Népszabadság, 2000. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-27 / 227. szám

NÉPSZABADSÁG PIAC­GAZDASAG 2000. SZEPTEMBER 27., SZERDA 15 O­kos politikával gyors felzárkózás A lényeget tekintve optimistán ítéli meg a magyar gazdaság kilátásait, fej­lődési esélyeit Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója és Demján Sándor, a CEIC Holding elnöke. A magyar gazdasági élet két meghatáro­zó szereplője egyaránt úgy véli: a ma­gyar vállalatok sokszor a politikai akadályok miatt nem tudnak terjesz­kedni a térség országaiban. Demján Sándor, a CEIC Holding el­nöke szerint a magyar gazdaság okos ál­lami politika mellett a multinacionális tőke bevonásával a megcélzott 25 év helyett akár 10-12 év alatt utolérheti a nyugat-európai átlagot. Aggodalmat ma, mint fogalmazott, a kis- és közép­­vállalkozások nem megfelelő ütemű fejlődése, a mezőgazdaság állapota és a további romlás veszélye, a tőkepiaci helyzet kelt. Emellett kedvezőtlen a közterhek magas aránya és az, hogy a költségvetés pluszforrásait nem a jövő­be fektetik be. A határon túlra mutató elképzeléseiket vázolva Csányi Sándor, az OTP Bank el­nök-vezérigazgatója megismételte: kül­földön bankot csak megfelelő feltételek, kemény állami garanciák mellett szabad vásárolni, ezek hiányában új pénzintézet alapítása az inkább járható út. Horvátor­szág esetében változni látszanak a felté­telek, ott egy bank megvétele is szóba jö­het, a tárgyalásokat megkezdték. Szlová­kiában a bankalapítás feltételeiről tár­gyalnak, 10-12 fiókos, mobiltelefonról, internetről „megközelíthető”, call-cen­­terrel és kiterjedt bankautomata-hálózat­­tal rendelkező bankról lenne szó. Erdély­ben, ahová októberben utazik felmérni a lehetőségeket, szintén ez jöhet szóba. Itt­hon a Postabank mellett még egy bank megvételét tervezi az OTP. Demján elmondta, hogy Kolozsváron már telket vásároltak, de a meglévő poli­tikai akadályok miatt egyelőre nem tud­nak ott bevásárlóközpontot építeni. Ki­­jevre vonatkozóan vannak biztató lehe­tőségeik és pontosan kidolgozott terveik, elképzeléseik és Szlovákiában is mozgo­lódnak. Az előnyük, hogy gyorsan és jó minőségben tudnak építeni, ami javítja a beruházók megtérülési mutatóit. M. L. L. Európát újra népszerűvé kell tenni Klaus Kinkel szerint egy népszavazás a bővítésről rossz eredménnyel járna Az EU-bővítésről vitatkoztak a múlt héten egy bécsi konferencián Nyugat- és Kelet-Európa politikusai, szakértői. Az unión belülről és kívülről érkezők persze nem ugyanarról beszéltek. Míg a Nyugatról jött politikusok főként az európai egységet és a stabilitást emlegették, a keleti partnerek konkrét gaz­dasági érvekkel igyekeztek meggyőzni a hallgatóságot arról, hogy a bővítés­sel mindenki jól jár majd. Európa az új évezred küszöbén - ez­zel a hangzatos címmel rendezett nem­zetközi konferenciát a Bank Austria Creditanstalt, napirendre tűzve nap­jaink divatos témáit: globalizáció, libe­ralizáció, európai vízió. S hogy kinek miről mi jutott az eszébe? Theo Waigel volt német pénzügyminiszter szerint Európa válasza a globalizációra az euró bevezetése. Igaz, a németek jobban ra­gaszkodnak a márkához, mint az elnö­kükhöz vagy az olimpiai aranyérmek­hez - ismerte el a minisz­ter -, ám tizenöt valutával hosszú távon nem marad­hat versenyképes az euró­pai gazdasági térség. Más következtetésre jutott Iván Miklós szlo­vák miniszterelnök-he­lyettes, aki szerint a glo­balizáció kihívásának az európai integráció elmé­lyítésével lehet megfelel­ni. Az elmélyítéshez in­tézményi reformok kelle­nek, ezeket pedig semmi sem ösztönzi jobban, mint a bővítés. A szlovák vezető példaként említet­te az EU mezőgazdasági politikájának reformját, amely gazdasági szem­pontból elkerülhetetlen, de politikailag rendkívül kényes feladat. Az új ta­gok közelgő érkezésével az agrárreform minden eddiginél sürgetőbbé vált, előbb-utóbb tehát tenni kell végre valamit. Ugyanígy a bővítéssel vált megkerül­­hetetlenné a máris nehézkes EU-dön­­téshozatal átalakítása, ami a gazdasági reformokat is megkönnyíti majd. „Besegítünk" tehát a reformoknál, és még az uniós kasszából sem veszünk el olyan sokat. Legalábbis erre hivatko­zott Marjall Senjur szlovén külgazda­sági miniszter, azt állítva: Szlovénia nem üres kézzel lép be az Európai Unióba. A szlovén GDP már most eléri az EU-átlag hetven százalékát, és ezen felbátorodva Senjur nem kevesebbet ígért, mint hogy országa akár tíz éven belül kedvezményezettből nettó befize­tővé válhat az unióban. Más kérdés, hogy az EU-tagállamok a legkevésbé sem Szlo­vénia, hanem sokkal in­kább Lengyelország fel­vételének a költségei miatt aggódnak. A bécsi tanácskozáson a lengye­leket képviselő Alicja Komnasiewicz volt pénz­ügyi államtitkár a „szám­láról” diszkréten hallga­tott is, ehelyett csatlako­zási dátumokat sürgetett. A felkészüléshez és a re­formokhoz szükséges lelkesedést enélkül nem lehet fenntartani - ma­gyarázta. S hogy valami biztatót is mondjon, megemlítette: a lengyel pénzügyi szektor már ké­szen áll a belépésre, sőt van olyan EU-tagország (például Portugália), ahol továbbra is több a korlátozás. Magunkat dicsértük persze mi is, és Balás Pé­ter külügyi helyettes ál­lamtitkártól a részvevők megtudhatták, hogy a magyar gazdaság már most elég versenyképes az EU- tagsághoz, s ha még ez sem lenne elég, a bővítés új gazdasági dinamizmust hoz majd az unióba. A tagjelölteknél az éves növekedés magasabb, mint az EU- átlag (Magyarországon az idén éppen a duplájára számítanak), és a vásárlóerő is egyre emelkedik. A kedvező eredmé­nyek fenntartásához azért megfelelő háttér is kell, például a magyar­ EU ke­reskedelem folyamatos liberalizálása még az olyan érzékeny szektorokban is, mint a mezőgazdaság — szólt a kérés. A költségek mellett az EU-tagok az olcsó kelet-európai munkaerőtől is tar­tanak, ám a társult államok politikusai ezeket a félelmeket is igyekeztek elosz­latni. Balás szerint aggodalomra semmi ok, hiszen nálunk például még Kelet- Magyarországról Nyugat-Magyaror­­szágra sem költöznek el az emberek dolgozni, az uniót tehát aligha özönlik majd el. Félünk viszont mi is az „agyel­szívástól”, könnyen előfordulhat, hogy a képzett magyarországi munkaerőt a nyugat-európai cégek csábítják maguk­hoz. Gazdasági előnyök ide vagy oda, a bővítés továbbra sem tartozik az EU- polgárok kedvenc tervei közé. Klaus Kinkel egykori német külügyminiszter - honfitársa, Günter Verheugen EU- biztos ötletére utalva - úgy vélte, hogy az új tagok felvételéről az unióban jobb lenne nem népszavazást tartani, mert az eredmény jó eséllyel kedvezőtlen len­ne. Európát újra népszerűvé kell tenni, az emberek ugyanis egyértelműnek tartják az integráció vívmányait, és el­felejtették értékelni azokat - figyel­meztetett Kinkei. Az európai integráció motorja a gaz­daság volt, de nem hiányzott a politikai vízió sem: a kontinens országai ezer év polgárháborút akartak maguk mögött hagyni. Most, hogy az euró már létre­jött, a következő lépésnek politikainak kell lennie, ez pedig nem más, mint a bővítés - terelte a beszélgetést a szá­mokról az elmélet felé Theo Sommer, a Die Zeit című német lap vezető szer­kesztője. A bővítés igenis bekövetke­zik, minden aggodalom ellenére — kö­zölte Sommer, aki szerint itt az ideje a jövőbe nézni és elgondolkodni azon, mi legyen az EU célja. Az Európa jellegéről folytatott vita elvontnak tűnhet ugyan, de befolyásol­ja­­ például­­ a gazdasági felkészülést is. Christian Oudin, a francia szenátus tanácsadója „puha Európáról” beszélt. Az unió egyrészt­­ az euró bevezetésé­vel, a központi bank létrehozásával - a föderalizmus felé halad, másrészt a kö­zös szabályozás a mai napig a nemzeti törvényhozással keveredik. Ha az Eu­rópai Unió föderális jellege erősödik, és tovább nő a máris igen terjedelmes EU-joganyag, a belépés követelményei még szigorúbbá válnak. Mindez persze még messze van - vagy talán nem is? A konferencia felszólalói sem tudták megállni, hogy ki ne robbant­sák a szokásos csatlakozási számháborút, képzeletbeli forgatókönyveket gyártva, egyetértésre természetesen nem jutva. Egy biztos: az EU-bővítésről tanácskozá­sokat szervezők még jó ideig nem marad­nak munka nélkül. Bécs, 2000. szeptember Pócs Balázs Balás Péter külügyi helyettes államtitkár szerint a magyar gazdaság már most elég versenyképes az EU-tagsághoz. KELET-KÖZÉP-EURÓPA: FEJLŐDŐ PIAC? Néhányan abban bíznak, hogy a kelet-közép-európai térség a világ egyik legjómódúbb régiójává válik. Egyet­ért ezzel? - kérdezték Kelet-Közép-Európa ötszáz leg­nagyobb vállalatának vezetőjét Nem, egyáltalán nem ért egyet 11% Igen, teljesen egyetért 19% Nem, részben nem ért egyet 21% Igen, részben egyetért 49% OPTIMISTÁK PESSZIMISTÁK (teljesen vagy részben egyetértenek) Összesen: 68% Románia: 85% Lengyelország: 81% (teljesen vagy részben nem értenek egyet) Összesen: 33% Szlovákia: 47% Szlovénia: 35% Forrás: Bank Austria Creditanstalt NÉPSZABADSÁG-grafika Magyar acélváltás A magyar acélipar túljutott a rendszerváltozás okozta válsá­gon - mondta Solt László, a Gaz­dasági Minisztérium főtanácsosa lapunknak. A statisztikai mérő­szám, mely az egy főre vetített acélfogyasztást rögzíti, 1989-ben Magyarországon 240 kilogramm volt. 1992-ben 90 kilogramm. A rendszerváltást megelőző évben 3,3 millió tonna nyersacélt ter­meltünk, ebből a KGST piacai 400-600 ezer tonna terméket vá­sároltak. Ma az egy főre jutó magyar acélfelhasználás 180 kilogramm. A teljes nyersacéltermelés 2 mil­lió tonna. A magyar export - mely 700-800 ezer tonna feldol­gozott acélt jelent - 70-75 száza­léka az Európai Unió országaiba irányul. A magyar acélkohászat­ban 1989-ben 44 ezer volt a fog­lalkoztatottak létszáma, amely fokozatosan csökkent, 1992-ben 22 ezerre, 1997-1998-ban 13 ezerre, ma pedig kerek tízezren dolgoznak az ágazatban. Ózd és Diósgyőr termelése - hosszútermékek, azaz rúd- és idomacél - 1998-ra az 1989. évi szint ötödére csökkent, mialatt a Dunaferr termelési volumene — lemezáruk — elérte a nyolcvanas évek maximumát. A Dunaferr az idén háromszorosára növeli árbe­vételét, mely csaknem 300 mil­liárd forintot ér el. A tavalyi 1,3 milliárdos veszteség helyett így 2000-ben 4 milliárd forintos nye­reséget tervez. Solt László szerint Ózd hely­zete stabilizálódni látszik, ezt jel­zi az új acélmű építése és gazda­ságos működése, és az, hogy a DAM-nál új felszámolási eljárás folyik. Solt úgy vélekedett, hogy a Dunaferr-vállalatcsoport - me­lyet jövőre kívánnak privatizálni - még évekig képes a jelenlegi technológiával piacképes termé­keket előállítani, ám a következő évtized második felében teljes technológiaváltásra lesz szükség. A váltás mintegy 700-800 millió dolláros beruházást igényel. Sz. A. AZ EGY FŐRE JUTÓ MAGYAR ACÉLFELHASZNÁLÁS (kilogrammban) AZ ACÉLKOHÁSZATBAN FOGLALKOZTATOTTAK LÉTSZÁMA (ezer fő) NÉPSZABADSÁG-grafika 1996 novemberében Diósgyőrött új kemencét avattak, hogy a növekvő acélkeresletnek megfeleljen a DAM fotó: bánhalmi János i­s

Next