Népszava, 1904. november (32. évfolyam, 133–146. sz.)

1904-11-01 / 133. szám

2. oldal, népsz­ava 1904. november 1. 1,503.482 korona esik, míg a fenmaradó 2,717.768 korona főleg a következő szük­ségletek között oszlik meg. Az 1904. évi szeptember hó 1-én felállított új állami elemi iskolák költségeinek az egész évi szükségletre való kiegészítése igényel 200.000 koronát a már fennálló állami iskolák tanerőinek a törvényszabta lét­számra való kiegészítése 276.800 koronát; a községi és felekezeti elemi iskolai taní­tók fizetéskiegészitésére és korpótlékaira az 1893. évi XXVI. törvényczikk alapján szükséges további 160.000 korona; mig a tervezett népoktatási reformmal kapcsolat­ban nyújtandó fizetéskiegészítésekre egy millió 500.000 korona vétetett föl. A miniszter jelentésében a magyarázat­nál a következő csodálatos mondás fordult elő: „A népoktatási intézeteknél ezek után még fenmaradó többletet a polgári és elemi tanító-és tanítónőképzők, valamint a kisded­óvónőképzők fejlődésszerű szükségletei in­dokolják." Nem értjük, hogyan lehet itt fenmaradó összeg ! Talán az ország túl van már zsúfolva iskolákkal s nem tudják, hova tenni a pénzt? Ezt az örvendetes jelen­séget eddig még senki sem tapasztalta. Az egyházak segélyezésére előirányzott 600.000 korona többletből 150.000 korona az egyes hitfelekezetek egyházi segélyének fölemelésére fog fordíttatni, míg 450.000 ko­rona a lelkészi jövedelmek kiegészítésére szük­séges. A honvédelmi minisztérium rendes ki­adásai összesen 756.057 koronával emel­kednek. Ebből 464.624 korona többlet mutat­kozik a csapatok rendes kiadásainál, mely többletből 20.000 korona esik a honvéd­orvosi tisztikar szaporítására, 60.000 ko­rona az altiszti szolgálati jutalomdíjak és végkielégítések szükségleteire, 152.000 ko­rona a gyakorló és lövészterek bérleti és fentartási költségeire, 66.000 korona a lő­szer költségek emelkedésére, 80.000 ko­rona a honvéd központi tiszti tanfolyam rendszeresítésére és 122.000 korona a gya­logezredeknek kerületenkint való előzetes összpontosítására, míg ezek után fenma­radó többlet, valamint az egyéb tételek­nél elért megtakarítások a legénységi köz­étkezés, a kenyér, lótáp és tűzifa árának emelkedése által előidézett szükség fede­zésére fordíttatik. A rendkívüli kiadások (átmeneti kiadá­sok és beruházások) összesen 170.016.165 koronával, vagyis az 1904. évre törvény­hozásilag engedélyezett 165.517.691 koro­nával 4.498.474 korona nagyobb összeggel vannak előirányozva és pedig oly módon, hogy az átmeneti kiadásoknál 32.901.852 korona többlet, a beruházásoknál pedig 28.409.378 korona hiány mutatkozik. A közösügyi rendkívüli kiadások 46,722.868 koronával emelkednek, főleg azért, mert a közös hadsereg és hadi­tengerészet 1905. évi rendkívüli szükség­leteire megszavazott 140,676.000 koroná­ból a magyar korona országaira eső 48,392.543 korona fedezéséről ebben az alosztályban történt gondoskodás. A vallás- és közoktatásügyi tárc­a át­meneti kiadásainak többlete 260.200 korona. Ezen többlet főleg a következő czélokra szükséges: az állami gimnáziumoknál, a budapesti III. gimnázium bérhelyiségeinek á alakítására 30.000 korona; a felekezeti középiskolák építési segélyeinek 39.000 s­or.; a szegedi középiskolai magyar­horvát internátus elhelyezési és felszere­lési költségeire 52.000 korona; az országos színművészeti akadémia felszerelésének kiegészítésére 18.000 korona; a vidéki mú­zeumok építési segélyeire 21.000 kor.;Vajda­hunyad várának helyreállítására 70.000 ko­rona; egyházi műemlékek helyreállítására 20.000 korona; és végül a kolozsvári szent ferenczrendi zárda épületének helyreállítására 10.000 korona. A költségvetésből két irányzat dombo­rodik ki élesen: a hadseregnek és a vallásnak való határtalan kedvezés. Nem­csak a költségvetésnek, de az emelkedésnek legnagyobb részét a hadsereg nyeli el. Ami ezenfelül marad, azt még alaposan megdézsmálják a különböző felekezetek és egyházak. Egy pillantás a költségvetésre s rögtön látjuk, az ósdi államnak, mely intézmények a legszükségesebb támasz­tékai. A hadsereg és az egyház. Az erő­szak és a képmutatás. Az ágyú és az imádság. Mindig élesebben tűnik ki, hogy a nép mennyire maga látja el legdühödtebb ellenségeit lőszerrel. Mert azokat a szé­dítő összegeket, melyek a költségvetés­ben szerepelnek, a jó, a,türelmes, a tu­datlan nép hordja össze. És ime az állam nagy alkotásai, melyek a pénzekből léte­sülnek és szívják táplálékukat, mind ellene vannak. Míg a milliók százait fordítják fegy­verre és hozzá hasonló haszontalanságokra, addig csak nagyon minimális összeg jut a népiskolákra. Megszoktuk már folyton a népiskolák elhanyagolása fölött való panaszkodást, mintha egyéb panaszunk, vagy kifogásolni valónk nem is volna. Kevesek az igényeink. Megszoktuk szűkre szabni őket. Pedig hol vannak még azok a nagyobb szabású munkásintézmények, melyekre nézve a művelt államok a kez­det kezdetein már rég túlvannak ? Hiszen ha a mi kormányunknak nincsen érzéke munkásérdekek iránt, teremtenie kellene ilyen intézményeket a saját biztonsága érdekében is. Vagy nem gondolja, hogy rendezett viszonyok között kevesebb oka lenne a kitörésektől való félelemre, mint így? Nálunk, ha munkásintézmények vannak, azok nem a kormány jóakaratából, hanem éppen annak akarata ellenére vannak. A munkások maguk teremtették ezeket állandó har­cz közepette, példátlan kitartás­sal, okossággal és erőfeszítéssel. És a kor­mány, ahelyett hogy támogatta volna őket, vadul rájuk uszította egész hatal­mát. Mint a legutóbbi események mutat­ják, a kormány továbbra is öngyilkos­ságba kényszeríti a polgári államot. A költségvetés is ezt mutatja. A hadsereg nagyon szükséges a „belső rend" föntartására, a papság pedig az erkölcsök ápolása szempontjából. Nem hisszük azonban, hogy az ilyen költség­vetés tartós hasznot biztosíthatna az állam­nak. Nekünk mindenesetre szolgál, ha egyébbel nem, hát — tanulsággal. SZEMLE. Budapest, október 81. Leszerelnek ... felszerelnek ... Az ember igazán nem tudja, hogy mi a poklot gondoljon már az ellenzékről. Az őrültségben még van rendszer néha, de ezekben az urakban soha. Leszerelnek, felszerelnek. Hadat üzennek, békét kötnek. Kossuth leszerel, Thaly hadat üzen. Kossuth felszerel, Thaly köt békét. Rákosi obstruál, Lengyel hallgat. Lengyel obstruál, Rákosi hallgat. Polónyi mennydörög, Szatmári lapít. Szatmári mennydörög, Polónyi lapít. Papp Zoltán kesereg a haza sorsán, Kubik meg van elégedve. Kubik kesereg a haza sorsán, Pap van megelégedve. Olay Lajos fújja a a harczi kürtöt, Gabányi nyugalmasan köpköd a sarokban. Gabányi gyürkőzik neki a hadi harsonának, Olay köpköd a sarokban. Ma háború van: „harcz a végletekig." Holnap nyugalom a haza üdve. Obstrukczió van és nem tudni miért. Nyugalom van és nem tudni miért. Ordít­nak az ellenzéken s kutya sem tudja, mi bajuk. Hallgat az egész társaság és fo­galma sincs az embernek, miért hallgat­tak el. Leszerelnek felszerelnek. Legújabban Kossuth szerelt fel.­­ Szerencse, hogy az országnak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mit, miért, hogyan és mikor csinál a „nemzet akara­tát kifejező" ellenzék. Szerencse, hogy senki sem keres itt logikát. Szerencse, mert különben belekergülne az egész ország. Tisza István üzlete. A miniszter hajótársulatairól mi itt néhányszor lerántottuk a leptet. Kimutat­tuk, hogy Tisza egyszerűen eladta a ki­vándorlókat egy hajóstársaságnak kész­pénzért. Most olyan oldalról mondják el ugyanazt, amely oldalról ritkán szoktak ilyen őszinte hangon nyilatkozni olyan kérdésekről, melyek a hivatalos hazafiság busába vágnak. A kérdés igen érdekes s azért bő kivonatban adjuk közre, mit Tisza István hajóüzleteiről ír a Cleve­landban megjelenő hazafias újság, a Sza­badság . Az a nagyszerű „magyar-amerikai" hajójárat, melyet Tisza István teremtett meg a magyar ki­vándorlók boldogítására és a Cunard-vonal és a szerződők gazdagítására, kezd az összes hajótár­sulatok és a kivándorlók között olyan hullámokat verni, melynek eredménye csak a Cunard-vonal­nak Fiume-Newyork irányban történő hajójáratnak megszüntetése lehet, mert minden emberi jog ellen van az, hogy a kivándorolni szándékozó magyart csendőri és szolgabírói hatalom kényszerítse egy olyan tengeri uton, haladni, mely minden tengerhez nem szokott halandóra életveszélyes. Alig van a fiume­newyorki hajójáratnak olyan hajója, melyen egy-egy utas a hosszú tengeri út kínjaitól megszabadulva, a tenger hullámaiban ne lelni sírját, mert az átlagos 20—25 napi tengeri út a tengerhez szokott embe­reket is megviseli, hát még azokat, kiket a ma­gyar kormány pénzügyi igazgatása s a Cunard ügynökei most először terelnek Isia»«ból Aamf­rika felé. A Cunard-vonal Fiuméből induló hajói «2 óotcán járó gősök legrozogábbjai, gépei a­ggri­gibbek, s ha a hajójárat hivatalos felszentelésénél a „Carpathia" gőzös mindenkinek tetszett is, vagy a magyar parlamentárisok tiszteletére a legszebben is rendezték be a „Szlavónia" hajót, s a leggyor­sabb menetre kényszerítették, mégis tizenkilenc­ napig tartott útjuk, s nem teszik meg passzióból újra ezt az utat, ami igen természetes, mikor a többi hajójáratok az óczeánt 5—8 nap alatt jár­ják keresztül. És mindezek daczára, mely vért kerget minden tisztességes ember arcsába, a magyar belügyminiszter legutóbb rendeletet adott ki a kivándorlás irányí­tása és ennek ellenőrzése dolgában. A miniszter kijelenti, hogy a tengeren túli kivándorlás irá­nyául első­sorban a Fiumén átvezető útvonalat jelöli ki és a kivándorlók szállítására egyelőre csakis erre az útvonalra fog engedelmet adni. A rendelet azután felsorolja azokat a nagy előnyöket, amelyeket a kivándorlók a Cunard Lim­e hajóin él­veznek, s amelyektől elesnek, ha más hajóvállalat hajóin utaznak. A miniszter azután felhívja a megyei és községi elöljárókat, hogy a kivándo­rolni szándékozókat figyelmeztessék a fiumei útvonal előnyeire s adjanak meg nekik erre nézve minden lehető felvilágosítást és útbaiga­zítást. Nincs tehát már szabad költözködési joga a ma­gyaroknak ! Ha elég szolgalelkű ember van Ma­gyarországon, ki hivatalból kivándorolni szándékozó legszegényebb embertársát, ki csak a megélhetését keresi Amerikában — Fiume felé tereli, s a leg­jobbnak hirdeti azt az utat, mely anyagilag és egészségileg­­megrontja a kivándorlót, s mégis ennek a fratól aratnak a dicsőségét, jóivaltát bátor hir­detni, akkor fel fog virágozni ez a gyászos vonal, míg másképp egy kivándorló sem választhatja ezt a három-négy, hat hetes tengeri utat. Egy utas, ki május végén a Cunard-hajóvonal Pannónia hajóján tette meg az utat, írtató tapasz­talatait az alábbi sorokban­­ . „Azok a lelkes férfiak, akik a Cunard érdeké­ben dolgoztak, nemcsak a kormány kiküldötteit tudták elbolondítani, akkor, amikor a Cunard első hajóját útnak indította, hanem a sajtót is, mennyivel könnyebb hát a népet Fiume felé terelni. Kezdték a sajtón. Bemutatták a Cunard legszebb hajóját, a Carpathiát, amelyet azután kivettek a fiumei forgalomból. A felavatási banketten gyöngyözött a pezsgő, szeg­zirdi és kaliforniai borok, fintmezejü ürmös, nagy

Next