Népszava, 1906. április (34. évfolyam, 78–102. sz.)

1906-04-18 / 92. szám

12 NÉPSZAVA 1906. április 18. désnek szövegét a két pénztár közösen állapítja meg. A szerződést mindegyik pénztár maga ál­lítja ki tisztviselői és orvosai részére , azokat az új pénztár, mint jogutód, átvenni tartozik. b) hivatali és orvosi státusok egyöntetű beol­vasztása a kidolgozandó szabályokhoz képest történjék, ugyanakkor a fizetési táblázatok is re­vízió alá vétetnek. c) Az Általános munkás betegsegélyző-pénztár tisztviselőinek nyugdíjügye­nként rendeztetik, hogy visszamenőleg azok is beválthassanak két évet, mint amennyi idő a kerületieknek már befizetés után biztosítva van. d) Az egyesülendő pénztárak vezető tiszt­viselői, nevezetesen igazgatók és főorvosok ha­tásköre a •/• alatt csatolt tervezet szerint szabá­lyoztatik s mindegyikkel az igazgatóság a •//. alatti mellékelt szerzdést köti meg. VIII. A két pénztár egyesülése tárgyában mind a két pénztár közgyűlése teljesen azonos szövegű határozatot hoz arra nézve, hogy meg­határozott időponttól kezdve a másik beteg­segélyző pénztárral egyesül. Az előterjesztés ezek után kifejti, hogy az egyesülés kérdésének elbírálásánál különben is csak két szempont képezheti vita tárgyát. Első­sorban az, hogy az egyesülés következ­tében az egyes pénztáraknál megszerzett jogok ne csorbíttassanak, másodsorban pedig, hogy a munkások autonómiája az egyesült pénztár­ban kellőleg biztosítva legyen. Az előterjesz­tésből kitűnik, hogy a megszerzett jogok mindkét pénztár tagjai és alkalmazottai részére teljes mér­tékben biztosítva vannak, jogcsorbítás tehát senkit nem ér. A munkások autonómiája szintén bizto­sítva van, nemcsak a feltételekben, de az alap­szabályokban is s az egyesült pénztáraknál a vezető szerep kétharmad részben, a törvény köve­telményének megfelelőleg, a munkásoknak jut. A választási eljárás is olyképp szabályoztatik, hogy a munkások szabad akarata korlátlanul s minden befolyástól menten érvényesülhet. A közgyűlés tehát a munkásbiztosítás ügyének hatalmas lendületet ad, ha az egyesülést ki­mondja s eléggé meg nem becsülhető szolgálato­kat tesz a betegsegélyző pénztárakhoz fűződő összes érdekeknek. Mert az egyesült pénztár képes lesz arra, hogy irányítani fogja a tör­vényhozást, döntő súllyal szólhat a tervezett törvényes intézkedésekhez s példájával követésre kényszeríti Magyarország összes betegsegélyző pénztárait. De más tekintetben e hatalmas pénztár bizo­nyára a munkásság megfelelő támogatásával, magába fogja olvasztani a tengődő s a maunká-Bokat csak károsító gyári és ipartestületi beteg­segélyző pénztárakat és ha a fúziónak csak az lenne az egyetlen eredménye, hogy a munkásság megszabadul anyagi és erkölcsi érdekeit káro­sító e pénztáraktól, úgy ez magában véve is oly nagyszerű vívmány, amelyre még áldozatokkal is törekedni kell. Az öntudatos és szervezett munkásság egész Európában nagy erőfeszítéssel törekszik a beteg­segélyző-pénztárak egységessé tételére. E törek­vések következménye máris az volt, hogy több nagy városban a létezett pénztárak egybeolvad­tak és hatalmas testületté váltak, amelyeknek mintaszerű berendezése és működése az egész művelt világ, de különösen az érdekelt munkás­ság elismerését legnagyobb mértékben kiérde­melte." Ma tárgyalta ügyét az esküdtbíróság Zsitvay Leó elnöklete mellett. A vádat Sztrac­a Gusztáv dr. képviselte, a vádlottat Weisz Ödön dr. védte. A lefolytatott tárgyalás után az esküdtek nem bűnösnek mondották ki a szerencsétlen asszonyt, mire a törvényt alkalmazó bíróság a vád­alót fel­mentette. (§) A merénylő adópénztárosnő, Kiss Manó adópénztáros feleségének merényletéről, amelyet ez év január végén a Kerepesi­ úti vám­hivatalban elkövetett Lányi Ede adóellenőr ellen, annak idején h­írt adtunk. A szándékos ember­ölés kísérletének bűntettéért vizsgálati fogházba helyezett úriasszony a vizsgálat során panaszt emelt Lányi Ede és felesége ellen fóbecsületsér­tésért, magánlaksértésért, közbiztonságg elleni ki­hágásért. Panaszában előadta, hogy a merény­let napján egész délután Lányi Ede és a felesége az ő lakása előtt botokkal felfegyver­kezve várták őt, miközben a legválogatottabb becsületsértéssel és agyonütéssel fenyegették, utóbb pedig lakásának ablakait beverték s Lányi berohanva a szobába, őt bottal ugy fejbe ütötte, hogy elszédült. Ezen ütés után vette elő a revol­vert s lőtt önvédelemből támadójára, akinek a golyó két zápfogát kiütötte. Kiss Manóné ezen panaszát ma tárgyalta a büntető járásbíróságnál Császár büntető járásbíró. A tárgyalásra a panaszos asz­szonyt a fogházból börtönőr kísérte elő. A bíró mielőtt ítéletet mondott volna ezen ügyben, el­rendelte a panaszos ügyvédjének, dr. Wenzel Árpádnak kérelmére a Kiss Manóné ellen fo­lyamatban levő szándékos emberölés kísérletének büntette miatti ügy iratainak beszerzését. Csakis ezeknek beszerzése után fog majd a bíró érdem­ben ítélkezni a panasz fölött. TÖRVÉNYSZÉK. (§) A prímás szerelme, Csapodár ember volt Nagyhajú Iván cigányprímás, aki a nálánál idősebb feleségével örökké házsártoskodott. Pe­dig az asszony dolgos, munkás nő volt, akinek volt is néhány száz forint megtakarított pénze, mikor nőül ment hozzá. Ezt a pénzecskét azonban beitta Nagyhajú Iván uram, aki nagyivásu ember is volt egy személyben. Mikor azután végleg a nyakára há­gott a pénznek a primás úr, kiadta a szegény asszony útját, — menjen, mondá Iván, a pri­más, a fenébe. A szegény asszony bánatában szülei házához menekült. Ott azonban nem volt soká maradása. Nagyon szerette azt a semmi embert, feljött ismét Pestre az ura után. Felkereste abban a korcsmában, ahol az ura játszani szokott. Vesztére. A primás úr ott mulatott ujabb kedvesével. A szegény szerelmes asszony szeme könybe merült, mikor ezt a látványt maga elé kapta. Elszédült. Egy revolvert hordott magánál, kapta s fejbe lőtte vele Nagyhajú Ivánt. Ott maradt a cigány holtan. Az asszony maga ellen fordította a fegyvert — de csak megsérült. Meggyógyították . . . TŐKE ÉS MUNKA. A budapesti gázgyárak VIII. kerületi gyárában ismét élére álltották egyes emberek a munkásság ügyét. A gyárban ugyanis az utóbbi időben több munkásnak felmondottak oly okok­ból, amik igazán minden alapot nélkülöznek. Különösen Schön mérnöknek van sok a rovásán s hogy a munkásság már eddig is nem nyúlt a megtorláshoz, annak oka az a nem rég elfo­gadott határozat, hogy minden vitás ügyben ki­kérik először a vas- és fémmunkásszövetség közbenjárását. Seh­miedl elvtárs, a szövetség ki­küldötte holnap fogja felkeresni a gázgyár igaz­gatóját, hogy megkezdje a tárgyalást, mely ha nem hozza meg a kívánt orvoslást, úgy a gáz­gyár munkássága alighanem még a hét folya­mán leteszi a munkaszerszámot. A budapesti szíjgyártómunkások már második hete harcban állanak. Bár követeléseik nagyon csekélyek, a mesterek egy része még­is vonakodik azokat teljesíteni. Ennek fő oka az, hogy Freund úr, a főuszitó, előveszi minden tudományát, hogy mestertársait visszatartsa az engedékenységtől. Azonban lassanként magára marad, mert a mesterek azon része, mely bír némi emberi belátással, igyekszik megegyezésre jutni a munkásokkal. Jelenleg azonban a harc még folyik. Kőbányán Bánhegyi C. J. cipőgyárában a műhelyrend megtagadása miatt a munkások sztrájkba léptek. A tárgyalások mindkét részről megtörténtek, de mert a két heti felmondást megtagadta a gyáros, a sztrájk folyik. A váci építőmunkások bérharca folyik tovább. A keresztény-szociális egyletnek sikerült néhány ingadozó alakot eltántorítani a munkások igazságos ügyétől s beállítani a munkáltatók jármába, mint sztrájktörőket. E jó madarak ne­veit alább közöljük tagkönyvszámukkal együtt. Kiss Pál Amerikából érkezett új tag, mint fő­kolompos (10.016), Zerényi József (19.956), Witt­ner Ferenc, volt pénztárnok, bujtogató (9938), ifj. Csuk János (18.94­1), Kovács­ Péter (16.033), Spargel Antal (9963), Gönczöl Ferenc (13.280), Kurdi József eszelős (13.204), Schuvarcz János, a keresztény-szociálisok fogalmazója (1947), Kaufmann Tóni (1635). Ezek azok a gyászmagyarok, akik a mesterek jármát a nyakukra vették. Megvetés kisérje lépteiket. Szegeden az összes kárpitos-segédek már második hete sztrájkban állanak. A mester urak minden lehető dolgot elkövetnek ugy a fő­városban, mint a vidéken, hogy sztrájktörőket kerítsenek, ami azonban nem sikerült nekik. Most pedig nagy garral hirdetik, hogy majd ők megcsináltatják más városokban a sürgős fürdőberendezéseket s igy a szegediek — szerin­tük — még sokáig sztrájkolhatnak. Figyelmeztetjük az összes kárpitossegédeket, de különösen az aradi és fővárosi szaktársakat, hogy ha Lengyel-féle munkát akarnak csinál­ tatni velők, tegyék le a szerszámot. Egyben föl­kérjük őket, hogy az összes műhelyeket ellen­őrizzék. A szervező­bizottság. A miskolci mázoló-munkások — mint nekünk táviratozzák — ma általános sztrájkba léptek. A pápai mázoló- és szobafestő-mun­kások bérharc előtt állanak. Az eszéki építőmunkások bérharcba léptek. GYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. Csuhások Nagykárolyban. Felsült keresztény-szociális „népgyűlés''. — Saját tudósítónktól. — Nagykároly, április 16. A szerencsétlen néppárti banda megpróbálko­zott keresztény-szociális bőrben beférkőzni a nagykárolyi munkásság körébe, de ez nem sike­rült neki, mert a nagykárolyi szervezett mun­kásság felismerte piszkos szándékukat s a leg­csúfosabb módon meghiúsította azt. A keresztény-szociálisok budapesti ügynöksége valami Szalánczi nevü jezsuita alakot menesztett le Nagykárolyba, hogy a népgyűlésen, mint a köz­pontnak „lelkes és becsületes gyári munkása", (!) re­feráljon. Hétfőn, délután 3 órakor a városháza udvarán meg is akarta nyitni egy Nemestóthy Szabó Antal dr. ügyvéd, de mihelyst meglátták a szer­vezett munkások az emeleti ablakban sunyi alak­ját, óriási „le­vele" kiáltásban törtek ki, ugy, hogy kénytelen volt a szótól elállani. E pillanat­ban előugrott egy Horváth Jenő nevű­ papocska s át akarta venni a szót. Azonban olyan lárma fogadta, hogy rögtön visszahúzódott s helyét Szalánczi, a „diszmunkás" foglalta el. Azonban ennek sem kedvezett a szerencse s több mint egy óra hosszáig állt az emelvényen, anélkül, hogy egy szót is kiejthetett volna. A gyalázó kifejezések egész áradata zúdult a diszes társaság felé s amikor látták, hogy itt nem lehet bolondítani, felszólították a papokat, tanítókat és a községi bírákat — kik a falusi népet bevezényelték a gyűlésre,­­ hogy men­jenek velük, már­mint a vezetőkkel, egy kis megbeszélésre, de különszobába a városházára. Hogy odabent mit beszéltek nem tudni. Elég az hozzá, hogy bezárták az ajtót és úgy tárgyaltak. A csuhásoktól most már tiszta lett a levegő. Ekkor a nép elkezdett követelődzni és minden­áron hallani akarta Varga Ferenc elvtársat. Tudva azt, hogy a népgyűlést nem mi je­lentettük be, az elnök pedig Szalánczival együtt megugrott, elvtársunk nem akart beszélni. De a nép azt követelte, hogy ha már őket a falusi papok bevezényelték, hallani akar­tak egynéhány igaz szót olyan embertől, aki igazán az ő érdekeiket szolgálja. Varga elvtárs nem tehetett mást, minthogy felálljon és beszéljen az ezer főre menő hallgatóságnak. Egyszeriben oly csend lett, hogy a tágas ud­varon minden moccanást meg lehetett hallani. Varga elvtárs néhány bevezető szavában jelle­mezte azt a bandát, amely a mai gyűlést elő­készítette, majd rátért a jelenlegi aktuális dologra, különösen a választói jogra. Nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Kenéz József elvtárs szólalt föl, ki az építőmun­kások ügyében éppen ott tartózkodott. Kenéz elvtárs beszédében lerántotta a leplet a csuhás bandáról és fölfedte titkos céljaikat. Majd ismertette a nemzetközi szociáldemokrata párt elveit s országszerte folyó küzdelmét, melyet a népjogokért folytat. Ekkor megjelent a rendőrkapitány s magából kikelve felszólította a jelenlévőket, hogy távoz­zanak, különben karhatalmat fog használni. Miután elvtársaink már úgyis elmondták, amit akartak s máskülönben sem volt jelen a gyűlés keresztény-szociális bejelentője, nem volt kifogá­suk a rendőrkapitány dühösködése ellen s miután Varga elvtárs buzdító szavai után elhatározták, hogy hat nap múlva gyűlést tartanak, amely majd még jobban belevilágít a keresztény szociálisok boszorkány-konyhájába, az egybegyűltek lelkes hangulatban szétoszlottak. Ezek után alig hisszük, hogy Szalánczi, a díszmunkás, még egyszer odamerészkedjék. EGYLETI HÍREK. A IX. ker. vas- és fémmunkás helyi­csoport folyó hó 22-én, rendkívüli taggyűlést tart. A tagok — tekintve a tárgy fontosságát — jelen­jenek meg teljes számban. Az építőmunkások I. és 11. kerületi befi­zető helyén 1906. április 20-án este fél 8 órakor az egyleti helyiségben (II. Medve­ utca 6.) fontos tagértekezlet lesz.

Next