Népszabadság, 2000. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-27 / 227. szám
NÉPSZABADSÁG PIACGAZDASAG 2000. SZEPTEMBER 27., SZERDA 15 Okos politikával gyors felzárkózás A lényeget tekintve optimistán ítéli meg a magyar gazdaság kilátásait, fejlődési esélyeit Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója és Demján Sándor, a CEIC Holding elnöke. A magyar gazdasági élet két meghatározó szereplője egyaránt úgy véli: a magyar vállalatok sokszor a politikai akadályok miatt nem tudnak terjeszkedni a térség országaiban. Demján Sándor, a CEIC Holding elnöke szerint a magyar gazdaság okos állami politika mellett a multinacionális tőke bevonásával a megcélzott 25 év helyett akár 10-12 év alatt utolérheti a nyugat-európai átlagot. Aggodalmat ma, mint fogalmazott, a kis- és középvállalkozások nem megfelelő ütemű fejlődése, a mezőgazdaság állapota és a további romlás veszélye, a tőkepiaci helyzet kelt. Emellett kedvezőtlen a közterhek magas aránya és az, hogy a költségvetés pluszforrásait nem a jövőbe fektetik be. A határon túlra mutató elképzeléseiket vázolva Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója megismételte: külföldön bankot csak megfelelő feltételek, kemény állami garanciák mellett szabad vásárolni, ezek hiányában új pénzintézet alapítása az inkább járható út. Horvátország esetében változni látszanak a feltételek, ott egy bank megvétele is szóba jöhet, a tárgyalásokat megkezdték. Szlovákiában a bankalapítás feltételeiről tárgyalnak, 10-12 fiókos, mobiltelefonról, internetről „megközelíthető”, call-centerrel és kiterjedt bankautomata-hálózattal rendelkező bankról lenne szó. Erdélyben, ahová októberben utazik felmérni a lehetőségeket, szintén ez jöhet szóba. Itthon a Postabank mellett még egy bank megvételét tervezi az OTP. Demján elmondta, hogy Kolozsváron már telket vásároltak, de a meglévő politikai akadályok miatt egyelőre nem tudnak ott bevásárlóközpontot építeni. Kijevre vonatkozóan vannak biztató lehetőségeik és pontosan kidolgozott terveik, elképzeléseik és Szlovákiában is mozgolódnak. Az előnyük, hogy gyorsan és jó minőségben tudnak építeni, ami javítja a beruházók megtérülési mutatóit. M. L. L. Európát újra népszerűvé kell tenni Klaus Kinkel szerint egy népszavazás a bővítésről rossz eredménnyel járna Az EU-bővítésről vitatkoztak a múlt héten egy bécsi konferencián Nyugat- és Kelet-Európa politikusai, szakértői. Az unión belülről és kívülről érkezők persze nem ugyanarról beszéltek. Míg a Nyugatról jött politikusok főként az európai egységet és a stabilitást emlegették, a keleti partnerek konkrét gazdasági érvekkel igyekeztek meggyőzni a hallgatóságot arról, hogy a bővítéssel mindenki jól jár majd. Európa az új évezred küszöbén - ezzel a hangzatos címmel rendezett nemzetközi konferenciát a Bank Austria Creditanstalt, napirendre tűzve napjaink divatos témáit: globalizáció, liberalizáció, európai vízió. S hogy kinek miről mi jutott az eszébe? Theo Waigel volt német pénzügyminiszter szerint Európa válasza a globalizációra az euró bevezetése. Igaz, a németek jobban ragaszkodnak a márkához, mint az elnökükhöz vagy az olimpiai aranyérmekhez - ismerte el a miniszter -, ám tizenöt valutával hosszú távon nem maradhat versenyképes az európai gazdasági térség. Más következtetésre jutott Iván Miklós szlovák miniszterelnök-helyettes, aki szerint a globalizáció kihívásának az európai integráció elmélyítésével lehet megfelelni. Az elmélyítéshez intézményi reformok kellenek, ezeket pedig semmi sem ösztönzi jobban, mint a bővítés. A szlovák vezető példaként említette az EU mezőgazdasági politikájának reformját, amely gazdasági szempontból elkerülhetetlen, de politikailag rendkívül kényes feladat. Az új tagok közelgő érkezésével az agrárreform minden eddiginél sürgetőbbé vált, előbb-utóbb tehát tenni kell végre valamit. Ugyanígy a bővítéssel vált megkerülhetetlenné a máris nehézkes EU-döntéshozatal átalakítása, ami a gazdasági reformokat is megkönnyíti majd. „Besegítünk" tehát a reformoknál, és még az uniós kasszából sem veszünk el olyan sokat. Legalábbis erre hivatkozott Marjall Senjur szlovén külgazdasági miniszter, azt állítva: Szlovénia nem üres kézzel lép be az Európai Unióba. A szlovén GDP már most eléri az EU-átlag hetven százalékát, és ezen felbátorodva Senjur nem kevesebbet ígért, mint hogy országa akár tíz éven belül kedvezményezettből nettó befizetővé válhat az unióban. Más kérdés, hogy az EU-tagállamok a legkevésbé sem Szlovénia, hanem sokkal inkább Lengyelország felvételének a költségei miatt aggódnak. A bécsi tanácskozáson a lengyeleket képviselő Alicja Komnasiewicz volt pénzügyi államtitkár a „számláról” diszkréten hallgatott is, ehelyett csatlakozási dátumokat sürgetett. A felkészüléshez és a reformokhoz szükséges lelkesedést enélkül nem lehet fenntartani - magyarázta. S hogy valami biztatót is mondjon, megemlítette: a lengyel pénzügyi szektor már készen áll a belépésre, sőt van olyan EU-tagország (például Portugália), ahol továbbra is több a korlátozás. Magunkat dicsértük persze mi is, és Balás Péter külügyi helyettes államtitkártól a részvevők megtudhatták, hogy a magyar gazdaság már most elég versenyképes az EU- tagsághoz, s ha még ez sem lenne elég, a bővítés új gazdasági dinamizmust hoz majd az unióba. A tagjelölteknél az éves növekedés magasabb, mint az EU- átlag (Magyarországon az idén éppen a duplájára számítanak), és a vásárlóerő is egyre emelkedik. A kedvező eredmények fenntartásához azért megfelelő háttér is kell, például a magyar EU kereskedelem folyamatos liberalizálása még az olyan érzékeny szektorokban is, mint a mezőgazdaság — szólt a kérés. A költségek mellett az EU-tagok az olcsó kelet-európai munkaerőtől is tartanak, ám a társult államok politikusai ezeket a félelmeket is igyekeztek eloszlatni. Balás szerint aggodalomra semmi ok, hiszen nálunk például még Kelet- Magyarországról Nyugat-Magyarországra sem költöznek el az emberek dolgozni, az uniót tehát aligha özönlik majd el. Félünk viszont mi is az „agyelszívástól”, könnyen előfordulhat, hogy a képzett magyarországi munkaerőt a nyugat-európai cégek csábítják magukhoz. Gazdasági előnyök ide vagy oda, a bővítés továbbra sem tartozik az EU- polgárok kedvenc tervei közé. Klaus Kinkel egykori német külügyminiszter - honfitársa, Günter Verheugen EU- biztos ötletére utalva - úgy vélte, hogy az új tagok felvételéről az unióban jobb lenne nem népszavazást tartani, mert az eredmény jó eséllyel kedvezőtlen lenne. Európát újra népszerűvé kell tenni, az emberek ugyanis egyértelműnek tartják az integráció vívmányait, és elfelejtették értékelni azokat - figyelmeztetett Kinkei. Az európai integráció motorja a gazdaság volt, de nem hiányzott a politikai vízió sem: a kontinens országai ezer év polgárháborút akartak maguk mögött hagyni. Most, hogy az euró már létrejött, a következő lépésnek politikainak kell lennie, ez pedig nem más, mint a bővítés - terelte a beszélgetést a számokról az elmélet felé Theo Sommer, a Die Zeit című német lap vezető szerkesztője. A bővítés igenis bekövetkezik, minden aggodalom ellenére — közölte Sommer, aki szerint itt az ideje a jövőbe nézni és elgondolkodni azon, mi legyen az EU célja. Az Európa jellegéről folytatott vita elvontnak tűnhet ugyan, de befolyásolja például a gazdasági felkészülést is. Christian Oudin, a francia szenátus tanácsadója „puha Európáról” beszélt. Az unió egyrészt az euró bevezetésével, a központi bank létrehozásával - a föderalizmus felé halad, másrészt a közös szabályozás a mai napig a nemzeti törvényhozással keveredik. Ha az Európai Unió föderális jellege erősödik, és tovább nő a máris igen terjedelmes EU-joganyag, a belépés követelményei még szigorúbbá válnak. Mindez persze még messze van - vagy talán nem is? A konferencia felszólalói sem tudták megállni, hogy ki ne robbantsák a szokásos csatlakozási számháborút, képzeletbeli forgatókönyveket gyártva, egyetértésre természetesen nem jutva. Egy biztos: az EU-bővítésről tanácskozásokat szervezők még jó ideig nem maradnak munka nélkül. Bécs, 2000. szeptember Pócs Balázs Balás Péter külügyi helyettes államtitkár szerint a magyar gazdaság már most elég versenyképes az EU-tagsághoz. KELET-KÖZÉP-EURÓPA: FEJLŐDŐ PIAC? Néhányan abban bíznak, hogy a kelet-közép-európai térség a világ egyik legjómódúbb régiójává válik. Egyetért ezzel? - kérdezték Kelet-Közép-Európa ötszáz legnagyobb vállalatának vezetőjét Nem, egyáltalán nem ért egyet 11% Igen, teljesen egyetért 19% Nem, részben nem ért egyet 21% Igen, részben egyetért 49% OPTIMISTÁK PESSZIMISTÁK (teljesen vagy részben egyetértenek) Összesen: 68% Románia: 85% Lengyelország: 81% (teljesen vagy részben nem értenek egyet) Összesen: 33% Szlovákia: 47% Szlovénia: 35% Forrás: Bank Austria Creditanstalt NÉPSZABADSÁG-grafika Magyar acélváltás A magyar acélipar túljutott a rendszerváltozás okozta válságon - mondta Solt László, a Gazdasági Minisztérium főtanácsosa lapunknak. A statisztikai mérőszám, mely az egy főre vetített acélfogyasztást rögzíti, 1989-ben Magyarországon 240 kilogramm volt. 1992-ben 90 kilogramm. A rendszerváltást megelőző évben 3,3 millió tonna nyersacélt termeltünk, ebből a KGST piacai 400-600 ezer tonna terméket vásároltak. Ma az egy főre jutó magyar acélfelhasználás 180 kilogramm. A teljes nyersacéltermelés 2 millió tonna. A magyar export - mely 700-800 ezer tonna feldolgozott acélt jelent - 70-75 százaléka az Európai Unió országaiba irányul. A magyar acélkohászatban 1989-ben 44 ezer volt a foglalkoztatottak létszáma, amely fokozatosan csökkent, 1992-ben 22 ezerre, 1997-1998-ban 13 ezerre, ma pedig kerek tízezren dolgoznak az ágazatban. Ózd és Diósgyőr termelése - hosszútermékek, azaz rúd- és idomacél - 1998-ra az 1989. évi szint ötödére csökkent, mialatt a Dunaferr termelési volumene — lemezáruk — elérte a nyolcvanas évek maximumát. A Dunaferr az idén háromszorosára növeli árbevételét, mely csaknem 300 milliárd forintot ér el. A tavalyi 1,3 milliárdos veszteség helyett így 2000-ben 4 milliárd forintos nyereséget tervez. Solt László szerint Ózd helyzete stabilizálódni látszik, ezt jelzi az új acélmű építése és gazdaságos működése, és az, hogy a DAM-nál új felszámolási eljárás folyik. Solt úgy vélekedett, hogy a Dunaferr-vállalatcsoport - melyet jövőre kívánnak privatizálni - még évekig képes a jelenlegi technológiával piacképes termékeket előállítani, ám a következő évtized második felében teljes technológiaváltásra lesz szükség. A váltás mintegy 700-800 millió dolláros beruházást igényel. Sz. A. AZ EGY FŐRE JUTÓ MAGYAR ACÉLFELHASZNÁLÁS (kilogrammban) AZ ACÉLKOHÁSZATBAN FOGLALKOZTATOTTAK LÉTSZÁMA (ezer fő) NÉPSZABADSÁG-grafika 1996 novemberében Diósgyőrött új kemencét avattak, hogy a növekvő acélkeresletnek megfeleljen a DAM fotó: bánhalmi János is