Népszava naptár, 1900 (Budapest, 1899)

Csizmadia Sándor: Kié Petőfi Sándor?

43 jönni. A leány csak másnap adott választ. Levélben, határozott szavakkal írta: „Igen, akarok és leszek is a felesége ! — Keresse fel szüleimet. Kérje ki a beleegyezést. Ha nem adják, akkor megyünk .... Tudom, hogy nagyok az akadályok, de tudom azt is, hogy ön legyőzendi azokat.“ A felelet világos. Közösen elhatározták, hogy Lassalle Génfben felkeresi a leány szüleit, egyszersmind az összes akadályokat elhárítja, melyek a házasságot esetleg meggátolják. Lassalle ugyanis zsidó vallású, a leány pedig protestáns volt. Mielőtt Lassalle a leány szüleit felkereste, Heléna bevallja azok előtt Lassalle iránt táplált szerelmét. Az apa felháborodva hallgatja a vallomást, hogy leánya egy zsidót és hozzá még szocialistát szeret. Harag és düh hangján jelentette ki, hogyha nem mond le Lassalleról, akkor örökre elátkozza és kitagadja. A leány kétségbeesésében elszökik a szülői háztól és Lassalle karjaiba menekül, ki időközben már megérkezett Genfbe. „Tiéd, egészen a tiéd vagyok!“ szól rajongva a leány Lassallehoz. Lassalle megdöbbent az ügyek eme nem várt fordulatán s ahelyett, hogy a legelső vonattal Francziaországba utazott volna, hol őket megesketik, arra igyekezett a leányt rábeszélni, hogy egyelőre térjen vissza a szülői házhoz. Lassalle ugyanis bízott abban, hogy erélyes fellépésével és ékesszólásával sikerül neki a szülőket megnyerni. Csalóka remény ! A gőgös Dönniges véleményében szélesebb úr tátongott Lassalle és Heléna között, mint a mesebeli menyország és a pokol között. Hosszas rábeszélés után Lassalle a leányt szomszédban lakó ismerőségéhez vezette, hol azonban az anyával találkoztak, ki időközben már mindent felkutatott, hogy a szökevény nyomára találjon. Az itt lejátszódó botrányos jelenet élénken jellemzi Döniigesék gondolkodását. Az anya Lassallét megpillantva, visszataszítóan affektálva felkiált: „Nem tűröm jelenlétemben ezt az embert!“ „Az ég szerelmére, mi kifogása van ellenem“, kérdi Lassalle. „Nem tartozom önnek számadással“, replikáz a gőgös Döniigesné, „férjem majd kiutasítattja önt, tolonczkocsin fog távozni! Takarodjon szemeim elől!“ Helena e jelenet alatt kérőleg Lassalle felé fordul: „Jer, menjünk ! Nem tűröm, hogy jelenlétemben így beszéljenek felőled.“ Lassalle még nem vesztette el türelmét, udvariassan és komolyan szól Helena anyjának : „Asszonyom, szóljon és cselekedjen, a mit akar. Engemet nem izgathat fel. Mindenkor Helena anyát fogom tisztelni kegyedben s ezért heves szavakra nem fogom ragadtattni magamat.“ E szavakra a gőgös asszony még jobban felfuvalkodott s mikor Lassalle kijelentette, hogy a férjjel fog e kérdésben tárgyalni, gúnyosan odavetette.