Népszava, 1906. április (34. évfolyam, 78–102. sz.)
1906-04-18 / 92. szám
12 NÉPSZAVA 1906. április 18. désnek szövegét a két pénztár közösen állapítja meg. A szerződést mindegyik pénztár maga állítja ki tisztviselői és orvosai részére , azokat az új pénztár, mint jogutód, átvenni tartozik. b) hivatali és orvosi státusok egyöntetű beolvasztása a kidolgozandó szabályokhoz képest történjék, ugyanakkor a fizetési táblázatok is revízió alá vétetnek. c) Az Általános munkás betegsegélyző-pénztár tisztviselőinek nyugdíjügyenként rendeztetik, hogy visszamenőleg azok is beválthassanak két évet, mint amennyi idő a kerületieknek már befizetés után biztosítva van. d) Az egyesülendő pénztárak vezető tisztviselői, nevezetesen igazgatók és főorvosok hatásköre a •/• alatt csatolt tervezet szerint szabályoztatik s mindegyikkel az igazgatóság a •//. alatti mellékelt szerzdést köti meg. VIII. A két pénztár egyesülése tárgyában mind a két pénztár közgyűlése teljesen azonos szövegű határozatot hoz arra nézve, hogy meghatározott időponttól kezdve a másik betegsegélyző pénztárral egyesül. Az előterjesztés ezek után kifejti, hogy az egyesülés kérdésének elbírálásánál különben is csak két szempont képezheti vita tárgyát. Elsősorban az, hogy az egyesülés következtében az egyes pénztáraknál megszerzett jogok ne csorbíttassanak, másodsorban pedig, hogy a munkások autonómiája az egyesült pénztárban kellőleg biztosítva legyen. Az előterjesztésből kitűnik, hogy a megszerzett jogok mindkét pénztár tagjai és alkalmazottai részére teljes mértékben biztosítva vannak, jogcsorbítás tehát senkit nem ér. A munkások autonómiája szintén biztosítva van, nemcsak a feltételekben, de az alapszabályokban is s az egyesült pénztáraknál a vezető szerep kétharmad részben, a törvény követelményének megfelelőleg, a munkásoknak jut. A választási eljárás is olyképp szabályoztatik, hogy a munkások szabad akarata korlátlanul s minden befolyástól menten érvényesülhet. A közgyűlés tehát a munkásbiztosítás ügyének hatalmas lendületet ad, ha az egyesülést kimondja s eléggé meg nem becsülhető szolgálatokat tesz a betegsegélyző pénztárakhoz fűződő összes érdekeknek. Mert az egyesült pénztár képes lesz arra, hogy irányítani fogja a törvényhozást, döntő súllyal szólhat a tervezett törvényes intézkedésekhez s példájával követésre kényszeríti Magyarország összes betegsegélyző pénztárait. De más tekintetben e hatalmas pénztár bizonyára a munkásság megfelelő támogatásával, magába fogja olvasztani a tengődő s a maunká-Bokat csak károsító gyári és ipartestületi betegsegélyző pénztárakat és ha a fúziónak csak az lenne az egyetlen eredménye, hogy a munkásság megszabadul anyagi és erkölcsi érdekeit károsító e pénztáraktól, úgy ez magában véve is oly nagyszerű vívmány, amelyre még áldozatokkal is törekedni kell. Az öntudatos és szervezett munkásság egész Európában nagy erőfeszítéssel törekszik a betegsegélyző-pénztárak egységessé tételére. E törekvések következménye máris az volt, hogy több nagy városban a létezett pénztárak egybeolvadtak és hatalmas testületté váltak, amelyeknek mintaszerű berendezése és működése az egész művelt világ, de különösen az érdekelt munkásság elismerését legnagyobb mértékben kiérdemelte." Ma tárgyalta ügyét az esküdtbíróság Zsitvay Leó elnöklete mellett. A vádat Sztraca Gusztáv dr. képviselte, a vádlottat Weisz Ödön dr. védte. A lefolytatott tárgyalás után az esküdtek nem bűnösnek mondották ki a szerencsétlen asszonyt, mire a törvényt alkalmazó bíróság a vádalót felmentette. (§) A merénylő adópénztárosnő, Kiss Manó adópénztáros feleségének merényletéről, amelyet ez év január végén a Kerepesi úti vámhivatalban elkövetett Lányi Ede adóellenőr ellen, annak idején hírt adtunk. A szándékos emberölés kísérletének bűntettéért vizsgálati fogházba helyezett úriasszony a vizsgálat során panaszt emelt Lányi Ede és felesége ellen fóbecsületsértésért, magánlaksértésért, közbiztonságg elleni kihágásért. Panaszában előadta, hogy a merénylet napján egész délután Lányi Ede és a felesége az ő lakása előtt botokkal felfegyverkezve várták őt, miközben a legválogatottabb becsületsértéssel és agyonütéssel fenyegették, utóbb pedig lakásának ablakait beverték s Lányi berohanva a szobába, őt bottal ugy fejbe ütötte, hogy elszédült. Ezen ütés után vette elő a revolvert s lőtt önvédelemből támadójára, akinek a golyó két zápfogát kiütötte. Kiss Manóné ezen panaszát ma tárgyalta a büntető járásbíróságnál Császár büntető járásbíró. A tárgyalásra a panaszos aszszonyt a fogházból börtönőr kísérte elő. A bíró mielőtt ítéletet mondott volna ezen ügyben, elrendelte a panaszos ügyvédjének, dr. Wenzel Árpádnak kérelmére a Kiss Manóné ellen folyamatban levő szándékos emberölés kísérletének büntette miatti ügy iratainak beszerzését. Csakis ezeknek beszerzése után fog majd a bíró érdemben ítélkezni a panasz fölött. TÖRVÉNYSZÉK. (§) A prímás szerelme, Csapodár ember volt Nagyhajú Iván cigányprímás, aki a nálánál idősebb feleségével örökké házsártoskodott. Pedig az asszony dolgos, munkás nő volt, akinek volt is néhány száz forint megtakarított pénze, mikor nőül ment hozzá. Ezt a pénzecskét azonban beitta Nagyhajú Iván uram, aki nagyivásu ember is volt egy személyben. Mikor azután végleg a nyakára hágott a pénznek a primás úr, kiadta a szegény asszony útját, — menjen, mondá Iván, a primás, a fenébe. A szegény asszony bánatában szülei házához menekült. Ott azonban nem volt soká maradása. Nagyon szerette azt a semmi embert, feljött ismét Pestre az ura után. Felkereste abban a korcsmában, ahol az ura játszani szokott. Vesztére. A primás úr ott mulatott ujabb kedvesével. A szegény szerelmes asszony szeme könybe merült, mikor ezt a látványt maga elé kapta. Elszédült. Egy revolvert hordott magánál, kapta s fejbe lőtte vele Nagyhajú Ivánt. Ott maradt a cigány holtan. Az asszony maga ellen fordította a fegyvert — de csak megsérült. Meggyógyították . . . TŐKE ÉS MUNKA. A budapesti gázgyárak VIII. kerületi gyárában ismét élére álltották egyes emberek a munkásság ügyét. A gyárban ugyanis az utóbbi időben több munkásnak felmondottak oly okokból, amik igazán minden alapot nélkülöznek. Különösen Schön mérnöknek van sok a rovásán s hogy a munkásság már eddig is nem nyúlt a megtorláshoz, annak oka az a nem rég elfogadott határozat, hogy minden vitás ügyben kikérik először a vas- és fémmunkásszövetség közbenjárását. Sehmiedl elvtárs, a szövetség kiküldötte holnap fogja felkeresni a gázgyár igazgatóját, hogy megkezdje a tárgyalást, mely ha nem hozza meg a kívánt orvoslást, úgy a gázgyár munkássága alighanem még a hét folyamán leteszi a munkaszerszámot. A budapesti szíjgyártómunkások már második hete harcban állanak. Bár követeléseik nagyon csekélyek, a mesterek egy része mégis vonakodik azokat teljesíteni. Ennek fő oka az, hogy Freund úr, a főuszitó, előveszi minden tudományát, hogy mestertársait visszatartsa az engedékenységtől. Azonban lassanként magára marad, mert a mesterek azon része, mely bír némi emberi belátással, igyekszik megegyezésre jutni a munkásokkal. Jelenleg azonban a harc még folyik. Kőbányán Bánhegyi C. J. cipőgyárában a műhelyrend megtagadása miatt a munkások sztrájkba léptek. A tárgyalások mindkét részről megtörténtek, de mert a két heti felmondást megtagadta a gyáros, a sztrájk folyik. A váci építőmunkások bérharca folyik tovább. A keresztény-szociális egyletnek sikerült néhány ingadozó alakot eltántorítani a munkások igazságos ügyétől s beállítani a munkáltatók jármába, mint sztrájktörőket. E jó madarak neveit alább közöljük tagkönyvszámukkal együtt. Kiss Pál Amerikából érkezett új tag, mint főkolompos (10.016), Zerényi József (19.956), Wittner Ferenc, volt pénztárnok, bujtogató (9938), ifj. Csuk János (18.941), Kovács Péter (16.033), Spargel Antal (9963), Gönczöl Ferenc (13.280), Kurdi József eszelős (13.204), Schuvarcz János, a keresztény-szociálisok fogalmazója (1947), Kaufmann Tóni (1635). Ezek azok a gyászmagyarok, akik a mesterek jármát a nyakukra vették. Megvetés kisérje lépteiket. Szegeden az összes kárpitos-segédek már második hete sztrájkban állanak. A mester urak minden lehető dolgot elkövetnek ugy a fővárosban, mint a vidéken, hogy sztrájktörőket kerítsenek, ami azonban nem sikerült nekik. Most pedig nagy garral hirdetik, hogy majd ők megcsináltatják más városokban a sürgős fürdőberendezéseket s igy a szegediek — szerintük — még sokáig sztrájkolhatnak. Figyelmeztetjük az összes kárpitossegédeket, de különösen az aradi és fővárosi szaktársakat, hogy ha Lengyel-féle munkát akarnak csinál tatni velők, tegyék le a szerszámot. Egyben fölkérjük őket, hogy az összes műhelyeket ellenőrizzék. A szervezőbizottság. A miskolci mázoló-munkások — mint nekünk táviratozzák — ma általános sztrájkba léptek. A pápai mázoló- és szobafestő-munkások bérharc előtt állanak. Az eszéki építőmunkások bérharcba léptek. GYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. Csuhások Nagykárolyban. Felsült keresztény-szociális „népgyűlés''. — Saját tudósítónktól. — Nagykároly, április 16. A szerencsétlen néppárti banda megpróbálkozott keresztény-szociális bőrben beférkőzni a nagykárolyi munkásság körébe, de ez nem sikerült neki, mert a nagykárolyi szervezett munkásság felismerte piszkos szándékukat s a legcsúfosabb módon meghiúsította azt. A keresztény-szociálisok budapesti ügynöksége valami Szalánczi nevü jezsuita alakot menesztett le Nagykárolyba, hogy a népgyűlésen, mint a központnak „lelkes és becsületes gyári munkása", (!) referáljon. Hétfőn, délután 3 órakor a városháza udvarán meg is akarta nyitni egy Nemestóthy Szabó Antal dr. ügyvéd, de mihelyst meglátták a szervezett munkások az emeleti ablakban sunyi alakját, óriási „levele" kiáltásban törtek ki, ugy, hogy kénytelen volt a szótól elállani. E pillanatban előugrott egy Horváth Jenő nevű papocska s át akarta venni a szót. Azonban olyan lárma fogadta, hogy rögtön visszahúzódott s helyét Szalánczi, a „diszmunkás" foglalta el. Azonban ennek sem kedvezett a szerencse s több mint egy óra hosszáig állt az emelvényen, anélkül, hogy egy szót is kiejthetett volna. A gyalázó kifejezések egész áradata zúdult a diszes társaság felé s amikor látták, hogy itt nem lehet bolondítani, felszólították a papokat, tanítókat és a községi bírákat — kik a falusi népet bevezényelték a gyűlésre, hogy menjenek velük, mármint a vezetőkkel, egy kis megbeszélésre, de különszobába a városházára. Hogy odabent mit beszéltek nem tudni. Elég az hozzá, hogy bezárták az ajtót és úgy tárgyaltak. A csuhásoktól most már tiszta lett a levegő. Ekkor a nép elkezdett követelődzni és mindenáron hallani akarta Varga Ferenc elvtársat. Tudva azt, hogy a népgyűlést nem mi jelentettük be, az elnök pedig Szalánczival együtt megugrott, elvtársunk nem akart beszélni. De a nép azt követelte, hogy ha már őket a falusi papok bevezényelték, hallani akartak egynéhány igaz szót olyan embertől, aki igazán az ő érdekeiket szolgálja. Varga elvtárs nem tehetett mást, minthogy felálljon és beszéljen az ezer főre menő hallgatóságnak. Egyszeriben oly csend lett, hogy a tágas udvaron minden moccanást meg lehetett hallani. Varga elvtárs néhány bevezető szavában jellemezte azt a bandát, amely a mai gyűlést előkészítette, majd rátért a jelenlegi aktuális dologra, különösen a választói jogra. Nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Kenéz József elvtárs szólalt föl, ki az építőmunkások ügyében éppen ott tartózkodott. Kenéz elvtárs beszédében lerántotta a leplet a csuhás bandáról és fölfedte titkos céljaikat. Majd ismertette a nemzetközi szociáldemokrata párt elveit s országszerte folyó küzdelmét, melyet a népjogokért folytat. Ekkor megjelent a rendőrkapitány s magából kikelve felszólította a jelenlévőket, hogy távozzanak, különben karhatalmat fog használni. Miután elvtársaink már úgyis elmondták, amit akartak s máskülönben sem volt jelen a gyűlés keresztény-szociális bejelentője, nem volt kifogásuk a rendőrkapitány dühösködése ellen s miután Varga elvtárs buzdító szavai után elhatározták, hogy hat nap múlva gyűlést tartanak, amely majd még jobban belevilágít a keresztény szociálisok boszorkány-konyhájába, az egybegyűltek lelkes hangulatban szétoszlottak. Ezek után alig hisszük, hogy Szalánczi, a díszmunkás, még egyszer odamerészkedjék. EGYLETI HÍREK. A IX. ker. vas- és fémmunkás helyicsoport folyó hó 22-én, rendkívüli taggyűlést tart. A tagok — tekintve a tárgy fontosságát — jelenjenek meg teljes számban. Az építőmunkások I. és 11. kerületi befizető helyén 1906. április 20-án este fél 8 órakor az egyleti helyiségben (II. Medve utca 6.) fontos tagértekezlet lesz.