Népszava, 1906. április (34. évfolyam, 78–102. sz.)

1906-04-18 / 92. szám

1906. április 18 NÉPSZAVA — Vasúti katasztrófa. Marseilleből jelen­tik, hogy Auban mellett tegnap egy tehervonat összeütközött egy expreszvonattal. Egy vonat­vezető meghalt, több utas megsebesült. — Megégett kis fiu. Nagyváradról jelentik, hogy Csermő községben halálos végű­ szerencsét­lenség történt. Balla Juán csermői földmives György nevü három éves kis­fia fa házi tűzhely körül játszadozott, midőn egy tűzszikra kipattant, mitől a kis gyermek ruhája meggyuladt és ha­marosan lángba borult. Mire a szülei észrevették, a kis fiú összeégett és meghalt. — Pályázati felhivás. A siketnémák buda­pesti állami intézetének első osztályaiba a követ­kező tanévre 45 új növend­ék fog felvételni. Ezenkívül a felsőbb osztályokba felvételt nyernek oly siketnémák is, akik eddig valamely vidéki intézetben tanultak ugyan, de akiknek szülei idő­közben a székesfővárosba vagy annak közelébe költözvén, itt könnyebben tudják elhelyezni gyer­mekeiket. A vidéki 6 osztályú intézeteket végzett siketnémák itt a VII. és VIII. osztályokban foly­tathatják tanulmányaikat. Végül a megfelelő fel­sőbb osztályokba felvétetnek olyan gyermekek is, akik népiskolai tanulmányaik közben sikerül­vén meg, itt megtanulják a beszédnek szájról való leolvasását s ez után elemi ismereteiket ki­egészítik. A felvételek vallásra, nemre és nem­zetiségre való tekintet nélkül a folyamodványok beérkezésének sorrendjében fognak eszközöltetni. Az érdeklődőknek részletes tájékoztatást és fel­vételi nyomtatványokat egyszerű levélbeli meg­keresésre díjtalanul küld az intézet igazgatósága (Budapest, VIII., Mosonyi­ utca 8. szám). — Rendőrségi hírek. A rendőrség ma letartóztatta Vilkovics Vince 25 éves vaseszter­gályost, akit állítólag az a vád terhel, hogy ő szúrta meg vasárnap éjszaka Tüdős Ferenc 31 éves pincért a Rózsa­ utcában.­­ Tóth Rezső és Hullám Imre fiatal csavargókat is letartóz­tatta a rendőrség, mert több betörést követtek el. Ők fosztották ki a minap Katz Miksának az Izabella­ utca 69. számú házban lévő ékszeres boltját is. Henzel Oszkár magánhivatalnokot pe­dig e hónap elsején megtámadták és kirabolták. PÁRTÜGYEK. Elvtársak figyeljetek! A választási alap céljaira szolgáló block-szelvények (darabja 20 fillér) a titkár­ságnál már kaphatók. Felhívjuk a szervező­bizottságokat, h­ogy az összválasztmányi ülés határozatához ké­pest, a szelvények kivitele ügyében a lehető legsürgősebben intézkedjenek. Az összválaszt­m­ány határozata alapján minden szervezett munkád legalább 2 darab szelvényt tar­tozik venni, hogy ezáltal is hozzájáruljon a választási harc sikeréhez. A szelvények ára lehetőleg előlegezendő, a visszamaradt szelvé­nyeket a titkárság betltja. Ismételten kérjük a szervező­bizottságokat, hogy e téren is a legerőteljesebb agitációt fejtsék ki. Elvtársi üdvözlettel a párttitkárság. A szatmári pártszervezetet illető minden levél Klopfstein Ernő elvtárshoz, Vágóhíd­ utca 3/a. szám alá címzendő. SZAKMOZGALOM. A bicskei földmivesek a Richter-féle ven­déglőben húsvét másnapján sikerült értekezletet tartottak, melyen Bécs, Simon, Varga és Kuncz elvtársak felszólalása után kimondották, hogy e hó 22-én megalakítják a földmunkás-szövetség helyi csoportját. SZOCIÁLIS SZEMLE. Betegsegélyző-pénztárak fúziója. Budapest, április 17. I. Hosszabb idő óta folynak már tárgyalások az Általános munkás betegsegélyző-pénztár és a Budapesti kerületi betegsegélyző-pénztár között, a két pénztár egyesítése ügyében. A tárgyalások minden kérdésben megegyezésre vezettek s e hó 29-én mindkét pénztár közgyűlést tart, amely hivatva lesz az egyesülést elhatározni. Az Általános munkás betegsegélyző pénztár most adta közre múlt évi működéséről szóló je­lentését. A jelentés tartalmazza azon előterjesz­tést, melyet az igazgatóság az egyesülés ügyé­ben a közgyűlés elé terjeszt. Az előterjesztés kifejti, hogy: „az 1891. évi XIV. t.-c. alapján létesült be­tegsegélyző pénztárak a törvény hiányai és a közigazgatási hatóságoknak a törvény végre­hajtása körül tanúsított lanyha magatartása miatt ezideig feladatuknak nem voltak képesek megfelelni. Magyarországon a munkásság érdeklődését a szociálpolitikai törvények nem keltették fel any­nyira, hogy erélyesebben sürgetné a törvény­hozástól azok célirányosabb és megfelelőbb ki­építését, a betegsegélyző-pénztárakra hárul tehát a feladat, hogy a munkások érdekeit e téren képviseljék. A Budapesti általános munkás-betegsegélyző­pénztár és a Budapesti kerületi betegsegélyző­pénztár e feladatnak igyekeztek megfelelni és évről-évre minden alkalmat felhasználtak, hogy a kormányt a szociális törvényhozás hiányaira figyelmeztessék és sürgős orvoslást kérjenek. E törekvések mindezideig eredménytelenek marad­tak, aminek jórészben az utolsó évek politikai válsága az oka, mert a politikai helyzet a törvényhozás rendszeres működését is meggá­tolta. A két pénztár vezetősége évek óta abban reménykedett, hogy a betegsegélyző-pénztáraknak a kormány által tervezett reformja megvalósul s ennek keretén belül orvoslást nyernek a pénz­tárak sérelmei, helyesebben a munkások érdekei. Reméltük a balesetbiztosítási törvény megalkotá­sát is s hittük, hogy az utolsó években tervbe vett nagyobb szabású iparfejlesztési akció a szo­ciális törvényhozás teljes kiépítését meghozza. Sajnos, mind e reményeink megtörtek a politikai helyzet bizonytalanságán. Azonban a munkások jogos érdekei további halasztást nem tűrnek. A betegsegélyző-pénztári intézmény a mostani keretben újabb és újabb áldozatokat követel a munkásoktól, anélkül, hogy igényeiket kellő módon kielégíthetné. Így elodáz­hatlanul szükségessé vált, hogy a pénztárak gondoskodjanak tartalékalapról. Enélkül ugyanis a pénztáraknak még mostani szolgál­mányai sincsenek a tagok részére biztosítva s elő­forduló rendkívüli esetek a tönk szélére juttathatják a pénztárt, ami által az éppen akkor segélyre szoruló tagok óriási, soha nem pótol­ható károkat szenvednének. A mostani járulék­fizetős mellett gondolni sem lehet arra, hogy a pénztárak tartalékot létesíthessenek, mert a folyó bevételeket a kiadások rendszerint fel-­­ emésztik, noha a tisztviselők, különösen az or­vosok díjazása távolról sem olyan, mint ahogy szükséges volna. Szükséges volna pedig nemcsak az orvosok érdekében, hanem különösen abból a szempontból, hogy az orvosi testület lelkiisme­retes, szeretetteljes és szakavatott működése a munkások részére minden körülmények között biztosítva legyen. A helyzetével elégületlen or­vosi kartól nemcsak becsületes munkálkodást nem kívánhatunk, de az ily orvosok, mint a németországi események bizonyítják, alapjában megrendíthetik az egész betegsegélyző-pénztári intézményt. Másrészt meg kell szűnnie annak az állapot­nak is, hogy a betegsegélyző-pénztárak minden működése az adminisztrálásban kimerüljön; a pénztárak ne tegyenek mást, mint sablonosan intézzék a beteg tagok ügyes-bajos dolgait. E helyett szükséges és halaszthatatlan, hogy a pénztárak teljesen hivatásuknak éljenek és ne csak azt tegyék meg, amire a rossz törvény és a hiányos alapszabály kötelezi, hanem igyekez­zenek tagjaik részére oly intézményeket alkotni, melyek a munkásság egészsége szempontjából nélkülözhetlenek.­ E szempontok vezették a két pénztár, igazgató­ságát, amikor az egyesülés eszméjét felvetették. Az egyesülés feltételeit következőleg állapítot­ták meg: I. A pénztár címe: „Budapesti kerületi általános munkás beteg­segítő pénztár/ II. A tagok igényeire vonatkozólag kimondatik: a) Az alapszabályokban a tagok és családtagok megszerzett jogai biztosíttassanak. b) A járulékok 3 százalékban állapittatnak meg, de egyúttal a pénztár szolgálmányai is emeltetnek oly mértékben, hogy legalább a be­vételek 6 százaléka tartalékalapra legyen for­dítható. A segélyezések szolgáltatása tekintetében meg­állapíttatik tehát, hogy az új intézet alapszabá­lyaiban mindkét pénztár által eddig nyújtott segélyezéseken felől még a következők biztosít­tassanak a tagok, illetőleg családtagjaik részére: 1. A gyermekágy-segély négy hétről hat hétre terjesztessék ki. 2. A nem biztosított közös háztartásban élő nő részére szülés esetén öt korona szülésznői segély fizettessék. 3. Temetkezési segély a napibér harmincszoro­sában állapíttassák meg. 4. A táppénz az eddigi 20 héten felül még 6 hét egész és 13 hétig félösszegben fizettessék. 5. A nem biztosított családtagok elhalálozása esetére: gyermekek után 3-tól 14 éves korukig 10 kor., a közös háztartásban élő feleség után 30 kor. temetkezési segély fizettessék. 6. Gyógyfürdőbe utalt tagok részére az oda-és visszautazás költségei, a teljes ápolási és gyógykezelési költség és a családos tagok ré­szére még fél táppénz fizettessék. A bizottság egyben kimondja, hogy ezen se­gélyezéseket csak minimumnak tekinti és mihelyt a pénztár helyzete lehetővé teszi, a segélyezése­ket még nagyobb mérvben kiterjeszti. c) Miután az Általános munkás betegsegélyző­pénztárnak nagyobb számú oly önkéntes tagjai is vannak, kiknek a biztosításra kötelezettekéitől eltérő igényei vannak, ezen igények kielégítésére az Általános munkás betegsegélyző-pénztár va­gyonából taglétszámának arányában ezen kötele­zettség fedezésére megfelelő összeg kihasítandó és külön kezelendő mindaddig, míg ezen tagok igényt támaszthatnak. d) Azon önkéntes tagok pedig, akik biztosí­tásra kötelezettekként a kerületi betegsegélyző­pénztárnál vannak bejelentve, tovább fizethesse­nek mint önkéntes tagok is és ezeknek táp­pénzei a törvényes segélyeken, táppénzeken felül, ezen már említett és kihasítandó alapból legyenek fedezendők. Ezek szerint tehát az Általános munkás beteg­segélyző-pénztár önkéntes tagjainak biztosíttatik az a jog, hogy önkéntes tagságukat fentarthatják az esetben is, ha a kerületi betegsegélyző-pénz­tárnak biztosításra kötelezett tagjai is. III. Mindkét pénztár ezidőszerinti vagyon­állapota a kereskedelemügyi minisztérium 11666/1906. sz. leiratához csatolt jelentés sze­rint hitelesen megállapittatván, a vagyonból fenn­álló tartozások levonatnak s ugy a fenmaradó vagyon, mint a netán fenmaradó tartozás az új pénztárt fogja illetni. A tartozások attól az időtől kezdve lesznek fizetendők, amidőn a vagyoni viszony tisztába lesz hozva. Az általános munkás-betegsegélyző-pénztár megállapítandó cselekvő vagyonából azon önkén­tes tagjai segélyezési igényei biztosítása céljából, s akik a kerületi betegsegélyző-pénztárnál is bizto­sítva vannak. „Önkéntes tagok alapja” címmel külön alap hasítandó ki azzal a kikötéssel, hogy az igényjogosultak igényének kielégítése után az alap átmegy az új pénztár vagyonába, esetleg tartalékalapjába. IV. a) A pénztár elnökének mindkét fél által előzetesen kölcsönösen kijelölt személy válasz­tassák meg. A pénztár alelnökei is már most kijelöltessenek. b) Az alapszabályokban kimondandó, hogy a közgyűlés 450 küldöttből, az igazgatóság 36 tag­ból áll és ezek kétharmad része mindenkor a biztosított tagok közül választandó. c) A választási eljárás azon mód szerint sza­bályoztassék, mint ahogy az Általános munkás betegsegélyző-pénztár mostani alapszabályai is előírják. d) Az első igazgatóságba mindkét pénztár egyenlő arányban jelöl tagokat, akiknek válasz­tása kölcsönösen biztosíttatik. A jelöltek névsora azonban előzetesen megállapítandó. e) Mindkét igazgatóság, illetve közgyűlés egyetértőleg állapítja meg az új alap-, szolgá­lati, ügykezelési és fegyelmi szabályokat. V. Az orvosi rendszer kérdésében megállapít­tatik, hogy az orvosoknak területi hatásköre jelöltetik ki, az érdekelt orvosok kölcsönös bele­egyezésével, esetleg kártalanításával. A tagok a pénztári orvosok között szabadon választhatnak. VI. Az egyesült pénztárak székhelye, illetőleg székháza tekintetében a kereskedelemügyi minisz­térium 9403—1906. sz. véleménye alapján meg­állapíttatik : A fúzió létrejötte után mindkét pénztár irodai és ambulatóriumi helyiségei az Általános Munkás-Betegsegélyző­ Pénztár Dob­ utcai házában nyer­nek ideiglenes elhelyezést. Az új székház a Budapesti Kerületi Beteg­segélyző­ Pénztár Damjanich­ utcai területén épít­tetik fel az egyesült pénztár igazgatósága által megállapítandó terv szerint. VII. A tisztviselők, orvosok és alkalmazottakra vonatkozólag határoztatik: a) Az összes alkalmazottak (orvosok, tiszt­viselők, szolgák stb.) eddig megszerzett jogai külön szerződésben biztosíttatnak, amely szerző- 11

Next