Népszabadság, 2004. október (62. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-30 / 254. szám
4 2004. OKTÓBER 30., SZOMBAT hétvége 2000. OKTÓBER A múlt köde RÉVÉSZ SÁNDOR emszky Gábornak akkor kellett volna jönnie, amikor ment. Úgy volt, hogy 2001 derekán jön, de beelőzte magát. Kuncze Gábor az SZDSZ ügyvivő testületi ülésen úgy fogalmazott: a párt „ott állt, hogy kinyalja Demszky seggét, de ő még azt is meg akarja szabni, mikor tolja le a gatyáját". (Varró Szilvia: Kifutó fiúk, Magyar Narancs, 2000. október 5.). Demszky szeptemberben letolta. A pártját. Először a hónap elején egy frakcióülésen. Egyben közölte a feltételeit: akkor lesz ő 2002-ben listavezető, ha jóváhagyása nélkül senki nem kerülhet befutóhelyre a párt országos listáján, ha két-három emberét az önkéntes lemondók helyére addig is belapátolhatja a parlamentbe, ha a párt vezetése radikálisan megváltozik, ha a választási kabinet kvázi teljhatalmat kap stb. A párt az összes feltételt elfogadta, mégis elvesztette Demszky bizalmát. Szeptember közepén kiderült, hogy a választási kabinetben nem lesznek többségben a bizalmasai, s tudni vélte, hogy azért nem, mert Magyar Bálint „választási felajánlkozást kezdeményezett" a szocikkal. Ezt a vádat Demszky az SZDSZ ügyvivői testületéhez intézett levelében fogalmazta meg sok másikkal együtt, s közölte, hogy a teljes körű tisztújításig nem vesz részt a párt munkájában. Magyar bejelentette, hogy a decemberi küldöttgyűlésen nem indul a pártelnöki tisztségért, legyen teljes tisztújítás, jöjjön Demszky. Jött. Azt mondta, készen áll, hogy fölvegye Orbánnal a versenyt, és leváltsa őt. Ott álltak a kampánynyitón a Duna-korzó kávéházban október 17-én egy vonalban a szocialistákkal leginkább együttműködő szabad demokrata polgármesterek, s élükön a főpolgármester ezt találta mondani: „aki úgy gondolja, hogy az országot csak az MSZP mentheti meg a Fidesztől, az politizáljon az MSZP-ben". Azokra gondolt, akik a koalíciós időkben azelőtt is a legkritikusabbak voltak a szocikkal szemben, és most is azok. Egy szocialista politikus magyarázta el Demszkynek, miért lenne jó az ő pártjának, ha minden valóságtisztelő és kritikus beállítottságú liberális értelmiségi elhagyná: „Egy szocialista politikus mondta, hogy ha az SZDSZ értelmiségi holdudvara átlépne az MSZP-be, most ők lennének hét százalékon, mi pedig 30-on." (Arra készülök, hogy leváltsuk Orbánt, Kéri J. Tibor és Pogonyi Lajos interjúja Demszky Gáborral, Népszabadság, 2000. október 20.) Demszky minden híve tudta és magánemberként el is mondta, hogy az SZDSZ-nek természetesen az MSZP-vel kell majd koalícióra lépnie, de erősebb pártként, jobb feltételekkel teheti ezt, ha tagadja. Ebben van is logika, csak egy olyan párt kell hozzá, amelyben hosszú időn át mindenki tagadni tudja, amit mindenki tud. Tehát olyan, amelyből kiölték a szellemet és a szabadságot. Amelyben sok a nyúl és egy az oroszlán Németh Miklós is előbb akart jönni a kelleténél, és ő is előterjesztette a feltételeit, de az övéit nem fogadták el, mert az MSZP-ben még volt választék utolsó esélyből. Németh Miklósból és Kovács Lászlóból lehetett választani, a nevető harmadik ekkor még álmában sem gondolta, hogy nevetni fog. Németh Miklós nyerésre állt, s a mögötte álló „baloldal" Horn Gyulával, Nagy Sándorral ki akarta erőszakolni, hogy a novemberi pártkongresszus válasszon miniszterelnök-jelöltet. Az MSZP liberálisnak minősülő „jobboldala" időt akart nyerni, de többet nyert. Némethet az azonnali miniszterelnökjelölt-választás elutasításával sikerült jól megsérteni, semmilyen funkciót nem vállalt, ezzel a dolog el is volt intézve. A homista „baloldal" Schmuck Andort küldte rá a „liberálisokra". A Xénialázban tüzelő aranyifjú a Magyar Nemzetben számolt be az MSZP morális megtisztítása végett írt könyvéről, melynek kiadásáról Kovács László lebeszélte őt. A Fidesz másnap fölszólította Kovácsot, hozza nyilvánosságra a Schmuck kéziratából tudomására jutott visszaéléseket. Schmuck a hozzá közel álló, hiteles szocialista politikusok élén Puch Lászlót és Csintalan Sándort (napjaink Schmuckját) emlegette. Tőlük ragyogna a Schmuck tisztította MSZP. (A váci küldött újraosztaná a tisztségeket, Stefka István interjúja Schmuck Andorral, Magyar Nemzet, 2000. október 17.) Lehet, hogy a többiek se verebek, de akkor is: miért mindig a legbaglyabbak nagyfejűznek? A kisgazdákhoz is behuhogott a tisztító bagoly: „Van egy olyan kemény mag, elsősorban a kisgazda vállalkozókat értem ez alatt, amelyik mindenképpen el akarja indítani a belső megtisztulást" - nyilatkozta Székely Zoltán kisgazda képviselő, a közbeszerzési bizottság elnöke. Székely szerint a kisgazda minisztériumokat elárasztották a „bolsevikok, moszkoviták és a Lenin-fiúk", az igazi kisgazdákat mindenhonnan kiszorítják. (Népszabadság, 2000. október 7.) Ezt azért tehetik, mert Torgyánt „a körülötte lévő lakájok mesterségesen elzárják az információktól, és saját érdekeikben dezinformálják." (Népszabadság, 2000. október 11.) „Nem ismerem Székely Zoltán nyilatkozatait, jelenleg Mezopotámia művészetével foglalkozom behatóan" - válaszolt Torgyán, amikor október 11-én Székely állításairól faggatták. (Népszabadság, 2000. október 12.) Azért nem minden információtól tudták elvonni a lakájok Torgyán figyelmét Mezopotámia művészetével, mert arról például tudott, hogy Székelyt másnap a rendőrség tetten éri majd a Gellért Szálló előtt, amint húsz dokumentumot, azaz húszmillió forint kenőpénzt vesz át az őt lebuktató Balla Dániel vállalkozótól. Ekkor lett a korrupció mértékegysége a tocsik helyett a dokumentum. Torgyán azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor előre tájékoztatta őt a készülő akcióról. (HVG, 2000. október 21.) Se a sztárügyvédnek, se másnak nem tűnt föl, hogy ezzel a kijelentésével súlyos államtitoksértéssel vádolta meg a miniszterelnököt és azokat az ismeretleneket, akik a kormányfőt értesítették a titkos rendőri-ügyészségi akcióról. álló Dániel vállalkozót nem az lepte meg, hogy egy önkormányzati beruházás elnyeréséért pénzt kérnek tőle, hanem az, hogy ilyen sokat és zsebbe. „Ha Székely úr azt mondta volna nekem, hogy utaljak át ennyit meg ennyit a kisgazdapártnak vagy a Fradinak, az más. De így? Zsebre?!" (HVG, 2000. október 28.) Nem megyek csendben a vágóhídra" - jelentette ki Székely Zoltán tettenérése után. Tán ha csendben marad, nem is megy. Az MDF-es Font Sándornál már nyolc hónapja gyűltek a Székelyt terhelő adatok, már tavasszal megvolt az emődi polgármester által készített hangfelvétel Székely korrupciós ajánlatáról. Font május óta szorgalmazta Székely menesztését a közbeszerzési bizottság éléről, s már júniusban átadta Áder Jánosnak a Székelyt terhelő adatait. Az FKGP vezetői addig védték Székelyt, amíg nem akarta megtisztítani a pártot, aradt a kisgazdáknak védenivalójuk így is elég. Pepó Pál miniszter távozása után kiderült, mi kell ahhoz, hogy egy Környezetgazdálkodási Intézet jól működjön: luxuskonyha, luxusfürdőszoba, luxusautók, luxustévék, zongora, autószalonból hozott főigazgató (a vízminőség-védelemmel foglalkozó Endrédy István helyére, aki viszont a MÁV Rt. elnöke lett, mert ahhoz nem értett), a hitoktatás frontjáról hozott főigazgató-helyettes, hetente néhányszor a Gundelből hozatott vacsorák, főleg libamájjal töltött szarvasgombák libériás inasokkal körítve és kéthárom tucat válogatott kisgazda jelentős fizetéssel. Ezzel szemben nem kellenek hozzá a szakemberek, akiket kirúgtak, sem az értékes könyvtár, melynek állománya vizes, gombás pincében rohadt. Az új főigazgató szerint az indokolhatatlan kiadások két év alatt több mint 500 dokumentumra, későbbi mértékegységben kifejezve: 700 söjtörre rúgtak. (Hargitai Miklós: A környezetgazdálkodási parti vége, Népszabadság, 2000. október 18.) kisgazdák lapja havonta alig egy söjtörbe került. Nyolcszázezer forintot juttatott havonta a kisgazda honvédelmi miniszter a kisgazdapárt alapította kft.-n keresztül a pártelnök főszerkesztette Kis Újságnak. Szeptemberben új szóvivő érkezett a HM-be, aki ezt nem helyeselte. Nyomban ki is rúgták. Jancz Rezső szocialista képviselő október 17-i interpellációjában arról érdeklődött, miért támogatott az FVM Agrárinnovációs Kht.-je kilencmillió forinttal egy egynapos kisgazda rendezvényt Csokonyavisontán, melynek költségei a négyszázezer forintot sem érték el. Torgyán pénzről nem beszélt, csak Szabadi Béla államtitkárról, akinek csokonyavisontai előadására negyven éve vártak a paraszti tömegek. Száz fideszes képviselő szavazott, Torgyán válasza kilencvenhatnak megfelelt. A Fradi ugyanettől a kht.-től negyvenmillió forintot kapott egy olyan rendezvényre, amelyet meg sem rendeztek.Az FVM leállította a gépvásárlási támogatásokat, mert elfogyott a pénz. Azért fogyott el, mert ide-oda átcsoportosítottak belőle. Többek között a fönt emlegetett Agrárinnovációs Kht.-hez, mely a miniszter személyes döntése alapján szabolcsi templomok és iskolák építését és felújítását támogatta a mezőgazdasági beruházásokra szánt pénzből. Javulni látszottak a Torgyán család lakásviszonyai. A miniszter fia egy nagy, panorámás budai telken (jó gyorsan) fölépült nagy házba költözött be, szülei számára pedig a Tállya utcában épült egy méretes, liftes, úszómedencés ház. A Magyar Nemzet publicistája kiállt Torgyán József mellett, aki „pontosan ott és akkora házat épít magának, ahol és amekkorát akar". Ebből csak a sajtó csinál ügyet „szőri és szadi megrendelésre, aljas eszközökkel". (Bayer Zsolt: A Torgyán-villa titka, Magyar Nemzet, 2000. október 28.) Torgyán család építkezési jogát nem is vonta kétségbe senki, csak a vagyonnyilatkozatát, mivel nem derült ki belőle, miből van a ház. Azóta már minden várúr tudja, mit kell mondani: családi kölcsön! Torgyánnak azonban ez csak némi késéssel jutott az eszébe, először azzal próbálkozott, hogy nem akart pontos információkkal szolgálni a rablók számára. Az ellenzék erre rögtön ugrott: hamis a vagyonnyilatkozat, hazudott a miniszter, mondjon le, állítsanak fel vizsgálóbizottságot. Az ellenzék azelőtt is ilyen ugrálós volt, azóta is ilyen: „Érthető módon tudni szeretnénk, hogy politikusaink vagyongyarapodása miből származik." „Most hirtelen kiderült, hogy ugye a telkecskén nagy villámgyorsan fölépült egy 120 milliós házacska és rajta egy uszodácska kb. 20 millió forint értékben. Tehát kiderült, hogy inkább a nagy villáknak a barátja, mint a kisembereké...", mármint Horn Gyula, akinek a villája kapcsán Torgyán József ellenzéki képviselő négy évvel azelőtt (1996. június 25-én és július 3-án) az Országgyűlésben előadta az idézetteket. Torgyán József a kisgazdaügyek megszaporodásának okát a következőkben látta: „Olyan intrikus támadássorozatot indítottak ellenünk, hogy egyes kisgazdapárti személyiségek azt higgyék: e mögött nem az ellenzék, hanem a koalíciós partner áll, így akarnak éket verni közénk." (A koalíciót akarják szétverni", Kis Ferenc interjúja, Magyar Nemzet, 2000. október 28.) Nemsokára Torgyán is azt fogja hinni. És attól kezdve mindig is tudta.övér László úgy vélekedett, hogy Pallag László olajbizottsága hónapok óta illegitim, mert már rég el kellett volna készítenie a jelentését. A Fidesz azt javasolja, hogy a bizottság november végéig fejezze be a munkáját. Az ellenzék szerint viszont a koalíciós pártok érintettségük miatt idegesek, ezért szeretnék gyorsan fölszámolni a bizottságot. bizottság 30-án kívánta meghallgatni Sándor István egykori főnyomozót - a „Papát" -, de nem tudta, mert előző napon letartóztatta őt az ügyészség, s nem járult hozzá a meghallgatásához. A rendőrségnél elterjedt vélekedés szerint koncepciós eljárást indítottak azokra az adatokra építve, amelyeket Pintér Sándor Belügyminisztériumában csemegéztek ki a titkos nyomozások dossziéiból, hogy lejárassák azokat a volt rendőröket, akiknek mély ismereteik vannak az olajos alvilág politikai kapcsolatairól. (Fekete Gy. Attila: A papa sajátos módon dolgozott, Népszabadság, 2000. október 31.) A Papát első fokon fölmentették, a periratokat 85 évre titkosították. egső fokon Nógrádi László közlekedési miniszter sofőrjét is fölmentették. A miniszter október 28-án egy felújított közlekedési csomópont átadására sietett megkülönböztető jelzéssel, 130 km/h sebességgel. A miniszteri Audi a záróvonalat átlépve előzött egy kocsisort az ordacsehi elágazásnál, amikor összeütközött a kocsisor éléről beforduló Trabanttal. A Trabantot vezető fiatalember és menyasszonya meghalt. A miniszter lemondott. A miniszteri gépkocsi és a Trabant: halálos baleset az ordacsehi elágazásnál Schmuck Andor Székely Zoltán, a lebukott Épül a Torgyán-villa A Környezetgazdálkodási Intézet mahagóni luxuskonyhája Sándor István, a „Papa" NÉPSZABADSÁG