Népszabadság, 2002. június (60. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-22 / 144. szám

28 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2002. JÚNIUS 22., SZOMBAT M­űhold a környezetért (l) AATSR (Advanced Along Track Scanning Radiometer) Pásztázó radiométer, föld- és vízfelszíni hőmérsékletet mér (5) ASAR (Advanced Synthetic Aperture Radar) A Föld felszínéről nagy felbontású képeket adó radarrendszer (3) DORIS (DopplerOrbltography and Radlopositioning Integrated by Satellite) A földkéreg mozgásának megfigyelésére, vulkánok, gleccserek tanulmányozására szolgál (6) SCIAMACHY (Scanning Imaging Absorption Spectrometer fór Atmospheric Cartography) Pásztázó abszorciós spektrométer a légkör feltérképezésére, (4) MERIS (Medium Range Imaging Spectrometer) Képalkotó spektrométer, az óceánok színét méri (5) RA-2 (Radar Altimeter-2) Nagy pontosságú radar magasságmérő az üvegházhatást kiváltó gázok vizsgálatára Forrás: Die Zeit NÉPSZAB­ADSÁG-grafika Március 1-jén egy Ariane-5 rakéta emel­te a magasba az Európai Űrügynökség Envisat (ENVironmental SATellite) kör­nyezetvizsgáló műholdját. Ez az Európá­ban eddig épített legösszetettebb, legso­koldalúbb műhold. Az Envisat a boly­gónk jövőjét befolyásoló változásokról gyűjt adatokat: globális felmelegedés, klímaváltozás, szennyezések, katasztró­fák. Nem értjük még eléggé a környeze­tünkben lezajló folyamatokat, több meg­bízható mérési adatra van szükség. Két­ségtelen, hogy az emberiség korábban sohasem látott mértékben képes befolyá­solni környezetét. A klíma azonban em­beri beavatkozás nélkül is változik, alig kétszáz éve ért véget egy kis „jégkor­szak”. Hogyan hatnak egymásra a tőlünk független és az általunk okozott változá­sok? Az ember beavatkozásai valóban hosszú távú következményekkel járnak? Reálisak az apokaliptikus jóslatok? A műhold adatai alapján a jelenleginél pon­tosabb, megbízhatóbb válaszokat remél­hetünk ezekre a súlyos kérdésekre. Az Envisat műhold fedélzetén tíz bo­nyolult mérőberendezés gyűjti az adato­kat a légkör, az óceán, a sarki jégsapkák, a növényzet és az emberi tevékenység felszíni kölcsönhatásairól. A változáso­kat bolygónk bármely pontján képesek észlelni és rögzíteni. Az érdemi adat­gyűjtés ősszel kezdődik majd, fél évre van szükség a beállításhoz, az ellenőrző mérések elvégzéséhez. Az első hetekben valamennyi műszer a tervezettnek meg­felelően működött, az ASAR és MERIS a vártnál is élesebb, jobb felbontású ké­peket küldött. A kamionnyi méretű, 8 tonnás mű­hold építésében 50 cég vett részt, a költ­ségek, ötéves működtetéssel számolva 2,3 milliárd euróra rúgtak. A program tervezése 1988-ban indult. Az adatokat svédországi és olaszországi földi állo­máson rögzítik. Amikor a műhold nincs a földi állomások vevőkörzetében, ak­kor a 36 ezer kilométer magasban, geo­­stacionárius pályán mozgó Artemis mű­hold veszi át az adatokat. Az Envisat na­ponta 14-szer kerüli meg a Földet, 35 naponként áll pontosan ugyanarra a pá­lyára. Három nap alatt végez a teljes földgömb egyszeri feltérképezésével, végigmérésével. A SCHIAMY nevű műszeregyüttes a légkörben csak nyomokban előforduló gázok, köztük az ózon koncentrációjá­nak, továbbá a levegőben lebegő porré­szecskék számának térbeli és időbeli változásait követi nyomon. Adatokat gyűjt a felhők, a légkör vízpáratartalmá­ról. Különböző magasságokban mért adataival feltárulnak a folyamatok rész­letei, pl. hogyan oszlik el egy vulkánki­törés anyaga a légkörben, merre mozog­nak az ipari szennyezések stb. Nyomon követi az üvegházhatást előidéző gázok atmoszférán belüli áramlásait is. Mérik a tengervíz felszíni hőmérsék­letét. A globális klímában döntő szerepe van az óceáni áramlásoknak, ezek meg­változása súlyos következményekkel járhat. Tíz hullámhossztartományban mérik a tenger színének változásait, eb­ből vissza lehet következtetni a kloro­fillkoncentrációra, a vízbeli életre. A színmérésekkel követni tudják a plank­tonok mennyiségét, mozgását, ez az adathalmaz olyan gyakorlati célokat is szolgál, mint a halászati kvóták engedé­lyezése. Az algák megkötik a szén-dio­­xidot, a pontos mennyiségi adatok isme­rete elengedhetetlen az üvegházhatás, a klímaváltozás előrejelzéséhez. A szén­dioxid szerepéről nincs vita a szakembe­rek között, a mennyiségéről annál in­kább. Nem tudjuk elég pontosan, hogy mennyi szén-dioxidot nyeltek el a tenge­rek, mennyit kötöttek meg az erdők. A műhold a változások nyomon követésével alkalmas lesz áradások, sár- és hólavinák, nagy viharok előrejelzésé­re. Méri a sarki jég és az óceán vízszint­jének magasságát. Adataiból jó előre kö­vetkeztetni lehet majd az El Nino-jelen­­ség várható jelentkezésére is. A jégtaka­ró kiterjedésének változásával változik a Föld sugárzás-visszaverő képessége, ez pedig fontos szerepet játszik a Föld energiamérlegében. A műhold fellövéséig 700 európai tu­dós jelezte, hogy érdeklik az adatok, részt vennének azok feldolgozásában. A felvételek kereskedelmi forgalomban is megvásárolhatók lesznek. A gyors hoz­záférést az internet biztosítja. A részle­tes adatok alapján ellenőrizni és pontosí­tani lehet a modellszámításokat. A kör­nyezetvédelmi világkonferenciákon pontosabb adatok alapján dönthetnek a politikusok a megteendő intézkedések­ről, kvótákról. A megfigyelések az eddi­gi megállapodásokban, pl. a kiotói egyezményben vállaltak teljesítésének ellenőrzésére is felhasználhatók. Jéki László Szövetség a murénával A­lábecsült intelligenciájú halak Bár a halak a gerincesek törzsfájának az alján helyezkednek el, meglepően nagy viselkedésbeli gazdagságot mutatnak, amelyet semmiképpen nem tekinthetünk csupán öröklött ösztöntevékenységnek. Különösen a bölcsőszájú halaknál és egy sor szirtlakó halfajnál találhatunk meg­döbbentő képességeket. Szaporodásbio­lógiájuk - ideértve az ivadékgondozást és a szájköltést valamint egymás közötti és egyes gerinctelen állatokhoz fűződő társas kapcsolataik rendkívüli gazdagsá­got mutatnak. Az, hogy az állatok megismerő tevé­kenységére irányuló kutatások a halakra is kiterjedtek, jórészt a Cambridge-i Egyetem egyik zoológusának és a Max Planck Intézet két etológusának köszön­hető. (Hazánkban Csányi Vilmos ért el már korábban jelentős eredményeket pa­radicsomhalakkal végzett kísérleteivel, amelyek nagy nemzetközi visszhangot kaptak.) A három kutató megállapította, hogy egyes halak szellemi működése a főemlősökének megfelelő, vagy leg­alábbis ahhoz hasonló megismerő telje­sítményre teszi őket képessé. Egyikük már évekkel ezelőtt észrevette, hogy a bölcsőszájú halak viselkedési repertoárja a másik félrevezetését vagy megnyugta­tását is magában foglalja. A szirtek körü­li vizeket benépesítő halakkal végzett kí­sérleteik pedig arra az eredményre vezet­tek, hogy számos faj mutat olyan egyedi viselkedésformákat, melyek során nem öröklött automatikus reakciókról van szó, hanem tanult folyamatokról. Egyes íjhalak például eltanulják az ajakosha­­laktól, hogyan kell zsákmányul ejteni a tengeri sünt. Az említett kutatók véleménye szerint a halak egyfajta társas intelligenciával bírnak, amely emlékező- és tanulási ké­pességet is magában foglal. Például az egy fajba tartozó állatok felismerik cso­porttársaikat, és ennek megfelelően visel­kednek velük. Ezt korallhalaknál és egyes bölcsőszájú halaknál figyelték meg. A társas intelligencia a csoportos vadászatban is megnyilvánul, melynek során minden egyes állatnak egyedi sze­repe van. Ilyen stratégiát nemcsak azonos fajokon belül, mint például a szardíniafa­jokat üldöző makréláknál tapasztaltak, de különböző fajok egyedei között is. Alkal­manként például megfigyelhető, hogy a fűrészes sügér murénával szövetkezik. A halak egyes szellemi képességei az agyuk felépítésében fellelhető különbsé­gek ellenére sok vonatkozásban a maga­sabb rendű emlősök viselkedésspektru­mára emlékeztetnek. Ugyanakkor egy német agykutató már a XIX. században megállapította, hogy a halak agya a náluk magasabb törzsfejlődési szintet képviselő kétéltűek és hüllők agyánál jelentősen bonyolultabb, és inkább a madarakéra emlékeztet.Oravecz Elvira Az agyuk a madarakéra emlékeztet • Milliárd éves csúszómászó? Az „álmoskönyv” szerint állatnak minő­sülő lények néhány százmillió évvel ez­előtt jelentek meg a Földön - semmiképp sem egymilliárd évvel korábban, mint ar­ra az Ausztráliában 10 éve talált, őslé­nyeknek tulajdonított nyomok utalnak. A vélhetően valamilyen araszoló őskori csúszómászó által a tengerfenék finom iszapjában hagyott barázdák szélessége csaknem egy milliméter, és egymástól mintegy húsz milliméterre ismétlődnek. Amikor a geológusok annak idején a furcsa leletre rábukkantak, azt feltételez­ték, hogy bizonyára az 550-600 millió évvel korábbi Ediachara-korból szárma­zik - ekkortól datálja ugyanis az általáno­san elfogadott tudományos nézet az első ősállatok megjelenését a bolygón. Birger Rasmussen, a Nyugat-ausztráliai Egye­tem munkatársa azonban, amikor egy új, nem vulkanikus eredetű őslénymaradvá­nyok korának megállapítására kidolgo­zott módszerrel vette vizsgálat alá a külö­nös nyomokat, meglepve tapasztalta, hogy keletkezésük időpontja 1,2-2 milli­árd évvel ezelőttre tehető. Márpedig az állati eredetű lények gén­jeinek eltéréseit vizsgáló tudományos módszer szerint ezek az eltérések 700-1500 millió évvel ezelőtt kezdtek ki­alakulni. A paleontológusok azonban rendszerint szkeptikusan fogadják e meg­állapítást, hiszen ilyen idős őslénymarad­ványokat még nem is találtak a Földön. E nézeteltérés húzódhat meg amögött is, hogy Stefan Bengston, a stockholmi Svéd Természettörténeti Múzeum szakér­tője a leleteket megvizsgálva szintén egy féregszerű, testét előrenyújtva, majd hát­só részét összehúzva előrehaladó orga­nizmusnak tulajdonította azokat. Mivel azonban a féregszerű lények kialakulását mindmáig a 600 millió évvel ezelőtti időkre valószínűsíti a tudomány, Bengston szerint „óvakodnunk kell attól, hogy e lényeket állatoknak minősítsük”. A laikusban méltán vetődhet fel a kér­dés: talán nem is élőlény, hanem földön­kívüliek által ideküldött automata „föld­járó” adta fel a tudósoknak „a leckét” — e változatot azonban utóbbiak természete­sen nem is említik a szóba jöhető lehető­ségek között.Balog Károly Miniegér Tenyésztéssel létrehozott törpe növésű egerek ugyan már régóta léteznek, most viszont náluk is kisebb testméretű „miniegereket” kreáltak a Harvard Me­­dical School kutatói. Ezúttal az új egye­­deknél a sejtek méreteit szabályozó fe­hérjét úgy módosították, hogy az egyéb­ként teljesen arányos méretekkel meg­születő egér jóval kisebb legyen a normá­lisnál. A sejtszintű szabályozás tehát ki­hat az új élőlény szervezetének minden sejtjére - e felismerés alapján akár na­gyobb testű tenyészállatok is létrehozha­tók, de új módszerek születhetnek szá­mos kór kezelésére is. A Jeff Settleman vezette csoport a sej­tek alakját és burjánzását szabályozó Rho GTPáz nevű enzim működését gátló fe­hérje eltávolításával jutott a „miniegér­hez”. Az így született egerek azonban agyi és tüdőkárosodottak voltak, és csak rövid ideig maradtak életben. E kóros el­változások hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket egy másik fehérje, a CREB kapcsán már tapasztaltak a kutatók - ami arra utal, hogy mindkét fehérje szerepet játszik a normális fejlődésben. Hogy mi­lyen konkrét mechanizmus révén, ez még nem világos, de a miniegerek révén kö­vetkeztetni tudnak az abnormális sejtmé­retek okozta gyógyászati problémák jel­legére is. B. B. K. Az élete is rövidebb fotó: new scientist Otthon könnyebb nyerni Részrehajlók a játékvezetők Újabb kutatások szerint a játékvezetők valamelyest elfogultak a vitás helyze­tek megítélésekor, bár nem tudatosan. A hangos tömeg befolyásolja a dönté­süket, és így kétszer is meggondolják, hogy a hazai csapatot megbüntessék-e. A statisztikák az mutatják, hogy a ha­zai pálya komoly előnyt jelent az otthoni csapatnak. Az angol első ligás eredmé­nyek szerint hazai pályán kétszer olyan gyakori a győzelem, mint a vereség. Erre több magyarázat is van: talán az utazás nem zökkenti ki a hazai csapatot, vagy a játékosok jobban ismerik a megszokott terepet. Egy másik kutatás szerint az ott­hon játszó csapat tagjainak a mérkőzés előtt magasabb a tesztoszteronszintje, mint az ellenfél játékosainak. A közön­ségnek is lehet szerepe: a magyarázatok legtöbbször azt hangsúlyozták, hogy a szurkolói tömegnek közvetlen hatása van a játékosokra, és ez felfokozza a hazai együttes teljesítményét. Alan Nevill a Wolverhamptoni Egye­temről azonban más következtetésre ju­tott. Vizsgálatában képzett játékvezetők­nek mutatott 47 videofelvétel-részletet, amelyen szerelést láthattak. A bíróknak azt kellett eldönteniük, hogy a látott jele­net szabálytalanság volt-e vagy sem. A vizsgálatban részt vevő 40 játékvezetőt két csoportba osztották: az egyik fele a képek közben hallotta a tömeg zúgását, míg a másik csoport a jelenetet hang nél­kül figyelhette meg. Természetesen egyik csoport sem láthatta az eredeti, hi­vatalos döntést. Az eredmények szerint a bírókat befolyásolta a tömeg reakciója, ami - Nevill szerint - a fő oka lehet az otthoni jó szereplésnek. Elég csak arra gondolnunk, hogy például golfban nem jelent előnyt a hazai pálya, hiszen ott nincs lelkendező, kiabáló szurkolótábor. A játékvezetők persze nem azért ítélnek gyakortabb a hazai csapat javára, mert félnek a tömegtől, hanem egyszerűen a felhördülő tömeg tudattalanul is hatással van a döntésükre. Az idei világbajnoksá­gon is fontos lehet tehát, hogy az adott nemzet csapatát hány hazai szurkoló biz­tatja a lelátókról.Krajcsi Attila Befolyásolt reakciók FOTÓ: REUTERS - JASON REED

Next