Népszabadság, 2000. november (58. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-10 / 263. szám
___Cikkünk Nyomán___ Parádék kultúrája Folytatódna a „parádék kultúrájának” finanszírozása a mindennapi élet kulturális alapellátásának fejlesztése helyett, ha a parlament az előtte levő - érdekegyeztetés nélkül előterjesztett - 2001-2002-es költségvetési törvényt fogadná el - állítja Vadász János, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) elnöke. A tisztségviselő a hétfői számunkban megjelent, Baán Lászlóval, a NKÖM közigazgatási államtitkárával készült interjúnkra reagálva foglalta össze álláspontját a kétéves kulturális költségvetés tervezetéről. - Lehet bűvészkedni a számokkal, ám azokból kiderül: a valóságban csökken a kultúrafinanszírozás részesedése a költségvetésből - érvel Vadász János. Szerinte a kulturális tárca költségvetése nem növeli reálértékben a közgyűjtemények támogatását, viszont csökkenti a kulturális törvény végrehajtását szolgáló összegeket. Nem igaz, hogy az önkormányzatoknak adott kulturális normatíva nem ösztönözte 1998 óta a kultúrára fordított helyi támogatásokat, éppen hogy kedvező fordulatot hozott. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a normatív támogatást az önkormányzatok bármire elkölthetik. Az viszont igaz, hogy mintegy ezer kis lélekszámú településen működő önkormányzatnak nincs kulturális intézménye, és csak kulturális tevékenységeket tud támogatni. Erre a helyes reakció a helyi művelődési házak, könyvtárak újranyitásának támogatása, amelyet a szakszervezet kezdeményezésére a tárca meg is kezdett. Fejleszteni kell tehát, és nem visszatérni egy letűnt rendszer maradványelvű kultúrafinanszírozásához, amelyben egy pénzügyminisztériumi főelőadó mondta meg, mennyi jut művelődésre a következő évben - mondja Vadász, aki ellenzi, hogy a kulturális törvényből törölni akarják az automatikus támogatásnövelést előíró szabályt. A normatíva jobbításával azonban egyetért. Végül elfogadhatatlannak tartja, hogy a szakszervezet javaslata alapján várt 40 százalékos béremelés helyett csupán 15 százalékosat tervez a kormány, s abból a 750 millióból, amelyet erre szán, a művészeti közalkalmazottaknak is „oszt”. A KKDSZ komoly lépéseket helyez kilátásba, ha tagjai nem kapják meg a 40 százalékos bérfejlesztést. V.Gy. NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2000. NOVEMBER 10., PÉNTEK 11 Tvisztpulóver, csokoládé, vanília Mit őriz meg a jövőnek a lomtalanítások nemzedéke? Egy második kerületi asszony sokoldalas listát küldött a Budapesti Történeti Múzeumba arról, melyek azok a tárgyak, amelyekben megtestesülni látja a XX. századot. A lajstromot olvasva az ember úgy érzi, nemcsak az elmúlt évtizedeket pörgette végig, hanem a lakását is szögletről szögletre végigjárta, hogy felidézze, mi minden tűnt el mellőlünk szinte észrevétlenül. Az SZTK-szemüvegtől a trapéznadrágig, az 50 filléres fagylalttól a tasakos Sió gyümölcsléig sorra vett mindent, abból kiindulva: ha Vitray Tamás a Csak ülök és mesélekben legendások tonettszéket látná szívesen egy kiállításon mint a XX. század reprezentáns tárgyát, akkor helye van ott annak a sámlinak is, amelyen ülve egész bérházak bámulták hajdan a Kékes tévét. A XX. század ujjlenyomata címet viselő kiállítás még csak most készül, de egy darabja már látható az interneten (www.ujjlenyomat.budapest.hu). A Gerő András ötletéből, Schiffer János főpolgármester-helyettes lelkes támogatásával megszülető tárlat szervezői eddig mintegy százharminc - felkért, illetve öntevékeny - embertől kaptak ötletet arra nézvést, mit is kellene kiállítani. Aczél Eszter Krisztina muzeológus négy nagy csoportba sorolja a beérkezett javaslatokat. Mint mondja, a legtöbben saját szakterületükből indultak ki: Illés György például egy francia kamerát ajánlott, olyat, amellyel a hetvenes években forgatták a magyar filmeket. Hajas László régi fodrászeszközökre gondolt, Friderikusz Sándor egy orsós-szalagos magnóra. Papp László az olimpiai aranyérmeit látná szívesen a tárlaton, Demszky Gábor a nevezetes stencilgépet, Sepsey Tamás viszont egy kárpótlási jegyet. Volt aztán olyan is, aki más oldalról közelített: Szinetár Miklós a rombolás és az építés szimbólumaként is felfogható Hotel Hiltont ajánlotta megörökítésre, Ludassy Mária pedig E, mint egyéb címmel írt esszét a kérdésről. Szép számmal akadtak olyanok is, akik a mindennapi élet tárgyaira gondoltak, míg mások olyan emlékeket ajánlottak, amelyek a század traumatikus fordulópontjait idézik, így háborús élelmiszerjegy, menekülttáborban fabrikált játékautó is kerül majd a tárlatra. Kondor Katalin apja egy levelét ajánlotta föl, azt, amelyet olvasva 1968-ban úgy döntött, mégsem disszidál. Mindezek az emlékek láthatók lesznek az interneten, a honlapot pedig ki-ki a hagyományos, múzeumi kiállításról is felkeresheti; a tárlat harmadik része, a szöveges tárgyleírások, a fotók és a személyes történetek a kisföldalatti állomásain kerülnek a látogatók elé. Ez a mostani kiállítás is azt a régi igazságot bizonyítja, hogy az Ecserin nem lehet gyűjteni. A múzeumban csak az a tárgy életképes, amely mögött igazi sztori áll, amelynek ismerjük a tulajdonosát, a közeget, amelyből kikerült - mondja F. Dózsa Katalin, a BTM főigazgatóhelyettese. Füst Milán zakóját hozza fel példaként: mint mondja, múzeumi szempontból ilyen az ideális darab. A kétsoros, elegáns fehér zakó mintaszerűen mutatja, milyen volt a 40-es évek elegáns viselete; az a tény pedig, hogy Füst Milán hordta, kellően különlegessé is teszi, megteremti a hátterét. A XX. század ujjlenyomata körüli munka azért is fontos, mert rajta keresztül a szakemberek szembesülhetnek a gyűjtés eredményeivel és hiányosságaival. A II. kerületi asszony listája egyenesen azt a kérdést veti fel, hogy össze lehet-e, sőt kell-e mindent szedni, ami ilyen vagy olyan módon a XX. századot reprezentálja. Egy egyszerű példával: az 50 filléres fagylalt való-e a múzeumba, vagy a hetvenes évekbeli tábla, melyen sokan olvashatták, hogy „Mai fagylaltkülönlegességeink: csokoládé, vanília”? F. Dózsa Katalin úgy fogalmaz: olyan tárgy kell, amelynek üzenete van, így az utókor is megérti az általa hordozott rengeteg információt. A Tavasz, a Kékes és a Munkácsy tévék minden altípusának például ott a helye a Műszaki Múzeumban, a Budapest-történeti gyűjteményben viszont elég ezek közül egyetlenegyet elhelyezni, de azt megfelelően kell dokumentálni, lehetőség szerint még egy lakótelepi enteriőrfotót is csatolni kell hozzá. Az információ egyébként elvész, különösen az az ismeret, amelyet ma evidensnek gondolunk. A XIX. századból is éppen azok a tárgyak jelentik ma a legnagyobb rejtélyt, amelyek oly banálisnak számítottak, hogy senkinek sem jutott eszébe leírni, hogyan használták őket. És a XX. század? F. Dózsa Katalin a beküldött tárgylistát idézi: ha most nem vagyunk résen, egy-két évtized múlva tán már senki sem fogja tudni, mi volt a fekete tulipános Fékoning, a tvisztpulóver vagy a vietnami papucs. — Alföldi papucsot, remélem, szerzünk, bár félő, hogy akinek volt, az rongygyá hordta. Lódenünk viszont biztosan van, akárcsak fürdőhengerünk, Tüköralágyújtásunk és a többi. A hetvenes évek végén kitört ugyanis a pánik, hogy ha most nem szerezzük meg a fontosnak ítélt, a közelmúlt életmódját reprezentáló tárgyakat, akkor örökre elvesznek - idézi a főigazgató-helyettes. A nagy kérdés ma már az, hogy mit nem kell gyűjteni: a raktárak befogadóképessége véges, lehetetlen minden kortárs jelenséget dokumentálni. És ha az utókorra hagyjuk? Ha abban bízunk, hogy majd a XXI. században megveszik, összekaparják mindazt, ami az ő szemükben értéknek, a mi időnket tükröző egyedi darabnak tűnik? Ez jó stratégiának tűnik, csak az a baj vele, hogy mi már nem vagyunk „eltévős” népek. Ez a mai alomtalanítások generációja, olyan nemzedék, amelyik kíméletlenül kidobja mindazt, ami feleslegesnek, használaton kívülinek bizonyul a szűkös kislakásban. Mi még tudjuk, hogy a Panni robogó nemcsak műszaki szempontból érdekes jármű volt, hanem egy életformát jelentett; van még köztünk olyan, aki el tudja magyarázni, hogyan használták az átszállójegyet, és a jellegzetes csatos üveg láttán azok is örömmel kiáltanak föl, hogy Bambi!, akik sosem ízlelték a legendás kőolajszármazékot. Hogy a jövő század végére mindebből mi marad, csak rajtunk múlik. N. Kósa Judit 1960, az első televízió FORRÁS: FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR, FOTÓ: szóváry gyula 2000. november 10. (péntek) 19 00 óra Pápa — Jókai Mór Művelődési Központ Bemutató : JÉUS EE3 A,MATÁV . ®&f SL X ^Prie támogatja Erkel Ferenc: Bánk bán Opera három felvonásban Katona József drámája nyomán a szövegkönyvet írta: Egressy Béni, átdolgozta: Nádasdy Kálmán Főbb szerepekben: 11. Endre, magyar király Gárday Gábor Melinda, Bánk neje Bellai Eszter Kálmándy Mihály Kukely Júlia Gertrúd királyné Jás Ildikó Tiborc, paraszt Melis György Wiedemann Bernadett Bede Fazekas Csaba Ottó, meráni herceg, Gertrúd öccse Derzsi György Petur bán, bihari főispán Bede Fazekas Csaba Ocsovai János Németh József Bánk bán, Magyarország nagyura Hormai József Biberach, kóbor lovag Clementis Tamás Magonyi Zsolt Merán Bálint Opera Stagione Zenekar Opera Stagione Kórus Karigazgató: Orbán Panna Jelmez: Báti Alice (Fábián Péter és Papp Janó), Díszlet: Varga Mátyás Vezényel: Nagy Ferenc, Farkas Pál Rendezte: Frigyesi Tibor Opera Stagione előadások: Pápa Nagykanizsa Szombathely Kaposvár Kapuvár Zalaegerszeg Támogatóink: „NL ORACLe M COMPAQ. ||||p aom*A«roi««TMewmn**T' rOSul oSV FOX AUTÓKÉNTr 1 W LiX 1118 Budapest. Vegyész a 17-25 wS m MA 7711/ ~ ..............~r„, _ T.:J12.W».Fu:J32.«l03 M0MBUDAPm ll//n / n v ......................................... IMiMKUmilWMM e-mail: loxul lox-autoreni cocn uup MI *11 MW«orai«lgtkedv*tew»n.piUpH IkV^Uft 401 iAlMAI www.lox-autorwtt.com rmrik itt v Sorsközelben Ziegler Tamás (28) győri közgazdász, tőzsdei üzletkötő. Szokatlan helyszínt talált az esküvőjének, Mexikóban tartották. - Gondolom, cecejéggyel nem találkoztak Mexikóban. - Nem, egyáltalán nem, de egy nagyon szép és érdekes kultúrát találtunk ott, rengeteg még a felfedezni való. - Ha nagyobb a nyeremény jutotta volna egy újabb mexikói útra is. - Hát igen. De ebből a nyereményből azt mindenképpen meg fogjuk ünnepelni, hogy sikerült bejutni ebbe a játékba. Kicsit izgultam a játék alatt, de most már oldódik az izgalom. Ennél az utolsó kérdésnél, hogy milyen betegséget terjeszt a cecelégy, az volt a baj, hogy összekevertem a maláriaszúnyoggal, segítséget is kértem, de ő is a maláriát javasolta, ezért az adott pillanatban nem tudtam mást mondani. - Mennyit készült a játékra? - Erre nem nagyon lehet készülni. Az eredmény attól függ, hogy milyen típusú kérdéseket kap az ember. Nekem például a természettudományi kérdések nem nagyon mennek, mint ez látható is volt. De nem bánkódom, mert nyereménnyel távoztam és egy jót játszottam. Egy érdekes kérdés Az álomkór és a malária egyaránt ritka betegség hazánkban, talán ez az oka, hogy Ziegler Tamás nem jól tippelt a hetedik kérdésben arra, hogy milyen kórt terjeszt a cecelégy. Ez az állat a trópusi Afrikában terjeszti ezt a súlyos, esetenként halálos kimenetelű betegséget, melyet valójában egy parányi parazita okoz, amit a cecelégy visz egyik emberről a másikra. A csípés helyén hamarosan dudor keletkezik, két hétre rá láz alakul ki, és megduzzadnak a nyirokcsomók. Az agy krónikus gyulladása következtében csökken a koncentrálóképesség, az arc kifejezéstelenné válik, végső stádiumban kómás állapot következik, majd beáll a halál. Ez a folyamat azonban hosszú évekig is eltarthat. Korai kemoterápiás kezeléssel hatásosan gyógyítható. Védekezni leginkább rovarirtóval és védőöltözettel lehet, de létezik a kórokozó elleni gyógyszer is. ! HIRDETÉS ! A LEGYEN ÖN IS MILLIOMOS! hatvanhatodik adásában Farkas Katalin a második kérdésre nem tudta a KLTM A B választ, 100 000 forintot nyert. Ziegler Tamás a hete- dik kérdést elrontja, ő is 100 000 forintot nyer. ---------—— •/ 7 «/ ^ Magyarország legkedveltebb napilapja ^ Kérdések a Népszabadság archívumából Tegyék születésük időrendjébe a magyar festőket! A) Csontváry Kosztka Tivadar, B) Munkácsy Mihály, C) Csák István, D) M. S. Mester. A helyes válasz: D (XV. sz. második fele), B (1844), A (1853), C (1865). Állítsák növekvő sorrendbe az űrmértékeket! A) hektó, 8) oké, C) Icce, ^D) liter. A helyes válasz: C (kb. 8 dl), P, B (501), A (1001). I ^ Ha nézőnek jelentkezne, a 06 (1) 475-0057-es telefonszámot hívjál Ha játszani szeretne, hívja a 06 (90) 443-444-es telefonszámot! A hívás díja 180 Ft + áfa/perc. A hívás időtartama maximum 2 perc. V