Népszava, 1905. március (33. évfolyam, 26–38. sz.)

1905-03-02 / 26. szám

26. szám. JBad&psit, 1905. csütörtök, mftrezius XXXIXI. évfolyam: NEPSZAV A magyarországi szociáldemokrata párt központi közlönye. ELŐFIZETÉSI DIJ: • keddi, Osütörtöki és a sombati bl&fiásra: SgéntTT* 14.4«K.,'/I«7re7.20 K., V«évr­e 3.60­­ h«ra 1.20 K. falUMImme-Trt «gyott eg­ész évre 19.20 «., »/¡ évre 9.60 K., »/t évre 4.80 St., 1 h«ra 1.60 K. Caupán a OBÜtörtöki kiad&ar* : Vt'll trrt 4­­0 8.,'HIéTre 2.40 K., »/« évre 1.20 K. b­ónlOt. Politikai lap, Kegyeten minden kedden, csütörtökön és sioml Egyes szám ára 1Q fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill., József-körut 18. S2., atoiT» mbn.X«u»emn lerelexések 6a egyéb kid­deiaínye» intézendők. MB* TELSFON-SZÁM 84-84. 8 Saerkenstftvel értakelni lehet minden feétfín, »aerdín­ia »ombaton e»te 0-8-1«. A központi pártpénztárnál 1905. évi január hó 1-től, február 28-áig pártadó fejében befolyt. Pártszervezetektől: Budapest, ácsok 5.— Korona. Asztalosok 24.—, Aranyművesek 3—, Bádogosok 20.—, Bőröndösek 4.—, Czipőfestőrészkészitők 3.—, Esztergályosok 2.—, Fehér- aműtisztítók 2.—, Grafikai munkások 6.—, Kőlaposok 5.—, Kertyü­kök 5.60, Építőmunkások 30.--, Kőfaragók 12.—, Kovácsok 6.—, Könyvnyomdászok 24.—, Kádárok 8.—, Kárpitosok 4.—, Könyvkötők 8.—, Keresk. alkalmazottak 3.—, Lakatosok 6.—, Mintakészitők 4.—, Menyezetmunkások 4.—, Paszomány­osok 4.—, Reszelővárfók 5.—, Szobafestők 10.—, Szabók 1.20, Vas- és érczöntők 6.—, Villanyszerelők 5.—, Vas-és érczöntők 16.—, Il. ker. szerv. 1.—, Német pártszerv. 4—, IX. ker. pártszerv. 2.—, I. ker. munkásképző 2.—, Cseh szerv. 2 —, Vasbútorosok 4.—, „Jövő" pártszerv. 2.—, Soroksári pártszerv. 3.—, Munkásnők szervezete 4.—, Czipészek 10.—, Szappanosok 2.—, Vas- és fémmunkások 10.—, Szűcsök és sapkások 2.—, Vas- és fémmunkások VII/2 csoportja 2.—, Bérkocsisok szervezete 4.—, Lengyel munkások 10.—, Molnár és malommun­kások 4.—, Párttagoktól (szervezetek vagy bizalmi férfiak által): Szepsi-Szt-György 3.—, Zachari Zsom­bolya 6.20, Pilisvörösvár 2.36, Erlemann, Kiskör 7.—, Ácsok 3.20, Petercsák —.70, VII. ker. szerv. 9.—, Bella, Gádoros 4.34, Bodi, Kis-Zombor 4.60, Soroksár 2.—, Fabik, Baja 8.84, Mátyás K., Czeg­léd 21.72, Tóth, Szabadszállás —.70, Tót szerv. 5.—, Kalaposok 2.88, Vas- és fémmunkások V/l G.—, Sgulmann J. 3.40, Holczer, Újpest 20.04, Katona, Zenta 1.52, Aranyművesek 10—, Keresk­­alk&Lm. 8.—, Fri, Gyertyámos 1.92, Morasszky, M.-Egyháza 5.—, Bárányi, Makó 20.—, Beke, Omor 2.08, Bajcsény­, Csonopla 3.52, Reszelővágók 5.—, Szobafestők 1.24, Kovács Bpest 4.40, Kléb, N.­Kanizsa 6.—, Szabók 5.—, Szegedi pártszervezet 10.—, Czementmunkások 6.—, Kohn, Nagyvárad 4.44, Pilisvörösvár 2.96, III. kerületi pártszer­vezet 4.—, Párttagoktól (közvetlenül): N. N. 1.04, Mandák —.52, Stiller által 34.54, Löffler, Biza —.20, Gross­mann Ernő —.48, N. N. —.50, Kaszovicz 1.—, Kaderavek —.20, Jócsák —.50, Jócsákné —.50, Schmidt —.48, Oszvald —.40, Famunkások 2.—, Kiss, Bpest —.20, Rózsás —.52, Ott, Soroksár —.20, Boer —.52, Lakatos 1.20, Weltner —.48, Frankhauser, Zágráb —.10, Áron, Bpest —.52, Jakob J. —.72, Sterk, Düsseldorf —.40, N. N. —.48, Herczog Bpest —.20, H. Gy. Bpest 1.—, Papp Imre, Marczaltő 1.—, Spatz nyomdász 4.—. ködben. Sehogy sem akar oszladozni a köd, amely megfeküdte az ország útját. Mi lesz? Mit akar az ellenzék ? Mit akar a király ? Kié lesznek a miniszteri tárczák ?­­ Az egész politikai helyzet nagy kérdő­jel és semmi egyéb. Az ellenzék győzelme és a Tisza-rendszer letörése, ahelyett, hogy meghozta volna a várt megoldást, olyan zavarokat hozott, amiket kevés kormány­válság alkalmával láttunk még ebben az országban. A kormány hetek előtt meg­bukott már és még fogalma sincsen senki­nek sem arról, hogy ki lesz az utódja. Benne vagyunk nyakig a hínárban. Még csak arról sincs fogalma senkinek, hogy milyen pártból vagy pártokból kerülnek ki az ország kormányzói. Ilyesmi parla­mentáris országban igazán lehetetlen s így természetesen a rendszer, a klikkparlament rendszere teszi lehetővé ezt a nyavalygást, amelynek sehogy sem akar vége szakadni Az ellenzék s a dinasztia lapjai mulato*­ságos erőlködéssel tolják egymásra a zavar előidézésének bűnét. A király az oka, mondja a koalíczió. A király nem engedi, hogy a parlamenti többség akarata érvénye­süljön. A király nem ad magyar vezény­szót és magyar zászlót a katonaságnak. Ti vagytok az okai! — tajtakoznak a Tisza-lapok — ti, a koaliczió! Ti, akik megmertetek buktatni bennünket, a kor­mány és a lápok született birtokosait és olyat mertek követelni, ami ő felsége leg­kegyelmesebb tetszésével nem találkozik! Alapjában mind a kettőnek igaza van. A király, aki már nem szegül ellene az önálló vámterület követelésének és teljesen szabad kezet adott a koalicziónak a bel­ügyi kérdésekben s nem gördít akadályt a választói jog általánosítása elé sem,­­ nem enged a hadsereg kérdésében egy tapodtat sem.. A parlament többsége akarja? Mindegy. A király nem enged. A dinasztia hozzá volt szokva, hogy a magyar parlamentben mindig akadt több­ség, amely a királyi akarat képviselője is vett, ha kellett és az olyan rebellisekkel, akik az „én hadseregem"-hez nyúlni akar­nak, egyszer tárgyalt, azzal vége. Kossuthék se igen tudnak kikerülni a régi kerékvágásból. A kellemes ellenzéki szerepről nem igen akarnak lemondani. Először alkudni akartak a bársonyszékek érdekében. Engedtek, amennyit lehetett. Első­sorban elengedték azt, amit senki sem akart megakadályozni: az általános választói jogot. Azután engedtek az ön­álló vámterületből is. Itt is megvolt a megegyezés. Akkor hirtelen beléjük ütött az elvhüség: a magyar hadseregből nem engedünk! Ez a késői elvhüség különös egy elvhüség. Sőt talán nem is elvhüség. Lehet, hogy éppen az ellenkezője. Kos­suthéknak nem kell, amit két kézzel ad­nak. Fütyülnek az általános választói jogra, amelyet minden ok nélkül elejtettek. Fütyülnek az önálló vámterületre, pedig ezt is megkapnák. Pedig ez a két követe­lés segítette őket győzelemre, pedig ehez a kettőhöz kapható többség a Házban. Az elsőhöz pláne programmszerű többség. Nem, ez a kettő nem kell! Nem kell még akkor sem, ha százszor fontosabb a har­madiknál. Ha az ország további fejlődését ezerszer közelebbről érdeklik is. Ha segít­ségükkel játszva kaphatnák is meg a ma­gyar hadsereget. Mindegy. Nekik nem kell, amit megkaphatnak. Nekik az kell, amit nem kapnak meg. Amihez nehezen kap­nak többséget a parlamentben, a leg­kevésbé érdekli az országot, amibe bele­törhetik a bicskájuk, amiből haszna édes­kevés van még a magyar burzsoáziának is, ami önálló vámterület nélkül nem is számít. Szóval nekik ellenzéki szerep, ellenzéki népszerűség kell, felelősség nélkül. Kossuthék cserben hagyják két olyan követelésüket, amelyek teljesülése meg­okolná győzelmüket, állandósítaná, sőt új választások után növelné azt. Cserbenhagy­ják egy harmadik kedvéért, hogy „elv­hűségük® nemzetiszínű sugaraiban süt­kérezhessenek. A dologból pedig az fog kisülni, hogy az ország kiábrándul belő­lük, mert rájön arra, hogy képtelenek a győzelmüket kiaknázni. Kossuthék kor­mányra jutás nélkül még keservesebben fogják tapasztalni azt, amit éppen azzal akarnak elkerülni, hogy nem alakítanak kormányt, nimbuszuk szétfoszlását még a polgárság szemében is. S míg ők haboznak, vonakodnak, szű­kölnek, a bukottak beleröhögnek a mar­kukba. Nekik ez kell, nekik ez jó. Ők vártak erre. Nekik Kossuthék viselkedése örök uralmat jelent. Az ország még alig keczmergett ki a Tisza-uralom feneketlen pocsolyájából, Kossuthék máris vissza­szédítik, hogy élve elő ne kerüljön abból a bűzös mocsárléből, amelyben eddig ful­doklott. Ha Kossuthék el akarják pusztítani a pártjukat, ha örök időkre biztosítani akar­ják a Tisza-uralmat, akkor csak folytassák ezt az öngyilkos politikát! Ezt a czélt hamar elérhetik. A Népszava mai száma 8 oldal* „Néplapok". Budapest, márczius 1. Mi adja az uralkodó osztályok kezébe azt a nagy hatalmat, amelylyel a munkál­kodó nép fölött bírnak ? Miért tűri a nép békességgel, hogy kizsákmányolják, hogy jogaitól megfoszszák? Mert a nép tudatlan. Látja a saját nyomorúságát, látja a mások dúskáló gazdagságát. De azt hiszi, ennek így kell lennie. Belenyugszik, mert azt hiszi, hogy mindez nem lehet másként. Az öntudatra ébredésnek legelső foka annak fölismerése, hogy a mai helyzet: nem örök helyzet, hogy változandó és változtatható. Aki eljutott idáig, az már keresi a tovább vezető utat, keresi, hogyan és miként lehet változtatni a mai helyzeten. Az már hozzáférhető az érvek­nek, a bizonyítékoknak, abban már él az akarat a változtatásért való küzdelemre. Azt már csak a helyes útra kell vezetni, hogy a szoczializmus zászlaja alatt küz­dőkhöz csatlakozzék. A szoczializmus nagy igazságainak meggyőző ereje magához kapcsolja azo­kat, akik a fölismerésnek eme legelső lépcsőfokára eljutottak. Aki egyszer el­indul valamely czél felé, azt könnyű rá­venni arra, hogy ne álljon meg a fél úton. Nehezebb azokat, akik babonás félelemmel egy helyre nyűgözve állanak. 13 3

Next