Népszava naptár, 1900 (Budapest, 1899)
Csizmadia Sándor: Kié Petőfi Sándor?
„Férjem? Nem fogja önt fogadni, hanem a szolgákkal dobatja ki.“ Lassalle erre egész nyugodtan, de férfiassan azt felelte: „Én nem az az ember vagyok, akit kidobni szoktak. Nem rettenek vissza. Ha nem beszélhetek személyesen férjével, akkor írni fogok neki.“ „Férjem a levelet felbontatlanul küldi önnek vissza!“ „Akkor majd megtesszünk azt, amit megtehetünk, felesé Lassalle s Helena felé fordulva felkérte őt, hogy térjen vissza a szülői házhoz s bízzon benne, mert ő képes lesz az akadályokat legyőzni. Lassalle, miután a leány atyjával ezideig nem beszélt, még mindig remélte, hogy a szülőket megnyeri a házasságnak. Helena elbúcsúzott. Odahaza már várta a dühöngő apa. Még a nyílt utczán megragadta a leányt s hajánál fogva hurczolta fel a lakosztályok egyikébe, hol aztán sajátkezüleg rászegezte az ajtót. „Mindaddig itt maradsz, mig az én akaratom nem teljesedik, dühöngött Döniiges úr, a bajor követ. Az én „akaratom“ pedig nem állt másból, mint abból, hogy leányát Rakovitza Jankó oláh arisztokratával jegyezzék el, ki már régóta udvarolt a leánynak, s úgynevezett „előkelő“ származásánál fogva, kitűnően bevált Dönniges elveinek. Lassalle azalatt fűt-fát megmozgatott, hogy a leányt feleségül vehesse. Barátai, rokonai mind közreműködtek, hogy Dönningest a házasságra rábírják, de a kevély apa hajthatatlan maradt. Pár nap múlva megérkezett Dönnigesékhez a papa kedvencze: Rakovitza Jankó. A szülők durva fenyegetőzései megtörték a leányt. A kényszer-eljegyzés csakhamar megtörtént. Helena, az apa felszólítására, levelet írt Lassallenek, melyben kijelentette, hogy szakít vele, mert immár Rakovitza mennyasszonya. Csak ekkor látta Lassalle, hogy mily következetlenül járt el akkor, midőn a leányt visszavitette a szülői házhoz, abban a reményben, hogy a házassághoz való beleegyezést békés után nyeri meg a szülőktől. Ha a leánynyal, a szökéskor, átmenekül a közeli franczia területre, ott megesketették volna őket s a gőgös Döniigesék kénytelenek lettek volna, utólag a megváltozhatlanba bele,nyugodni. Lassalle határozatlansága részben annak tudandó behogy beteges volt, idegei meg voltak rongálva, tehát hiányzott nála a megszokott és minden akadályt ledöntő vasakarata. Részben azt is állítják, hogy a leány eltitkolta életkorát s így Lassalle abban a hiszemben volt, hogy Helena kiskorú, tehát a franczia területen sem lehetett volna őket összeházasítani. Az eljegyzéseire borzasztó hatást gyakorolt Lassallera: teljesen magánkívül volt. Érezte, hogy most már véglegesen elszakították tőle Helénát. Felindulásában, elkeseredésében párbajra hívta az apát. De ez megszökött. Helyette Rakovitza Jankó, Heléna jegyese, állt ki a küzdtérre. Hasztalan figyelmeztették, hogy míg az első kihívott nem áll ki a párbajnak, addig nem köteles Rakovitzával megverekedni. Lassalle idegeit az utóbbi évekig-