Népszabadság, 2004. október (62. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-30 / 254. szám

4 2004. OKTÓBER 30., SZOMBAT hétvége 2000. OKTÓBER A múlt köde R­ÉVÉSZ SÁNDOR­ emszky Gábornak akkor kellett volna jönnie, amikor ment. Úgy volt, hogy 2001 derekán jön, de beelőzte magát. Kuncze Gábor az SZDSZ ügyvivő testületi ülésen úgy fogalmazott: a párt „ott állt, hogy ki­nyalja Demszky seggét, de ő még azt is meg akarja szabni, mikor tolja le a gatyá­ját". (Varró Szilvia: Kifutó fiúk, Magyar Na­rancs, 2000. október 5.). Demszky szep­temberben letolta. A pártját. Először a hó­nap elején egy frakcióülésen. Egyben kö­zölte a feltételeit: akkor lesz ő 2002-ben listavezető, ha jóváhagyása nélkül senki nem kerülhet befutóhelyre a párt orszá­gos listáján, ha két-három emberét az ön­kéntes lemondók helyére addig is belapá­tolhatja a parlamentbe, ha a párt vezetése radikálisan megváltozik, ha a választási kabinet kvázi teljhatalmat kap stb. A párt az összes feltételt elfogadta, mégis el­vesztette Demszky bizalmát. Szeptember közepén kiderült, hogy a választási kabi­netben nem lesznek többségben a bizal­masai, s tudni vélte, hogy azért nem, mert Magyar Bálint „választási felajánl­kozást kezdeményezett" a szocikkal. Ezt a vádat Demszky az SZDSZ ügyvivői tes­tületéhez intézett levelében fogalmazta meg sok másikkal együtt, s közölte, hogy a teljes körű tisztújításig nem vesz részt a párt munkájában. Magyar bejelentette, hogy a decemberi küldöttgyűlésen nem indul a pártelnöki tisztségért, legyen tel­jes tisztújítás, jöjjön Demszky. Jött. Azt mondta, készen áll, hogy fölvegye Or­bánnal a versenyt, és leváltsa őt. Ott áll­tak a kampánynyitón a Duna-korzó ká­véházban október 17-én egy vonalban a szocialistákkal leginkább együttműködő szabad demokrata polgármesterek, s élü­kön a főpolgármester ezt találta monda­ni: „aki úgy gondolja, hogy az országot csak az MSZP mentheti meg a Fidesztől, az politizáljon az MSZP-ben". Azokra gondolt, akik a koalíciós időkben azelőtt is a legkritikusabbak voltak a szocikkal szemben, és most is azok. Egy szocialista politikus magyarázta el Demszkynek, miért lenne jó az ő pártjának, ha minden valóságtisztelő és kritikus beállítottságú liberális értelmiségi elhagyná: „Egy szo­cialista politikus mondta, hogy ha az SZDSZ értelmiségi holdudvara átlépne az MSZP-be, most ők lennének hét száza­lékon, mi pedig 30-on." (Arra készülök, hogy leváltsuk Orbánt, Kéri J. Tibor és Pogonyi Lajos interjúja Demszky Gábor­ral, Népszabadság, 2000. október 20.) D­emszky minden híve tudta és ma­gánemberként el is mondta, hogy az SZDSZ-nek természetesen az MSZP-vel kell majd koalícióra lépnie, de erősebb pártként, jobb feltételekkel teheti ezt, ha tagadja. Ebben van is logika, csak egy olyan párt kell hozzá, amelyben hosszú időn át mindenki tagadni tudja, amit mindenki tud. Tehát olyan, amelyből ki­ölték a szellemet és a szabadságot. Amelyben sok a nyúl és egy az oroszlán N­émeth Miklós is előbb akart jönni a kelleténél, és ő is előterjesztette a fel­tételeit, de az övéit nem fogadták el, mert az MSZP-ben még volt választék utolsó esélyből. Németh Miklósból és Kovács Lászlóból lehetett választani, a nevető harmadik ekkor még álmában sem gon­dolta, hogy nevetni fog. Németh Miklós nyerésre állt, s a mögötte álló „baloldal" Horn Gyulával, Nagy Sándorral ki akarta erőszakolni, hogy a novemberi pártkong­resszus válasszon miniszterelnök-jelöltet. Az MSZP liberálisnak minősülő „jobbol­dala" időt akart nyerni, de többet nyert. Némethet az azonnali miniszterelnökje­lölt-választás elutasításával sikerült jól megsérteni, semmilyen funkciót nem vál­lalt, ezzel a dolog el is volt intézve. A homista „baloldal" Schmuck An­dort küldte rá a „liberálisokra". A Xénia­lázban tüzelő aranyifjú a Magyar Nem­zetben számolt be az MSZP morális meg­tisztítása végett írt könyvéről, melynek kiadásáról Kovács László lebeszélte őt. A Fidesz másnap fölszólította Kovácsot, hozza nyilvánosságra a Schmuck kézira­tából tudomására jutott visszaéléseket. Schmuck a hozzá közel álló, hiteles szo­cialista politikusok élén Puch Lászlót és Csintalan Sándort (napjaink Schmuckját) emlegette. Tőlük ragyogna a Schmuck tisztította MSZP. (A váci küldött újraoszta­ná a tisztségeket, Stefka István interjúja Schmuck Andorral, Magyar Nemzet, 2000. október 17.) Lehet, hogy a többiek se ve­rebek, de akkor is: miért mindig a leg­­baglyabbak nagyfejűznek? A kisgazdákhoz is behuhogott a tisz­tító bagoly: „Van egy olyan kemény mag, elsősorban a kisgazda vállalkozó­kat értem ez alatt, amelyik mindenkép­pen el akarja indítani a belső megtisztu­lást" - nyilatkozta Székely Zoltán kis­gazda képviselő, a közbeszerzési bizott­ság elnöke. Székely szerint a kisgazda minisztériumokat elárasztották a „bolse­vikok, moszkoviták és a Lenin-fiúk", az igazi kisgazdákat mindenhonnan kiszo­rítják. (Népszabadság, 2000. október 7.) Ezt azért tehetik, mert Torgyánt „a körü­lötte lévő lakájok mesterségesen elzárják az információktól, és saját érdekeikben dezinformálják." (Népszabadság, 2000. október 11.) „Nem ismerem Székely Zol­tán nyilatkozatait, jelenleg Mezopotá­mia művészetével foglalkozom beható­an" - válaszolt Torgyán, amikor október 11-én Székely állításairól faggatták. (Népszabadság, 2000. október 12.) Azért nem minden információtól tudták el­vonni a lakájok Torgyán figyelmét Me­zopotámia művészetével, mert arról pél­dául tudott, hogy Székelyt másnap a rendőrség tetten éri majd a Gellért Szál­ló előtt, amint húsz dokumentumot, az­az húszmillió forint kenőpénzt vesz át az őt lebuktató Balla Dániel vállalkozó­tól. Ekkor lett a korrupció mértékegysé­ge a tocsik helyett a dokumentum. Torgyán azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor előre tájékoztatta őt a készülő ak­cióról. (HVG, 2000. október 21.) Se a sztárügyvédnek, se másnak nem tűnt föl, hogy ezzel a kijelentésével súlyos ál­lamtitoksértéssel vádolta meg a minisz­terelnököt és azokat az ismeretleneket, akik a kormányfőt értesítették a titkos rendőri-ügyészségi akcióról. álló Dániel vállalkozót nem az lepte meg, hogy egy önkormányzati beruházás elnyeréséért pénzt kérnek tőle, hanem az, hogy ilyen sokat és zsebbe. „Ha Székely úr azt mondta volna nekem, hogy utaljak át ennyit meg ennyit a kisgazdapártnak vagy a Fradinak, az más. De így? Zseb­re?!" (HVG, 2000. október 28.) Nem megyek csendben a vágóhídra" - jelentette ki Székely Zoltán tettenérése után. Tán ha csendben marad, nem is megy. Az MDF-es Font Sándornál már nyolc hónapja gyűltek a Székelyt terhelő­­ adatok, már tavasszal megvolt az emődi polgármester által készített hangfelvétel Székely korrupciós ajánlatáról. Font má­jus óta szorgalmazta Székely menesztését a közbeszerzési bizottság éléről, s már jú­niusban átadta Áder Jánosnak a Székelyt terhelő adatait. Az FKGP vezetői addig védték Székelyt, amíg nem akarta meg­tisztítani a pártot, aradt a kisgazdáknak védenivalójuk így is elég. Pepó Pál miniszter távozása után kiderült, mi kell ahhoz, hogy egy Környezetgazdálkodási Intézet jól mű­ködjön: luxuskonyha, luxusfürdőszoba, luxusautók, luxustévék, zongora, autó­szalonból hozott főigazgató (a vízminő­ség-védelemmel foglalkozó Endrédy Ist­ván helyére, aki viszont a MÁV Rt. elnö­ke lett, mert ahhoz nem értett), a hitokta­tás frontjáról hozott főigazgató-helyettes, hetente néhányszor a Gundelből hozatott vacsorák, főleg libamájjal töltött szarvas­­gombák libériás inasokkal körítve és két­­három tucat válogatott kisgazda jelentős fizetéssel. Ezzel szemben nem kellenek hozzá a szakemberek, akiket kirúgtak, sem az értékes könyvtár, melynek állo­mánya vizes, gombás pincében rohadt. Az új főigazgató szerint az indokolhatat­lan kiadások két év alatt több mint 500 dokumentumra, későbbi mértékegység­ben kifejezve: 700 söjtörre rúgtak. (Hargi­tai Miklós: A környezetgazdálkodási parti vége, Népszabadság, 2000. október 18.) kisgazdák lapja havonta alig egy söjtörbe került. Nyolcszázezer forintot juttatott havonta a kisgazda honvédelmi miniszter a kisgazdapárt alapította kft.-n keresztül a pártelnök főszerkesztette Kis Újságnak. Szeptemberben új szóvivő érk­ezett a HM-be, aki ezt nem helyeselte. Nyomban ki is rúgták. Jancz Rezső szocialista képviselő ok­tóber 17-i interpellációjában arról érdek­lődött, miért támogatott az FVM Agrárinnovációs Kht.-je kilencmillió fo­rinttal egy egynapos kisgazda rendez­vényt Csokonyavisontán, melynek költ­ségei a négyszázezer forintot sem érték el. Torgyán pénzről nem beszélt, csak Szabadi Béla államtitkárról, akinek cso­­konyavisontai előadására negyven éve vártak a paraszti tömegek. Száz fideszes képviselő szavazott, Torgyán válasza ki­lencvenhatnak megfelelt. A Fradi ugyan­ettől a kht.-től negyvenmillió forintot ka­pott egy olyan rendezvényre, amelyet meg sem rendeztek.A­z FVM leállította a gépvásárlási tá­mogatásokat, mert elfogyott a pénz. Azért fogyott el, mert ide-oda átcsoporto­sítottak belőle. Többek között a fönt em­legetett Agrárinnovációs Kht.-hez, mely a miniszter személyes döntése alapján szabolcsi templomok és iskolák építését és felújítását támogatta a mezőgazdasági beruházásokra szánt pénzből. J­avulni látszottak a Torgyán család la­kásviszonyai. A miniszter fia egy nagy, panorámás budai telken (jó gyorsan) föl­épült nagy házba költözött be, szülei szá­mára pedig a Tállya utcában épült egy méretes, liftes, úszómedencés ház. A Ma­gyar Nemzet publicistája kiállt Torgyán József mellett, aki „pontosan ott és akko­ra házat épít magának, ahol és amekkorát akar". Ebből csak a sajtó csinál ügyet „szőri és szadi megrendelésre, aljas esz­közökkel". (Bayer Zsolt: A Torgyán-villa titka, Magyar Nemzet, 2000. október 28.) Torgyán család építkezési jogát nem is vonta kétségbe senki, csak a vagyon­nyilatkozatát, mivel nem derült ki belőle, miből van a ház. Azóta már minden vár­­úr tudja, mit kell mondani: családi köl­csön! Torgyánnak azonban ez csak némi késéssel jutott az eszébe, először azzal próbálkozott, hogy nem akart pontos in­formációkkal szolgálni a rablók számára. Az ellenzék erre rögtön ugrott: hamis a vagyonnyilatkozat, hazudott a miniszter, mondjon le, állítsanak fel vizsgálóbizott­ságot. Az ellenzék azelőtt is ilyen ugrálós volt, azóta is ilyen: „Érthető módon tudni szeretnénk, hogy politikusaink vagyon­gyarapodása miből származik." „Most hirtelen kiderült, hogy ugye a telkecskén nagy villámgyorsan fölépült egy 120 mil­liós házacska és rajta egy uszodácska kb. 20 millió forint értékben. Tehát kiderült, hogy inkább a nagy villáknak a barátja, mint a kisembereké...", mármint Horn Gyula, akinek a villája kapcsán Torgyán József ellenzéki képviselő négy évvel az­előtt (1996. június 25-én és július 3-án) az Országgyűlésben előadta az idézetteket. T­orgyán József a kisgazdaügyek meg­szaporodásának okát a következőkben látta: „Olyan intrikus támadássorozatot indítottak ellenünk, hogy egyes kisgazda­­párti személyiségek azt higgyék: e mögött nem az ellenzék, hanem a koalíciós part­ner áll, így akarnak éket verni közénk." (A koalíciót akarják szétverni", Kis Ferenc inter­júja, Magyar Nemzet, 2000. október 28.) Nemsokára Torgyán is azt fogja hinni. És attól kezdve mindig is tudta.­övér László úgy vélekedett, hogy Pallag László olajbizottsága hónapok óta illegitim, mert már rég el kellett volna ké­­szítenie a jelentését. A Fidesz azt javasol­ja, hogy a bizottság november végéig fe­jezze be a munkáját. Az ellenzék szerint viszont a koalíciós pártok érintettségük miatt idegesek, ezért szeretnék gyorsan fölszámolni a bizottságot. bizottság 30-án kívánta meghallgat­ni Sándor István egykori főnyomozót - a „Papát" -, de nem tudta, mert előző na­pon letartóztatta őt az ügyészség, s nem járult hozzá a meghallgatásához. A rend­őrségnél elterjedt vélekedés szerint kon­cepciós eljárást indítottak azokra az ada­tokra építve, amelyeket Pintér Sándor Belügyminisztériumában csemegéztek ki a titkos nyomozások dossziéiból, hogy le­járassák azokat a volt rendőröket, akik­nek mély ismereteik vannak az olajos al­világ politikai kapcsolatairól. (Fekete Gy. Attila: A papa sajátos módon dolgozott, Nép­­szabadság, 2000. október 31.) A Papát első fokon fölmentették, a periratokat 85 évre titkosították. egső fokon Nógrádi László közleke­dési miniszter sofőrjét is fölmentették. A miniszter október 28-án egy felújított közlekedési csomópont átadására sietett megkülönböztető jelzéssel, 130 km/h sebességgel. A miniszteri Audi a záróvo­nalat átlépve előzött egy kocsisort az or­dacsehi elágazásnál, amikor összeütkö­zött a kocsisor éléről beforduló Trabant­tal. A Trabantot vezető fiatalember és menyasszonya meghalt. A miniszter le­mondott. A miniszteri gépkocsi és a Trabant: halálos baleset az ordacsehi elágazásnál Schmuck Andor Székely Zoltán, a lebukott Épül a Torgyán-villa A Környezetgazdálkodási Intézet mahagóni luxuskonyhája Sándor István, a „Papa" NÉPSZABADSÁG

Next