Népszava, 1899 (27. évfolyam, 1–124. sz.)

1899-02-07 / 11. szám

11. szara. Budapest, 1899. február 7. XXVII évfolyam. ELŐFIZETÉSI DEJ : a keddi és pénteki kiadásra: » évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt, egy hóra 35 kr. Csupán a pénteki kiadásra: Eger?. évre 2.40, félévre 1.20, negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyes számára : A pénteki kiadásnak 5 kr., a keddi kiadásnak 3 kr. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelenik: minden kedden és pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Erzsébet körút 16, a kapuval szemben, ahová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők, a magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. munkások! Elvtársak! A magyar parlament hónapok óta tehetetlen. A képviselő urak összevesztek és nyíltan elismerték, hogy képtelenek a reájuk bízott nagy feladatok teljesítésére. A szocziáldemtokrata párt évek óta hirdeti, hogy oly parlament, amely a nép nagy tömegének kizárásával jön létre, csak osztályérdekeket szolgálhat, tehát a nép igazi érdekeit nem védelmezheti meg. Csak egy út vezethet ki a politikai korrupcióból, és ez, valamely a nép nagy tömegét is bevonja az alkotmány sánczaiba, és lehetővé teszi neki, hogy saját érdekeit a parlamentben is megvédelmezhesse. Elvtársak! Ki kell terjesztenünk a küzdelmet az utczára is, hogy a süket kormány a népet is észrevegye és az általános és titkos választói jogot minél előbb megadja. Elvtársak! Február hó 16-én, vasárnap ,I. u. 2 órakor a iyu SButV ME tartunk az általános és titkos választói jog érdekében. Készüljetek mindenütt, hogy a nép tízezrei követeljék a főváros utczáin jogaikat. A pártvezetőség. TÜKÖR. Íme egy levél. Beillik tükörnek, a mai társadalom nyomorának, egy kis és mégis okt végtelenül nagy darabja, tükröződik benne, íme: Kedves testvérem! Úgy el voltam keseredve, hogy megmérgeztem magam és most a kórházban vagyok. Azért nyúltam a méreghez, mert ilyen helyen vagyok kénytelen lenni. Nem vagyok képes leírni, hogy mily sorsban vagyok. Azt hittem, hogy jó asszony a mi gazdaasszonyunk, pedig olyan rossz, hogy szóval meg nem mondhatom. Ahogy csak tud, úgy üt és ver engem és folytonosan szidalmaz, mint egy kutyát. Kedves testvérem, ne hagyjál tovább kínlódni, jöjj értem, most itt az alkalom, hogy megszökjek, csak jöjj értem, egyenesen a kórházba. Kedden már talán elhagyhatom a kórházat de még nem biztos, mert iszonyúan éget a méreg. Az Istenre kérlek, ne hagyjál itt tovább, mert ismét mérget veszek és annyit, hogy bizton meghalok. Csak a szökés segíthet, mert ha a kapitánynak megmondom, hogy nem akarok az intézetben maradni, bezárnak nyolcz napra és subbal küldenek el. Az intézetben még levelet sem engedtek írni neked. Az istenre kérlek, jöjj elértem, mert ha te sem gondolsz velem, akkor ki ?" Ezt a levelet nem a trónok körül, nem a miniszterek kényelmes piros bársonyszékében fogalmazták. Nem. Ezt a levelet a bordélyházak fertőjében megszennyeződött lélek vergődése sugalmazta, a bűntanyából a halál torkába menekült, de sajnos, csak a kórházig eljutott szerencsétlen bukott leány fogalmazta és küldte el. Nincs benne szó hazáról, hazafiságról, vallásról, nincs benne szó magasztos eszmékről, erkölcsről. Nincs minderről szó. Nincs c Csak arról van szó, hogy egy leány, egy ember, hús a mi húsúnkból, vér a mi vérünkből szökni akar a bordélyházból, menekülni akar a nagy hatalmas magyar államot képviselő rendőrtisztviselő, „kapitány", mint ő mondja, segítsége, támogatása elől. Ez a levél kerül lapunk élére, első helyére. Igen, ez a levél kerül oda, egy kéjhölgy levele. Oda kerül, mert ez a levél nemcsak levél, hanem tükör, mely megmutatja a mai kort, bemutatja ennek a kornak gyalázatát, szégyenét a maga egész mivoltában Hogy megérthessük ezt a levelet, meg kell magyaráznunk az előzményeket. Aradon egy Bács nevű adópénztárnok sikkasztott. Egy Scheinberger nevü aradi kereskedő lett légyen a bűntársa. Bácscsal együtt ez a Scheinberger is fogságba, vizsgálati fogságba került. Négy éve ennek, négy év óta vizsgálati fogoly Bács, a kinek előkelő rokonsága, összeköttetései voltak s kiről kétségtelenül megállapittatott már saját vallomása alapján is, hogy sikkasztott, azóta a Pulszky-féle recept szerint bíróilag őrültnek nyilváníttatott. Scheinberger ügyében azonban ítélet még most sincs. Négy esztendő óta nincs ítélet. Hiszen, ha csakugyan bűnös, még akkor is elég büntetés négy esztendő. De hát jól van, ez csak kis baj. Ha bűnös, hát szenvedjen. De ennek a Scheinbergernek van, vagy legalább fogságba helyezése idején volt öt kiskorú gyermeke, köztük leányok. Kicsinyek, tehetetlenek, apjuk vétkéért nem felelősek, ártatlanok, tiszták, akár a Mária Immaculata. Anyjukat sírba vitte a szégyen, a bánat, apjukat börtönbe juttatta a fennálló társadalmi rend. Anyjukat megszabadította a gondtól a jótékony halál, apjukat nem hagyja éhen veszni az állam. De hát ki gondoskodott az apa s anya gondozása alól kikerült, tehetetlen árvákról. Ki akadályozta meg, hogy kenyér híján éhen ne haljanak, hajlék hiján meg ne fagyjanak? Senki. De mégis. Gondoskodott a társadalmi rend. Nem úgy, hogy hajlékot, kenyeret adott nekik, iskolába járatta, tanította mesterségre, becsületre. Oh nem, de azért gondoskodott róluk. Gondoskodott, mert protezsáló, védő szárnyai alá vette a prostitúcziót. Mindenütt engedélyezett, támogatott, kivételes joggal ruházott fel intézményeket, a bordélyházakat. Nem elég ez? Nem fényes gondoskodás ez ? Nem meghúzódhatik ott szépen az árvaleány, különösen, ha szép ? Dehogy is nem! Kapott ételt, italt bőven, kapott hajlékot, ruhát szépet fényeset. Mindent olcsón, ingyen. Nem kell oda se pénz, se munka. Nem, mindez nem kell. Potomságért adják mindezt. Nincs ennek egyéb ára, mint egy szép leánynak teste-lelke, tisztessége, becsülete. Kis ár ez annyi jóért, szépért. Dehogy ár. Semmi Ha vannak olyanok, kikben van annyi belátás, hogy méltányolni tudnak ennyi jót, hát akkor minden jól van. De ha vannak olyanok, kiket ennyi jóság, ennyi istápolás se elégít ki, hát akkor csak nem lehet rossz néven venni, ha az államilag kivételes jogi kedvezményekkel felruházott „mama" végighusángolja őket. De még ezt, a jó útra térítés czéljából a „mamai" szeretet által megédesített, büntet