Népszabadság, 2015. szeptember (73. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-28 / 227. szám

2015. szeptember 28., hétfő • www.nol.hu NÉPSZABADSÁG Magyarország i 5 Tehenészet Három jószággal 120 ezer forintot lehet keresni, de ritka az ideális eset Minden pusztul Tavaly óta negyven forinttal esett a tej felvásárlási ára. A hencidai te­henészt, akit megkérdeztünk, ez foglalkoztatja, no és az, hogy ideá­lis esetben sem tud 120-130 ezer fo­rintnál többet keresni. Az Európai Unióban megszüntetett tejkvótá­nak viszont nem igazán tulajdonít jelentőséget. Kácsor Zsolt HENCIDA Györke Imre 61 éves hencidai tehe­nész egész életében állattartással foglalkozott, akárcsak az apja, nagy­apja, dédapja és minden ismert fel­menője. Mégis, amikor megkérdem tőle, hogy ha újrakezdhetné, me­gint belevágna-e a gazdálkodásba, gondolkodás nélkül vágja rá: „So­ha! De mit csináljék az ember, ha máshoz nem ért?” Az apja olyan korán befogta a jó­szág mellé, hogy Imre csak nyolc osztályt végzett. Nem ért rá tanul­ni. Évtizedek óta mindennap haj­nal négy órakor kel, lefeji a tejet, ki­takarítja az istállót, enni ad a tehe­neknek, majd azok reggel hét fe­lé indulnak a közlegelőre. Ezután a gazda kimegy a határba, hiszen tíz hektár földön termeszt takarmányt - kukoricát, búzát, árpát, lucernát -, s nincs olyan nap, hogy a földön ne akadna munka. Késő délután a hen­cidai csordás - egy magas, szótlan, cigány származású fiatalember, aki három kutyával és jókora pásztor­bottal kíséri a csordát - visszahajt­ja a teheneket a faluba, és követke­zik az esti fejés. Tavasztól őszig ez így megy szünet nélkül. Telente a napi­rend annyiban változik, hogy olyan­kor nem odakint legel a jószág. Fej­ni azonban akkor is naponta kétszer kell, úgyhogy egy tehenésznek ha­zulról elmozdulnia nem lehet. Imre azt mondja, feléjük utoljá­ra a nyolcvanas éve második felé­ben ment jól a tehenes gazdák so­ra. De a rendszerváltás környékén Berettyóújfaluban megszűnt a tej­porgyár, s azóta „lefele megy min­den”. Korábban tizenkét tehene volt, most három van, és két bor­ja: az egyik két, a másik három hó­napos. Kérdem Györke Imrét az Európai Unióban megszüntetett tejkvótáról, de úgy veszem ki a sza­vaiból, hogy nem tulajdonít neki je­lenőséget, mert Magyarországon ez nemigen éreztette a hatását. Sok­szor nem is termeltünk annyi te­jet, hogy a kvótát kimerítettük vol­na. Az igazság kedvéért hozzáteszi, hogy neki a helyi Euro-milk Kft.­­vel nagy szerencséje van, mert ren­des ember a cégvezető, „a tejet átve­szi, és időben fizet”. De alkudozás­ról szó sem lehet. Imre azt mond­ja: ha azzal állna elő, hogy holnap­tól szeretne literenként tíz forint­tal többet kapni a tejért, azt a vá­laszt kapná, hogy akkor vigye más­hoz. Örülhet, hogy van kinek lead­ni az árut, elvégre tavaly óta a fel­­vásárlási ár úgy negyven forinttal esett, legutóbb 2010-ben volt ilyen alacsony. Megkérem a gazdát, mutasson egy számlát. E szerint augusztus­ban leadott 630 liter szuper extra besorolású, 3,6 százalék zsírtartal­mú tehéntejet, s kapott érte mind­­összesen 43 142 forintot. Vagyis - a hétszázalékos kompenzációs fel­árat beleszámolva - literenként nettó 68 forintot. Ha a gazda há­rom tehene ideális esetben napon­ta átlagosan hatvan liter tejet ad, akkor egy hónapban úgy 120-130 ezer forintot lehet keresni. Csak­hogy ritka az ideális eset. A nyá­ri forróság különösen megviseli az állatokat: kánikulai napokon a te­hén feleannyi tejet ad, mint szo­kott. Kevesebb a leadott tejmen­­­nyiség akkor is, ha valamelyik te­hén ellés előtt áll. Olyankor az álla­tot két hónapra „apasztóra” teszik, eladható tejjel abban az időszak­ban nem lehet számolni. És ak­kor a kiadásokról még nem is be­széltünk: a földet szántani, művel­ni, a takarmányt levágni, bálázni, szállítani kell, és ha a gázolaj árát nézzük, ez jelentős költség. A gaz­da egy ősöreg Zsigulival jár, és egy szintén túlkoros traktorral dolgo­zik, s nem keveset tankol beléjük egy hónapban. Munkagépei van­nak, így legalább azoknak a meg­vásárlására már nem kell költeni, de legalább húsz-harminc évesek: ha a tárcsázó, a kasza vagy a bálá­zó tönkremegy, milliós tétel a pót­lásuk. A közlegelő bérlete fél év­re 45 ezer forint, és persze ki kell fizetni a rezsit is, ami egy tehén­gazdaságban tetemes kiadás. Sú­lyos tétel a számlában, hogy a kan­nákat mindennap többször át kell mosni meleg vízzel, a tejet ugyanis csakis gondosan megtisztított edé­nyekben veszik át. A tehenészgaz­da úgy spórol, ahogy tud: malacot, tyúkot, libát tart, húsra nem költ. Borjút azért nevel, hogy ha vala­melyik hónapban kiesik a tejbevé­tel, s anyagilag nagyon megszorul, legyen mit eladni. Igaz, ha egy bor­jú 50 ezerért elkel, az már jó üzlet. Idén eladott hármat. Miután megmutatja a kis gazda­ságot, szabadkozik a rendetlenség miatt, majd kikísér a kertje végébe, ahonnét a síró pusztaságot látni. Keserűen jegyzi meg, hogy a puszta helyén nem is olyan régen még iga­zi falusi utcák voltak házakkal, ud­varokkal, istállókkal. Körbemutat, s azt mondja, hogy „az emberek ki­halnak, a házakat széthordják, min­den pusztul”. A nagy semmit látva el sem akarjuk elhinni, hogy itt élet volt, de Györke Imre bólogat: „Min­den pusztul, ez így volt, így lesz, de a rendetlenséget ne nézzék, két hó­napja temettem el a feleségemet.” Audi-iskola Nyerő modell Hajba Ferenc GYŐR Európában egyedülálló iskolai mo­dellt hozott létre Győrött a városban 22 éve letelepedő Audi Hungária, az önkormányzat és az állam. A be­ruházás első üteme elkészült, szep­temberben 453 tanuló kezdhette meg a tanévet. Az ötmilliárdos beru­házásból a magyar állam és az Euró­pai Unió együtt 1,2 milliárd forintot vállalt magára. 2017-ig felépül egy új iskolaközpont, amely módszerei­ben és technikai feltételeiben az or­szág legmodernebb oktatási intéz­ményeinek egyikévé válhat. Az ötlet onnan ered, hogy elein­te német mérnökök, szakmunká­sok költöztek Győrbe az Audi-gyár termelésének beindításához. Hos­­­szabb időre, családostul teleped­tek le, s gyerekeik számára megfe­lelő színvonalú német nyelvű isko­lát akartak teremteni. Az Audi 2010-ben egy régi győ­ri iskolában kezdte meg az oktatást 58 diákkal. Jelenleg már alapítvány működteti az intézményt, amely az óvodától az érettségiig terjedő kép­zést kínál. Az odajáró gyerekek után megkapj­ák a magyar állami normatí­vát, amit az Audi kiegészít. Az együtt tanuló német és magyar diákoknak nem kell fizetniük a kétnyelvű okta­tásért, miközben magyar és német bizonyítványt is szerezhetnek. Borkai Zsolt polgármester azt mondja: Európában nincs még egy olyan modell, hogy egy vállalat az állammal és az önkormányzattal együtt ingyenes alapítványi iskolát hoz létre, mégpedig nemcsak saját dolgozói gyerekeinek, hanem nyi­tottá teszi az intézményt. A túlje­lentkezés óriási. A szülők, akiket megkérdeztünk, elmondták, hogy az Audi intézmé­nye elitiskolának számít. Sokakat vonz a német és a magyar érettségi együttes megszerzésének a lehető­sége, mások kiváló ajánlólevélnek tartják az iskolát arra az esetre, ha gyerekeik külföldön akarnak mun­kát vállalni vagy továbbtanulni. Györke Imre azt mondja, feléjük a nyolcvanas évek második felében ment jól a gazdák sora­Fotó: Koncz györgy 68 LITERENKÉNT 68 forintot kap egy gazda a 3,6 százalékos zsírtartalmú tehéntejért, amelynek besorolása: szuper extra. A fejlesztés első eredménye: az új iskolaszárny fotó: mti - Krizsán csaba Ócsa Fúrt kutakkal ösztönöznék a kertművelést Már ürül a lakópark Szalai Anna A kertek üresek, az út is kong, a füg­göny se lebben. A játszótéren két asszony szívja a csikket, de köze­ledésünkre odébbállnak. Nem ide­valósiak - avat be Julianna, aki vi­szont odavalósi. Már egy éve. Nem jött messziről, csak innen, az öt ki­lométerre lévő Ócsáról, mert a szo­ciális lakóparkban 16 ezer a lakbér, ott meg a háromszorosa volt, hol­ott itt vadonatúj házba költözhet­tek, ott pedig dohosat is alig talál­tak ennyiért. Ráadásul a gyerek örökölheti a bérleti jogot. Ezt mindjárt az ele­jén elhadarja Julianna, csaknem egy szuszra. Majd azt is hozzáfűzi, hogy a kályha annyira kifűti a há­zat, hogy szinte alig lehet megma­radni a szobában, ahol a kandalló áll.­­ De mi az a nyárhoz képest. Az kemény volt. A fák még vékonykák, nem adnak egy kicsit árnyékot se. A máltaiak - akiknek házuk van a telep közepén - minden pénteken fagyit osztottak a gyerekeknek. Az önkéntesek játszanak is velük, mert ha itthon vannak, nagy a hangza­var. És sokan vannak. Egy idős pár kivételével mindenhol van gyerek. Juliannának csak kettő, a többiek­nek inkább három-négy, de akad ötgyerekes család is. Jól ismerik egymást, ugyanabba az ócsai isko­lába járnak. Néha be-beszólnak ne­kik, hogy lakóparkosok, de ez már csak így megy. Felnőttnek is mond­ták már, hogy azért nem kapja meg a munkát, mert a szegényházakban lakik. Mégis sokan dolgoznak. Ju­liannának is volt munkája az ócsai Bio-Fungi Kft.-nél, mielőtt otthon maradt a kisebbik fiával. Aki akar, el tud járni dolgozni busszal, már van reggel is, este is járat. De azért a kocsi kell. Mert a reggel és az este közt nincs semmi. Néhány ház előtt több autó is áll. Másutt a kertben sorakoznak. Kérdezem a kertről: vetettek-e bele valamit? - Amíg Ócsán lak­tunk, volt veteményesünk, de itt nincs - mondja. - Túl drága a víz. Literenként 350 forintért nem lo­csol itt senki ezer négyzetmétert. De a gazt le kell nyírni, mert az ben­ne van a szerződésben, hogy rend­ben kell tartani a portákat. Azt el­lenőrzi a Net (a Nemzeti Eszközke­zelő Zrt.). A cégnek is feltűnhettek a puszta udvarok, mert az idén el­kezdtek kutakat fúrni a portákon. Ha Juliannáéknak is lesz, jövőre ül­tetnek valamit. A nagy csendességben is feltű­nő a szemközti ház. Szinte kong. Nem ez az egyetlen, három is üre­sen áll. Egyikbe még nem költözött be senki, a másik kettőből viszont már ki is költöztek. Julianna szerint a korábbi lakók vettek egy saját há­zat, és továbbálltak. De nincs nagy mozgás - bizonygatja. A Net tavaly szeptemberben hir­dette meg az eredetileg bebukott devizahiteleseknek épült ócsai szo­ciális lakópark utolsó házát, a nyolc­­vanadikat. Az első - még a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által meg­hirdetett - pályázatra 588 család jelentkezett, ám alig akadt köztük olyan, amely megfelelt volna a szi­gorú feltételeknek. A második for­dulóra már csak 23 pályázat érke­zett. Ekkor folyamatossá tették a pályázatot, de így is csak a házak fe­lét sikerült bérbe adni 2013 végére. A projekt hivatalosan két és fél milliárd forintból valósult meg. A negyed építését 2011 nyarán jelen­tette be a kormány, 2012-es átadást ígérve. Ám hiába nyilvánították ki­emelt beruházássá, az építkezés fo­lyamatos csúszásban volt. Több hó­napot késett a belterületbe vonás, a telkek kitűzése, az engedélyezés, a kivitelezői tender. Az első nyolcvan ház csak 2013 márciusára készült el. A második ütemhez már hozzá sem kezdtek. Szociális lakópark Ócsán. Nem nagy a nyüzsgés, van olyan ház, amelyből már ki is költöztek fotó: teknős Miklós

Next