Népszava, 1906. június (34. évfolyam, 128–153. sz.)
1906-06-21 / 145. szám
1906. június 21. NÉPSZAVA súlyos testi sértés bűntettét állapították meg s ezen verdikt alapján a biróság a btkv. 92. §-ának alkalmazásával hat hónapi fogházra ítélte a vádlottat. (§) Panaszosból — vádlott, Freimann Áron Garay-téri vasedény-kereskedő egy pozsonyi cégtől körülbelül hatezer korona értékű árut vett át bizományban. Az árut egy esztendő alatt eladta, de el nem számolt. Amikor a cég már följelentéssel fenyegetőzött, Freimann Áronnak furcsa ötlete támadt, hogy a följelentést megelőzze. Az idén, május 23-án, ugyanis a pozsonyi gyár igazgatója és három alkalmazottja ellen följelentést tett rablás, zsarolás és magánlaksértés miatt. Följelentésében elmondotta, hogy fentiek május 2-án és 22-én erőszakkal behatoltak az üzletébe s onnan több ezer korona értékű árut raboltak el. Miután a nyomozás kiderítette, hogy a följelentés alaptalan volt, a királyi ügyészség a sikkasztáson kívül még hamis vád bűntettéért is vádiratott adott be Freimann ellen, aki e vádirat ellen kifogásokkal élt. Ma tárgyalta kifogásait a vádtanács és Káldor Gyula dr. védő előterjesztése után elrendelte a vizsgálatot Freimann feljelentése tárgyában, hogy ez mennyiben felel meg a valóságnak. Egyben pedig elrendelte a vádtanács a letartóztatott Freimann szabadon bocsátását. TŐKE ÉS MUNKA. Munkások! Elvtársak! Heller F. fölirású pipát ne vásároljatok! A Schlick-gyári munkások mozgalma. A Schlick-gyár vas- és fémmunkásai helyzetük javítása érdekében mozgalmat indítottak. Egyik budapesti gépgyárban sem fizetik a munkásokat oly rosszul, mint a Schlick-gyárban. Nagyon kevés azoknak a száma, kiknek 30 fillér óradíjuk van. Innen van az, hogy a Schlick-gyár épületlakatosmunkákat jóval olcsóbban vállal, mint a tisztességes béreket fizető lakatosmesterek. A munkások mindezideig időntúli munkával igyekeztek hiányos keresetüket pótolni, midőn azonban látták, hogy helyzetük így is napról-napra rosszabbodik, kezdtek gondolkozni, hogy mitévők legyenek. Egy küldöttséget menesztettek az igazgatósághoz, hogy a túlórákat a rendes napi óráknál 25 százalékkal jobban díjazza. Az igazgatóság a kérelmet elutasította, mire a munkások a gyárra a bojkottot mondották ki. Azóta az igazgatóság mindent megpróbál, hogy a munkások mozgalmát letörje, ebben segítségére van neki a gyár munkásainak egy töredéke, akik munkástársaik elárulásával akarnak maguknak érdemeket szerezni. A munkások kedden gyűlést tartottak, amelyet az igazgatóság azzal akart meghiúsítani, hogy kényszerítette a munkásokat nyolc óráig dolgozni. De annak dacára, mégis szép számban jelentek meg. Elhatározták, hogy a bojkottot továbbra is fentartják és új munkást nem engednek dolgozni. Felkérjük az építőmunkásokat, hogy szervezetlen Schlick-gyári munkást ne tűrjenek az épületeken. Budapesten a cipészmunkások Lemberger József nádor utcai cipészmester műhelyét, a jogos követelések megtagadása miatt bojkott alá helyezték. A budapesti kályhássegédek általános sztrájkja nyolc heti küzdelem után, a mai napon teljes eredménnyel véget ért. A kályhássegédeknek nem kell lehajtott fővel, hanem büszkén, emelt fővel a munkát ismét felvenni, a munkáltatók pedig beláthatták, hogy a szervezett munkásokkal számolni kell ma már. A kályhások sztrájkjából tanulhatnak mindazok, akik a szervezkedésnek ellenségei. Olyan eredmény után, mint amelyet ők elértek, nem lehet vesztességnek számítani azt a nyolc hetet, melyet a sztrájktanyán voltak kénytelenek eltölteni. Igaz, hogy a sztrájkolók segélyezése nem a legfényesebb volt, azonban ők abban a tudatban, hogy igazságos ügyüknek előbb-utóbb győzni kell, kitartottak a legutolsó napig. Sőt, a Hardtmuth-cég hét sztrájktörője belátva tévedését, meghajolt a szaktársak előtt és bocsánatot kérve fogadták, hogy soha nem fognak ellenük véteni. Azonban a kályhássegédek ne higyjék, hogy a harcnak vége. Most kezdődik a második harc, hogy azt amit kivívtunk, meg is tudjuk tartani. Tapasztaltuk, hogy zsebre tett kezekkel nem tudjuk várunkat a szakegyletet megerősíteni. Világosítsuk fel szaktársainkat, ismertessük meg velük a szervezet erejét és agitáljunk mindenütt! Hogyha majd ismét össze kell mérni erőnket a tőkével, ne kelljen többé számolni a sztrájktörőkkel. A sztrájktörők a következő nyilatkozatban kérnek bocsánatot: Alelírott kályhássegédek szaktársainktól ezennel bocsánatot kérünk és ígérjük, hogy ezután a szakegyletnek buzgó és harcos katonái leszünk. Elismerjük, hogy a bérharc alkalmával szaktársainknak árulói voltunk. Azonban fogadjuk, hogy hibáinkat a reánk rót kötelességekkel együtt a legrövidebb idő alatt jóvá fogjuk tenni. Tilke Alajos, Nindl Ede, Dvorzsák János, Totterer József, Kőnig Ferenc, Bártás Gábor, Balázs István. A szervezőbizottság. A sárospataki kömivessztrájk, öntudatra ébredt végre a sárospataki fehér rabszolgák elnyomorodott csapata. Belátták a szervezkedés áldásait és ime, már a közeljövőben élvezni is fogják azt. Folyó . hó 11-én sztrájkba léptek, nem tűrhetvén tovább a kapzsi munkáltatók gyalázatos eljárását. 14 pontból álló követelésükben jobb bért, órarendszert, méltányos emberi bánásmódot követeltek. A bordélyházakban mulatozó munkáltató uraknak ez persze nem tetszik és a puszipajtás szolgabíró úrral intézkedtek rögtön a sztrájk leverésére. Jogtalanul feloszlatták a sztrájktanyát és visszatartották a munkakönyveket és hogy hívek maradjanak a kongóvölgyi basák tradícióihoz, ottjáró Baticz elvtársunkat 600 koronára, 30 napi elzárásra és kiutasításra ítéltették. És legyen ezután még egy rinocérosz pofájú koalíciós „népképviselő", ki elég merész arra, hogy jogállamnak nevezze ezt a szolgabiró basákkal telített rabszolgatelepet. Figyelmeztetjük az ország öntudatos épitőmunkásságát, hogy kerüljék Sárospatakot és sárospataki mesternél se ott, se vidéken ne vállaljanak munkát. A szervezőbizottság: Ferenc dijnokal. E cím alatt közöltük e hó 15-iki számunkban azokat a tarthatatlan állapotokat, melyek a m. kir. postatakarékpénztáraknál évek óta uralkodnak. Most alkalmunk van néhány ujabb adattal szolgálni. J. dijnok tüdővészes beteg. E napokban 1 koronás bélyegű orvosi bizonyítvánnyal a kezében jelentkezett Fáy számtanácsosnál és tőle négy heti szabadságot kért. A számtanácsos úr cinikusan mosolyogva azt felelte: „Várjon barátom, egy kicsit, talán kibírja ugy is, mert ha nem, ugy is kidobják!" És a szerencsétlen fiatalember a koronás bizonyítvánnyal a zsebében tovább nyögi a munkát. R. nevü dijnok vesebajban szenvedett s vidéki fia lévén, haza kellett volna utaznia kezeltetése végett. A szabadságot ugyan megkapta, de Schlafszky Zrínyi úr, a hatalmas törzsfőnök felszólította, írjon alá egy nyilatkozatot, melyben lemond napidíjáról! Ahelyett, hogy a létszámot emelnék, a tanácsos urak mindenképp arra törekednek, hogy a napról-napra szaporodó munkaanyagot a meglevő személyzettel törik-szakad, elvégeztessék. Fáy úr kétségbeesetten erőlködik, hogy mindenképp észre vegyék és erre jó alkalom neki, hogy a személyzetet reggel VIE órától délután 4-ig dolgoztassa. Épp e napokban jelentette ki, hogy az inspekció este 718-ig tart, szabály szerint pedig köteles mindenki rendkívüli időben, rendkívüli szolgálatot teljesíteni, „tehát, ha kell, dolgoznak reggel 7s8-tól este VtB-ig!" A rendkívüli szolgálat már hónapok óta tart és így, ha a munkával véletlenül készen vannak két órakor — tulajdonképpen ez volna nevezhető rendkívüli szolgálatnak. És mindez a szemérmetlen kizsákmányolás csak azért van, hogy néhány stréber észrevétesse magát! Vájjon hány elpusztult, tönkretett élet száradt ezeknek a lelkén, míg tanácsosok, a Ferenc József-rendnek lovagjai lettek? A szatmári-i asztalos munkáltatók munkásaikat folyó hó 17-én, vasárnap délután, határozatilag 8 hétre kizárták a munkából. Okot erre az szolgáltatott, hogy a munkások előző szombaton munkabér-követeléseket állítottak fel és a választ hétfő reggelre kérték. A mester urak a legerősebb fegyvert szegezték a munkások ellen, mely azonban visszafelé sült el. Hétfőn reggel a kizárt asztalosmunkások — szám szerint mintegy 130-an — egyhangúlag elhatározták, hogy a mester urak eme eljárásával szemben hasonló fegyverrel fognak élni és kimondták, hogy követelik a város elöljáróságától, hogy részükre haladéktalanul adjanak ki ingyenes vasúti jegyet, mert még a mai nap folyamán egytől-egyig el akarják hagyni a várost. Lett erre azután ribillió ! Látás-futás. Kloppstein Ernő titkár-elvtársunk ellen nagy hajszát indított a hatóság, kutatták, beidézték s a legképtelenebb módon akartak jogalapot teremteni kiutasítására, ami azonban nem sikerült. Az első békéltető tárgyaláson a munkáltatók egyhangúlag tiltakoztak az ellen, hogy Klopfstein elvtársunk jelen lehessen, de a miniszteri rendeletre való hivatkozással a főkapitány is belátta, hogy a mesterek ezen okvetetlenkedése nem vehető figyelembe. Ezen a tárgyaláson a legpiszkosabb módon viselkedett Tankóczi kapitány, aki a munkásokat toloncolással fenyegette meg s mint tárgyalást vezető elnök, mindjárt referádát is tartott és a munkások jogos követeléseit el akarta sinkofálni. A tárgyalás nem is vezetett eredményre. A munkások azután kijelentették, hogy többet nem hajlandók tárgyalásba bocsátkozni, de annál a mesternél, aki aláírja a munkások kidolgozott műhelyrendjét, munkába állanak, azt pedig, aki nem írja rögtön alá, bojkott alá helyezik, a munkanélküli munkások pedig Szatmárról elutaznak. Estére már huszonöt munkás utazásra készen állt, mikor a mesterek küldöttsége megjelent a munkások gyülekező helyén és kérték, hogy még egyszer bocsátkozzanak tárgyalásokba, mert ők megadnak mindent. Éjjel 10 órakor a munkások győzelme teljes volt. A munkáltatók megadták a 9 és fél órai munkaidőt, a 12 órai átlagos munkaidővel szemben, mely eddig Szatmáron volt. Minimális munkabér 2.40 K, a régi 1.60 K-val szemben. Május elsejét elismerték ünnepnek, úgyszintén a munkaközvetítést is. A darabszámos munkát megszorították. Munkaidőn túl 15 százalékos kárpótlékot, vidéki munkálatoknál 25 százalékot kapnak. A munkások összetartása például szolgálhat minden asztalosmunkásnak. Ugyanott a Neuschloss-féle gőzfürész-gyár munkásainak harca folyik. A gyár már hajlandó bizonyos engedményekre, melyeket azonban a munkások nem fogadnak el. Az erzsébetfalvai pipagyár munkásainak harca egyre tart. Miután Heller, a gyáros, mindenképpen üldözi volt munkásait, még ha máshol kaptak is munkát, a sztrájkolók az összmunkássághoz fordultak, hogy bojkottálják az Erzsébetfalván lévő Stein és Rosenstrausz-féle gyufagyárat, mely szintén Heller tulajdona. Az összmunkásság legközelebb határoz a bojkott felett. A bajsai aratómunkások egy része beszüntette a munkát, a nagyobb része meg bérmozgalom előtt áll. A környékbeli földmunkások ne nehezítsék meg a harcot, az elvtársak meg világosítsák föl az indifferens munkásokat és hassanak oda, hogy ne legyenek sztrájktörök, A sztrájkolók. A monori építőmunkások megegyezésre léptek a mesterekkel, mivel oly munkarendet sikerült nekik a mesterekkel elfogadtatniok, amely részükre haladást jelent. A nyíregyházai ácsmunkások harca változatlanul folyik. A munkáltatók olyképpen akarják a munkások benyújtott követeléseit figyelmen kivül hagyni, hogy elhatározták maguk között, hogy a végsőig ellenállnak. Elő is ráncigálják a falusi kócosokat és azokkal végeztetik a munkát. Különösen Szilágyi Miklós pökhendiskedik s ebben méltó társa Hogyan Mihály. Tárgyalás is volt már, de ez csak muszájból történt meg s nem is érdemes bővebben megemlékezni róla. A hatóság pártfogásába vette a munkásnyuzókat , meghívókat küld a munkásoknak, de hiába, nem tud fogást csinálni, mert a munkások nagy része már vidéken dolgozik. Öntudatos munkás Nyíregyházát kerülje mindaddig, míg a zárlat tart. Laczkofszki János asztalosműhelyére (Király utca 103.) az ott dolgozó munkások kimondták a bojkottot, mert ellenére, hogy már az egész vonalon 9 órát dolgoznak az asztalos iparban, ő még mindig csak biztatta a munkásait e tekintetben. Ha ez a kócos azt hiszi, hogy ő meg fogja akasztani a haladás kerekét, akkor végtelenül csalódni fog, mert asztalossegéd nála addig nem fog dolgozni, míg jogosult követelésüket teljesíteni nem fogja. A szervezőbizottság. Bocsánatkérés. Alólkrott elismerem, hogy úgy a helybeli, mint az összmunkásság törekvéseit minősíthetetlen magaviseletemmel gátoltam, miért is az összmunkásság, de különösen a helybeli szaktársak bocsánatát kérem és egyben ígérem, hogy a jövőben mint öntudatos, szervezett munkáshoz illik, teljes erőmből igyekezni fogok elkövetett hibáimat jóvátenni. Hódmezővásárhely, június 17. Mihályi László, festősegéd.