Népszava, 1896 (24. évfolyam, 1–33. sz.)
1896-09-04 / 18. szám
18. szám. Budapest, péntek, 1886. szeptember 4. 24. évfolyam. .60 1.20 2.40 Előfizetési árak: Havonkint frt.20 Negyedévre Félévre Egész évre Szerkesztőség: Sziv-utcza 31. sz. ahova minden a lap részére vonatkozó levelek és küldemények intézendők. NÉPSZAVA (fBertősítttttte) Soziales u. volkswirtschaftliches Blatt. Sziv-utcza 31. sz. Társadalmi és közgazdasági lap. adettekrevételének K* A magyarországi szocziáldemokrata párt közlönye. Parteiorgan der nngarländischen Sozialdemokratie. rate aufgenommen »erben. Egyes szám 5 kr. Szerkesztőségi zárlat szerdán este. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden szombaton. ©rfrfjeint jeben ©amftag. MebaftionSjcßlufj SDtittrood) Slbenbs. SKanulWpte werken nidit jurütfgegeben. Jiiiijeimiminer oär. Rbonnementépreife: ajlonatliá) . . fl. —.20 SHetteljäßrig . „ —.60 fcalbjäßrig. . „ 1.20 ©anjjößrig . „ 2.40 93cbation. Sziv-utcza 31. sz. moßtn alle auf bie Stebaf* tiou bejugßabenben ©riefe unb fonftigen ©enbungen ju ridjten finb. Sziv-utcza 31. sz. ido SlbonnementS u. 3nf«e Figyelem, elvtársak ! Mindennemű, a lapnak szánt pénzküldemények egyelőre Heimlich Simon elvtárs czimére, Budapest, VII. ker., Király utcza 55. szám, II. emelet ajtó 20. küldendők. A „Népszava" szerkesztősége és kiadóhivatala. Új nyereségforrás. A lehető legenyhébb megjelölése azon dolognak, melyről itt szólni akarunk, és csak gyengéd, érzékeny fülekre való tekintettel választottuk a fenti címet. Tudunk sokféle kizsákmányolásról, hallottunk az elnyomatásnak százféle neméről, a rabszolgaságnak ezerféle módjáról, de arról, amit egyik szavahihető elvtársunk beszélt nekünk gyalázatos históriákat, arról még nem hallottunk, nem olvastunk, olyant mi még nem tapasztaltuk. De talán a tisztelt hatóságoknak van róla tudomásuk. Talán? Bizonyosan! Merem mondani: bizonyosan. Mert ez a rabszolgaság a hatóságok tudatával és elnézésével áll fönn, ki tudja minta ! Az elnyomott, kizsákmányolt állatokká aljasított fehér rabszolgák, akikről itt szó van: szállodai szobalányok. Elvtársunk esztendőn által sokat utazik, az ország különböző vidékein sokat lát és hall, ő mondja el a dolgot a következőképpen: Nagy-Szőllősön, Sopronban, Zala-Egerszegen, M.-Szigeten és még több vidéki városban huzamosabb ideig voltam e nyáron megszállva. Az illető szállodákban azt tapasztaltam, hogy az úgynevezett „szobalányok" hallatlanul tolakodók, hogy a budapesti bárczás nők azokhoz képest valóságos apáczák. Tisztességes — gyakran családos — utazókra ráerőszakolják magukat és a nyilvános prostituáltaktól különben irtózó vendégeket is letérítik tolakodásukkal a tisztesség útjáról. Mivel pedig az illető szobalányok többnyire semmiféle orvosi ellenőrzés alatt nem állanak, az eredmény az, hogy sokszor — különben jóravaló — családos férfiak is utálatos betegségekkel megterhelve, hagyják el az illető szállodát. Mindjárt az első helyen, N.Szőllősön, kérdőre vontam az illető szobalányt, jóakarólag intve őt és tudakolván tőle emberhez méltatlan eljárásának okait. A leány őszintén elmondta aztán, hogy ő kénytelen a vendégektől minden áron pénzt szerezni. Ő úgy van megfogadva szobalánynak, hogy a szobalányi tennivalókat teljesen ingyen köteles elvégezni, ezenfelül pedig köteles, élelmezési díj czímén, a főnökúrnak havonként 30 forintot fizetni. Ezt az összeget tehát feltétlenül meg kell keresnie, de még ennél többet is, mert ruházkodni is kell, meg aztán tartásdíjat is kell fizetnie gyermekéért, kit uri atyja nem akar elismerni. Tudakozódásomra aztán a többi helyen is rájöttem, hogy a szobalányok gazdájuknak ingyen dolgoznak és azonfelül 20-tól 50 forintig emelkedő ellátási díjat fizetnek, amit a vendégeken kénytelenek megkeresni. És éppen Szőllősön történt az, hogy a szobalányt elcsapták, mert sok időt szentelvén szeretőjének — egy hozzávaló kocsislegénynek — nem bírt eleget keresni, és nem volt képes a 30 forint kosztpénzt megfizetni. Hasonló dolgot tapasztalván északon és délen, keleten és nyugaton, az ország különböző vidékein, azt hiszem, bátran megállhat azon föltevésem, hogy így van ez az ország valamennyi, vagy legalább is a legtöbb vidéki szállodájában. (A fővárosban nem volt alkalmam tapasztalatok szerzésére.) Ez a száraz tényállás, említett elvtársunk előadása szerint. Mi nem vállalkozunk a dolog kiszinezésére és bővebb tárgyalására. Eleget beszél az a néhány szó, színezgetés nélkül is. Ha nem leszünk bátrak néhány kérdéssel fordulni a tisztelt és tisztességes hatóságokhoz. Kérdezzük pedig a következőket: Disznó állapot-e a fönt vázolt, vagy nem ? Van-e ennél gyalázatosabb elnyomás és undorítóbb rabszolgaság ? Üzetett-e valaha gazabb kereskedés, a nőitesttel és erkölcscsel, meg alávalóbb üzérkedés az emberi egészséggel ? Van-e ezekről tudomása az illetékes hatóságoknak, és ha van, szándékoznak-e valamit tenni ez ügyben, vagy nem? Mi tudjuk, hogy nem. Mi tudjuk, hogy kérdéseinkre adósok maradnak a felelettel azok, akikhez a kérdések intézve vannak. A polgári társadalom, a burzsoá sajtó a legképtelenebb vádakkal illeti a szocziáldemokrácziát ! Hányszor látjuk a szoczializmust, mint az erkölcstelenség melegágyát lefestve ? Hányszor hangoztatják, hogy a szocialisták nőközösséget akarnak és akarják a családi kötelékek elszakítását! Oh, tisztelt polgári társadalom és tisztelt polgári hatóságok, hiszen önök már pirulni sem tudnak és nagyon természetes dolognak tartják, sőt hatósági védelemben részesítik az olyan dolgokat, amiknek hallatára mi elborzadunk. A polgári társadalom temérdek szennyese közt egy újabb darab a bordélyház-szállodák ügye, az ingyen dolgozó és gazdáiknak fizető „szobalányok" ügye. Mi undorral fordulunk el ettől a látványtól és megkönnyebült szívvel mondjuk: Az ilyen romlott társadalom sokáig nem állhat nekünk ellen. Mert mindazok, akiknek van tisztességérzetük, látván az ilyen és hasonló ocsmányságokat, elfordulnak az uralkodó rendtől és azokhoz fognak csatlakozni, akiknek lobogójára föl van irva: Le mindennemű rabszolgasággal! És föl van irva az is, hogy: Le mindennemű prostituczióval! Suhogó, burzsoázia összeesküdött megrontására, és erején, összetartásán minden törekvésével hajótörést szenvedett? S emlékeztek arra, amikor jöttek a lator zsiványok, akik meglopva a bizalmat, hű, feláldozó elvtársak örve alatt elhintették közöttünk a visszavonulás magvát, elüldözték körünkből a becsületeseket, hogy ők a demagóg népbolondítók szabadon garázdálkodhassanak? Emlékeztek-e rá, hogy a mi dicsőségünket, a mi reményünk várát, munkálkodásunk czélját: a szocziáldemokráczia egységét hogyan döntötték halomra? Íme itt fekszik kiterítve a nagy halott. Száz sebből vérzik. Ezek a sebek ékesebben szólanak minden emberi beszédnél. S ellenségei most diadalmitánczot járnak holt tetemén. A nagy halottat leköpik, megrugdalják és hogy sebei soha be ne gyógyuljanak, hogy a szocziáldemokráczia egysége soha fel ne támadjon, sebeit még tátongóbbá szakítják. S e törekvések élén ott áll a „derék, a becsületes Wankó." Ki ne ismerné közületek e derék ,becsületes férfiút? Tudjátok kit? Ő az a bolygó zsidó, akiről azt tartja a babona, hogy Isten megátkozta, hogy sehol nyugtot ne leljen, hogy egyik országból a másikba szünet, pihenés nélkül vándoroljon, amíg el nem érkezik a végítélet napja. A mi derék, becsületes Wankónkat is egy ilyen átok súlya nyomja. Sehol nem talál nyugodalmat. De ne értsetek félre, ő nem az országokat vándorolja be, nem a különböző népeket keresi fel, nem a messze tengereken vitorlázik: tág tere nyílik neki idehaza Budapesten a vándorlásra. Pártot keres, szünet, pihenés nélkül. Úgy csereberéli pártállását, mint más ember kimondhatatlanját. Volt ő már egy időben veszett krankenkaszler-üldöző,Engelmannista, aztán ellenezte, később árkon, bokron keresztül követte Stückleint, volt Silberbergista, aztán megint Silberberg-gyilkoló és most megint nagy krankenkaszter. De meg kell adni, hogy több esze van, mint a bolygó zsidónak, az szegény vándorol az átok következtében ösztönből és nem mert érdekeit keresi. Ez pedig csodálatosan eltalálja, hogy merre felé kell ugrani, merre kell vándorolni, hogy az ember jövedelmes állásra, puha fészekbe jusson. S mindig eltalálta. Akár mint krankenkaszszabarát, akár mint Silberbergista, akár mint Gombossy-Schwarcz Ádám érdekszövetkezet gyászlovagja, mindig jövedelmező álláshoz tudott jutni. Most is a fő-fő minden egyébb, aki szabadon kezeli és vezeti a párt ügyeit. „De azért Wankó derék, becsületes ember!" A párt irodalma kincs, amelylyel kufárkodni, amelyből privát meg nem engedett hasznot húzni, aljasság. A szegény munkások filléreivel támogatják ezt az irodalmat, lehetővé teszik egyik-másik szoczialista- „No de azért Wankó derék, becsületes ember." (Egy el nem mondott beszéd.) Tisztelt elvtársak ! Ismertétek a magyarországi szocziáldemokráczia hatalmas erejét, amikor még egyek voltak követői, amikor még nem férkőztek körébe az árulók? Emlékezzetek vissza, milyen tiszteletet parancsoló, hatalmas mozgalom volt az, amikor a kormány, a sajtó, az egész szövetkezett