Népszabadság, 2009. június (67. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-26 / 148. szám
www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2009. JÚNIUS 26., PÉNTEK Kultúra • 9 Vaskos viccek humornapra Moziban, kabaréban, kávéházi mókázással ünnepelte a magyar humor két napját szerdán és tegnap a pesti publikum. A gigantikus tréfazuhatagból mi is kaptunk valamelyest, bármi tagadás, eléggé meg lettünk lepve. Bárkay Tamás Erzsébet tér - „Budapest, tiszta röhej”, délelőtt n órától hirdették meg a humornap délelőtti blokkját jó előre. Naná, hogy rárepültünk az ígéretes címre, de a budapesti Erzsébet téren legalábbis semmiféle műsorba nem volt szerencsénk belefuthatni, sem szerdán délután, sem csütörtökön délelőtt. És akkor ezt így most hogy? - tettük fel magunknak a klasszikusnak mondható kérdést, annyira csalódottan, hogy mármár egy tizenöt éves Maksahíradóval is megbékéltünk volna. Ám egyszer csak a rakéta világosságával gyűlt fény agyunkban, avagy más, régi nagy pesti nevettetők fordulatával élve: leesett a tantusz. Ersze maga az Erzsébet tér a vicc, ez a nemzeti színházas-gödrös tragikomédia, hahaha, már csak azórát kellett megfejteni, és minden összeállt, t.i. íi-től kezd úgy beesni a fény, hogy e különös tüneményt, ami az Erzsébet tér, a legjobban meg lehessen figyelni. Briliáns. A Westendben hatalmas installációkat állítunk föl, régi fotók és plakátok (Karinthy, Molnár, Salamon, Rejtő, Kabos, Latabár stb.) másolatait felkasírozva és információkat mindezen írókról és komédiásokról harangozta be másik nagy humornapi attrakcióját az előbb már nem említett szervező. Hát lehet az ilyennek ellenállni? Nem, tehát nem is tettük. A helyzet viszont az volt, hogy szerdán délután hiába jártuk be tetőtől talpig a Westendet, amelyből legjobb tudomásunk szerint is csak egy van, a festett elefántbébiken kívül semmiféle installációt nem találtunk, pláne nem hatalmasat. Természetesen nem hittünk a szemünknek, ezért közöltük az információs pultba rekesztett női munkaerővel, hogy nem hiszünk a szemünknek, mire ő azt válaszolta, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a furcsa tünettel, már többen érdeklődtek a hatalmas installációk iránt, de mindenkinek csak azt tudta mondani, hogy fogalma sincs az egészről. Leforrázva álltunk a pultnál, annyira szomorúan, hogy istók kicsi, már egy egészen kicsi Ihos József-poszterrel (és a hozzá tartozó információkkal) is bőven beértük volna, amikor belénk hasított a felismerés, és a homlokunkra csaptunk. Hát persze, ez is egy vicc! Olyasfajta, mint mikor azt mondom a cipófejű gyerekemnek, hogy te kölök, menjél mostan át a szomszéd vármegyébe és nézd meg, nem vagyok-e ott, na erre a gyerek átmegy, majd nagy sokára visszajön, először mérges, de aztán megbékél, és a végén mindenki jó nevet. Óriási. Három a magyar igazság, ezért beterveztünk még egy igen mókásnak ígérkező programot, amelyet így kürtöttek világgá: a 70-es retrotrolijáraton „Szabad Nép félóra”, azaz szemezgetés a Rákosi-rezsim lehetetlen történeteiről, a rendszer működéséről, szokásairól, sztorik a pártról (...) De hogyan lehet jegyet szerezni a 70-es retrotrolira? - az volt itt a kérdés. Az egyik információ szerint a BKV ügyfélszolgálatán, két szakaszjegy ellenében, a másik szerint 460 forintért, csak nem tudni, hol. A BKV ügyfélszolgálatán szerdán hosszas polémia bontakozott ki e súlyos témában. Két kolléganő összedugta a fejét, és arra jutottak, hogy ha egyből be tudok rohanni az Akácfa utcába, akkor ott kapom meg a jegyeket, ha nem sietek eléggé, akkor viszont nem, mert a jegyeket elviszik. Kérdés persze, hogy hova. Megígérték, hogy amint kitisztul a kép, visszahívnak, amúgy pedig köszönték a türelmet, én meg elmentem az Akácfa utcába, és jegyet váltottam a 6 órás járatra (egyébként visszahívtak, az Isten tartsa meg őket jó egészségben). A retrotroli pont olyan, mint a nem retrotroli, azzal a különbséggel, hogy van rajta pár matrica, valamint kevésbé rohad, mint az előtte elstartolt menetrend szerinti 70-es - konstatálhattuk. Különbségek még: öthat, kisebb számítógép-monitor, néhány hangszóró, egy ember, aki a számítógépet kezelte, meg egy másik, aki régi kalauzruhát viselt és kicsit hasonlított az ifjú Leninre. A műsor maga többnyire Kellér Dezső jól ismert konferanszaiból és a műkalauz ezerszer hallott vicceiből állt össze, vagyis az egész, legalábbis nekünk, valamivel negyven fölött nem volt sokkal szórakoztatóbb, mint mondjuk a doni áttörés, de ekkorára már egészen rafináltak lettünk, úgyhogy kapásból elkezdtük keresni, hol lehet a valódi tréfa. És hamarosan meg is találtuk: hahh, bizony! Most vissza kell valahogy virsliznünk az Erzsébet királyné útjáról a Kossuth térre, ahol a kocsit hagytuk, és hopihopp, még jegyünk sincs! Ez az a fajta jó móka, mint amikor meglazítjuk a sótartón a kupakot, jön a mit sem sejtő ember, hogy megsózza a túrós laskát, és akkor persze leesik a kupak és az összes só rádől a laskára, az ember káromkodik, de aztán megenyhül, és mindenki jót kacag az egészen. Igazából szívesebben lettem volna az, aki meglazította a kupakot, de nem baj, minden jó, ha jó a vége, remekül mulattunk. Retrotroli tréfás kalauzzalFotó: Kocsis Zoltán Serfőző Melinda Haszna is van annak, hogy elhúzódik a metróépítés: a készülő állomások különleges kulturális helyszínként szolgálhatnak ugyanis. Volt már ott kiállítás, színházi előadás, ma pedig újabb koncertet rendeznek. A metróépületek külföldön sokszor adnak otthont művészeti bemutatóknak, az underground kultúra részét képezik. Az épülő új budapesti metró állomásait eleve művészi belsőépítészeti megoldásokkal tervezték, vagyis az épületek maguk is kulturális értékeket hordoznak - innen jött az ötlet, hogy az épülő állomásokat kulturális helyszínként is hasznosítsák, mondja Csuka Ágota, a DBR Metró Projekt Igazgatóság PR-munkatársa. Hozzáteszi: minden lehetőséget szeretnének megragadni, hogy az igényes és valódi értéket képviselő underground kultúrát kicsit közelebb hozzák a fővárosiakhoz, úgy, ahogyan ezt tőlünk nyugatabbra is teszik. A fentiek szellemében a Rákóczi téri és Népszínház utcai állomásokon rendeztek már graffitikiállítást és világversenyt, bemutatták a Pinceszínház Libikóka című darabját Dobó Kata és Szervét Tibor főszereplésével, Verebes István rendezésében. A Bocskai úti állomás egyik helyiségében fotókiállítás nyílt a korábbi és a mostani metróépítésről. A Rákóczi téren nemrég egy hazai emlékzenekar játszott Pink Floyddalokat, nyáron és ősszel pedig további koncerteket terveznek. Ma, június 26-án egy poprockot játszó fiatal zenekar, az Amnesztia ad koncertet Takáts Tamás vendégszereplésével az épülő Népszínház utcai metróállomáson. - Odalent fel tudunk építeni egy 60-70 négyzetméteres színpadot, a fénytechnika használatának nincs akadálya, több kamerával rögzítjük az eseményt. Akusztikailag sem kivitelezhetetlen a koncert, csak több odafigyelést és szakértelmet kíván - mondja Máté István, az együttes alapítója, vezetője. A különleges helyszín miatt szükség van néhány óvintézkedésre: a nagyjából ötszáz fős közönségnek ugyan nem kell munkavédelmi sisakot viselnie, mert az építkezés már olyan szakaszba lépett, hogy erre nincs szükség, de például zárt cipő viselése ajánlott, és szigorúan tilos az alkoholfogyasztás. A kulturális eseményekkel azt is szeretnék elérni, hogy a látogatók megismerjék az ott folyó munkát. Ezért minden állomáson az építésvezető szakértők közérthetően, számtalan fotóval illusztrálva mesélnek az építkezés legizgalmasabb, legnehezebb részeiről. Kultúra a mélyben Koncerteket tartanak a félkész állomásokon Korábban a Pink Floyd emlékzenekar játszott a föld alatt Forrás: Metro4 Csak egy hang Füles Palya Bea: Egyszálének (Sony Music) Serfőző Melinda Kétszeresen is merész vállalkozásba fogott Palya Bea, amikor elkészítette Egyszálének című új lemezét (habár ma igényes CD-t megjelentetni önmagában is nagy bátorságra vall). Merész, hiszen, a lemezen egy-egy halk kísérőhangszert leszámítva egyedül az ő hangja hallható: nincs zenekar, nincs kórus, nincsenek elektronikus effektek. Nem is hiányoznak. Igaz, aki hallotta már valaha Palya Beát „csak úgy” énekelni, nem csodálkozik azon, hogy az énekesnő hangja tökéletesen elég. Bármit ki tud vele fejezni, nincs olyan érzelem, hangulat, amelyet ne tudna megidézni. Merész azért is, mert a lemez különösen személyes. A dalok mindegyike vagy saját szerzemény (mint például a különlegesen szókimondó Mindenkinek kurva anyja, az egyszerűen őszinte Az elérhetetlen férfi, a Megmondok, vagy a Szülésdal), vagy pedig olyan ének, amely meghatározó volt Palya Bea életében (mint az Elment a madárka, a Szépen veri az eső a virágot). A míves borítófüzet pedig még inkább betekintést enged az énekesnő életébe: minden dalt néhány személyes mondattal ajánl, és jó néhány családi fotó is mesél a gyerekkoráról. Unikális album, és nemcsak azért, mert a dalok segítségével jobban megismerhetjük Palya Beát - azért is, mert önmagunk jobb megismerésében is segít, ha hagyjuk. BUDAPESTI BÚCSÚ A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR Műsor: „Cseh romantikusok” HIRDETÉS hangversenye 2009. JÚNIUS 28. NACft 1/ TCDC vezényel: FISCHER IVAN (vasárnap) 18.30 óra Ill/Owlx ILlYL Smetana: Az eladott menyasszony - nyitány • Dvorak. ..Amerikai” szvit: Morva duettek Smetana: A Moldva - szimfonikus költemény www.btz.hu ^06.».-07.10 www.fesztivalvaros.hu BÚCSÚ 10.00 - 18.00 A Budapesti Egész napos Fesztiválzene keverékprogramok koncertje ° r Z* (Műjégpálya) (Hősök tere;