Népszabadság, 2009. július (67. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-11 / 161. szám
www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2009. JÚLIUS 11., SZOMBAT Vélemény • 13 A magyar szabadelvűség állapotáról Szigethy István zalaegerszegi ügyvéd, az SZDSZ volt országgyűlési képviselője és ügyvivője 2009. június 7-én, az első és legsikeresebb magyar szabadelvű párt 162. születésnapján a választók lehangoló bizonyítványt állítottak ki a jelenlegi liberális pártról. S ez nem csak a régóta vergődő párt belügye. A liberalizmus, konzervativizmus és szociáldemokrácia alapvető értékei örök emberiek, motívumaik minden döntésünkben egymásba fonódnak. Közösségi döntéseinkben is mindegyikre szükségünk van. A pártrendszer három fő iránya ezeket az értékeket különböző oldalakról hangsúlyozzák, együtt védik a társadalmat egymás torzulásaival, hibáival, bármelyikük egyeduralomra törekvésével szemben. Ezt a hármasságot egészíti ki újabban a zöld gondolat. A négy közül bármelyik gyenge képviselete vagy hiánya zavarokhoz vezet. Hazánkban a szabadelvűek jelentőségét és felelősségét felértékeli, hogy legnagyobb természeti értékünk a bennünk rejlő emberi energia, ami fokozottabban igényli az önmegvalósítás szabadságát. Akkor működik jól az ország, ha az egyéni tehetség minél szabadabb teret kap. Történelmünkön végigvonul a függetlenség, szabadság erős igénye, mind a nemzet, mind az egyén számára. Ez megalapozta a liberalizmus sikerét: a korszerű Magyarországot a tizenkilencedik század nagyszerű szabadelvű nemzedéke teremtette meg. Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Batthyány, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai és társaik emlékét szobraink, utcaneveink sora őrzi, benne élnek szívünkben, mert a nemzeti és egyéni szabadság, a haza és haladás összhangját keresték. Aki nálunk ettől a bevált példától eltér, kudarcra ítéli önmagát. A rendszerváltás idején ismét egymást erősítette a nemzet és az egyén szabadsága iránti vágy: biztosítottuk emberi jogainkat, helyreállítottuk függetlenségünket. A diktatúrák elleni szabadságigény felértékeli a liberalizmust. A liberális pártok már az első szabad választáson nagy sikereket értek el, az 1990 őszi önkormányzati választásokon pedig a legjelentősebb erővé váltak. Az SZDSZ e történelmi lehetőséggel nem tudott élni. Már a csúcson, a választási győzelem éjszakáján megkezdődött a politikai hibák, rossz stratégiai döntések, erőt fecsérlő személyi ellentétek sorozata, melyre 1994-től ráépültek a párt önazonosa . A liberális párt ne önmagával foglalkozzék. Kerülje a sértő, kioktató hangnemet. Ne becsülje le döntéseink érzelmi oldalát, hiszen kudarcra ítéli magát, aki csak racionálisan próbál érvelni, és nem tesz különbséget pozitív és negatív érzelmek felkeltése között. ságával ütköző koalíciós megalkuvások is. Mindez jelentős részben egy erőszakos, kioktató, az országot mégsem eléggé ismerő kicsi, de meghatározó befolyású csapat gondolkodásmódjából fakadt, s a kártételt fokozták a zavaros politikai és anyagi összefonódások. A június 7-i eredmény csak látlelet arról, hogy a párt elvesztette vonzerejét, hitelét, fajsúlyos egyéniségeinek és tagságának jelentős részét, így jutott el a húszszázalékos támogatottságtól a kettőig. A párt számos településen érdektelenné vált, alig szólal meg helyi ügyekben, kiszorult a napi kapcsolatrendszerből, sok helyen életjelet sem ad magáról. Egykori választói kiábrándultak, sokak szemében nemcsak az SZDSZ, de miatta a liberalizmus is leértékelődött, egyeseknél szinte szitokszóvá vált. Önbecsapás, hogy ez csak a szélsőjobbra jellemző. De az is, hogy nekünk nem kell a liberális értékrend, és a választói reakció újból „menekülés a szabadság elől” (Erich Fromm). Egész társadalmunk érdeke, hogy közösségi döntéseinkben a liberális értékek továbbra is hangot kaphassanak. Ezért nem lehet a liberálisok belügye, hogy létezik-e hiteles, működőképes szabadelvű párt. Közéletünk messze nem olyan fejlett, hogy a liberális alapértékek éppoly természetesek lennének, mint a fejlett nyugati demokráciákban. Ezért minden közéleti döntésünkben biztosítanunk kell a szabadság, az önmegvalósítás motívumainak érvényesülését, hogy megteremtsük jövőnk, gazdasági biztonságunk feltételeit. Akkor jelenhet meg ismét egy liberális párt ehhez a feladathoz méltóan, ha az alapoktól újra felépíti magát, és tudatosan elhatárolódik mindattól, amit fentebb soroltunk, s ami az SZDSZ sorsát meghatározta. A szabadelvűség fénykorában, a tizenkilencedik században, de még a rendszerváltás idején is az egész ország számára volt mondanivalójuk a liberálisoknak minden lényeges kérdésről. Nem szűkült le a mondandója néhány területre. A liberálisok nem hanyagolhatnak el senkit, különösen nem a lakosság négyötödét jelentő vidékieket. Nem kelthetnek olyan látszatot sem, mintha kisebbségi szervezetet alkotnának. Ha etnikai, vallási, nemi vagy más kisebbséget sérelem ér, az emberiesség, alkotmányosság érdekében fel kell lépnie - de ezzel a társadalom jogi és erkölcsi rendjének, jó közérzetének a védelmében cselekszik. Az viszont a liberalizmussal összeférhetetlen paternalizmus, ha e kisebbségek érdekképviseletének feladatát próbálja átvenni, rájuk erőltetni magát - miközben a választási eredmény szerint ők sem kérnek belőlük. A liberális párt ne önmagával foglalkozzék. Kerülje a sértő, kioktató hangnemet. Ne becsülje le döntéseink érzelmi oldalát, hiszen kudarcra ítéli magát, aki csak racionálisan próbál érvelni, és nem tesz különbséget pozitív és negatív érzelmek felkeltése között. Érzelmeink közül a közéletben kiemelkedően fontos közösségeink, még inkább nemzetünk összetartozásának érzése. Építsenek a liberálisok a szabadelvűség társadalmi és történelmi beágyazódottságára, mennyi értéket teremtett ez hazánkban - miközben a lényege nem változott, nem változhat, ma is bennünk él, mint százszázötven évvel ezelőtt vagy a rendszerváltáskor. Végezetül: szabadelvűségünk nagyjai koruk eszméit jól ismerték, továbbfejlesztették, de nem másolták. Hazánk helyzetéből kiindulva találtak megoldásokat. A liberális párt most is saját javaslataival álljon elő, és kerülje, hogy ezt más történelmi és társadalmi viszonyok között született gondolatok tekintélyével próbálja helyettesíteni. A politikai hibák, de még inkább a tisztességes közélettel összeférhetetlen magatartások elidegenítették azokat a párttagokat, választókat is, akik azonosulnak a liberalizmus lényegével. Ők adhatják egy mindettől megtisztult liberális párt bázisát De a lehetséges szavazótábor ennél jóval szélesebb. A bennünk élő hagyományos magyar szabadságigény hatalmas erő. És leginkább azokra a tehetséges, alkotásra kész, feladataikat saját erejükből megoldani akaró emberekre jellemző, akik jövőnk biztosítékát jelentik. Ha kevesebben is vannak, sokfelé hangadók, s ők viszik előre közösségeiket, hatásuk környezetükre jelentős. Elsősorban őket lehet és kell megnyerni a liberális értékeknek, a feladatát újra betölteni képes, hiteles pártnak. Ehhez nemcsak az érdekeikre, de az érzelmeikre, a mentalitásukra is figyelni kell. Hadd idézzem fel, hogy a magyar szabadelvűség legeredményesebb és mégis legtisztább pártvezetőjét, Deák Ferencet hogyan értékelte Mikszáth Kálmán: „A nemzet magára ismert benne, s maga magának hódolt meg előtte. (...) Deák alakja sohase tűnt le a magyar égről, verőfényes nappal nem látható, mint a hold, időközönként meghalványodik, néha megfogy, de ha a sötétség kezdődik, teljes fényével előbukkan, és bevilágítja az utakat nemzetének...”. A mostani sötétségben is újra előbukkanhat. De ehhez hozzá méltó, hazánkat értő szabadelvű erő kell. Ki szavaz arra, hogy változásokra van szükség? Marabu rajza OLVASÓI LEVELEK Méltatlan megjegyzés Nincsenek illúzióim a magyar politikusokkal kapcsolatban. Politikushoz méltatlan, kulturálatlan megnyilvánulásaikat mindig nagyon szomorúan konstatáltam. Belenyugodtam, hogy ilyen a politikai „elit” Magyarországon, ilyenek a magyar politikusok, de elfogadni soha nem tudtam. A napokban Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke pártja szokásos retorikáját használva nyilatkozott, s a végén az mondta: „Lendvai Ildikó menjen a fenébe”. Tisztelt Pokorni úr! Én nem szimpatizálok az MSZP vezetőivel. De szerintem, akibe tanárember létére - még ha politikus is - ennyi kultúra szorult csak, akiben egy nő iránti tiszteletnek - még ha politikus is az illető hölgy - a halvány szikrája sem lelhető fel, hát az menjen a fenébe! Salga István Budapest Egy mondat A június 23-án megjelent Blogkóstólóban Frankbodza elítéli Tarlós Istvánt, amiért egy rendezvény résztvevőitől „Szebb jövőt!” köszönéssel vett búcsút. De tévednek, akik szerint a „Szebb jövőt!” nyilas köszönésmód volt. Ezt a leventék számára írták elő, nekik is csak az ún. „foglalkozások” alatt és elöljáróik köszöntésekor. A nyilasok a „Kitartás, éljen Szálasi!” köszöntéssel üdvözölték egymást. Noha soha nem szerettem, s nem is alkalmaztam más köszönésmódot, mint a napszakhoz alkalmazkodót, még akkor sem, amikor a szabadságozás volt ildomos - a szebb jövőzésért nem tudom elmarasztalni Tarlóst. Sokkal inkább Frankbodzát, mégpedig azért, mert egyet nem értése jeleként lehülyézte Tarlóst. Hagyjuk meg ezt a stílust Morvai Krisztinának, meg az ő fajtájának. Dr. Del Medico Imre Budapest 99 Eddig még sehol a földkerekségen, nem sikerült bizonyítani, hogy az influenza elleni védőoltások csökkentették volna a megbetegedések, vagy a halálozások számát. Ezzel szemben az oltásnak nem kevés kockázata van. (Semmi pánik!) Miért nem tisztázzák? Érdeklődéssel olvastam a lap június 16-i számában a svéd főügyésszel készített riportot a Gripen-ügy ezárásáról (A Gripenügyben az etika nem játszott szerepet). A riporter utolsó kérdése igencsak mellbe vágott, amikor a „magyar szállal” kapcsolatos választ olvastam. Eszerint az ügy magyar vonatkozású iratait csakis akkor küldenék el Magyarországra, ha ezt a magyar hatóságok hivatalosan kérnék. Felötlött bennem, főleg a Fidesz állandóan hangoztatott retorikája miatt (elszámoltatás stb.), vajon miért nem kérik az illetékesek, miért nem akarják ezt tisztázni. Az ügy kirobbanásakor más sajtóorgánumok mellett kedvenc lapom, a Népszabadság is igen korrekt tényfeltárást végzett az ügyben, amelyből az derült ki számomra, hogy sem a „szenátorok”, sem a Honvédelmi Minisztérium akkori vezetése nem a Gripenek mellett tört lándzsát, ez Orbán Viktor egyszemélyes döntése volt. Ezt a költséges „bulit” már Medgyessyék csak megörökölték. Gondolom, nem csak engem érdekelt volna, mi is volt pontosan a „haza megmentőjének” szerepe ez ügyben. Dr. Herendi Károly Budapest Megosztottan A lap június 22-i számában tudósították az olvasókat arról, hogy nem váltott ki osztatlan lelkesedést a kormány döntése a krízisalap létrehozásáról (Tiltakozásokkal indul a krízisalap). Az elképzelést a bankszövetség és négy karitatív szervezet is bírálta. Vita bontakozott ki arról, ki oszthassa el a leginkább hátrányos helyzetű családok között az áramszolgáltatók extraprofitjából lehasított kicsinyke részt: az állami krízisalap, vagy a civil karitatív szervezetek. Az alapprobléma azonban nem ez, hanem az, hogy miért képződhet extraprofit az áramszolgáltatóknál. Miért állapíthatnak meg extraprofitot eredményező fogyasztói árakat? Nemrég azonban arról is írtak, hogy a Magyar Energia Hivatal indokolatlan extraprofitot állapított meg az áramszolgáltatóknál, és úgy határozott, hogy a cégek ennek egy részét (miért csak egy részét?) a fogyasztóknak vissza kell fizessék. Azóta is hiába lesem ezt a visszafizetést azon a számlán, amelyen hónapról hónapra ott áll a „kedvezményes árú villamosenergia-támogatás” tétele, vagyis kényszerű hozzájárulásom ahhoz, hogy az Elektromos Művek havonta milliókat kereső vezérigazgatója a szokásos árnál olcsóbban fogyaszthassa az áramot. Közben az áramszolgáltatók lehetőséget kaptak arra, hogy az amúgy is extraprofitot szülő fogyasztói árakat július elsejétől a beszerzési ár csökkenése dacára tovább emeljék. Indokolás nincs. Itt kéne megfogni az extraprofitot, nem pedig utólag egy kicsit megsápolni. Válás György Budapest Semmi pánik! Igaza van Sebes Andornak, amikor a június 23-i olvasói oldalon a média már-már pánikhangulatot keltő buzgóságáról ír az új influenzavírus megjelenése kapcsán (Farkaslesen). Nem árt azonban tisztázni, hogy mit jelent a „világjárvány”, leánykori nevén: pandemia. És ami a leglényegesebb: a védőoltás fontossága. A pandemia nem azt jelenti, hogy az egész világon óriási számú megbetegedés tapasztalható - mint ahogy ezt S. A. sugallja. Világjárványról akkor beszélünk, amikor egy vírusból - genetikai állományának megváltozásával - egy emberről emberre terjedő új fajta keletkezik, és amely ellen az emberi fajnak - mivel még soha nem találkozott vele -, nincs természetes immunitása, ellenálló képessége. Következésképpen az új AH1Ni-vírus azért veszélyesebb, mint a már évtizedek óta évi rendszerességgel jelentkező A, illetve B típusú influenzavírus, mert nem elsősorban az ún. magas rizikófaktorú nagyon fiatal gyerekeket és a legyengült szervezetű időseket támadja és öli meg, hanem az életerős felnőtt fiatal korosztályokat is. Ám semmi pánik, mivel az országos tiszti főorvos szerint készül már a magyar vakcina az adófizetők pénzéből milliárdokkal kistafírungolt Omninvestnél. Igaz nem elsőként a világon, mint beharangozták - hiszen többek között Svájcban már előállították, amivel ha beoltják a magyar embereket, fújtak a AHiNi-nek. Tényleg? Hát nem egészen így van. Eddig még sehol a földkerekségen, nem sikerült bizonyítani, hogy az influenza elleni védőoltások csökkentették volna a megbetegedések, vagy a halálozások számát. Ezzel szemben az oltásnak nem kevés kockázata van. Ezt bizonyítja az Egészségügyi Közlöny 2006/17. száma is, amely az influenza megelőzéséről és kezeléséről szóló szakmai irányelveket tartalmazza. Ebben, a védőoltásokról ez áll: „A jelenleg előállítható oltóanyagokkal az influenzajárványokat megelőzni, vagy lényegesen befolyásolni nem lehet”. Sebaj! Ezért készüljön csak el a tervezett 5-6 millió adag vakcina, ha senkinek nem is, az Omninvestnek biztos használni fog. Dr. Király Gábor Detk RÓLUNK • A Népszabadságot első száma óta olvasom. Őszinte tisztelettel üdvözlöm - 81 évesen - a lap június 20-i számát, minden cikke tetszik. A lap megtalálta saját hangját, magára talált. Őszinte, olvasmányos, közérthető, emberi. Boros Vince A telefonügyeletre érkezett: • Régebben volt az újságban olyan sarok, ahol jogászok segítettek az embereknek különböző jogi ügyekben eligazodni úgy, hogy azt a egyszerű ember is megértse. Most miért nincs ilyen, amikor soha nem látott mennyiségben naponta születnek a törvények, rendeletek?