Népszava, 1896 (24. évfolyam, 1–33. sz.)

1896-09-04 / 18. szám

18. szám. Budapest, péntek, 1886. szeptember 4. 24. évfolyam. .60 1.20 2.40 Előfizetési árak: Havonkint frt­­.20 Negyedévre Félévre Egész évre Szerkesztőség: Sziv-utcza 31. sz. ahova minden a lap részére vonatkozó le­velek és küldemények intézendők. NÉPSZAVA (fBertősítttt­tte) Soziales u. volkswirtschaftliches Blatt. Sziv-utcza 31. sz. Társadalmi és közgazdasági lap. adettekrevételének K­* A magyarországi szocziáldemokrata párt közlönye. Parteiorgan der nngarländischen Sozialdemokratie. rate aufgenommen »erben. Egyes szám 5 kr. Szerkesztőségi zárlat szerdán este. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden szombaton. ©rfrfjeint jeben ©amftag.­­ MebaftionSjcßlufj SDtittrood) Slbenbs. SKanulWpte werken nidit jurütfgegeben. Jiiiijeimiminer oär. Rbonnementépreife: ajlonatliá) . . fl. —.20 SHetteljäßrig . „ —.60 fcalbjäßrig. . „ 1.20 ©anjjößrig . „ 2.40 93cba­tion. Sziv-utcza 31. sz. moßtn alle auf bie Stebaf* tiou bejugßabenben ©riefe unb fonftigen ©enbungen ju ridjten finb. Sziv-utcza 31. sz. ido SlbonnementS u. 3nf«e Figyelem, elvtársak ! Mindennemű, a lapnak szánt pénzküldemények egyelőre Heimlich Simon elvtárs czimére, Budapest, VII. ker., Király­ utcza 55. szám, II. emelet ajtó 20. küldendők. A „Népszava" szerkesztősége és kiadóhivatala. Új nyereségforrás. A lehető legenyhébb megjelölése azon dolognak, melyről itt szólni akarunk, és csak gyengéd, érzékeny fülekre való tekintettel választottuk a fenti c­ímet. Tudunk sokféle kizsákmányolásról, hal­lottunk az elnyomatásnak százféle neméről, a rabszolgaságnak ezerféle módjáról, de arról, amit egyik szavahihető elvtársunk be­szélt nekünk gyalázatos históriákat, arról még nem hallottunk, nem olvastunk, olyant mi még nem tapasztaltuk. De talán a tisz­telt hatóságoknak van róla tudomásuk. Talán? Bizonyosan! Merem mondani: bizonyosan. Mert ez a rabszolgaság a hatóságok tudatá­val és elnézésével áll fönn, ki tudja minta ! Az elnyomott, kizsákmányolt állatokká aljasított fehér rabszolgák, akikről itt szó van: szállodai szobalányok. Elvtár­sunk esztendőn által sokat utazik, az ország különböző vidékein sokat lát és hall, ő mondja el a dolgot a következőképpen: Nagy-Szőllősön, Sopronban, Zala-Eger­szegen, M.-Szigeten és még több vidéki vá­rosban huzamosabb ideig voltam e nyáron megszállva. Az illető szállodákban azt tapasz­taltam, hogy az úgynevezett „szobalányok" hallatlanul tolakodók, hogy a budapesti bár­czás nők azokhoz képest valóságos apáczák. Tisztességes — gyakran családos — utazókra ráerőszakolják magukat és a nyilvános pro­stituáltaktól különben irtózó vendégeket is letérítik tolakodásukkal a tisztesség útjáról. Mivel pedig az illető szobalányok többnyire semmiféle orvosi ellenőrzés alatt nem álla­nak, az eredmény az, hogy sokszor — külön­ben jóravaló — családos férfiak is utálatos betegségekkel megterhelve, hagyják el az illető szállodát. Mindjárt az első helyen, N.­Szőllősön, kérdőre vontam az illető szoba­lányt, jóakarólag intve őt és tudakolván tőle emberhez méltatlan eljárásának okait. A leány őszintén elmondta aztán, hogy ő kény­telen a vendégektől minden áron pénzt szerezni. Ő úgy van megfogadva szobalány­nak, hogy a szobalányi tennivalókat telje­sen ingyen köteles elvégezni, ezenfelül pedig köteles, élelmezési díj czímén, a főnök­úrnak havonként 30 forintot fizetni. Ezt az összeget tehát feltétlenül meg kell keresnie, de még ennél többet is, mert ruházkodni is kell, meg aztán tartásdíjat is kell fizetnie gyermekéért, kit uri atyja nem akar elismerni. Tudakozódásomra aztán a többi helyen is rájöttem, hogy a szobalányok gazdájuknak ingyen dolgoznak és azonfelül 20-tól 50 forintig emelkedő ellátási díjat fizetnek, amit a vendégeken kénytelenek megkeresni. És éppen Szőllősön történt az, hogy a szoba­lányt elcsapták, mert sok időt szentelvén szeretőjének — egy hozzávaló kocsislegény­nek — nem bírt eleget keresni, és nem volt képes a 30 forint kosztpénzt megfizetni. Hasonló dolgot tapasztalván északon és délen, keleten és nyugaton, az ország különböző vidékein, azt hiszem, bátran megállhat azon föltevésem, hogy így van ez az ország vala­mennyi, vagy legalább is a legtöbb vidéki szállodájában. (A fővárosban nem volt alkal­mam tapasztalatok szerzésére.) Ez a száraz tényállás, említett elvtársunk előadása szerint. Mi nem vállalkozunk a dolog kiszinezésére és bővebb tárgyalására. Eleget beszél az a néhány szó, színezgetés nélkül is. Ha nem leszünk bátrak néhány kérdéssel fordulni a tisztelt és tisztességes hatóságokhoz­. Kérdezzük pedig a követ­kezőket: Disznó állapot-e a fönt vázolt, vagy nem ? Van-e ennél gyalázatosabb elnyomás és undorítóbb rabszolgaság ? Üzetett-e valaha gazabb kereskedés, a női­­testtel és erkölcs­csel, meg alávalóbb üzérkedés az emberi egészséggel ? Van-e ezekről tudomása az illetékes hatóságoknak, és ha van, szándé­koznak-e valamit tenni ez ügyben, vagy nem? Mi tudjuk, hogy nem. Mi tudjuk, hogy kérdéseinkre adósok maradnak a felelettel azok, akikhez a kérdések intézve vannak. A polgári társadalom, a burzsoá­ sajtó a legkép­telenebb vádakkal illeti a szocziáldemokrá­cziát ! Hányszor látjuk a szoczializmust, mint az erkölcstelenség melegágyát lefestve ? Hányszor hangoztatják, hogy a szoc­ialisták nőközösséget akarnak és akarják a családi kötelékek elszakítását! Oh, tisztelt polgári társadalom és tisztelt polgári hatóságok, hiszen önök már pirulni sem tudnak és nagyon természetes dolognak tartják, sőt hatósági védelemben részesítik az olyan dol­gokat, amiknek hallatára mi elborzadunk. A polgári társadalom temérdek szennyese közt egy újabb darab a bordélyház-szállodák ügye, az ingyen dolgozó és gazdáiknak fizető „szobalányok" ügye. Mi undorral fordulunk el ettől a látványtól és megkönnyebült szív­vel mondjuk: Az ilyen romlott társadalom sokáig nem állhat nekünk ellen. Mert mind­azok, akiknek van tisztességérzetük, látván az ilyen és hasonló ocsmányságokat, elfor­dulnak az uralkodó rendtől és azokhoz fog­nak csatlakozni, akiknek lobogójára föl van irva: Le mindennemű rabszolgasággal! És föl van irva az is, hogy: Le mindennemű prostituczióval! Suhogó, burzsoázia összeesküdött megrontására, és erején, összetartásán minden törekvésével hajótörést szenvedett? S emlékeztek arra, amikor jöttek a lator zsiványok, akik meg­lopva a bizalmat, hű, feláldozó elvtársak örve alatt elhintették közöttünk a vissza­vonulás magvát, elüldözték körünkből a be­csületeseket, hogy ők a demagóg népbolon­dítók szabadon garázdálkodhassanak? Emlé­keztek-e rá, hogy a mi dicsőségünket, a mi reményünk várát, munkálkodásunk czélját: a szocziáldemokráczia egységét hogyan döntötték halomra? Íme itt fekszik kiterítve a nagy halott. Száz sebből vérzik. Ezek a sebek ékesebben szólanak minden emberi beszédnél. S ellenségei most diadalmi­tánczot járnak holt tetemén. A nagy halot­tat leköpik, megrugdalják és hogy sebei soha be ne gyógyuljanak, hogy a szocziál­demokráczia egysége soha fel ne támadjon, sebeit még tátongóbbá szakítják. S e törekvések élén ott áll a „derék, a becsületes Wankó." Ki ne ismerné közületek e d­e­r­é­k ,b­e­csü­letes férfiút? Tudjátok ki­t? Ő az a bolygó zsidó, akiről azt tartja a babona, hogy Isten megátkozta, hogy sehol nyugtot ne leljen, hogy egyik országból a másikba szünet, pihenés nélkül vándoroljon,­ amíg el nem érkezik a végítélet napja. A mi derék, becsületes Wankónkat is egy ilyen átok súlya nyomja. Sehol nem talál nyu­godalmat. De ne értsetek félre, ő nem az országokat vándorolja be, nem a különböző népeket keresi fel, nem a messze tengereken vitorlázik: tág tere nyílik neki idehaza Budapesten a vándorlásra. Pártot keres, szünet, pihenés nélkül. Úgy csereberéli párt­állását, mint más ember kimondhatatlanját. Volt ő már egy időben veszett kranken­kaszler-üldöző,Engelmannista, aztán ellenezte, később árkon, bokron keresztül követte Stückleint, volt Silberbergista, aztán megint Silberberg-gyilkoló és most megint nagy krankenkaszter. De meg kell adni, hogy több esze van, mint a bolygó zsidónak, az szegény vándorol az átok következtében ösztönből és nem mert érdekeit keresi. Ez pedig csodálatosan eltalálja, hogy merre felé kell ugrani, merre kell vándorolni, hogy az ember jövedelmes állásra, puha fészekbe jusson. S mindig eltalálta. Akár mint kran­kenkaszszabarát, akár mint Silberbergista, akár mint Gombossy-Schwarcz­ Ádám érdek­szövetkezet gyászlovagja, mindig jövedel­mező álláshoz tudott jutni. Most is a fő-fő minden egyébb, aki szabadon kezeli és vezeti a párt ügyeit. „De azért Wankó derék, becsü­letes ember!" A párt irodalma kincs, amelylyel kufár­kodni, amelyből privát meg nem engedett hasznot húzni, aljasság. A szegény mun­kások filléreivel támogatják ezt az irodal­mat, lehetővé teszik egyik-másik szoczialista- „No de azért Wankó derék, be­csületes ember." (Egy el nem mondott beszéd.) Tisztelt elvtársak ! Ismertétek a magyar­országi szocziáldemokráczia hatalmas erejét, amikor még egyek voltak követői, amikor még nem férkőztek körébe az árulók? Em­lékezzetek vissza, milyen tiszteletet paran­csoló, hatalmas mozgalom volt az, amikor a kormány, a sajtó, az egész szövetkezett

Next