Népszava, 1907. január (35. évfolyam, 1–27. sz.)

1907-01-04 / 4. szám

G NÉ­P­SZAVA 1907. január 1. Pétervár, január 3. Launitz rendőrkapitány meggyilkolásáról még a következőket jelentik: Az istentisztelet befejezte után a rendőr­kapitány elsőnek távozott a templomból. E pillanatban egy jól öltözött fiatal­ember közeledett hozzá és közvetlen közelből rálőtt. A rendőrkapitány arccal a hóba esett. Ezután a merénylő még hat lövést tett rá, me­lyek közül egy nyakszirten találta és a golyó a szemén jött ki. A hetedik golyót a merénylő a saját szájába röpítette és a rendőrkapitány mellé bukott. A szolgálattevő tiszt kardjával többször rásújtott. A rendőrkapitányt ezután bevitték a templomba, hol rövid idő múlva meghalt. Két személyt el­fogtak. Azt hiszik, hogy a gyilkos Tambowba való, hol a meggyilkolt rendőrkapitánynak széleskörű összeköttetései voltak. Pétervár, január 3. Launitz rendőrkapitány meggyilkolását mindenütt hosszú művének tekin­tik a tambovi eseményekért, ahol Launitzot nem igen szerették, mert mint kormányzó gyakran drákói szigort alkalmazott. Az est folyamán, állítólag összefüggésben a merénylettel, több el­fogatás történt. Bányász­sztrájk, Pécs, január 3. A pécsvidéki szénbányák­ban, mivel a társulat igazgatósága néhány ve­zető­ munkást elbocsájtott, ma újból sztrájk tört ki. Ma még csak a bányatelepen szüntet­ték be a munkát s igy egyelőre mintegy ezer munkás sztrájkol. Kigyulladt hajó, Parstund, j­anuár 3. (Norvégia.) A Lindhol­men nevű gőzösön, amely ma délelőtt Heeronból elindult, tűz ütött ki a hajószalonban. Az oltás lehetetlenné vált és ezért Lister felé irányították a hajót, ahol partra futott. Sem a hajót, sem a rakományt nem lehet megmenteni. Egy pincér és két utas eltűnt, s azt hiszik, hogy mindhár­man bentégtek. Az egész posta is odaégett. Általános vasutassztrájk Bulgáriában, Budapest, január 3. Mai lapunk táviratai között már meg­írtuk, hogy a bulgáriai vasutasok álta­lános sztrájkra készülnek, hogy ezzel meg­hiúsítsák annak a törvény­nek megalkotását, amely kimondja, hogy az az állami alkal­mazott, aki sztrájkba lép, elveszti nyugdíj­igényét. A bolgár kormány így akarja elfoj­tani azt a nagyarányú elégedetlenséget, mely a vasutasok között uralkodik, azért, mert a kormány ridegen elzárkózott jogos és mél­tányos követeléseik elől. A mai nap folyamán érkezett táviratok már arról számolnak be, hogy az általános vasutas sztrájk kitört s hogy a kormány a legbrutálisabb módon igyekszik a sztrájkot letörni. Ennek a célnak érdekében, elővette azo­kat az eszközöket, miket nálunk a Tisza­kormány is felhasznált: kirendelte a katona­ságot, a tartalékos vasutasokat pedig behívta szolgálattételre, hogy így a katonai fegyelem bilincseivel kényszerítse őket saját ügyük letörésére. Ez is adalék a mai kapitalisztikus álla­mok erkölcsrajzához. A sztrájkra vonatkozólag ma a következő táviratok érkeztek: Szófia, január 3. Vidékről érkező jelen­tések szerint az összes vasúti hivatalnokok csatlakoztak a vasúti alkalmazottak sztrájk­jához. A kormány a vidéken is katonai rend­szabályokhoz folyamodott, hogy a zavargá­soknak elejét vegye. A vasúti forgalmat részben utászkatonákkal helyreállították. Azokat a vasutasokat, kik tartalékosok, fegy­vergyakorlatra hívták be, hogy ilyen módon szolgálattételre kényszerítsék őket. A szó­fiai egyetemi hallgatóság egy része, kik többnyire szocialisták, csatlakoztak a sztráj­kolókhoz és forradalmi dalok eléneklésével demonstráltak, mely alkalommal zavargások is történtek. Szófia, január 3. A kormány széleskörű in­tézkedései folytán a vasutasok sztrájkja nem jár valami említésre méltó rendzavarások­kal. Az általános sztrájk folyik, de a személy­ forgalmat a vasúti zászlóaljhoz tartozó utász­katonák segítségével ismét fel tudták venni. A szófiai és a legtöbb vidéki pályaudvart és vas­úti vonalakat katonaság tartja megszállva. A minisztertanács határozata folytán az „izgatók” ellen alkalmazzák az új törvényt. Ennek alapján számos elfogatás történt. Lehet, hogy azok a vasutasok, akiket mint tartalékos katonákat szolgálatra kényszerítettek, passzív ellentállás által hátráltatni tudják a vasúti for­galmat. Este a sztrájkolók tüntető körmeneteket rendeztek a városban, amelyek azonban nem jártak rendzavarással. HÍREK. — Időjárás. Az országban tegnap az ország északi felén fordult elő helyenkint kevés csapa­dék. A hőmérséklet nappal túlnyomó részben a fagypont felett volt átlag 5 fokkal magasabban a normálisnál; maximuma: Cirkvenicán 12 C°, mini­mum : Selmecbányán —2 C° volt. Tegnap délután 1 és 3 óra között Budapesten, gyenge, távoli földrengést jeleztek a műszerek. Jóslat. Lényegtelen hőváltozás és elvétve — fő­leg nyugaton — csapadék várható. — A kurzu­s, a kurzus ... A „Magyar Táv­irati Iroda" jelentése alapján mi is írtunk már a kassai keresztény-szociálisok fölsüléséről és Fischer-Colbrie püspök nagy szaladásáról. Kassai elvtársaink a következőket írják most erről: A kassai keresztény-szocialisták felolvasó­kurzust rendeznek. Mivel azonban a közelmúlt­ban arra a keserű meggyőződésre jutottak, hogy kenetteljes maszlagaikat a kirendelt kispapokon és tanuló ifjúságon kívül nem igen hajlandó senki sem hallgatni, gondoltak merészet és nagyot. Meghívták a kurzusra az osztálytudatos szer­vezett munkásságot. A szervezett munkásság e meghívásnak becsületesen eleget is tett, mert január 1-én, mikorra a sorozatos keresztény­előadást egybehívták, elvtársaink az előadás megnyitása előtt ötnegyed órával a 6—700 em­bert befogadó keresztény olvasó­kör helyiségét színültig megtöltötték, annyira, hogy a később érkező néhány jámbor hívő alig jutott helyhez. A hosszú várakozás alatt elvtársaink nem kis mulattatására, a felolvasó terem hátulsó részé­ben, víg borozgatás közben forgatták és csap­kodták az ördögbiblia 32 levelét. A jelenlevő néhány pap aggodalmaskodott és gondolkodott azon, hogy megtartsák-e a felol­vasást. Végre aztán megérkezett Fischer-Colbrie püspök is, akit a tömeg a vele szemben szoká­sos tüntetések mellőzésével néma csendben fo­gadott. Ezt a magatartást különben az előadás ideje alatt bámulatos fegyelmezettséggel mind­végig megtartották elvtársaink. Az előadást Kozora Vince plébános nyitotta meg, lényegében pedig ő­szentségéről zengett néhány dicsérő frázist. Utána a püspök sírta el a törvényhozó testületek, a gazdagok és az egész társadalom erkölcstelenségét (a bagoly mondja a verébnek: jaj, de nagy a fejed!), amely minden bajnak az okozója. Orvosszerül pedig a keresztény erkölcsök terjesztését, a ha­sonló jellegű fogyasztási és értékesítő szövetke­zeteket, valamint bankokat ajánlja. Elvtársaink­nak eszükbe jutott Gyürlő, Bubics, Udvari, no meg Aba János és önkéntelenül is moso­lyogtak. Az előadás befejezése után egyik elvtársunk azon címen, hogy az elmondottakkal nem ért egyet, szót kért. Ezen kérése teljesítését azon­ban megtagadták, mire a jelenlevők zugó lár­mával követelték, hogy az éppen jelenlevő Molnár Miklós párttitkár elvtársnak a szót megadják. Az izgatottság nőttön-nőtt. Közben a püspök úr elszelelt, ok nélkül féltvén szentséges irháját. A tömeg rázendített a Marseillaisere, ennek végeztével a zaj újra kitört. Ezt fokozta még az is, hogy néhány szentimrés ifjú mindenáron verekedést akart provokálni, ezeket azonban elvtársaink a körülményekhez képest elég udva­riasan elhallgattattak. Végre a tömeg annyira elcsendesült, hogy Molnár elvtárs néhány szót szólhatott, mely után az elvtársak elvonultak a „Munkás-Otthoniba, ahol felolvasást tartottak. A szó megtagadását a keresztény-szociálisok azzal indokolják, hogy a fölszólalást nem jelentették be nekik előre. A meghívott szervezetek most már ebben a tekin­tetben is intézkedtek. Annyi bizonyos, hogy a keresztény-szociálisok törököt fogtak, amely azonban nem egyköny­nyen ereszti el őket. — Az aradi orvtámadás. Aradi tudósítónk rövid távirati jelentése alapján hírt adtunk már arról az alávaló merényletről, amelyet az aradi szociáldemokrata pártszervezet titkára, Klopfatein elvtárs ellen követtek el. Tudósítónk most a kö­vetkezőkben írja meg a támadás részleteit: A kávéházi és éttermi munkáltatók — a ká­véssegédek és éttermi pincérek szervezkedését megtörendő — ötven családos pincérmunkást kizártak a munkából és egymás között meg­állapodtak abban, hogy 400 korona pénzbün­tetést tartozik az a főnök fizetni, aki szervezett munkást megtilt üzletében. Elküldöttek Kuzma és Fischer nevű kerítőjüket Temesvárra és Sze­gedre, hogy szervezetlen m­unkásokat tobo­rozzanak. Az aradi pincérek el voltak ké­szülve a legvégsőre is. Kijelentették és ICO pincér alá is írta azt a nyilat­kozatot, amely szerint inkább kilépnek az üzlet­ből, de szervezetüket — mely a felfüggesztés óta szabadszervezeti alapon működik — el nem hagyják. A szociáldemokrata párt a pincérek mozgalmát teljes erejével támogatja és utasította is a titkárt arra, hogy a legmesszebbmenő tevé­kenységet fejtse ki érdekükben. A főnökök min­den aljas támadására a szervezett mun­kásság erőteljesen megadta a feleletet. A pincéreket kizárták, a szervezett munkásság már eddig több mint 800 koronával támogatta a kizárt pincéreket. A főnökök közvetítő iro­dát állítottak fel és közvetítőül Kuzma Józsefet — akit a pincérmunkások kirúgtak a körükből — alkalmazták. De Kuzma nem tudott aradi pincért elhelyezni, mert neki csak szervezetlen alakokat volt szabad közvetíteni. A főnökök minden kísérlete dugába dőlt. Tehetetlen dühök­ben a Szilveszter-éjszakai bálokra Temesvárról hozattak 30 pincért és rendőri, katonai fede­zet mellett dolgoztatták őket. A pincéreket ez végleg elkeserítette. A szervezett munkásság kimondotta, hogy minden eszközt törvényesnek talál akkor, amikor munkástestvéreiknek ilyen alávaló módon való megaláztatásáról van szó. Kedden a Népszavá­ban megjelent közlemény a főnököket nagyon felbőszítette, ésannyira, hogy Zajonkofszki, a „Baross"-kávéház tulajdonosa, tanuk jelenlété­ben jelentette ki, hogy „azt a gazember Klopf­steint, aki az ő vagyonát fel akarja osztani, ott, ahol találja, leszúratja." Klopfstein elvtárs kedden a pincérek érdeké­ben megtartott értekezlet után a „Fiumei-kávé­házba ment, ahol Kapner és Reiner elvtársakkal fél 12 óráig volt. Ezután Kapnerrel hazafelé indult. Kapner a Simonyi­ utca sarkán elvált Klopfsteintől. Klopfstein éppen csengetni­ akart, amikor orozva megtámadták. A támadás követ­keztében Klopfstein elcsúszott és magával rán­totta támadóját. Kiáltozására azután a még kö­zelben lévő Kapner visszaszaladt. Dulakodás közben Klopfsteint a kezén több helyen meg­sebesítette a támadó. Eután felugrott és elmenekült. Kapner és Klopfstein üldözőbe vették, de nem tudták el­fogni. Ezek után Klopfstein a rendőrségre ment, ahol a sérüléseket az orvos bekötözte. Körülbe­lül egy teljes óra hosszáig tartott, amíg végre a nyomozás megkezdése végett két közrendőrt küldött ki a rendőrkapitány. Csak másnap dél­ben jelent meg két titkos rendőr, hogy a rész­letek felől informáltassák magukat Klopfstein elvtárstól.

Next