Népszabadság, 2015. február (73. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-02 / 27. szám

2015. február 2., hétfő • www.nol.hu NÉPSZABADSÁG Civil ellenzék A vártnál kevesebben, de ezrek tüntettek az Orbán-kormány ellen Frau Merkeltől Rikárdóig Az biztos, hogy a várt 13 ezernél sok­kal kevesebben tüntettek, de így is több ezren vettek részt a Parlament előtti kormányellenes megmozdulá­son vasárnap délután, hogy üzenje­nek a ma Budapestre látogató An­gela Merkel német kancellárnak és Orbán Viktor miniszterelnöknek. Boda András „Angela, ne tárgyaljon a maffiával!” - ez a felirat állt németül egy táblán, és hogy világos legyen, kitől is óvják a Budapestre látogató kancellárt, egy másik transzparensen azt jelez­ték: „Ne csalj! Ne lopj! Ne hazudj! Mert a kormány nem tűri a konku­renciát.” A tüntetők nem csak taná­csot adtak a kancellárnak, kértek is Angela Merkeltől és Európától: egy sajátos installáción az uniós zász­lón, a csillagok gyűrűjébe azt írták, „Help”. Noha volt, aki segítséget remélt, Gulyás Balázs, a Parlament elé hir­detett­­ a vártnál kevesebbeket, de több ezer embert az utcára „vitt”­­, „Tavasz jön - Orbán megy! Tünte­tés az európai Magyarországért” cí­mű demonstráció főszervezője je­lezte: az ősszel indult megmozdu­lássorozattal is sok mindent elértek, a netadó után már az útdíjak ügyé­ben is sikerült meghátrálásra kész­tetni a kormányt. Ennek is köszön­hető - mondta -, hogy Merkelnek és kíséretének nem kell autópálya­matricát vennie, amikor majd Feri­hegyről a belvárosba hajt. „Van remény, a Fidesz már a múl­té” - ezzel kezdte beszédét Kész Zol­tán, a veszprémi időközi parlamen­ti képviselő-választás egyik, a bal­oldal által támogatott jelöltje, aki hosszasan bírálta a korrupt rend­szert, az igazságtalan, urizáló kor­mányt, majd leszögezte: nemsoká­ra megfizetnek mindezért. A veszp­rémi időközi választásról szólva ki­jelentette: „Az egy új, friss, bátor és büszke Magyarországról szól. A né­ma, de dühös többségről, azokról, akik nem bírják tovább nézni a ha­za rombolását, azokról, akik nem akarnak Londonba menni moso­gatni.” Hozzáfűzte: nem Berlinből kell várni a megoldást, nem Ange­la Merkelnek kell elzavarnia a kor­mányt, most például a veszprémi, hajmáskéri emberek vehetik el a Fi­desz kétharmados többségét, ez pe­dig a változás kezdete. „Félelem és reszketés Felcsúton, remény Veszp­rémben” - fogalmazott. Kész beszélt arról is, miért döntött úgy, hogy elin­dul a választáson: „a ma gyermeke­inek, a Petiknek, az Andrisoknak, a Kristófoknak és a Rikárdoknak a jö­vője múlik rajtunk.” Heller Ágnes filozófus beszéde elején, nem kis derültséget keltve, rögzítette, szerinte az emberek nem is vágynak sokra, csak arra, hogy egy normális országban élhessenek. En­nek azonban - tette hozzá - ma sok gátja van: sajtószabadságra, tansza­badságra, jogbiztonságra, vallás­­szabadságra, a kisebbségek, külö­nös tekintettel a romák, bevándor­lók integrálására volna szükség, rá­adásul már nem elég követelni a tör­vény előtti egyenlőséget, ki kell har­colni a törvény elé kerülés egyenlő­ségét is. Heller Ágnes szólt arról is, min kellene elsőként változtatni ah­hoz, hogy elérhető legyen a normá­lis Magyarország: „A diktatúra ak­kor él, ha az ország lakosai nem poli­tizálnak, ha csak parancsot teljesíte­nek, ha csak sunyítanak, a kocsmá­ban panaszkodnak, de semmit sem tesznek a saját sorsukért.” Noha Hammer Ferenc médiaku­tató és Székely Sándor, a Szolida­ritás elnöke is próbálta feltüzelni a hallgatóságot, a tömeg akkor „élt” leginkább, amikor az újra a színpad­ra lépő Gulyás Balázs a boltok va­sárnapi bezárásáról, az ezt kiharco­ló „nullaszázalékos fantompártról”, a KDNP-ről, végül pedig az ügyben meghiúsított népszavazásról szólva azt mondta: „Viktor, ne legyél kom­munista! Hadd döntsön a nép!” Vajda Zoltán, a tüntetés másik szervezője, a 60 ezren a magánnyug­díjukért elnevezésű Facebook-cso­­port aktivistája jelezte: szerinte sem az unió és a német kancellár, „Frau Merkel” dolga megszabadítani min­ket ettől a kormánytól, de azért van, amiben segíthetnek. Mint mondta, szeretnék, ha kikényszerítenék a pá­lyázatok átláthatóságát, létrehozná­nak egy európai ügyészséget az uni­ós pénzekkel való visszaélések felde­rítésére, és megerősítenék az emberi jogok bíróságát. Az ősszel indult tüntetéssorozattal a netadó után az útdíjak ügyében is sikerült meghátrálásra késztetni a kormányt fotó: Kurucz árpád Magyarország i 3 Szabadság tér Háromszáz Czene Gábor Háromszáz napja annak, hogy Or­bán Viktor miniszterelnök megszeg­te ígéretét, és a Szabadság téren nem sokkal a parlamenti választás után, április 8-án mindenféle egyeztetés nélkül építeni kezdték a sasos-ark­­angyalos német megszállási emlék­művet. Háromszáz napja tart a til­takozás. Az Eleven Emlékmű és Szabad­ság Színpad csoport rendezvényei rendes körülmények között hétköz­naponként váltogatják egymást, de a „jubileumra” tekintettel ezúttal va­sárnap délutánra is beiktattak egy demonstrációt. Több mint százan gyűltek össze a Szabadság téren, a tiltakozók tortákkal és sütemények­kel ünnepeltek. Bár a szobor felállí­tását nem sikerült megakadályozni­uk, elérték, hogy csak jókora késés­sel, az egyszer már módosított kor­mányrendeletben előírt határidőt is jelentősen túllépve, titokban merték felhúzni az emlékművet. Avatás pe­dig egyáltalán nem volt. Beszédet mondott többek kö­zött Balázs Péter volt külügyminisz­ter is. Bár nem kívánt részletes mű­elemzésbe bocsátkozni, megjegyez­te: egyetért azokkal, akik szerint az arkangyal alakja egy sírkertbe való. A német birodalmi sas viszont mu­latságosra sikeredett. Balázs Péter szerint a sas inkább olyan papagáj­ra emlékeztet, amely erjedő gyümöl­csökből falatozott, és táncra perdült. A Szabadság tériek csatlakoztak az Angela Merkel látogatása elé időzí­tett tömegtüntetéshez. A kitartás ünnepe fotó: Reviczky zsolt Villámvizit A német kancellár uralja az európai színteret, aki alábecsüli, eleve vesztes pozícióból indul Budapesten tárgyal a hatalom fizikusa Dési András - Aki alábecsüli, az eleve vesztes po­zícióból indul ellene - Horst Seeho­fer bajor tartományi kormányfő, a kisebbik német konzervatív párt, a CSU elnöke saját tapasztalatából tudja, hogy mit beszél. Mások azt mondják: tíz éve irányítja Európa vezető gazdaságát, és a kontinensen lehet, hogy sokan szabadulnának Angela Merkeltől, de a németeknek még mindig nincs elegük belőle. - A hatalom fizikusa - utalnak egyesek Merkel eredeti foglalkozására. Bárhogy nézzük is, a ma buda­pesti villámlátogatásra érkező né­met kancellárt a legfontosabb né­met, európai és egyben globális ha­tókörű politikusok között emlege­tik. Legutóbb a The Times válasz­totta meg az év emberének. A brit konzervatív lap szerint a többi kö­zött azért, mert Európa e kiemel­kedő alakja mindent megtesz azért, hogy ne legyen háború a NATO és Oroszország között. Kaphat ennél szebb elismerést egy Európa-hívő német politikus egy euroszkeptikus ország sajtójától? Bár kétségkívül Merkel uralja az európai színteret, s tulajdonképpen őt kell felhívni, ha valaki a korábbi amerikai külügyminiszterhez, Hen­ry Kissingerhez hasonlóan, Európá­val akar beszélni, azért hallani-olvas­­ni kritikus véleményeket is. A CDU-t már nem irányítják, hanem csak me­nedzselik. Merkel feladta a konzer­vatív értékeket, túlságosan közép­re húz. És minden trónkövetelőt fél­reállított, gondoskodik róla, hogy ne legyen se kihívója, se alternatívája - morognak többen a keresztényde­mokraták soraiban. A Merkel-hívek azzal vágnak vis­­­sza, hogy rendben van a német költ­ségvetés, nincs új államadósság. A munkanélküliség csökken, a gazda­ság ezerrel pörög. Ez mind igaz, de a belpolitikát más témák uralják. Az iszlám, a bevándorlás, a kettőt meg­­lovagoló-elutasító Pegida-mozga­­lom és a CDU/CSU-t több vonat­kozásban jobbról kerülő, populista hangokat pengető Alternatíva Né­metországért (AfD) párt. A kancel­lár köztudottan tartózkodik a sar­­kos megfogalmazásoktól, az év ele­jén mégis fontosnak tartotta hang­súlyozni: az iszlám Németországhoz tartozik. Ezzel szokatlan kockázatot vállalt, hiszen a CDU/CSU-ban so­kan nem így gondolják. Németországban az idei eszten­dő az átmenet éve lesz. Felkészülés 2016-ra, amikortól sorban hét tarto­mányi voksolás határozza majd meg a 2017-ben esedékes Bundestag-vá­­lasztás előzetes erőviszonyait. Mer­kelnek - aki júliusban lesz hatvan­egy éves - 2016-ban döntenie kell, újra ringbe száll-e a kancellári posz­tért. Felröppentek hírek, hogy a szö­vetségi köztársaság történetében el­ső kancellárként a ciklus végén ön­ként távozik, ő azonban hangsúlyoz­za, egyelőre nem gondolkodik ezen. Népszerű, de látnia kell, a CDU a tartományokban és a nagyvárosok­ban meggyengült. S a karizma, a nemzetközi elismertség nem biztos, hogy mindig pótolja a programbeli hiányosságokat. Beláthatatlan, hogy mire fut ki az ukrán válság. Kríziskezelésből Mer­kel kapott leckét 2008-ban, s bár po­litikáját keresztülvitte, sokat kritizál­ták, amiért megszorításokra kény­szerítette a görögöket, az olaszokat vagy a spanyolokat. Az euróövezet megmentése sokba került, Ukrajnáé még többe fog. Az orosz kultúra, az orosz gondolkodás, a nyelv ismerete sokban segíti a kancellárt. Európából ő az egyetlen, aki képes lehet valami­féle alkut kötni Vlagyimir Putyin­­nal. Az orosz elnökben persze mély­ségesen csalódott, de nem becsü­li alá. Mert a történelemből is tud­ja, hogy az oroszok nehezen m­egtör­­hetők, sokat kibírnak. Miközben ke­ményen tárgyal vele, megpróbál va­lamiféle kiutat felkínálni neki. Hogy az mi lesz, nekünk, itt Kelet-Közép- Európában nagyon nem mindegy. Kancellárként egy évtizede reflektorfényben fotó: Reuters - kai pfaffenbach

Next