Népszava, 1907. január (35. évfolyam, 1–27. sz.)
1907-01-04 / 4. szám
1907. január 2. NÉPSZAVA A kávéházi főnökök gaz fenyegetései és a hatóság nemtörődömsége a szervezett munkások között leírhatatlan elkeseredést keltett és csupán szervezettségüknek tulajdonítható az, hogy a munkáltatóktól megjelölt erőszakossághoz nem folyamodtak. A szervezett munkásság majd kideríti: ki volt az orvtámadó és kik voltak a fölbérlők és ezeket azután minden késelés nélkül meg fogják tanítani emberségre. A szervezett pincérek pedig csak azért is győzni fognak. — Előléptetett isten. Pekingi távirat jelenti, hogy a császár ediktumot bocsátott ki, amelyikben Konfuciust a legfőbb istenségeit sorába lépteti elő. Gratulálunk Konfucius úristennek a jól megérdemelt előléptetéshez. — A tengerészkatonák kínzása. Bécsből jelentik. A „Deutsches Volksblatt" mai reggeli száma feltűnést keltő esetekről ad hírt. A bécsi lap szerint december 3-án a Sancte Georg nevű osztrák-magyar hadihajón, amely éppen akkor készült elhagyni a fiumei kikötőt, az őrparancsnok tiszt reggel öt órakor a legénységet a fedélzetre gyűjtötte s azt parancsolta, hogy a tengerészek a fedélzeten levő vizesedényekben mosakodjanak meg. A legénység azonban nem engedelmeskedett a parancsnak. Az őrparancsnok tiszt erre jelentést tett a hajóparancsnoknak az esetről, aki erre a legénységet reggel hét óráig büntetésből gyakorlatoztatta. Később ugyancsak az őrparancsnok elrendelte, hogy a fedélzetre egy ladikot húzzanak föl. A legénység azonban ismét nem engedelmeskedett, oda állott ugyan a kötelekhez, de nem húzta fel a ladikot. A legénységet csupán a hajóparancsnok közbelépése bírta rá arra, hogy a munkát elvégezze. A másik eset december 17-én a pólai tengerészeti arzenálban történt, amikor a legénységet a hajóra szállították. Ott a legénység nem engedelmeskedett annak a parancsnak, hogy a függőágyakkal együtt a fedélzeten gyülekezzék össze. Ott is közbe kellett lépnie a hajóparancsnoknak. Az ellenszegülőket tizennégy naptól hat hónapig terjedő áristommal és egytől nyolc napig terjedő magánelzárással büntették. Mindkét eset természetesen azért történt, mert a legénység felháborodott a tisztek barbár bánásmódja miatt. — „Külföldön élő hírneves hazánkfia". Különös vasúti kalandja volt — amint Bécsből írják — tegnap este Schostal Teréznek, egy őrmester feleségének. Az eset részletei a következők : Schostalné tegnap este nyolcéves leányával Brünnből, ahol a karácsonyi ünnepeket töltötte, Bécsbe utazott. Az asszonynak, Bundenburgban kellett volna átszállania; itt legnagyobb meglepetésére észrevette, hogy a zsebében levő pénztárcája, amelyben több száz korona kénpénz volt s két vasúti jegye eltűnt. A kalauz, akinek panaszkodott, megnyugtatta a kétségbeesett asszonyt s a vonat utasait kezdte megfigyelni. Csakhamar feltűnt, hogy az, utasok közül egy idősebb ember hiányzik. Átkutatta a vonat összes illemhelyeit is. Az egyik illemhely ajtaját hosszabb ideig zárva találta s miután többszöri kopogtatásra sem kapott feleletet, az ajtót erőszakkal feltörte. Nem hiába, mert tényleg a gyanúsított férfire akadt, sőt a földön az eltűnt két vasúti jegy is látható volt. A vonat ekkor már Floridsdorf (Bécs egyik külvárosa) állomására érkezett. Az állomáson a tolvajt a kalauz egy rendőrnek adta át, aki a kerületi kapitányságra vitte. A kapitányságon csakhamar felismerték benne Rewitz Adolf, 4. éves zsebtolvajt, aki nem régen hagyta el a börtönt, ahol 8 évig volt. A megmotozásnál 142 korona készpénzt találtak nála. A letartóztatott veszedelmes tolvajt, aki sclsi tatai születésű, az ügyészséghez vitték. — Vasutassors. Az új év első napját is véres vasúti katasztrófa köszöntötte, amiről a hivatalos jelentés a következő sorokban számol be: E hó 1-én déltájban a kassa-oderbergi vasút osztrák vonalának Orlau és Reichwaldau állomásai között a 76. és 56. számú tehervonatok összeütköztek, mely alkalommal Schaumann mozdonyvezető súlyosan megsérült és később meghalt, Orbán mozdonyvezető és fűtője könynyen megsérültek. Két mozdony és nyolc kocsi megrongálódott. Az akadály miatt a személyforgalom átszállással bonyolíttatott le. A pályát ma délelőtt ismét szabaddá tették. — A petrovai postarablás. Felsővisóról a postarablógyilkosság ügyében még a következő részleteket jelentik: A petrovai postarablógyilkosokat mind elfogták. A tettesei: Mihályka János postakocsis, Bilasko László mezőőr, Filipcsuk Jónás gazdálkodó, Perl Mojse Leeb, Perl Majer és Húsz Ábrahám üzérek. Mihályka a gyilkosság estéjén az előző megbeszélés szerint gyalog ment Visóvölgy felé. Mikor Bisztrát áthaladta, a postaszán utól érte és a csendőrőrmester, mivel ismerte Mihálykát, megengedte, hogy a szánon hátul helyet foglaljon. Alig haladtak egy kiloraétert, az őrmestert egy fadarabbal hátidról úgy fejbeütötte, hogy azonnal összeesett. A kocsis megrémülve sikoltozott és menekülni akart, de Mihályka gyorsan megragadta és biztosította, hogy bántódása nem lesz, csak hajtson tovább. Így haladtak tovább néhány száz lépésnyire egy facsúsztatóig, hol Mihályka öt társa várta a zsákmányt. Alig hajtották be a szánt a félreeső helyre, Husz Ábrahám első teendője az volt, hogy a láda felfeszítésére hozott vasdoronggal a postakocsist agyonütötte. Ekkor azután felfeszítették a ládát, kivették a pénzt és visszamentek Petrovára, hol a pénzt csak 23-án este, özv. Pali Zsigmondné istállójában osztották szét, éppen akkor, amikor az ügyész és a vizsgálóbíró a gyilkosság színhelyén voltak. A vasdorongot és a fadarabot ugyancsak az istállóban dugták el, hol azt a csendőrség Mihályka vallomása után meg is találta. Mihályka mindent bevallott részletesen, de a többiek makacsul tagadnak és eddig a pénzből csak 8000 korona került meg. Mihályka vallomása szerint, midőn a felsővisói posta december 15-ikén 90 ezer koronát szállított, akkor is kísérletet tettek, de a szánt kisérő csendőr fegyvert fogott reájuk és igy meghiúsult a kísérlet. Érdekes a dologban, hogy még mielőtt a tetteseket elfogták, Mihályka segédkezett a meggyilkolt csendőrőrmester és a postakocsis holttesteinek boncolásánál és ezért 4 korona dijat fizettek neki. — A férjgyilkosság vádja. Keszthelyről írják: Fügh Dénesné ellen, akit férje, Fügh Dénes őrnagy meggyilkolásával vádoltak, az ügyészség elejtette a vádat és szabadlábra helyezték. A szabadlábra helyezés és a vádelejtés a többi körülmények között abban leli megokolását, hogy Nagykanizsán ez ügyben az ottani lőtéren fegyverpróbákat tartottak melynek során megállapították, hogy a lövés Füghüt csak kívülről érhette, mert a golyó hosszabb utat tett meg s útközben akadályra talált. Már pedig az valószínűtlen, hogy Fuglié kiment volna a terraszra s a bizonytalan helyzetben megkockáztassa a lövést, amely tíz eset közül csak egyszer találna és akkor sem bizonyos, hogy halálosan. Az a föltevés lépett tehát e vélemény alapján előtérbe, hogy Filghöt ki akarták rabolni. A gyilkos valószínűleg nemcsak Filghot, de Filghnét is meg akarta gyilkolni és mikor belőtt, nem hallván a zajt, hinni kellett, hogy nem talált. E körülmények a vádat teljesen meggyengitették és ennélfogva a vizsgálóbíró Filghnét szabadlábra helyezte s ellene az eljárást megszüntették. — Hajógyár-égés, Londonból táviratozzák. A portsmouthi állami hajógyárban tegnap este nagy tűz támadt, amely sok ezer font értékű készletet elpusztított. Bár ha a városi tűzoltóságot munkájában a kormánydokkok tűzoltó vonatai és a kikötőben levő hadihajók legénysége támogatta, a tűz rohamosan terjedt. Hajnali 2 óráig a tűzoltók munkája csak annyi eredménnyel járt, hogy a tüzet eredeti helyére korlátozták, minthogy azonban erős szél a lángokat a hajógyár falán át a kikötő felé korbácsolja, attól tartanak, hogy a tűz a kikötőkre is átcsap. Eddig semmi kilátás nincsen rá, hogy azokat az épületeket és készleteket, melyekbe a tűz belekapott, megmenthessék. — Beiratások a műegyetemen. A kir. József-műegyetemen a beiratások az 1900—7. tanév 11. felére január 7-től 19ig tartanak. E határidőn túl, legfeljebb február 18-ig, csak azok kaphatnak kivételes engedélyt az utólagos beiratkozásra, akik a rektorhoz intézett s kellően bélyegeit folyamodványukban hitelt érdemlően igazolják, hogy késedelmük oka betegség vagy egyéb legyőzhetetlen akadály volt. A később történő beiratkozásra a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter sem ad engedélyt. Egész vagy fél tandíjmentességért csak azok a jó előmenetelt tanúsító hallgatók folyamodhatnak, akik szegénységüket hatósági szegénységi bizonyítvánnyal tudják igazolni. A tandíjmentességi folyamodványokat, a beiratkozásra kitűzött határidő alatt, a rektori irodában kell benyújtani. A folyamodás benyújtását igazoló jegyeket, másnap csak azok a hallgatók fogják megkapni, akik a szabályzat értelmében a tandíjfizetés alól felmenthetők. —, Újabb rablóhadjárat. A „Politikai Értesítő" jelenti: Teljesen hitelt érdemlő forrásból arról értesítenek bennünket, hogy a kicsinyben és nagyban a szén elárusításával foglalkozók, a legutóbbi napok kedvezőtlen időjárását kihasználva, a szénárak tekintetében kartellt kötöttek, úgy, hogy az árak 80 fillérrel, 2 koronával szöktek fel. Összefüggésben volt ez azzal is, hogy a közúti és városi villamos vasutak szénkészlete megcsappant és a nagyhófúvások miatt a készletpótlása ideig-óráig haladékot szenvedett. Ez azonban a széndrágulást maga után nem vonhatta, mert a vasutaknál máig is, különösen porosz szén óriási mennyiségben van felhalmozva, amelynek birtokában a szénkereskedők az egész piacot uralni és az árakat diktálni remélték. Igaz ugyan, hogy a porosz határon történő vagyontorlódások miatt a szén ideszállítása nehézségekkel jár, valamint az is igaz, hogy a szénfejtéshez használt dinamit ára felment, azonban mindez nem teszi jogosulttá azon óriási árköveteléseket, amelyekkel a szénkereskedők Budapestnek a drágasággal amúgy is küzdő közönségével szemben fölléptek. Értesülésünk szerint különösen a szegényebb lakossággal bíró kerületekben az elöljáróságoknál már konkrét panaszok is tétettek és általánosan remélik, hogy a főváros illetékes hatóságai a szénnek, mint legfontosabb életszükségleti cikknek mesterséges megdrágítására irányuló mahinációkat részben megakadályozni, részben, ha elkövettetett, kiméletlenül üldözni fogják". Csak már látnánk azt az üldözést s a mahinációk megakadályozását! — Kilenc gyilkosság az adó miatt. Madridból (ugy látszik, a délamerikai Argentína állam Madridjából, szerk.) jelentik, hogy£a,gnnban a fogyasztási adó beszedésénél összeütközésre került a dolog, mely verekedéssé fejült. Ez alkalommal két embert megöltek, hatan megsebesültek. Alicanteban ugyancsak az adóbeszedésnél szintén verekedés volt. Ott egy embert öltek meg és hármat sebesítettek meg. — Buenos-Airesből táviratozzák. A lapok pergaminos jelentése szerint a városi adók ellen tüntetések voltak, mely alkalommal a tüntetőkra rendőrségre lőttek. ITK szerint hat ember életét vesztette, tizennégy megsebesült. — Annyi bizonyos, hogy ez az adó sem lehet igazságos, ha így kell beszedni. — Munkássora. A Máv. északi főműhelyének tetőzetéről hólapátolás közben lezuhant Mangyuka J. napszámos és holtan terült el a földön. Bevitték a törvényszéki orvostani boncoló intézetbe. — Kevés a Péter-fillér. Rómából jelentik, hogy sok jel mutat arra, hogy a pápa ki akar békülni a Kriinállal és az a terve, hogy az 1871. évi törvényben garantált 3.226.000 lírát, amelyet IX. Pius visszautasított, elfogadja és a francia klérusnak adja. — Dühöng a sovinizmus. Brünnből táviratozzák. Egy cseh lap jelenti, hogy Znaim német község tanácsosai elhatározták, hogy a városi temetőben nem tűrnek meg cseh felírásokat a sírköveken és nem adnak az országos és hetivásárokon cseh kereskedőknek és iparosoknak helyet. — Öngyilkos bécsi ügyvéd. Bécsből jelentik, hogy dr. Lederer Tivadar bécsi ügyvéd, kormánytanácsos Meránban öngyilkosságot követett el. Lederer egyike volt Bécs legkiválóbb és legkeresettebb ügyvédeinek. Nagy iparvállalatokat is alapított. — A vasúti összeütközés, mint a rendőrség segítője, Hamburgból jelentik: Weilheimer Lipót kereskedő kétszázezer márka adóssággal csődöt jelentett bennemrégen, hogy helyzetét még könnyebbé tegye hitelezőivel szemben, a rendőrségen azt jelentette, hogy az üzletébe betörtek és elvittek tizenkilencezer koronát. Mikor a rendőrség rájött, hogy a betörést és lopást a kereskedő csak kitalálta, hogy megtévessze a hitelezőit, megindította ellene az eljárást. Weilheimer és a könyvvezetője, hogy a rájuk szakadó bajoktól meneküljenek, megszöktek Hamburgból, de szerencsétlenségükre éppen azzal a gyorsvonattal akartak elszökni, amely Ottersbergnél összeütközött egy másik vonattal. A szökő emberek nem sebesültek meg veszedelmesen, de kézrekerültek s nekik ez is elég nagy veszedelmet jelent. Mindjárt vissza is vitték őket Hamburgba.