Népszava, 1888 (16. évfolyam, 1–53. sz.)
1888-04-08 / 15. szám
XVL évfolyam. / Megjelen minden vasárnap. 15. szám. NÉPSZAVA Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelen minden vasárnap. Baerkeisteség és kiadóhivatal. Vn. kar. kfusé dobateia SS. Előfizetési dijak és kéziratok ide küldendők. Budapest, 1888. április hó 8-án. Eléfizetési-díj: Egész évre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 00 kr., egy hóra 20 kr. Egyes példány ára 5 kr. Előfizetési-dijak legczélszerűbben postautalványnyal küldhetők be. A magasabb körök családi élete. A szoczialistákat azzal is szokták vádolni, hogy a szabad szerelmet hirdetik, hogy nem respektálják a családot, hogy neki mennek a családi élet szentségének és a patvar tudja még, mi mindent nem szórtak már a szoczializmusra, hogy attól elidegenítsék a közvéleményt. Ha azonban valaki figyelemmel kíséri a közéletben lejátszadozó komédiákat, tisztában lehet aziránt, hogy az említett vád nem a szoczializmust és nem annak híveit terheli, hanem kizárólag azokat, akik a rágalmat — mintegy maguktól elhárítva — reája szórják. Károlyi Victor gr. öngyilkossága ismét bepillantást enged a nagy urak mindig elzárt palotáiba és azok családi életébe. Azonban ő sem az első, sem az utolsó, aki saját felesége mellett másnak feleségét is birja. Nagy uraknál azt passzió dolognak szokták tekinteni és ugyan ők szokták erkölcstelenségnek mondani, ha ilyesmi a polgári osztályban merül fel. Azonban a polgári osztály sem idegenkedik attól, ez a viszony szórványosan ebben az osztályban is megtalálható És minél nagyobb a társadalmi állása valakinek, annál többet enged magának az erkölcsi fogalmak megmételyezésében. Igen sok történik a magasabb körökben, ami a nyilvánosságra nem kerül , amit csupán a zárt kapukon belül tudnak de az ami kiszivárog a nyilvánosságra, attól undorral fordul el mindenki, aki a tiszta erkölcsnek hive és azok közé tartoznak a szoczialisták is. Hogy csak néhány esetet említsünk, Batthyány grófnak zeme azért kellett meghalni, mert törvényes nejének férje mellett szeretője volt. Az ifjabb Perczelt nem-e az vitte a halálba, hogy egy úriember nejét birta szeretőül. És Károlyi Viktor miért ment a halálba? Felesége mellett egy élő másik gróffeleségét birta szeretőnek ; magánál tartotta mind a kettőt. Saját felesége és a másik gróf is hallgatott, tűrték a viszonyt, mert háturi tempó az ilyesmi. Most azonban neki mentek Károlyinek ugy a saját családtagjai, mint az elcsábított grófné családtagjai és a viszony megszüntetését követelték. Ez annyira hatott a szerelmes grófra, hogy inkább az élettől vált meg semhogy élve hagyja el szeretőjét. Hány olyan uriember van, ki itt a fővárosban él és családja valahol az ország szélén levő birtokán lakik, vagy megfordítva? Hány uri ember tölti az év legnagyobb részét a külföldön, családja pedig itt él az országban ? Hát bizony ezek uri passziók és sajátságos világot vetnek a magasabb körök családi életére. És talán azoktól tanuljon a nép erkölcsöt ? Nem! Megfordítva állnak a viszonyok. Ők tanuljanak a néptől, mely az ilyen viszonyokat a leghatározottabban elitéli és annak tudja be, hogy a magasabb körök, kik egész életükön keresztül hasznos munkát nem végeznek, henyélésüket és vagyonukat a kéjelgésre használják fel. De máskép áll a családi élet fogalma a szegényebb néposztálynál. A családfő munkás korra reggeltől késő estig megfeszített erővel dolgozik, hogy családját fenntarthassa, hogy megszerezze azt, amire a családnak szüksége van. És hányszor nem telik a legszükségesebbre ? Azért a nő türelemmel elviseli a súlyos gondot, a nélkülözést és hű marad családjához, nem hoz mocskot családja fejére és önmagára. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy a családi élet szükségleteinek ki nem elégítése okozza leginkább a szegény családokban a czivakodást, a perpatvart, de azért az erkölcsöt nem sértik meg, hívek maradnak egymáshoz és bíznak és reményeinek, hogy majd csak javul helyzetük. Ha a szegényebb néposztályban a családi élet köteléke néha-néha mégis meglazul, annak nem mindig a szegény családok az okai. A nyomor, a nélkülözés, melyet nem ők okoztak, szokták az indító okot szolgáltatni. De azért a regényes viszonyok, csábítások és szökések mégis a magasabb körök sajátja, kiktől azért kell roszszabb néven venni, mert őket nem a nyomor vezeti a családi élet megszentségtelenítésére, hanem ellenkezőleg a vagyon, a henyélés és a kéjhajhászás. Ez pedig aláássa a közerkölcsiséget, mert a „jobbak" osztálya érzi magát hivatva a köznépet az erkölcsök dolgában vezetni és neki mintául szolgálni. Látjuk a példákat és csak annyit mondunk, hogy nem kérünk belőle. Ha már házasságkötésük többé- kevésbé nem egyébb mint tisztán vagyoni érdek, milyen legyen hát családi életük? A szabad szerelem, a soknejűség és a családi élet kigúnyolása nem a szoczialisták tulajdonsága, hanem a magasabb köröké, kikre találóan lehet alkalmazni a német közmondást, mely így szól: „Müssiggang ist aller Laster Anfang" a henyélés minden bűnnek kezdete.) A közérdek náluk semmi, az erkölcs Doktri, ők csak egyet ismernek, és ez: úri passiójuk, kejvágyuk kielégítése. Ennyire vitték a magasabb körök „történelmi hivatásukkal" együtt:érzést, pellengére teszik az egyént, melyben a szenzácziós hírek után áhítozó napisajtó igen nagy szerepet játszik. Azelőtt mikor még a pandúrvilág járta Magyarországon, általános felháborodás uralkodott országszerte, mert durva eszközei voltak a pandúrok az igazságszolgáltatásnak. A mostani csendőrintézménynek is vannak nagy hibái, mert nem mindig úgy bánnak el az általuk letartóztatott egyénekkel, amint ezt az igazságszolgáltatásnak műveit közegeitől joggal elvárni lehetne. De minek a néhai pandúrt, minek a modern zsandárt, minek a rendőrséget bántani, hiszen ezek a bíróságok közegei, kikismerik a törvényt és kik cselekményeikért azok hatósági elöljárói felelősek ? Csakhogy ki vonja felelősségre a felsőbb hatóságot, mikor száz esetben alig történik egyszer, hogy a személyes szabadságot megsértő alárendelt közeget vonják felelősségre ? Alig múlt el két hete, hogy Lugoson tartóztattak le egy embert, 1 gyilkosság gyanúja alatt volt kénytelen napokat a börtönben tölteni. Ugyanis valahol Ruszn 'ban tavaly gyilkosság történt és körözték a gyilkost. A letartóztatott ember neve azonos volt a gyilkosság elkövetőjével és ez a*lugosi'rendőrségnek elég ok volt a letartóztatásra. Kérdésére azonban azt az értesítést kapta Ausztriából, hogy a büntető bíróság nem csak hogy megfogta már a gyilkost, hanem ki is végeztette már. A letartóztatott ember szabad lett, de a szégyen, a szenvedés az övé és elégtételt nem kap és nem is vehet a rajta történt sértésért. Néhány nappal ezelőtt pedig a fővárosban fogtak el egy mézeskalácsos segédet az esztergomi törvényszék megkeresésére és ez a szegény ember is gyilkosság gyanúja alatt állt. Minél jobban tagadta a neki tulajdonított bűncselekményt, annál bizonyosabban vették a szemfüles detektívek, hogy ő a gyilkos és kitűnő s gyors fogásukért már-már látták a babérkoszorút homlokukon ékeskedni. Elfogták és megvasalva vitték Esztergomba a »gyilkost«. A lapok több hasábra terjedő »eredeti« tudósításokban írták le a hajmeresztő bűntényt, a gyilkossággal vádolt egyént úgy festették le, hogy egy jó porczikája sem maradt a testén. Annyi rosszat tudtak felőle a szenzácziós hírekről élő lapok, hogy az olvasó közönség tisztában volt aziránt, hogy az elfogott munkás a gyilkos. Most azonban kitűnt, hogy az illető nem is vádolható a gyilkossággal és az esztergomi törvényszék szabadon bocsátotta. A becsüetében megsértett ember hová forduljon elégtételért? Legfeljebb azt mondják neki: »örüljön, hogy a tévedést hamar észrevették, mert máskép csupa tévedésből még fel is akaszthatták vagy életfogytig tartó börtönre ítélték volna« — és ezzel mehet. Ez a bíróság felfogása lehet, de a nép kislelkűsége már rámutat az illetőre, hogy meglánczolva vitték a börtönbe, gyilkossággal volt vádolva és a lapok a legmegrögzöttebb gazembernek festették, — tehát ki tudja, hogy nem-e az? És eljárhat műhelyről - műhelyre munkát keresni, az ilyen megbecstelenített embernek nem igen szeretnek munkát adni, sőtélnek tőle- Csoda-e akkor, ha valóságos gazember lesz belőle ? — És ez legyen a vívmánya a modern igazságszolgáltatásnak, a humanitásnak és a czivilizácziónak! Valóban szépen állunk! A személyes szabadság. A büntető bíróságok nem igen szokták a személyes szabadságot tiszteletben tartani. A gyanú alapján neki mennek igen gyakran a teljesen ártatlannak is, és vérig sértik a becsület