Népszava, 1907. január (35. évfolyam, 1–27. sz.)

1907-01-04 / 4. szám

1907. január 2. NÉPSZAVA ­ A kávéházi főnökök gaz fenyegetései és a hatóság nemtörődömsége a szervezett munkások között leírhatatlan elkeseredést keltett és csupán szervezettségüknek tulaj­donítható az, hogy a munkáltatóktól megjelölt erőszakossághoz nem folyamodtak. A szervezett munkásság majd kideríti: ki volt az orvtámadó és kik voltak a fölbérlők és ezeket azután minden késelés nél­kül meg fogják tanítani emberségre. A szerve­zett pincérek pedig csak azért is győzni fognak. — Előléptetett isten. Pekingi távirat je­lenti, hogy a császár ediktumot bocsátott ki, amelyikben Konfuciust a legfőbb istenségeit so­rába lépteti elő. Gratulálunk Konfucius úristen­nek a jól megérdemelt előléptetéshez. — A tengerészkatonák kínzása. Bécsből jelentik. A „Deutsches Volksblatt" mai reggeli száma feltűnést keltő esetekről ad hírt. A bécsi lap szerint december 3-án a Sancte Georg nevű­ osztrák-magyar hadihajón, amely éppen akkor készült elhagyni a fiumei kikötőt, az őrparancs­nok tiszt reggel öt órakor a legénységet a fedél­zetre gyűjtötte s azt parancsolta, hogy a tenge­részek a fedélzeten levő vizesedényekben mosa­kodjanak meg. A legénység azonban nem enge­delmeskedett a parancsnak. Az őrparancsnok tiszt erre jelentést tett a hajóparancsnoknak az esetről, aki erre a legénységet reggel hét óráig büntetésből gyakorlatoztatta. Később ugyan­csak az őrparancsnok elrendelte, hogy a fedélzetre egy ladikot húzzanak föl. A legénység azonban ismét nem engedelmeskedett, oda állott ugyan a kötelekhez, de nem húzta fel a ladikot. A legénységet csupán a hajóparancsnok közbelépése bírta rá arra, hogy a munkát elvégezze. A má­sik eset december 17-én a pólai tengerészeti ar­zenálban történt, amikor a legénységet a hajóra szállították. Ott a legénység nem engedelmeske­dett annak a parancsnak, hogy a függőágyakkal együtt a fedélzeten gyülekezzék össze. Ott is közbe kellett lépnie a hajóparancsnoknak. Az el­lenszegülőket tizennégy naptól hat hónapig terjedő áristommal és egytől nyolc napig ter­jedő magánelzárással büntették. Mindkét eset természetesen azért történt, mert a legénység felháborodott a tisztek barbár bánásmódja miatt. — „Külföldön élő hírneves hazánkfia". Különös vasúti kalandja volt — amint Bécsből írják — tegnap este Schostal Teréznek, egy őr­mester feleségének. Az eset részletei a követ­kezők : Schostalné tegnap este nyolcéves leányával Brünnből, ahol a karácsonyi ünnepeket töltötte, Bécsbe utazott. Az asszonynak, Bundenburgban kellett volna átszállania; itt­ legnagyobb meglepe­tésére észrevette, hogy a zsebében levő pénztár­cája, amelyben több száz korona kénpénz volt s két vasúti jegye­­ eltűnt. A kalauz, akinek panaszko­dott, megnyugtatta a kétségbeesett asszonyt s a vonat utasait kezdte megfigyelni. Csakhamar fel­tűnt, hogy az, utasok közül egy idősebb em­ber hiányzik. Átkutatta a vonat összes illem­helyeit is. Az egyik illemhely ajtaját hosszabb ideig zárva találta s miután többszöri kopogtatásra sem kapott feleletet, az ajtót erőszakkal feltörte. Nem hiába, mert tényleg a gyanúsított férfire akadt, sőt a föl­dön az eltűnt két vasúti jegy is látható volt. A vonat ekkor már Florid­sdorf (Bécs egyik kül­városa) állomására érkezett. Az állomáson a tolvajt a kalauz egy rendőrnek adta át, aki a kerületi kapitányságra vitte. A kapitányságon csakhamar felismerték benne Rewitz Adolf, 4­.­ éves zsebtol­vajt, aki nem régen hagyta el a börtönt, ahol 8 évig volt. A megmotozásnál 142 korona készpénzt találtak nála. A letartóztatott veszedelmes tolvajt, aki sclsi tatai szü­letésű, az ügyészséghez vitték. — Vasutassors. Az új év első napját is véres vasúti katasztrófa köszöntötte, amiről a hivatalos jelentés a következő sorokban számol be: E hó 1-én déltájban a kassa-oderbergi vasút osztrák vonalának Orlau és Reichwaldau állo­másai között a 76. és 56. számú tehervonatok összeütköztek, mely alkalommal Schaumann mozdonyvezető súlyosan megsérült és később meghalt, Orbán mozdonyvezető és fűtője köny­nyen megsérültek. Két mozdony és nyolc kocsi megrongálódott. Az akadály miatt a személy­forgalom átszállással bonyolíttatott le. A pályát ma délelőtt ismét szabaddá tették. — A petrovai postarablás. Felsővisóról a postarablógyilkosság ügyében még a következő részleteket jelentik: A petrovai posta­rablógyilkosokat mind el­fogták. A tettesei: Mihályka János postakocsis,­ Bilasko László mezőőr, Filipcsuk Jónás gazdál­kodó, Perl Mojse Leeb, Perl Majer és Húsz Ábrahám üzérek. Mihályka a gyilkosság estéjén az előző megbeszélés szerint gyalog ment Visó­völgy felé. Mikor Bisztrát áthaladta, a postaszán utól érte és a csendőrőrm­ester, mivel ismerte Mihálykát, megengedte, hogy a szánon hátul helyet foglaljon. Alig haladtak egy kiloraétert, az őrmestert egy fadarabbal hátidról úgy fejbeütötte, hogy azonnal összeesett. A kocsis megrémülve sikoltozott és menekülni akart, de Mihályka gyorsan megragadta és biztosí­totta, hogy bántódása nem lesz, csak hajtson tovább.­­ Így haladtak tovább néhány száz lépésnyire egy facsúsztatóig, hol Mihályka öt társa várta a zsákmányt. Alig haj­tották be a szánt a félreeső helyre, Husz Ábra­hám első teendője az volt, hogy a láda fel­feszítésére hozott vasdoronggal a postakocsist agyonütötte. Ekkor azután felfeszítették a ládát, kivették a pénzt és visszamentek Petrovára, hol a pénzt csak 23-án este, özv. Pali Zsigmondné istállójában osztották szét, éppen akkor, amikor az ügyész és a vizsgálóbíró a gyilkosság szín­helyén voltak. A vasdorongot és a fadarabot ugyancsak az istállóban dugták el, hol azt a csendőrség Mihályka vallomása után meg is ta­lálta. Mihályka mindent bevallott részletesen, de a többiek makacsul tagadnak és eddig a pénz­ből csak 8000 korona került meg. Mihályka vallomása szerint, midőn a felső­visói posta december 15-ikén 90 ezer koronát szállított, akkor is kísérletet tettek, de a szánt kisérő csendőr fegyvert fogott reájuk és igy meghiúsult a kísérlet. Érdekes a dologban, hogy még mielőtt a tet­teseket elfogták, Mihályka segédkezett a meg­gyilkolt csendőrőrmester és a postakocsis holt­testeinek boncolásánál és ezért 4 korona dijat fizettek neki. — A férjgyilkosság vádja. Keszthelyről írják: Fügh Dénesné ellen, akit férje, Fü­gh Dé­nes őrnagy meggyilkolásával vádoltak, az ügyész­ség elejtette a vádat és szabadlábra helyezték. A szabadlábra helyezés és a vádelejtés a többi körülmények között abban leli megokolását, hogy Nagykanizsán ez ügyben az ottani lőtéren fegy­verpróbákat tartottak melynek során megál­lapították, hogy a lövés Füghüt csak kívülről érhette, mert a golyó hosszabb utat tett meg s útközben akadályra talált. Már pedig az való­színűtlen, hogy Fu­glié kiment volna a terraszra s a bizonytalan helyzetben megkockáztassa a lövést, amely tíz eset közül csak egyszer ta­lálna és akkor sem bizonyos, hogy halálosan. Az a föltevés lépett tehát e vélemény alapján előtérbe, hogy Filghöt ki akarták rabolni. A gyilkos valószínűleg nemcsak Filghot, de Filgh­nét is meg akarta gyilkolni és mikor belőtt, nem hallván a zajt, hinni kellett, hogy nem talált. E körülmények a vádat teljesen meggyengitették és ennélfogva a vizsgálóbíró Filghnét szabad­lábra helyezte s ellene az eljárást megszün­tették. — Hajógyár-égés, Londonból táviratozzák. A portsmouthi állami hajógyárban tegnap este nagy tűz támadt, amely sok ezer font értékű készletet elpusztított. Bár ha a városi tűzoltóságot munkájában a kormány­dokkok tűzoltó vonatai és a kikötőben levő hadihajók legénysége támo­gatta, a tűz rohamosan terjedt. Hajnali 2 óráig a tűzoltók munkája csak annyi eredménnyel járt, hogy a tüzet eredeti helyére korlátozták, minthogy azonban erős szél a lángokat a hajó­gyár falán át a kikötő felé korbácsolja, attól tartanak, hogy a tűz a kikötőkre is átcsap. Eddig semmi kilátás nincsen rá, hogy azokat az épületeket és készleteket, melyekbe a tűz bele­kapott, megmenthessék. — Beiratások a műegyetemen. A kir. Jó­zsef-műegyetemen a beiratások az 1900­—7. tanév 11. felére január 7-től 19ig tartanak. E határidőn túl, legfeljebb február 18-ig, csak azok kaphatnak kivételes engedélyt az utólagos beiratkozásra, akik a rektorhoz intézett s kellően bélyegeit fo­lyamodványukban hitelt érdemlően igazolják­, hogy késedelmük oka betegség vagy egyéb legyőzhetet­len akadály volt. A később történő beiratkozásra a m­. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter sem ad engedélyt. Egész vagy fél tandíjmentességért csak azok a jó előmenetelt tanúsító hallgatók folya­modhatnak, akik szegénységüket hatósági szegénységi bizonyítvánnyal tudják­ igazolni. A tandíjmentességi folyamodványokat, a beiratkozásra kitűzött határ­idő alatt, a rektori irodában kell benyújtani. A folyamodás benyújtását igazoló jegyeket, másnap csak azok a hallgatók fogják megkapni, akik a szabályzat értelmében a tandíjfizetés alól felment­hetők. —, Újabb rablóhadjárat. A „Politi­kai Értesítő" jelenti: Teljesen hitelt ér­demlő forrásból arról értesítenek bennün­ket, hogy a kicsinyben és nagyban a szén elárusításával foglalkozók, a legutóbbi na­pok kedvezőtlen időjárását kihasználva, a szénárak tekintetében kartellt kötöttek, úgy, hogy az árak 80 fillérrel, 2 koronával szök­tek fel. Összefüggésben volt ez azzal is, hogy a közúti és városi villamos vasutak szénkészlete megcsappant és a nagyh­ófúvások miatt a készletpótlása ideig-óráig haladékot szenvedett. Ez azonban a széndrágulást maga után nem vonhatta, mert a vasutak­nál máig is, különösen porosz szén óriási mennyiségben van felhalmozva, amelynek birtokában a szénkereskedők az egész piacot uralni és az árakat diktálni remél­ték. Igaz ugyan, hogy a porosz határon történő vagyontorlódások miatt a szén ide­szállítása nehézségekkel jár, valamint az is igaz, hogy a szénfejtéshez használt dinamit ára felment, azonban mindez nem teszi jogosulttá azon óriási árköveteléseket, amelyekkel a szénkereskedők Budapestnek a drágasággal amúgy is­­ küzdő közönségé­vel szemben fölléptek.­ Értesülésünk szerint különösen a szegényebb lakossággal bíró kerületekben az elöljáróságoknál már kon­krét panaszok is tétettek és általánosan remélik, hogy a főváros illetékes hatóságai a szénnek, mint legfontosabb életszükség­leti cikknek mesterséges megdrágítására irányuló mahinációkat részben megakadá­lyozni, részben, ha elkövettetett, kimélet­lenül üldözni fogják". Csak már látnánk azt az üldözést s a mahinációk megakadályozását! — Kilenc gyilkosság az adó miatt. Mad­ridból (ugy látszik, a délamerikai Argentína állam Madridjából, szerk.) jelentik, hogy£a,gnn­ban a fogyasztási adó beszedésénél összeütkö­zésre került a dolog, mely verekedéssé fejült. Ez alkalommal két embert megöltek, hatan meg­sebesültek. Alicanteban ugyancsak az adóbesze­désnél szintén verekedés volt. Ott egy embert öltek meg és hármat sebesítettek meg. — Bue­nos-Airesből táviratozzák. A lapok pergaminos jelentése szerint a városi adók ellen tü­ntetések vol­tak, mely alkalommal a tüntetőkra rendőrségre lőt­tek. ITK­ szerint hat ember életét vesztette, tizen­négy megsebesült. — Annyi bizonyos, hogy ez az adó sem lehet igazságos, ha így kell beszedni. — Munkássora. A Máv. északi fő­műhelyének tetőzetéről hólapátolás közben lezuhant Mangyuka J. napszámos és holtan terült el a földön. Bevitték a törvényszéki orvostani boncoló intézetbe. — Kevés a Péter-fillér. Rómából jelentik, hogy sok jel mutat arra, hogy a pápa ki akar békülni a Kri­inállal és az a terve, hogy az 1871. évi törvényben garantált 3.226.000 lírát, amelyet IX. Pius visszautasított, elfogadja és a francia klérusnak adja. — Dühöng a sovinizmus. Brünnből távira­tozzák. Egy cseh lap jelenti, hogy Znaim német község tanácsosai elhatározták, hogy a városi te­metőben nem tűrnek meg cseh felírásokat a sír­köveken és nem adnak az országos és hetivásáro­kon cseh kereskedőknek és iparosoknak helyet. — Öngyilkos bécsi ügyvéd. Bécsből je­lentik, hogy dr. Lederer Tivadar bécsi ügyvéd, kormánytanácsos Meránban öngyilkosságot kö­vetett el. Lederer egyike volt Bécs legkiválóbb és legkeresettebb ügyvédeinek. Nagy iparválla­latokat is alapított. — A vasúti összeütközés, mint a rendőr­ség segítője, Hamburgból jelentik: Weilheimer Lipót kereskedő kétszázezer márka adóssággal csődöt jelentett bennemrégen, hogy helyzetét még könnyebbé tegye hitelezőivel szemben, a rendőr­ségen azt jelentette, hogy az üzletébe betörtek és elvittek tizenkilencezer koronát. Mikor a rendőr­ség rájött, hogy a betörést és lopást a kereskedő csak kitalálta, hogy megtévessze a hitelezőit, meg­­indította ellene az eljárást. Weilheimer és a könyv­vezetője, hogy a rájuk szakadó bajoktól menekül­jenek, megszöktek Hamburgból, de szerencsétlensé­gükre éppen azzal a gyorsvonattal akartak el­szökni, amely Ottersbergnél összeütközött egy másik vonattal. A szökő emberek nem sebesültek meg veszedelmesen, de kézrekerültek s nekik ez is elég nagy veszedelmet jelent. Mindjárt vissza is vitték őket Hamburgba.

Next