Népszabadság, 2000. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-02 / 101. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2000. MÁJUS 2., KEDD 3 A magyar példa kisugárzik Martonyi biztonsági kérdésekről tárgyalt Washingtonban Magyarország NATO- és európai el­kötelezettségéről és a balkáni stabili­zálásban betöltött szerepéről tárgyalt hétfőn amerikai politikai vezetőkkel a magyar külügyminiszter. WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az Egyesült Államok külpolitikájában meghatározó személyiségekkel tár­gyalt hétfőn Martonyi János. A kül­ügyminiszter - lapzártánk után - talál­kozott Madeleine Albrighttal. Előzőleg az elnök­helyettes nemzetbiztonsági főtanácsadójával, James Steinberggel találkozott, tájékoztatta a Népszabad­ságot Horváth Gábor, a Külügyminisz­térium szóvivője. Az USA elismeréssel tekint arra a szerepre, amelyet Magyar­­ország a közép-európai térségben mint új NATO-tag betölt - hangsúlyozta Steinberg. A helyettes főtanácsadó szerint bíz­nak benne, hogy a szomszédsági politi­kában, a kisebbségi ügyekben elért ma­gyar eredmények „erős példája” kisu­gárzik majd a térségre, mindenekelőtt Délkelet-Európára. Martonyi azt mondta, hogy a rendezés fontos eleme a demokratikus szerbiai erők, önkor­mányzatok, civil szerveződések támo­gatása. Erre szolgál a „szegedi folya­mat”. A magyar kormány másfél millió dollárt szánt erre a célra, s várja az amerikai hozzájárulást. Martonyi elmondta Steinbergnek, hogy az európai védelmi és biztonság­­politikában való részvételünk nincs el­lentmondásban transzatlanti elkötele­zettségünkkel, hogy a kollektív bizton­ságnak a NATO a letéteményese. Erre a képességre akkor lenne szükség, ha olyan válsághelyzet alakulna ki Euró­pában, amelynek rendezését a NATO nem vállalná. Magyarország EU-tag­­jelöltként részt vesz az előkészítő dön­tések formálásában. Miklós Gábor Elégedett közép-európai elnökök Veszprémi látogatással és emlékfák elül­tetésével fejeződött be szombaton a kö­zép-európai államfők hetedik magyaror­szági találkozója, amelyről a résztvevő­k elégedetten nyilatkoztak. Göncz Árpád meghívására Thomas Klestil osztrák, Petar Sztojanov bolgár, Václav Havel cseh, Stipe Mesic horvát, Aleksander Kwasniewski lengyel, Johannes Rau német, Emil Constanti­­nescu román, Rudolf Schuster szlovák, Milan Kucan szlovén és Leonyid Kucs­ma ukrán államfő vett részt a találkozón. A veszprémi Szent Mihály-székes­egyházban, Szendi József nyugalmazott püspök arra ösztökélte az államfőket: úgy építsék az európai nemzetek közös otthonát, hogy ott minden nép családtag­nak érezhesse magát. A csúcs alkalmából Johannes Rau ta­lálkozott Veszprém város vezetőivel, majd sajtótájékoztatóján úgy értékelte: A magyarországi németség helyzete sokkal jobb, mint amilyen tíz évvel ez­előtt volt. A német államelnök a beszélgetés so­rán felvetette, hogy érdemes lenne elgon­dolkodnia a WAZ-lapcsoportnak egy né­met nyelvű újság megjelentetésén. Göncz Árpád többek között külön megbeszélést folytatott horvát kollégá­jával, Stipe Mesiccsel. Ezen Göncz felhívta Mesic figyelmét arra, hogy véleménye szerint jogilag ren­dezett, de „emberileg” rendezetlen a hor­vátországi magyarok helyzete. Azt java­solta, hogy a háború utáni nehézségek, keserűségek feloldását segítendő, minisz­teri vagy miniszterhelyettesi szinten je­löljenek ki egy tisztségviselőt, aki a ki­sebbségek, így a horvátországi magyarok „jogi panaszhatárok alatti”, a közérzetet rontó kisebb állampolgári problémáival foglalkozna - jelentette az MTI. Hajókiránduláson az államfők FOTÓ: GÁRDI BALÁZS Távirati Stílusban MEGVÁLASZTOTTÁK Franjo Tudj­­man utódját a volt kormánypárt HDZ élé­re a párt zágrábi kongresszusán. A 47 éves, politikailag jelentéktelen irodalmár Ivo Sanader eddig a párt alelnöke és a külügyminiszter helyettese volt. A belső frakció­harcoktól terhelt kongresszus be­fejeztével az eddig jobboldali pártnak számító, bomlófélben levő HDZ-t Sana­der mint a jövő centrumpártját jelölte meg. (Zágrábi tudósítónktól.) VÍZUMKÉNYSZERT VEZET BE Szlovákia június 28-tól Ukrajna állam­polgáraival szemben - jelentették be Po­zsonyban. Ekkortól hasonló lépésre ké­szül Csehország is, amely már május 29- től ugyanilyen megszorító intézkedést vezet be Oroszországgal és Fehérorosz­­országgal szemben. (Pozsonyi tudósí­tónktól) ELJUTOTT a francia, német, finn és malajziai segélyszállítmány ahhoz a 21 túszhoz, akiket a Fülöp-szigetekhez tarto­zó Jolo-szigeten tartanak fogva muzul­mán lázadók április 23. óta. A hét ország­ból való turisták, akik közül többen már betegek, élelmet, gyógyszert és ruhát kapnak, valamint orvosi ellátást. (AFP) KIÁSTÁK és újabb, ismeretlen helyre temették a diktatúra egyes áldozatainak földi maradványait külön erre a célra lét­rehozott brigádok, illetve szervezett cso­portok, így akarván eltüntetni a bizonyí­tékokat. Erre a következtetésre jutott Juan Guzmán chilei bíró, aki hazájában folytat vizsgálatot Augusto Pinochet chi­lei diktátor ellen. (MTI) Magyar főkonzulátus Kassán Orbán egy pozsonyi fórumon kiállt Szlovákia mellett Magyarország főkonzulátust nyit au­gusztusban Kassán - jelentette be a hét végén Pozsonyban Martonyi János. A külügyminiszter Orbán Viktor kor­mányfő társaságában részt vett az Új Atlanti Kezdeményezés nemzetközi ta­nácskozásán. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az Új Atlanti Kezdeményezés Pozsony­ban rendezett nemzetközi konferenciá­ján elmondott beszédében Orbán Viktor támogatta a NATO további bővítését. Kifejtette, hogy a második kört Szlová­kiával kell kezdeni, amelynek azonban e döntés előtt visszafordíthatatlanná kell tennie jelenlegi külpolitikai irányvona­lát, s fontos feladat az ország politikai és gazdasági stabilitásának a megerősítése is. Ha ez nem sikerülne, akkor szerinte belátható időn belül nem lesz NATO- bővítés. A magyar kormányfő az eszmecsere után elmondta, hogy a zárt körben el­hangzott kérdések közül számára a legér­dekesebb Magyarország jelenlegi külpo­litikájával kapcsolatban hangzott el. Or­bán úgy válaszolt, hogy a kormány a két­oldalú - például a magyar-osztrák és a magyar—ukrán - kapcsolatok erősítésével stabilizáló hatást fejt ki Közép- és Délke­­let-Európa térségére, mert meggyőződése szerint Magyarországnak, NATO-tagként ez a hivatása. Orbán munkaebéden találkozott Miku­lás Dzurindával. A szlovák kormányfő hivatalosan is köszönetet mondott azért, hogy az Orbán-kabinet és Magyarország hathatósan támogatja hazájának integrá­ciós törekvéseit. A két miniszterelnöktől a Népszabadság azt kérdezte, hogy egyeztettek-e az Ausztriával kapcsolatos álláspontjaikról. Orbán igennel felelt, s kiderült, hogy véleményük azonos. A Schüssel-kabinet eddig semmi olyat nem tett, ami ellentétben állna az európai ér­tékrenddel. Az osztrák-magyar kapcsola­tok alakulásától pedig sok ezer honfitár­sunk munkahelye függ - tette hozzá. Dzurinda kifejtette, hogy az osztrák de­mokrácia alapjai szilárdak. Évekkel ez­előtt a jelenlegi osztrák államfő és kor­mányfő sokat segített a szlovákiai dikta­túra megnyilvánulásai ellen fellépő akko­ri szlovák ellenzéknek. Ezért most raj­tunk a sor e támogatás viszonzására — hangsúlyozta a szlovák miniszterelnök, aki bejelentette, hogy ősszel magyar­­osztrák-szlovák kormányfői találkozót rendeznek Pozsonyban. A pozsonyi nemzetközi tanácskozáson részt vett Martonyi János is, aki kétolda­lú eszmecserét folytatott kollégájával, Eduard Kukannal. Megállapodtak abban, hogy Magyarország augusztus 18-án Kassán főkonzulátust nyit. Az aktuson je­len lesz a magyar kormányfő is. Egyezsé­gük alapján felgyorsítják az alapszerző­dés értelmében megalakult magyar-szlo­vák vegyes bizottságok munkáját, ame­lyeknek a számát eggyel­­ a határ menti együttműködést koordináló testülettel­­ növelik. A magyar külügyminiszter tájé­koztatása szerint az Esztergom-Párkány közti híd újjáépítésére kitűzött határidőt mindkét fél betartja. Szilvássy József Tíz év Parlament Éppen egy évtizede, hogy a magyar politikai élet újra belenőtt a parla­mentbe. 1990. május 2-án ült össze a rendszerváltoztató Országgyűlés, amely magyarázatot adott arra is, mi végre a monumentális palota. Az épület gyengéden rebellis gesztussal addig csak jelezte, hogy megbomlott a harmónia, hogy ehhez a formához tán tartalom is kívánkozna, de végül is csak adta magát a nagy Duna-parti leporellóhoz, mintha csak a turisták számára készült volna. Aztán alig túl a századik születésnapján, mint Csipke(tornyú)Rózsika, egyik pillanatról a másikra felébredt. A jogállami forradalom izgalmaihoz, tévedésekben is nagy formátumához méltó teret adott. A kárpótlástól az igazságtételen át a privatizáción keresztül az új al­kotmányosságig méltó kérdésekkel vívtak meg benne a képviselők. Az első Országgyűlés, talán jobban kitöltötte a házat, mint a mai. Hiány­zik most Bethlen gróf, Békési László, nekünk különösen Bossányi Katalin, akkor volt képviselő Bokros Lajos, élt még Csengey Dénes, gyakran lépett föl Darvas Iván, e parlamentnek tagja volt Für Lajos, Göncz Árpád, a ci­gány jogvédő Horváth Aladár, Németh Miklós és Pozsgay Imre, a lelkész Roszik Gábor, Szabad György és Szentágothai János tudós urak, ahogy Ta­más Gáspár Miklós is. Egyháziak, filozófusok, történészek sora. A 1994—1998 közötti időszakban benn a szocialisták és a szabad demok­raták voltak fölényben, kinn az ellenzék. Tüntetések sokaságát szervezték a kormány ellen a Parlament elé, ami még mandig megfelelt az új idők szelle­mének. Ha a visszájárul is, megadta a rangot a népfenség épületének. Az utóbbi két évben ismét túl tágas a Parlament. A hatalmas épület egyik legnagyobb tere, a volt főrendiház ülésterme eddig is kihasználatlan volt, kezd azzá válni a képviselők háza is. Háromhetente telik csak meg élettel, ám ekkor is, az interpellációkban egyre gyakrabban kormánypárti képviselők végszavaznak miniszteri programnyilatkozatokhoz. A gyö­nyörű szlavóniai tölgyből készült padsorok patinája, az óarany tónusú dí­szítés lassan formát, tartást adó környezetből kulisszává válik. Ha nem volna nagy élet az északi szárnyon, a miniszterelnökségen, lassan vissza­­állna a rendszerváltás előtti politikaidíszlet-funkció. Ám a miniszterelnök­ség a koronával együtt már csak rövid ideig marad. A Várba készülnek. Nézhet majd a Parlament a nagy kupolafejével! Alig több mint száz esz­tendeje azért építtették ily nagyra, hogy ellensúlyozza a szemközti Vár­dombon trónoló királyi palotát. Most a kormányzat éppen a Várba költöz­ne. Tartalmilag is kiürülőben az Országgyűlés, még ha egyre inkább profi politikusok lesznek is a tagjai. Az erő centrumait a végrehajtó hatalomhoz, a kormányhű önkormányzatokhoz, területfejlesztési és pénzügyi intézmé­nyekhez helyezik, majd maguk is mennének, igaz, csak 2002-ben. Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos nemrég gyöngéden em­lékezett meg az időkről, amikor Magyarország kormányzója csak akkor léphetett be a Parlament épületébe, ha a képviselőház elnökétől engedélyt kapott.­­ Ez így működött, s bár működne ma is így - mondja Nemeskür­ty. Másképp fog. Már ha egy újabb ciklusban marad a régi szereposztás. A házelnök akadályt nem állítana, de kétséges, hogy a miniszterelnök gyak­ran keresné a lehetőséget arra, hogy leereszkedjék a Várból a Parlamentbe. Tíz esztendeje Szűrös Mátyás ideiglenes államfő megnyitója után Oszter Sándor Petőfi A nemzetgyűléshez című versét mondta el a Parlamentben. Ez így fejeződik be: „legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés / Hogy bámul­­tában, majd ha látni fogják, / Megálljon a világ szeme, / A bennlakókat vall­ja boldogoknak / És istenítse, akik építették.” A bennlakók jó részét most boldognak vallhatjuk. Az építők istenítése nehezebb. Vagy túl nagyot alkot­tak, vagy bár jó volt az arányérzékük, ám valami időről időre összemegy. Nagy N. Péter ­ Nem vagyunk okosabbak A kisgazdák az elmúlt hét végén a tíz éve demokratikus Magyarország tör­ténetének legszomorúbb színjátékával ajándékozták meg a nemzetet. Kétezer ember - közötte másfél ezer, szavazati jogú küldött - jött össze a párt nagygyűlésére csak azért, hogy az első ütemben egy udvaronh­ad­hoz illő hangon kérlelje Torgyán Józsefet: fogadja már el a köztársasági el­nöki tisztre való jelölést; hogy a második ütemben 99,98 százalékos, nem a demokráciák, hanem az egyszemélyi diktatúrák gyakorlatát idéző arány­ban meg is válassza (jelölje) őt; és hogy a harmadikban végighallgassa, ahogy a hőn szeretett pártelnök visszautasítja a jelölést. Ha a nagygyűlés részvevői hajlandók voltak végigcsinálni ezt az egész szánalmas cirkuszt, akkor 1. vagy sejtelmük sem volt arról, amit egész Magyarország tudott, hogy tudniillik a kártyák régen le vannak osztva, s Torgyán nem fogja jelöltetni magát; 2. vagy készséges közreműködők vol­tak egy olyan demonstrációban, amely csakis és kizárólag a kisgazdapárt­nak az elnök körül kialakult „sziklaszilárd egységét” (tapsolsz, voksolsz, pfujolsz ott és akkor, amikor akarom...) volt hivatott felmutatni, teljesen függetlenül a köztársasági elnöki tisztre való jelöléstől. Roppant kíváncsi volnék arra, hogy a nagygyűlés részvevői közül há­nyan hitték el elnöküknek, hogy őt csakis egy „bolsevista restauráció” ve­szélyének elhárítása tartja a pártelnöki poszton, és adatja fel vele államfői ambícióit? (Merthogy erre a Fidesz egymagában nem képes. De a kisgaz­dapárt se őnélküle!) Hánynak futott át az agyán az a halovány sejtés, hogy nem annyira erről (a kolosszális blöffről) van szó, hanem inkább arról, hogy a kisgazda vezér tud számolni. Hogy belátta: miután Orbán képtelen számára az összes fideszes szavazatot garantálni, az MDF (és a MIÉP, bár erre nem tettem volna fel az összes pénzemet) meg egyáltalán nem akarja őt államfőnek, kiteheti magát annak a példátlan blamázsnak, hogy a „nem­zeti oldal” nem tudja őt Göncz Árpád megüresedő székébe besegíteni. Bárhogyan okoskodott is Torgyán, biztos, hogy kételyeit nem kötötte a nagygyűlés orrára. De azért mégis ízelítőt adott abból, hogy valójában csa­lódott ember, aki nemhogy a személyét érő­­ a demokráciában teljesen le­gitim — támadásokat nem tudja elviselni, de az aggályokat sem, kivált, ha a „nemzeti oldalról” jönnek. Semmi mással nem magyarázható ugyanis az a goromba kirohanás, amelyet a Magyar Demokrata Fórum és annak elnö­ke - egyébként minisztertársa -, Dávid Ibolya ellen intézett a nagygyűlé­sen, az MSZP hatalomra segítésén munkálkodó Janus-arcú erőnek minő­sítve az előbbit és a többpárti demokrácia veszélyeztetőjének az utóbbit. Torgyán József semmi módon nem hajlandó tudomásul venni, hogy az a valami, amit ő a háta mögött fellelhető „széles körű társadalmi támogatott­ságnak” vél, az nem létezik: az ellenzék szerint sem, a koalíciós partnerek szerint sem, a közvélemény-kutatások szerint sem (azok szerint legkevés­bé); és hogy ebben az országban komoly politikai erők és tömegek hisznek egy, a dühöngésre kevésbé hajlamos, viszont valóban integrálásra képes személyiség államfővé választásának a lehetőségében. Hogy valójában a lelke mélyén miben hisz Torgyán, és miben nem, azt nem tudom megmondani. De azt látom - és ennyivel okosabbak vagyunk szombat óta -, hogy ellenfelei „elvetemültségét” ott ellensúlyozza, ahol erre mindig képes: a saját pártjában. Miután belátta, hogy a magyar közjo­gi intézményrendszerbe nem tudja magát „bebetonozni” (mostantól öt év­re), megnyitotta maga előtt a kisgazdapárt életfogytiglani birtoklása felé vezető utat: a nagygyűlés elsöpörte az eddigi pártalkotmánynak azt a kor­látozó rendelkezését, hogy valaki csak három cikluson át lehet pártelnök. Torgyán 2002-ben is újraválasztható, meg azután is, akárhányszor. Egyébként nem vagyunk szombat óta okosabbak. Csak azt tudjuk, amit eddig is tudtunk, bár senki sem mondta nekünk: Torgyán nem fogja vállal­ni az államfői jelölést, és majd Orbán Viktorral - kettesben - megegyez­nek, hogy ki legyen a kisgazdapárt jelöltje. Itt legfeljebb az ígérhet némi bajt, hogy a sértett Dávid Ibolya szerint az államfőjelölés „nem két párt belügye”. Mi mondható erre? Nem is, hanem alapjában két emberé. Aczél Endre

Next