Népszava, 1906. február (34. évfolyam, 27–50. sz.)

1906-02-01 / 27. szám

1906. február 1. NÉPSZAVA Akik mindenre kaphatók. A negyvennyolcasok szájában a kormá­nyok minősítése három-négy évtized óta ez volt: mindenre kapható. Igen, ezek a kormányok mindenre kap­hatók voltak, ami a magyar nemzet sovi­nizmusát sérthette: belenyugodtak a közös hadseregbe, lemondottak a magyar katonai lobogóról, nem kellett nekik külön magyar külügyi képviselet, eltaktikázták a külön vámterületet, lehazaárulózták a ma­gyar hadsereget követelőket, hazafias bölcseséget hangoztattak a soviniszta aspirációkkal szemben, előbb szépsze­rével lekenyerezték a nacionalista ob­strukciót, majd szájkosarat akartak kötni az elégedetlenek szájára, fenyegetőztek a rebellia „métely" kiirtásával s közben meg­hoztak minden, de minden pénz- és véráldo­zatot az osztrák szoldateszka molochjának. Igen, a Tisza Istvánok és Kálmánok kor­mányai mindenre kapható burglakájok vol­tak s megérdemelték a negyvennyolcas kri­tikát. Ma még nincs negyvennyolcas kormány, csak készül. De mielőtt kormányra lépne a koalíció, bele kell nyugodnia a közös had­seregbe, lemondania a magyar katonai lo­bogóról, nem szabad emlegetnie a külön magyar külügyi képviseletet, el kell takti­káznia az önálló vámterületet, lehazaárulóz­nia a magyar hadsereget követelőket, haza­fias bölcseséget hangoztatnia a soviniszta aspirációkkal szemben, előbb szép szerével lekenyereznie az esetleges obstrukciót, majd garanciát vállalnia arra, hogy a házszabály megváltoztatásával szájkosarat köt az elé­gedetlenek szájára, fenyegetőznie a re­bellis „métely" kiirtásával s közben megígérnie minden, de minden pénz- és véráldozatot az osztrák szoldateszka mo­lochjának — és mindennek fejében husz évre le kell mondania a parlament újonc -megajánlási jogáról, amely egyedüli fegy­ver a közös militarizmus ellen. S ha lesz egyáltalán ellenzék a magyar parlament­ben, az újra azt fogja mondani a kor­mányról,­ mindenre kapható, aljas bécsi lakáj! És . . . és . . . az újra igaz lesz. Be­fogadott, jóllakatott kóbor kutyából lesz a legjobb házőrző eb. Miért ? A koalíciós sajtó rossz néven veszi, hogy némi tudakozódások esnek a csúfos lesze­relés okai felől. Lepiszkolja, leszidja a régi koalíciós tónusban mindazokat, akik szá­monkérik a zsibvásárra hordott elveket. Amilyen dühvel s amekkora alávaló per­fidiával tapadtak neki minden „kormány­bérencnek", aki kivihetetlennek vagy pláne fölöslegesnek merte jellemezni követelései­ket, olyan megokolatlan és perfid tajték­zással rontanak most azoknak, akik csodál­koznak vagy felháborodnak a hirtelen kö­penyegfordításon. Ahelyett, hogy csak egy, csak egyetlen egy is akadna, amely legalább a látszat kedvéért megpróbálna valami elvi okkal, vagy taktikai szükséglettel okolni az összes elvek elárulását, valamennyi azon igyekszik, hogy Ugrón leleplezése után is takargassa a blindre-leszerelés tényét s az árulásról úgy vonja el a figyelmet, hogy a leleple­zőket mocskolja. E megszokott undorító taktika azonban nem sok eredménnyel jár. A nyilvánvaló valóság az marad minden hazugság és taj­tékzó düh dacára is, hogy a koalíció a tönk szélére hajszolta az országot, állítólag a nemzet jogaiért s most lemondott minden jogról a húsosfazék fejében. Ez tény, amit tagadni lehet, megváltoztatni azonban már nem. Aminthogy három nap alatt nem lehet egyszerűen lefújni egy olyan hangulatot az országban, amelyet három év óta szítanak. Ez az a „miért", urak, amelyik dühöt kavar önökben, mih­elyest valaki erre a tényre rámutat s ezt nem lehet agyonütni egy másik „miért ?"-tel, amely a mi front­változásunk okát kutatja. Azt mindenki tudja, hogy ránk nézve nem volt értés, és nem lesz érték a magyar kommandó, de azt is tudhatná mindenki, hogy becsületes emberben felforr a vér, ha ilyen undorító árulást kö­vetnek el egy csomó emberen, akiket mi hiába igyekeztünk eleddig felvilágosítani ámiteik önzéséről s követeléseik ürességé­ről. Most azután felvilágosodnak maguktól is és minélkülünk is felmerül bennük a kérdés, amely annyira fáj önöknek, hogy­­ mirevaló az ilyen árulás vagy mirevaló volt hát a koalíciós forradalom ? koalíció a liberálisoktól, akiknek önzésben, barbarizmusban, nemtörődömségben, elv­árulásban és elvtelenségben méltó társa a koalíciós honffyak. A liberálisok minden kormányt támogattak, sőt támogatni fogják a koalíciós kormányt is. A hazaffyas ellen­zék azonban minden kormányt támadott s csak egyetlen egyért eped, csak egyetlen egyet támogat: a saját kormányát. De ezért azután tűzbe, vízbe, gyalázatba menni kész. Még meg sincs, de máris meg­hoztak érte minden lehető áldozatot. Le­mondottak minden követelésükről, lemon­dottak a nemzet minden követeléséről s az elvtagadásban eléri a rekordot, amelyikhez képest az öreg Tisza bihari pontjainak szegre akasztása — sí­rti. A koalíció egy­szerűen aláírja a békeföltételeket — amint egyik lapjuk írja — blindre. Blindre . . . Hiszen a kártyaszobáknak ez a jelszava voltaképen csak rövid fogla­lata a fenti anekdotának! Blindre . . . Hi­szen ez csak koalíciós mázban tündöklő li­berális elszólás: „Szeretnék én olyan fölté­telt látni, amelyet el ne fogadnék!" A koalíció még ebben az egyben sem különbözik a liberális párttól, de amíg az utóbbi bevallotta, hogy sárga-fekete, hogy lakáj, hogy elvtelen, hogy a kormányhata­lomért mindenre kész, addig a koalícióról előbb le kell cibálni a díszmagyart, hogy a meztelen testükre lehessen sütni az akasztófa­címert ezzel a jelmondattal: blindre! aki a botránytól és ezzel összeköttetéseinek el­vesztésétől fél, a maga erkölcseinek fensőbbségét hirdeti. Ez egyik legizgatóbb jelenete a darabnak, amellyel a második felvonás végződik. Heléne elhagyja szülei lakását. Végső két­ségbeesésében Amédéehez, az egykor kikosara­zott kérőhöz fordul, aki hajlandó az összeget neki kölcsönözni, ha eladja érte neki magát. Heléne meghozza ezt az áldozatot. Ujjongva rohan Róbert lakására, hogy egy ékszerész köz­vetítésével tudomására adhassa neki, hogy pénzt adtak neki. Mire Heléne a lakásba ér, Róbert, aki kedvesének fáradozásairól mit sem tud, szí­vén lövi magát. Ez a darab cselekménye. Tagadhatatlan, hogy sok benne az olyan részlet, amely a néző idegeire akar hatni. Boszorkányos ügyességgel, a szín­padi hatás alapos ismeretével vannak a jelene­tek beállítva úgy, hogy akkor is hatnának, ha véletlenül más tendenciát szolgálna a darab. De viszont el kell ismerni, hogy az izgató jelenetek magából a cselekményből fakadnak. Arra a né­zőre, aki nem gondolkodik, aki nem látja, hogy az izgató cselekmény mögött egy gondolkodó író áll, az talán nem lát egyebet modern kön­tösbe öltözött rémdrámánál. És azután a darabból tendenciát nem is lehet kiolvasni, amely nem hir­det magasabb erkölcsöket és nem harcol az új emberiségért. Csak egy világot látunk ma­gunk előtt összomlani és az összeomlásban ma­gában van a tanulság. Nem áll az sem, hogy a darab a kártyajáték ellen íródott, mert nem ez a szempont uralkodik a cselekményben. Mi a polgári társadalomnak különböző alakjait és ezeknek hibáit látjuk magunk előtt. Ezek az emberek maguk működnek azon, hogy tisztító vihar törjön ki. Az előző kormányok pártjáról ez a szálló­ige vándorolt a koalíciós lapokban egyik cikkből a másikba, hogy valamelyik párttag kijelentette: „Szeretnék én olyan kormányt látni, amelyet ne támogatnék". A mondás jellemző a volt liberális pártra, de jellemző a koalícióra is, amely éppen ezt találta ki­fogásolhatónak a mamelukokon. Éppen ezt, amiben egyedül különbözik a A darab bámulatos rafinériával van meg­csinálva. Az első felvonástól kezdve folyton fokozódik a cselekmény érdekessége. A cselek­mény személyei mesteri módon vannak meg­rajzolva. A párbeszédek telve vannak finom szellemes megjegyzésekkel, amelyek egyik-má­sika igazán elevenére talál. Az előadásról csak a legteljesebb elismerés hangján szólhatunk. A Vígszínház mű­vészi sze­mélyzete igazán ritka ambícióval felelt meg ne­héz feladatának. Első helyen Hegedűs Gyulát kell említenünk, aki művészi képességének leg­javát nyújtotta Lebourg báró alakjában. Hege­dűs, akit a közönség nagy része csak komikus szerepben ismer, Lebourg drámai alakjában olyat produkált, amit magyar színésztől még alig lát­tunk. Természetes beszédmodora, játéka ritka élethűséggel személyesítette meg a parvenü alak­ját. Kellemes meglepetésben részesítette a közön­séget Góthné­­ Kertész Ella, aki Heléna szerepében elsőrangú alakítást nyújtott. Góth, Róbert kevésbbé szimpatikus alak­jában művészi játékával újból sok elisme­rést kapott. A többi szereplő, mint Balassa, Fenyvesi, Tapolczai, Szerémy, Kiss Irén, V. Ha­raszthy Hermin és Papp Mihály kitűnően meg­feleltek a nehéz feladatnak. Góthot egyébként külön elismerés illeti meg a rendezésért, amely ugyancsak súlyos próbára tette rendezői képességeit. Az előadás a meg­felelő tempóban folyt le, a kiállítás pedig igazán ízléses volt. A közönség viharos tetszéssel fogadta a da­rabot, amely úgy látszik, sokáig fog a Vígszín­ház műsorában helyet foglalni. Grősz Henrik. Blindre. 7 Az alkotmányválság Harc az általános választói jogért. (Saját tudósitónktól.) Budapest, január 31. A válasz-szerkesztő albizottság jelentését a vezérlő-bizottság m­a egyhangúlag elfo­gadta s igy Andrássy gróf teljesen ki­dolgozott kormányzati programmal állit­hat be a királyhoz. Hogy minő fogadtatás­ban lesz ott része, az bizonytalan. Lehet, hogy a béke örömétől áradozó hangulatra talál s igy a békét hamarosan nyélbe lehet ütni. Lentről ennek már aligha van akadálya, mert a koalíciósok ugy neki­lendültek a leszerelésnek, hogy maholnap még a menyei üdvösségükről is lemondanak. Fent pedig lehet, hogy a költségvetés és az újoncok szüksége olyan békeirányzatot támasztott, hogy e szükségek kedvéért még a bizal­matlanság indulatát is levetkezik. Künn az országban azonban kemény leszámolásra készülnek a koalíciós nagyságokkal. Ezernyi jel vall arra, hogy mérhetlen fölháborodás támadt már­is a leszerelő hírek nyomán. Ennek a fölháborodásnak következése a­z is, hogy a függetlenségi párt tagjainak sorá­ban sűrűn hangzanak fel Ugrón eljárását helyeslő ítéletek. Andrássy egyébként ma még nem utazott Bécsbe, mert sürgönyére nem kapott választ a kabinetirodától. Holnapra azonban, tekintet nélkül a korona intézkedésére, Bécsbe utazik. Ott találja már Fejérváryt, aki közös minisz­teri tanácskozásra utazik fel. Valószínű, hogy Andrássy kihallgatása után Fejérváryt külön kihallgatásra hívják a királyhoz. A vezérlő-bizottsága ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizott­sága ma délelőtt tíz órakor értekezletet tartott. A tanácskozásról, amely egy órakor ért véget, ezt a rövid hivatalos közlést ad­ták ki. A vezérlő-bizottság végleg megállapította és formulázta azt a választ, amelyet An­drássy Gyula gróf a vezérlő-bizottság ne­vében ,a királlyal közölni fog. *

Next