. Az ügyvédje pedig arra figyelmezteti: jól gondolja meg, hogy kér-e végrehajtást, mert a siker bizonytalan, de a végrehajtónak fizetendő előleg százezer forint is lehet. A következő ügy jó példa arra, hogy egy pénzintézeten belül is történhetnek furcsa dolgok. Valaki jelentős összegű kölcsönt kap az egyik banktól, méghozzá úgy, hogy ismerőse dolgozik a kölcsönadó bankfiókban, és a kiutalandó negyvenmillió forint tíz százalékáért eltekint a komolyabb fedezettől. További húszmilliós kölcsönt később már maga a bankos ajánl fel, természetesen megfelelő jutalékért. Aztán váratlanul lecserélik a bankfiók vezetését, és a revízió fényt derít az előbbi ügyletekre. A bank pereskedik, de mindhiába. A kölcsönt felvevő kft.-nek pedig már bottal ütheti a nyomát. És végül: Az építkezési vállalkozó hatvanezer forintot kér anyagvásárlásra. Majd eltűnik, és soha nem fejezi be a munkát. A megbízó kérésére elismeri ugyan a tartozását, de nem fizeti vissza a pénzt. A bíróság jogerősen a megbízónak ad igazat, aki ezután végrehajtást kér. A végrehajtó kimegy a vállalkozó lakására, majd a látogatásáról ekképpen számol be a végrehajtást kérőnek. „A kaputelefonba egy nő szólt bele, az ajtót azonban már egy férfi nyitotta ki, és azt közölte, hogy nem ismeri azt a személyt, akit keresek.” A végrehajtást ezután - mintegy másfél évvel ezelőtt - felfüggesztette. Sok szó esett már a végrehajtók pénzéről. Nézzük meg, hogy valójában menynyit keresnek. Teljes munkadíjat akkor kapnak, ha a végrehajtás már befejeződött, függetlenül attól, hogy mi lett a végeredménye. Jutalék azonban csak a sikeres behajtás után jár. A munkadíj és a jutalék összegét az ügyértéktől függően számolják ki. Mindez jogszabályban pontosan kötött, és minél nagyobb öszszegű a behajtott pénz, annál kisebb százaléknyi munkadíj és jutalék jár belőle a végrehajtónak. Ha a végrehajtás sikeres, a végrehajtó pénzét az adós fizeti meg, méghozzá a tartozásán felül, pluszban. Ha a végrehajtás eredménytelen, a végrehajtási előleg - a végrehajtási eljárás csak ennek befizetése után indul meg - a végrehajtást kérő zsebéből megy ki, kivéve azokat az eseteket, amikor törvényileg a bíróság előlegezi meg, mondjuk például a gyermektartás behajtásánál. A végrehajtó tehát mindenképpen a pénzénél van, ha sikert ér el, ha nem. Igen ám, de mivel a bírósági végrehajtók vállalkozók: irodát kell bérelniük, alkalmazottakat fizetnek, a gépkocsi pedig elengedhetetlen munkaeszközük. Egy végrehajtói praxis a számítások szerint ma 250-400 ezer forintból tartható fenn havonta. Mivel a végrehajtó a törvényi előírások szerint például kizárólag tértivevénnyel levelezhet, csak a havi postaköltsége 50-80 ezer forint. Egy végrehajtó naponta - még a fővárosban is! - legalább 200 kilométert autózik. A végrehajtók ténykedésére vonatkozó jogszabály egyébként szigorú határidőket ír elő: a végrehajtónak az ügy érkezésétől számított harminc napon belül legalább egyszer fel kell keresnie az adóst. A bírósági végrehajtóknak kötelező a kamarai tagság. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara szakmai érdekvédelmi szervezet, amely egyik legfontosabb feladatának a végrehajtásra és a végrehajtókra vonatkozó jogszabályváltozások előkészítését, véleményezését tekinti. Szeretnék elérni például, hogy az adós folyószámlája, a jelenlegi gyakorlattól elérően, ne lehessen mentes a végrehajtástól. Hogy az ingatlanokra vonatkozó végrehajtási jogot ne évek múltán jegyezzék be a földhivatalokban. És hogy a végrehajtók, hasonlóan például a francia gyakorlathoz, felsőfokú oktatásban részesülhessenek nálunk is. A kamara etikai bizottságot is működtet. Évente 60-70 panasz érkezik ide - ennek töredéke bizonyul csak megalapozottnak -, leginkább a végrehajtók szakmai munkáját kifogásolva. A végrehajtást kérők és az adósok a bíróságon tehetnek még bejelentést, ha a végrehajtásban bármi kifogásolnivalót találnak. A végrehajtó általában hihetetlen nyomort talál, ha beengedik, a jobb környékeken pedig már az utca elejéről vissza kell fordulnia - mondja dr. Krejniker Miklós, a végrehajtói kamara elnöke. - A bíróság ítélet azonban semmit nem ér addig, amíg a végrehajtó érvényt nem szerez ennek. Már ha tud. De legfőképpen, ha mer. Sok mindenen változtatni kéne ahhoz, hogy a végrehajtók biztonságban és eredményesen dolgozhassanak. A végrehajtást kérők felháborodnak a végrehajtó sikertelenségén, ám önmagukat egy percig sem hibáztatják a kétes kihelyezések, felelőtlen kölcsönügyletek miatt. A végrehajtóktól azt várják el, hogy nyomozzanak. Eközben meg magánnyomozók - hajszálnyira a törvényesség határától - végrehajtanak. A juhásztól a kosárfonóig Füzes Oszkár A Volvo udvariasan elengedi a Trabantot, majd egy kisteherautót is. Azaz nem udvariasan, csak szabályosan. A miniszteri Volvo vezetője sokszor udvarias, de mindig szabályos. Ilyen. Ha netán nem lenne ilyen, akkor is ez lenne a dolga. Ugyanis a Várnegyedbe megy dolgozni ezen a reggelen, s bár miniszteri jogállású, állása valójában a jog. Ahogy általában, most is elsőként érkezik, a puritán épület kapujában fémdetektor és kormányőr várja. Titkára, két tanácsadója és sofőrje később jön, neki addig van ideje átfutni az újságokat. A Blikkel kezdi („kár, hogy a harmadik oldalas lányok már nincsenek”), aztán valamilyen jogi szaklapig jut a napisajtót átszaladva. Szivarcsutkája megvárja a kávét, amelyet most megkeserít az egész napra nyomába szegődő újságíró kérdezősködése. Bírja, késő estig egyszer sem veszíti el a türelmét. Tanácsadója szerint soha nem veszti el. Nyilván saját alkotmánya is van, „a konfliktusokat tudni kell viselni, létparancs az önmegtartóztatás”. Önfegyelme arra is kiterjed, hogy komoly reggeli után csak pár falat káposztástésztát ebédeljen, sokszor semmit, vacsorát pedig végképp nem. Magas, vékony, szombatonként úszik, mert ilyenkor van néhány órája kicsit abbahagyni az éppen folyó ügyön gondolkodást. Vasárnap mindig dolgozik, hogy utolérje magát a napi háromszáz oldal elolvasásában. Irodájában három papírhalmú asztal, mellette ómódi rádió, komputer nincs, kézzel ír a magas nyakú fotelből előredőlve. Ugyanilyenben ül abban a szobában, amiért ez az egész szigorú épület működik: az Alkotmánybíróság tanácstermében. Ha nem magányban dolgoznak, akkor itt, az ovális asztal körül ülnek a jog legfőbb őrei, 395 mondatra, az alkotmány érvényére vigyáznak tizenegyen (most éppen csonka a csapat). Egyenruhájuk bíborpalást, a veszprémi püspökség szabói varrják, mesterségük címere, a nyakukban lógó aranybulla, aranyozott bronz. Láncba vésve a nevük, kilencéves mandátumuk lejárta után ezt magukkal vihetik. A talár marad a fogason az új alkotmánybírónak. Egyébként, ha bírócsere van, akkor a megmaradtak egy-egy székkel arrébb ülnek, közelebb az elnöki fotelhez. A kivétel a mindig helyén maradó Németh János volt, aki most viszont az elnöki székbe került. Holló András, akit ezen a munkanapján végigkísérhettem, a héten az AB alelnöke lett. A testület első főtitkára volt. „Felejthetetlen évek, a katedrákon született jogállam testet öltött az AB első két éve alatt, a bírák is nehezen szokták meg, hogy élővé, láthatóvá teszik az Alkotmányt”. 1996 vége óta maga is alkotmánybíró. „Bírónak lenni nyugodtabb munka, mint a főtitkári.” Holló négy órára magamra hagy, a tanácsteremben csak az alkotmánybírák lehetnek. Az ülés előtt benézhetek a terembe: bal zugában kávéfőző, hűtőszekrény, dohányozni csak a ritka tízperces szünetben lehet, a folyosón. Bent folyik az abortuszvita, azaz a magzatvédelmi törvény alkotmányosságának elemzése. „Nagy ügy, nehéz vita.” Nem hallatszik ki, s a kilépő bírákon nem is látni, hogy nagy csata lett volna. „Ha az is volt, nálunk ez is nyugodtan megy. Az AB szerencsére sosem lett kicsi parlament, ez a béke szigete a közéletben. Magánemberként tegeződünk, de a tanácsteremben bíró úr és magázás járja. A hivatalt viselni kell, s ebbe beletartozik a kötelezően kulturált hangnem, a ténylegesen kölcsönös tisztelet. Itt mindenkinek csak egy világnézete van, a tisztességé.” Ezt jelzi az épület is. Az AB összesen 118 alkalmazottjával évi 140-150 millió forintjába kerül az adófizetőknek, szerényebb főhivatal kevés van a világon. (Maguk az alkotmánybírák miniszteri besorolásúak, de munkatársaik a jogi pályához képest keveset kereső köztisztviselők, az évi átlagos bérköltség fejenként kétmillió forint, ez még az ombudsmani irodákénál is kisebb.) Véletlenül azt is jelzi az épület, hogy hol a testület „helye”. A bírói öltöző zárt tűzfalra néz, a terasz viszont a parlamentre, a kihirdetőterem száz férőhelye pedig a tizenegy személyes bírói emelvényre. A közönségnek fenntartott sorok legelején a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész szokott ülni. A váróban rondazöld restkrekamlék, „sokalltuk a lakberendező terveit, így ez maradt a pompából, kimaradt a légkondicionálás is.” „ Olyan ez, minta kosárfonás, ha egy nádszál szakad, kilyukadhat az egész. ” Ez a testületre vonatkozott, de az alkotmányra, egész polgári szabadságunkra is igaz. Pompás viszont, ahogy az egységesítés készül. Mármint az a munkafolyamat, amelynek végén kialakul tizenegy különböző ember, más és más felfogású jogász közös, legalábbis többségi véleménye. Először három bíró néz át egy ügycsoportot, ha sikerül, akkor véleményüket az előadóbíró összegzi. Ezt valamennyien külön-külön, majd együtt átrágják. Amikor kialakul a véleménytöbbség, bejelentik a határozathirdetést. „In camera, vagyis a szobák mélyén persze taktikázunk, előfordul adok-kapok alku is, de ellenszenv nincs. Megértjük, hogy a másik bíró is szakmai tudásának és emberi lelkiismeretének engedelmeskedve tart ki a véleménye mellett. Nem az a cél, hogy megváltoztassuk. Annál büszkébbek vagyunk, ha sikerül összegyúrni az álláspontokat”. Ám a tatárok szekrénye mellett ott áll egy asztal, ha netán valamelyikük csak az utolsó pillanatban szánná el magát az aláírásra. (Eddig soha senki nem gondolta meg magát.) A kisebbségben maradt bíró különvéleményt vagy párhuzamos véleményt ír, de a többség határozata a testület döntése. Itt dől el, hogy az adott törvény részben vagy egészben alkotmányellenes vagy sem. Ha az, akkor érvényét veszti. Holló délután a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium diákjainak magyarázza: a hatalom megosztása kétszáz éve erkölcsi alapja a polgári társadalomnak. , A demokratikus hatalom morálisan is igazolásra szorul, engednie kell, hogy ellenőrizhető legyen, a képviseleti demokráciának a népszuverenitás és a polgári alapjogok betartása az alapja. Nem alkotmány az, amely nem tartalmazza a hatalmi ágak megoszlását és a szabadságjogok garantálását.” A gyerekek értik, de inkább a készülő abortuszdöntést firtatnák, akkor még hiába, a határozat kihirdetése előtt semmi nem szivároghat ki. De azért: „biztosan benne lesz, hogy alkotmányosan semmilyen világnézet nem erőltethető rá a polgárokra.” Annyira nem, hogy éppen Holló „bírói előadásában” szűnt meg a törvények előzetes normakontrollja. ,Az Alkotmánybíróság nem jogtanácsadó, hanem ellenőr, s nem a politika ellenőre. A jogbiztonság alapját őrzi. S ebben mindegyikünk magánemberként is rendíthetetlenül egyetért.” Az abortuszvitában egyébként felmerült, miért tizenegy javakorabeli férfiú dönt, miért nincs egyetlen nő sem a jogőrök között. „Az utóbbiról a parlamentet kell megkérdezni, a képviselők választanak bennünket. Még a jelölésről is csak nagyon kevés információnk van, általában meg sem kérdeznek bennünket. Az előbbit illetően elég annyi, hogy az alkotmányosságnak nincs neme.” Volt-e verseny az elnöki székért? „Kampány semmiképpen sem, persze mindenkinek volt saját titkos jelöltje. De egymás között sem beszéltünk róla. Mint mindig, most is konszenzusra törekszünk.” Sikerült, az új elnököt gyorsan „kihozta” a titkos szavazás. Annál rosszabb, hogy az Országgyűlés most sem volt képes „kihozni” az új alkotmánybírókat. Már meg kellett volna választani három újat, jövő nyárig még hármat. A politika vonakodva hagyná, hogy ellenőrizzék? Holló most először nem válaszol, talán ott a kérdésben a válasz. Hanem: ,Ami jogfejlesztést az Alkotmánybíróság végzett, az nem annyira a határozatokban, inkább az indoklásukban van. A döntések lényege az indokolás. Hatásuk pedig messze túlmegy egy-egy törvény sorsán. Növeli a jogbiztonságot, vele a jogérzéket is.” Ma már nem „csak” a politika és az igazságszolgáltatás emberei fordulnak az Alkotmánybírósághoz, írt beadványt egy juhász is, „gyönyörű jogérzékkel fogalmazva”. Igazából „azt tartom az Alkotmánybíróság legnagyobb sikerének, hogy az emberek végre élőnek, sajátjuknak érezhetik ezt a 395 mondatot”. Holló nemsokára a legrégebben szolgáló bíró lehet. Kíváncsian, sőt türelmetlenül várja az új társakat. Ha ugyanis tovább késlekedik a parlament az újak megválasztásával, és az AB tagjai nyolcnál kevesebben maradnak, akkor gyakorlatilag megszűnik az Alkotmánybíróság. Akkor gyakorlatilag megszűnik a jogállamiság olyan alapvető eleme, amely nélkül nálunk már nincs is jogállamiság. „És addig is kockára kerül a minőségi működés, nő a testület restanciája.” Holló érzékelteti, hogy az AB nem sokáig nélkülözheti a teljességet. Nem szólhat és nem is szól bele, de jó lenne például adószakértő, büntető- és nemzetközi jogász a testületbe. Ez persze magánvélemény, amint az is, hogy „talán érdemes lenne a már visszavonult alkotmánybírákból egy bölcsek tanácsát alakítani, hogy a tudásuk hasznosítható maradjon”. „Olyan ez, mint a kosárfonás, ha egy nádszál szakad, kilyukadhat az egész.” Ez a testületre vonatkozott, de az alkotmányra, egész polgári szabadságunkra is igaz. Az alkotmánybíró egy napja Holló András: És addig is kockára kerül a minőségi működés A kihirdetőterem száz férőhelye a tizenegy személyes bírói emelvényre nézrédei Ferenc felvételei