Népszava, 1904. szeptember (32. évfolyam, 107–119. sz.)
1904-09-01 / 107. szám
2. oldal. lassalle Ferdinánd élete. Budapest, aug. 31. Az emberi szellem két úton juthat ahoz, hogy a fennálló társadalmi rendszer ellen forradalmi tevékenységet fejtsen ki. Leküzdhetetlen, félelmet nem ismerő kritikai érzék által, amely a gondolkozó embert álmodozó töprengéséből a cselekvés terére viszi, vagy az egyéniség daca által, amely a látott igazságtalanságot, a társadalmi rend bűneit elviselni nem képes. Az első csoporthoz tartoznak oly emberek, mint Marx és Engels, a második, sokkal gyakoribb típus legragyogóbb képviselője Lassalle Ferdinánd. Lassalle már kora ifjúságában daczos, ellenszegülő, büszke természetű volt. Izzó szenvedélyessége szabta meg életének további sorsát is. Lassalle soha sem tett valamit félig. A tudomány vagy politikai tevékenység minden terén, amelyen működött, latba vetette minden erejét, minden tudását. Lassalle Ferdinánd 1825. évi április 11-én Boroszlóban (Sziléziában) született. Atyja jómódú kereskedő volt, gondolkodásban vérbeli burzsoá, de bírt annyi belátással, hogy fiát pályája választásában nem befolyásolta. Lassalle kereskedelmi pályára készült, de hamar észrevette, hogy ez nem felel meg hajlamainak s az egyetemre iratkozott be, hol vasszorgalommal pótolta a mulasztottakat. Azután Boroszlóban és Berlinben régi nyelveket és bölcsészetet tanult. Hazájába visszatérve, egy igen becses könyvet írt Heraklites bölcsészetéről. Nemsokára ezután megismerkedett Hatzfeld grófnéval, aki megbízta őt durva férje ellen indított pere vitelével. Lassalle megszánta a férje által bántalmazott védtelen nőt s minden tudásával, minden igyekezetével vitte perét a hatalmas gróf ellen a bíróságoknál s végül meg is nyerte a pert. 1848-ban mér forradalmi eszmékkel telitett szoczialista és radikális demokrata volt. A nemzetgyűlés törvénytelen feloszlatása után Düsseldorfban, ahol akkor lakott, fegyverre s az adófizetés megtagadására hívta fel a népet. Esküdtszék elé állították, amely fölmentette őt, de a rendőrbiróság elítélte hat havi fogházra izgatás czimén. Büntetésének leülése után leginkább irodalommal foglalkozott s 1861-ben jelent meg második nagy munkája: „Das System der erworbenen Reefate" (A szerzett jogok rendszere), egy kétkötetes bölcsészeti mű, amelyben a forradalom azon jogát fejtegeti, hogy egy fennálló jogrendszer helyett egy újat teremtsen. 1862-ben kezdődik Lassalle agitatórikus működése egy előadással, amelyben az alkotmányosság lényegét fejtegette. A régi felfogással szembe állította azt a kijelentést, hogy minden alkotmány csak a tényleges hatalmi viszonyok kifejezője. Legközelebbi előadása, az úgynevezett „Munkásprogramm",Lassallenak első szoczialisztikus megnyilatkozása. Az előadásban ismerteti az európai társadalom történelmi fejlődését s itt már erősen meglátszott Marx tanainak, különösen a „Kommunista kiáltványának befolyása Lassalle gondolatvilágára. Lassalle itt kiáltja a munkásokhoz, hogy igyekezzenek méltók lenni a történelem által rájuk ruházott nagy feladathoz, mert „A munkásság az a szikla, amelyen a jövő temploma épül." A munkásprogrammot elkobozták és Lassalle ellen pert indítottak a birtokososztály elleni izgatás miatt. A törvényszék el is ítélte négy havi fogházra, de a felsőbíróság ezt pénzbirsággá változtatta át. Védbeszédeit kinyomatta s ezek az iratok még ma is nagy tudományos és agitatórikus értékkel bírnak. De Lassalle ezen működésének még más, sokkal fontosabb következményei is lettek. 1862. év vége felé a lipcsei munkásegyletek központi bizottságának egy küldöttsége fordult hozzá azon kéréssel, hogy fejtse ki nézetét a munkásmozgalomról és az egyesülés hasznáról. Lassalle ezen kívánságnak megfelelve, egy röpiratot dolgozott ki, amelyben egy önálló, a polgári haladó pártoktól független munkáspárt létesítése mellett kardoskodik. A szabadelvű „munkásbarátok" orvosságát a társadalom bajai ellen, amely csak szövetkezetek létesítéséből állt, leszállította kellő értékére, utalva a Ricardo nemzetgazdász által kifejtett „vas-bértörvény"-re, amelynek tanai szerint a mai termelési rendszer mellett az átlagos illetőleg nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ezért a bizottságnak nehéz feladata volt, mert a gyarmatpolitika sok részletkérdése nincs még tisztázva. A beterjesztett határozati javaslat a következő: „Tekintettel arra, hogy a folyton növekvő gyarmatterület kapitalisztikus kizsákmányolása egyre nagyobb és rendszertelenebb lesz; a gyarmatok természetes gazdagsága pusztul és a benszülött népek a legnehezebb és gyakran a legvéresebb elnyomatásnak vannak kitéve, hogy ez a kizsákmányolás csak a proletariátus nyomorának fokozását jelenti, a kongresszus emlékezetbe idézi az 1900-ban Párisban megtartott kongresszus határozatát a gyarmatkérdésről és az imperialisztikus politikáról és kijelenti, hogy a különböző országok szociáldemokrata pártjainak és a parlamenti csoportoknak kötelessége: 1. Kérlelhetetlenül állást foglalni minden terjeszkedésre irányuló és protekczionisztikus javaslat ellen, minden hódító hadjárat és minden gyarmatokra fordítandó katonai kiadások ellen. 2. Küzdeniök kell minden monopólium, minden nagyobb területátengedés, illetőleg szerzés ellen és élesen figyelniök kell arra, hogy a gyarmatok kincsei ne foglaltassanak le a nagy kapitalisták osztálya részéről. 3. Kíméletlen nyíltsággal nyilvánosságra kell hozni azokat a borzalmas hatalmi túlkapásokat, amelynek a benszülöttek áldozatul esnek; erős védőrendszabályokat kell követelni a katonai barbárság és kapitalisztikus kizsákmányolás ellen és különösen arra ügyelni, hogy a benszülöttek csel vagy erőszak útján tulajdonuktól meg ne raboltathassanak. Rendszabályokat kell javasolni és támogatni, amelyek a benszülöttek helyzetét megjavíthatják. Éspedig: közhasznú munkákat, egészségügyi rendszabályokat, iskolák létesítését stb. Törekedni kell a hittérítők munkáját megtörni. 5. Annak tekintetbe vételével, hogy a kitűzött czél a gyarmatok teljes amanczimunkabér mindig csak annyi lesz, amennyi a megélhetésre múlhatatlanul szükséges. Nem a munkások által alapított önsegélyző szövetkezetek segíthetnek a munkás sorsán, hanem csak az állam által létesített termelő-egyesülések, amelyek a munkást a termelőeszközök birtokába juttatják és tovább fejlődve megszüntetnék a magántőkés termelési rendszert. De az állam eme közbelépését a munkások csak úgy kényszeríthetik ki, ha az általános választói jog segélyével a törvényeket ők maguk alkothatják. Az általános választói jog tehát az a követelés, amelynek kivívására kell a munkásságnak minden erejét összpontosítani. Lassalle tevékenysége már előbb is felbőszítette a haladópártot, amely addig a munkásság nagy részét járszallagon vezette, de ez a röpirat valósággal dühbe hozta őket. Egyrészt gyanúsították, hogy a kormánynyal áll szövetségben, másrészt megkísérelték tanait tudományosan is megczáfolni s mozgosították ellene többek között Schultze-Dehirschet is, a munkásszövetkezetek szervezőjét. Lassalle felvette a harczot. Óriási népgyűléseken fejtegette a munkásság előtt társadalmi és politikai nézeteit. Ragyogó szónoki képessége győzelmet aratott a liberálisok népbolondító törekvésein s fölrázta az általuk félrevezetett munkástömegeket. Frankfurtban és Majnában mellé állt a gyűlés többsége, amely Schultze-Dülitzsch híveiből állt. 1863-ban, május 23-án, alapíttatott Frankfurtban az „Általános német munkásegylet", amelynek elnökévé öt év tartamára Lassallet választották meg s az ő agitációs körútja az egyletnek egy csapásra igen sok tagot szerzett. De a megerőltető szellemi munka, az egylet kebelében mindig gyakoribb súrlódások, aminek következtében az nem virágzott úgy, mint Lassalle remélte s az ellene indított pörök, amelyek közül egyik hat havi börtönre való elítéléssel végződött, nagyon megtámadták idegrendszerét. Svájczba ment, hogy ott gyógyulást s üdülést nyerjen. Szerelemre lobbant Döniiges, bajor diplomata Helén nevü leánya iránt s a szerelmében csalódott és megsértett Lassalle izgatottsága majdnem az őrületig fokozódott. Ebben pálása, törekedni kell a benszülöttek részére a szabadság és függetlenség oly mértékét megszerezni, amelyet fejlődésük megbíz. 6. A külügyi politika irányítását parlamenti ellenőrzés alá kell vonni, mert az a parlamenti rendszer természetes fejlődésével mindig jobban a plutokratikus klikkek titkos befolyásának lesz alávetve." Van hol előadó indokolása után a kongresszus egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot. Az előadó fejtegetésének pótlására Terraigne (Belgium) és Marmonnier (Francziaország) tudatják a kongresszszussal, hogy a bizottság szükségesnek tartja, hogy az összes nemzetek gyarmatügyi bizottságokat válaszszanak. E bizottságok kötelessége a kérdést tanulmányozni és a nemzetközi irodával egyetértőleg szocziáldemokrata eszmék tejedését kell előmozdítaniok a gyarmatokon. A magyarországi szocziáldemokrata párt a kérdésnél csak közvetve van érdekelve. Az egyetlen osztrák-magyar gyarmaton (!) a Ferencz József földön nincs semmi tenni való. Óriási jelentőséggel bír azonban a gyarmatpolitika azokban az államokban, ahol a gyarmatokat a kapitalista termelés piaczává akarják tenni és ahol mint Angolországban (Transvaal) és Németországban — Kiaucsau és a most folyó hererók elleni ütközet — tűzzel-vassal igyekeznek gyarmatokat szerezni és a benszülötteket egyrészt kizsákmányolják, másrészt pedig az Európában termelt áruczikkek fogyattóivá akarják „czivilizálni". Következik az általos sztrájk. A bizottság a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: „Tekintetes arra, hogy egy tömegsztrájk sika A flÉPSZflVfl TAflCZAJA. Amsterdami levelek. 1904. aug. 50. A csütörtöki ülésen a nemzetközi iroda azt javasolta, hogy lehetőleg még aznap letárgyaltassék a napirend következő öt pontja: 1. a gyarmatpolitika; 2. az általános sztrájk; 3. a kivándorlás; 4. május elseje; 5. a trösztök. A kongresszus azonban nem bírt a kívánt villámgyorsasággal dolgozni, mert csak a két első pont "tárgyaltatott le. A tárgyalások előtt Pete Curran az öszszes angol küldöttek nevében üdvözölte a kongresszust. Az angol küldöttség üdvözlése azért bír fokozott jelentőséggel, mert Curran szavai bizonyságot tettek arról, hogy az angol munkásmozgalom is rátér arra az ösvényre, amelyen a többi európai állam munkássága halad. Az angol bíróságok ítéletei megmozgatták a szakegyletileg szervezett munkások roppant tömegét. A politikai mozgalom szükségességét egyre több szervezet ismeri el. Az angol küldött kijelentette, hogy ma már több mint egy millió szakegyletileg szervezett munkás fizet járulékot, egy önálló munkáspárt alakítására. Következik a gyarmatpolitika tárgyalása. A bizottság által egyhangúlag elfogadott határozati javaslat azért fontos, mert ez az első javaslat, amelyben a szociáldemokrata párt pozitív dolgokat követel a gyarmatokra vonatkozólag. A bizottság előadója sajnálatosnak mondja, hogy az egyes államok munkáspártja a párisi kongresszus határozatát nem tartották be. NÉPSZAVA 1904. augusztus 25.