Munkás-Heti-Krónika, 1878 (6. évfolyam, 1–52. sz.)
1878-06-16 / 24. szám
«sátáni. Azon rendszabály, melynél fogva egy katona és katonatiszt sem kapott szabadságolást a pünkösdi ünnepekre, azon tényen alapul, mert egy itteni laktanyában nagy mennyiségű szoczáldemokratikus röpirat találtatott, melyben a legénység és kivált az altisztek a főbb tisztek ellen lázíttatnak. A „Temps" azt hallja, hogy a párisi rendőrség egy Berlinből érkezett megkeresés folytán több németeknél házmotozást tartott, kikről azt állítják, hogy a Nobilinggali összeesküvésnél bűnrészesek. Két egyént a rendőrség töb órán át szemmel tartott. De utóbb bebizonyult, miszerint az összeesküvésnek semmi nyoma nincs. — A németországi tanintézetek körében is buzgón kutatják a szocziáldemokrata tanok hatását. Már a múlt téli szociáldemokrata gyűlések alkalmával feltűnt, hogy sok fiatal ember — tanuló — van jelen. Ezen fiatal emberek egynémelyike tanulótársai közt is megkísérlette a propagandát, sőt a rektor beszéde alkalmával, mely az utóbbi attentátumról szólott, a „hoch"kiáltásra föl sem állottak. Erre indult meg aztán az erélyes vizsgálat Potsdamban, Boroszlóban, Majna-Frankfurtban, a gymnasiumokban, találtak vétkeseket s ki is csapták őket, hogy tovább is ne mételyezzék (?) az ifjúságot. Hogy a német egyetemi ifjúság oly annyira a szocziáldemokráczia karjai közé vetette magát, az tudvalevőleg főleg az ismeretes Düring-féle esetnek tulajdonítható, kit tavaly szocziáldemokrata érzelmeiért az egyetemből kicsaptak, dolgok folyását. Nincs nyilvános hely Budapesten, hol a prosztitúcziónak képet ne látnák; itt egy nyilvános bordély, ott magánszemélyek aljas magánvállalata, kik a türelmi tárczával kezükben, vagy — hála legyen buzgó rendőrségünknek — gyakran e nélkül is a prostitucziót, mint szabad iparágat szabadon űzik. Ilyen az iparszabadság nálunk, a prosztitucziónál hatalmasan vizit. Csakis így érthető aztán, hogy a VI. és VII. kerületekben magukban több a bordély (a nem hivatalos „intézetekről" nem is szólok) mint a mennyinek az 1867. évi törvény szerint a főváros egész területén lenni szabad. A statisztikai adatok szerint 1874-ben Budapesten 57 ily rosz hirü ház volt, tehát 18-al több, mint a mennyit a törvény megenged. Mióta a rendőrséget kivették a fővárosi közigazgatás kezeiből s átadták az államnak, senki sem tud bizonyosat a bordélyok létszámáról, kivéve tán némely hivatalnokot, kiknek nek mellékjövedelmet ép e házak szolgáltatnak, — legalább a rendőrség könyvei a közigazgatás ez ágában oly hézagosan vezettetnek, hogy belőlük a statisztikai hivatal 1874. év óta nem volt képes kimutatásokat összeállítani. A bordélyházakban lakó örömleányok száma is korlátlan ; vannak „intézetek", melyekben hat vagy ennél is több kétleány lakik, míg a legtöbb bordélyházban a bennlakók száma 2—3. Ha valaki fáradságot vesz magának, s öszszeszámlálja a fővárosi bordélyokat, arra az eredményre jut, hogy Budapest a hétszerte több lakossal biró Páris után következik a sorban, — már pedig Páris székvárosa a fajtalanságnak. Azon városok közt, melyek lakóinak száma 300.000-re rúg, Budapest első helyet foglal el, háttérbe szorítva a rosz hírű Hamburgot. Hogy olvasóimnak fogalmuk legyen róla, mily nagy mértékben terjednek el a magyar fővárosban a bordélyházak, csak annyit emelek ki, hogy a polgármester interpelláczióm folytán utasítá a kerületi elöljárókat, jelölnék meg egyenkint ama házakat, melyek népes utczákon foglalnak helyet, — iskolák, nyilvános intézetek stb. vannak közelükben s igy a legtöbb botrányt idézik elő. A ker. elöljárók ez utasításra az előttem fekvő hivatalos adatok szerint összesen 147 ily bünrészek eltávolítását kérték, — és pedig: az I. ker. 8 engedélyzettel 12-nek nem volt enged. a II. » 6 v› 2 55 55 55 55 a III. „ 2 » 1 „ 55 55 55 a IV. „ 4 55 17 „ 55 55 55 az V. n v› 23 „ 55 w 55 a VI. » 6 55 12 „ 55 55 55 a VII. „ 8 55 13 „ 55 55 55 a VIII * 8 55 24 „ 55 55 55 a IX. n 3 55 1 „ 55 55 Megjegyzem, hogy e számokba nincsenek betudva a főutczáinkon napról-napra szaporodó éji helyiségek, kávéházak, tánctermek. (Vége követk.) ,,A prosztitutió kérdése Budapesten44 czim alatt Weisz D. egy röpiratot adott ki nyilt szózatként a főváros férfi- és nőlakosaihoz. E röpirat felsorolja ezen a főváros lakosságán rágódó fekélyt, a legvilágosabban ecseteli e kóros állapot elharapódzását. Szerző, mint a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja, 1877. február 7-én a bizottság közgyűlésén meginterpellálta a polgármestert a mindinkább terjedő prosztitúczió tárgyában. A polgármester ugyan megígérte, hogy intézkedni fog ez ügy szabályozásáról, de mindeddig még nem történt semmi. Szerző tehát indíttatva érezte mását a fenti czimű röpiratot bocsátani a nyilvánosság elé, melyből kiveszszük a következőket: Estenkint a vácz-utczán, kerepesi-uton, váczi-boulevardon, sugáruton, szóval oly közhelyeken, hol a járda asphaltozva van, minden lépten-nyomon prosztituáltakkal találkozunk, az örömleányok itt szabadon űzik aljas mesterségüket s a rendőrség bit nem háborgatja a tojás marad még csak fenn számukra. A gyáripar nagy tőketulajdonos vagy társulás után veszi kezdetét. A hány elkülönített gyár, annyi elkülönített érdek, azaz verseny, amely ízletes csínnal párosatdgyártmánynyal szomszédját túlhaladni törekszik] le a mit képes az egyik föltalálni, azt képes a másik megtanulni és mindkettő a netovább fokát igy BlelveAjön a másik verseny, hogy melyik állítja oldsóbbán elő; itt az első fogás a gyármány hamissiáék é s hele az utóbbiak nyomorgattatása. Ez pedigymár igenem jól van , — daczára annak, hogy a mufpadó létkérdése parancsolja igy, hát a tizszínte nagyobb számú munkások létkérdése semmi? jólszüli a bűnök fertőzetes mindennemét, és mert wost jár az igazság és tudomány hamisítása is, azsr.tfy ro-z eredmény is mindenfelé, melyet aztán pienyország, sem pokol, sem rendőr, sem bülönelem akasztófa nem volt, de nem is lesz képes noha kiirtani. Ennek kigyógyitására nincs gyükégünk arra, hogy valamely szent utazza körül földünket és mégse födözze fel sehol a boldogság hónát, mert máris bírunk oly intézményeket, melynek szélesbítése és általános összeköttetésével társadalmunk minden bajai meggyógyítható. Engedelmet kérek ennek folytatását egy kissé megszakíthatni. Azt hallottam, hogy a szombathelyi harangozó-állásra,mint biztos kenyérért 300-an folyamodtak; ebből azt az üdvös tanulságot lehet meríteni, hogy nincs ember, ki kenyere biztosításáért valamely hivatalt nem fogadna el. Tegyük fel, ha az állam a minisztertől kezdve le az utczamérőig minden képzelhető foglalkozást, mint hivatalt osztaná szét; találkozna-e ember, ki hivatal nélkül maradna? Bizony nem! sőt elég sem lenne; ennek lehetőségét kívánom itt kimutatni. Azért hát folytassuk a félbeszakított tárgyat. Bajaink gyógyítására a recept két első sora már meg is van írva. Az első sorban áll a dohánytőzsde, mely lehetővé teszi, hogy országunk legtávolabb részében, ahol soha dohány sem termett, mégis oly olcsón lehet egy pipa dohányt elszívni, mint itt Jánosházán, ahol azt bőven termelik. A második sorban áll a só egyedárusága, mely szinte lehetővé teszi, hogy itt Pápán egy kiló só nem drágább, mint ott, ahol azt sejtik, ennek bővebb magyarázatára alkalmasabb helyen ismét vissza fogok térni. E rerzett folytatása előtt nézzük előbb, mi történik a földmivelés terén. Itt a nagybirtokos ellátja magát az idevágó gépezet minden nemével, minélfogva nem létezik nyers termelése után semmi olyan hulladék, melyet ő haszonra nem fordíthatna, sőt kapcsolatban hozza vele a czukor, szesz és egyéb idevágó gyártást, valamint a baromtenyésztést és hizlalást is, mely megkíméli őt a nagy tömeget képező nyersanyag szállítás idővesztesége és költségétől is. — Mig a kisbirtokos felforgácsolt szerencsétlen anyagi helyzetüknél fogva ütik-vetik az ókor eszközeivel, százszorozott erőfeszítéssel és minő eredménynyel ? — Hasonlítsuk össze a sok hátrányokat, mely közte és a nagybirtokos közt előfordul, csak a szabadkéz és a czéplőgép utáni búzát; minő különbség! — a pótolhatlan kárba veszendő hulladék, a százszorozott erőfeszítés, az időveszteség és mind az itt elő nem számlálható hátrányok mellett; lehet e képzelni, hogy a kisbirtokos konkurálhat a nagygyal? Pedig a nép zöménekjó részének jutott e problematikus helyzet Csoda, hogy a nagy hal, akapjd mondani birtokos nyeli el a kicsit? csak az a szerencse, hogy nem bírná megemészteni. Körülbelül hasonló viszonyban állanak a nagy és kiskereskedők is. A társadalom alapja (fundamentum) a földmivelés, az épület rajta az ipar, tetőzete pedig a kereskedelem, tehát elválhatlan egy. — Most képzeljük, hogy így a világ legszebb palotáját építettük föl, de csupasz falak, ablak, ajtó és minden bútor nélkül; kinek jutna eszébe lakni menni bele, hogy a czug őt agyonköszvényesitse ? De ha a szellem, azaz a tudomány, ajtó, ablak és a bútor minden kigondolható szépsége és kényelme alakjában előbb bele költözik , az a bár nagyszerű, de meztelen épület által minő elbájoló lakhelylyé változik! Kísértse meg valaki az épület nélküli ugyanazon ajtó, ablak és bútorokat a szabad ég alá elhelyezni ? — nem hogy nem nyújt semmi, élvezetet, sőt igy magában nevetségessé válik. (Folytatása követk.) Elvtársainkhoz! Mindazon elvtársak, kik f. év június 1-jétől kezdve lapjainkra folytonosan előfizetnek és a kiadóság nyugtája mellett havonta tiz krajczárnyi segélyt nyújtanak azok fentartására és emelésére , három egymásután következő hónap lefolyta után a társkiadóságban és az ebből folyó jogokban részesítjük. A „Munkás-Heti-Krónika" és az „Arbeiter-Wochen-Chronik" kiadói. Levelezés. Pancsova. Mint mindenhol országunkban, úgy itt is Tisza szolgái zsarnokoskodnak a szegény nép fölött. Az itteni szabadelvű párt csak komédiázik az ő szabadelvű programmjával és önkényuralmát akarja diadalra juttatni. A helybeli szabadelvű párt körülbelül egy év előtt nem ugyan erőssége, de hatalmas protekció folytán annyira jött, hogy a maga számára egy egész házat bérelhetett ki. Természetes, hogy a magas protektor az anyagi segély ellensúlyozására oly ellenszolgálatokat követelt, amilyenek a protektornak tetszettek. Nem követelt mást, mint hogy a helybeli szabadelvű párt az idevaló szerbeket hódítsa zászlaja alá, ami neki sikerült is, s most kényök-kedvük szerint folytathatják zsarnoki üzelmeiket a mindinkább elszegényedő nép fölött, s az irányadó uraknak egészen mindegy az, akár szerb az, akár magyar, egyformán nyúzzák azt. Egy speciális esetről szólva bemutassam ezen szabadelvű párt vezérférfiait. Egy D. nevezetű fiatal ember Aradról érkezett ide, s a legjobb bizonyítványokkal ellátva, helyben alkalmazást keresett mint írnok vagy dijnok. E fiatal embernek roppant nagy szüksége volt alkalmazásra, mert ideérkezése alkalmával pénzét elvesztette. Elment mindenekelőtt az ügyvédekhez, elbeszélte ezeknek szerencsétlenségét és kérte őket, hogy adjanak neki munkát, igényei szerények, s ideiglenesen megelégszik a fizetés minimumával, s kínálta azért ily olcsón munkaerejét, mivel már két napig éhezett. De daczára ennek mindenünnét elutasíttatott. De ez az ember szeretett volna minden áron dolgozni, hogy éhségét csillapíthassa. Elment tehát a főispánhoz, elmondta neki szerencsétlen helyzetét és kérte kegyes támogatását. A főispánnak ugyan szándékában volt e fiatalembernek munkát adni, mert utóvégre belátta, hogy törekvő férfi áll előtte, de a polgármesteri he