Népszabadság, 2016. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-16 / 192. szám

NÉPSZABADSÁG I 2016. augusztus 16., kedd Charlie és az ő szupergruppja Az idén 69 éves Horváth Charlie ad koncertet augusztus 27-én a budapesti Savoya Parkban a tanévnyitó fesztiválon. Az erre az alkalomra összeállt szupergruppba Csiszár Péter szaxofo­nos, Halász János zongorista, László Attila gitá­ros és Lattmann Béla basszusgitáros mellett a Los Angelesben élő Borlai Gergő dobos csatla­kozik. Munkatársunktól Vissza az Ellopott barátot! Chilei filmesek mozgalmat indítottak, hogy országuk követelje vissza a British Mú­zeumtól a Hoa Hakananai'a - „Elveszett vagy ellopott barát" - elnevezésű, a Hús­­vét-szigetről származó, két és fél méter magas, négytonnás szobrot. A ma Chilé­hez tartozó sziget őslakosai a XIII. században faragták ki isteneik tiszteletére. Az ottani szobrokról filmet készítő producer, Paula Rossetti állítja, hogy már ötszázan írták alá petícióját, de nem számít rá, hogy az angolok könnyen kiadják a kincset, annál is inkább, hogy a görög kormány évtizedek óta sikertelenül küzd az Akropo­­liszból származó szobrok, az Elgin-márványok visszaszolgáltatásáért. Artnews Nagy névvel híres DJ NAGYAPA ÁRNYÉKA Nagy teher lehet világhírű művész unokájának lenni, ugyanazzal a vezetéknévvel, ráadásul ugyanabban a szakmában. Szergej Prokofjev unokája, a 41 éves Gabriel Prokofjev azonban saját jo­gon lett elismert zeneszerző. Hasz­nálja ugyan a klasszikus zene alap­jait, de műveibe sokszor beemel elektronikus zenét. Gyakran DJ-t is hív hozzá, vagy maga áll be egy lap­toppal. A Szigeten is fellépett a Fide­­lio Klasszikus, Opera és Jazz Szín­padon az Óbudai Danubia Zenekar­ral és Mr Switch DJ-világbajnokkal. Saját művét adták elő Concerto for Turntable címmel. Másik nap a Da­nubius vonósnégyest ő maga kísér­te DJ-ként. Apja, Oleg Prokofjev szobrász és festő a hetvenes években szökött meg a Szovjetunióból, és nem tartot­ta fontosnak, hogy megtanítsa oro­szul: nem gondolta ugyanis, hogy valaha is büntetlenül visszatérhet­nének. Ehhez képest a fia hegedű­­versenyét két éve abban a moszkvai Csajkovszkij Hangversenyterem­ben játszották, ahol nagyapja renge­teg művét is bemutatták. Tartott is a reakcióktól, de a közönség szerette, és a koncert után sokan maradtak a beszélgetésen. - Nem éltünk a nagypapa árnyé­kában, és senki nem presszionál­ta, hogy zenész legyek - mondja a zeneszerző. - Apámnak hat gyere­ke volt, öten együtt nőttünk fel, és egyedül én lettem muzsikus. Egyébként volt már közös mun­kája más világhírű zenész leszár­mazottjával. A Piano Book című al­bumot az Angliában élő Géniának írta. Jó ideje dolgoztak már együtt, amikor kiderült számára, hogy az Ukrajnában született zenész nagy­mamája Vladimir Horowitz testvé­re volt. Később fedezte fel, hogy ép­pen Horowitz készítette el Ameriká­ban nagyapja VII. szonátájának vi­lágpremier-felvételét. Gabriel Prokofiev ^1975-ben született Londonban. Zeneszer­zést tanult Birminghamben és a York-i Egyetemen, ahol már fog­lalkozott a klasszikus zene és az elekt­ronika ötvözésével. 2003-ban alapítot­ta meg független lemezkiadó cégét, a Nonclassicalt. Több műve a BBC Con­cert Orchestra repertoárján szerepel. El­ső egész estés balettzenéje az Ein Win­ternachtstraum című kétfelvonásos. Gabriel Prokofiev sokféle műfaj­ban ír. Komponált jó pár balettze­nét, van, ami teljesen elektronikus. Jövő februárban mutatja be leg­újabb munkáját­­ pici elektroniká­val és a városi zenekarral - a Stutt­garti Balett. Új szimfóniáját a Seattle Szimfonikusok adják majd elő. Ter­vez olyan relaxáló zenéből álló albu­mot is, amit otthon lehet hallgatni, és teljesen ellentéte a mostani - fő­ként - pörgős zenéinek. Ami most a legközelebb áll hoz­zá: a saját Nonclassical nevű szerve­zete júniusban állított föl egy negy­ventagú utcai zenekart, a Street Or­chestra of Londont. A SOL körbejár­ja az angol fővárost, vegyes a prog­ramjuk, tőle egy darabot játszanak. Szemere Katalin Döngetés helyett tánczene SZIGET A világtrendnek megfelelően a DJ-k szerkesztette elektronikus tánczene, azaz az EDM a nagy siker a nagyrészt külföldről érkezett szigetelőknél. CSEPELYI ADRIENN Az idén is a „szitizenék” származá­sának megfelelően alakul a kínálat a Szigeten, egyben kicsúcsosodik egy évek óta tartó tendencia: mind mar­kánsabban uralják a programfüze­tet a holland és francia kommersz elektronikus zene sztárjai. Vasár­nap este a labdarúgó Eb himnuszát elkövető David Guetta tért vissza a nagyszínpadra, a zárónapon pedig a szemtelenül fiatal holland szuper­sztár, Hardwell hívei vezethetnek az unásig ismert dalokra. A Tele­kom arénában ennél jóval durvább a helyzet: múlt csütörtökön például kizárólag holland előadók (Apster, Afrojack, D-Wayne és Ravitez) ze­néltek. Az utolsó este a tömeg vél­hetően szintén két holland, Fedde Le Grand és Laidback Luke szettjére áramlik majd át egy utolsót tombol­ni az arénába. Az EDM az electronic dance mu­sic (elektronikus tánczene) angol ki­fejezésből alkotott rövidítés, ez eset­ben nem a különféle elektronikus zenei műfajok (techno, house stb.) gyűjtőneveként, hanem önálló stí­lusként, afféle mainstream vegyes felvágottként értendő. Sokak szerint A végletekig kimaxolt látványelemek: füst, lézer, kivetítők, tűz, konfetti, a teátrális és kiszámítható zene viszik el a show-t. ez a legkárosabb dolog, ami mosta­nában a popzenével történt, nagyjá­ból olyan, mint a kilencvenes évek eurodance-őrülete: kíméletlenül és elkerülhetetlenül beszüremkedett a mainstreambe, és háttérbe szorított minden mást. Az EDM DJ-k leghíre­sebbjei a szakmában gyakran gúny céltáblái: a gyanú szerint legtöbbjük nem is élőben mixeli a számokat, ha­nem kész szettekkel érkezik, és csak megnyomja a play gombot. A közönséget mindez teljesen hi­degen hagyja: a végletekig kimaxolt látványelemek - füst, lézer, kivetí­tők, tűz, konfetti stb. -, a teátrális és kiszámítható zene biztosan elviszik a show-t. Ne legyenek kétségeink: így lesz Hardwell esetében is, aki ma fél 10-kor nyomja majd a Dán Pa­­naitescu Nagyszínpadon. S mert 11- től le kell halkulni, vele zár az idei Sziget szabadtéri programja. David Guetta francia DJ a nagyszínpadon fotó: mti - mohai Balázs Hollandok uralják a teret „A nullát nyomd!" Üvölti az ifjú hol­land fesztiválozó a társának, aki épp fi­zeti a sokadik kör italt a pultnál - hát persze, hogy a borravalóról van szó. A szervezők ezt a fajta támogatást csak opcióként kínálják fel, mert hát min­den országban más-más a szokás ez­zel kapcsolatosan. A Sziget pedig nem­csak a programja, hanem a látogatói révén is büszkén vállalhatná a Magyar­­ország nemzetközi fesztiválja szlogent: ezt szinte nem volt olyan előadó, aki nem hangsúlyozta volna, hogy a sza­badság szigete tényleg internacioná­­lis jelenség. Ez nem is csoda, elvégre a heti bérletek mintegy nyolcvanöt szá­zalékát külföldön értékesítették a szer­vezők. Bár pontos statisztikák nem áll­nak rendelkezésünkre, az biztos, hogy a legtöbben hollandok érkeztek a mul­­tikulti rendezvényre, őket követik a bri­tek és a franciák. Ha nem is tömegek­ben, de jelentős létszámban vannak itt olaszok, németek és svájciak, de Ausztráliából is több mint ezren jöt­tek bulizni. Azért magyar közönség is van - a szervezők hangsúlyozzák, hogy a napijegyek hetven százaléka Magyar­­országon talál gazdára. Ennek triviális oka, hogy egyre kevesebben engedhe­tik meg maguknak, hogy elejétől végig nyomják a Szigetet. Még akkor is, ha a jóval „boldogabb" hollandok mellett a hazaiak is a nullás borravaló gombot preferálják. Csak többnyire kényszer­ből teszik ezt. Cs. G. 11 KULTÚRA Betyárokkal és tábornokokkal ugrál Balkáni ritmusok és ska, punk, rock meg magyar vagy cigány nép­zene. A Sziget - különösen a Világ­zenei színpad - az idén is ráerősített erre az Európa-szerte évek óta hódí­tó irányra. A már ismert együttesek mellett a fesztiválon újnak számítók is rendesen megugráltatták a közön­séget. Ilyen volt a speed-folk freak­­punk, sírva vigadós-tombolós Bohe­mian Betyars a nagyszínpadon, az együttest láthatóan imádták a külföl­di fesztiválózók is. A Világzenei szín­padon - ahol ma lesz még PASO - a szexről, alkoholról éneklő Leningrad indulatos-lendületes, az orosz nép­dalokat is beolvasztó brutális zenéjé­vel ment végig a közönségen. A ma­gukat „kék galléros bevándorlóknak tartó", boszniai, bolgár és amerikai tagokból álló, antifasiszta-anarchis­ta Kultur Shock balkán-amerikai et­­norockkal zúzott, a szovjet jelképe­ket szintén felhasználó Soviet Sup­­rem pedig ide is elhozta a Balkan és a Russian Beat forradalmát, amelyet a két alapító Sylvester Stalin és John Lenine tábornok néven indított el. Goran Bregovic Wedding and Fu­neral Orchestrája örökzöldjeivel csa­pott nagy lakodalmas­ temetési ti­­vornyázást, a lagzihangulatot pedig a moldovai roma Fanfare Ciocarlia hozza még ma a mulatozós darálás­sal háromnegyed órával éjfél előtt. Az egyik legprofibb produkciót a Szigeten a Muse adta ugyan, a szé­lesebb közönség körébe kevésbé is­mert indie rock- és brit popbandák­ból is lehetett válogatni, de a Sziget nem ettől a stílustól lett ütős. Annak, aki nem lakossági elektronikus tánc­zenére akarta szétmutatni a lábát, hanem hangszereken játszó zené­szeket akart látni, a balkán beat-ska­­punk-rock vonal maradt. Azzal vi­szont elégedett lehetett. U. Cs.

Next