Népszava, 1891 (19. évfolyam, 1–52. sz.)

1891-12-11 / 50. szám

rájuk, vannak fogataik, külön kórházak és orvosok állanak rendel­kezésükre, elegánsan járhatnak, dologtalanul élhetnek. Egy külön rendőrség őrködik fölöttük stb." A prostitúczió áldozatainak száma, a mi czivilizáltnak csúfolt korunk daczára, évről-évre növekszik. Eme tényt még a legnagyobb optimista sem tagadhatja el. Több mint három millió asszony keresi még Európában teljesen, vagy részben, a prostituczió űtése által kenyerét. A prostituczió növekedésének oka főleg a mai társadalmi viszonyainkban keresendő. A kapitalisztikus termelési mód ezreket és ezreket tesz évente koldusokká, ezek a szerencsétlenek azután kény­telenek a legaljasabb keresetforrásokhoz nyúlni, hogy a természet parancsszavának eleget tegyenek, amely nem kérdi, hogy az a táp­lálék, a­melyet az emberi test megkíván, milyen úton-módon, mily galádsággal és aljassággal lett megszerezve. Érdekes tudni, hogy a prostitúczió áldozatai, mily társadalmi rétegekből sorakoznak. Sok nyomoron és szenvedésen mennek eme szerencsétlenek keresztül, amíg elszánják magukat arra, hogy testük prédára bocsátása által keressék meg mindennapi betevő falatjukat. Parent-Duchatel egy franczia statisztikus kiszámította, hogy 5183 párisi kéjnő között volt: 1425 ágyas,­ akiket szeretőjük elhagyott; 404 a katonaság által elcsábított; 289 uraságaik által megejtett cseléd; 280 a terhesség tartama alatt elhagyott nő; 1441 a nyomor és inség által kényszerítve; 1225 minden gondozás nélkül fölnevelkedett árva; 37 mert szüleiket, 29 mert fiatalabb testvéreiket, 23 pedig mert gyermekeiket kellett kitartaniok. És hogy a modern női munka mily demoralizáló hatással van a nőkre, ugyan e statisztikus a következő adatokkal bizonyítja. 3084 prostitult nő közül foglalkozására nézve volt: 1559 varrónő, 859 elárusítónő, 285 paszományosnő és fodrásznő, 98 gyári munkásnő, 16 színésznő és csak 3 némi vagyonnal bíró nő. Ezek a számok minden kommentár nélkül, elég értelmesen be­szélnek. Nyomor és inség fő okai a prostituczió terjedésének. És hiába beszélnek oly nagy hangon ama „Teleia­"-féle erkölcsjavítók: mindaddig a­mig a jelenlegi kizsákmányoló gazdálkodási rendszer meg nem lesz semmisítve, mindaddig, mig egy ember milliókkal fog birni, a másik pedig semmivel sem: a prostituczió a maga erkölcs­rontó hatását, a néposztályok mind szélesebb rétegeivel fogja érez­tetni és ezen a világ semminemű bujakóros kórháza és az egész országra kiterjedő egyesülete, mint a minőt a „Telagias" urak ala­pítani akarnak, segíteni nem fog. „Könnyű a szalonokban, a meleg kályha mellett moralizálni! De próbálják csak meg, ama gazdag és jómódú emberek leányai, a nyomor és inség régióiba leszállani, biztosabban el fognak bukni, mint ama cselédleány, aki felett még csak imént fintorgatták orrocs­káikat!" Mondja dr. Kühn: A prostitúczió a XIX. században czímű művében. És igaza van. Nem a hajlam a könnyelmű, gondtalan vegyük magunkhoz; világosan kifejezve, a felnőtt embernek 190 gramm tiszta húsra van szüksége, mert ennyi hús felel meg 38 grammnak, azaz körülbelül egyharmad része a szük­ségelt 118 gramm fehérnyének. Ugyanezen fehérnyemennyiség he­lyettesíthető akár egy liter tej, akár 5 tojás, akár végre 125 gr. sajt által is. A többi szükségelt fehérnye növényi fehérnye is le­het, a­mely kenyér, hüvelyes vetemények stb. alakjában vehető fel. Úgy a fehérnye arányára nézve a szénhydratokhoz (zsir és szénhydratok), mint ezekére nézve (t. i. zsir és szénhydratok) egy­más között, kísérletileg bizonyos szabályokat állapítottak meg. Czélszerű­ táplálkozásnál 1 rész feh­érnyére legfeljebb 5—6 rész szénhydrat jusson, jómóduaknál az arány rendesen 1 : 4. Az arány pedig a zsír és szénhydratok közt ne legyen kisebb, mint 1 : 5. Ha zsirhiányt szénhydratokkal akarnánk pótolni, akkor ezáltal nem csak az ételek ízletessége szenvedne, hanem a táp maga is igen sok volna és így az emésztő csatornát nagyon megterhelné. Vi­szont sok zsír és kevesebb szénhydrat mellett az ételek igen zsí­rosak és idővel kellemetlenek volnának. Jómódúaknál, hol az éte­lek ízletességére nagy súlyt fektetnek, a viszony rendszerint 1 : 3—4, szegényeknél pedig 1 : 8—10. A tápszerek emészthetőségét és kihasználását illetőleg még egy fontos mozzanat jó tekintetbe és ez az ételek készítés­m­ó­dj­a. Mi a tápszereket nem élvezzük oly állapotban, a minőben a természet azokat nekünk nyújtja, hanem előbb feldolgozzuk, el­készítjük , mert eltekintve attól, hogy ízlésünknek meg nem felel­nének, nyers állapotban emésztőszerveinket túlságosan megterhel­nék és a czélnak nem volnának megfelelők. Ezért a tápszereket főzzük, pörköljük sütjük, azaz bizonyos vegyi változásoknak tesz­szük ki, hogy könnyebben legyenek emészthetők, fűszerezzük só­val stb­vel, hogy izletesebbekké tegyük, végül felaprítjuk és meg­rágjuk hogy az emésztő nedveknek könnyebben hozzáférhetőké tegyük és felszívódásukat a testben elősegítsük. A kérdés tehát, hogy mennyit együnk, két irányban veendő szemügyre, az alsó és felső határra nézve, azaz, hogy mennyi a minimum, a­mit az embernek naponkint legalább ennie kell, és hogy mennyi a maximum, a mennél többet az ember ne egyék. Az a­l­s­ó határra nézve a felelet meglehetősen szabatos. Egy fel­nőtt embernek naponta legalább 118 gramm fehérnyét, 50 gramm életre indítja ama nőket a bűnre, hanem a nyomor, a szenvedés és nem ritkán a nemes önfeláldozás. Vagy nem-e önfeláldozás az, ha egy nő legdrágább kincsét, szemérmetességét áldozza fel, h­ogy éhező övéinek kenyeret szerezzen? A fenti kimutatásból látjuk, hogy soka­kat a prostituáltak közül csakis ez a szempont készteti a bujálko­dásra. És ez a tény egymagában elég arra, hogy minden józan em­ber előtt napnál világosabban bebizonyítsa a mai társadalom élet­képtelenségét. Mert lehet-e megszégyenítőbb, lehet-e iszonyúbb vád a mai társadalom viszonyai ellenében, mint ama szomorú tény, hogy sokan, ebben a szenteskedő álhumánus társadalomban rá vannak arra utalva, hogy erkölcstelenségük árán tegyenek eleget, a kathe­drákról és szószékekről szentnek hirdetett természetes kötelesség­nek, a keresetképtelen hozzátartozók gyámolításának ? Ti papok és tanítók, akik a templomokban iskolákban hirdetitek a gyermek és szü­lök iránti szeretetet, vájjon nem-e borzadnátok vissza és tiltakoz­nátok az ellen, ha valaki a ti igéiteket úgy értelmezné, hogy eme parancsnak eleget teendő, szent és megengedett dolog a prostituá­lás ?! És látjátok, az állam és társadalom, ez a ti általatok nagyra­becsült két faktor, ebben nem lát semmi visszataszítót, semmi meg nem engedett dolgot. Egyszerűen nem törődik vele, éljen kiki úgy, a­mint tud és kiki abból, amit megkeresni képes. Hogy valaki nem tud megélni, vagy igenis, meg tud élni, de csak becstelenségének az árán: ahhoz az államnak és társadalomnak semmi köze, mert, hisz szabad, jogállamban élünk, amelynek pedig első feltétele, hogy „az egyén legyen szabad!" Oh gyászos szabadság! Szánandó jog­állam ! Kötetekre terjedő munkát lehetne írni amaz erkölcsi korrupczió­ról, amely a modern állam és társadalom keretén belül uralkodik. Az erkölcsi korrupczió minden egyes tényére kiterjeszkedni, nem e czikk szűk keretébe tartozik. Az elmondottakkal csak azt akartuk bebizonyítani, hogy a mai társadalom, a maga szenteskedő mivol­tával sem kellő erővel, sem erélylyel és akarattal nem bírhat arra nézve, hogy az erkölcsi romlásnak útját állni képes legyen. Az időnként felmerülő javítási kísérletek, amelyek nem a baj gyökerét irtják ki, inkább az erkölcsi betegség elmérgesedését eredményezik. A modern kizsákmányoló termel­ési rendszer szülte egész köz­felfogás megváltozása és átalakulása szükséges ahhoz, h­ogy a pro­stitúc­ió, ez az erkölcsi korrupc­ió, megszűnjön áldozatokat sz.­­dni­ A közfelfogás emez átalakulását a jelen társadalmi viszonyok uralma alatt elérni, egyértelmű a lehetetlenséggel. Egyedül a a szocziáldemokráczia magasztos eszméi képesek erre! Igenis, a szocziál­demokráczia eszméi! Amaz eszmék, amelyek a nőnek a férfival, minden tekintetben való egyenjogúságát hirde­tik, amaz eszmék, amelyek azt mondják, hogy az erősebbnek köte­lessége a gyengébbet védelmébe venni és emez elvből kifolyólag, a nőnek a gyárakban való munkáját eltörölni, és annyi más, a nő szervezetére károsan ható kereszt-facsartól a nőt távol tartani java­solják , egyedül emez eszmék győzelemre jutása változtathatja meg a jelenlegi erkölcstelen társadalmat és alkothat a jelen társadalom keretén belül, a szó szoros ér­elmében kihasznált nőből, egy való­ban felséges hivatásának élő lényt. Szofius. zsírt és 500 gramm szénhydrátokat kell elfogyasztani, hogy huza­mosabb ideig anyagcsere-egyensúlyban maradhasson. E mellett azon­ban feltesszük, hogy fehérnyeszükségletének legalább is harmadát könnyen felszívódó állati fehérnyével (hús, tej, tojás) fedezi. Ne­héz munkát végző embernek úgy fehérnyéből, mint zsírtól is többet kell felvennie. Hogy áll a dolog a felső határral ? Erre nézve nincsen szabály. Az éh­zés érzete étkezés előtt és a jóllakottság érzete ét­kezés után a mérvadók minden egyesre nézve, hogy mennyit egyék. Ha bizonyos betegségektől eltekintünk, a­minek a czukor­betegség (diabetes), elmebetegségek, farkaséhség (Polyphagia), a­melyeknél hihetetlen mennyiségek fogyasztatnak el, akkor is még a normális határon belül a tápfelvételnek nagysága különböző egyéneknél, sőt gyakran egy és ugyanazon egyénnél is igen kü­lömböző, nem is szólva azokról, kik csak szokásból esznek és isz­nak sokat. Vannak sovány és gyenge kinézésű emberek, kik sok­kal többet tudnak enni, mint némely erősnek látszó ember. Gyer­mekek a fejlődési és növési korban gyakran bámulatos étvágygyal bírnak; kövér egyének rendesen keveset esznek. Az éhség érzete figyelmeztet bennünket, hogy enni kell, a jóllakottság érzete, hogy eleget ettünk. Az elsőnek keletke­zésére nézve a nézetek eltérők. Némelyek azt hiszik, hogy az éh­ség érzete a gyomorban keletkezik, azaz, hogy a gyomoridegekben van lokalizálva, míg másoknak az a nézetök, hogy a tápláló anya­gokban megfagyott vér által idéztetik elő, a­mely a nyúl­agyban levő éhségi központot körüláramolva, arra izgatólag hat. Mindkét részről fontos bizonyítékok hozatnak fel. „A­zéhséget a gyomorban érezzük", mondják amazok „és azt nem csak tápszerek, hanem még emészthetetlen anyagok által is egy időre csillapíthatjuk. „Ez tehát azt bizonyítja, hogy anyagoknak a gyomorba való vitele, le­gyenek azok akár emészthetők, akár emészthetlenek, már magában elegendő a gyomoridegek csillapítására, még mielőtt a test vesz­teségének pótlásáról szó lehetne." Erre mások azt viszonozzák : „Igaz, hogy az éhséget el lehet nyomni emészthetetlen ételek vagy a gyomornak erős összeszorítása által is, akár mint az álmosságot, ha szemeinket hideg vízzel mossuk, de ez által sem az éhséget, sem az álmosságot nem szüntettük meg, mert az éhség tényleg csak úgy csillapítható, ha a vérnek nyújtunk táplálékot. Különben

Next