Népszava, 1906. február (34. évfolyam, 27–50. sz.)
1906-02-01 / 27. szám
1906. február 1. NÉPSZAVA Akik mindenre kaphatók. A negyvennyolcasok szájában a kormányok minősítése három-négy évtized óta ez volt: mindenre kapható. Igen, ezek a kormányok mindenre kaphatók voltak, ami a magyar nemzet sovinizmusát sérthette: belenyugodtak a közös hadseregbe, lemondottak a magyar katonai lobogóról, nem kellett nekik külön magyar külügyi képviselet, eltaktikázták a külön vámterületet, lehazaárulózták a magyar hadsereget követelőket, hazafias bölcseséget hangoztattak a soviniszta aspirációkkal szemben, előbb szépszerével lekenyerezték a nacionalista obstrukciót, majd szájkosarat akartak kötni az elégedetlenek szájára, fenyegetőztek a rebellia „métely" kiirtásával s közben meghoztak minden, de minden pénz- és véráldozatot az osztrák szoldateszka molochjának. Igen, a Tisza Istvánok és Kálmánok kormányai mindenre kapható burglakájok voltak s megérdemelték a negyvennyolcas kritikát. Ma még nincs negyvennyolcas kormány, csak készül. De mielőtt kormányra lépne a koalíció, bele kell nyugodnia a közös hadseregbe, lemondania a magyar katonai lobogóról, nem szabad emlegetnie a külön magyar külügyi képviseletet, el kell taktikáznia az önálló vámterületet, lehazaárulóznia a magyar hadsereget követelőket, hazafias bölcseséget hangoztatnia a soviniszta aspirációkkal szemben, előbb szép szerével lekenyereznie az esetleges obstrukciót, majd garanciát vállalnia arra, hogy a házszabály megváltoztatásával szájkosarat köt az elégedetlenek szájára, fenyegetőznie a rebellis „métely" kiirtásával s közben megígérnie minden, de minden pénz- és véráldozatot az osztrák szoldateszka molochjának — és mindennek fejében husz évre le kell mondania a parlament újonc -megajánlási jogáról, amely egyedüli fegyver a közös militarizmus ellen. S ha lesz egyáltalán ellenzék a magyar parlamentben, az újra azt fogja mondani a kormányról, mindenre kapható, aljas bécsi lakáj! És . . . és . . . az újra igaz lesz. Befogadott, jóllakatott kóbor kutyából lesz a legjobb házőrző eb. Miért ? A koalíciós sajtó rossz néven veszi, hogy némi tudakozódások esnek a csúfos leszerelés okai felől. Lepiszkolja, leszidja a régi koalíciós tónusban mindazokat, akik számonkérik a zsibvásárra hordott elveket. Amilyen dühvel s amekkora alávaló perfidiával tapadtak neki minden „kormánybérencnek", aki kivihetetlennek vagy pláne fölöslegesnek merte jellemezni követeléseiket, olyan megokolatlan és perfid tajtékzással rontanak most azoknak, akik csodálkoznak vagy felháborodnak a hirtelen köpenyegfordításon. Ahelyett, hogy csak egy, csak egyetlen egy is akadna, amely legalább a látszat kedvéért megpróbálna valami elvi okkal, vagy taktikai szükséglettel okolni az összes elvek elárulását, valamennyi azon igyekszik, hogy Ugrón leleplezése után is takargassa a blindre-leszerelés tényét s az árulásról úgy vonja el a figyelmet, hogy a leleplezőket mocskolja. E megszokott undorító taktika azonban nem sok eredménnyel jár. A nyilvánvaló valóság az marad minden hazugság és tajtékzó düh dacára is, hogy a koalíció a tönk szélére hajszolta az országot, állítólag a nemzet jogaiért s most lemondott minden jogról a húsosfazék fejében. Ez tény, amit tagadni lehet, megváltoztatni azonban már nem. Aminthogy három nap alatt nem lehet egyszerűen lefújni egy olyan hangulatot az országban, amelyet három év óta szítanak. Ez az a „miért", urak, amelyik dühöt kavar önökben, mihelyest valaki erre a tényre rámutat s ezt nem lehet agyonütni egy másik „miért ?"-tel, amely a mi frontváltozásunk okát kutatja. Azt mindenki tudja, hogy ránk nézve nem volt értés, és nem lesz érték a magyar kommandó, de azt is tudhatná mindenki, hogy becsületes emberben felforr a vér, ha ilyen undorító árulást követnek el egy csomó emberen, akiket mi hiába igyekeztünk eleddig felvilágosítani ámiteik önzéséről s követeléseik ürességéről. Most azután felvilágosodnak maguktól is és minélkülünk is felmerül bennük a kérdés, amely annyira fáj önöknek, hogy mirevaló az ilyen árulás vagy mirevaló volt hát a koalíciós forradalom ? koalíció a liberálisoktól, akiknek önzésben, barbarizmusban, nemtörődömségben, elvárulásban és elvtelenségben méltó társa a koalíciós honffyak. A liberálisok minden kormányt támogattak, sőt támogatni fogják a koalíciós kormányt is. A hazaffyas ellenzék azonban minden kormányt támadott s csak egyetlen egyért eped, csak egyetlen egyet támogat: a saját kormányát. De ezért azután tűzbe, vízbe, gyalázatba menni kész. Még meg sincs, de máris meghoztak érte minden lehető áldozatot. Lemondottak minden követelésükről, lemondottak a nemzet minden követeléséről s az elvtagadásban eléri a rekordot, amelyikhez képest az öreg Tisza bihari pontjainak szegre akasztása — sírti. A koalíció egyszerűen aláírja a békeföltételeket — amint egyik lapjuk írja — blindre. Blindre . . . Hiszen a kártyaszobáknak ez a jelszava voltaképen csak rövid foglalata a fenti anekdotának! Blindre . . . Hiszen ez csak koalíciós mázban tündöklő liberális elszólás: „Szeretnék én olyan föltételt látni, amelyet el ne fogadnék!" A koalíció még ebben az egyben sem különbözik a liberális párttól, de amíg az utóbbi bevallotta, hogy sárga-fekete, hogy lakáj, hogy elvtelen, hogy a kormányhatalomért mindenre kész, addig a koalícióról előbb le kell cibálni a díszmagyart, hogy a meztelen testükre lehessen sütni az akasztófacímert ezzel a jelmondattal: blindre! aki a botránytól és ezzel összeköttetéseinek elvesztésétől fél, a maga erkölcseinek fensőbbségét hirdeti. Ez egyik legizgatóbb jelenete a darabnak, amellyel a második felvonás végződik. Heléne elhagyja szülei lakását. Végső kétségbeesésében Amédéehez, az egykor kikosarazott kérőhöz fordul, aki hajlandó az összeget neki kölcsönözni, ha eladja érte neki magát. Heléne meghozza ezt az áldozatot. Ujjongva rohan Róbert lakására, hogy egy ékszerész közvetítésével tudomására adhassa neki, hogy pénzt adtak neki. Mire Heléne a lakásba ér, Róbert, aki kedvesének fáradozásairól mit sem tud, szívén lövi magát. Ez a darab cselekménye. Tagadhatatlan, hogy sok benne az olyan részlet, amely a néző idegeire akar hatni. Boszorkányos ügyességgel, a színpadi hatás alapos ismeretével vannak a jelenetek beállítva úgy, hogy akkor is hatnának, ha véletlenül más tendenciát szolgálna a darab. De viszont el kell ismerni, hogy az izgató jelenetek magából a cselekményből fakadnak. Arra a nézőre, aki nem gondolkodik, aki nem látja, hogy az izgató cselekmény mögött egy gondolkodó író áll, az talán nem lát egyebet modern köntösbe öltözött rémdrámánál. És azután a darabból tendenciát nem is lehet kiolvasni, amely nem hirdet magasabb erkölcsöket és nem harcol az új emberiségért. Csak egy világot látunk magunk előtt összomlani és az összeomlásban magában van a tanulság. Nem áll az sem, hogy a darab a kártyajáték ellen íródott, mert nem ez a szempont uralkodik a cselekményben. Mi a polgári társadalomnak különböző alakjait és ezeknek hibáit látjuk magunk előtt. Ezek az emberek maguk működnek azon, hogy tisztító vihar törjön ki. Az előző kormányok pártjáról ez a szállóige vándorolt a koalíciós lapokban egyik cikkből a másikba, hogy valamelyik párttag kijelentette: „Szeretnék én olyan kormányt látni, amelyet ne támogatnék". A mondás jellemző a volt liberális pártra, de jellemző a koalícióra is, amely éppen ezt találta kifogásolhatónak a mamelukokon. Éppen ezt, amiben egyedül különbözik a A darab bámulatos rafinériával van megcsinálva. Az első felvonástól kezdve folyton fokozódik a cselekmény érdekessége. A cselekmény személyei mesteri módon vannak megrajzolva. A párbeszédek telve vannak finom szellemes megjegyzésekkel, amelyek egyik-másika igazán elevenére talál. Az előadásról csak a legteljesebb elismerés hangján szólhatunk. A Vígszínház művészi személyzete igazán ritka ambícióval felelt meg nehéz feladatának. Első helyen Hegedűs Gyulát kell említenünk, aki művészi képességének legjavát nyújtotta Lebourg báró alakjában. Hegedűs, akit a közönség nagy része csak komikus szerepben ismer, Lebourg drámai alakjában olyat produkált, amit magyar színésztől még alig láttunk. Természetes beszédmodora, játéka ritka élethűséggel személyesítette meg a parvenü alakját. Kellemes meglepetésben részesítette a közönséget Góthné Kertész Ella, aki Heléna szerepében elsőrangú alakítást nyújtott. Góth, Róbert kevésbbé szimpatikus alakjában művészi játékával újból sok elismerést kapott. A többi szereplő, mint Balassa, Fenyvesi, Tapolczai, Szerémy, Kiss Irén, V. Haraszthy Hermin és Papp Mihály kitűnően megfeleltek a nehéz feladatnak. Góthot egyébként külön elismerés illeti meg a rendezésért, amely ugyancsak súlyos próbára tette rendezői képességeit. Az előadás a megfelelő tempóban folyt le, a kiállítás pedig igazán ízléses volt. A közönség viharos tetszéssel fogadta a darabot, amely úgy látszik, sokáig fog a Vígszínház műsorában helyet foglalni. Grősz Henrik. Blindre. 7 Az alkotmányválság Harc az általános választói jogért. (Saját tudósitónktól.) Budapest, január 31. A válasz-szerkesztő albizottság jelentését a vezérlő-bizottság ma egyhangúlag elfogadta s igy Andrássy gróf teljesen kidolgozott kormányzati programmal állithat be a királyhoz. Hogy minő fogadtatásban lesz ott része, az bizonytalan. Lehet, hogy a béke örömétől áradozó hangulatra talál s igy a békét hamarosan nyélbe lehet ütni. Lentről ennek már aligha van akadálya, mert a koalíciósok ugy nekilendültek a leszerelésnek, hogy maholnap még a menyei üdvösségükről is lemondanak. Fent pedig lehet, hogy a költségvetés és az újoncok szüksége olyan békeirányzatot támasztott, hogy e szükségek kedvéért még a bizalmatlanság indulatát is levetkezik. Künn az országban azonban kemény leszámolásra készülnek a koalíciós nagyságokkal. Ezernyi jel vall arra, hogy mérhetlen fölháborodás támadt máris a leszerelő hírek nyomán. Ennek a fölháborodásnak következése az is, hogy a függetlenségi párt tagjainak sorában sűrűn hangzanak fel Ugrón eljárását helyeslő ítéletek. Andrássy egyébként ma még nem utazott Bécsbe, mert sürgönyére nem kapott választ a kabinetirodától. Holnapra azonban, tekintet nélkül a korona intézkedésére, Bécsbe utazik. Ott találja már Fejérváryt, aki közös miniszteri tanácskozásra utazik fel. Valószínű, hogy Andrássy kihallgatása után Fejérváryt külön kihallgatásra hívják a királyhoz. A vezérlő-bizottsága ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága ma délelőtt tíz órakor értekezletet tartott. A tanácskozásról, amely egy órakor ért véget, ezt a rövid hivatalos közlést adták ki. A vezérlő-bizottság végleg megállapította és formulázta azt a választ, amelyet Andrássy Gyula gróf a vezérlő-bizottság nevében ,a királlyal közölni fog. *