Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-13 / 214. szám

4 2005. SZEPTEMBER 13., KEDD MAGYARORSZÁG Szerencsétlenségek úton, sínen Veszélyek kora reggel és késő délután - Folyamatosan csúcsra járatjuk képességeinket Egy nap - két súlyos baleset. Az egyik Budapesten, a másik Nógrád megyé­ben. Budapesten egy kamion ütközött egy busznak, Nógrádban két személy­­vonat karambolozott. Mi köti össze a két balesetet? Talán csak a hétfői nap (nem csak ez a két baleset történt - számos más koccanás volt). Talán nem is a nappal van baj, inkább más, em­beri tényezőkkel. A fáradtsággal. A figyelmetlenséggel. A bizonytalan­sággal. Nézzük a hétfőt: Dulin Jenő közle­kedéspszichológus szerint hétfőnként sem történik több baleset, mint más napokon, még ha ezt így is érezzük. Szerinte - és akkor álljon itt az emberi tényező - a balesetek fő oka az, hogy a mindennapi teljesítménykényszer kö­vetkeztében képességeinket folyamato­san megerőszakoljuk, hiszen a tragé­diák nem vezethetők vissza csupán egyetlen tényezőre. Pszichológiai és fi­ziológiai összefüggések bonyolult köl­csönhatása okozhatja a balesethez ve­zető egyetlen helytelen döntést. Ugyan­ez számokban: egy-egy út során nap mint nap jó döntések sorozatát kell meghoznunk 140 ezred másodpercnyi idő alatt, majd ennek megfelelően cse­lekedni, immáron egy-két másodperc múlva. Elég csak egyszer tévedni. A balesetek többsége kora reggel és késő délután történik. Reggel: munká­ba indulunk - ébren vagyunk, de még nem éberen. Figyelmünk optimális szintjének elérése - alkattól függően, igaz, de - legalább 1,5-2 óra. Ezután koncentrációs készségünk - szintén egyéntől függően - 2-5 órán át műkö­dik megfelelően, utána elkerülhetetlen a tompulás. A tompulással pedig nő a veszélyeztetettség. Két baleset, egy napon. Az egyik Bu­dapesten, a másik Nógrádban. Ki tud­ja, van-e köze az előzőhöz annak, hogy a főváros útjai föltúrva, dugó dugó há­tán, néha 1-1,5 órás araszolgatás után lehet csak a célhoz eljutni? Ki tudja, hogy az ezzel járó feszültség, a min­dennapi idegbaj okozhat-e ilyen sze­rencsétlenséget? És egy másik kérdés, a vonatszerencsétlenségről: vajon na­gyon merész gondolat azt hinni, hogy a MÁV körüli bizonytalanságok akár „lejuthatnak” arra a szintre is, ahol a legfontosabb döntéseket hozzák? Megválaszolhatatlan kérdések? Ki tudja? REHÁK GÉZA El kell terelni a kamionokat Budapestről? Tegnap reggel fél nyolc körül Kispesten, a Határ út és Nagykőrösi út kereszteződésénél egy kamion hátulról belerohant egy közlekedési lámpánál álló, utasokat szállító kék buszba. A busz további három, szabad jel­zésre váró személyautónak ütközött. A buszon iskolába tartó gyerekek is utaztak - közülük többen megsérül­tek. Összesen tizenhárom személyt kellett ellátniuk vagy kórházba szállítaniuk a mentőknek. A rendőrségi szakemberek sze­rint a hétfő reggel történt bal­esetet a sofőr figyelmetlensége okozta. Nem kizárt, hogy nem pihent eleget. A kamionokban az úgynevezett tachográf ponto­san regisztrálja a jármű sebessé­gét, megtett útját, sőt az állás­időt is, tehát a szakemberek lát­ják azt is, hogy a vezető bizonyos táv levezetése után megállt-e az előírt négy és fél óra pihenőre. A szigorú tachográf-regisztráció ellenére a tapasztalatok szerint a sofőrök a vezetési időben és a sebességben is a legvégsőkig el­mennek, hiszen a fuvarozó cé­gek közti konkurenciaharc és az állás megtartásának kényszere miatt a vezetőknek mindent el kell követniük azért, hogy a fu­var mielőbb célba érkezzen. A városokon belül történt kamio­nos balesetek vizsgálatakor az is kiderül, hogy ezek a leggyakrab­ban az autópályák külvárosi be­vezető szakaszain történnek, ahol a sofőr a monotóniáról még nem állt át egy több figyel­met igénylő városi forgalomhoz igazodó vezetési stílusra. Az csak a véletlen műve, hogy az idén a Soroksári úton, vala­mint most a Nagykőrösi úton éppen tömegközlekedési jármű­nek ütközött egy kamion. A kék buszok vezetői mindkét esetben vétlenek voltak. Lackovics Já­nos, a BKV Rt. forgalombizton­sági osztályának vezetője el­mondta, hogy cégük járműveze­tői egymillió kilométerenként 0,35 balesetet okoznak. Ezen belül a buszsofőrök egymillió kilométer alatt 0,4 személyi sé­rüléssel járó baleset okoznak, másképp fogalmazva: átlagosan két és félmillió kilométer alatt sérül meg egy ember a BKV buszsofőrjeinek hibáiból. SCHWARTZENBERGER ISTVÁN Kamion rohant egy autóbuszba Kispesten - a fuvar nem mindig ér célba Túlsúlyos balesetek a fővárosban Az egyik legsúlyosabb kamion­baleset tavaly május 20-án, haj­nalban történt Budapesten, ami­kor egy téglával megrakott szlo­vén kamion az M5-ös autópályá­ról érkezett a fővárosba. A Nagy­kőrösi úti felüljárón a jármű vo­nószeme eltörött, a több tonná­val megrakott pótkocsi elszaba­dult, átugratott a két forgalmi ol­dal közti járdaszigeten, majd egy kandelábernek ütközött. A vil­lanyoszlop rövidre zárta azt a 120 ezer voltos nagyfeszültségű ká­belt, amely az egész városrész áramellátását biztosította. A pót­kocsi tovább száguldott, és bele­ütközött egy faárut szállító ukrán kamionba, amelynek üzem­anyagtartályát felszakította. A gázolaj lángra kapott, az égő ka­mion pedig még kétszáz méteren át haladt, égő gázolajcsíkot hagy­va maga után. A katasztrófafil­mekre emlékeztető balesetnek szerencsére csak egyetlen sérült­je volt, a forgalom azonban szin­te egész nap megbénult a fővá­rosban. Legutóbb március végén tör­tént kamionos baleset Buda­pesten. Akkor a Soroksári út és Kén utca kereszteződésében ugyancsak egy kék busznak üt­között egy teherjármű. A bal­esetben akkor négy utas szen­vedett sérüléseket. A balesetek­ben az a közös, hogy a kamio­nok célállomása egyik esetben sem Budapest volt, vagyis a fő­városon csak keresztülhajtottak a járművek. A rendőrség, a BKV, sőt a fuvarozó cégek szak­emberei is egyetértenek abban, hogy a helyzetnek csak egyetlen megoldása lehetséges: a kamio­nokat és nehéz teherjárműve­ket ki kell terelni a városból. Ennek jelenleg egyetlen lehető­sége mielőbb megépíteni az MO-ás autópályát, amely elke­rüli a személyautóktól amúgy is zsúfolt várost. S. I. NÉPSZABADSÁG Mindenki kapaszkodjon! Két azonos sínpályán haladó vonat ütközött össze Nógrádban Egymással szemben, azonos sínpályán haladó két sze­mélyvonat ütközött össze tegnap reggel Nógrád me­gyében, a Magyarnándor és Balassagyarmat közötti pályaszakaszon, Mohora határában. Tizenhatan meg­sérültek: egy utas csigolyasérülést, egy másik bordatö­rést szenvedett, a többiek sebeik ellátása után hazatér­hettek a kórházból. A vizsgálat szerint valószínű, hogy emberi mulasztás történt. A nyílt vasúti pályán, egy kanyar­ban egy Aszódról érkező és egy Balassagyarmat felől közlekedő vonat ütközött össze a nyílt pá­lyán, úgy, hogy egymással szem­ben, azonos sínpályán haladtak. Az aszódi járatnak Magyarnán­­dorban kellett volna bevárnia a másik járatot. A baleset tegnap reggel hat óra előtt történt, nem sokkal az­után, hogy a BZMOT 243-as szá­mú, két kocsiból álló piros mo­torvonat kigurult Mohora meg­állóhelyről. A vonat néhány per­ces késésben volt, mert Nógrád­­kövesden egy buszra kellett vár­nia. Szemtanúk szerint nyolcan, legfeljebb tízen utazhattak az el­ső kocsiban, többségükben mun­kahelyükre tartó bejárók. A távo­labbról érkezők közül néhányan hátradőlve aludtak az üléseken. Juhász István vasutas is mun­kába indult, alig egy perccel a baleset előtt Mohorán szállt fel a vonatra. A történteket így eleve­nítette fel: - Még nem gyorsított fel nagy sebességre a szerelvény, éppen csak kigurultunk a házak közül, amikor a kalauznő egyszer csak feltépte a vezetőfülke ajtaját, és azt kiáltotta: „Mindenki kapasz­kodjon!” Akit lehetett, hátrébb terelt, majd hátraszaladt volna az ülések között, hogy az alvókat is figyelmeztesse, de alig lépett ket­­tőt-hármat, bekövetkezett az üt­közés. A mellettem ülő asszony előre zuhant, a mellkasára esett, és a lábát is beverte. Egy férfi ép­pen aludt, ő berepült az ülések alá. Lerepültek a csomagok, szét­szóródott minden. Többen sze­rencsére megkapaszkodtak, sze­rintem ennek köszönhető, hogy nem történt komoly katasztrófa. Én is elestem, de azután föláll­tam, fölsegítettem egy hölgyet, azután hátramentem a hátsó aj­tóhoz. A kalauznő ugyancsak el­esett, vérzett az arca. Vele együtt nyitottuk ki az ajtót. Ezután leál­lítottam az úton az első autót, hogy hívja a mentőt. A riasztás 6 óra előtt 5 perccel érkezett. A balassagyarmati, a rétsági, a szécsényi és a berceli mentőállomásról is mentő indult a helyszínre. A mentők tizenkét sérültet szállítottak a balassa­gyarmati kórház traumatológiá­jára, ahol a reggeli órákban to­vábbi négy sérült is jelentkezett. A sebesülteket dr. Balga József főorvos látta el. - Senki nem volt életveszé­lyes állapotban, műtétre nem volt szükség - mondta tegnap érdeklődésünkre. - A legsúlyo­sabb sérülést egy csigolyatörött férfi szenvedte, akit sokkos álla­potban szállított be a mentő. Egy másik férfi bordatörést szenvedett. Rajtuk kívül három kön­nyebben sérült utast és egy kismamát tartunk bent a kór­házban néhány napos megfigye­lésre. A többiek, akik főleg zúzó­­dásos, horzsolásos, végtag- és fejsérüléseket szenvedtek, kötö­zés, fertőtlenítés után hazame­hettek. A balesetben bordatörést szenvedett utast, Berecz Istvánt az előtérben dohányozva találjuk a kórházban, a férfi fején ragta­pasz taltam egy másik sérülést. - Nógrádkövesden szálltam föl a vonatra - meséli -, és azonnal el­bóbiskoltam. A balesetben esz­méletemet veszítettem, már csak a mentőben tértem magamhoz. A Nógrád Megyei Rendőr-fő­kapitányság ismeretlen elkövető ellen indított nyomozást, miután az már a helyszínen valószínűsít­hető volt, hogy nem műszaki be­rendezés hibája, hanem emberi mulasztás idézte elő a balesetet - tudtuk meg Kaszás Ottó szóvivő­től. Vizsgálatot indított a MÁV Rt. is. Mint megtudtuk, ez napokig eltarthat, s azt követően lehet megállapítani, kit terhel a sze­mélyi felelősség a balesetért. Kavalecz Imre szóvivő érdeklő­désünkre azt mondta: tegnap meghallgatták a vonatokon uta­zó személyzetet és a környező ál­lomásokon szolgálatot teljesítő vasutasokat is, hogy pontosan re­konstruálni tudják a történteket. Az összetört motorvonatokban keletkezett kár nagysága még nem ismert. A kisiklott kocsikat napközben visszaemelték a sínre, és egy mozdony húzta be őket a balassagyarmati állomásra. A pálya nem sérült meg, így a vona­tok elvontatása után a forgalom helyreállt a Balassagyarmat és Aszód közötti vonalszakaszon. ROMHÁNYI TAMÁS ■ Aligha azért lankad egy mozdonyvezető figyelme, mert stressze­­lik a MÁV-székházban történtek, de kétségtelenül növekedett a bi­zonytalanság a vasúttársaság körül. Ez részben annak tudható be, hogy a hónapok óta lebegtetett vezetőváltása óhatatlanul béníthatja a cég döntéseit. Nehezen várható el a MÁV-vezetéstől, hogy haté­kony, gyors, egy irányba húzó döntéseket hozzon, ha azt sem tud­hatják a beosztottak, mikor kerül más a vezetőállásba, és az esetle­ges új vezér mit akar másképpen, másokkal. Ehhez járul a vasúttár­saság finanszírozási válsága, amelynek bekövetkezte minden dön­téshozó előtt ismert, de az ezt megakadályozó forgatókönyv még nem ismert, vagy távolról sem hoz megnyugvást. Ez a vezetői, pénz­ügyi bizonytalanság óhatatlanul leszivárog az Andrássy útról az utolsó ütközőig. Kóka János gazdasági miniszter ugyan már beje­lentette, hogy személyesen fog hozzá a vasút rendbetételéhez, de az még nem ismert, hogy kivel és miből képzeli ezt el. Legalább ezt jó lenne a vasutasoknak mielőbb megtudniuk. (Munkatársunktól) A két vonat azonos sínpályán ütközött össze - vélhető az emberi mulasztás

Next