Népszava, 1904. szeptember (32. évfolyam, 107–119. sz.)

1904-09-01 / 107. szám

2. oldal. lassalle Ferdinánd élete. Budapest, aug. 31. Az emberi szellem két úton juthat ahoz, hogy a fennálló társadalmi rend­szer ellen forradalmi tevékenységet fejt­sen ki. Leküzdhetetlen, félelmet nem ismerő kritikai érzék által, amely a gon­dolkozó embert álmodozó töprengéséből a cselekvés terére viszi, vagy az egyéni­ség dac­a által, amely a látott igazság­talanságot, a társadalmi rend bűneit elvi­selni nem képes. Az első csoporthoz tar­toznak oly emberek, mint Marx és Engels, a második, sokkal gyakoribb típus leg­ragyogóbb képviselője Lassalle Ferdinánd. Lassalle már kora ifjúságában daczos, ellenszegülő, büszke természetű volt. Izzó szenvedélyessége szabta meg életének további sorsát is. Lassalle soha sem tett valamit félig. A tudomány vagy politikai tevékenység minden terén, amelyen mű­ködött, latba vetette minden erejét, min­den tudását. Lassalle Ferdinánd 1825. évi április 11-én Boroszlóban (Sziléziában) született. Atyja jómódú kereskedő volt, gondolkodásban vérbeli burzsoá, de bírt annyi belátással, hogy fiát pályája választásában nem be­folyásolta. Lassalle kereskedelmi pályára készült, de hamar észrevette, hogy ez nem felel meg hajlamainak s az egye­temre iratkozott be, hol vasszorgalommal pótolta a mulasztottakat. Azután Borosz­lóban és Berlinben régi nyelveket és böl­csészetet tanult. Hazájába visszatérve, egy igen becses könyvet írt Heraklites bölcsészetéről. Nemsokára ezután meg­ismerkedett Hatzfeld grófnéval, aki meg­bízta őt durva férje ellen indított pere vitelével. Lassalle megszánta a férje által bántalmazott védtelen nőt s minden tudá­sával, minden igyekezetével vitte perét a hatalmas gróf ellen a bíróságoknál s végül meg is nyerte a pert. 1848-ban mér forradalmi eszmékkel telitett szoczia­lista és radikális demokrata volt. A nemzetgyűlés törvénytelen feloszlatása után Düsseldorfban, ahol akkor lakott, fegyverre s az adófizetés megtagadására hívta fel a népet. Esküdtszék elé állítot­ták, amely fölmentette őt, de a rendőr­biróság elítélte hat havi fogházra izgatás czimén. Büntetésének leülése után leg­inkább irodalommal foglalkozott s 1861-ben jelent meg második nagy munkája: „Das System der erworbenen Reefate" (A szerzett jogok rendszere), egy két­kötetes bölcsészeti mű, amelyben a forra­dalom azon jogát fejtegeti, hogy egy fennálló jogrendszer helyett egy újat teremtsen. 1862-ben kezdődik Lassalle agitatórikus működése egy előadással, amelyben az alkotmányosság lényegét fejtegette. A régi felfogással szembe állította azt a ki­jelentést, hogy minden alkotmány csak a tényleges hatalmi viszonyok kifejezője. Legközelebbi előadása, az úgynevezett „Munkásprogramm",Lassallenak első szo­czialisztikus megnyilatkozása. Az előadás­ban ismerteti az európai társadalom tör­ténelmi fejlődését s itt már erősen meg­látszott Marx tanainak, különösen a „Kommunista kiáltványának befolyása Lassalle gondolatvilágára. Lassalle itt ki­áltja a munkásokhoz, hogy igyekezzenek méltók lenni a történelem által rájuk ruházott nagy feladathoz, mert „A mun­kásság az a szik­la, amelyen a jövő temploma épül." A munkásprogrammot elkobozták és Lassalle ellen pert indítottak a birtokos­osztály elleni izgatás miatt. A törvény­szék el is ítélte négy havi fogházra, de a felsőbíróság ezt pénzbirsággá változtatta át. Védbeszédeit kinyomatta s ezek az iratok még ma is nagy tudományos és agitatórikus értékkel bírnak. De Lassalle ezen működésének még más, sokkal fontosabb következményei is lettek. 1862. év vége felé a lipcsei mun­kásegyletek központi bizottságának egy küldöttsége fordult hozzá azon kéréssel, hogy fejtse ki nézetét a munkásmozga­lomról és az egyesülés hasznáról. Lassalle ezen kívánságnak megfelelve, egy röpira­tot dolgozott ki, amelyben egy önálló, a polgári haladó­ pártoktól független munkás­párt létesítése mellett kardoskodik. A szabadelvű „munkásbarátok" orvosságát a társadalom bajai ellen, amely csak szövetkezetek létesítéséből állt, leszállí­totta kellő értékére, utalva a Ricardo nemzetgazdász által kifejtett „vas-bértör­vény"-re, amelynek tanai szerint a mai termelési rendszer mellett az átlagos illetőleg nem foglalkoztak ezzel a kérdés­sel. Ezért a bizottságnak nehéz feladata volt, mert a gyarmatpolitika sok részlet­kérdése nincs még tisztázva. A beterjesz­tett határozati javaslat a következő: „Tekintettel arra, hogy a folyton növekvő gyar­matterület kapitalisztikus kizsákmányolása egyre nagyobb és rendszertelenebb lesz; a gyarmatok természetes gazdagsága pusztul és a benszülött népek a legnehezebb és gyakran a legvéresebb elnyomatásnak vannak kitéve, hogy ez a kizsák­mányolás csak a proletariátus nyomorának foko­zását jelenti, a kongresszus emlékezetbe idézi az 1900-ban Párisban megtartott kongresszus határo­zatát a gyarmatkérdésről és az imperialisztikus politikáról és kijelenti, hogy a különböző országok szoc­iáldemokrata pártjainak és a parlamenti cso­portoknak kötelessége: 1. Kérlelhetetlenül állást foglalni minden terjeszkedésre irányuló és protek­czionisztikus javaslat ellen, minden hódító hadjárat és minden gyarmatokra f­ordítandó katonai kiadá­sok ellen. 2. Küzdeniök kell minden monopólium, minden nagyobb területátengedés, illetőleg szerzés ellen és élesen figyelniök kell arra, hogy a gyar­matok kincsei ne foglaltassanak le a nagy kapita­listák osztálya részéről. 3. Kíméletlen nyíltsággal nyilvánosságra kell hozni azokat a borzalmas hatalmi túlkapásokat, amelynek a benszülöttek áldozatul esnek; erős védőrendszabályokat kell követelni a katonai barbárság és kapitalisztikus kizsákmányolás ellen és különösen arra ügyelni, hogy a benszülöttek csel vagy erőszak útján tulaj­donuktól meg ne raboltathassanak. Rendszabályo­kat kell javasolni és támogatni, amelyek a ben­szülöttek helyzetét megjavíthatják. És­pedig: köz­hasznú munkákat, egészségügyi rendszabályokat, iskolák létesítését stb. Törekedni kell a hittérítők munkáját megtörni. 5. Annak tekintetbe vételével, hogy a kitűzött czél a gyarmatok teljes amanczi­munkabér mindig csak annyi lesz, amennyi a megélhetésre múlhatatlanul szükséges. Nem a munkások által alapított ön­segélyző­ szövetkezetek segíthetnek a mun­kás sorsán, hanem csak az állam által létesített termelő-egyesülések, amelyek a munkást a termelőeszközök birtokába jut­tatják és tovább fejlődve megszüntetnék a magántőkés termelési rendszert. De az állam eme közbelépését a munkások csak úgy kényszeríthetik ki, ha az általános választói jog segélyével a törvényeket ők maguk alkothatják. Az általános választói jog tehát az a követelés, amelynek ki­vívására kell a munkásságnak minden erejét összpontosítani. Lassalle tevékeny­sége már előbb is felbőszítette a haladó­pártot, amely addig a munkásság nagy részét járszallagon vezette, de ez a röp­irat valósággal dühbe hozta őket. Egy­részt gyanúsították, hogy a kormánynyal áll szövetségben, másrészt megkísérelték tanait tudományosan is megczáfolni s mozgosították ellene többek között Schultze-Dehirschet is, a munkásszövet­kezetek szervezőjét. Lassalle felvette a harczot. Óriási nép­gyűléseken fejtegette a munkásság előtt társadalmi és politikai nézeteit. Ragyogó szónoki képessége győzelmet aratott a liberálisok népbolondító törekvésein s föl­rázta az általuk félrevezetett munkás­tömegeket. Frankfurtban és Majnában mellé állt a gyűlés többsége, amely Schultze-Dülitzsch híveiből állt. 1863-ban, május 23-án, alapíttatott Frankfurtban az „Általános német munkásegylet", amely­nek elnökévé öt év tartamára Lassallet választották meg s az ő agitációs kör­útja az egyletnek egy csapásra igen sok tagot szerzett. De a megerőltető szellemi munka, az egylet kebelében mindig gya­koribb súrlódások, aminek következtében az nem virágzott úgy, mint Lassalle re­mélte s az ellene indított pörök, amelyek közül egyik hat havi börtönre való el­ítéléssel végződött, nagyon megtámadták idegrendszerét. Svájczba ment, hogy ott gyógyulást s üdülést nyerjen. Szerelemre lobbant Döniiges, bajor diplomata Helén nevü leánya iránt s a szerelmében csaló­dott és megsértett Lassalle izgatottsága majdnem az őrületig fokozódott. Ebben pálása, törekedni kell a benszülöttek részére a szabadság és függetlenség oly mértékét megsze­rezni, amelyet fejlődésük megbíz. 6. A külügyi politika irányítását parlamenti ellenőrzés alá kell vonni, mert az a parlamenti rendszer természetes fejlődésével mindig jobban a plutokratikus klikkek titkos befolyásának lesz alávetve." Van hol előadó indokolása után a kon­gresszus egyhangúlag elfogadta a hatá­rozati javaslatot. Az előadó fejtegetésének pótlására Terraigne (Belgium) és Marmon­nier (Francziaország) tudatják a kongressz­szussal, hogy a bizottság szükségesnek tartja, hogy az összes nemzetek gyarmat­ügyi bizottságokat válaszszanak. E bizott­ságok kötelessége a kérdést tanulmá­nyozni és a nemzetközi irodával egyetér­tőleg szocziáldemokrata eszmék tejedését kell előmozdítaniok a gyarmatokon. A magyarországi szocziáldemokrata párt a kérdésnél csak közvetve van érdekelve. Az egyetlen osztrák-magyar gyarmaton (!) a Ferencz József földön nincs semmi tenni való. Óriási jelentőséggel bír azonban a gyarmatpolitika azokban az államokban, ahol a gyarmatokat a kapitalista termelés piaczává akarják tenni és ahol mint Angolországban (Transvaal) és Német­országban — Kiaucsau és a most folyó hererók elleni ütközet — tűzzel-vassal igyekeznek gyarmatokat szerezni és a benszülötteket egyrészt kizsákmányolják, másrészt pedig az Európában termelt áruczikkek fogyattóivá akarják „czivi­lizálni". Következik az által­os sztrájk. A bizott­ság a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: „Tekintetes arra, hogy egy tömegsztrájk sika A flÉPSZflVfl TAflCZAJA. Amsterdami levelek. 1904. aug. 50. A csütörtöki ülésen a nemzetközi iroda azt javasolta, hogy lehetőleg még aznap letárgyaltassék a napirend következő öt pontja: 1. a gyarmatpolitika; 2. az álta­lános sztrájk; 3. a kivándorlás; 4. május elseje; 5. a trösztök. A kongresszus azon­ban nem bírt a kívánt villámgyorsasággal dolgozni, mert csak a két első pont "tár­gyaltatott le. A tárgyalások előtt Pete Curran az ösz­szes angol küldöttek nevében üdvözölte a kongresszust. Az angol küldöttség üdvöz­lése azért bír fokozott jelentőséggel, mert Curran szavai bizonyságot tettek arról, hogy az angol munkásmozgalom is rátér arra az ösvényre, amelyen a többi európai állam munkássága halad. Az angol bíró­ságok ítéletei megmozgatták a szakegyle­tileg szervezett munkások roppant töme­gét. A politikai mozgalom szükségességét egyre több szervezet ismeri el. Az angol küldött kijelentette, hogy ma már több mint egy millió szakegyletileg szervezett munkás fizet járulékot, egy önálló mun­káspárt alakítására. Következik a gyarmatpolitika tárgya­lása. A bizottság által egyhangúlag elfo­gadott határozati javaslat azért fontos, mert ez az első javaslat, amelyben a szo­c­iáldemokrata párt pozitív dolgokat köve­tel a gyarmatokra vonatkozólag. A bizott­ság előadója sajnálatosnak mondja, hogy az egyes államok munkáspártja a párisi kongresszus határozatát nem tartották be. NÉPSZAVA 1904. augusztus 25.

Next