Népszabadság, 2004. június (62. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-22 / 144. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG Emlékhely egy mezőtúri kiskertben Az anya nem nyugszik bele fia halálának okába Rendezett mezőtúri családi ház: a nagy­szobában plüssfotelek, a konyhában ba­rátságos főzősarok, a verandán muskát­lik. Egy helyen azonban megtörik a rend, a szokványos udvari kép: kövekkel kira­kott kis dombocska villan elő, dús virá­gokkal, középen egy faragott kőoszlop­pal. Rajta, üvegbúra alatt, egy Mária-szo­­bor, ölében a kisdeddel. B. Lajosné három évvel ezelőtt elhunyt fia emlékére állította ezt az emlékhelyet. - El kellett hamvasztatnunk, s az urnás temetőben a szűk, műanyag vázába nem tudok elég virágot tenni. Itt bármikor imádkozhatok a fiamért - mondja. Sándor, az asszony második házassá­gából származó fia 2001 októberében har­minchárom évesen halt meg. Hogy pon­tosan mikor, azt senki sem tudja: október 11-én, csütörtökön még dolgozott, majd napokig senki sem látta. A szomszéd ut­cában lakó édesanyjához járt hétvégén A boncolás során megállapították, hogy a fiatalember halálát légzési elégtelenség és tüdőgyulladás okozta­ ebédelni, az asszony vasárnap már erő­sen aggódott, mert a fia nem jelentkezett.­­ Először a barátnőmmel mentünk át hozzá, de senki se nyitott ajtót, ezért ki­hívtuk a rendőrséget. Ők találták meg a gyereket, aki akkor állítólag már több napja halott volt. A kutyája ott feküdt mellette, de nem ugatott, nem vonyított, csak nézett maga elé. A holttesten nem találtak külső sérelmi nyomokat, az ajtó belülről volt bezárva. A boncolás során megállapították, hogy a fiatalember halálát légzési elégtelenség és tüdőgyulladás okozta, ezért a rendőrség, államigazgatási eljárás keretében lezárta a nyomozást. B. Lajosné azonban ma is úgy gondolja: a fiát megölték. A gyerek­nek korábban nem volt baja, nem köhö­gött, nem fájlalta a tüdejét, csak érzéke­nyebb volt az átlagnál, ezért rendszere­sen járt pszichiátriai kezelésre - mondja az édesanya. Hozzáteszi: semmi sem utalt arra, hogy tüdőgyulladása, vagy más komoly betegsége lett volna. - A házát nem sokkal korábban vette, a halála után az ingatlan rám és az apjára szállt. A férjemtől harminc éve elváltam, a gyereket - két, másik házasságomból származó testvérével együtt - egyedül neveltem fel. Szakmát adtam mindegyik kezébe: a lányom számviteli szakközép­­iskolát végzett, a kisebbik fiam marós lett, Sándor, a középső gyerek pedig szer­számkészítőnek tanult. Végül nem ebben a szakmában helyezkedett el, Pestre ment, s egy papírgyárban vállalt munkát.­­ Az asszony azt mondja: Sándor halála után a volt férje bemutatott egy nyilat­kozatot, amelyet fia egy mezőtúri ügy­véd előtt tett. Ebből kiderült, hogy a ház megvételéhez az apa anyagi támogatást nyújtott, s így az örökségből nagyobb rész illeti meg. Az asszony ezt nem fo­gadta el, szerinte a fia keresett annyit, hogy abból meg tudta venni a házat, rá­adásul lakás-takarékpénztári megtakarí­tása is volt. A szülők végül bírósághoz fordultak. A néhány hete megszületett ítélet szerint a ház árának negyede illeti az édesanyát, a háromnegyede pedig az­ édesapát. Az asszony nem mondja ki, hogy kit gyanúsít a fia halála ügyében, de a rend­őrségen több alkalommal is panaszt tett, azt kérve: vizsgálják felül a tényeket, s állapítsák m­eg, hogy bűncselekmény történt. Kapocsi Zoltán, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozóosztályának vezetője azt mondja: a bejelentést minden alkalom­mal kivizsgálták, de nem tártak fel újabb tényeket. - Ez az eset szakmailag teljesen egyér­telmű: egy igazságügyi orvos szakértő is megvizsgálta a holttestet, s nem talált mérgezésre vagy külső beavatkozásra utaló nyomokat - mondja. Kapocsi Zoltán néhány hónapja sze­mélyesen is megkereste az édesanyát, s megpróbálta meggyőzni: nyugodjon bele a tényekbe, a fia természetes halál­lal halt meg, senki sem ölte meg. B. Lajosnét azonban nem tudták meggyőz­ni az érvek. Az asszony az elmúlt időszakban több ügyvédet is megkeresett, arra kérte őket: indítsanak pert azért, hogy fia halálának körülményeit tisztázhassa. Miután az ügyet megismerték, egyetlen ügyvéd sem akadt, aki elvállalta volna a képvise­letét. B. Lajosné azonban nem adta fel: az észérvek helyett az okkultizmust hívta segítségül. Szavai szerint több „tisztánlá­­tót" is megkeresett az elmúlt időszakban, akik valamennyien az ő verzióját erősítet­ték meg. Amikor látja rajtam, hogy kétel­kedem az ilyesfajta képességek bizonyító erejében, azt mondja: keressünk fel együtt egy ilyen „varázserejű" látnokot, s akkor hinni fogok neki. Elhárítom a kérést, inkább az igazság­ügyi orvos szakértő jelentésével hozako­dom elő. Az asszonynak erre is van vála­sza: a szakértő bizonyára rosszul végezte a dolgát, hiszen azt sem tudta pontosan megállapítani, mikor halt meg a fia. Felkerestem Sándor apját is, szerettem volna megtudni, vajon ő hogyan értékeli a történteket, neki vannak-e kételyei a fia halálával kapcsolatban. A férfi azonban közölte: nincs mondandója. B. Lajosné azt reméli, egyszer majd je­lentkezik valaki, aki tud valamit a fia ha­láláról, akkor szerinte megdőlnek majd a rendőrség által megállapított tények. Ad­dig pedig - mondja - ő maga minden reg­gel kimegy a kert végébe, a saját maga emelte emlékhelyhez, és ott imádkozik a fiáért s a vélt igazáért.Doros Judit Az asszony a kert végében, ahol mindig erőt merít küzdelméhez I Nyíregyháza___________________________ Cipőgyár: új megrendelések Megújult Petőfiék szalkszentmártoni csárdájaTudósítónktól Még az idén háromszáz új munkahelyet létesít Nyíregyházán, a most megvásárolt ottani cipőgyárban, a Start Rehabilitációs Vállalat és Intézményei nevű cég. Száz­húsz ember már el is kezdte a munkát. A nyíregyházi székhelyű cég vezér­­igazgatójának, Balogh Zoltánnak a gyár jel­képes kulcsát a napokban Burány Sándor foglalkoztatási és munkaügyi miniszter adta át. A vezérigazgató elmondta: az egy­kori Rockfort Cipőgyár megvásárlásához a munkaerő-piaci alap 180 millió forintos támogatást nyújtott. Mint megtudtuk, ez az eddigi legnagyobb összegű támogatás, amit a munkaerő-piaci alap az ilyen új munkahelyek létesítéséhez nyújtott. A cipőgyárnak az utóbbi időben alig volt megrendelése, a korábbi gyártókapa­citás karbantartását végzőkön kívül alig volt alkalmazottja. Balogh Zoltán tudósí­tónknak elmondta, hogy az idén fokozato­san bővítik a termelést, és a negyedik ne­gyedévig háromszáz új munkahelyet lé­tesítenek. Az állami támogatás elnyerése fejében a háromszáz új munkahely te­remtése mellett azt is vállalták, hogy eb­ből kétszáz munkahelyet regisztrált munkanélküliek tölthetnek be. Megin­dult a termelés, jelenleg 120 ember, közü­lük 80 regisztrált munkanélküli dolgozik az üzemben, s nyugat-európai megren­delésre bérmunkát végeznek majd. Az ország legnagyobb rehabilitációs foglalkoztatást biztosító vállalatának új cipőüzemében csökkent munkaképessé­gű dolgozókat is foglalkoztatnak majd, és hazánkban újszerűnek számító megol­dással próbálkoznak: a csökkent munka­képességűeket nem elkülönítve, számuk­ra külön kialakított munkahelyeken, ha­nem integráltan foglalkoztatják. Azt is megtudtuk, hogy a cipőgyárhoz tartozó kihasználatlan telephelyen rövidesen a vállalat más üzemei is helyet kaphatnak. R. Z. I Tatabánya Hulladékkezelési program Tudósítónktól Nem okoz fennakadást a hulladékkeze­lésben a tulajdonosváltás - közölte Harthéden József, az RWE Umwelt Tata­bánya Rt. vezérigazgatója. A multinacio­nális német cég ugyanis megválik hulla­dékkezeléssel foglalkozó üzletágától és helyette a gáz-, víz- és áramszolgáltató ágazatokra koncentrál. Magyarországi cégcsoportját Felső-Ausztria vezető köz­műszolgáltatója, a linzi székhelyű AG Oberösterreich vette meg. A programok megvalósítása a tulajdonos megváltozá­sa után is zökkenőmentesen folytatódik. Amikor az Umwelt öt éve megvásá­rolta a tatabányai városgazdálkodási rt.-t, két alapvető feltétel teljesítésére kötelez­te el magát. Nevezetesen, hogy a már szűkössé vált, elavult hulladéktárolót felváltja egy korszerűbbel, s felújítja a cég gépjárműparkját. Mindkét feladat­nak eleget tett: egymilliárd forintos rá­fordítással olyan új depót épített, amely a következő másfél évtizedben is megfe­lel a legszigorúbb európai szabványok­nak. A géppark, a szeméttároló edények teljes cseréjére pedig 300 millió forintot költöttek. Ma már 34 településen fűző­dik a társaság nevéhez a lakossági hulla­dékkezelés, miközben több mint ezer vállalkozás is megrendelői közé tarto­zik. Fokozatosan berendezkednek a sze­lektív hulladékgyűjtésre és a veszélyes hulladékok ártalmatlanítására is. A vezérigazgató kiemelte, hogy a piacvezető, tőkeerős osztrák tulajdonos­sal még nagyobb sikerrel segíthetik a Duna-Vértes regionális hulladékkezelési projekt megvalósítását, amely 83 telepü­lés hulladékkezelését kívánja az európai követelményeknek megfelelően ellátni. A tatabányai önkormányzat gesztorsá­gával tervezett projekt értéke meghalad­ja a 30 milliárd forintot, amelyhez pályá­zat útján EU-forrásokat is igénybe kí­vánnak venni. Kisbér és lovardája Tudósítónktól Több mint 3,5 millió eurós PHARE-támo­­gatást nyert a Kincstári Vagyoni Igazga­tóság (KVI) és a kisbéri önkormányzat egy tavaly ősszel beadott pályázatával a nagy múltú kisbéri lovarda felújításának meggyorsításához. Az egykori Királyi Katonai Ménes lovardája az 1800 évek közepén épült, és évtizedeken át világhí­rű verseny- és tenyészállatok nevelését és tartását szolgálta. Egyebek között innen került ki Kincsem és Imperiál. A történe­lem viharai közepette, a ménes megszű­nésével az épület teljesen leromlott, jósze­rivel csak a falai maradtak meg a több mint hatezer négyzetméter alapterületű épületegyüttesnek. Két évvel ezelőtt a Kisbér központjában álló, történelmi örökséget jelentő főépület ugyan új kül­sőt kapott, a KVI 112 milliós és az önkor­mányzat 45 millió forintos ráfordításával, de tényleges rendbehozatalára csak most, a PHARE-támogatás révén kerülhet sor. Mint Mittelbach Vilmosnétől, a KVI Komá­­rom-Esztergom megyei kirendeltségének vezetőjétől megtudtuk, a főépület belseje teljesen megújul. Fűtést, vizesblokkot, elektromos hálózatot építenek ki, átala­kítják a padlóburkolatot, oly módon, hogy különböző rendezvényekre is alkal­mas legyen a belső tér. A padlózat mobili­tása, eltávolíthatósága révén pedig akár lovasbemutatókat is tarthatnak a falak között. A rendelkezésre álló több mint egymilliárd forintból - ebben a KVI saját forrása 75 millió, az önkormányzaté 25 millió, a többi pályázati pénz - az oldal­szárnyak rendbetételéhez is hozzáláthat­nak, bár ehhez újabb pályázati forrásokat kell nyerni. A mostani európai uniós támogatás feltétele, hogy a tervezett felújítással 2006 közepéig végezzenek. A lovarda prog­ramjai révén a történelmi lovas hagyo­mányok megerősödését várja a város - mondta Udvardi Erzsébet polgármester, ezért a kivitelezési munkálatokhoz a KVI és az önkormányzat olyan vállalkozót ke­res, aki tevékenységével a lovas turizmus igényeinek kielégítésébe is bekapcsoló­dik. Az ehhez kapcsolódó programok szervezésével ugyanis új vendégek ér­kezhetnek a településre. 2004. JÚNIUS 22., KEDD 11 Zsíros lepényt sütnek Az elmúlt napokban átadták a Petrovics család annak idején üzemeltetett csárdájának felújí­tott kocsibeállóját, és ezzel befe­jeződött a szalkszentmártoni Petőfi Sándor-emlékház évek óta tartó rekonstrukciója. Petőfi Sándor családjával 1845. április 24- án érkezett Szalkszentmártonba, ahol apja a helyi elöljáróktól - akik a Festetics családtól bérelték - kivették üzemeltetés­re a mészárszékkel, borospincével ellá­tott vendégfogadót. A családnak nem si­került megvetnie a lábát a Duna melletti faluban, mert egy év alatt eladósodtak, több, birtokukban levő tárgyat - amelyet az emlékmúzeum ma is őriz - pedig ott helyben elárvereztek, hogy a fennmaradt bérleti díjat ki tudják fizetni. Petőfi Sán­dor - aki akkor már ismert költő volt és sűrűn megfordult Pesten - hónapokat töltött Szalkszentmártonban. A csárda egyik szobájában íródtak a Felhők ciklu­sának versei, a legismertebbek közül pe­dig az Egy estém otthon, de két drámáját és egyik regényét is itt alkotta meg. Az emlékmúzeum felújítása évekkel ezelőtt kezdődött meg, és a fogadó ud­varán álló kocsibeálló felújításával feje­ződött be. Ez utóbbi költségeit, mintegy ötmillió forintot a Bács-Kiskun megyei önkormányzat állta. Farkas Lajos, a Pető­fi Emlékmúzeum igazgatója elmondta, hogy a hat-hét szekér tárolására alkal­mas beállót teljesen eredeti állapotban állították vissza. Hozzátette: ilyen, tíz lá­bon álló kocsibeálló nincs több a Kárpát­medencében. A csárda ma már nem üze­mel, bár a fenntartók kacérkodnak a megnyitás gondolatával. Csoportok fo­gadására azonban alkalmas, ilyenkor begyújtják a nyitott fedelű konyhát, ahol kenyeret és zsíros lepényt sütnek a ven­dégeknek.Rajnai Attila Helyükön pihennek a négyökrös szekerek

Next